Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)
1973-07-24 / 171. szám
Nyári munkán Szobrok, emlékművek r. . Mielőtt elhagynánk Salgótarjánt, hogy utunkon váratlan meglepetés ne érjen, megtankolunk a benzinkútnál A töltőkutak mellett két kislány áll, kocsira várva, törlőronggyal kezében. Vakációzó diákok. A nyári szünetben végzik e „kenyérkereső” Nyáron sincs uborkaszezon az évek óta színvonalas képzőművészeti tárlatokat bemutató, nagy látogatottságnak örvendő balassagyarmati Horváth Endre Galériában. Július 27-én, pénteken délután fél hat árakor újabb kiállítást nyitnak: a festőművészek középnemzedékéhez tartozó. Gyulán élő Koszta Rozália mutatkozik be a balassagyarmati közönségnek. A festőművésznő képzőművészeti tanulmányait — Hlncz Gyula és Bencze László tanítványaként — Budapesten kezdte, munkát. Egyikük hozzánk lép, a beleegyező bólintásunkra munkához lát. Ügyesen, fürgén dolgozik. — Mióta csinálja? — kíváncsiskodom, a kislány „szakértő” mozdulataiban elmerülve. —■ Ma jöttem először. De már harmadik éve, hogy minmajd 1950 és 1956 között ösztöndíjasként a leningrádi Rje- pin Intézetben folytatta, több nagy hírű szovjet festő irányítása mellett. 1957-től él az alföldi városban. Itt, az Erkel Ferenc Múzeumban rendezte meg első önálló kiállítását is, Azóta számos hazai és külföldi tárlaton mutatták be műveit. S hosszabb-rövidebb ideig külföldi tanulmányutakon vett részt. Munkáit több ízben is értékes díjjal jutalmazták. 1963-ban Munkácsy-, 1970-ben Koszta József-emlékérmet nyert. den nyáron itt vagyok, és ezt csinálom. Érdekes munka. ÁL landóan jönnek-mennék a kocsik, újabb és újabb emberekkel Egyesek sietnek, mások ráérnek, de tapasztalatom szerint egyformán udvariasak. A lányok háromszázötven forintot kapnak két hétre. Ehhez jön még a borravaló. — Mire költi majd keresetét? — Még nem tudom. Most érettségiztem a Madáchban, ég felvételiztem a szombathelyi tanítóképző népművelési szakán. Azért dolgozom, hogy — ha felvesznek — legyen pénzem a főiskolán. Még csak a nyár derekán járunk, de az idén érettségizetteknek már most — mint például a véletlen hozta ismerősünknek, Jegesi Zsuzsának — a jövőre is gondolniuk kell. Felnőttes komolysággal és céltudatos felelősséggel, meggondoltan dönteni: mihez kezdjek, mit csináljak, hogyan tovább. (ok) \ Koszta Rozália Balassagyarmaton pókháló! \ (7) \ l irtó: Gdgóczi Erzsébet | — Motorral vagyok — mentegetőzik Géza, s indulni készül. Az egyik elkapja a lem- berdzsekét. — Ne szaladj már. igaz, hogy az agronómus halat lopott? Gézának felhő suhan át az arcán. — Nem igaz! — mondja bosszúsan. — Nem kell bedőlni minden rosszindulatú pletykának! Késő este van. A téesziro- da egyik ablakán szivárog ki a fény és a cigarettafüst. Odabent vezetőségi ülés folyik. A 11 ember alig fér el a behordott székeken, az asztalok tetején. Az ülésen az elnökön kívül részt vesz Zsuppán, a helyettese, Sáray, a főagronó- • mus, Csorvás Tibiké főkönyvelő és néhány különböző korú parasztemoer. Az emberek már szedelőz- tvödnek., amikor Zsuppán megszólal: — Várjunk még. emberek! Van itt még egy ügy... —• S amikor az emberek visszaülnek, Gézához fordul. —Szeretnénk, ha ismertetnéd velünk. mit szándékozol tenni Selyem Zsiga ügyében Gézát kellemetlenül érinti a dolog. Elodázhatná, de úgysem kerülheti meg, ismeri Zsup- pánt, türelmetlen, célratörő és indulatos ember. Kelletlenül megvonja a vállát. — A rendőrség lezárta a2 ügyet! — A rendőrség Igen. De ez nem jelenti azt, hogy nekünk is úgy kell tennünk, mintha nem történt volna semmi. Elvégre százhúsz kiló hal az százhúsz kiló hal. Kétezer forint! Egy parasztember régóta fészkelődik. (Pigniczki jó barátja.) — Nemrégiben történt szövetkezetünkben egy sajnálatos eset. Pigniczki brigádvezetőt, akit valamennyien gyerekkora óta ismerünk, ennél sokkal kisebb vétség miatt váltották le a brigádvezetésről. — Nem én váltottam le — védekezik Géza. — A közgyűlés. Megszavazták a leváltását. — Csak az asszonyok szavazták meg — mondja megvetően a paraszt. Géza megvonja a vállát. ~ Mit csináljak? Azok vannak többségben. — Ha akartad volna, nem teszed fel szavazásra a kérdést, hanem lecsillapítod az asszonyokat. Mibe kerül az neked? — Node,;. — kezdi Géza, de Zsuppán közbevág. —- Pigniczki tíz éve bfigád- vezető. Egy hibája van„ az, hogy iszik. Tudjuk, milyen az italos ember. Hát ő elitta a háztáji munkáért beszedett pénzt. De ha már így történt, én igenis, helyeseltem Pigniczki leváltását. A mi falunkban nagyon kényesek arra a parasztok, hogy a vezetőik tisz- takezűek legyenek. Node, ami áll egy brigádvezetőre, mért nem áll egy agronómusra? — Miért nem váltod le? — kérdezi ugyanaz a paraszt. — Aztán mit csináljak vele? Osszam be kapálni? — Géza rosszkedvűen magyarázza. — Egy agronómust nem lehet leváltani. És Selyem Zsiga jó agronómus. ötletei vannak. Mozgékony. Most például, amit Sáray úr nem tudott elintézni — bocsánat —, azt ő elintézte. Sáray arca merev lesz, mint a pléh. A paraszt bekiáltja: — A halból! Géza tiltakozni akar. de Zsuppán megint megelőzi. — Ez nem enyhítő, hanem súlyosbító körülmény. Selyem Zsiga nem egy iszákos, műveletlen parasztember. — Ez határeset! — tiltakozik Géza. — Az egyik téesz- ben meg van engedve, a másikban bűnnek számít. Az öreg főagronómus, aki kérdezés nélkül még soha nem szólalt meg, most megszólal. Remeg a hangja az izgalom- Icú. _ 4 NÓGRÁD - 1973. július 24„ kedd A második világháború szörnyűségei közé tartozik, hogy 1944 nyarán indultak el az országból azok a vonatok, amelyek az emberek ezreit Auschwitz, Dachau, Bergenbelsen haláltáboraiba vitték. A Salgótarján története című monográfia (Salgótarján, 1972) közli, hogy a városban: „Május 3-án kezdődött a gettóba telepítés és 19-én Rátkay polgármester már büszkén jelenthette, hogy «•Salgótarján városban a zsidók elkülönítését végrehajtottam«. Ugyanakkor tömegesen jelentkeztek a város lakói, elsősorban a polgárság soraiból a gettóba zárt zsidóság vagyontárgyainak a megszerzésére.” Salgótarjánban mintegy 1300 férfit, nőt és gyermeket vagoníroztak be a halálvonatokba, s közülük alig egyné- hányan tértek vissza. A Szabad Nógrád 1948. október 14-i száma fényképes tudósítást közöl „Emlékművet állítottak- a zsidó mártíroknak” címmel. Ebben többi között, az áll: „A salgótarjáni maradék zsidóság a deportálásban és a munkaszolgálatban elpusztult mártírjainak a zsidótemetőben emlékét állított, amelyet vasárnap avattak fel. Az űnnepA mártiremlékmű ségen megjelentek a megyei és Jungreisz Sándor főrabbi mon- a városi küldöttség tagjai, va- dott megható beszédet...” A lamint az evangélikus hitköz- temetőben minden évben, nyár ség lelkipásztora, az MDP ki- elején, mártírünnepséget tarküldöttje, a főispán és még tanak. sokan. A gyászünnepségen Tóth Elemér Képernyő előtt Közepes erősségű hét után,.. A szerdai nappal kezdeném az elmúlt tv-hét krónikáját, mert a keddi program különösebben említésre méltó esemény nélkül telt el. Szerdán viszont kellemes meglepetést jelentett Gerencsér Miklós: Isten városa című drámája, melyet a győri Kisfaludy Színház produkciójában ismerhettünk meg. A történelmi témát az író szülővárosa, a 600 éve várossá nyilvánított Győr évforduló-ünnepsége alkalmából dolgozta színpadra. A rendkívül érdekes mese meglepő dramaturgiai biztonsággal találja meg a hatásosság eszközeit színpadról a nézőtérhez, illetve a képernyő előtt ülőkhöz is. S talán mindenekelőtt .azért, mert a történés alakjai túlnyomó többségben hús-vér figurák, árnyaltan egyénítet- tek, markáns képviselői a kor társadalmi rétegeződésének. A győri színház művészei érezhető, fokozott ambícióval és szeretettel vállalkoztak a mű tolmácsolására. Különösen erőteljes, mindvégig meggyőző alakítást kaptunk a városbíró — Ha következetesek akarunk lenni, a saját mércénket kell alkalmaznunk. Nálunk bűnnek számít. — El kell bocsátani! — kiáltja Pigniczki barátja. Emiatt? — csodálkozik Géza, s nézi az embereket. Zsuppánnal és Sárayval már tisztában van. Csorvás arca olyan tartózkodó, vegyszerrel se lehetne előhívni róla semmilyen véleményt. Két paraszt kerüli a tekintetét, a többiek ellenségesek. Kiszúr egy öregembert. — Magának mi a véleménye, Márton bácsi? Az öreg komótosan kiveszi a pipáját. — Hát, ugye, ha nem teszed meg, az emberek elgondolkodnak: mi okod van védeni — egy idegent. Géza nézi őket. — Ha akarják ... ha a többség akarja, elbocsátom. A járási tanács székháza a legkisebb magyar nagyváros legrondább épülete. Hajdan Habsburg-sárga fala az idők során redvessé mállott, mint az elhagyott sóházaké. Szűk és sötét lépcsőházában lehangoló aktaszag üti meg a belépő orrát. Meg a korhadt és recsegő padlók, az egérrágta por, az ablakpárkányokig felkúszó talajvíz és az „ügyfelek” belső zsebéből minduntalan előrángatott szilvapálinka szaga. ' Csegei mezőgazdasági osztályvezető szobája alig háromszor négyméteres, berendezé- se mégis a nagy miniszteri tárgyalószobákat utánozza. A sarokba szorítva az íróasztal, mögötte karosszék, az íróasztalnak éllel alacsony dohányzóasztalka, előtte két fotel, mögötte a talajvizes fal. A szerepében Solti Bertalantól, továbbá Perédy Lászlótól, Pa- tassy Tibortól, Bajka Páltól és Korbuly Pétertől. Pénteken este különleges, ritkán látható színpadirodalmi csemege jelentett eseményt a műsorban, Majakovszkij Gőzfürdő című szatírája, melyből Elbert János fordítása nyomán Várkonyi Gábor készített tv-játékot. A Gőzfürdő a húszas évek szovjet valóságának társadalmi, hivatali fonákságaiból táplálkozik, kíméletlen szókimondásával érthetően a .bemutató idején korántsem aratott egyértelmű tetszést és elismerést. A bemutatót követő rágalomhadjárat az akkor már súlyosan beteg költőt igen érzékenyen érintette, az eltelt fél évszázad azonban teljességben Majakovszkijt és ‘a Gőzfürdő időtállóságát — sőt mai aktualitását is igazolta. A tv- szatírában Mádi Szabó Gábor, Monori Lili, Balázs Péter, So- mogyvárl Rudolf, Psota Irén, Tábori Nóra, Lukács Sándor, de a többi szereplő is minőségi alakítást nyújtott. maradék sarokban, az ablak egy részét is eltakarva, a páncélszekrény és egy iratszekrény. Az iratszekrény tetején egy gipsz Lenin és Muhina Felszabadulási Emlékműve. Csegei negyvenéves, kiienc- venkilós, csizmát és Uiülepe- sedett nadrágot hordó „paraszt”. Húsz éve dolgozik az apparátusban, a legkülönbözőbb beosztáscKban. Ö az, aki mindig ott áll helyt, ahova „a párt állítja”. Két hathónapos pártiskolát végzett, és a Nép- szabadságot sem olvassa el, mert hozzászokott, hogy ami fontos belőle, arról úgyis megkapja megyei vagy járási értekezleten, többféle brosúrában a tájékoztatást —, bár a brosúrákat megintcsak nem plvassa el, mert hozzászokott, hogy ami fontos belőlük, arról úgyis megkapja megyei, vagy járási értekezleten tájékoztatást. A különben üres páncél- szekrényből elővesz egy demi- zson pálinkát, meg két vizespoharat, leteszi a dohányzóasztal lapjára Zsiga elé, s tölt a poharakba. A magáét kicsit megemeli, s leönti. Selyem Zsiga önkéntelenül megrázkódik a büdös szilvapálinkától — ő nem ilyenhez van szokva. Ö nem iszik, vagy csak márkát. De persze, nem mutatja. Csegei dühös arca nem, árul el semmi jót. — Az én nevemet miért köpted be? — Gondoltam, minél nagyobb neveket mondok, annál könnyebben elsimítják az ügyet. Ősegeinek jólesik a bók: nagy nevek! Nemcsak a rendőrségen vált be — most is beválik. Csegei haragja irányt változtat: 1 , (Folytatjuk) A szombat est — megosztva a műsoridőt — a könnyed szórakoztatás és az igényes szolgáltatás jegyében telt el. A Televízió Kabarészínháza újabb jelentkezése ezúttal talán alatta maradt a megszokottnak. A kánikulában némileg bágyadtabbnak tűnt a jelenetek, magánszámok humora- Leginkább Bárdi Györgyöt, a temperamentumos Fenyvesi Gabit és a mindvégig mértéktartón konferáló Szuhay Balázst éreztem jó formában. Nagy művészi élményt jelentett a Hamlet kétrészes szovjet filmváltozata. Grigorij Kozincev 1964-es produkciója azért tarthat igényt kiemelt helyre a Hamlet-feldolgozások sorában, mert jóval többet ad a Shakespeare-mű filmre másolásánál. önálló művészi értéket teremt a műfaj eszközeivel; megnyitja a dráma színpadi zártságát, anélkül, hogy ez gondolati'felhígulásra vezetne, sőt. A vasárnapi műsorból szólni kell Szentpál Mónika: Fésületlen gondolatok című irodalmi összeállításáról. Az előadóművésznő remek szatíraválogafá- sa nemcsak élvezeteset nyújtott, de elgondolkodtatót is — ez adott tartalmi értéket vállalkozásának, Az est befejező részében a Dorellik jön ! című, UoV-es olasz filmvígjátékot nézne tíük. A meglehetősen-i,ó.lytelem produkció helyzet- ne.mkumai nagyobbá« film- trükkökre alapozottak, bohózat! végietességgel, mindenféle erkölcsi-etikai szándék és meggondolás nélkül pusztán a aevettetést célozzák. Ezt né- nuny helyzetben sikerült is elérniük az „alkotóknak”. összegezve: közepes erősségű műsorhetet tudhatunk magunk mögött. (barna) Nagy érdeklődé? a nemzetiségi találkozó iránt A Rétsági járási Hivatal művelődésügyi osztálya az idén augusztus 5-én, vasárnap rendezi meg a VII. nemzetiségi találkozót Nógrád községben, festői környezetben, a vár alatt. A rendezők a találko zóval a járás nemzetiségi lakosságának kulturális hagyományait kívánják megőrizni', ápolni. A rendezvény délután két órakor ünnepi nagygyűléssel kezdődik, majd a hazai — túlnyomórészt megyei — és a csehszlovákiai nemzetiséri amatőr művészeti csoportok felvomrtásávul, illetve bemutatójával folytatódik. A nemzetiségi találkozó iránt az idén is — az előző évekhez hasonlóan — nagy érdeklődés nyilvánul meg mind hazai, mind csehszlovákiai viszonylatban.
