Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)

1973-06-19 / 141. szám

Képernyő előtt Időtálló filmremek... Á nagy alkotásokat nem fog­ja a rozsda, nyomtalanul mú­lik fölöttük az idő. Ez az Idő egyben minden alkotás érték­mércéje. Grigorij Kozincev és Leor- nyid Trauberg közös filmje, az 1934-ben készült És felkel a nap ... olyan jelensége a mű­fajnak, melyen csaknem negy­ven esztendő után sem üt ki az idő vasfoga. Nemcsak a téma, a feldolgozás is az al­kotók monumentalitására tö­rekvéséről vall; a tartalom és forma egyaránt igényes, rend­kívül zárt egységéről. A film a századeleji oroszországi mun­kásmozgalom lényegi törekvé­seire nyit bepillantást, s bár az ábrázolás nem törekszik konkrét személyi ábrázolására, mégis jól kitapinthatjuk az ifj. Maxim Gorkij alakját a történés középpontjában. A . mindvégig lebilincselő filmben olyan nagyszerű szí­nészegyéniségekkel találkoz­tunk, mint Borisz Csirkov, V. Kibargyina, M. Tarhanov. És magyar hangjaik is teljes mű­vészi alázattal szolgálták a film művészi nagyigényűsé- gét: Sztanaky István, Margit- tay Ági, Mádi Szabó Gábor. Az elmúlt hét egyéb emlí­tésre méltó műsoraiból ki kell emelni a Klasszikusok tévé­filmen sorozatban látott Vik­torina című lengyel filmet, mely Balzac: A vörös vendég- fogadó című regényének igen jó feldolgozása. Ugyancsak kedden a Színházi album összeállítása a fővárosi és a vidéki színházak legérdeke­sebb produkcióinak kereszt- metszetét adta dr. Váradi György kulturált kalauzolásá­val. Jó kezdeményezése a tele­víziónak, hogy időről Időre műsorába iktatja egy-egy vi­déki irodalmi alkotóműhely közösségének meglátogatását. 'Ezúttal szerda este a pécsi irodalmi és művészeti folyó­irat, a Jelenkor életével, szer­kesztőivel, szerzőivel ismerked­hettünk, s azokkal a gondok­kal, problémákkal, melyekkel a vidéken élő írók, művészek küzdenek. A kalandtörténetek híveinek kedvez a nyári időszakban az Arsene Lupin című ff-ancia bűnügyi filmsorozat, mely a híres kalandor életének leg­nevezetesebb történeteit ele­veníti meg. A sorozat nyitá­nyaként a Kör hetes című epi­zódot láthattuk. A nagy an­gol szatirikus, Bemard Shaw egyik legszellemesebb társa­dalmi szatíráját élvezhettük a pénteki adásnapon a buda­pesti Katona József Színház produkciójában. A szerelem ára — ismertebb címén: a Sze­relmi házasság szerepeiben Balázs Samu, Törőcsik Mari, Sztankay István, Major Ta­más, Suka Sándor, Pápai Er­zsi, Verebély Iván és Gyalog Ödön. nyújtott ragyogó jellem­karikatúrát Both Béla nagyon gondos, szellemes rendezésé­ben. % (barna) Filmes továbbképzés A Magyar Filmtudomá- nyi Intézet és a Heves .me­gyei Moziüzemi Vállalat jú­nius 18—20. között Egerben filmklubvezetők és -előadók részére továbbképzést szer­vez. A filmvita módszertani kérdéseiről címmel Bujdosó Dezső, a Filmtud on^nyi in­tézet munkatársa, A magyar film 25 éve címmel Nemes Károly filmtörténész és filmesztéta tart előadást. A három nap alatt néhány nagy sikerű magyar filmet is bemutatnak, a többi kö­zött I?án Frigyes Talpalat­nyi föld, Jancsó Miklós Sze­génylegények, Makk Károly Elveszett paradicsom és Gaál István Sodrásban cí­mű filmjét. Jancsó Miklós Fényes szelek című munká­ját — bemutató foglalkozás keretén belül. — filmvitán beszélik meg. A továbbkép­zésen Nőgrád megyét a Mo­ziüzemi Vállalat és a József Attila Megyei Művelődési Központ négy munkatársa képviseli. Elindulni, valamerre Újlaki Károly előadóestje ) „Keresek valakit... Heveré- sző reggeleimet... elcserél­ném értelmes tettekre ..." Újlaki Károly, aki az új évad­tól a budapesti Bartók Szín­házhoz szerződött, két fiatal költő, Veress Miklós és Fábri Péter közös versével, az Ap­róhirdetéssel — amelyből né­hány sort idéztünk — kezdte Elindulni, valamerre című előadóéstjét szombaton, a sal­gótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központban. Programadó versként fog­hatjuk fel a művet. Mert Új­laki műsora — amely a nagy- közönség előtt ismeretlen köl­tőktől kezdve a Kossuth-dí- jasokig, a költészet széles tár­házából állt össze — az em­beri kapcsolatteremtés lehető­ségeit és nem egyszer meg­szenvedett megvalósulásait, az egyéni és közösségi felelősség kérdéseit állítja középpontba. Az első versek a valósággal tudatlan tudatossággal ismer­kedő, mindenre rácsodálkozó gyermek világát idézik. Töb- ( bek között Nemes Nagy 4(7- j nes, Szabd Lőrinc, Weöres Sán­dor kitőnű ritmikával megírt, kedves gyermekverseit hall­hatjuk rendkívül egyszerű, a művek játékos, humoros lehe­tőségeit jól kiaknázó előadás­ban. , Béres Attila címadó verse, az Elindulni, valamerre plasz­tikusan lendít bennünket át a kamaszkor bonyolult problé­mákkal átszőtt világába. A versben a tizenévesek helyke­resése, az értelmes cselekvés megtalálásának vágya megin­dító őszinteséggel szólal meg. Vámos Miklós prózájának hő­se hasonló problémákkal vi­askodik. Újlaki e művek elő­adásával teljes értékű élményt szerzett; nem tetszelgett hang­jának szép csengésében, mű' vészi alázattal hagyta „élni” a gondolatokat. Előadásának legfőbb erősségét jelentette ez, s tulajdonképpeni sikerét, amely abban is kifejeződött, hogy a tinédzserközőnség az előadás végén tisztelete és há­lája jeléül beszélgetésre hívta meg a szimpatikus, fiatal mű­vészt, aki örömmel válaszolt az érdeklődők kérdéseire. M Aüi — ok — „A klubkönyvtár ” Találkozás egy népművelővel Az utcán futottunk össze. Éppen szokásos délelőtti egész­ségügyi sétáját járta Dénes Márkus, a ságiújfalui Petőfi Sándor Klubkönyvtár tiszte­letdíjas igazgatója. Vájárként kezdte a dolgos életet, több mint harminc évvel ezelőtt. A felszabadulás után tanári diplomát szerzett. Több szak­mai jellegű kitüntetés tu­lajdonosa. Nem hivatásos népművelő, mégis kitűnően r-egállja a helyét, mert a közművelődés valóságos meg­szállottja. A sdketr munka- szeretet, tehetség és áldozat" készség dolga. Az elmúlt év nyarán kulturális tevékeny­ségét a helyi községi tanács dicsérő oklevélben ismerte el. Hiányzott a munka Dénes Márkus 1969. augusz­tusától vezeti a klubkönyv- táratt. Hogyan vállalta él ezt a megbízatást? — Pedagógus vagyok. 1950- ben végeztem a Budapesti Műszaki Főiskola társadalmi ismeretek tagozatán. Tanítot­tam a aagyvapálfalvi. nagy- bátonyi és selypi MTH-inté- zetekben. Az iskolában mi sok rendezvényt csináltunk, így nem volt új dolog szá­momra a szervezés, a közmű­velődési munka. 1966-lban a szívemre megbetegedtem, nyugdíjaztak. Megszoktam, hogy mindig fiatalok vesz­nek körül. Betegségiem után ez megszűnt Három évig csak a betegséggel foglalkoz­tam. De egyre jobban hiány­zott a korábbi, megszokott mozgalmasság, a miunka. El­mentem hát egyszer egy KISZ-gyűlésre; mondtam a gyerekeknek, fogjunk össze, csináljunk valamit A fiatalok hallgattak Dé­nes Márkusra... Mert soha sem utasított, mindig csak kért. Így nyerte meg a mű­velődésügynek a KISZ-eseket. A klubkönyvtár nagytataro­zása után társadalmi munká­ban takarították ki a terme­ket és hozták rendibe a ház környékét — Akkoriban nagyon _ ha­ragudtam a hosszú hajú fiúk­ra. Férfiatlannak tartottam ezt a viseletét. A közös mun­ka azonban megváltoztatta a véleményemet. Olyan lelke­sen dolgoztak, sepertek, sú­roltak a fiúk. hoey öröm volt nézni őket. Ekkor értettem meg, hogy alaptalanul ha­ragszom rátok. Nem a haj számít milyen hosszú. Ez di­vat az övék. Az a fontos, akamak-e dolgozni, vagy sem, S ők szorgalommal bizonyí­tottak. Feleségével együtt 1969-ben október 11-én, ami­kor a községben vendégséget tartottak, már bált rendez­tek a megszépült nagyterem­ben. — Ötszázti zennégyen fizeí^ tek be a bálba. Soha annyi ember nem ydt még a te­remben, mint akkor. Nem isi tudom, hogy fértünk eL SágújfaLüban ebben az év* ben mordult ki nyugalmi helyzetéből a kulturális élet a közművelődési tevékeny­ség Számos ORI-műsort, színházi előadást fogad­tak, bálokat, kirándulásokat KISZ-esküvőiket és egyéb tár­sadalmi jellegű rendezvénye­ket, ismeretterjesztő előadá­sokat szerveztek az elmúlt négy év alatt Jól működő ifjúsági klubot Röpülj páva kört alakítottak. A kfliubkönyv- tár mindenkié — vallja nap­jainkig is Dénes Márkus, aki fáradtságot nem sajnálva, fe­leségével ^árta a községet rendezvényeket, közönséget szervezett. Munkaterápia­ként fogta fel ezt a tevé­kenységet. A kö—’»ben jő segítői akad­nak. A tanácsi ver^’Sk, az iskola, a Vöröskereszt helyi csoportja, a KlSZ-alapszerve- zet segíti, támoaat.to munká­jában. Nincs egyedül. Ennek tulajdonít1'hogy rende - vényei sikerrel mennek, s -évről évre teljesíti a költ­ségvetést. Dénes Márkus — aki 1945 óta párttag, s je* lenleg is több társadalmi funkció megbízottja — sze­rény, szimpatikus ember. Nem sajátítja ki magának az ered­ményeket. Tudja, hogy az a jó együttműködési, a közös munka gyümölcse. A célját elérte — Minek örül a legjobban ? —- Annak, hogy sikerült az elképzeléseimet megvalósíta­ni, hogy elértem a célom: valóban mindenkié lett a klubkönyvtár. Sulyok László Gazdag nyári program A nagybátonyi 308. sz. Jó­zsef Attila Úttörőcsapat gaz­dag nyári programot állított össze az úttörőrajok részére^ A programban szerepel nyári táborozás, kirándulás, ország­járás és szaktáborban való részvétel. A napokban kezdték meg — tájékoztat Hantos Sándorné csapatvezető — Hevesen nyolc* van úttörővel a tíznapos nyá­ri tábort, ahol a fürdés mel­lett gazdag kultúrprogramot állítottak össze a rajvezető ta­nárok részvételével. Június 18-nft a Ságvári End­re raj négynapos országjárás­ra indult. A programnak meg­felelően megtekintik Debre­cen, Miskolc-Tapolca, Aggte­lek és Eger nevezetességeit. A tanulmányi versenyt nyert úttöfők Tiszaföldvárra men­nek, ahol szaktáborban kivá­ló pedagógusok vezetésével az üdülés, szórakozás mellett el­mélyültebben foglalkoznak a különféle szaktárgyakkal, 1 A kiváló úttörők Zánkára mennek, ahol nemzetközi út­törőtáborban töltenek vidám két hetet. Az úttörőcsapat munkatervének megfelelően a 16 felső tagozatos raj többsé­ge egy-két napos tanulmányi kiránduláson, országjáráson vesz részt, hogy a tanulmá­nyokhoz szervesen kapcsolódó ismereteket gyűjtsenek ha­zánk különböző tájainak ne­vezetességeiről. Hatvani Dániel: ELŐRE MESF0NT8LT SZSMBÉKKRL ____________ ( Doha men filmregény) (1.) S emmi gyanú ne maradjon Motorzúgásra ébred. Hor­váth Zoltán másodéves vil­lanyszerelő-tanuló szemhéja megrebben, keskeny résen át bámul a tanya mésztérkép- repedéses mennyezetére, agyában még percekig össze­keveredik a motor kora reg­geli túráztatása az iménti, alom képtöredékeivel. Ott volt megint a hatalmas, ab­laktalan betonpincében, apró lámpák tucatjai villogtak az egyik hosszanti falon, a kap­csolótábla előtt kis, nyusziéit emberke sertepertélt, fején fül­hallgatóval. Aztán halk nyi­korgással megnyílt a fotocel- lás ajtó, s egymás után bejött egy csomó arc nélküli ember, nem számolta őket, de tudja, most is, így félébrenlétben is, négy huszonheten voltak. Kö­rülfogták mindkettőjüket, a hbzzá legközelebb álló egy pisztolyt nyújtott feléje, a másik kezével á fülhallgatósra mutatott, hogy lője agyon ... Nyúlt a pisztolyért, de az top­panva hullt a-kőpadlóra. Le­hajolt, hogy felemelje, de másodszor is kiesett a kezé­ből. Aztán harmadszor, ne­gyedszer, ötödször is. Mind sűrűbben hallatszott a kop­panás. Apja — traktoros az Izsáki Állami Gazdaságban — most indul munkába. A felpörgő motorhang meglódul, elomlik a tanya előtti buckás legelő tágas térségein, s a kapcso­lások után egyenletessé ren­deződve mindinkább távolo­dig. Aludni és álmodozni — ed­digi életében e kettő volt fon­tos? igazán számára. Mégis, most hiába próbál újból el­aludni, nem sikerül. Szemhé­ja furcsa rángatózással nyílik fel újra és újra. Ez a ránga­tózás, anyja szerint, már kis­gyermek korában is megvolt. Biztosan azért, tette hozzá, mert ideges természetű. Amel­lett nagyon érzékeny, Egy könnyű nyakleves után is órákig sír, nem tudja abba­hagyni a zokogást. De ilyesmi már évek óta nem fordult elő. Anyja szelíd, csendes NÖGRÁD - 1973. június 19., kedd asszony, keveset beszél, bá­natos szemekkel jár-kel a ta­nya körül és majdnem min­dig fáj a feje. Csillapítókat szed, meg nyugtátokat. Apja ritkán van odahaza, sokat dol­gozik. De őt, Zolit talán a legjobban kedveli. Szófogadó és ügyes kezű gyereknek tart­ja. Apja, mióta traktoros, egy kissé mintha fáradtabb vol­na. Nagyokat hallgat odahaza, újságot olvas, elbóbiskol. Ha morgolódik is olykor, őt so­hasem szidja. Egyszer csú­nyán kiabált rá, amiért szét­szedte a biciklit apróra, a hátsó tengelyt is kiszerelte, s az egészet ott hagyta az udva­ron, a porban. Zoli ijedten hátrált a pitvar kerítése felé, s mire odaért, összeesett. Ügy kellett fellocsolni. Napokig lüktetett hátul a feje. Felül az ágyban, kissé meg­rázza magát. Hátranyúl, fáj a tarkója megint. Ez sokat bosszantja. Mióta emlékezni tud, azóta van ez a fájás. Le­het, hogy anyjától örökölte. Különösen három évvel ez­előtt kínozta nagyon. Tizenhá­rom éves volt akkor, 1968- ban. A hatodikat járta, má­sodszor. Másfél évvel azelőtt, bent a faluban, Ágssegyiiázán, a köves útra hirtelen kiforduló motor meglökte. Kisebb, de lassan gyógyuló zúzóciásokkai volt tele a teste. Hónapokat mulasztott, osztályt kellett is­mételnie. S aztán történt, hogy anyja, a tarkófájásek miatt elvitte a körzeti orvoshoz. Az beutalta a kecskeméti SZTK- ba, onnan pedig a budapesti Heim Pál Gyermekklinikára küldték. Két héten át a fehér csend mint vattaburok- vette körül, injekciókat kapott, kö- rültapögatták fejét mindenfé­le szerkezetekkel. Legjobban a gyógyszereket utálta. Amikor hazajött, még sokáig szednie kellett volna a pirulákat, de pár napon belül abbahagyta. Valahányszor lenyel egy tab­lettát, "mindig eszébe jut két kishúga, Aranka és Margit, akik pár évvel korábban majdnem gyógyszermérgezés­ben pusztultak el, ráleltek anyjuk papírzacskóba csoma­golt drazséjára, s hamarjában elfogyasztottak vagy hatvan szemet, mert azt hitték, hogy cukor. Nem sokkal azután, hpgy nagyobbik bátyját, Jánost há­rom évre Ítélte el a bíróság betöréses lopás miatt, anyja a történtek súlyától ágynak dőlt. Ez 1971). októberének közepén történt. Zoli ekkor első éves volt a kecskeméti iparitanulÓTÍskqiában, az Ókollégiumban. • Fiatalabbik bátyja, István, aki Székesfe­hérvárott szerzett malomipari szakmunkás-képesítést, akkor kezdett el dolgozol a Kecske­méti vtilanymalomban. A két lány kicsi, Aranka, a nagyob­bik is csak hetedikes, s rá­juk nem lehet bízni a beteg­ápolást. Apjának pedig a'meg­élhetés miatt dolgoznia kell. így Zoli maradt ki az isko­lából je másfél hónapra, s szorgalommal, gyöngéden ápolta anyját, amellett meg­csinált sokféle házimunkát. Félévkor nem kapott osztály­zatot, év végere pedig közepes bizonyítványt ^szerzett. Valami parttalan büszkeség tölti el, ha arra gondol, hogy ő, Horváth Zoltán, leendő vil­lanyszerelő, aki tanyáról jár be naponta Kecskemétre, ti- zenhat éves létére eligazodik a világban. Hónapról hónapra erősödik benne a hit, hogy eh­hez különös képessége van. Hol kezdődött? Mármint a hit meggyökerezése? Erről még nem gondolkodott. Kétel­kedni pedig egyáltalán nem szokott, főleg ha a saját esé­lyeiről van szó. Hangja egy év alatt megfér- fiasodott, csak az arca maradt lányosán sima. „Szép, ko­moly fiúnak látszol, azt mondták a' lányok fent” — adta tudtára egyszer Kiss Aranka, amikor másfél órát várt rá Kisfáiban, a dísznö­vénytermesztő szakiskola be­járó htjánál. Igen, Aranka ... Meg kell őt szerezni, ha másképp nem, erőszakkal. Ol^ erősen gondol a huszonhét tagú bandára, hogy már-már elhiszi, hogy az a valóságban is létezik. Hogy mit szólnak majd a szülei? Egy évvel ezelőtt még sajnál­ta őket: gürcölnek, robotolnak, kopnak évről évre. Csak azért, hogy legyen ennivaló, egy­két ócska rongy, bennmarad­hassanak a vacak tanyában, és amit a legtöbbször han­goztat az apja, hogy szakma legyen mind a négyőjük ke­zében, ha már Jánosnak nem sikerült. De ki figyel oda, hogy én vagyok a Horváth Zoltán? — kérdezgette magában sokszor keserűen. Egy évvel ezelőtt még azt tervezte, ha felnő és szakmája lesz, vesz magának saját házat, motort, s Aran­ka is feleségül megy hozzá. Ez most már kevés. Ahogyan vá­gyai fokozatosan rugaszkod­tak el körülményeitől, oly mértékben vetette meg mind­inkább szüleit is. Majd hé rájönnek, hogy félrevezettél^ őket is, majd odafigyelnek rám, de akkor már későn les/. Így Örvény lettek benne a za­varos gondolatok napok óta immár, s az^ vette észre, nenj is esik nehezére az intézetben és a konzervgyári gyakorlati foglalkozásokon, amikor ah hazudja, hogy dzért nem jár be, mert a szülei válnak. Felöltözik, megreggelizik Kezén 1 a fehér kötés elpiszko­lódott. Nem baj, ma van no­vember 5-e, péntek, Kecske­méten, a Nagykőrösi utcai bőrgyógyászati rendelőben majd átcserélik. Sehol semmi gyanút nem szabad hagyni, hogy mire készülődik.- A sei) már jóformán, begyógyult; há­rom nappal azelőtt vágták ke­zéről a szemölcsöt. (Folytatjuk) ; _ X

Next

/
Oldalképek
Tartalom