Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)

1973-06-09 / 133. szám

I Ahogy dolgoxHt, ügy keres Még egyszer utána Sehet számolni Hány mumteanaipot tölt munkahelyén évente egy dol­gozó nő? Mennyi a szabad ideje, amit a háztartásra. a családra, művelődésre és szó­rakozásra fordíthat ? Szigetvári Páirné, a kőbá­nyai Porcelángyár balassa­gyarmati telepének dolgozója biztosan meg tudná mondani, hiszen úgy jellemezte saját magát, hoiíy „Egyedül álló anya vagyok, fái megtanul­tam és szeretek is számolni.” Az üzem az'elsők között ve­zette be a szabad szombato­kat a járásiban. Havonta há­rom szombatot lehetnek csa­ládijuk körében a lányok és asszonyok. Évente harminc­hat napot. Ez szabadsággal együtt — kinek-kinek éved szerint — negyvennyolc—hat­van, hozzászámolva a vasár­napokat és a fizetett ünnepe­ket, száztíz—százhúsz nap. Az evnek csaknem egyibarmada. Egyesek azt mondhatják, mit ér a sok szabad idő, ha kevés a pénz. Hát, bizony, se­hol sem bőségszaruból csordo­gál még a fizetés, de a ba­lassagyarmatiaknak e téren sem igen lehet okuk panasz­ra. milyen a kereset? Bogyó Sándomé pártti tkár mondta': — Azt hiszem, elégedettek lehetnek az asszonyok. Ná­lunk volt a legmagasabb a béremelés, majdnem tíz szá­zalékot kaptunk a központi alapból és hat százalékot a vállalattól. Korábban az át­lagkeresetek 1200—1400 formt között voltak, most meg már 1750 forint az átlag. Ebben az is benne van, hogy az asz- saonyok a férfiaknál gyakrab­ban kényszerülnek gyermekük gondozásaihoz szabadságot kérni. De nem ritka a két- ezer-kétezemégyszáz forintos iteresei sem. Jó két hónap telt el a már­ciusi béremelések óta. A dol­gozók azóta a gyakorlatban is tapasztalhatták, milyen vál­tozásokat hozott az életükben ez az intézkedés ? A tágas munkateremben, a hosszú asztalsor mellett egy­más után kérdezgettem az asszonyokat, elégedettek-e, mennyivel emelkedett a ke­resetük ? Meglepetéseimre Ko­vács Károlyné, az első asz- szony, akivel beszélgettem, s aki már nyolc éve dolgozik az üzemben, így válaszolt: — Nem nagyon dicsekedhe­tek. Mi itt a huzalozást csi­náljuk, amivel, úgy látszik, nem lehet keresni. Azelőtt 1400—1-600 -forint kömül volt a fizetésiem, most a legutóbbi hónapokban meg jő, ha ötvein forinttal többet kaptam. Igaz, az órabérem nyolctízről ki- lenohaitvanra emelkedett, de hol ez a pénz? — Rossz az anyag, nem fi­zet ez a munka — „kontrá­zott” az előtte ülő Farkas Józsefeié. — Nem lehet nagy teljesítményt elérni. Nékem körülbelül száz forinttal emel­kedett a keresetem. Meg a szabadságokkal is rosszul já­runk. A sízabad szombatok miatt. nyolc szabadságnap után egy napot levonnak tő­lünk. Aztán az év végén ki­fizetik ugyan, de erre csak az órabérünk alapján járó átla­got kapjuk. Összecsengő » VÉLEMÉNYEK Érme mondta Szigetvári Pálmé: Jog szerint minden rendben*».? re többször határozott ígéretet kapott. A vezető szerint a ba nyász,család nincs ráutalva arra, hogy a fiatal édesanya három évig kapta a gyermekgondozási segélyt. De nézzük sorban, hogy mi történt a szóban forgo tntezmeny- bén? Egy bányászcsalád elhatározta, hogy a feleség munkát vál­lal, mert leányuk már iskolás lett, az otthoni munka is keve­sebb. Szívesen alkalmazták egy gyermekintézményben 1972. télén technikai dolgozónak, szerződéssel tíz hónapra. Többször dicsérik szorgalmas munkájáért, közben állapotos lesz, s az orvosok megállapítják, hogy a szülésnél komplikációk jelentkeznek. Az állapota súlyosbodik és kórházba kerül. Közben lejár a szerző­dése, de annak ellenére, hogy korábban határozott ígéretet ka­pott a véglegesítésre, mást alkalmaznak helyette, nem szerző­déssel, hanem kinevezéssel. A vezető a kérését elutasítja, a tér-. hességre való tekintettel. A megismételt kérés, könyörgés után a vezető kijelenti: „A családnak nincs szüksége arra, hogy a feleség — a szülés előtt álló édesanya — munkaviszonyban legyen, mert a férj eleget ke­res”. Ezen az elhatározásán később sem volt hajlandó változ­tatni. A családi a döntőbizottsághoz fordult. Sajnos, az sem tud ten­ni semmit. Jogilag minden rendben van, a vezetőt nem lehet korlátozni abban, kit alkalmaz, kit véglegesít. Az intézmény fe­lettes hatóságainak nyilatkozata: „Ismerjük az ügyet, de mi nem tudunk semmit teuni. Igaz, az eljárás sérti a szocialista hu­manizmust, de arra nincs törvény”. Másik felettes vezető: „Hal­lottunk a problémáról, nem tudunk segíteni, nem korlátozhat­juk a vezető, a munkáltató jogköréi. Hát igen, emberségből rosszul vizsgázott, de ez van”. Mit lehetne mégis tenni? „Sem­mit, mert a dolgozó már szült, ilyenkor nem lehet rendezni a munkaügyi vitákat. Nagyon sajnáljuk, máskor jobban odafigye­lünk.” ■ Megjegyezzük, sem a munkáltató, de a felettes szervek vezetői sem férfiak. V iszont tudjuk, hogy a párt nőpolitikái határozatá­nak végrehajtásáért saját területükön felelősek. A párt- és a kormányhatározat előírja a nők helyzetének fo­lyamatos és állandó javítását, a terhes nő fokozott védelmét. Jó határozatok születnek „fent”. Hatályos jogszabályok írják elő, hogy a nő helyzetét — különösen a terhes nőkét — kell javítani. Sokszor beszélünk arról, hogy „gyermekcéntrikussá” kell ten­ni a közfelfogást. Nem azért, mert demográfiai problémák van­nak, hanem ez szocialista társadalmunk lényegéből fakad. Az ilyen intézkedések, meggyőződésem szerint, nem segítik a helyes közszemlélet kialakulását. Mélységesen ellentétesek a szo­cialista humanizmussal, súlyosan sértik a párt nőpolitikái ha­tározatát. Mindezek után hiányérzetünk támadt. Hol volt ebben az intéz­ményben a szakszervezet, miért nem figyelt oda a pártszervezet? Tényleg, a Jog szerint minden rendben van?! Gyenes László — Tatán rosszul számolnak az asszonyok. Ezzel á munká­val azelőtt bizonyára jóval alacsonyabb lett volna a ke­resetük. Én nagyon elégedett vagyok. Háromszáz-három­százhúsz forinttal emelkedett a fizetéseim, vagy még többel is. Közel van. a kétezerhez. Azelőtt ezenhatszáz körül mozgott. A havi teljesítmé­nyem 105 százalék volt. És a családi pótlék is emelkedett. Négy éve vagyok az üzemben ezüstöző, szeretek itt dolgoz­ni. El nem mennék innen, se­hova, elzavarni sem lehetne. Korábban a kórházban, dol­goztam, közelebb is van a la­kóhelyemhez, de én itt na­gyon szenetek... Közeledett a munkaidő vé­ge. Aznap is kondenzátorok ezrei készültek el az üzem­ben. A lányok és asszonyok már hazafelé készülődtek. — Most ttü. jó — mondta nevetve Jakus Janosné ki­csit túlozva a béremeiésrő] kialakult véleményét, de hangjában őszinte elégedett­ség érződött. — A múlt hó­napban ezerthétszáz forintot kerestem, pedig öt napig be­teg * voltaim. Ügy számoLtam, hogy ódánként kilencven fil­lérrel kapok többet. Ügy két­százötven forinttal többre jö­vök ki havonta. Mindig kell a pénz, járda kell, eddig ar­ra gyűjtöttünk, bevezettük a vizet az utcáról, meg a fiata­lokat segítjük. Lakást kaptak, fetal házasok, sok a kiadá­suk, sok mindenre van még szükségük. És aztán a szülők­nek, ha félnő is, mindig a gyerek a legfontosabb... Kla- vaj Jánosné törzsgárdatag, a legrégibb dolgozók közé tar­tozik, 1960-1:01 vian az üzem- .ben. Nemrégen nyókadmagá- val brigádot alakítottak és névadójukul Madách Imrét választották. A KÉT ASSZONY KIVÉTEL? — Ezernegyszaz-eaerotszaz forintról kétezer forintra nőtt a keresetünk — mondta Hla- vaj Janosne. — És az egész bri-gád így van vele. Minden­ki elégedett. Persze, igyek­szünk is. Általában 120—130 százalék a teljesítményünk. Azért is alakítottuk a brigá­dot, hogy még jobban men­jen a munka. Elsősorban mindenki a saját szorgalmára építhet. Ahogy dolgozik, úgy keres, de most már jobban összetartunk, 's ha szükséges, akkor egymást kisegítjük. Kivétel lenne a két mttn- kásasszony, akik elégedetle­nek a béremeléssel 1 A majd­nem tizenhat százalékos bér- fejlesztés nem őket látszik igazolni. Ebből bizonyára min­denkinek jutott 200—400 fo­rint többletkereset. Ezt I tá­masztja alá a többi dolgozó vétemánye is. Asz az igazság — mondta Bogyó Sándomé —, hogy a h uza lozóknál néha valóban kisebb a kereseti lehetőség. Az üzemvezetésnek az az ál­láspontja, hogy rat a legkö­zelebbi bérfejlesztésnél fel­tétlenül figyelembe kell ven­ni. Ami a szabadságot illeti, ezt a kollektív szerződés szabályozza. Gondolja, hogy jóváhagyta volna a szakszer­vezet, ha nem lenne rendben? Kiss Sándor Póri oktató sí év után Pásztói tapasztalatok Az MSZMP Pásztói járási Bizottságának Végrehajtó Bi­zottsága a közelmúltban tár­gyalta az 1972:73-as pártokta­tási év tapasztalatait, s meg­szabta a következő oktatási év tömegpropaganda-munkájának, feladatait. A tömegpropaganda legfon­tosabb feladata a párt politi­kájának hatékony szolgálata, a marxista szemléletmód egy­re általánosabbá válásának elősegítése, a párt politikájá­val egyetértő és azt támogató magatartás és tudatos tevé­kenység széles körű kibonta­koztatásának segítése. Hogyan tettek ezeknek a követelmé­nyeknek eleget a pásztói járás pártalapszervezeti oktatásain? Igények szerint bővült témakörök A pártoktatásban résztvevő hallgatók száma az előző ok­tatási évhez viszonyítva mint­egy tizenöt százalékkal emel­kedett. Ennek egyik oka, hogy azokat a rétegeket sikerült be­vonni az oktatásba, akiknek politikai felvilágosítása érde­kében a tömegszervezeti poli­tikai oktatás látszik a legcél­ravezetőbbnek. A hallgatók száma növeke­désének másik tényezője a po­litikai részkérdéseket feldol­gozó tanfolyamok létrejötte. A korábbiakhoz képest jobban figyelembe vették a helyi igé­nyeket, s ez az oktatás téma­köreinek kiszélesítését jelen­tette. ' A társadalompolitikai és gaz­daságpolitikai kérdések közül azok kerültek előtérbe, ame­lyek megértése jelentősen hoz­zájárul a X. pártkongresszus és a Központi Bizottság 1972. novemberi határozatainak végrehajtásához, a párt esz­mei-politikai és cselekvési egységének erősítéséhez, tö­megkapcsolatainak fejleszté­séhez. Ilyenek voltak a gazdasági hatékonyság növelése feltéte­leivel, a szocialista demokrá­cia szélesítésének feladataival, a párt erkölcsi normáival fog­lalkozó oktatások. Még nem sikerült kellően megoldani a mezőgazdasági szakemberek politikai képzését. A tömegpropaganda-elő- adássorozatok közül a falusi, téli politikai oktatás volt a leghatékonyabb. Érthető, hisz’ tematikája közvetlenül kap­csolódott az aktuális felada­tokhoz, a helyi politikai célki­tűzések ismertetéséhez. Amel­lett, hogy betöltötte politizáló szerepét, jelentős vitafórum­má fejlődött. Az oktatás eredményessége abban is megmutatkozik, hogy a hallgatók a közvéleménynél általában reálisabb ítélőképes­séggel rendelkeznek. Közülük kerülnek ki az aktívabb. a közügyekben bátrabban véle­ményt alkotó emberek. Ugyancsak az eredményes munka ismérvei azok a ren­dezvények, melyek az oktatá­si év alatt zajlottak le. min­denekelőtt a Központi Bi­zottság tavaly novemberi ha­tározatát ismertető párttag- gyűlések, pártnapok, évzáró taggyűlések, a tanácsválasz- tás előkészítése. Reális értékelés — nagyobb felelősséggel Erősödött az a meggyőződés, hogy a párt politikája egyér­telmű, következetes és reális, ezt a Véleményt támasztja alá az a tapasztalat, hogy az ok­tatás hallgatói nagyobb fele­lősséggel értékelik — elsősor­ban a párttagok és a politika­ilag aktívabb pártonkívüliek — az elért eredményeket. Egyre inkább előtérbe kerül az a szemlélet, hogy a társa­dalmi fejlődést a valóság ta­laján, a realitások figyelembe­vételével tahet csak helyesen értékelni. Jobban tisztázódtak azok a kérdések, melyek elsősorban fejlődésünk ellentmondásai­nak megítélésével függnek össze. A hallgatók egy része azonban a napi politikai kér­dések saját életkörülményeire gyakorolt hatása iránt érdek­lődik, tévesen saját helyzeté­ből kiindulva általánosít. Ez főleg olyan témáknál nyilvá­nul meg, mint a fogyasztói árak. munkabérek alakulása, az államélet és a szocialista demokrácia kölcsönhatása, a munkásosztály szerepének ér­telmezése. Újabb feladatok Pásztón már a következő év pártoktatásának feladatait is megszabták. Továbbra is az a cél. hogy a pártoktatáson keresztül a tömegpropaganda eszközeivel segítsék elő a kö­zéleti érdeklődés és társadal­mi aktivitás fokozását. A politikai elméleti alapok általános és helyi összefüggé­seinek sókoldalú ismertetésé­vel. bemutatásával ösztönzik a hallgatókat a politikai alkotó, helyi alkalmazására, abban a szellemben, hogy az igénye­sebb, önálló gondolkodásra és cselekvésre is neveljen. Tovább növelik a munkás- és női propagandisták számát, tervszerűen biztosítják elmé­leti, pedagógiai és módszerta­ni továbbképzésük lehetősége­it — már a holnaputánra gon­dolva. Csak alapos, minden terü­letre kiterjedő előkészítő mun­kával lehet a tömegpropagan­da- és oktatáspolitikai célokai valóra váltani. Szabó Gytt*a Potyautasok rém© A vasútijegy’ ellenőrzés Nagy-Brftarmia közlekedési minisztériumának évente öt­millió font kárt okoznak a „potyautasok”. Ezek a leg több esetben hamisított jegy gyei utaznak, minthogy az utóbbiakat nagy mennyiség­ben gyártják a nyomdaipari tanulók. Érthető módon, ez a skótokat izgatta a legjob­ban. Ezért Skócia vasúti ál­lomásain elektronikus ellen­őrző rendszert helyeztek üzembe, amely a peronra lé­péskor ellenőrzi a jegyeket. A mágneses code-dal ellátott je­gyeket be kell illeszteni az ellenőrző berendezésbe. Ha a jegy valódi, a berendezés azonnal visszaadja tulajdono­sának és kinyitja előtte a csa­póajtót. A hamis jegy viszont benne marad a készülékben es tulajdonosa n^m juthat be a peronra. Az ellenőrző berendezés: szerfölött gyorsan működik; percenként 30 embert enged át. A „skót rendszert” Nagy- Britannia összes vasútvonala­in be akarják vezetni. Aluljáró Fotó: Bibók ftmíg a gyár eljutott időig A ZÍM salgótarjani gyára évtizedekig csak hagyomá­nyos tüzelőberendezéseket: tűzhelyeket, különféle típusú kályhákat gyártott jelentős mennyiségben. Ezeknek elő­állítása nem igényelt különö­sebb műszaki képzettséget, mert a technológia évtizede­kig alig változott, a szerelési munkák sem igényeltek na­gyobb szaktudást. Ez a, gyár­tási folyamat nem kötötte le a műszakiak képességét. A fejlődni akaró műszaki dol­gozók közül ^szakmai előreha­ladásuk érdekében többen el­távoztak olyan vállalatokhoz, ahol e tekintetben a lehetősé­gek nagyobbak voltak. Emi­att 1950—56 között a gyárban mindössze három mérnök volt. A döntő változás 1963-ban történt. Az országos gázprog­ram, az energiastruktúra meg­változása keretében a gyár is megkezdte a gáztüzelésű berendezések előállítását. Milyen változást hozott ez? Elsősorban a műszaki szín­vonal emelését segítette elő. Ugyanis a magasabb műszaki tudást igénylő gyártmányok tervezése, felszerszámozása, a technológiák kidolgozása, a fejlettebb berendezések beál­lítása és a gépesítés nagyobb szellemi követelmények elé állította a műszakiakat. Segítségükkel fejlettebb gyártási folyamatokat vezet­tünk be az alagút zománcke­mencénél, a , gáztűzhelyszere- lő-szalagoknál. Hatására meg­gyorsult a gyártmányfejlesz­tés, illetve a gyártmányterve­zés. így érhettük el, hogy 40 féle típusú gáztűzhelyet gyár­tunk, 8 féle elektromos tüze­lésű berendezést állítunk elő és nyugatnémet licenc alap­ján, megkezdtük az olajkály­ha gyártását is. Kombinált gyártmányunk a gáz-elektro­mos-, szén-, vagy olajtüzelé­sű toldaléktűzhely. Termékeink mind esztéti­kailag, mind hatásfokilag megállják helyüket nemcsak a belföldi, hanem a nyugati és a szocialista piacokon is. Ezért emelkedett az elmúlt esztendőben 20 százalékkal exportunk. Gáztűzhelyekből a 3. negyedév végére elérjük ,az egymilliomodik darabot. A növekvő feladatok maga­sabb szakmai felkészülést kö­vetelnek a műszaki dolgozók­tól. A gyors gyártmányválto­zás pedig a műszaki tudás elsajátítása mellett, a fejlet­tebb technológiák bevezetésé­re is kényszeríti a gyár veze­tőit. Nagy eredmény, hogy több -olyan /nűszaki, aki ko­rábban megvált a vállalattól, újból visszajött. Ma 18 mér­nök, 11 üzemmérnök és 211 technikus dolgozik. Ez a fej­lődés hallatlanul kedvező, mert az 50-es évek előtt volt olyan időszak, amikor egy, vagy még ennyi mérnök sem volt a gyárban. A fejlődést mutatják a szer­vezési változások is. A gyár­ban ma már négy gyárrész­leg van, ahol nagyobb önálló­sággal tudnak dolgozni, több területen. A termelési folya­matokat a termelési főosztály irányitja, koordinálja — elég jó eredménnyel. A gyártmányfelfutással pár­huzamosan a pénzügyi terv megháromszorozódott. Ma már 700 millió forint az éves terv. A nyereséget ez évben 170 millió, forintban határozták meg. Mire büszke a gyár kollek­tívája? ELSŐSORBAN arra, hogy versenyképes tüzelőberende­zést tud gyártani, amelyek között van olyan, mint az olajkályha. Ez esztétikailag és hatásfokilag is a legjobb termék a belföldi piacon. Ezért nyerte el a Kiváló Áruk Fóruma címet. Eredmény, hogy ma már a gyár kollek­tíváját nem úgy emlegetik, hogy Hirs-gyári dolgozók, ha­nem mint a Zománcipari Mű­vek dolgozóit, akik egy nagy vállalathoz tartoznak. Ez társadalmi ; rangot és tekin­télyt is jelent. Az elért ered­mények viszont még jobb munkára, a gyár jó hírnevé­nek öregbítésére kötelezik a kollektívát. Molnár István ZIM salgótarjáni gyára NŐGRÁD — 1973. június 9., szombat t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom