Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-20 / 168. szám

öt kombájn A verejtékcsaló meleg nap­sütés igazán kedvez az ara­tóknak. Nem is csodálkozunk, hogy Dejtáron a József At­tila Termelőszövetkezet ve­zérkarából senkit sem talá­lunk az irodában, — Kimentek az aratáshoz kapjuk a felvilágosítást. Útbaigazítanak, merre keres­sük az aratókat. A gépek csendes duruzsolása messze hallik. Nem nehéz odatalálni a búzatáblához. Öt kombájn dolgozik. A vontatók várják a magot, hogy azután ter­hüket a tárolóhelyre vigyék. A kombájn csak addig áll, amíg ürít, azután vágja, csépeli a búzát. — Így az igazi, hogy együtt van az öt kombájn. Köny- nyebb a munka megszervezé­se. a szállítógépek elosztása. Nem lehet akadály — újsá­golja Berta István elnök, aki elégedetten szemléli a mun­kát. — Jó búza, érett, száraz a Szem ezen a legnagyobb 82 holdas táblán. Elég-e ez az ói kombájn? — Most már elég lesz, és ha legalább tíz esőmentes napunk lesz — befejezzük az aratást — kapom a választ. Közben az elnök intézkedik. — Biztosítsatok elsőbbsé­get az érsekvadkerti szállí­tásnak. Ha szorít az idő, ak­kor hozzátok befelé a búzát. Akadály ne legyen, mert első a szem, a szalma inkább rá­ér. — mondja, majd a kom- bájnosokat dicséri. — Nálunk jól bevált, hogy egy gépkezelő van Lázár Jó­zsef és Szeneczei János ková­csok, Tamási Ferenc vontató- vezető is már vagy 13 éve kombájngépész. Zólyomi László szerelő és Varga Fe­renc kovács már szintén ta­pasztalt gépkezelők. Egyéb­ként a gépek javítását is ők végezték, tehát saját ma­guknak -dolgoztak akkor is. így összecsoportosítva mindig van szerelő is. A műhelyben is elsőbbséget kapnak ezek a gépek, ha valami hiba előfor­dul. Eddig még nem volt zavar. Korábban két nap négy géppel az ipolyveceiek is se­gítettek. Az anyarozsot vág­tuk, mert ez az első alka­lom, hogy ezt is termeltünk 90 holdon. ‘ Még nem tudom, hogy találjuk meg a számítá­sunkat. Az őszi árpát már betakarítottuk, de a tervezett • 14 mázsa helyett holdanként a 10 mázsás átlagot sem ér­tük el. Ez a homokos talaj nem árpának való. Az idén még takarmánynak 112 hol­don termeltünk árpát, de már nem vetünk, mert bebi­zonyosodott, hogy a búza job­ban megéri itt is. — Sokat jelent a talaj­javítást. Ez az OMMI ja­vaslata alapján több éves munkánk. Még egy év kell, hogy a gazdaság egész terüle­tén befejezzük a mészkőporo­zást. Csak tavaly és az idén több mint 300 vagon mészkő­port használtunk fel erre a célra. Ezt a szupataki bányái tói saját gépeinkkel szállít­juk. Állami támogatást is kapunk a talajjavításra. — Istállótrágyázást ötéven­ként tudnánk már biztosítani a földterületen, de a kerté­szet, a lucerna területelőké­szítése többet kíván. Zöldsé­get ugyanis 156 holdon terme­lünk és van évi 45 vagonos savanyítókapacitásunk is. Ezért más módszerrel is igyekszünk a szerves trágyá­zást biztosítani. Már három éve alkalmazzuk azt a mód­szert, hogy a szalmát géppel felszecskázzuk, elszórjuk a földön. Erre nitrogénműtrá­gyát’ szórunk és mélyszántás­sal juttatjuk a földbe. Jó módszernek bizonyult, és az idén is 170 holdon ezt alkal­mazzuk majd — t^iékoztat az elnök miközben a központ fe­lé tartunk. Ott rövid szá­molás következik, mely sze­rint a 616 hold búzából már eddig 450 holdat learattak a gépek. A Naszály tövében A megye peremen • • Nógrád megye „legszélén”, Szendehelyen jártunk. A falu határában már tábla hirdeti, hogy Pest megye következik. P.eremterületen lakni minden bizonnyal mást jelent, mint mondjuk a megye közepén. Szendehelyhez közelebb van Budapest, mint Salgótarján. Egy ugrás csak Vác, míg Ba­lassagyarmat több mint negy­ven kilométer. Érdekes köz­ség. Lakói között sok a nem­zetiségi. A tanácsi kirendelt­ségen német nyelvű tábla. Az itt élő német ajkúak megbe­csülését, nemzeti hagyomá­nyaik ápolását jelenti. Országos főútvonal szeli át a falut. Sokféle gépkocsi áll meg egy-egy pillanatra. Az itt élők törekvő, dolgos embe­rek. Ezt mutatják a szép há­zak, az új bútorok, a divatos ruhák. Bach Mátyással mindjárt a Nógrád megyét jelző tábla ■U í ni ugrottak haza. Délután is­mét mennek a málnásba ... A tanácsi kirendeltség ajta­ján Bonafert Gyuláné hivatal- segéd lép ki. Jól ismeri a falu apraját-nagyját. Egy kicsit hi­vatalos embernek számít. Sokan szólítják meg ezzel­mellett találkoztunk, Katalin- pusztán. A kezében szerszám. Arca borostás, látszik rajta a fáradtság. De a vidámságát nem veszítette el. — Építkezünk. A legna­gyobb dolog kellős közepében vagyunk. A fiamnak építünk új 'házat. Egyelőre együtt az egész család. Ha felépül a ház, a fiamék különköltöz­nek. Bach Mátyás fia festő és ta­pétázó. Vácott dolgozik. — Én is Vácra járok, a ce­mentgyárba. Tudja, ha jól meggondolom, inkább Pest megyeiek vagyunk, mint nóg­rádiak. — Mikor volt utoljára Sal­gótarjánban? — Ha hiszi, ha nem, még egyszer sem. Messze van az mitőlünk. Mellette elmentem már, de magában, a városban, még soha nem jártam. Hal-_ lottam, hogy szép város. Azért, ha úgy adódik, egyszer szeret­ném megnézni. Mondják, ma­gasabb házak vannak, mint Vácott. De most már el is búcsúzkodom. Megyek mű­szakba. Jön a busz én meg még soha nem késtem el a munkából.., Bent, a falu közepén, a ta­nácsi kirendeltség előtt néze­lődünk. Egymás után gyüle­keznek az emberek a busz­megállónál. Munkába utaznak. Szinte kivétel nélkül Vácra. Aztán egy kisfiúra leszünk figyelmesek. Szőke haja csak úgy világít a napon. A kezé­ben málnásvödör. Slench Gyuri most végezte a negyediket. Büszkén jelenti, hogy már ötödikesnek számít. — Édesanyámmal málnát szedtünk. Két sor a mienk. — Mit csinálsz a szünetben? — Segítek anyukámnak, meg játszom. Legjobban fo­cizni szeretek a barátaimmal, ötéves a testvérem, vele is kell foglalkozni. — Mész nyaralni? — Igen. A rokonok hívtak meg Dunakeszibe. Ott fürödni is lehet. Gyuri még mond néhány szót, aztán máris szalad az azzal. Ha tud, mindig segít a tanácsával. Ezt el is várják tőle a falubeliek. De itt, Szendehelyen lehet adót fizetni, járlatlevelet kérni, ki- sebb-nagyobb ügyeket intéz­ni. A mi helyzetünket az teszi furcsává, hogy egy ugrásnyira van a megyehatár. Gondolja csak el: ha valaki beteg, s kórházba kell mennie, Ba­lassagyarmatra utalják. Ez negyvenöt kilométer. Vác tíz kilométer. Ott is szép kórház van. Mennyivel könnyebb len­ne oda utazni. ígérték is egy időben, hogy orvosilag oda­csatolják a falut. Aztán ma­radt minden a régiben. Fájós pont ez minálunk. — Ismeri a megyeszékhe­lyet? — Hogyne. Legutóbb két hónapja jártam Salgótarján­ban, útlevelet kértünk. Na­gyon messze van. Az egész nap elmegy utazásra. — Hova járnak az emberek vásárolni, szórakozni? — Leginkább Vácra. Ott na­gyobb a választék. Vagy Rét- ságra. — Mi újság a faluban? — Éppen ma adták át a Petőfi utcát. Kétszázezer fo­rintba került a javítása. Meg­— Hogyan élünk itt Szende- csinálták a vízlevezető árkot helyen? Ami a munkát, meg is. örülünk neki, nézzen csak a boldogulást illeti, ugyanúgy végig rajta, milyen szép ... mint bármelyik faluban él- Csatai Erzsébet nek. A tanács Nőtincsen van. Fotó: Kulcsár József Nem mondhatunk le róluk A tanácstagokkal szemben évről évre nagyobb a köve­telmény, a választók magas­ra állítják a mércét, s a mér­ce — a munka. A közösség érdekében végzett, folyto­nos, gyakran látszólag cse­kély eredményű, de minden­képpen fontos munka. Aki vállalja ezt, vállalja annak a lehetőségét is, hogy esetleg nem tud a vele szemben tá­masztott elvárásoknak meg­felelni. Mint tanácstag. Vá­lasztói megvonhatják tőle a bizalmat, a legritkább azon­ban, hogy az embertől, a kö­zösség munkásától is meg­vonták volna. Az áprilisi választásokon a tanácstagok 16—18 százalé­ka cserélődött ki. Számos ok miatt. Sok olyan idős, a köz­életben évtizedek óta tevé­kenykedő ember található, aki megmondta őszintén: az évek elteltek, kissé elfáradt. Sokakat azért nem jelöltek újra, mert nem abban a kör­zetben lakik. Az újra nem választottak százaléka viszonylag nem nagy. Egy-egy községben át­lag öt, hat ember. De az ilyen emberekből öt, hat — nagyon sok. Mert a közösségért való cselekvés, vagy akár annak csupán szándéka is nem cím kérdé­se. A volt tanácstagok fára­dozását megköszönték a pártszervezetek, a népfront­bizottságok. Sok helyütt né­hány szál virággal kedves­kedtek nekik, emléklapot kaptak. Kedves figyelmesség ezf, de nem elég. Vannak példák, amelyek azt bizonyítják, hogy számí­tanak — és joggal számíthat­nak — a volt tanácstagokra. Számos városban, községben a népfront — élve a tanács- törvény adta lehetőséggel — az újjáalakult tanácsi bizott­ságokba volt tanácstagokat is javasolt. Múltbeli társa­dalmi tevékenységük tapasz­talatait itt kitűnően tudják hasznosítani, hatékonyabbá válik segítségükkel a bizott­ságok munkája. Kevés olyan népfronfbi­zottság van, amelynek az összetétele két kongresszus közötti négy évben teljesen változatlan lenne. Példák már arra is vannak, hogy a népfrontbizottságok szívesen hívják soraikba a volt ta­nácstagokat, s ugyanez ta­pasztalható a népfrontelnök­ségek mellett működő mun­kabizottságoknál, munkakö­zösségeknél is. S a volt ta­nácstagok túlnyomó többsé­ge szívesen megy a hívásra. Az említett példák jellem­zőek egy-egy városra, köz­ségre, járásra. De a közre­működésüket váró közösségi igényre nagyon sok helyen ma még nem jellemző ez. Pedig a közösségért tevé­kenykedők munkájáról nem mondhatunk le. D. G. j Szécsényi járás Learatták a kalászosok egyharmadát Az őszi árpa aratását a napokban Magyargéc és Szé- csényfelfalu termelőszövet­kezetében befejezték, és ezzel a szécsényi járásban az ösz- szes őszi árpát learatták. Varsányban 1100 katasztrális holdon termesztenek kalá­szost. Zagyvái Sándor, a já­rási hivatal osztályvezetője csütörtökön elmondotta, hogy 510 katasztrális hold búza aratásával végeztek a varsá­nyi üzemegységben. A termés­idő esetén vasárnap estig a gabona felét learatják. Folyamatosan végzik Saé- csényben a gabona átvételét. Rekordménnyisége (668 va­gon) kötöttek szerződést, de az előjelek azt mutatják, hogy a szövetkezetek még en­nél (is nagyobb mennyiségű gabonát szállítanak. A kom­bájnok, és más munkagépek üzemeltetésében . semmiféle fennakadás nincs. Nógrád- megyer termelőszövetkezei» átlag 40 ^ mázsa hektáronként, Egyházasdengelegnek, Ka- vagyis jónak mondható. rancsság közös gazdasága Za_ A gabona betakarításának rank szövetkezetének segí- ütemével — a korábbi évek- tett. Ezen a hétöl visszakap— hez viszonyítva elégedet- jak a kölesönt, Nógrádme- tek a szécsényi járásban, mi- gyérben és Karancsságon vén­yéi egyharmadát már learat- __, „_ t ák. Ma estig szeretnék a ga- degkombájnosok segitsege­bona betakarításában a 40 vel kívánják az aratás üte- százalékot elérni. Kedvező mét gyorsítani. Rakodómunkások Nagybátonyban bér. Saját maga szervezte hét­A NÓGRÁDI Szénbányák Iskolai végzettségük hiányos, Vállalat nagybátonyi anyag- Két írástudatlan kivételével tagú zenekarával szabad szom­raktára már jó két évtizedes hat elemit, vagy nagyjából ez- hatokon lakodalmakban mu- - • - , - Rf=n,iH á krtr múltra tekint vissza. A terme- zel megegyező általános isko- zsikál. Hívják őket a környező relmes filmeket részesíti előnyben. Szabad idejében leg­szívesebben a ház körül, a kertben dolgozik. De szeret da­lolni is. — Nálunk Taron olyan ma­gamfajtából és fiatalabbakból lőegységek számára — főleg a lai osztályt végeztek, bányákéra — a legkülönfélébb A brigád kulturális anyagokat raktározzák itt. kenysége felől érdeklődöm. falvakba is. Van tévé- bőven. Szeretnek házasodni a fiatalok — mondja, — különö­Milliós értékeket őriznek. — Két műszakban dolgo- sen tavasszal meg ősszel. Milliós értékek fordulnak zunk — magyarázza Tóth Kál- Nagybárkányba vándorcir­munkáiuk °da íárok énekelni me§ cite' mumcajuK rázni Mind a kettőhöz van érzékem. Szájharmonikázni is tudok. A magyarnótát pedig meg nem unnám soha. Érdekes brigád, szimpatikus meg nap mint nap a Nógrádi mán brigádvezető. — Kevés az kusz szokott nagyritkán, éven- ,„h„r„k _ ma„llk s; ___1___~a irl.í ___ amit a rniWolő- ín lí[Ti; a a-u avar--Vöt afar nl-iro+nH. tilioeieil, d lUdgUK. leillieazeie» S ándor nevét viselő szállítóbrigád kezén héttagú a szabad idő — amit a művelő- te úgy egyszer-kétszer elvetőd- is. ök elésre fordíthatnánk. Családos ni. A színházszerű szórakozást K‘y B azok, akik a vasúti kocsikban emberek vagyunk többségében, a környéken ez jelenti, érkező árukat, különböző gép- meg vidékiek. Munka után si- a brigád tagjai csaknem ki- , alkatrészeket, vasszerkezete- etünk haza. Csak kirándulni vétel nélkül valamennyien 7cPfl őszintesé­gében. Szidják a labdarúgókat, mégis úgy vagyunk vele, mint az egyik brigádtag, Sütő Jó­két, építőanyagokat — téglát, tudunk elmenni közösen. többnyire otthonülő emberek. — Akármilyen fontos mun­sódert, cementet — a vago- S valóban, moziban, színház- Ritkán mozdulnak ki otthon- van ,<• a mindi» A brigád ban együtt még nem .voltak. ról Hacsak valami naev ese- is a meccset mindig Tr,;. Külön iárnak szórakozni, min- megnézem. Inkább _ a munkát «Ä teszem féire, de látnom kell. nokból kipakolják. egyik tagja lakik csak - „ , . . , ------- ----------------------------------, u„ ,a,rlum K,,., b en, a többiek a környező tele- denki a maga falujában Az vagy valami nagyon izgaimaS) é ’ ogy „Uven rosz­pülésekről járnak. A legfiata- ottani művelődési lehetőségek jó filmet nem játszanak. Y labb tag 23 éves, a legidősebb pedig falunként nagyon kü- ....... . . , vVm vt ftsyriR betöltötte már a 47-ik életévét, lönbözőek. Nagybátonyban pél- A televíziót szoktam néz- * tómát RMi .íh t? Nagy a korkülönbség egy do- üául — amely mintegy tízezer m — meseli a brigadyezeto. — meg ezt a témát. Munka koz- ÄTTWSÄ. számláló nagyközség - Nagyon kjövjjm az esti hír- be­logban megegyeznek: a „fogd meg” munkától nem félő, izmos, akár rangos képzőművészeti adót, a HÉT című műsor pedig szélgetni. De mennyivel érdé­. . i -1._______1 „ r. x. •!_ __ _ i.......... tocohh cio touto lmocoKV» 1 V» ^->4 k iállítások is láthatók rendsze­szívós férfiak. De kell is ide az résén. Ezzel szemben Nagybár- dzettség és a kitartás. Hisz’ az kányban, ahonnan ketten is kimondottan tetszik nekem. Hasznos tájékoztatást ad, jól igazít el a politikai kérdések­édesanyja után. Csak ebédel- elégedettek. embereknek télen a hideggel, járnak — elmondásuk szerint *>en. Az esti műsorban min- az összefagyott sóderral, je- — nemhogy színház, de évek dent megnezek. Mégis legjoD- ges kővel, nyáron a tűző nap- óta már mozi sincs. ^im. a ftln^k tettének. Azok pal, a tikkasztó forrósággal — Pedig nagyon kedveltem ko2ul 1S a háborúsak, kell megküzdeniük. De nem a filmeket — mondja Botos Sándor István, a brigád leg­panaszkodnak. Megszokták a Ferenc. — S még most issze- idősebb tagja, s egyben a bri- nehéz fizikai munkát, s tud- retem. A tévét is azért vettem, gádvezetővel együtt a legré- ják, ezt is csinálni kell valaki- hogy filmeket nézhessek raj- gebbi tag is. Ö a zenés és sze­nek. Kétezer-négyszáz forint ta- ____________________________ k örül keresnek havonta. Ezzel BOTOS Ferenc egyébként kesebb és tartalmasabb lehet­ne a beszélgetés, ha a brigád — a pillanatnyi nehézségeket megoldva — módot találna a közös szórakozásra és művelő­désre is. A közös élmény még Közelebb vinné egymáshoz őket, és a brigádból minden tekintetben egy igazi, „ütőké­pes” kollektívát kovácsolna. Sulyok László muzsikáló, zenéhez értő em; NÓGRÁD — 1973. július 20., péntek Bodó János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom