Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)
1973-06-03 / 128. szám
REGGELTŐL eg&wje« mos- EISs^5r te valami edény nem tűrvneé olyan durvának tanáig zuhogott. Az eperfák keLL Tornyai, az egyik fúró- Skerlec ráncai ágai könnyeznek, s tócsa, tó- mester, néha főz, az ő polcán Várok egy ideig, aztán újra csa mindenütt; mintha belő- kell lenni egy lábasnak. Na, a ráncokra nézek, és azt lük párologna föl ez a hideg, ez már megvan. Tornyai az mondom: nyúlós este. Még mozdulni is eresz alatt kotyvasztja a va- — Kavarhatná? alig lehet: hiába húzom a csoráit; a két kormos derekú Amaz nem szól, de a hagygumicsizmámat, két marokra téglarakás is ott emeli a válfogja a vizes föld. lát. Rózisét lehet tördelni a Igen, minden úgy van, kerítésből — már csak főzni ahogy anyámék mbndták. kell. Megjöttek az esők, és amed- No, de hogyan is készül a más zsírba hulló szemeket pontos mozdulatokkal kezdi igazgatni. Amikor a tarhonya megbámult, kihozom a kannát, s Akáca László: T arhonyale vés dig csak látni, mindenütt sár, tarhonyaleves? Előbb a viz míg a vizet csorgatom, újra tár, sár... forr, s abba teszi bele a tész- oda&zólok a férfinak: Menni, ilyenkor menni ? édesanya, vagy mindjárt Reggelenként kúttól kútig szébhord bennünket a tereplejáró, s így estefelé, mikor hazaérünk, hova is indulhatnék el. A falu szép időiben autóval is jó félóra, s annak a telepfélének, ahol feltört a — Egy kis rozsét is.. gyen szíves.., Skerlec leguggol. Még inkább elereszti a ráncait; a törődött arcot most mintha rács helyett, háló borítaná. Amikor beviszem a kannát, nyúlni a piszkos vaságyon. Fölnézek; egy kövér csepp hull az arcomba. Föltépem a csizmámat, s bemegyek az öreg tanyába, ahol lassacskán már három hete lakunk. Vándorúiéit, egyszer itt, máskor ott — kellett ez nekem! Kérdezzem meg ettől a Zalából szalasztott bicsfcástól? Ha tudná, akkor se mondaná meg... — Előbb pirítani kell! ___ ^ ______________ Tényleg, pirítani. Tehát a részeges Gál polcáról két g ^^nitKS egyeibe egy* ócska valahonnan kell egy kis tányért veszek le. Egy papír- bódénál. Egy savanyú darabbal ki törlőm, majd odaIröccsért elbotorkálni oda? — Szalonnát tegyen bele; feazítom őket a foltos asztal- Bgy langyos* savanyú forces- azzal jobb! Meg egy kis ra- . ért7 hagymát is az ■aljára. Ahogy a leves gőzt vet, a Dekát még csak öt óra. a törülközőmmel deréEgy fél nap amíg ki lehet SZALONNÁT végül is a ré- kon kapom, s odacsusztatom szeges Gál polcán találok, s a két tányér közé. szerencsére egy félbe vágott hagyma is ott szaglik mellette. No, innen már tudom. Előbb, ahogy anyám szokta, szép kis darabkákat szabni a szalonnából, majd rászelni a hagymát is. Aztán a zsírt ki- Ki az, aki a pipáját pisa- sütni, a tarhonyát megpiríta- kálgatja ott, a petróleumiám- ni. pánál? Skerlec, a bicskás gé- Dohát ez a gally nemigen pész? Na, ráadásul még ez gyullad. Már alig van néhány is! Csak aztán nehogy nekem szál gyufám, és még mindig is föl kelljen futnom a fára, csak kis ködök röpködnek a mint annak az embernek Za- lábas alatt. • • .. , . , .... — Petróleumos papírral A legjobb lesz lefeküdni, M ^ ??? hátha ebbe« a pocsék időben . ... hamarabb visz el naposabb Skerlec all ott a tanyaajtó- vidékekre az álom. ^ íurcsa> vékony «jjai A fene, de éhes vagyok! közt egy gondosan osszehaj- Persze, már hét óra is el- fogatott csomagolopapir. múlt. Otthon ilyenkor már A tűz szapora csapdosásától megint, javában vacsoráznak. Szalon- a szalonna hamarosan ser" — Igaz. Az asszony megnás rántotta, hagymával, raj- cegmi kezd, majd lassacskán gyógyult, aztán odébbállt egy ta szép dísznek a piros pap- a hagyma, is sárgul, fonnyib- technikussal. Azt kergettem rika. Dekát a csomag, amit. dceák. Egy nagyobbacska föl a fára. anyám küldött... Nincs már ágért nyúlok, hogy megkavar- -mimTizic abból semmi; semmi, csak jam. BÚKOR A többiek agy tán valami zacskó. Tényleg, — Ezzel — mondja a má- ^ kilenc tájban párás saeaz a barna zacskó! sík, és felém nyújtja a maga mekkel megjönnek a telep Előkotrom, tarhonya van faragtá fakanalát. bódéjától, csodálkozva nézik, benne. Szép, sárga szemű tar- — Jó, azzal! ahogy az asztalnál előrehajolA hagymaszeiletkék hama- v®, csendesen beszélgetünk, rosan összezsugorodva remeg- A következő estéken aztán nek; lassacskán következhet a még inkább ■ megütközve fi- tarhonya. gyelik, amint Ö6szetanult, Teszek a tűzre. Ahogy fel- ügyes mozdulatokkal együtt csap a' láng, most valahogy főzzük meg a vacsoránkat — Tessék — mondom Sker- lecnek, aki most megint a tanyaajtót támasztja. — Tessék, vegyen! Szó nélkül eszünk. Az utolsó kanál után felállók, elöblítem a tányérokat. Aztán visszaülök az asztalhoz. Skerlec odanyújtja a cigarettásdobozát. Amikor egyforma tüzes mindkét parázs* megkérdezem: — Horniét érti ennyire a módját? Csendesen válaszolt — Két évig főztem az asz- szonyra. Beteg volt, nekem kellett helytállni. — És az a bicskázás*.., amit mesélnek magáról? Egy pillanaitra megmered, de lassan elengedi magát honyia, háromtojásos. Nagyot nyelek, s a kte szemek megpuhulva, ki kereked - ve ugrálnak előttem; a fényes lében hasábra szelt sárgaréKönyv heti kézfogások Dnnfpnpm kell, ma már haüasztuuuicucui hatatlanul döntenem kell, mert sürget az idő. Nyomja a lelkem két megválaszolatlan levél amelyek szinte betű szerint is egyeznek, pedig az egyik ott íródott, „ahonnan messze kell utazni, míg az ember hegyet láthat”, a másikat pedig onnan röpítette a posta, ahol az Alpok lába elé borul a vidék. Egyik táj sem a szülőföldem, de mégis, v mind a két levél mintha hazahívna. Tisztelettel meghívjuk — írják —, a könyvhét alkalmából rendezett író-olvasó találkozóra, a községünk kultúrházába... Tudom, nem én vagyok az egyetlen, aki a napokban ilyen örömteli gonddal viaskodik. Szokás lett, országos szokás, szinte gyönyörű új népszokás, hogy az írók i d önkén t-alkal- manként személyesen is találkoznak az olvasókkal. Mi haszna ezeknek a találkozásoknak? Van valami gyakorlati haszna, vagy pedig csiak azért történik, hogy emelje a könyvünnep pompáját? Nem én kérdezem ezt, hanem egyszer egy döbbenetesen éles eszű csát- aljai szövetkezeti kocsis kérdezte, persze, csak amolyan szónokian, szinte önmagától. ÉS a kérdés egyik oldalára ő maga megfelelt: azt én jól tudom — mondta —, bogy nekünk egy-egy ilyen találkozóból mi a hasz- nipik. Én jómagam például úgy tekintek a versre, a novellára, a regényre, mint valami csodára. A csodákat pedig nem szeretem. Én, kérem, érteni akarok mindent, amivel szembetalálom magam. Mondok talán egy példát. Van egy városban lakó kisunokárn, akinek el kellett magyaráznom, hogy miként születik a kenyér. Hogy a búzát elültetik a földibe, az ott a nedvességtől megdagad, csírát hajt, a kis sápadt csira áttöri a talajt: aztán a napfényen úgy megizmosodik, mint a parkban a fű, azután szárba szökken, kalászt terem, magot terem, beérik, learatjuk, megőröljük és a lisztből végiül is kenyeret süt a pék. Mi pedig azt szeretnénk tudni, miként kerül az a picike kis versma- jocska a költő leikébe, s milyen folyamatodon megy át a gondolat, míg me|születik a költemény. És olyan dolgokat is tudni szeretnénk, hogy az elbeszélésből, vagy a regényből mennyi a valóság és mennyi a költés. És kíváncsiak vagyunk arra is* miként látják az írók a mi életünket. Ha választ kapunk ezekre a kérdésekre, jobban megértjük, jobban szeretjük, és még inkább tiszteljük az alkotást. Hát nekünk ezért kedvesek ezek a találkozások. De az irodalomnak mi a haszna belőle? Akkor is elmondtam, most is elmondom: én felfrissülök tőlük. Különösen, ha falusi olvasókkal találkozom, ha velük beszélgetek, ha velük fogok kezet, úgy érzem magamait utána, mintha a tarisznyámat újratöltették volna hamuban sült pogácsával. Szeretem a nekem saegzett kérdéseket, még az angyalian naiv kérdéseket is szeretem; jó érzés tudni, hogy az ember munkájának szemmel is látható értelme van. És olykor még művekhez is segítettek ezek a meghitt találkozások Itt-oct olyan történeteket hallottam, amelyek szinte sóhajtva könyörögtek a toliért. Riportok, tárcák, karcolatok születtek így. Sőt, versek is. Ott, Csábalján, a felejthetetlen Csátalján, a találkozó után, búcsúzásként büszkén mutogatták a szépen gondozott határt. Hintára ültettek, s mert tudták honnan indultam el egykor, kezembe tették a gyeplőt, és engedték hogy kedvem szerint nyargaltassam a szövetkezét szilaj lovaik Vers született ebből: Míg hajtottunk, a bakra ültetett, — No, lássam — mondta —, lássam, bírsz-» még a lóval, lássam, ott az ostor is. De jól vigyázz, hogy fel ne dűljek ám, mert billenős a hintó, kiskomám. Kátyús az út, a körmös traktorok feltépték itt a macskaköveket, gödrösre ásták, mint mi a mezőt tavasszal, krumpliültetés előtt. És dörögtek a robbanó paták, a feltúrt úton kátyút, pocsolyát kerültem, s minden elkerülhetőt, mint madarak a lángoló tetőt. Hosszan tűnődtem minden szó előtt, mit el sem mondtam. Csak bennem, belül sűrűsödtek a valló mondatok, kívánságok, óhajok, vágyak: „Kinek kezébe gyeplőt tettetek, akik vezetnek, úgy vezessenek, mint én, bár tudtam, láttam, jól megyek, de kívántam a biccentéseket." Simon Lajos KÁRPÁTI KAMIÉ* SZEKFÜ Villan csuklódon a kis lánc s szád sarkában a hosszúszárú öröm — esttrifogad közt egy szekfű — sötétben is pillog, hosszan és külön pák mondom, csak rohangásszatok, én megkeresem Klárit! Biztosan vár. Kontyos Sárinak már lóg a kontya. vajon mibe akadhatott bele, hunyorgók kajámul. Ö is rohan. Klári mellettem huppan a földre az egyik farakás tetejéről, a hátamra csap, hangosan nevet, már ott van: „ipl-apacs egy, kettő, három!" „Burgonya gyere ide. megint te vagy a hunyó!" A kis Pityuka kiabál nekem, egy évvel lejjebb jár, mint én, az sxóa. Szemtelen vagy, mondom magamban, szemtelen vagy Pityuka, majd szétrúgom a nadrágodat. Már harmadszor vagyok hunyó, ez így nem lesz jó. mert mit mutat az ábra, hogy míg én az omlós hajú Kláriról álmodozom, puha öleléséről egy farakás, mögött, addig itt ülök a tuskóasztalnál, tágítok nyakkendőmön, megoldom az Ing nyakát és számolok harmincig. Ezen röhögni kell. Vagy sírni. S míg én eképpen szórakozom, ő valamelyik faraiké« tetején guggol, valószínűleg engem figyel, a hunyót és kuncog magában. Ahogy szalad ez a Klári, hát az valami egészen nagyszerű! Kipirul az arca, a fejét meg úgy rázza jobbra, balra, mint egy hatéves szemtelen kölyök. Pirosra csapkodja lényeiét a tuskóasztalon, a szemembe néz, ejnye Burgonya. hát ilyen ügyetlen vagy? S neki van igaza! No. megálljatok, mondom magamban, vetem a kabátomat, az ablakkílincsre akasztom, kibújok a nyakkendőmből, ingujjam feltűröm. no megálljatok. Hatvanméteres síkfutásban első voltam én az általános suliban, s százötven centiméteren vittem át a lécet!” „Harminc! Megyek!” Lábujjhegyen lopakodom, az apró neszekre felkapom a fejem. .. Idegfeszítő pillanatok. A kerítésnél mozdul valami. „Lakli Pista, megvagy!” Rohanok neki a tuskóasztalnak, majd hasra esem. s csapkodom: „Ipi-apacs ...” Fújtatok, mint egy gőzkazán, fakéregre lépek, megbicsaklik a bokám, huu, ez marhára fáj. de rohanok. úszom a levegőben. Csomókba tapad a hajam és a szemembe lóg, hideg a nyloning a hátamon és a nadrágom térdig poros. Drága, szöszke, Klári, látod, érted még az életem is feláldozom. A te- kitélyemet mindenesetre, meg a szerelésemet. ..Ipi-apacs, egy, kettő, három!” Győztem! Klári a hunyó. Micsoda!? Ez nem igaz! Most ő borul az asztalra, egy. kettő, három ... tizenöt... és én terülök el a 5. utca 7. számú ~farakásának a tetején, és szuszogok, és úgy érzem, hogy nem lesz erőm innen lemenni. Fáj, irtózatosan fáj a jobb bokám. „Ma egész délután te leszel a hunyó, Klári” — mondom, azért, hogy bosszantsam. Felmagasodom a farakás tetején. repülök, mint Ikarusz kartárs, térdig a fűrészporba. Aztán csapkodom az asztalt. Lakli Pista a föld alá bújhatott. de nem; rohan az asztal felé, kétmétereseket ugrik, ez ha ideér, valóban ismét Klári lesz a hunyó! Pista rohan, egy fakéreg összevágja a lábait, zuhan a levegőben és zsupsz a földre, mint egy zsák, Jól van Lakli Pista, ezt ügyesen csináltad. Klári szalad. A Napból szalad, fejét körülvilágítja a fény: „Ipi-apacs egv...” Elkapom a derekát, a lendület .megtörik, egy pillanatra magamhoz szorítom, aztán hirtelen elengedem, téllábon ugrálok. „Éjien, éljen!” Kipirul- tan rohanunk bújni. „Klassz. mi 7" „Ühüm.” „Vigyáizz, jön!” Mellé húzódom, visszatartja a lélegzetét. Rólam ömlik a víz. Itt van mellettem, őt kerestem, valamit mondani akarok, valami szépet, valami olyant, amilyent még senki más nem mondott neki. „Csitt!” — mutatja az ujjával, figyel. Kontyos Sári hangja közvetlen közelről hallatszik. Klári kiugrik mellőlem. hallom a hangját már messziről: „Ipl- apacs, egy.. „Majd legközelebb egy kicsit jobban bújjunk el. Ügy, hogy senki se találjon meg minket, soha! Oda, a fűrészgép mögé ..„Ne őrüli meg Burgonya! Onnan sohasem érjük el az asztalt., Belémsajdul ez a szó. „Burgonya. Pityuka megöllek, a sírodra majd virágot viszek. Lehangoló, hogy így szólít Klári, leülök a fűrésznorba. Reménytelen az élet.. . Klári itt van mellettem, szótlanul nézem. Hátra fordul, az arca ég, kerekre tágul a szeme, bámul rám, remeg az'orra, remeg az arcán a bőr. Szeretném megsimítani a haját, szeretném, ha érezné hogy megsímogatom a haját, s ugyanakkor félek. Mindannyian ott ülünk a ház előtt a fűben. Valamilyen Sanyi és Kontyos Sári a pa dón kuporog. „Énekeljünk!1 — mondja Görbelábú Tériké és rákezdi, hogy „ .. .ádi-ábi- ju..Ez a Tériké nem nyugszik, ez kiborítja az embert, őszinte részvétem előre is a férjeurának. Az arca különben egészen helyes, de a lába! Pityuka az orrát szívja no, látod, Pityuka, - ez egy újabb ok arra, hogy agyonüsselek. Várj csak szépen! Klári egy árnyalattal fehérebb, mint máskor, kerüli a tekintetemet. Lakli Pista azt mondja, hazamegy. A többiek is kászálódnak. ijflárí és az ő édes szülv lei engem csutakolnak. Ahogy kinéz az én ruházatom. az nem Igaz. Főleg a nadrágomat és a cúgos cipőmet viselte meg az orgia. Ha apám így meglátna! „Gyere Burgonya. egy irányba megyünk.” „Gyere Pityuka.” A jobb bokám vastagra dagadt, alig bírok rálépni, „Fáj ?” „Kicsit.” „Kedves lány ez a Klári" — mondja Pityuka később Oldalra nézek, a váll amíg ér Egy kavicsot rugdos. „Igen Tejszagú a bőre.” TASNÄDI VARGA ÉVA! Krónika anyámról Csillagok csapódnak keskeny homlokához, ha lépek, ha szólok — most is ő határoz. Almafa-karjával elringatta testem, életében, holtában így maradtunk ketten. Nap felé fordított, furcsa imát mondott: — Ha én ketté törnék, nőjjön, mint a bokrok? — Ha én mélybe szállnék, Duna. vigyázz rája.’ irgalmas szél, boríts kendőt a hajára! Ha szívem dermedne iszonyú haláltól, függönyt húzz eléje piroslombú fákról, ifjúságom adtam helyette cserében, — Napisten, koronád add neki, hogy éljen! Huszonnégy éves volt akkor Sieber Olga, nap felé fordított, míg ezeket mondta. Csillagok csapódnak tűnő szép szeméhez, s álmaimban most is szólongat és kérdez. KISS DÉNES: MADÁCH „Mondottam ember: küzdj.. ismétlem százszor magamnak Papírra dermedt szavakból nyerek vérmeleg hatalmat szívok éltető szép erőt ráncaid közt történelem Egekig kiált a nagy előd s ha mondom hiszem szavait újra süvíti most velem „Mondottam ember: küzdj,, a zászlóm felirata ez s a csontsajdító küzdelem szándéka célja szent nemes Egyedül sem marad magára ki mások sorsát felveszi Az nem lehet tragédiája de az lesz tündöklő ruhája Gyötrelmében is emberi! legyen TÉNAGY SÁNDOR: RAGYOGÁS Szerelmet ad a sző, ahogy kimondták, i.idod-e, bizsergést reggelizem es lángolást kortyolok rá részegen s/ullok akkora tényben, akkora gyárban " akárha szemed vizében, anyám sóhajában, érdes és édes nyelv: Ízlellek, só és víz kitárt ugc-földje, falánk hullámzás: átölellek * magamba zárlak, ragyogás lázas porszeme, szallokj tudod-e, akkora magányban, akárha sejtmag száll időtlen plazmaárban, nem láthatsz te sem, hunyt szemhéjam beborít, csak hiszed, hogy megtalálsz, s én is, hogy élek, keringlek csak, gyökerem, cstlppként az aszályban, keringetlek, parányi Földem, újra-még sugárban, megszületnék már, gondoltam, megszületnék, a fény plrkadó bőrei áttörve, kihasítva, csakhát mihez kezdjek a csontjaimmal, gyönyörű, nehéz csontjaimmal... NÖGRAD - 1973. június 3., vasárnap
