Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)
1973-06-17 / 140. szám
Intézkedések az oktatásügy fejlesztésére Dr. Gosztonyi János az új tanévről Interjúk a munkásegységről (Kossuth Könyvkiadó 1973.) Befejeződött az 1972/'73-as tanév, az első a Központi Bizottság oktatáspolitikai határozatának megjelenése óta. A napokban dr. Gosztonyi János művelődésügyi miniszterhelyettes sajtótájékoztatót tartott a minisztériumban a tanév értékeléséről és a következő tanévben bevezetendő minisztériumi intézkedésekről. „500 iskola — 500 könyv" Hogyan értékeli a művelődésügyi miniszterhelyettes az elmúlt tanévet? Mindenekelőtt hangsúlyozza: a tanév egyik legfigyelemreméltóbb sajátossága volt, hogy megnőtt a társadalom érdeklődése az iskolák iránt. E folyamat a KB-határozat nyomán vált intenzívebbé. Nemcsak az érdeklődést tapasztalhattuk, hanem a segítést is. Nyilvánvaló, hogy a közoktatás anyagi alapjainak megteremtése központi intézkedésekben realizálódik. Ennek ellenére a közoktatás nem nélkülözheti a társadalmi segítség változatos formáit sem! (Tegyük hozzá: e segítésnek Nógrád megyében is láttuk és hírül adtuk szép formáit. Csak példaként említjük ismételten az óvodaépítési, -bővítési akciót Salgótarjánban, vagy napjainkban az ugyancsak társadalmi segítséggel megvalósuló úgynevezet „napközis programot”. Minden bizonynyal megyénkben is jelentkezik a Hazafias Népfront „500 iskola — 500 könyv” akció hatása is, s még sorolhatnánk.) A párthatározat megjelenésétől napjainkig lényeges intézkedések történtek. Mindezek szintén az oktató-nevelőmunka hatékonyságának emelését célozták. Rendeletet jelentetett meg a minisztérium a gimnáziumi és szakközépiskolai tanulók társadalmi ösztöndíjának emeléséről, az élelmezési normák rendezéséről és az alsó- és középfokú intézmények felügyeletéről. Az oktatási-nevelési intézmények felügyeletéről szóló utasítás végrehajtása egyebek mellett az óvodai felügyelet hatékonyságát is növeli azzal, hogy a megyei művelődésügyi osztályokon igazgatási hatáskörrel rendelkező általános óvodai felügyelői munkakör szervezésére kerül sor. Az iskolai adminisztrációról folytatott vizsgálatok eredményeként 1972. augusztusában állásfoglalást adtak ki az ügyviteli munka ésszerűsítéséről. Kiadták a munkáltatói jogkör gyakorlását segítő útmutatót. Térítések, juttatások Állásfoglalás jelent meg a különböző térítések és a szociális juttatások mértékének megállapításáról az áflagosz- tályzat eltörlése után. A Mü.M.-mel és a KISZ kb- vel együttesen állásfoglalást készítettek a szakmunkástanuló-, a szakközsépiskolai és a gimnáziumi kollégiumok, diákotthonok nevelői munkájának néhány kérdéséről a III, országos kollégiumi konferencia nyomán. Megtörténtek az első lépések az érettségi és a felvételi vizsga közelítésére. A felvételi vizsgába egységesen beszámoló matematikadolgozatot írtak a felsőoktatási intézményekbe továbbtanulásra jelentkezettek. Több intézkedés történt az I óvodai nevelők munkájának segítésére, a gyógypedagógiai intézmények tárgyi és személyi feltételeinek javítására. Az általános iskolákban az 1972/ 73-as tanévre kiadott utasítással megszüntették az első félévi osztályozást az 5. osztályban, valamint az újonnan belépő tárgyakban az első félév végén. Az első osztályosok tanévvesztésének csökkentésére kísérletek indultak az automatikus továbbhaladás rendszerének kipróbálására. Ennek lényege: ha az első év végén a tanuló megbukott is, továbbmehet a második osztályba, és ott a tanítási órákon és korrepetálással kell elérni, hogy hátrányát behozza. 1972. augusztusában módszertani levelet jelentetett meg a minisztérium, amelyben összefoglalta azokat a korszerű pedagógiai eljárásokat, amelyeknek megvalósítása az óvodák nagycsoportos óvónőinek, illetve az első osztályban dolgozó tanítóknak és igazgatóknak a feladata. A pótlófoglalkozások több éves gyakorlatát elemezték, ennek nyomán 1973. januárban állás- foglalást jelentettek meg. Jelenleg mintegy 4000 általános iskolában folynak pótlófoglalkozások. A kormány 1971-es megfelelő határozata alapján kiadták a munkások szakmai továbbképzését és az általános iskolai végzettség megszerzését elősegítő tanfolyamok szervezésére vonatkozó utasítást. A tananyag csökkentése Milyen módszerekkel dolgozott — s dolgozik — a minisztérium? Az oktató-nevelő munka' korszerűsítése folyamatában legfontosabb feladatnak tartotta, hogy az elképzeléseket, s az elveket a pedagógusokkal együtt alakítsa ki, a döntésre érett gondolatokat a demokratikus vitafórumok segítsék. Az 1972/73-as tanévben a tanulók túlterhelésének csökkentése témakörben a legkörültekintőbb tevékenységet a tananyagcsökkentési munkálat igényelte. 1972. december végéig három teljesen önálló javaslatsor készült el: a minisztériumi bizottságoké, a Magyar Pedagógiai Társaságé és a Fővárosi Pedagógiai Intézeté. Megnyugtató volt, hogy a tananyagcsökkentő javaslatok 80 százalékban fedték egymást. Az iskolai rendtartások tervezetét, s az egyéb döntéseket is hasonló módszerrel készítették és készítik. A tanulói túlterhelés további enyhítésére az új tanévben több intézkedés lesz. Az általános iskolában nem változnak az óraszámok. Ugyanakkor ebben az iskolatípusban is háromra emelik a testnevelési órák számát. A középiskolák mindkét típusában a heti óraszámok kismértékben, átlagosan 1—5 órával csökkennek. A szakközépiskolákban törölték az óratervből a nem szakmai előkészítő jellegű kétórás biológiát, a fizika óraszámát a közgazda- sági és az óvónőképző szakközépiskolákban végrehajtott óraszám rendezésével összhangban az új tanévtől kezdve két órával csökkentik, a kereskedelmi és a vendéglátóipari szakközépiskolákban is. Néhány órával csökken különböző szakmai tárgyak óraszáma is az egyes szakközépiskolákban. A gimnáziumban az óratervi módosítások az idegen nyelveket, az ének-zene oktatást, a gyakorlati foglalkozást, a matematikaoktatást, s a testnevelést érintik. A testnevelési órák száma egyébként minden iskolatípusban háromra emelkedik. Sor került a házi feladat módosítására is, a tanulói túlterhelés csökken- zépiskolákban. Szeptembertől minden iskolatípusban életbe lép az új rendtartás. Lényege? Ezekben a fő helyet az igazgatók egyszemélyi felelősségének hangsúlyozásával a tantestületi és a tanulói demokratizmus, a jogok és kötelességek harmonikus egységének kialakítása. Cselekvési egység Az iskolai élet három faktorban folyik. A pedagógus, az ifjúság és a szülő cselekvési egyeségének további erősítése szintén elsőrendű cél a következő tanévben. Ez az egység a hozott intézkedések megvalósításának is egyik fontos záloga. Az eddigi fejtegetéseinkből is kitűnt, hogy a speciális ifjúsági irodalom a felvilágosodás korának szülötte, mégpedig nevelési szándékok szolgálatában. Rousseau emberbaráti nevelési elvei hatásaként főként pedagógiai törekvések eszközeként szolgált. Ebben az időben elsősorban Angliában, Franciaországban, Németországban egyszerre tömegesen jelentek meg az ifjúságnak készített olvasókönyvek, folyóiratok, naptárak. Minthogy ezeket nem irodalmi, hanem csupán didaktikai célzattal adták ki, esztétikai értékük kevés volt. Az azóta megtett út mindenki számára világossá tette, hogy a jó ifjúsági irodalom elsősorban művészet és legfeljebb ezen belül érvényesülhetnek pedagógiai törekvések is. Az esztétikai és pedagógiai törekvések dialektikus egységének érvényesülése, a gyermekolvasó feltétlen tiszteletben tartása hozhatnak csak létre időtálló alkotásokat. Ezeket azonban közvetíteni kell, úgy hozni közel a gyermekhez, hogy a könyvben olyan jó barátot leljen, aki nélkül a továbbiakban már el sem tudja képzelni az életét. Ahogyan a „Kis herceg” című halhatatlan mese írója mondja „meg kell szelídíteni” számunkra az irodalmat és ezt a munkát az iskolai oktatás mellett az ifjúsághoz legközelebb álló újságoknak, folyóiratoknak lenne kötelessége — HUSZONÖT év telt el azóta, hogy a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesitő kongresszusa a munkásosztály szervezeti egységéért folyó több évtizedes küzdelem utolsó aktusaként befejeződött. A marxista történetírás az esemény jelentőségét nemcsak az ünnepi évfordulók és megemlékezése alkalmával méltatta, hanem a „hétköznapokon” is nagy figyelmet fordított az 1947 —1948-ban bekövetkezett korszakváltás e döntő mozzanatának, s a népi demokratikus forradalomról, ill. átalakulásról szóló feldolgozásokban viszonylag részletesen tárta fel e folyamat lényeges állomásait. Az egyesülés huszonötödik évfordulójára most megjelent „Interjúk a munkásegy- ségről” (1945—1948) című gyűjtemény (Kossuth Könyvkiadó, 1973. — az interjúkat Sánta Ilona készítette) —, amely jellegét és tartalmát tekintve is újszerű kezdeményezés — a magyarországi munkásegységfront és -egyesülés történetéhez értékes adalékokat szolgáltat. A közel 19 ív terjedelmű könyvben közre bocsátott húsz interjú szereplő személyei az egyesülést megelőző években, évtizedekben a munkásmozgalom különböző területén és szintjén tevékenykedtek és vettek részt a politikai küzdelmekben. A szakszervezeti mozgalmakról Apró Antal és Kisházi Ödön, a kommunista párt politikájáról és a két párt együttműködéséről az akkor főtitkárhelyettesd beosztásban tevékenykedő Kádár János, a Szociáldemokrata Pártról az élvonalban küzdő Marosán György, Schiffer Pál, dr. Szalai Sándor, az ifjúsági mozgalomról Hollós Ervin mondja el élményeit. Az üzemi életről a csepeli veteránok egy csoportja, Csicsics Sándor, Katona Antal és Somogyi Antal beszélnek. Értéke a kötetnek, hogy a munkásmozgalom fő kérdését, az egységet, nem kizárólagosan a munkásosztály problémájaként tárgyalja, haSzinte már restelljük leírni, hogy több éve létezik, csak éppen nem jut el az országos terjesztésig, így azokhoz, akiket legjobban illet, egy nagyszerű lap, a „Kincskereső” a szegedi tanárképző főiskola gondozásában. Pedig mindenki jónak találja, együtt jelentkeznek benne a klasszikusok meg a kortárs irodalom, csak a „hivatal” nem meri kimondani, hogy vétek kétezer példányban megjelentetni. Ideje, hogy ne tekintsék tovább kísérletnek, hanem sürgősen fejlesszék az ifjúságnak szánt legnagyobb példányszámú folyóirattá, hogy megkedvelve azon nőhessenek irodalomolvasóvá gyermekeink. Gondot jelent a felnőttek kapcsolata a gyermekirodalommal. Közelebbről azoknak a kapcsolata, akiknek „hivatalból” jól kellene ismemiök ezt az irodalmat, hogy propagálói, kalauzai tudjanak lenni tanítványaik körében. Az irodalom tanáraira és a könyvtárosokra gondolunk elsősorban — bár a mozgalmi vezetőkről sem szabad elfeledkeznünk. Köztudott, hogy mai viszonyaink között a pedagógusok túlterhelése következtében a lépéstartás okozza a legnagyobb gondot. Egy tanárnak szaktárgya legújabb eredményeit ismerni kötelessége, ugyanakkor fejlesztenie kell módszertani ismereteit is. Irodalmunk fellendülése, gazdag folyóirattermésünk szinte leküzdhetetlen akadályként tornyosulnak egy magyar szakos tanár elé. Mikor olvassa a nem minit a népi demokratikus átalakulás egészének döntő mozzanatát, megmutatja a Kisgazda- és a Nemzeti Parasztpárt vezetőinek ezzel kapcsolatos álláspontját és nézeteit is Bognár József, kisgazdapárti és Nánási László nemzeti parasztpárti politikus nyilatkozataiban. Az interjút adók felszabadulás utáni tevékenysége szerte ágazó és szintben különböző volt, ami lehetővé teszi, hogy átfogó képet kapjunk a korszakról, a két párt tevékenységéről, a pártok egymáshoz való viszonyáról, az együttműködés történelmi sikereiről és nehézségeiről, azokról a fő tendenciákról és folyamatokról, amelyek meghatározták a fejlődés menetét, a vezetők és a tömegek magatartását az osztályharcban. A kötet egészében érinti a munkásmozgalom és a két párt szervezeti-ideológiai-politikai tevékenységének szinte minden alapvető kérdését. Bepillantást nyújt a konkrét események sorába éppen úgy, mint a gyakran háttérben lejátszódott összecsapásokba, személyes kapcsolatokba. Az interjúk tartalmát a korszak eseményeit ismerő történész lényegre tapintó kérdései alapozzák meg, amelyekhez többé-kevésbé mindig igazodnak a válaszok is. Az Interjúk ezért szerencsés ötvözetei a történelemnek és a visszaemlékezésekre leginkább jellemző szubjektív látásmódból eredő véleményeknek, benyomásoknak, a száraz adatokat színessé varázsoló hangulati elemeknek. Az átgondolt szerkesztés és tematikai csoportosítás következtében, a műfaji sajátosságok miatt egyébként nehezen kezelhető interjúk a munkásegységért folytatott harc élőképeivé válnak. Megismerjük az egyesülés történelmi előzményeit — visszanyúlva a háborút megelőző időszakokba — éppen úgy, mint az 1945—1948 közötti évek harcait, az 1948. júniusában lezajlott kongresszus leglényegesebb összetevőit, gyermekirodaimat, ha a világ és magyar irodalom legújabb alkotásait is csak tallózva ismeri? Jó lenne gondolkodni valamilyen olyasfajta megoldásról, mint a Látóhatár című folyóirat, amely segítene eligazodni legalább a művek sokaságában. Ha felhívnák időnként a figyelmet egy-egy sorozaton belül azokra a legfontosabb munkákra, amelyeket feltétlenül el kell olvasnia a tanárnak. A könyvtárosok is hasonló gondokkal küszködnek. Szerencsések azok a nagyobb könyvtárak, ahol van külön gyermekkönyvtárt rész. De községi könyvtáraink legnagyobb részénél, az iskolai könyvtárak legtöbbjében is ma még nagyobb az ösztönös, a rutinajánlás, mint a meggyőződésből fakadó, szakszerű ajánlás. Sok-sok olyan áldozatos harcos kell az elkövetkező esztendőkben, mint a minap elhunyt dr. Kolta Ferenc, a pécsi tanárképző főiskola tanszékvezető tanára volt, akik pedagógusképző és -továbbképző intézetekben, újságok szerkesztőségeiben, könyvkiadó vállalatok irányító posztjain szívügyüknek tekintik irodalmunk mostohagyermekként kezelt részét is. Művelődésünk legfőbb irányítóitól viszont támogató intézkedéseket várunk, hogy a fontos területen azt adhassa minden felnőtt, amit hivatástudata, szíve szerint mindenkor szeretett is volna adni. Csukly László majd a későbbi években végbement fejlődés eseményeit egészen napjainkig. A STÍLUSÁBAN és szemléletükben bizonyos vonatkozásokban egymástól eltérő, izgalmasan olvasmányos interjúkat lapozgatva, ismét egyértelműen bebizonyosodik, hogy a magyar munkásmozgalom is — a nemzetközi folyamatokkal összhangban — a harmincas évek közepétől rálépett a munkásosztály politikai és szervezeti egységéhez vezető útra, elsősorban akkor, amikor a kommunisták és szociáldemokraták, a tagok és a vezetők, a közös ellenség, a fasizmus, elleni harcban egymásra találtak. A Kommunista Intemacioná- lé VII. kongresszusától tudatos népfrontpolitikát követő kommunisták — mint ahogyan arról Kádár János elv- táns nyilatkozik — egyetértő harcostársakra találtak a szociáldemokrata vezetőségekben is azok személyében, akik Eelismerték a kommunistaellenes politika tarthatatlanságát, és fokozatosan elvileg is szembekerültek a reformizmussal és az opportunizmussal. Az őszinte hangvételű írásók még inkább tükrözik, hogy a folyamat nem lehetett — éppen a társadalmi sajátosságok miatt — sem gyors, sem ellentmondásoktól mentes; egészében véve azonban mégis felfelé ívelő, egyre erősödő és terebélyesedő folyamat játszódott le. Ezt olyan kiemelkedő események és állomások jelzik, mint a háború alatt lezajlott közös megmozdulások és akciók, az illegalitásban kibontakozó közös ellenállási mozgalom, majd az akcióegység csúcspontjaként az 1944. október 10-én Szakasits Árpád és Kállai Gyula által aláírt egységmeg- állapodás a két munkáspárt akkori és háború utáni együttműködéséről A felszabadulás természetesen nemcsak a nemzet, hanem ezen belül a munkás- mozgalom életében is gyökeres fordulatot eredményezett. A munkáspártok számára rendkívül kedvező politikai - társadalmi feltételek teremtődtek: a munkásosztály, pártjainak képviselőin keresztül, részesévé vált a hatalomnak A harmincas évektől kezdve megalapozott együttműködést az új viszonyok között, a történelmi követelményeknek megfelelően, magasabb szinten kellett folytatni. A felszabadulás utáni években a két. több százezer tagot számláló párt kapcsolata rendkívüli méretekben kiterjedt. A munkásegységfront a népi demokratikus forradalom és átalakulás hajtóerejévé, társadalmi bázisává vált. A kötet ehhez is sok újat ad. Nemcsak azzal, hogy az események eddig ismeretlen ösz- szefüggéseire és fényeire fényt derít — pl. az 1944. október 10-1 egységmegállapodás előkészítésének és aláírásának körülményeiről Schiffer Pál érdekes részleteket közöl —, hanem azzal is, hogy az eddig közismeft mozzanatokat más oldalról, más aspektusból is megvilágítja, újabb összetevőkre irányítva a szakemberek és a szemtanú figyelmét. S még ha ezekkel az új adatokkal, illetve értékelésekkel a történészek, a korabeli írásos anyagok ismeretében esetenként nem is mindenben értenek egyet, tagadhatatlan, hogy az interjúk a kor szellemét, atmoszféráját, a kiélezett osztályharcban szövődő hivatalos és baráti kapcsolatokat, politikai- és pártküzdelmek konkrét körülményeit plasztikusan idézik fel és hozzák történelmi közelségbe. AZ INTERJÚK elismerő, s ha kell — a kommunista mozgalommal szemben is — őszintén kritikus hangvétele — különösen az 1948-at követő időszakok jelenségeire vonatkozóan — megkönnyíti az események reális és marxista értékeléséit'. Strassenreiter Erzsébet Erkel-portré 1861-ből. Nyolcvan éve, 1893. június 15-én halt meg Erkel Ferenc, a nagy magyar zeneszerző. 4 NÓGRÁD — 1973. június 17,, vasárnap Tóth Elemér Vita a gyermekirodalomról AZ IRODALOM K© JF3ÜLELÖSS NEK
