Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)

1973-06-29 / 150. szám

Max Reinhardt WO. születésnapjáról Max Reinhardt, 1973. szep­tember 9-én lenne 100 éves. De már 70 éves fejjel, 1943 őszén elköltözött az árnyék- világból. Fiának, Gottfried Reinhardtnak könyve apjáról nem lép fel azzal az igény­nyel, hogy a „Reinhardt-élet- cajz” legyen. „Színháztudo­mányi” könyv sem kiván len­ni. Nem kívánt egyebet, mint apja életéről és haláláról ta­núságot tenni. Az elképzelhe­tő legszebb könyvet alkotta, amelyet valaha fiú az apjáról írt — jegyezte meg Friedrich Luft, a Die Welt kritikusa. Apjának mesébe ülőén, fel­felé ívelő pályafutását — amelynek nem lehetett sze­mélyesen tanúja — valamivel sápadtabban írja le, mint az apjával együtt átélt későbbi fejezeteket. Szerető szkepti­cizmussal és hitelességgel ecsetelte a szüleinek válása után eltelt éveket. A hiteles történetek és anekdoták egész sorát vonultatta fel, s nagy kritikusok egymást cáfoló írásaival tette érthetővé a „színházkirály” sokrétűségét es munkamódszerét. „Nem olvastam még köny­vet, amely ily mulattatóan es szkeptikusan irt volna a szín­házról, s mégis annyi hiteles és kézzel fogható adatot közölt volna róla, mint a szerető fiú könyve az ő nagy édesapjá­ról — írja befejezésül Fried­rich Luft. — Ebben a könyv­ben Reinhardt újra él.” V ★ ' New Yorktól 200 mérföld- nyire északnyugatra Bing- hamtonban összeültek Max Reinhardt hajdani színészei és munkatársai, hogy a szep­temberi Reinhardt-centená- nuni ünnepségeit előkészít­sék. Binghamton néhány év óta Salzburg és Bécs mel­lett — a Reinhardt-kutatás fontos központjává fejlődött. A New York-i állami egye­tem ottlevő Max Reinhardft- arohívuma a nagy művész hagyatékának jó részét ma­gában foglalja, így könyvtá­rát, rengeteg / színpadkép- vazlatát, s a műsorok és szín­padi fotók mély benyomást keltő gyűjteményét. A szeptemberi szimpózium előadásainak középpontjában Reinhardt szellemi hagyatéka álL Társadalmi összefogás — az iskolákért A NYÄR beköszöntővel az iskolák kapui nem zár­nak be. Megkezdődik a nyári karbantartás, tatarozás mun­kája. Festék és mész illata köszönti a nyári hetekben az arra járókat. Ferencz Imrével, a Salgó­tarjáni városi Tanács VB mű­velődésügyi osztályának ve­zetőjével e munkákról beszél­getünk. Elöljáróban néhány adatot említünk. Az ingatlan- fenntartásra tervezett éves előirányzat a város intézmé­nyeinél adott. A tizenhat óvo­dára 305, a tizenegy általános iskolára (a zagyvaróna! isko­la ekkor még nem tartozott ide) 707, a napközi otthonokra 47, a diákotthonokra, középis­kolákra, úttörőházra stb. 568 ezer forint áll rendelkezésre. Ebből az összegből tatarozás­ra, karbantartásra fordítható az óvodáknál 224, az általá­nos iskoláknál 627, a napkö­ziknél 10, s a középiskolák­nál, egyéb intézményeknél 463 ezer forint. Mit jeleznek e számok? — Például azt, hogy 1970- ben, amikor még e munka társadalmi segítés nélkül folyt, ingatlanfenntartásra 2 825 000 forint állt rendelke­zésre — mondja Feranez Im­re. — Tehát csaknem még • egyszer annyi, mint jelenleg. Azonban mindjárt hozzáte­hetjük, hogy azóta a társadal­mi, üzemi stb. segítés olyan jelentős méreteket öltött, hogy Intézményeink e szem­pontból sem kerültek hát­rányba általában. Egyébként ezzel kapcsolat­ban feljegyzés is készült. E szerint alkalmazkodva a szűk pénzügyi lehetőségekhez, az intézmények a városban levő üzemekhez, vállalatokhoz for­dultak segítségért. A patroná­lómozgalom az oktatási in­tézmények segítésére rendkí­vül kiszélesedett, s ez örven­detes eredmény. A vállalati segítségnyújtást nagymér­tékben lekötötte az 1972-ben folyó óvodabővítés is. De ezen felül az intézmények jelen­tős segítséget kaptak a nyári tátarozási, karbantartási mun­kákhoz, az 1973/7,4-es tanév indításához, előkészítéséhez. Annák ellenére így van ez, hogy - a patronálási mozga­lomnak van néhány problé­mája. Például az, hogy a nyári tatarozáshoz szükséges festési kapacitással a vállala­toknak ' csupán viszonylag szűkebb köre rendelkezik. Ezért a patronálás során e vállalatoktól építőipari mun­kát az intézmények nem igé­nyelhetnek. Továbbá néhány terület — Baglyasalja, Salgó- bánya, Somlyóbánya, Béke­telep — távol esik az üzemek, vállalatok telephelyétől. Itt a karbantartást továbbra is ktsz, vagy kisiparos végzi. — Általában azonban el­mondhatjuk, hogy valameny- nyi intézménynél nagy a társadalmi összefogás — jegyzi meg az osztályvezető. — Nagyrészt csak az anyag- költséget fizeti így az ága­zat a rendelkezésre álló ösz- szegekből, a munkálatok tár­sadalmi munkában folynak, s ezért feltétlenül köszönet jár. Néhány példa. A 10. számú, Damjanich úti óvoda már elkészült. Tisztán, frissen vár­ja a kicsinyeket, mosható fallal, kellemes környezettel. Itt a Nógród megyei Állami Építőipari Vállalatot illeti di­cséret. S feltétlenül az elis­merés hangján kell említeni a salgótarjáni Mü.M. 211. sz. Ipari Szakmunkásképző In­tézet tanulóit, akik a festést végezték.- Lelkiismeretesen, kulturáltan, gyorsan dolgoz­tak, jó minőségű munkát vé­geztek. A kilences számú óvo­dában a város kisiparosai bő­vítést végeztek, most ugyan­csak társadalmi munkában újra rendezték az épületet. Egyébként az óvodáknál be­osztották, melyik, mikor zár, így az óvodák a városban nem zárnak be, Illetve rész­legesen tarának nyitva. TERV SZERINT, augusztus 15-re valamennyi intézmény karbantartva, felújítva várjg a tanulókat. Azok az intéz­mények is, ahol nagyobb mér­vű felújítási munkálatok is folynak a karbantartáson kí­vül (például Bartók Béla úti, Csizmadia úti, Néphadsereg úti, Malinovszkij úti iskolák). A Néphadsereg úti iskola társadalmi munkában korsze­rű központi fűtést kap a nyáron. A nagyobb összegeket a városi tanács e nyáron mindenekelőtt a peremkerü­letek' a munkáslakta terüle­tek, iskoláira fordítja (Bag­lyai, Csizmadia úti, Néphad­sereg úti iskolák). A nyári munkák után zökkenőmente­sen indulhat az új tanév. (tóth) Hatvani Dániel: ------------------------------— E LŐRE MEGFONTOLT SZÁNDÉKKAL _______________________ (Dokumentumregény) ( io.) Készülődés az izsáki parkban Zoli hunyorogva körülnéz a szobában, Illés Pistának fog- hegyről köszön, s máris Ro­bihoz fordul: — Szóltál az öcsédnek, hogy keresni fo­gom? — ' Robi, kinyújtott tábafejét nézegetve, ezt feleli —» Nem szóltam, mivel nem is láttam, amióta hazajöttem. Tudja az isten, hol lehet. — Megvárom itt. — Éppen meg­várhatnád, de lehet, hogy ti­zenegy lesz, mire hazajön. Azt ajánlanám, hogy ha minden­képp beszélni akarsz vele, menjünk be a központba és keressük meg. Valahol majd csak ráakadunk ... Legalább van ok, hogy ki­mozduljak innen — gondolja Robi. Vagyis hát ürügy ... Meg szeretné lerázni az ága- si fiút is, ellenszenvesnek, fon- toskodónak, kis sumákberci- nek tűnik a számára. Csecs­szopó, nebántsvirág, s biztos, hogy még egyetlen lányt sem vetkőztetett le. Szinte várta, hogy összekaphasson vele, s lebőgesse — lehetőleg Illés Pista előtt. Az ágasi fiú otthagyja a nagykapunak támasztott bi­ciklijét, Robi egy pillantás­sal megállapítja, hogy Cse­pel—Túra gyártmányú. s nincs is nagyon agyonstrapál- va. Hármasban indulnak el a hepehupás, sáros falusi ut­cán, aztán a járdára húzód­nak, de nem nagyon férnek el, mert Pista a motorját is tolja maga mellett. Benéznek a Sárfehér vendéglőbe, az Ivóba, és az étterembe is, a cukrászdába, & borozóba, a kultúrház zárva megint — de Király Zoli sehol. Néhány srác lófrál át a parkon kér­dik tőlük is, nem látták-e, de ma még nem, mondják. Hor­váth Zoltánnak távolinak és lehánynivalóan kisszerűnek tűnik az egész élet, agyába ha­sít az immár el nem halaszt­ható akció gondolata, ehhez Király Zoltán jó társ lenne, dehát nincs sehol. Keserűt nyel, gyomra idegesen meg­rándul, s ahogy bandukol Ro­bi mellett a csapzott, elárvult park felé, valami felpislákol a belsejében, majd zsigereit is elönti a heves izgalom, s ér­zi, hogy meg kell szólalnia.,. — Te Robi — kezdi, s óva­tosan körülnéz, nincs-e -vala­ki a közelben, de a park üres, csak a szél kapkodja a faleve­leket, az eldobált koszos papí­rokat. — Mi van? — kérdi amaz türelmetlenül. — Volna egy kis munka, még ma este... Én az öcséddel már mindent megbeszéltem. Nem tudom, neked elmondhatom-e. — A titokzatosság a másikban fel­kelti az érdeklődést. Mée ki­derül, hogy jó ötlete is van a srácnak, gondolja. De jobb mindjárt rákérdezni a lényeg­re. — He hülyéskedj már, mit vagy- betojva? Persze, hogy nem árullak be... Főleg, ha egy kis pénz is van a dolog­ban. — Zoli csak erre vár. Ol­dódik benne a feszültség, tag­jait különös bizsergés járja át. — Ezer, vagy ötvenezer forint. De lehet, hogy hetvenezer. — Robi elmélázik: a pénzzel sok mindent lehet kezdeni. Eszé­be jut a Nagy Bélával való tervezgetés, a szilveszterezés a pécsi turistaházban. Egyúttal az is átvillan az elméjén, hogy nem .egészen törvényes meló­ról lehet szó. — Mit kéne csi­nálni? — kérdi. — Hogy mit? Kimennénk németbe, vagyis hát az NSZK-ba. — Eltűnő­dik. Ez valami embercsempé­szés lesz. Sürgeti Zolit: — Mondjad! Mondjad! Érdekel a téma. — És az ágasi fiú mond­ja: taxival, mert azt nem el­lenőrzik. És, hogy honnan tenne a pénz? Ott, a tanyán, Kiss Béláéknál. Mert jó szőlő­je van a/ öregnek, három, vagy inkább négy hold. Zoli néha számítgatta már: ennyi bor terem, ennyiért veszik át, tehát legalább százezer fo­rint készpénznek kell Aran- káéknál lenni, de ennél csak több lehet, van ott 150 ezer is. Most már ömlik belőle a szó, évek óta rosszul élnek egymással, mármint Béla bá­4 NÓGRÁD — 1973, június 29,, péntek I A NÓGRÁDI ÜTTÖRÖK ÉS KISDOBOSOK HÍRADÓJA iiiiiiiiiiifmirrmfrmiiiiiiTiiiiiiiiuiiiiimiiiilfiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiHiMiiiniiiiiimiiiiiiiiiiilufiiimiiHiiiiiiiMiiimuMiMiiimiiiHiiMHHiiiiiiMfli — Mutasd csak! A tied is olyan, mint ae enyém? Vak A legutóbbi jelentkezésünk óta nagyon sok dolog történt. Először is a legfontosabbat említjük: befejeződött a tan­év, itt a szabadság, a vakáció. A boldog semmittevés, a nya­ralás, a táborozások időszaka. Ám, ne rohanjunk annyira eiőre! Menjünk vissza az is­kolába és elevenítsük fel a va­káció előtti utolsó heteket! Van mire emlékezni; ezt ta­núsítják a beérkezett levelek is. Versenyek, túrák, gyermek­nap, úttörő- és kisdobosava­tás, hogy csak néhányat em­lítsünk a spk érdekes prog­ram közül. De beszéljenek inkább ezekről a színes események­ről a beérkezett írások, tudó­sítások. Itt van mindjárt egy zöld borítékban az érsekvad­kerti úttörők beszámolója a gyermeknapon megtartott ün­nepélyes csapatgyűlésről. Ek­kor avatták fel az új úttörő­ket és kisdobosokat, akik vi­dám, kedves műsorral szó­á c i ó rakoztatták a közönséget. A kiváló úttörőmunkáért járó díjakat is ezen a napon osz­tották ki. A gyermeknap örömeiről számol be a berceli úttörők nevében Szenozicska Ágnes pajtás. A vidám hangulatot fokozta a sok tréfás játék: zsákbanfutás, kötélhúzás, kö­csögtörés. A helyi tsz kiváló birkapörkölttel vendégelte meg a gyermekeket. Régi kedves ismerőseink, a nográdsápi kisdobosok „Nyu­szi” és „Bárányka” őrsei is jelentkeztek levelükkel, az eg­ri kirándulásukról tudósítot­tak. Elhanyagoltam a tudósítást; de remélem a vakáció ideje alatt több időm lesz az írás­ra — olvashatjuk a ceredi Cene Piroska levelében. Mi is reméljük, hogy nemcsak Pi­roska, de valamennyi úttörő és kisdobos beszámol nekünk, V. Kiss Mária Izgalmas vetélkedő Egy érdekes és izgalmas versenyről számolok be. Ez a vetélkedő az elmúlt hónapban zajlott le Salgótarjánban, a József Attila Megyei Művelő­dési Központ klubtermében. Ezt a versenyt — immár 4 éve hagyományosan —, egy olvaaópályázat előzte meg, amelyet a Balassi Bálint Me­gyei Könyvtár és a Nógrád megyei úttörőelnökség hirde­tett meg. Az olvasópályázatop részt vehetett minden Nógrád megyei úttörő. Ebben az év­ben a pályázat témája Petőfi Sándor volt. A mi iskolánk­ból húsz pajtás pályázott, köztük mi is. A asüri közei ezer pályázat közül 36-oí vá­lasztott ki. Nagy volt az örömünk, amikor megkaptuk az értesítést, hogy mi ketten bekerültünk 'a legjobbak kö­ze. A versenyen egymást kö­vették a gondolkodtató kér­dések, feladatok. Az első fel­adat megoldása és értékelése után eldőlt, hogy ki jut a legjobb 15 közé. A kérdések nem csak kizárólag Petőfi • szabadságharccal való kap­csolatából ■voltak, hanem éle­téből, verseiből is. Az egész verseny családias hangulat­ban játszódott le. A vetélke­dőn részt vett minden pajtás egy szép Petőfi-kötetet kapott munkája elismeréséül. A 18 helyezett közül líatan tárgy- jutalomban részesültek, az első öt pajtás pedig táborban vehet részt. Az eredményhirdetés után megnyugodva tértünk haza, nem kis örömmel. Örömünk­nek több oka is volt; mind­ketten jól szerepeltünk a ve­télkedőn. Egyikünk a közép­mezőnyben végzett, másikunk a harmadik helyezést érte el. Huszár Mária és Szomszéd Anna 8. osztályos tanulók, Rákóczi-bánya belep Nyolc nap Csillebércen A VI. országos úttörőtalálkozAa résztvevő Nógrád megyei küldöt­tek nevében ezúton szeretném tá­jékoztatni az olvasókat, az ott­hon maradt pajtásokat a találko­zó programjáról. A csillebérci nagytáborban meg­rendezett, nyolc napon át tartó eseménysorozatra Salgótarjánból tíz leány, Balassagyarmatról ti* fiú érkezett. Mindannyian nagyom örültek, hogy ők képviselhetik megyénket és igyekeztek helyt­állni a különféle versenyeken. A találkozó Igen színvonalas mű. sorából csak néhányat említek meg. Minden úttörő aktívan be­kapcsolódhat az érdekes és Iz­galmas vetélkedőkbe, amelyek a tudománnyal, a technikával, az If­júság,' valamint Budapest életé­vel foglalkoznak. A sportverseny és a túra Is az eseménysorozat egy-egy élményekben gazdag mozzanatává vált. A pajtások szórakozási lehető­sége sokoldalú és változatos. Többek között a Magyar Néphad­sereg Központi Művészegyüttesé­nek, Aradszky László és Ambrus Kyri műsoros estjének is részt­vevői lehettünk, ízelítőt adott mű­sorából a Moszkvai Nagycirkusz néhány tagja is. Találkoztunk ne­ves emberekkel, vidáman táncol­tunk az úttörőbálon. A pajtásoknak nagy lehetősé- gllk van tapasztalataik, észrevé­teleik kicserélésére is. Talán si­került bepillantást adnom »* új­jáépült, szép csillebérci nagytá­borban megrendezett találákozé nagyszerű programjába. Vala­mennyi pajtás élményekben gaz­dagon utazott haza erről a nagy­szerű eseményről. A résztvevő pap ások nevében: végh Mária lflvezetí Ifjú határőrök Zárófogiaikozást tartott Június 16-un a bó4. sz, 11. Rákóczi Ferenc Úttörőcsapat halarúrszakraja a Kercseglaposon. A szakraj szép- temberoen alakult. A honvédelmi nevelés segítése érdekében a csa­pat szocialista szerződést kötött a Somoskőújfalui határőrséggel. Az év folyamán a pajtások rendszere­sen részt vettek a foglalkozásokon, ahol megismerkedtek a határőrök feladataival, munkájával, életé­vel. A zárófoglalkozás igen han­gulatos volt. A közös ügyességi verseny után a határőrök tartot­tak bemutatót kutyákkal, lovak­kal. A tervezett tábortüzet elmos­ta a/- eső. de a hangulatot nem sikerült elmosni, a vacsorára a határőrség laktanyájában került sor. Itt jelentette be Németh Ist­ván százados, hogy a szakra.1 tae- jai közül Szerémt Katalin pajtást a siklósi úttörő-határtáborba vi­szi a határőrség. Gugi Lászlóné csapatvezető köszönetét mondott az eredményes munkáért, a támo­gatásért Németh István százados­nak. Oláh Miklós és Török Tamás hai.Hi-öröknek. De köszönettel -tar­tozunk a patronáló üzemnek. az öblösüvégvárnak és külön Csábi önre elvtársiak, afrik segítettek abban, hogv éz a szocialista s^er- zdriés létrejöjjön. A szakra i a joyő tanévben folytatta munkáját. A határőr szakra j tagjai esi és az asszony, a korkü­lönbség is nagy, és ő megbe­szélte velük, hogy szó nélkül otthagynák, s hoznák maguk­kal a pénzt is. Most, ötödi­kén estére van a dolog meg­beszélve, várják őket, nem le­het elhalasztani. — Robi jobb öklével csapkodja bal tenye­rét Ezt mondja: — Idefi­gyelj, öregem, ha ezt így ki­terveltétek, legalább egy hét­tel előbb szólhattatok volna nekem is. Akkor én minden részletében kidolgoztam vol­na a dolgot. Hogy mást r,e mondjak, azokkal a nőkkel én is szerettem volna beszélni. Van nálad fénykép a lányról? — A fiú szó nélkül előkotorja a fényképet, amit a nyáron, még a debreceni út előtt kért Arankától. — Aha ... Helyes lány. — De már az jár Robi eszében, hogy németbe Auszt­rián át keli menni. Felrémlik benne egy kémregény históri­ája; Ezt mondja: — Te bo­lond! Ott kémet csinálnak be­lőlünk! — Na és... Nem baj, csak jól megfizessék. Robinak imponál a fiú. Az ötlet zseniálisnak látszik. De­hát, ha nagy vonalakban is, a végére kell járni. — Hogyan képzeltétek átmenni a hatá­ron? — Sorompó van, áttör­jük. — Vakmerő és logikátlan. Felcsavarodunk, vagy szitává lőnek bennünket. Elhagyott he­lyen kell átmenni, lakott hely­től távol. Számolnunk keíl az­zal, hogy műszaki zár van. Aknamező, meg minden. De ezt észre lehet venpi, mielőtt még odaérnénk. Kiszállunk, lekötjük a gázpedált, hogy erő legyen a motorban. Rá­adom a sebességet, én is kiug­róm. Ha aknára fut, felrob­ban, vele a kocsi is, de a ke­letkezett résen átlógunk. Ha meg nincs akna, akkor csak a drútsüvényt szakítja át. Így. megmaradna a kocsi, Bécs- ben taxiznánk, abból is lenne egy kis pénz... Ülnek a pádon és arról áb­rándoznak, hogy élnek majd kint Nyugaton. Aztán Robi hirtelen halkabbra fogja a szót. — Na és mit terveztetek a vezetővel? — Azt, hogy le­ütjük ... — És elmondja azt, amiről" három nappal koráb­ban a Robi öccsével beszélt a kecskeméti nagyállomáson. Robi a fejét csóválja. — Egyik sem jó. A sofőrtől mielőbb meg kell szabadulni. Te, van ott pince Kisséknél? — Zoli­ban felidéződik Kissék udva­ra. Az épülettel egybééplteít borkamra, ahol az öreggel együtt rakosgatták a hordó­kat. — Pince van. Oda ten­nénk? — Oda hát. Az lenne a legjobb. Mert nem mondtad még azt sem, hogy mi legyen az öreggel. Vagy hagynánk, hogy beáruljon bennünket? — Zoli elbizonytalanodik. Az­tán kivágja magát: — Én ere­detileg is azt gondoltam, hogy oda tennénk, összekötözve, a száját is bekötve. Be lesz rúgva, könnyen elbánunk ve­le. Ebben maradtak. Robinak egy pillanatra elfelhősödik a gondolata, anyja jut eszébe, de aztán csak ennyit kérdez: — öcsémmel mi legyen? — Jön ő is, erre jövünk, fel­vesszük. Üjabb gondolat perdül meg Robi agyában. — Te, nem is kell leütnünk a sofőrt, elvitet­jük magunkat a határig, pénz lesz, kifizetjük. — Zoli szemhéja megrándul, riadtan markolja meg a pad szélét. Végül eszébe jut valami: Nem jó, nem jó. Akkor mar hatan lennénk, sehogyan sem férnénk el. Robi elismeri,'hogy ez igaz, a sofőrt tehát el keil intézni. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom