Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)

1973-06-10 / 134. szám

Bamastatiuíi

as országgyűlés terv- és költségvetési hisottságát

fllnöke a nemzetközi hírű közgazdász professzor, titkára egy kitűnő gazdasági-tervezési szakember. De az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságában olvasztártól kezdve a mérnökön, mezőgazdászon, orvoson, állami gazdasági vezetőn, nagyvállalati igazgatón keresztül a tsz-elnökig minden fontosabb nepgazdasagi terület, szakma képviselőjét megtaláljuk.

I no kai János országgyűlési képviselővel, a terv- és költségvetési bizottság titkárával, a KCM Tervező Irodáinak igazgatójával beszélgetünk hivatali szobájában, a kellemes csendú Krisztina körúti KGMTl-székházban.

— Bizottságunk súlyát, * természetesen felelősségét is elsősorban az határozza meg — mondja bevezetőben —, hogy a nép, az állam pénzével gazdálkodunk; a költség- vetéssel, illetve a zárszámadással kapcsolatos pénzügy- miniszteri előterjesztések bírálata a fő feladatunk. A bizottságnak tagja — hivatalból — az országgyűlés többi állandó bizottságának elnöke is. Tehát, amellett, hogy a választott képviselők eleve gondosan differenciált szakterületekről vesznek részt a munkában, a többi állandó bizottság elnöke képviseli testületünkben az ágazati tapasztalatokat is.

— Hogyan Ítéli meg a terv- 1és költségvetési bizottság kétéves tevékenységét, munkájának fejlődését?

— Tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy a korábbi évekhez képest az utóbbi két- három esztendőben szakszerűségében is tartalmasabb lett a munkánk.

Talán nem érdektelen, ha

— csupán felsorolásszerűen is

— jelzem, hogy például a mostani, nyári ülésszak előtt, a költségvetési zárszámadás napirendjéhez milyen írásos jelentések, tájékoztatók álltak rendelkezésünkre. Elsősorban a pénzügyminiszter jelentése az 1972. évi költségvetés végrehajtásáról, s ehhez kapcsolódva egy tartalmas tájékoztató a pénzügyi ellenőrzés tapasztalatairól. Megkaptuk az Országos Tervhivatal elnökének tájékoztatóját a népgazdaság 1972. évi fejlődéséről és a gazdasági munka 1973. első negyedévi főbb eredményeiről. Bizottságunk minden tagja kézhez kapta a tanácsok gazdálkodásáról, az ipar és a munkaügy, a mezőgazdaság, a szociális és egészségügyi terület helyzetéről és fejlődéséről tájékoztató jelentéseket. De — a június 14-i ülésszakra készülve — átnézhettük az Építési és Városfejlesztési Minisztérium, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, a

Laza volt az ellenőrzés

Jelentős összeget sikkasztott

Horváth Lászlónak nagy ffyakorlata van a kereskedő szakmában. A szecsényi AF£SZ jogelődjénél volt kereskedelmi tanuló, es megszerezte a boltvezetői képesítést is. Két évvel ezelőtt vette át a szövetkezet egyik vegyesboltjának vezetését. Gyakorlottságát jól hasznosította az üzletben, megtalálta a módját, hogyan lehet saját zsebre kereskedni. Evek óta kapcsolatban állt Kolosi Ferenc bádogos-kisiparossal, akinek a régi barátságra tekintettel bádogosárukat hitelezett. A balassagyarmati Vasért-telepen együtt válogatták ki a megtelelő anyagokat, majd azokat az ÁFÉSZ gépkocsijával Kdlosi lakására vitték. Horváth a szállítmányt utólag leadminisztrálta a boltban. Négy Ízben nyújtott hitelt Ily módon a kisiparosnak, összesen 153 083 forint értékben. A később megkapott összegnek csak a kisebbik részét fizette be a bolti pénztárba. 84 780 forintot elsikkasztott. A pénz nagy részét elverte a helyi italboltban és eszpresz- srőban. Havonta hat—hétezer forintot költött csak italra.

Feltehetően úgy gondolta, ha a leltározás alkalmával kiderül is a hiány, nem lehet majd megállapítani, ki a felelős érte. Ugyanis a vegyesboltban pénztárost — munkaerőhiány miatt — nem alkalmaztak, a bolt valamennyi dolgozója kezelte a pénztárgépet, amely ráadásul a beütött összeget nem rögzítette, mert ellenőrző szalagot nem használtak. (!) így persze nem lehet megállapítani, hogy bizonyos napokon egyes nagyobb tételeket beblokkoltak-e a pénztárgépbe. Az ellenőrző szalagot minden héten fel kellett volna küldeni a szövetkezet könyvelésébe, de senkinek nem tűnt fel, hogy ez sorozatosan nem történik meg.

Horváth László tehát vígan halászhatott a zavarosban, de amikor az 1972. augusztusi leltárnál

fény derült a nagy összegű hiányra, nyugodt lélekkel munkatársait vádolta meg sikkasztással. Számítása azonban nem vált be, mert igaz, hogy Ilyen körülmények között bonyolult és hosszadalmas bizonyítási eljárást igényel a kizárólagos bűnösség kimondása, végül azonban a Szécsényl Járásbíróságnak sikerült rendet teremtenie a káoszban, amelyért nem kis mértékben felelős a szövetkezet vezetése is,

Horváth László szécsényl lakost bűnösnek találták Jelentős érték tekintetében elkövetett sikkasztás bűntettében, s ezért egyévi és háthónapi — börtönben letöltendő — szabadságvesztésre Ítélték, mellékbüntetésképpen pedig 3000 forint pénzbüntetésre, és háromévi közügyektől eltiltásra. Kötelezték továbbá arra, hogy a szécsényl AFÉSZ-nek térítse meg az okozott kárt —, a kamatokkal együtt. A megyei bíróság Jóváhagyta a Járásbíróság ítéletét, Így áz már Jogerős.

Az ügy tehát megnyugtató befejezéshez érkezett. Csak az nem megnyugtató, hogy senkinek sem tűnt fel Horváth László mértéktelen költekezése. Nem megnyugtató —, mert sok Ilyen visszaélésre ad alkalmat —, hogy az emberek jelentős része rosszul értelmezi a magánügy fogalmit. Szemtől szembe firtatni, hogy ki honnan szerezte a pénzt, valóban a magánügyekbe való beavatkozást Jelenti. De az Illetékesek figyelmét felhívni Ilyen esetben a munkahelyt ellenőrzés fokozására; mindenki kötelessége, különösen, ha pénzkezeléssel megbízott személyről van sző. Mert a társadalmi tulajdon Sorsa közügy, és a közügyek között Is az egyik legfontosabb.

Sz. K.

Belkereskedelmi, a Külkereskedelmi, a Külügyminisztérium, a Művelődésügyi Minisztérium, a Magyar Rádió a Tér le vízió, a Tudományos Akadémia, az Országos Testnevelési és Sporthivatal, az Igazságügyi Minisztérium, a Népköz- társaság Ügyészsége, a Legfelsőbb Bíróság múlt évi munkáját ismertető, értékelő jelentéseket is.

— Ügy tudjuk, a bizottság nemcsak a költségvetéssel és a zárszámadással foglalkozik szakszerű alapossággal, hanem tevékenysége más fontos gazdaságpolitikai kérdések vizsgálatára is kiterjed. Hallhatnánk-e erről valamit?

— Valóban így van. Az év elején például bizottságunk megvitatta gazdasági fejlődésünk 1971—72. évi főbb tapasztalatait, s a további fejlődés néhány problémáját. Ugyanezen az ülésen alapos tájékoztatást kaptunk az ötödik ötéves terv előkészítő munkálatairól. Májusban megvizsgáltuk a lakossági szolgáltatások helyzetét, különös tekintettel a kormány ezekkel kapcsolatos korábbi határozataira, továbbá az aktuális árpolitikai problémádat. Mindkét témát annyira fontosnak tartottuk, hogy a velük kapcsolatos írásos tájékoztatóanyagot eljuttattuk valameny- nyi képviselőnek.

Munkatervünk szerint legközelebbi ülésünkön az olefinprogram kerül napirendre; szeptemberben pedig megvizsgáljuk a munkaerő- helyzet várható alakulását és az új gazdasági struktúra ösz- szefüggéseit. Ugyanezen az ülésünkön — ez is jól mutatja, hogy milyen előretartással dolgozunk — már megvitatjuk az 1974. évi állami költségvetés irányelveit.

— Milyen tapasztalatai vannak a bizottságnak a különböző állami szervekkel való együttműködésben?

— Javulóak. Nemcsak a mi bizottságunk, hanem más állandó bizottságok is tettek bizonyos kritikai észrevételeket egyik-másik tárca tájékoztató tevékenységérőL Az utóbbi időben viszont általános tapasztalat, hogy az egyes tárcák igyekeznek a tevékenységükkel kapcsolatos problematikus kérdéseket is őszintén feltárni, s azok megoldásához igénylik a képviselők segítségét Ez valóban így helyes, hiszen mindnyájan közös ügyet szolgálunk. A bizottsági üléseken elhangzott észrevételeket minden szak- miniszter időben megkapja és ezekre — a plénumon elhangzott észrevételekhez hasonlóan — harminc napon belül válaszolni köteles. Munkánk megbecsülését tükrözi egyébként az is, hogy bizottságunk előtt a miniszterek, vagy közvetlen helyetteseik jelennek meg, s referálnak a tárca napirenden levő kérdéseiről, feladatairól, — mondta befejezésül Inokai János, a terv- és költségvetési bizottság titkára.

. t . <ü. L.)

ÖSSZHANG

AKI VALAMELYEST is járatos a tanácsi igazgatási munkában, nem lepődik meg azon, ha a nagy közösség érdekében hozott döntéseket nem mindenki fogadja szívesen.

Gyakran még az sem mondható, hogy az ellenzők rosszhiszeműségből kötözködnek vagy kritizálnak. Egyrészt az egészségesen fejlődő szocialista demokratizmus nemcsak jogot ad a beleszólásra, hanem igényli is azt, másrészt sokan a beleszólási jogot abszolutizálva értelmezik, mintegy vétójognak tekintik. Gyakran az állami, társadalmi szervek, vagy a munkahelyi vezetők Intézkedéseit kizárólag aszerint bírálják: közvetlenül hasznos-e számukra vagy sem.

Ritkán születik olyan döntés, amely szinte mindenkit előnyösen érint. Előfordul, hogy még a gyermekgondozási segély, államunk humanizmusának e nagyszerű vívmánya is ellenérzést vált ki ott, ahol e jogával élni kívánó anya távolléte munkaerőgondot okoz az üzemben, hivatalban. Hivatkozhatunk olyan példára is, amikor a közérdek élesen szembe kerül a? egyéni érdekkel. Nem ítélhető el persze az, aki emiatt felszisszen, vagy megpróbál hadakozni ellene. Ám éppúgy hiba volna azokért perbe szállni, akik az élet sodrával szemben úsznak.

Somogy megyei községből panaszolta levelében az egyik tsz-tag, hogy víztársulási díj fizetésére „kényszerítik”, nohá a portáján egészséges vizű kútja van. A község adott utcájában, de másutt is, több háznak egyáltalán nincs kútja. Közóhaj volt tehát, hogy épüljön törpevízmű. A helyi tanács jelentős áldozatot vállalt létrehozásában, az utcabeliek többsége szívesen csatlakozott a társuláshoz. Később az is kiderült, hogy a mi derék panaszosunk hosszú időn át „verte az asztalt”, kövezzék ki közpénzen az utcájukat. Igaz, közérdek volt ez is, de lankadatlan igyekezete mögött az munkált, hogy az őszi-téli időben jó márkájú motorkerékpárja tengelyig süppedt a sárba.

Ugyancsak Dunántúlról való a következő

példa:

S. Balázs fuvaros belterület! Ingatlan telkéből 200 négyszögöl területet — tisztes kártalanítással — kisajátított a tanács. Az intézkedés a falukép szebb kialakítását célozta. Egy, már kiépült új utca nem is terjeszkedhetett volna más irányban. A fuvaros levelek, beadványok zömét intézte a különféle hatóságokhoz, intézményekhez. Nem nehéz kimondani a szentenciát: ha van klasszikus példa rá, hogy a közérdeknek mikor nem kell — mert nem lehet — tiszteletben tartani a magánérdeket, hát az 6 esete az.

Ha mind ritkábban, azért még manapság is előfordul, hogy egyes helyeken úgy járnak el,. mint annak idején Egerben, amikor magánterületből két-háromszáz négyszögöleket hasítottak ki, s a virágzó kertrészek fel- parcellázása után magánszemélynek házhelyeket juttattak a vételárnak többszöröséért.

Ürügy volt a közérdekre hivatkozás annál az alföldi ÁFÉSZ-üzemegységnél is, ahol a társadalmi tulajdont becsülettel óvó és gyarapító dolgozót — mint összeférhetetlent — egy „megértő” családtaggal akarták fölcserélni.

A felsorolt negatív példák több mindenre bizonyítékul szolgálnak. Egyrészt arra, hogy a közérdek címkéjét még ma is fel lehet használni inkorrekt célok elérésére, tisztátlan szándékok takarójaként. Másrészt — és ez örvendetes —, a közérdek fogalma immár törvényszerű, mindinkább első helyre kerül a dolgok rendjében.

GONDUNK MA az, s ez lesz a jövőben is, hogy nagy terveink, fontos céljaink kitűzésekor szüntelenül keressük s találjuk is meg a közérdek és az egyéni érdek összhangját. Általános, minden bajra használható receptet ehhez nem lehet adni. Azt is tudomásul kell venni, hogy ezután is lesznek ellenkező előjelű érdekek, s ilyenkor a közösség java a meghatározó. Ám, ahol a közösség érdekében több előrelátással, a törekvésünkkel jól egyetértő, ember iránti figyelmességgel oldjuk meg soros feladatainkat, ott megértésre számíthatunk a magánérdek védelmezői részéről is.

A. E.

„Anya is, apa is voltam egyszerre"

AZ ABLAKOK nyitva vannak, valahol szól a rádió. Ebédidő. A hivatali helyiség üres, csak egy assziany maradt itt őszülő haja kis kontybán, az íróasztalnál ül. Az assziany sír, zsebkendőt vesz elő, szemét törli. Az em. bemek az az érzése, hogy eltévedt a beszélgetés. Inkább az időjárást, vagy a legfrissebb piaci árakat kellene megtárgyalná. Szeretjük lerázni magunkról mások gondját — elvégre segíteni sem tudunk.

—• Amikor a férjem meghalt, ott maradtam négy gyerekkel. Azt sem tudtam, mihez kapjak, amikor összedőlt a két éve vásárolt háziunk. A nagyfiam katona volt, három évig özvegyi nyugdijat som kaptam. A nagyobbik lányom született szívbeteg, soha sem tud majd dolgozni. Az iskolába is mindig a hátamon hordtam.

Mindez 12 esztendővel ezelőtt történt. Három gyereke most már úgy-ahogy egyenesben van. De a lánya! Az asz- szony, megint emeli a zsebkendőt. Az élet még most sem könnyű. De 12 évvel ezelőtt a reménytelenség megsűrűsödött a család körül.

— A férjem soha sem volt beteg. Nem is tud ták még a

kórházban sem megállapítani,

tulajdonképpen mi baja. Azt mondják, a frontról hozott valamit, ami szívósan elemésztette. Az utolsó hónapban már fel sem tudott kelni. Aztán, hogy így magunkra maradtunk, kínlódtunk, mint a mézbe ragadt légy. A fiam leszerelt, aztán elment, el se búcsúzott. Nem is a mi vidékünkön lakik. Azóta néhányszor megeresztett egy- egy bocsánatkérő levelet De sosem segített Nem is nekem, csak legalább a kisebb testvéreinek.

Még mindig szól a rádió, kitölti a csendet

— A MÁSIK fiam most

nősült. Házat építenek. Tanult a gyerek ameddig lehetett, nem engedtem dolgozni az általános iskola befejezése után. Mondtam, ha eddig kibírtuk, ezután is lesz valahogy. A kisebb lányom is tanul. Dolgozik, és taniuL Már a házat is rendbeszedettük. Tizenkét év kellett hozzá, hogy apránként megjavitgassuk. Gondolom, ezt a tizenkét évet nem cserélné el velem senki. Akárhogy is, felneveltem a gyerekeimet. Anyjuk, és apjuk is voltam egyszere. A kisebb lány már nem is nagyon emlékezhet az apjára. De a bátyjára is alig. Egyszer

Megyei rendezvényeken, ünnepségeken gyakran találkozunk az együttessel. A balassagyarmati városi szimfonikus zenekart ugyanis nagyon szeretik, így ha hangulatteremtésröl van szó, sohasem feledkezhetnek meg róluk. A zenekarban szinte minden korosztály képviselve van, az alig tizenéves kürtös fiúcskától — a hangszerek között alig vettük őt magát észre, = a már nyugdíjas kordákig — k — ,

aztán elutazott RozzájfuS. Ári

mondta, többé nem megy oda,

A fiam meg azt hiszi, ezzel kiegyenlítette évek kétségbeesett segítségvárását Azt irta a levélben: tudja, mit követett el ellenem. Nem tudja.

Nem tudja, mit jelent három gyerekkel — miattuk dolgozni sem mehettem — a semmiből élni.

Meg lehetne kérdezni, miért nem adta állami gondozásba a gyerekeket? Leginkább a beteg lányt, hiszen akár orvosi ellátás, akár anyagi szempontjából jobb helyzetben lett volna. Az asszony, mintha a gondolatot találná el, beteg lányáról beszél.

— Azért kellett a hátamon hordozni az iskolába, mert a lába is rossz. Érszűkület. Most csak állandóan olvas, otthon van. 16 éves korában állapították meg, hogy már késő lenne megoperálni. Csecsemőkorában még nem törődtek a betegséggel. Pedig egyik orvostól a másikig hordtam.' Apró termetű maradt, be van dagadva a lába, 100 százalékos rokkant Tizenkilenc esztendős.

A nyitott ablakon mosí csalt a meleg nyomakszik befelé. A rádiót elzárták. Hamarosan vége az ebédidőnek, megint benépesül a hivatali helyiség.

— Most már, hogy a kisebbik lányom segít és tanul, hogy magának is segíthessen — sokkal egyszerűbb. Csak azt nem tudom, a beteg gyereket ki tartja majd el. ..Talán valamelyik testvére magához veszi. A nagyfiam meg azt csinál, amit akar. Nem szólhatok az életébe, most f már nem Is akarok. Remélem,

a lányomnak sikerül az újabb iskolába való jelentkezés. Többen lebeszélték róla« de 6 nem hagyja magát

Ha most visszagondolok, jó hogy megpróbáltam az akkor lehetetlennek tűnőt.

A folyosóról beszélgetés foszlányai. A hivatalban ismét mindenki elfoglalja az íróasztalát. Minden ott folytatódik, ahol abbamaradt

ANYÁNAK is, apának is

lenni egyszerre. Jó, hogy nem az időjárásról, vagy a piaci árakról beszélgettünk. Ritkán, és akkor is csak véletlenül találkozhatunk ilyen nehéz sorsú emberrel. Pedig ez a r. asszony is itt él a megyében.

S ha az őszülő hajú asszony az édesapát nem is helyettesíthette, mindig jó anya volt

Orosz Júlia

á

i