Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-28 / 175. szám

Profilbővítés — de miért titokban? Be fejesés előtt.*. Közösen könnyebb Újsághír: Tolmácson bőví­tik a Gránit csiszol ókoron g- gyár helyi télepét. Ezzel is­mét lehetőség nyílik a kör­nyékbeliek egy részének fog­lalkoztatására Tolmácson ért a meglepe­tés. Érdekes, még a községben is úgy tudják, újabb munká­sokat vesznek . a bővített te­lepre. A hírek szerint nőket. Amikor felkerestük Szőke Gyula telepvezetőt, kiderült, hogy egészen másról van szó. Mellesleg Tolmács nincs rossz helyzetben a munkerő foglalkoztatásának arányát tekintve. Rétság közel esik. ott is számtalan munkalehe­tőség adódik, s a községben is működik két üzem. — A bővítés lényege nem 0 létszámnövelés, hanem a helyszűke szorított rá, hogy egy új műhelyt építsünk — mondatta a telepvezető. Az alkotmány napjára készülnek Az idén is több, nagy érdek­lődésre számot tartó eseménye lesz a fővárosban az alkotmá­nyi programnak. Délelőtt a Parlament előtti Kossuth La­jos téren ünnepélyes külsősé­gek között avatják fegyveres testületeink új tisztjeit, akik 1 ezúttal tesznek majd fogadal­mat. A hagyományos budapesti honvédelmi napot kettős év­forduló jegyében rendezi meg az MHSZ budapesti vezetősé­ge, közösen, a különböző álla­mi és társadalmi szervekkel, a néphadsereg kijelölt alakula­tainak részvételével. A min­den eddiginél gazdagabbnak, színesebbnek ígérkező vízi és légi parádé programja kapcso­lódik Pest, Buda, Óbuda egye­sítésének 100., illetve a Ma­gyar Honvédelmi Szövetség megalakulásának 25. évfordu­lójához. A kettős jubileumot szimbolizálják majd a prog­ram egyes mozzanatai, például a látványos vízi felvonulás amelyben harci és más vízi járművek vesznek részt, és a levegőben lezajló produkciók. Kedvező időjárás esetén ennek keretében sor kerül egyebek közt csoportos és egyéni ejtő­ernyős ugrásokra, s nagysza­bású légi bemutatóra. A fővárosban az alkotmány­ünnep eseményeinek záróak­kordja ez évben is a gellért­hegyi színpompás tűzijáték 1 esz. Az üzemben jelenleg 110- en dolgoznak, közülük 87-en fizikai munkások Nők össze­sen' 32-en vannak, s ha te­kintetbe vesszük, hogy a vál­lalat vasipari munkák készí­tésével foglalkozik, ez az arány nem is meglepő. Mi tette hát végül is szükségessé a helybővítést ? — Tevékenységünk új pro­finai bővül. Ez év végétől megkezdődik a csiszolókorong gyártása. Nőttek az igények, a központi üzemben pedig nem vállalkozhattak ennek az igénynek a kielégítésére. Tehát csak a vidéki telepek jöhettek számításba. Az új műhely 3 millió 700 ezer fo­rintba kerül, berendezéseivel együtt. A pénzt a központtól kaptuk, a vasvázas szerkezet munkáit saját lakatosainkkal végeztetjük. Már megkezdő­dött az alapozás. December 31-e az átadási határidő. A csiszolókoronggyártás próba­üzemét ez évben már meg­kezdjük. Ehhez kell majd néhány ember, talán 10—12. A művezetőt a központból kapjuk, két szakmunkásunk az NDK-ban tanult, tulajdon­képpen ők irányítják majd a munkát. A többit segédmun­kások végzik, természetesen ezek férfiak lesznek. Ezt tudtuk meg a telepve­zetőtől. Nem létszám-, hanem profilbővítés. Ez ellen nem lehet kifogás. A közelmúlt­ban a rádióban hangzott el az a jegyzet, amely bizonyította: ma már nem hogy kisebb, de országos jelentőségű vállala­tok sem lehetnek meg pro- tilváltoztatás nélkül Az igé­nyek állandóan változnak. Egy sikeres termék lehet egy­forma minőségű, idővel még­sem kell. Más kell helyette. A tolmácsi telep bővítésének tehát megvannak az elfogad­ható, sőt helyeselhető okai. Akkor miért a titkolózás? Még Rétságon, a járás szék­helyén is besorolták a bőví­tést az új munkahelyet adó üzemek kategóriájába. Semmi értelme annak, hogy munka- lehetőség ígéretével csábít­gassák a környékbelieket. Minden üzem úgy szerez nyereséget tisztességes kere­tek között, ahogy tud. A tol- mácsiak ilyen módon szándé­koznak. A központ adja a be­ruházáshoz a pénzt, el tudja dönteni, hát, hogy megfelelő, helyre kerül-e? Nem kell er­ről susogva, mendemondákat terjesztve beszélni. Egy üzem élete, munkája szervesen kapcsolódik a községéhez. Any- nyit megérdemelnek a hely­beliek, hogy megtudhassák: mi történik a saját lakhelyü­kön. o. J. Elkészült A szárítóberendezések egyre nagyobb népszerűségnek ör­vendenek a megye közös gaz­daságaiban". Ahol a pénztárca megengedi, vásárolnak. Kellet- je nem véletlenül nagy, hiszen munkába állításukkal az em­ber kifog a természeten, az egyébként nedves gabonát, kukoricát biztonságosan tárol­ható állapotba hozza. Szécsényben az idén márci­usban határozták el, hogy ga­bonaszárítót vásárolnak. — Eredetileg két szovjet kombájnt szerettünk volna venni — mondta Boros Béla szövetkezeti elnök. — De kide­rült, hogy nem kapunk. He­lyette néztünk egy Colman ■ típusú szárító után. Először Sirokkó típusúra gondoltak. De a szombathelyi gyár közölte, hogy igényüket nem tudják kielégíteni. Ekkor kényszerűségből váltottak át a Colman típusú szárítóra. Egy ilyen berendezés gyorsítja az esetleges csapadékos nyár kö­vetkezményeinek felszámolá­sát. A kombájnosok reggel ko­a szárító rábban kezdhetnek, este ké­sőbb is arathatnak. Ezáltal a kenyérnekvaló gabona gyor­sabban a magtárakba és mal­mokba kerül. Mit tud ez a masina, melyet 460 ezer forintért vásároltak? Egy óra alatt 6—8 tonna gabo­nát szárít meg! Még a 20 szá­zalékos víztartalmút is gyor­san tárolhatóvá teszi. A gyártó vállalat szakembe­rei azóta már Szécsényben jár­tak. Befejezték a szárító sze­relését. . — Szerencsére még nem volt rá szükség — közölte a szövet­kezet elnöke —, de szeptem­berben hasznát vehetjük, ami­kor a kukoricát kell szárítani. Gyorsan alkalmazkodtak Szécsényben a kényszerhely­zethez. Kombájnokat ugyan nem kaptak, de így is hasznos dologra költötték a pénzüket. Két legyet ütöttek egy csa­pásra, hiszen nem csak a ga­bona, de a kukorica szárításá­nak gondját is véglegesen ki­küszöbölték. (rozgonyi) Beszélgetések a munkáról (V.) Lehet-e munka nélkül élni9 Van-e rangja a fizikai mun­kának? Kovács József lakatos: — A fizikai munkának rang­ja? — töpreng a válaszon. — Van rangja, az biztos. A múlt­ban hogyan volt, azt nem tu­dom. Fiatal vagyok. De ma, aki fizikai munkával keresi a kenyerét, az gerinces (?!) em­ber!... — Csak azért, mert fizikai munkával keresi a kenyerét? — Hát, nem — gondolko­dik. — Nem tudok erre konk­rétan válaszolni. — Amikor egy lánnyal meg­ismerkedik, mi hat rá jobban az, ha azt mondja, lakatos, vagy ha azt, hogy főtechnoló­gus? Ha bemegy egy hivatal­ba, szívesebben fogadják-e megtudva, hogy például orvos a foglalkozása? Tapasztalja-e a munkás mindenütt, hogy te­kintélye van és adnak a sza­vára? ' — Először is nem tartom rendes lánynak, aki nem az embert, hanem a foglalkozá­sát nézi. És elhallgat. A többi kér­désre nem talál választ. Nincs személyes tapasztalata? Nem meri a véleményét kimonda­ni? Heten a pásztói szerszám- és készülékgyár Dózsa György ifjúsági brigádjából. Vala­mennyien lakatosok. De ere­detileg mindnyájan más szak­mát akartak választani. Azóta belenyugadtak a sorsukba. Va­jon el tudnák-e képzelni az életüket munka nélkül? — Ha nem is ezt, de ak­kor is dolgoznék, ha két és fél milliót nyernék a lottón — válaszol Kovács József. — Az iskolai szünetben sem tud­tam meglenni munka nélkül. Pedig nem voltam annyira rá­utalva. Sokszor voltam úgy, hogy az olvasást meguntam, nem tudtam mit kezdeni ma­gammal. Tétlenkedtem egész nap. Ezt nem sokáig lehet bír­ni. Szeberényi László: — Aki egyszer megszokta a munkát, annak kívánja is a szervezete. Ha nem a lakatos szakmát, akkor mást, de vala­mit feltétlenül csinálni kell. És az egészen fiatalok véle­ménye? — Már otthon megszoktuk a munkát — böki ki az egyik 16—17 éves fiú. — A magunkfajta ember­nek a mozgás szükséges — mondja Bognár Gábor, a bri­gádvezető. — El sem tudom képzelni, hogy ne munkával keressem a kenyerem. Ha egy­szer véletlenül sok pénzhez jutnék, akkor legfeljebb nem kellene úgy hajtanom. Ké­nyelmesebben dolgoznék. De feltétlenül a szakmában ma­radnék. Még szélesebbre vonva a kört, nemcsak a fizikai mun­ka, hanem általában a mun­ka rangjáról beszélve, néha tapasztalni, hogy egyik-másik munkás — talán visszahatás­képpen — a szellemi munkát nem tekinti munkának. Erről mi a véleményük? Sőregi József; — Aki még nem végzett szellemi munkát, közeli isme­rőse sincsen értelmiségi, az nem tudhatja, milyen nehéz és fárasztó. Az én feleségem szellemi munkát végez, de — ha lenne a közelben — inkább elküldeném valami könnyű fi­zikai munkára. Meg ő is el­menne. Emberekkel kell fog­lalkozni, öreg nénikékkel, bá- csikákkal... Amikor hazajön, pihennie kell neki. Legalább egy fél órát, hogy az idegessé­gét levezesse. Mert ha köz­ben hozzászólnak, akkor ki­tör . Ilyen szép lesz a pilinyi ifjúsági ház Az endrefalví ianacsház a legszebbek közé tartozik a megyében. Mindig tiszta, gon­dozott. Előtte virágoskert, jól­esik odanézni. Boróvszky Pál tanácselnök mosolyog: — Valamennyien nagyon szeretjük a virágokat. De van Az elnök egy nyugdíjas kertészünk, aki külön gondot fordít a tanács­háza környékére. Szebb kör­— Előfordul-e, hogy a szel- lemi dolgozók lenézik a mun­kást? — Általánosítani nem lehet — mondja Kovács József. — De előfordul. Velem is meg­történt, hogy az illető hibá­zott, aztán nekem kellett hely­rehozni. S ráadásul még ő fö­lényeskedett. — Van-e kisebbrendűségi érzése egy munkásnak, ha ér­telmiségiek közé kerül? Sőregi József: — Csak annak lehet, aki maga is érzi, hogy oka van rá. De az is lehet, hogy csak tartózkodó. Azért hallgat. Bár­ki lehet jól tájékozott. Arról nem is beszélve, hogy az em­berség és a tudás nem fel­tétlen egybevágó fogalmak. Az az ember, akinek nincsen érettségije, az nem is lehet művelt?! Ezt megcáfolom. Aki ilyesmit állít, az olyan buta ember, hogy azzal én nem áll- nék szóba. Aki az érettségi­vel kérkedik, olyan különösen faluhelyen, a lányok között akad. Nem akarom lebecsülni őket, de így van, neveket tud­nék mondani, ö nem megy gyárba dolgozni érettségivel. Még a rokoni körből is tud­nék példát hozni. — Vajon ezek a lányok ki­től tanulhatták, hogy a fizikai munkát lebecsüljék? nyezetben még a munka is jobban megy. Az elnöknek minden bi­zonnyal igaza van. Sokat fej­lődött Endrefalva. Na, meg a hozzá tartozó Piliny és Szé- csényfelfalu is az utóbbi évek­ben. — Közösen könnyebb — he­lyesel az elnök. A közös ta­nácsnak több lehetősége és pénze van a nagyobb beruhá­zásokra. Nálunk most az a helyzet, hogy nem a székhely­községben, hanem éppen a társközségekben van a nagy építkezés. Valóban. Piiinyben is, Szé- csény felfaluban is átadás előtt a klubkönyvtár. Boróvszky Pál kiigazít!! — Nemcsak klubkönyvtár. Piiinyben nagyon szép épü­letet emelünk. Ifjúsági ház lesz. Érdemes megnézni, már a belső munkálatokat végzik az építők. Abban klubkönyvtár, KISZ-helyiség, nagyterem ... minden igényt kielégít. Hosszú története van ennek a pilinyi ifjúsági háznak. Jó két esztendeig épült. Néha akadozott is.., — Nagy dolog lesz, ha el­készül. Büszkék vagyunk rá. Foglalkoztatja az embereket, Nemcsak Piiinyben, hanem itt, Endrefalván is. Egyébként jelölő gyűléseken gyakran fel­vetődött. A fiatalok sürgették leginkább. így van egy olyan hely, ahol össze tudnak jön­ni. Tartalmas, szórakoztató programokat rendezhetnek. Az most már persze a fiatalo­kon múlik, milyen pezsgő kul­turális életet alakítanak ki... Szécsényfelfaluban klub­könyvtárat adnak át ugyan­csak még most, augusztusban. Mindkét új létesítmény a Petőfi nevet viseli majd. A mostani Petőfi-év jegyében. — Ügy vagyunk, mint egy háromgyerekes családban. Két „gyerek” kapott ajándé­kot, a harmadik kimaradt. Most minden esetre Endre­falva lesz a soros. Ide is na­gyon kellene könyvtár, KISZ- klub. A négyéves ciklusporg-" ramban szerepel, jövőre hoz­zálátunk a tervek elkészítésé­hez. Már csak azért is, mert gyakran megállítanak a falu­ban: — Elnök elvtárs, mikor építkezünk Endrefalván is ? Ilyenkor mindig azt válaszo­lom; nem marad ki a sorból, idő és pénzkérdés az egész, A ciklusprogram, amelyet az elnök emleget, valóban sok' mindenre választ ad. — Három községből álló kö­zös tanácson ez nem is olyan könnyű dolog. Pontosan há­romezer-harminchárom em­berről gondoskodni, eleget tenni az igényeknek. Mert ennyien laknak a három köz­ségben. Az igények meg egy­re nőnek. Elismerem,' sök «sel­ben jogosak. Csak hát a pén­zünk véges, gazdálkodnunk kell. Ami fontosabb, azt csi­nálni először. Sok szép tervet foglaá ma­gába az endrefalvai tanács négy évre szóló programja. Szerepel abban autóbusz- megálló, parkosítás, terepren­dezés, új lámpák, üzletház, a szolgáltatások fejlesztése. És nem utolsósorban az útépítés. — Elég nagy gondban va­gyunk az utakkal — bólogat az elnök. Sok pénz kellene rá, több, mint ami van. A pilinyi Lenin útra még ebben az évben rákerül a záróréteg, Endrefalván megjavítják az Arany János, a Béke és az Ady utat. A többit meg majd kégőbb. Endrefalván no vem berbert átadják a presszót és a kis­vendéglőt, amelyet az ÁFÉSZ-szel közösen építenek. A modern kis épület nagyjá­ból már kialakult, teljes gőz­zel dolgoznak rajta. — Amint átadták,' rögtön hozzálátunk a régi italbolt és az iparcikküzlet újjáalakítá­sához. Azt tervezzük, a két helyiségből szép kis ABC- áruházat lehet kikerekíteni. Számítunk a lakosság támo­gatására, nemcsak ebben, és a tanácstitkár másban is! Még július végén összehívjuk a tanácstagi cso­portokat, hogy közösen vitas­suk meg, hogyan tudjuk leg­gyorsabban, leggazdaságosat*- bán berendezni a két klub­könyvtárat. Az emberek szí­vesen segítenek, mert tudják, maguknak csinálják... Csataí Erzsébet Fényképezte: Kulcsár József NÓGRÁD — 1973. július 28., szombat 3 Kiss Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom