Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)
1973-06-10 / 134. szám
Bajor Nagy Ernő: Krúdy fekete napja (Részletek az Irodalmi Színpadon elhangzott emlékbeszédből.) Mindenes cselédje. Szűcs Juliska talált rá a halott Krúdy Gyulára, Délelőtt tíz volt, s a gazda meghagyása szerint ébresztem akarta őt, mert az író a városba készült. A halál beálltát orvos, dr. Boér Kálmán konstatálta: szerinte szívbénulás ölte meg az elhunytat, aki rövid haláltusájában, föltehetően, alig szenvedett Egy szemtanú szerint a halott Krúdy széles rézágyon pihent, vékony karja mellére simult, mindkét lábán harisnya volt, a harisnyás lábak előtt összegyűrt farkasprém hevert Éjjeliszekrényén félig égett gyertyát látott a riporter, egy doboz cigarettát, szemüveget, ceruzákat Ott volt utolsó' írása is, egy levél, melyet Halasi Fischer Ödönnek címzett, s azt közölte benne: szeretné megtekinteni a Nemzetközi Vásárt.*. A magyar toll mágusa halálának napja nem szűkölködött újságba kívánkozó eseményekben. Abban a huszonnégy órában tört ki botrány amiatt, hogy a nagyhatalmú Wolff Károly keresztfiát neveztette ki a fővároshoz főorvossá ... Berek Sándor 21 éves költő saját verseit szórta az első emeleti karzatról a képviselőházban tanácskozó honatyák közé, előállították a rendőrségre. Aznap Hitlerék százával tartóztatták le Németországban a baloldali politikusokat... Oravecz Imre, 38 éves nagyidai parasztfestő 42 képből álló életművével Budapestre érkezett... Gyermektartásra kötelezték az albertfalvai katolikus egyházközséget... Péterffy Ferenc ve- csési orvos anyagi gondjai miatt fejbe lőtte magát... S még egy esemény: a büntető törvényszék Szemák tanácsa ítéletet hirdetett abban a perben, amelyet kommunista értelmiségiek nagy csoportja ellen folytattak. Az ítélet többek között másfél évi börtönnel sújtotta Széli Jenő egyetemi hallgatót, három hónapra ítélték Olt Károly magántisztviselőt, egy-egy hónapot kapott Kelemen János és E. Kovács Kálmán. Békés Istvánt, Darvas Józsefet, Szántó Piroskát és József Attilát a vad alól felmentették. A halott Krúdyval nyomban békét kötött a kormányzat. Maga a vallás- és a közoktatásügyi miniszter táviratozott az özvegynek: „Mély részvéttel értesültem szeretett férje elhunytéról stop enyhítse nagyságos asszonyom fájdalmát a fölemelő tudat, hogy a megboldogult kiváló munkássága maradandó értéke lesz irodalmunknak” Aláírás: Hóman Bálint. A nagyságos asszonynak abban a helyzetben másra lett volna szüksége, mint felemelő tudatra. Ismert tény, hogy éppen küakoltatási eljárás folyt a család ellen, a lakásból pedig díjfizetési hátralék miatt kikapcsolta a villanyt az Elektromos Művek. Micsoda ellentmondás! Négyszobás lakás, háztartási alkalmazottal, de nincs pénze a legelemibb kiadások fedezésére. Utolsó írásainak egyikében azt mondta el, hogyan tett vagyontalansági esküt a törvényszék előtt, melynél csődöt kértek ellene... Az írás két befejező mondata. „Esküt tettem, hogy semmim sincs. Vajon lehet semmi nélkül élni?”, i' Az a bizonyos semmi a hivatalosan számba vett 6919 pengő 23 fmér tartozáson kívül a következő személyes ruhadarabokból állt: »Két lepedőből varrott fehér vászonöltöny, egy sál, egy selyemzsebkendő, tizennégy puha- és három keménygallér, tíz nyakkendő, egy pár fehér glasszékesztyű, egy szürke kamásni, három pár magasszárú, szürke, antilopbe- tétes gombos cipő, hat pár harisnya, egy szürke halszálkás felöltő, két fekete csíkos nadrág, egy fekete zakó mellénnyel, egy rövid báránybőr bekecs, egy barna szvetter, egy zöld és egy szürke kalap, két nadrágtartó, nyolc ing, hat alsónadrág, négy hálóing, kilenc zsebkendő, egy sötétkék öltöny és egy frakk.” ___ K rúdy a magyar toil eleddig legszorgalmasabb munkása volt. önmagára rótt napi penzuma elérte, néha meghaladta a tizenhat gépelt oldalt. Bejárta az emberi lélek Antarktiszát és trópusi vidékeit Ki mondhatná teljes felelősséggel, hogy életművének alkímiája nélkülözhette volna a visszatérő mámor, a könyörtelen versenyizgalom vagy a céltalannak tetsző, költséges barangolások hatóanyagát?! Utolsó éveinek sok gondja, keserűsége testében, kedélyében is megvénítette őt. Talán saját sorsának borús sejtelme komorlott az 1933. év legelején írt cikkben, melyet e szavakkal zárt le: „Vajon mit írunk az 1933-iki esztendőről, ha megérjük, átbírjuk és befejezhetjük?”. Nem fejezhette be. Május 12-én,' immár negyven esztendeje ennek, hasztalan költögették... És még azn^p fölröppentek az újabb Krúdy-legendák. Mert Petőfit és Adyt is beleértve sem volt még egy magyar író, akinek életéről any- nyi mende-monda, igaz anekdotikus történet és koholt história keringett volna. Hogy hányszor párbajozott; ki ugrott le miatta az emeletről; miként rázatta magát konflison egy jó ebédért Pestről — Füredig; kikkel ivott a Mélypincében; kikkel Kéhlinél; miért járt Fresser Anna vendéglőjébe; miként töltötte az időt a Vén Eperfában ... Halála napjától a Krúdy-történetek, mondhatni osztódással és immár ellenőrizhetetlenül szaporodtak. A temetés külsőségei akaratlanul is a legendákat sokasították. Tizennyolc kandeláber gyertyáinak lidérclángja lobogta körül a koporsót. Gyöngyvirág, tulipán, orgona, szegfű árasztotta el a ravatalt. Zene kísérte utolsó útján. Krúdyn frakk volt és fehér nyakkendő. Egy szemtanú szerint „Utolsó szegény éveinek utolsó élő pillanatában oly fejedelmin elegáns volt. mint egy herceg.” Míg temették a szél fújt, eső verte a várost, mennydörgés kisérte a szertartást. A Reggel című újság nyilvános gyűjtést kezdett, hogy megsegítse az író családját. Az első napon 585 pengőt ajánlottak meg Krúdy tisztelői... Ma már világosan látjuk, fejedelmi hagyaték maradt a vagyontalansági esküt tett író után. Legalább hatvan regény, háromezer elbeszélés, színművek, publicisztikák sora. Életműve a régi újságokban szunnyadó novellákkal és folytatásos regényekkel együtt mintegy 150 kötetre, összesen 45 ezer nyomtatott oldalra tehető. Mi ma emlékezzünk az emberre, aki nem tudta maga mellé hódítani a szerencsét; aki — bár sokan szerették —, boldognak talán sohasem vallotta magát; aki — jóllehet rajongói mindig voltak — bizalmas barátra nem lelt; aki nem 1 irtózott csoportokhoz, karrierkovács érdekszövetségekhez ... Emlékezzünk rá, aki negyven éve megpihent, de mindaddig el, amíg tiszteli a szép szót és gondozza irodaimat a magyar. Gynrkovics Tibor: Vallatás a vendéglőben 1 OTT ÜLTEK a ventÜSgtőben, kedélyesen, felöltözve a kiéi szülő és a nagybácsi. Sört ittak. A faburkolat otthonossá tette a vendéglőt, a magyaros térítők meleggé. Túl voltak a vacsorán. Az apa nagy testű, mondhatni kövér ember, a nagybácsi is, finom modorral. Néha nagyot kacagott, régi történetet mesélhettek egymásnak. Az asszony fehér bliústban, frissein ondo- lá-lva. Ü mmepelgettek, vasárnapoztak. Néha-néha az ajtóra néztek, az üvegajtó kint az előtérben olykor megmozdult Egy-egy ember lépett be, egy-egy pár, aztán eltűntek a presszórészben. Zene szólt, vasárnapina alkalmas zene. — Ne idegeskedjetek, ha késik — mondta a nagybácsi, aztán elővette a zsebóráját megnézte, bólintott — Nincs semmi baj. A gyereknek szabadság kell. Emlékezz visz- sza, Márton, mi is szabadon éltünk gyerekkorunkban. Ivott egy kis sört, nevetett — Ezt mondom én is Mártonnak — toldotta meg az asszony. — Én. nem idegeskedem, ő idegeskedik, ö mindig idegeskedik. Hét óra húsz. Ez még nem idő. A gyerekben bízni kelL — Én is bízom, nem arról van szó. És nem idegeskedem. Csak amiben megállapodunk, azt tartsa be. Hét óra, az hét óra. Megmondtam neki. Nincs késő, nem arról van szó. Egyáltalában nem izgat hogy mit csinál, kivel beszél, ellófrál valami fiúval. Végigmegy a parton, szép az este. Sétáljon. De jelentse be. Éva szaladt a vendéglő felé. Most vált el Kláritól, s olyan volt az este, minit a sötét mese, borzongató, mégis szép. A víz, a sok túloldali lámpa, miről is beszéltek? A matematikáról, a kdgúnyol- haitó tanárokról, a Nagy Medvéről, aki csak döirmög egész óra alatt, mégis a legjobb tanár. Na, meg fiúkról, de csak úgy mellékesen, vihorástawa. Hogy mondja éli nekik ezt az egész estét? ö maga sem érti pontosan, de valami csodalatos, hogy talált valakit, akivel úgy tud beszélni, mint saját magával. Klári hangja is hasonlított az övére, ugyanazt tanulták a másik osztályban, valami könnyű vibrálás keletkezett köztük. Végre, talált egy barátot. Talált! Már rendezgette magában a szavakat, hogy mit mondjon, valami nagyon egyszerűt: Találtam egy barátot — Nem, ezt félreértik. — Találtam egy lányt — Azt hiszik majd, hogy a folyóparton talált valakit, és most segítséget leéli vinni. — Találtam egy barátnőt — Ezt talán... Ez meg ünnepélyes és ostoba, de mit mondjon? Kinyitotta a kis üvegajtót sietett a szüleihez, vidám arccal. A három felnőtt úgy ült ott, mintha fából faragták volna. Nagybátyja mosolyogni próbált anyja kicsit a fejét csóválta, apja nem nézett rá, az asztalon dobolt az ujjaival. — Milyen, vidám vagy — mondta engesztelő hangsúly- lyal az anyja. Éva kigombolta a kabátját féloldalasán leült. Fújt egyet a szaladás után. A szavait fogalmazta magában.. — Hót óra ötven. — Apja csak ennyit mondott, töltött magának egy kis sort, és nézett jelentőségteljesen. A nagybátyja megfogta kedvesen, a karját, rámosoly- gott. — Nem akarsz inni valamit? Kólát vagy jaffát? ö megrázta a fejét Nincs kedve inni — mondta gúnyosan az apja.. — Mással van elfoglalva. De nem baj. Mi is voltunk fiatalok, igaz? — Fölemelte a poharát a bátyja felé intett a sörrel, aztán ivott. — Én nem bánom, hogy hót jár. Csak amiben megállapodtunk, azt tartsa be. Mi is mi mindent megcsináltunk, igaz, Jóska? Kezdődik a fiatalság, nem any- nyira csöpp lány már ő. Séta, ez, az... — Nem fáztál? — kérdezte az anyja, aztán mondta tovább a magáét — Annyira vártunk. Azért ülünk itt, hogy gyere. Né vedd rossz néven, ha aggódunk érted. Szerétéiből tesszük. Elhiheted. — Ezt mondom én is — toldotta meg az apja. — Mindent elmondhatsz nekünk. Mi már túl vagyunk az élet lényegén. Mindent megértünk, bizalommal lehetsz irántunk. Bármi van, véled vagyunk, melletted vagyunk! — hangsúlyozta. Éva eltűnődött, minek kellene lenni? Mi az a bármi? És, hogy mellette vannak ? Eddig nem voltak? — Hagyjátok már, majd később beszélgetünk. Emlékezz vissza, mi jobb szerettünk gyerekek közit, mint ilyen nagy mamlasz felnőttekkel lenni. Emlékezz vissza, mikor meglógtunk a vonattal, két napra, azt hittük, világgá megyünk — nevetett a nagybácsi. — Hát ezt mondom én is. Mi megértünk bármit. — Apja közel hajolt hozzá. — Történt valami baj ? Nem történhet olyasmi, amiben mi ne állnánk melletted. Rendesen tanulsz, otthon is segítesz, ne hidd, hogy mi rosszakat gondolunk rólad. Talán tudunk nefeij segítem j. Art csak hó: láthatod, hogy mi többet él- paszítaiüunk... A segítséged- tíimk meg, sok mindent taré vagyunk bármikor. De ehhez bizalom is kell. A te bizalmad. Azzal, hogy beállítasz, és egyszerűen azt mondod, apa, ez meg ez történt, legyen az bármi. — Hát nem arra neveltelek, hogy elmondj mindent? Emlékszel, mosogatás közben, milyen jól eldiskuráltunk. Tőlem még sosem kaptál ki, ha elmondtál valamit. Emlékszel, amikor betörtétek a Panni- vai az ablakot, egy szóra megértettem... — mondta az anyja. Hol az egyik hajolt egész közel hozzá, hol a másik. Kedvesen beszéltek, nagybátyja a karját simogatta, mint egy kis állatnak. Anyja nyugtatta, apja mormogott. Az egész vendéglő idegen lelt. Fogalma sem volt az egész helyiségnek az ő kislány barátjától, arról az egyszerű titokról, amit nem lehet elmondani, hogy találtunk egy embert magunknak. — NE HARAGUDJ, ez a makacsság a legrosszabb — mondta apja a nagybátyjának. — Te tudod, hogy nekem mindent el lehet mondani. Ügy nézek én ki, akinek nem lehet mindent elmondani? Egy fél szó elég. Egy fél szó! De egy ilyen gyerek... Csak hallgat. Mi bármiben segíthetünk néked — hajolt megint közel az apja. — Mi mindent megértünk. Megettük már a kenyerünk javát, talán valamivel többet tudunk, hogy eligazítsunk az élet dotigaiiban. Azt csak belátod, hogy felnőttek vagyunk, többet tudunk arról, hogy mi a helyes, mi nem? Azt csak belátod, hogy valami különbség van köztünk? Legalább korban? Hogy felnőttek vagyunk, te meg gyerek? Azt csak belátod? — Apja hangosan beszélt, az arcába hajolt. — Nem akarok semmit sem mondani. Hat nem értitek? — mondta Éva, és kiszaladt a szabadba. — __ü. S ZÜTS LASZLÖs Egy csésze tea Könyvheti Vettem egp öreg szamovárt (Készüli a műit század végén Tehát még Csehov idejében) Vettem egy öreg szamovárt Mert arra gondoltam Valaki egyszer feljöhet hozzám Aki nem szereti a presszó-kávét És akkor mivel kínálom meg? Valaki egyszer feljöhet hozzám Abból a neutron-szélből Abból a proton-havazásból Amelyben odalent csatangolunk Életünk mágneses terein Valaki egyszer feljöhet hozzám Meggémberedett éveivel Átázott emlékekben És akkor mivel kínálom meg? Vettem egy öreg szamovárt Hogy mindig legyen nálam Egy kis melegség Egy csésze tea HARKÁNYI JÁNOS: MÁRIA gyermekkorom hajadban bujkál süt gurul az újszegedi táj nyári égen fecskék fénylenek Anyám hajában megfürdenek Te vagy a táj Te vagy az Anyám játékom is Te leszel talán Te vagy az ÜT kit megtaláltam csillagokhoz verődik lábam bölcsődal lüktet velünk szemben visszük egymást a végtelenben Anyám akkor eladta haját s nappalok lettek az éjszakák! antológiák A* gyenSűnfi Ismétlődő ünnepi könyvhét hagyományossá váló antológiái közül ezúttal háromról szólunk. Az Aranysörényű fellegek a Zrínyi Könyvkiadónál jelent meg. Formailag folytatása a Vallomás a katonáról (1968.) és a Sátrak melege (1971.) című köteteknek, tartalmilag valamivel erősebb is azoknál. Illés Lajos, a kötet szerkesztője gazdagabb anyagból válogathatott, s szigorú szelektálás eredményeképpen alapjában katonákról, részleteiben viszont életünk egészéről, mindennapjainkról, a háború óta eltelt időszak emberformáló hatásának az egyéniségekben való tükröződéséről szóló, többségében rangos írásokat olvashatunk. A kötetben a többi között olyan művekkel találkozhatunk, mint Dobozy Imrének az első világháborútól indított, de apa és fiú párbeszédeként égészen napjainkig vezető Csonka párbeszédek című gondolatgazdag elbeszélése. Szerepel a kötetben Soós Zoltán sok részletében ismert, s most egészében olvasható nagyszerű poémája, a Szélirány az indításhoz is, amely repülősök közé viszi az olvasót. A Kossuth Könyvkiadó ri¥ aliud utca (Iványí Ödön tusrajza) Portgyűjteménye, az írószemmel 1972 ezúttal is Nemes György szerkesztésében jelent meg. Az elmúlt évben újságokban, folyóiratokban napvilágot látott riportok közül tartalmaz harmincat. Olyanokat például, mint Bertha Bulcsú írása, amely a szőlőtermesztésről szól, korunkban, amikor „a bor is áruvá alacsonyo- dott”, mint a szerző írja a legszárazabbnak tűnő számadatokból és rövid anekdóták- ból összegyúrt riportjában. Ott van Csalog Judit megdöbbentő írása, A szegénység szégyene, amely szerint a mai gyerekek többségében a szegénység elítélendő, rossz tulajdonságokkal párosul. Nemcsak megrázó, hanem egyben fel- rázó, figyelmeztető írás ez. Vigyázzunk! Hiszen máris: „Ugyanaz a sztereotip, fölényes vállrándítás jut mindazoknak. akik oktondi mód MÁSOKÉRT vitték vásárra a bőrüket.’’ A Táncsics Könyvkiadó harmadszor jelentet meg könyvet Szép Szó antológia címmel. A kötet, csakúgy, mint a két korábbi, Szalontay Mihály szerkesztésében a Népszava Szép Szó című irodalmi és kulturális mellékletében az elmúlt tizenkét hónap során megjelent írásokból tartalmazza a legjobbakat, azokat, amelyek témájukban és írói megformálásukban a napi aktualitáson messze túlmutatnak. Ezért dicsérendő, hogy az antológiából nem kimondottan szépirodalmit csinált a szerkesztő, versek és elbeszélések mellé jegyzetek, esszék, kritikai, tudományos írások, kistanulmányok is bekerültek! Többek között Déry Tibor, Urban Ernő, Baranyi Ferenc! Mátyás Ferenc, Czine Mihály, Csák Gyula, Tamás Aladár, Illés Endre nevével találkozhatunk a lapokon. A hétről hétre megjelent írások együtt újraolvasva új szellemi izgalmakkal, a részletek feltűnőbb, egymás fényében üjabb színeket kapó szépségeivel örvendeztetik meg az olvasót.
