Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-18 / 166. szám

M O Z I É L E T Változó színvonalon tasztikus filmmel kezdi az új műsorhetet. Robert Wise filmjét július 19-e és 23-a között tartják műsoron. A siker lovagjai című szovjet filmvígjátékot július 24—25- én tekinthetik meg az érdek­lődők. Július 21-én, szombaton délelőtt a Leon és az Atlanti fal című színes francia—olasz háborús filmet játsszák. Va­sárnapi matinén Az utolsó betyár című bolgár kaland­filmet nézhetik meg az izgal­mat és a romantikát kedve­lők. f eszült pillanat Az Androméda törzs című tudományos­fantasztikus filmből. A balassagyarmati Madách Filmszínházban július 19—20- án bemutatásra kerülő, ide­genlégiós történetet feldolgozó Oázis című csehszlovák film jó „mozit” ígér. Kalandos történet a következő film is. Az NDK fiLmesek kosztümös produkcióját, a Lány a sza- badcsapatban-t július 21—23- án vetítik, A fiatal Bernardo Bertolucci Alberto Moravia hasonló című regényéből for­gatta A megalkuvó című filmjét, amely egycsapásra megalapozta hírnevét A nagy sikerű művet — Jean- Louis Trintignant-nal, Ste­fánia Sandrellivel és Domini­que Sandával a főszerepben — július 24—25-én láthatják a jó filmek kedvelői. A sikerfilmek sorozatban A betyárkapitány kincse cí­mű román kalandfilmet júli­us 20—21-én, A Nagy Medve fiai című NDK produkciót pedig július 23—24-én mutat­ják be Vasárnapi matinéeíő- adáson, július 22-én, Az el­ítéltek kastélya című román háborús kalandfilmet játsz- szák. A X. berlini világifjú­sági találkozó tiszteletére rendezett ifjúsági filmsorozat következő bemutatóját július 19-én tartják: a fiatalok kapcsolatteremtésének prob­lémáiról szóló Tizenévesek című filmet vetítik. A salgótarjáni November 7. Filmszínház Az Androméda törzs című nagy sikerű, amerikai tudományos-fan­Az eddigi gyakorlattól elté­rően a VIT tiszteletére rende­zett ifjúsági filmsorozat kö­vetkező bemutatóját és az Art Kino vetítést is itt tart­ják. A Tizenévesek című lengyel filmet július 20-án, 17.30 órától, a Valerie című angol filmdrámát 20 órától vetítik. A Tarján Mopresszó követ­kező filmje az angol Melody lesz július 24-én este hét óra­kor. A hét filmműsorából a leg­nagyobb figyelmet minden valószínűség szerint Az A.nd- roméda törzs című amerikai sci-fi érdemli meg. Az And­roméda egy félelmetes, pusz­tító hatású, ismeretlen orga­nizmus neve. Megsemmisíté­sét négy tudós kapja felada­tul. A szellemi izgalmakban is bővelkedő film tárgyánál fogva alkalmas arra. hogy óvatosságra intsen és a jelen­kor virtuálisan létező veszé­lyeire hívja fel a figyelmet. A Radnóti-szobor ismét útra kel Ä Magyar Képzőművészek Szövetségének meghívására nyáron számos külföldi — szocialista országbeli és nyu­gati — képzőművész érkezik nyári művésztelepeinkre. A siklósi szobrász alkotó­telep villányi „szabadtéri mű­termében” például nyolc szo­cialista országbeli szobrász- művészt látnak vendégül. A siklósi vár és volt kolos­torépület nyújt otthont a sik­lósi kerámia-művésztelep ven­dégeinek, akik 1 július 26. és szeptember 1. között adnak itt találkozót egymásnak. Salgótarjánban egyre több olyan szobrot állítanak a köz­terekre, melyek nemcsak a vá­ros, a megye lakóinak érdek­lődését keltik fel, hanem mind többen érdeklődnek külföld­ről is azok iránt. A megye- székhelyen, a Tanácsköztársa­ság téren levő Radnóti-szobor — Varga Imre alkotása — már eddig is számos külföldi műértő, kiállítást szervező ér­deklődését keltette fel. A közelmúltban hazánkban tartózkodott Svédország mű­velődésügyi minisztere és a mai magyar szobrászatróí ér­deklődött. A művelődésügyi miniszter által kért anyagok között szerepel Varga Imre Radnóti-szobra, amely Salgó­tarján főterét díszíti. A Sal­gótarjáni városi Tanács hoz­zájárult ahhoz, hogy a Radnó- ti-szobrot ismét utaztassák. A szobrot csütörtökön szállítják el Salgótarjánból a svédorszá­gi Moss városába, ahol egy kiállításon októberig vesz részt. A kiállítás után Radnóti szobra ismét visszakerül Sal­gótarján főterére. j PÓKHÁLÓj l l2) I I írta: Gaigóczi Erzsébet ? — Én vagyok — leheli Gé­za. — Nyitom a kaput. — mondja a nő. Géza lenyomja a kilincset, a kapu nyitva, a lépcsőház ki­világítva. Felmegy a második emeletre — az egyik ajtó ré­sében hálóinge fölé kapott pongyolában várja Zsuzsa. Huszonnyolc éves, szép, ko­moly arcú, kissé keserű tanár­nő. Átöleli, s a nyakához szorítja Géza arcát. — Juj, de hideg vagy —, s kézen fogja, s bevezeti a szo­bájába. Elég nagy méretű albérleti szoba, a lakás belső folyosójá­ról nyílik. Az üvegajtón vas­tag szőttes, hogy ne szűrődjön ki a fény. Heverő, könyves­polc, íróasztal, az íróasztalon dolgozatfüzetek, a sarokban pohárszék, benne edények, fö- 'ötte rezsó. Fő a kávé. — Kérsz kávét? — kérdezi Zsuzsa s menne a pohárszék­hez, de Géza elkapja, átöleli és foglyul ejti a száját. A heverőn fekszenek, az abla­kon benéz a hajnal. Gézának hunyva a szeme, de fogja a lány karját, s apró puszikat lehel rá. Félig alszik. — Szörnyű, hogy ilyen mesz­sze vagyunk egymástól! — sóhajtja a lány. Géza gépiesen ráhagyja: — Igen, szörnyű. A lány tovább panaszkodik. — Te elmész, én meg itt maradok prédának. Egy ta­nárnő, aki egyedül van és mégsem enged udvarolni ma­gának. Ennél már az is jobb lenne, ha tudnák, hogy a te szeretőd vagyok. Géza riadtan kinyitja a szemét, s felül. — Mennem kell, Zsuzsa. — Mikor jössz? — Mihelyt tudok. — Olyan soká ... ? A kisváros főterén a moto­ron utazó Niklai találkozik Csegei autójával. Az utolsó pillanatban ismerik föl egy­mást, biccentenek. Géza ud­variasan, még mosolyog is, Csegei kimérten. A sofőr cinkosan Ősegeire néz: — Látta, Csegei elvtárs? — Láttam. — Mit keres itt Niklai ilyenkor? Csegei rendre utasítja: — Biztos dolga van. A tsz-iroda a falun átveze­tő műút mellett fekszik, nád­tetős, viharvert épület. De ud­varán hatalmas, üvegfalú gépszín, munkaruhás szerelők javítják benne a gépeket. Lát­szik, hogy az irodát örökölték, de a modern gépszínt már a saját erejükből hozták létre. S ez egy kicsit a téesz vezetői­nek a beállítottságát is jelké­pezi: új irodaházat építeni fe­lesleges flanc, de a drága gé­peket nem szabad az ég alatt hagyni rozsdásodni. Az irodának mindössze há­rom helyisége van, minde­gyikben több otromba, tinta­foltos íróasztal. Az egyik szo­bában dolgozik az elnök, az elnökhelyettes és a főagronó- mus, a másikban a főkönyvelő és a pénztáros, a harmadikban az adminisztrátorok. Kora reggel van. Géza az íróasztalánál ül, mellette áll a főkönyvelő, egy csomó irat­tal a kezében. Csorvás Tibor­nak hívják, egyidős az elnök­kel, karcsú, piperkőc fiatal­ember. A Nők Lapja divatro­vatából öltözködik, de a kisvárosi szabó valamit min­dig elront az öltönyén. Szür­ke nadrágot, csíkos zakót, mel­lénnyel, kék nyakkendőt, s magas sarkú fekete cipőt hord. — Ez itt a bank átirata a rövid lejáratú kölcsönről... ez az állatforgalmi vállalat a múlt héten leadott, bikák ügyében ... ez a... — Jól van, Tibiké, hagyd itt, majd átnézem. A másik íróasztalnál Sárai úr, ül, az öreg főagronómus. Ö az, akinek négyszáz holdja volt a közelben, olyan minta­szerűen fölszerelve, hogy ezt államosították az országban először, még ’45 tavaszán. A Vörös Csillag Szálloda há­rom nyelven beszélő portása volt, amikor megalakult a téesz, s Géza idevette főagro- nómusnak. 4 NOGRÁD - 1973. július 1&, szerda MŰTEREM AZ ÉG ALATT Mátrakeresztesi utca (Soós Károly) A közelmúltban fejeződött be Mátrakeresztesen a Nógrád megyei amatőr képzőművészek nyári továbbképzése. Ősszel a pásztói Lovász József Művelő­dési Központban kiállításon mutatják be a kis „művészte­lepen” született alkotásokat, il­letve azokat a munkákat, ame­lyek ottani ihletésűek. A továbbképzésen zömmel a rajzot oktató, nevelők vettek részt, akik mindennapi okta­tó-nevelő munkájukon túl is foglalkoznak a képzőművé­szettel, különböző műfajokban igyekeznek kifejezni a felgyü­lemlő mondandókat. A tovább­képzést a salgótarjáni megyei József Attila Művelődési Köz­pont közösen szervezte a pász­tói Lovász József Művelődési Központtal. Tíz napon át adott otthont ez a kis mátrai‘falu mintegy húsz vendégnek. Szerény, ba­ráti társaság gyűlt itt össze a képzőművészet szeretetének jegyében. A résztvevők tevé­kenysége mindenekelőtt a me­gye közművelődése szempont­jából jelentős. Hiszen például a pedagógusok az adott falu­ban, gyermek- és felnőtt kö­zösségben igen fontos szerepet töltenek be az iskolaközösség esztétikai kulturáltságának alakításában, de munkájuk az egész falu, sőt a környék la­kosságának ízlésformálásában sem lebecsülendő. Többen kö­zülük iskolai kiállításokat szerveznek, képzőművészeti témájú előadások tartására is vállalkoznak, összefoglalva: a képzőművészeti ismeretterjesz­tésben végeznek igen hasznos munkát. Ezen túl, természete­sen, képességeiknek megfele­lően festenek, rajzolnak, kü­lönböző műfajokban tevékeny­kednek. A továbbképzést Iványi Ödön, Salgótarjánban élő fes­tőművész vezette, a grafikai műfajokban pedig a Pásztoréi elszármazott Csohány Kálmán, Munkácsy-díjas grafikusmű­vész szolgált önzetlen, hasznos tanácsokkal a résztvevőknek. Igen sok, hasznos ismeretet szereztek Mátrakeresztesen a jelenlevők. Előadások hangoz­tak el a képzőművészet-elmé­let kérdéseiről, a mai képző- művészeti törekvésekkel kap­csolatban is mód nyílt a ta­pasztalatcserére, s persze, egy­más munkáiról is véleményt mondhattak. A kis hegyi falu szeretettel fogadta őket. Az általános is­kola két tantermében laktak, az étterem, s részben a műte­rem pedig a folyosó volt. A Géza most feléje fordul a széken. — Mi újság Sárai úr? Sárai kimért, nem barát­ságtalan, de nem is barátságos úriember. — A bricskát várom. Meg­nézem a szőlőt. — Hogy van a cukra? — mosolyog Géza. Zavarban van. — Az éjjel rosszalkodott. Pedig csak fél liter kadarkát ittam a vacsorához. — Sóhajt. — Az orvos? — Nem mondja, hogy ne igyam. Egyáltalán nem tiltja —, s mintha maga is csodál­kozna ezen. — Én is azt hiszem, inkább az izgalomtól van. — mondja Géza, s fürkészi az öreg ar­cát. — Ez a sok gond... ez a nagy gazdaság... Sárai megütődve néz az el­nökre. — Csak nem akarsz nyug­díjba küldeni? Géza keresztülmegy a kül­ső irodán — itt dolgozik a 19 éves Piroska, adminisztrátor és Pista bácsi, a hivatalsegéd. — Ha keresnek, egy óra múlva itt vagyok. Motorral kifordul a tsz-ud- var kapuján — s szembetalál­kozik a hevesen integető csősszel, Andris bácsival. Le­fékez. A mögöttük levő ház abla­kában Selyem Zsiga felesége jelenik meg — kirázott egy rongyot, s kíváncsian az ab­laknál marad. — Baj van, Géza — mond­ja az öreg, s int, hogy kap­csolja ki a motort, ne kell­jen kiabálnia. A beállott csend­ben körülnéz, megvárja, míg egy biciklis elhajt mellettük, s halkan mondja: (Folytatjuk) gyakorlati munka azonban in­kább a szabad ég alatt folyt. A Népművelési Intézet jóvoltából két napon át aktrajzolással is foglalkozhattak, a modellt az intézet küldte le. Egyik résztvevő, Soós Ká­roly, a Nógrád megyei Mozi­üzemi Vállalat vezető dekora­tőre szintén rendkívül hasz­nosnak tartja önmaga számára az itt eltöltött tíz napot. — Rengeteg vázlatot, rajzot készítettünk, sok élményben volt részünk — vélekedik. — Citera- és gitárszóban is volt részünk a munka után, sokan fát faragtak, népi ihletésű mo­tívumokat próbáltak felhasz­nálni munkájukban, s az egy­más közti viták is hasznosak voltak. Több rajzot is mutat Az egyiken a kis falu haranglába látható, amint „kinő” a föld­ből kis harangjával a palóc építésű ház előtt. Két Idős ember lakik a házban, ahol tisztaság, rend uralkodik, a szemközti utcasorban szinte mindenki farag, ez a „fakana­las” falu egyik jellemzője. Az itt eltöltött idő a részt­vevők számára maradandó. Majd az őszi, téli hónapokban vissza-visszatér rajzaikban, grafikai munkáikban, festmé­nyeiken a mátrakeresztesi nyár, hegyeivel, az ég színével, a környező erdők hangulatá­val, embereinek életmódjá­val. Több lapon feltűnnek majd a mátrakeresztesi arcok, a tíz nap eseményeinek képe. Ezen túl, az itt hallott képző­művészet-elméleti előadások tanulságai az elkövetkezendő hónapok ismeretterjesztő mun­kájában is jelentkeznek, s módszerbeli segítséget jelente­dnek. (tóth) Alföldi gyerekek Nem mindegyik vállalat „mondhatja el magárót", hogy annyit tesz a dolgozói gyermekeinek üdültetéséért, mint a Lamport Zománcipari Müvek. Az egyes gyáregységek kis üdülői mellett — amilyen például a salgótarjáni ZIM hevesi létesítménye — a központ is kialakított közös, a kecskeméti­eket, bonyhádiakat, budafokiakat egyaránt szolgáló üdülési lehetőséget. Ilyen a balatoni mellett a salgóbányai kis épület is. Kéthetes turnusokban 16—16 gyerek számára biztosíta­nak élményekben gazdag, változatos programot és igazi pi­henést. Kecskemétről nyolc kislányt hozott a gyár autója, Lany­hádról szintén nyolcán érkeztek. Az alföldi gyerekeknek már a Salgótarjántól idáig vezető autóút is tele volt élményekkel. A meredek kaptatón lassabban halad a kocsi és van idő meg­csodálni a völgyben sötétlö fenyvest, a kis tisztásokon fel­épült szép formájú faházakat, a málnabokrokat az erdő szé­lén. A megérkezés után, az épület „elfoglalása” újra a ki- sebb-nagyobb meglepetések sorozatát jelentette. A valami­kori vadászház kívülről világosra festett, villaszerű épület. Az előszobából egy modern berendezésű, társalgónak ne­vezhető szobába jutunk be. A beépített szekrényben min­denki kap egy-egy fülkét. Van tévé, hűtőszekrény! A két, nyolcszemélyes szoba is vonzó, barátságos: az emeletes re- kamiék, a szép kilátás — sok mindennek lehet örülni. Nemcsak a gyerekeknek, de fiatal kísérőjüknek, Tóth Eszternek is nagyon tetszik a környék, az üdülő, és nem utolsósorban a tervezett program. — Én a kecskeméti kislányokkal együtt jöttem. 'A gyár­ban gyermekgondozó vagyok, nagyon szeretem a gyerekeket. Még nem voltam ezen a vidéken, a lányok is először járnak erre. Ez az üdülő most még csak szálláshelyül szolgál, az étkezést a Gyermekvédő Intézet biztosítja számunkra. Ügy hallottam, a jövőben konyhát fognak építeni. — Milyen kirándulásokat terveznek? >!P!*F’T — Olyan a programunk, hogy a környék nyújtotta le­hetőségeket szinte maximálisan kihasználjuk. Mindennapra jut majd valami felfedeznivaló. Elmegyünk a somoskői vár­hoz, megnézzük a bazaltömlést. Bebarangoljuk Eresztvény környékét is. A Lehel-forrás, a ’19-es emlékmű, a Boszor­kány-kő, a salgói vár sem marad felfedezetlenül! Salgótarjá­ni városnézés; a Munkásmozgalmi Múzeum és a Bányamú­zeum megtekintése, látogatás a ZIM tarjáni gyáregységében és jó idő esetén a strandolás — egy-két nap alatt szinte már zsúfolt is a „műsor”. De ez még nem minden: a tarjáni ZIM- es gyerekekkel együtt Egerbe vagy Hevesre is eljutunk. Na­gyon várják a gyerekek azt is, hogy „átrándulunk” Cseh­szlovákiába. — Reméljük, hogy végig jó idő lesz, hiszen enélkül ne­héz lenne ezt a nagy csokornyi túratervet megvalósítani. De mégis, mit csinálnak rossz idő esetén? — „Védekezésül” rendelkezésünkre áll néhány játék is, a kisebbek és nagyobbak részére egyaránt. Azt hiszem, egyik gyerek sem fogja bánni, ha csak a labdákat és tollasütőket használják a két hét alatt, és a tár­sasjátékok a dobozokban pihennek. Ha sikerül megismerni ezt a csodálatos környéket, akkor az üdülés legfőbb célját elérték, és lesz mit hazavigyenek emlékeik között. —gkm— ]

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom