Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)

1973-06-28 / 149. szám

„Hegesztett” bosszúságok Munkások a falusi közéletben Az utóbbi időben gyakran érkezett panasz szerkesztősé­günkbe, hogy esténként, de napközben is recseg a rádió, ugrál a kép a televízió képer­nyőjén. A jól értesült „laiku­sok” már tudják mi az oka ennek. Egyre nagyobb a házi» tag „eszkábált”, szabálytalanul készített hegesztőtranszformá­torok száma, s ez a sok bosz* szúság oka. Ezt a véleményt az Áram­szolgáltató Vállalat szakembe­rei is megerősítették. Ezeket a készülékeket a leg­több esetben érintés védelem nélkül, életveszélyes körülmé­nyek között üzemeltetik Saj­nos, minden évben történik emiatt halálos baleset. A he­gesztőtranszformátorok üze­meltetője a saját lakóházának épségét is veszélyezteti a túl­áramvédelemmal nem rendel­kező hegesztóberendezéssel, hisz’ annak áramfelvételére a lakóház villamosításakor nem számítottak, és a felmelegedő villamos vezeték tüzet okoz­hat. , Azt, hogy a házilag készí­tett transzformátorok nem rendelkeznek megfelelő áram­védelemmel, nyugodtan állít­hatjuk, mert gyakorta találha­tó a fogyasztásmérőnél elhe­lyezett, a lakás érintés. és túláramvédelmét szolgáló, úgynevezett kisautomata át­kötött, lebénított állapotban. A merészebb hegesztőtransz- formátor-tulajdonosok még annyi bátorságot is vesznek maguknak, ■ hogy az utcai há­lózat biztosító betétjeit na­gyabb értékűre cseréljék, vagy „megpatkolják”. Ezzel az egész utca érintésvédelmi rendszerét is hatástalanítják A korábbi években a házi­lag készült hegesztőtranszfor­mátorok tulajdonosaival meg lehetett értetni tevékenységük veszélyességét, s ténykedésü­ket megszüntették Napjaink­ban az ÉMÁSZ szakemberei­nek jóval több ilyen „barká­csolóval” keli szembenézniük. A Villamosenergia Közszol­gáltatási Szabályzat értelmé­ben, amennyiben valaki ilyen tevékenységét nem szünteti határidőn belül meg, villamos- energia-vételezésnél más fo­gyasztó vételezését zavarja, a villamosenergia-ellátás bizton, ságát veszélyezteti, az érintés- védelem szabályaitól eltérően fogyaszt, az áramszolgáltató köteles őt kizárni a villamos- energia-szolgál tatásból — sz. gy. — As eladó »semével Milyen a jó vevő? — Hívtak, jöttem, különö­sebb indokom nem volt, de nem bántam meg a cserét — kezdi a beszélgetést Regős Sándomé, a Centrum Áruhá2 kozmetikai és illatszerrészle­gének vezetője, aki 17 évvel ezelőtt tanulóként került a cipőosztályra, majd onnan négy év múlva váltott át az illatszerre. — Milyenek a vevők? — ismétli, aztán így válaszol: Nem egyformák. Vannak köz­tük ingerültebbek, mások mindig a buszhoz sietnek, és ha várni kell két percet már nehezen bírják ki. — önnel is előfordult már Slyesmi? — Ritkán — vallja be (őszintén. , — Kit tart ideális vevőnek? ' — A határozottat, aki tud­ja mit akar. Nemcsak nekem, hanem a kollégáimnak is ez a véleménye. Szeretjük azo­kat a vásárlókat, akik kér­deznek, akik nem kételked­nek abban amit jóindulattal tanácsolunk. — Szívesen veszik, vagy ne­heztelnek a vevők, ha kérde­zés nélkül adnak tanácsot? — A többség kimondottan kéri. Érthető, mert rövid idő alatt nagyon sok új háztartá­si és kozmetikai cikk jelenik meg. Hogy melyik mire jó, azt mi tudjuk megmondani. De van olyan vásárló is, aki rendszeresen bejön és csak annyit kérdez: jött-e valami újabb áru? — Néha a vásárlók azt modják, hogy hiába kérdezik az eladót, félvállról válaszol. — Ilyesmi is előfordul. Mi sem vagyunk egyformák. Én például az áruházi gondokat nem viszem haza, az ottho­niakat pedig nem hozom be. — Mit tesz, ha a _ magáról megfeledkezett vevő meg­bántja, vagy megsérti önt? — Nyelek egyet és kime­gyek egy pillanatra, hogy le­csillapodjak. Sajnos, ez nem mindig sikerül, bár nem em­lékszem, hogy köztem, vagy .Vizsgálati r Az üzem- és munkaszerve- ®ésre, a gazdaságosabb terme­lésszerkezet kialakítására, a szocialista versenymozgalom­ra vonatkozó párt- és kor­mányhatározatok végrehajtá­sának eddigi tapasztalatait vizsgálta a közelmúltban a balassagyarmati járási és vá­rosi Népi Ellenőrzési Bizott­ság. A vizsgálat célja az volt: a vállalat vezetői szorgalmaz­zák-e a szervezettségi színvo­nal növelését, a legcélszerűbb megoldási módokat választ­ják-e a vállalati tartalékok feltárására, rendelkeznek-e azokkal a szellemi, anyagi előfeltételekkel, melyek a kor­szerű szervezéshez szüksége­sek? 1 A vizsgálat kérdéseire a Ma­úgy látom, visszarettenti az embereket a lopástól. — A jól, vagy kevésbé jól öltözöttek feledkeznek meg magukról? — Legutóbbi esetem egy jól öltözött hölggyel történt meg. Az utcáról kellett visszahívni. Három hónap felfüggesztett börtönt kapott. De a vevők döntő többsége becsületes, tudja, hogy a vásárolt áru­ért mindig fizetni kell. Ezt természetesnek tartja. Ha újra kezdené, ismét ezt a szakmát, hivatást választa­ná. Szakmaszeretetét, hozzá­értését próbálja átplántálni abba a két tanulókislányba, aki a részlegen dolgozik és kereskedő akar lenni. Az egyik Haverla Edit, akinek édesanyja ugyancsak az áru­házban dolgozik, a munkaügyi osztályon. A másik Kivés Márta, akinek édesapja szin­tén kereskedő. — Csak töb­bet foglalkoznának a vevők­kel — jegyzi meg Regős Sán­domé. bármelyik vevő között hango- Elbúcsúzom, mert közben sabb szóváltás lett volna. Be- megsokasodtak a vásárlók, a vallom: nem szeretek vitat- beérkezett friss árukat is he­kozni. .,' lyükre kell, rakni, miközben mosolyogva, nyugodtan kell Regős Sándomé valóban nyugodt, csendes természetű asszony. Szakmájának, de még inkább hivatásának te­kinti a vevők jó, kulturált kiszolgálását. Ezt bizonyítja a háromszor elnyert Kiváló Dolgozó oklevél és tavaly április 4-én átvett Belkeres­kedelem Kiváló Dolgozója ki­tüntetés. Azt mondja: — Ak­kor érzi jól magát, ha sok a vá&árlá Ilyenkor gyorsan te­lik az idő, észre sem veszi, máris eljött a záróra. Ha pe­dig kevesen vannak, akkor nagyon unalmas, kicsi a for­galom, ő pedig azt szereti, ha sokat és sokan vásárolnak. — Mindenki megfizeti azt, amit kinéz magának és a ko­sarába tesz? — Értem a kérdést. Mosta­nában nem emlékszem áruhá­zi lopásra. A gyorsított és szigorított bírósági eljárás, javaslatok gyár Kábel Művek szabadve­zeték-gyáregységénél és az Ipoly Bútorgyárban kerestek választ, A megállapítások után ja­vasolták a szervezési tárgyú továbbképzés szélesebb körű alkalmazását, a hatékonyság rendszeres ellenőrzését. Fel kell kutatni a nagymértékű munkaerő-vándorlás okait a Magyar Kábel Művek balassa­gyarmati gyáránál, az Ipoly Bútorgyárnál. A TMK-munka színvonalát kell elsősorban javítani, továbbá az anyag- mozgatás további racionalizá- sára vonatkozó intézkedési terv kidolgozását és ütemezé­sét javasolták a népi ellenő­rök. Intézkedés szükséges mind­két gyárnál a munkaidő jobb kihasználása érdekében is. kiszolgálni a vevőket, vála­szolni kérdéseikre. Mert a kulturált magatartás, a szol­gálatkészség, az udvariasság, a figyelmesség, a tolakodás nélküli tanácsadás alapvető követelmény a jó kereskedő számára. V. K. Az üzemi demokráciáról beszélgettem nemrégen a Zár- és Lakatgyár szécsényi gyáregységében a „Kun Béla” karbantartó brigáddal. Az utóbbi években ebben a téma­körben sok-sok munkás, szo­cialista brigádtag, vezető vé­leményét vetettem papírra, s gyakran tapasztalhattam, hogy a különböző munkahelyeken elhangzott észrevételek meny­nyire összecsengenek. Legtöb­ben a munkaszervezés fogya­tékosságait, az anyagellátás zökkenőit, bérezési kérdéseket, a személyes ügyek intézésének sokszor bürokratikus lassúsá­gát tették szóvá. S. Ferenc lakatos, törzsgár- datag ezt mondta: „Vannak termelési tanácskozások, bri­gádértekezletek. Mindenhol meghallgatják az embert. Bár­ki elmondhatja a véleményét. S általában nem kell tíz-húsz embernek 'verni az asztalt”, hogy a jogos kívánságok tel­jesüljenek”. Amikor megkér­deztem, volt-e javaslata, ész­revétele a legutóbbi termelé­si tanácskozáson, mégis kide­rült, hogy egy indokoltnak lát­szó szerszámellátási kérésére másfél-két hónap elteltével sem kapott választ. Még a bri­gádvezető sem tudta határo­zottan megmondani, hogy esetleg pénz hiányzik. vagy nincsen szükség a berendezés­re. Ehhez hasonló jelenséggel megyénk más termelőüzemei­ken is találkozni lehet. Ha az IF ARI BÁZIS alakult ki sok vidéken, s ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a falvak lakói között mind több az ipari mun­kás, s népi is elszigetelten élnek a falu más dolgozóitól, hanem gyakran egyazon család­ban megtalálható mind az ipari munkás, mind a mezőgazdasági dolgozó. Új helyzet alakult ki tehát a munkásosz­tály és a parasztság viszonyában. A mun­kások és parasztok találkozása a községek számottevő részében mindennapos dologgá vált, hiszen a munkások jelentékeny része falun él. Mindez a faltisi közéletre, a falvak közös­ségére is jelentős hatással van. Gyakran hangoztatjuk, hogy a munkásosztály társa­dalmi-politikai szerepe, felelőssége nem ér véget az üzemek kapuinál, hanem a lakó­területen is érvényesülnie kell. S ez nem csak a városra, hanem a falura is érvényes. Különösen nagy szerep hárul itt azokra az ipari munkásokra, akik a saját lakóhelyükön vagy annak közvetlen környékén dolgoznak, tehát nem töltenek órákat az utazással. Számukra minden lehetőség adott, hogy a falusi közélet cselekvő részeseiként képvisel­jék és tovább sugározzák a munkásosztály szemléletét, gondolkodásmódját, és a legna­gyobb hatást gyakorolják a falu közösségé­re. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy mind több falusi munkás ismeri fel ennek szük­ségességét. E felismerés párosul a lakóhely gazdagodásában való közvetlen, személyes érdekeltséggel is. Ezek a tényezők magya­rázzák, hogy a közfunkciók ellátásától a köz­ség fejlődését szolgáló társadalmi akciókig mindenütt ott találjuk a munkásokat. Ott vannak a községi párt- és KISZ-szervezetek vezetőségeiben, a tanácstagok között, a nép­front testületéiben. Társadalmi munkájuk­kal segítik az óvodák és bölcsődék, járdák és utak, csatornák és vízhálósatok megépítését. Nem elég azonban, ha csupán egy-egy po­litikai kampány idején esik szó erről. Az érintett üzemi pártszervezeteknek folyamato­san szorgalmazniuk kell a munkások —■ kü­lönösen a kommunisták — részvételét a köz­ségi politika alakításában. Megértve és meg­értetve, hogy a helyi politikát semmi esetre sem szabad leszűkíteni az út- és járdaépítés­re, a víz bevezetésére és az egyéb kommu­nális feladatokra. E tekintetben a falusa munkásokra, s mindenekelőtt a párttagokra igen nagy feladat hárul. S ezen mind az üzemi, mind a községi pártszervezeteknek fo­lyamatosan kell munkálkodniuk. i Ez utóbbiaknak — a többi között — forére tennivalójuk a munkások rendszeres taje- koztatása a lakóhelyi eredményekről, prob­lémákról, tervekről. Érdemleges közéleti, po­litikai tevékenységet ugyanis csak megfelelő ismeretek birtokában lehet folytatni. Jelentékeny teendők várnak a munkásokra a falusi közgondolkodás alakításában a munkásosztály szemléletének, életfelfogásá­nak terjesztésében. Ha szükségles, a munkás­nak kell elfogadtatnia azt, amire a közös­ségnek ugyan szüksége lenne, de ennek tel­jes felismeréséhez még mindnyájan nem jutottak el. Ha úgy adódik, segítenie kell megszerettetnie az új technikát, ami számá­ra már nem idegen. Szükség esetén szorgal­maznia kell a gyerekekkel való szülői törő­dést, a továbbtanulásit. S még számos példát lehetne felsorolni, amikor a kommunista munkásnak a párt álláspontját a falusi köz­vélemény állásfoglalásává kell tennie. Ennek nagyon lényeges fóruma lebet maga a csa­lád is. AZ ÜZEMI és községi pártszervezetek akaratán, törődésén, összefogásán, tevékenysé­gük összehangolásán múlik elsősorban, hogy falvaink társadalmi életéből még jelentéke­nyebb szerepet játsszanak az ipari munkások, s az egész közösség javára még erőteljeseb­ben érvényesüljön a munkásosztály szemlé­iébe, vezető szerepe. Hegedűs László, az MSZMP KB munkatársa Az alkatrészellátás sokfelé gond még. A Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Válla­lat budapesti gyára mintegy ötezerféle alkatrészt állít elő különféle kombájnokban» erőgépekhez __;isJJ A lehetőséggel élni üzemi demokrácia kiteljese­dését gátló tényezőket ele­mezzük, az „elfelejtett” javas­latokat, a visszhangtalanul maradt észrevételek, az indo­kolatlanul késedelmesen tel­jesített jogos kívánságok ál­talában visszatetszést kelte­nek, rontják egy-egy kollek­tíva munkahelyi aktivitását, közérzetét. Még akkor is így van ez, ha a vezető nem szán­dékosan „felejt” és késedel- meskedik a várt intézkedések megtételével. A szécsényi beszélgetés után néhány nappal az üzemi de­mokrácia helyzetével és to­vábbfejlesztésének lehetősége­ivel ' foglalkozó széles körű vizsgálódás tényeivel, tapasz­talataival is megismerkedhet­tem, amelyek szinte minden­ben alátámasztották a koráb­bi riportalanyok, a megyénk­ben dolgozó munkásemberek véleményét. Mintegy százhar­mincezer dolgozót felölelő negyven termelőüzemben közvetlen beszélgetésekkel, kérdőívekkel készültek felmé­rések a Munkaügyi Miniszté­rium és a SZOT szervezésé­ben. A vizsgálódás tükrében megállapítható, hogy a rendel­kezésre álló keretek, a sajátos kell helyi fórumok megfelelő te­ret nyújtanak az üzemi de­mokrácia érvényesítéséhez, ezért — a továbbfejlesztés le­hetőségeit számba véve — el­sősorban nem új formákra, hanem meglevők még jobb hasznosítására, a mindennapi gyakorlatban való szerepük további növelésére van szük­ség. Alapelveink változatla­nok: a döntések előkészítésé­ben, a feladatok végrehajtá­sában nélkülözhetetlen a dol­gozók, a kollektívák cselekvő közreműködése. Az üzemi de­mokrácia az emberi képessé­gek kiteljesedésének, a mun­kahelyi jogok gyakorlásának legfontosabb mozgástere. Az alkotó légkör, a jó közérzet előfeltétele, s egyben olyan hajtóerő, ami jobb, eredmé­nyesebb munkára ösztönöz. 1 A lehetőség adott az üzemi demokrácia még tartalmasab­bá tételére, csak 'lni kell ve­le. De ez nem csak jog, hanem kötelesség” is. A vezetőktől a jövőben fokozottan megköve­telik, hogy megteremtsék hoz­zá a feltételeket, olyan veze­tői tulajdonságokkal, munka- módszerrel rendelkezzenek, amelynek természetes közege a munkahelyi demokrácia. Természetesen a termelőkol­lektívák minden egyes tagjá­nak is tudnia kell azonosul­ni a munkatársaival, a kör­nyezetével, a? üzem előtt álló gondokkal és feladatokkal. Dolgozóknak és vezetőknek együttes erőfeszítéssel Kel! megszüntetni azokat a ténye­zőket, amelyek az üzemi de­mokrácia kibontakozását hát­ráltatják. . A kölcsönös tájékozódás rendszeressé tétele, a javasla­tok, észrevételek mindenkori alapos mérlegelése, a gyors és meggyőző „visszajelzés” csak egyetlen feladat a többi között. De nagyon fontos fel­adat, amit nemcsak a szécsé­nyi, s más megyei tapasztalat, hanem a Mü.M.-felmérés is igazol. Például a megkérde­zettek huszonnyolc százaléka szerint a kollektív szerződés­hez adott javaslatával a veze­tőség nem foglalkozott. Nyolc százalék egyáltaláan nem is­meri a kollektív szerződést, sőt, azt sem tudja megmon­dani, hogy hol található. I-| a nem is riasztó e két számadat, arra min­denképen figyelmeztet, hogy ezen a területen is szinte min­denütt van még bőségesen tennivaló. Kiss Sándor NÓGRAQ — 1973. június 28.» csütörtök 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom