Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)

1973-06-17 / 140. szám

Bliagy jelentőségű látogatás lesz Brezsnyev utalásának visszhangja A magyar—lengyel barátság ünnepe Jurlj Zsukov, Nyikolaj Kur- gyumov és Vagyim Nyekra- szov, a Pravda washingtoni tudósítói a lap szombati szá­mában elemzik az amerikai közvélemény magatartását Le- nnyid Brezsnyev látogatásával kapcsolatban. Mint írják, az BZKP Központi Bizottsága főtitkárának látogatása — amely alapvetően munkajel- legű látogatás — a szovjet— amerikai kapcsolatok tovább­fejlesztését és megerősítését szolgálja. A tudósítók hangsúlyozzák: Washington, New York és az egész Egyesült Államok a vá­rakozás lázában él. Sok amerikai találkozni akar Leonyid Brezsnyewel, mint annak az országnak a vezető személyiségével, amely követ­kezetesen és sikeresen valósít­ja meg a nemzetközi feszült­ség enyhítésére, a békének és a népek biztonságának, a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mel­lett élésének szavatolására irá­nyuló elvi politikáját. Az amerikai társadalom azéles körei hangot adnak an­nak a reménynek, hogy Brezs­nyev látogatásának eredmé­nyei szilárd, megbízható jel­leget adnak a szovjet—ameri­kai kapcsolatoknak, és ez a látogatás nagy jelentőségű lé­pés lesz valamennyi nép át­fogó, kölcsönösen előnyös együttműködésének fejlesztése útján, az egyetemes béke és biztonság érdekében. Azt a tényt, hogy a két or­szág kapcsolataiban fordulat következik be az enyhülés irá­nyába természetesen minden­ki üdvözli, aki érdekelt a bé­ke megszilárdításában. Hiba lenne azonban azt hin­ni, hogy az Egyesült Államok­ban kivesztek a szovjet—ame­rikai együttműködés ellenfe­lei — mutatnak rá a Pravda tudósítói. Továbbra is aktívan tevékenykednek olyan befo­lyásos csoportok, amelyeknek ilyen, vagy olyan oknál fog­va nem felel meg az enyhülés irányába ható fordulat. Üjra meg újra figyelmeztetnek erre a hadiipari érdekcsoportok képviselőinek ismétlődő kiro­hanásai a Szovjetunióhoz fű­ződő kapcsolatok normalizá­lása ellen, valamint az olyan szűkagyú személyiségek tá­madásai, mint amilyen Geor­ge Meaney, az ALF—CIO ve­zetője. Az utóbbi továbbra is azt hajtogatja, hogy a gazda­sági kapcsolatok fejlesztése a Szovjetunióval veszélyes, mert — úgymond —■, „egyoldalú előnyöket nyújt az oroszok­nak". Az amerikaiak azonban mind nagyobb számban isme­rik fel, hogy a világ változik és a nukleáris korszakban a szovjet—amerikai kapcsola­tok fenntartásának nem lehet más reális alapja, mint a bé­kés egymás mellett élés elve. Végül pedig az események jelenlegi alakulása semmivel se szolgálja kevésbé az ameri­kai nép, mint a szovjet nép érdekeit — állapítják meg be­fejezésül a Pravda tudósítói. Leonyid Brezsnyev Egyesült Államok-beli látogatása a csehszlovák sajtó első számú témája. A szombati lapok ve­zércikkekben méltatják az utazás világpolitikai jelentősé­gét. A Rudé Právo, a CSKP központi lapja „A béke ne­vében" című vezércikkében egyebek között rjiegállapítja: — A Szovjetunió az ameri­kai—szovjet kapcsolatok fej­lesztésénél következetesen osztályszempontokból indul ki. A konfliktus megakadályozása végett a különböző társadalmi berendezkedésű államoknak fel kell kutatniok a konfron­tációról az együttműködésre való átmenet formáit. Ez a munkásosztály, a szocialista országok, a nemzetközi kom­munista mozgalom és az egész haladó emberiség érdekét szol­gálja. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsá­ga, a csehszlovák kormány és az egész csehszlovák nép tel­jes mértékben támogatja a szovjet külpolitikának a fe­szültség enyhítésére irányuló lépéseit, és nagy jelentőséget tulajdonít emiatt Leonyid Brezsnyev jelenlegi útjának. Azt várja, hogy a tárgyalások, miként a Német Szövetségi Köztársaságban folytatott esz­mecserék is, kedvezően befo­lyásolják majd a nemzetközi légkört. A szovjet békeprog­ram megvalósítása megfelel a csehszlovák nép nemzeti és állami érdekeinek — hangsú­lyozza a Rudé Právo vezércik­ke. (MTI) Összecsapások Chilében Egy halottja és 64 sebesült­je van annak az öszec&apás- <iak, amelyet a szélsőjobbol­dal és a kereszténydemokrata párt által felbújtott tömeg kezdeményezett pénteken Santiagóban. Gerardo Espino­za chilei belügyminiszter éj­szaka megtartott rendkívüli sajtóértekezletén közölte: a Népi Egység kormánya meg­hiúsít minden fasiszta provo­kációt. Gerardo Espinoza a sajtó képviselőinek elmondotta, hogy a főváros központjában ultrajobboldali provokátorok utcai torlaszokat emeltek és kövekkel hajigálták az UNC­TAD, az építésügyi miniszté­rium és más közhivatalok épületének ablakait. A rend­őrség vízsugarakkal és könny­gázzal oszlatta szét a garáz­dálkodó tüntetőket. Le Dúc Tho elutazott Párizsból Szombaton délelőtt elutazott Párizsból Le Due Tho, a Vi­etnami Demokratikus Köztár­saság kormányának képviselő­je, aki az elmúlt napokban Kissingerrel folytatott tárgya­lásain közleményt írt alá a dél-vjetnami tűzszünet követ­kezetes végrehajtásáról. Le Dúc Tho elutazása előtt azt mondta, hogy a Párizsban íláírt négyoldalú közös közle­mény „új, fontos győzelem a vietnami nép szempontjából", s, hogy az egyezmény hozzá­járul a Vietnamról 6zóló pá­rizsi egyezmény végrehajtásá­hoz. A politikus felhívta a fi­gyelmet, hogy a legújabb ese­mények tanúsága szerint a Thieu-kormány folytatja ka­tonai akcióit, megsértve ezál­tal mind a január 27-én alá­írt egyezmény, mind pedig a június 13-i közös közlemény, ben foglaltakat. Kötélhúzás Karlsruhéban ? Karlsruhéban a nyugatné­met szövetségi alkotmánybíró­ság 2-es számú tanácsa helyt adott a bajor tartományi kormány második óvásának és „elfogultság” címén felmen­tette egyik tagját, dr. Joachim Rottmannt Ezzel a héttagúra Szolgálja a demokratikus fejlődést a tájékoztatás Európai újságírók értekezlete Magyar Péter, az MTI tudó- tételeit, és szolidaritásukról sítója jelenti: biztosították azokat az Újság­Szombaton befejeződött írókat, akiknek hivatásuk Capriban az európai újság­írók értekezlete, A húsz eu­rópai ország küldötteinek részvételével tartott értekez­let határozata megállapítja, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok újságírói és újságíró-szervezetei között hasznos véleménycsere jött létre, a tanácskozás elősegí­tette a szakmai javulását gyakorlása miatt üldöztetés­ben van részük. Az értekezlet jelentős ered­ménye, hogy a Prága szék­hellyel működő Nemeze tközi Újságíró Szervezőt (amely jó­részt a szocialista országok újságíró-szervezeteit tömörí­ti) és a brüsszeli nemzetközi újságíró-szövetség (a nyugati kapcsolatok országok nemzetközi újságíró- szervezete) között — fennél- Az értekezlet résztvevői —■ lásuk óta először — kapcso- hangzik a továbbiakban a do- lat jött létre. Mindkét szerve- kumentum — egyöntetűen ki- zet főtitkára részt vett a ta­le jezték azt a reményüket, nácskozáson, és bejelentették, hogy a Helsinkiben hamaro- hogy hamarosan találkoznak san összeülő biztonsági és a két szervezet közötti to­együttmüködési értekezlet fontos lépést Jelent a béke megszilárdításában, az euró­pai újságírók feladatuknak tekintik, hogy fellépjenek az egyes országok sajtójában megnyilvánuló koncentrálódá­si folyamatok aggasztó kö­vetkezményei ellen. Az értekezlet felhívást in­tézett a kormányokhoz, hogy biztosítsák a társadalom de­mokratikus fejlődésének szol­gálatában álló tájékoztatás független gyakorlásának fel­vábbi kapcsolatok lehetősé, geinek megvizsgálására. A tanácskozáson részt vett a Magyar Újságírók Országos Szövetségének küldöttsége is Pethő Tibornak, a MUOSZ alelnökinek, a Magyar Nem zet főszerkesztőjének vezeté­sével Az értekezlet részvevői külön kiemelték az 'olasz és a magyar újságíró-szövetség­nek a fontos tanácskozások előkészítésében és összehívá­sában szerzett érdemeit. (MTI) N0GRÁD - 1973. június 17* vasárnap csökkent bírói testületben 4:3 arányban többségbe ke­rültek azok a bírák, akik haj­lamosak eleget tenni a szél sőjobboldali bajor vezetők másik beadványának. Ez utób­bi azt állítja, hogy a két né- met állam által kötött alap- szerződéi alkotmányellenes és ezen az alapon felszólítja a karlsruhei alkotmánybírósá­got, akadályozza meg az alap- szerződés életbe léptetését. A felmentés hírét maga Rottmann közölte a sajtó kép­viselőivel, a bírói testület hi­vatalosan még nem hozta nyilvánosságra döntését. Szombaton délután az alap- szerződés elleni bajor indít­ványt tárgyaló 2-es számú ta­nács — immár Rottmann nél­kül — ismét összeül A szö­vetségi kormány képviseleté­ben Karlsruhéba utazott Gerhard Jahn igazságügymi­niszter és Egon Bahr állam­miniszter. (MTI) Negyedszázada, 1948, június 18-án írták alá az első magyar—lengyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtá­si egyezményt. A dátum már történelemnek számít, s talán éppen ezért mérhetjük fel igazán ennek a 25 évvel ezelőtti ünnepélyes eseménynek a korszakos jelentőségét. Évszázadokon át a történelem során a két nép legjobb fiai nem egyszer indultak harc­ba közös célért. E dicső harcokat — a vi­lág haladó közvéleményének bármily rokon- szenve is övezte — az akkori körülmények bukásra ítélték. A Szovjetuniónak a fasiz­mus felett aratott történelemformáló győzel­me teremtette meg annak feltételeit, hogy 1948-ban — éppen száz esztendővel Petőfi és Bem közös küzdelme után — létrejöjjön a két testvéri nép tartós és jövőt építő össze­fogása. Az első szerződést a kibontakozó szocializmus védelmének követelménye, a szocialista fejlődés vállalása hozta létre. A barátság első okmánya óta természete­sen nagyot fordult a világ. A két országban a szocialista viszonyok győzelmének, a világ­ban pedig a szocialista közösség megerősödé­sének, döntő világpolitikai tényezővé válásá­nak lehettünk tanúi. A fejlődés logikus következménye volt, hogy 1968-ban, két évtizeddel az első után, aláírták a második magyar—lengyel barátsá­gi, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződést Érdemes felidézni Kádár Jánosnak a szerződés aláírása után elhang­zott szavait: „A magyar—lengyel kapcsola­tokban a mostani szerződés aláírásával újabb szakasz kezdődik. Az a feladatunk, hogy az együttműködés területén is jobban kihasználjuk a szocialista rendszer előnyeit, előrehaladásunk meggyorsítására, országaink felvirágoztatására, népeink életkörülményei­nek további javítására.” Ez a második dokumentum még inkább hangsúlyozta azt, hogy a két ország együtt­működése az egész szocialista közösség, a KGST és a Varsói Szerződés tevékenységé­nek szerves része. Az aláírás óta öt év telt el és méltán mondhatjuk, hogy jól halad a kitűzött célok valóra váltása. A magyar- lengyel gazdasági kapcsolatokban mindin­kább erősödnek az együttműködés magasabb formái: a kooperáció és a szakosítás. A két ország vezetőinek rendszeres, kölcsönös láto­gatásai, a magas szintű politikai eszmecse­rék jelentékenyen járultak hozzá, hogy mind jobban megismerjük és kicseréljük a szocialista építés során szerzett tapasztala­tainkat. Magyarország és Lengyelország szo­ros külpolitikai együttműködése pedig — a szocialista országok szövetségének részeként — tevékenyen segítette elő, hogy Európa je­lenlegi politikai klímáját vizsgálva azt mondhatjuk: az enyhülés irányzata vált uralkodóvá. Zalai István így látja a hetet kommentátorunk, RÉTI ERVIN: A békés egymás mellett élés érdekében EZÚTTAL nem az elején, hanem a végén kezdjük, hi­szen a hét kiemelkedően fon­tos eseménye a szombati nap­ra jutott. Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára elindult az Egyesült Államokba, ahol Ni­xon moszkvai látogatásának folytatásaként, újabb szovjet— amerikai csúcstalálkozóra ke­rül sor. Vannak események, amelyek­nek jelentőségét aligha lehet túlbecsülni: Brezsnyev ame­rikai útja ezek közé tartozik. A Szovjetunió, illetve az Egye­sült Államok a két ellentétes világrendszer vezető hatalmát képezi; vezetnek a gazdasági fejlettség és lehetőségek te­rületén; katonai vonatkozás­ban pedig páratlan haditech­nikai eszközök birtokában vannak. Ezért, jóllehet minden ország feladata a békés egy­más mellett élés előmozdítása, Moszkva és Washington kü­lönleges felelősséget visel vál- lain. A csúcselőkészületek javá­ban folytak a héten. Brezs­nyev amerikai újságíróknak nyilatkozott, az SZKP főtitká­ra fogadta a szocialista or­szágok Moszkvában akkredi­tált diplomatáit, köztük a magyar nagykövetet is, s ve­lük a párt békeprogramjának megvalósulásáról tanácsko­zott. Mozgalmas napok vol­tak Washingtonban is, ahol Nixon mondott beszédet, Ro­gers és Kissinger is több íz­ben kifejtette véleményét. A nemzetközi sajtó a tárgyalási asztalra kerülő témákat vi­tatja, a leszerelés, a Közel- Kelet kérdéseiben próbálják előre vetíteni a várható állás­pontokat. Ne vágjunk azonban a várható megbeszélések elé, hiszen a genfi SALT-tárgyalá- sokon elhatározott szünet, va­lamint a Biztonsági Tanác3 közel-keleti vitájának elnapo­lása is arra mutat, hogy né­hány napon át most a legma­gasabb szinten folyik majd a véleménycsere. Bizonyos folyamatok vi­szont kétségkívül meggyorsul­tak, a lezárás felé közeledtek a héten, nem függetlenül a csúcselőzetestől. A két német állam alapszerződését ratifi­kálta az NDK népi kamarája Is, az NDK és az NSZK fel­vételét kérte az ENSZ-be, s a NATO koppenhágai ülésén Scheel nyugatnémet külügy­miniszter lényegében úgy nyi­latkozott, hogy nincs miért szóba hozni a „német kérdést”. (Az atlanti miniszteri érte­kezletek eddig minden alka­lommal a hagyományos „né­met munkavacsorával” kez­dődtek, amikor Washington, Párizs, London és Bonn egyez­tetett) a NATO-konferenciát különben is bizonyos zavar lengte át, hiszen a nemzetkö­zi politikában enyhébb szel­lők fújnak, viszont az atlanti szövetségnek nem éppen pro­filja a békés együttműködés. Figyelmet keltett a genfi le­szerelési értekezlet nyári év­adjának megkezdődése is. A két vitatott fő témát (a föld­alatti nukleáris kísérletek el­tiltása, valamint a vegyi fegyverek kiiktatása) ugyanis csak szovjet—amerikai közös erőfeszítéssel lehetne a holt­pontról elmozdítani. HA NEM IS függ össze köz­vetlenül a csúcstalálkozóval, kétségkívül a légkört javítja a Párizsban aláírt négyoldalú megállapodás a vietnami tűz­szünet hatékonyabb megvaló­sítására. A jelenlevő tudósítók kiemelik, hogy Le Dúc Tho és Kissinger mosolyogva fogott kezet a tizennégy pontos ok­mány elfogadása után. Igaz, a tárgyalások túlhaladták a tervezett időt, de végül is eredménnyel jártak. Az új do­kumentum tulajdonképpen nem tartalmaz újat, hiszen a januári egyezmény megerősí­tését jelenti. Mégis előrelépést jelent, mivel világosan ki­mondja, hogy az amerikaiak­nak és a saigoni rendszernek végre kell hajtaniuk a vál­lalt kötelezettségeket. (Ele­gendő utalni az amerikai fel­derítő repülések haladéktalan leállítására; a tonkini vizek aknátlanitásának folytatására, a VDK—amerikai gazdasági bizottság munkájának újra- felvételére; a negyvenöt na­pos határidőre, amelyet a foglyok szabadon bocsátásá­val kapcsolatosan fogadtak el.) Le Dúc Tho mosolya a Kiéber sugárúton a jogos elégedett­séget tükrözhette, hiszen csak­nem kizárólag azok a pontok kerültek a megerősítő ok­mányba, amelynek következe­tesebb megvalósulását vietna­mi részről közölték. A VDK és a DIFK az első naptól kezd­ve betartotta, amit vállalt, te­hát a párizsi szerződések szel­lemének és betűjének ismételt aláhúzása egybevág a vietna­mi szándékokkal. Lényeges elem, hogy a pén­teki napon már érvénybe lé­pett az újabb tűzszüneti meg­állapodás, amely azután nyert megfogalmazást, hogy janu­ár óta majd százezerszer sér­tették meg a fegyvernyugvást. Fontos technikai feltételt tel­jesít az újabb egyezménynek az a pontja, amely a két dél­vietnami fél fennhatósága alatt álló területek pontos kö­rülhatárolását célozza és az eddigieknél jobb munkalehe­tőségeket biztosít a katonai vegyes bizottságnak. A SAIGONI képviselők ar­cán nem jelent meg túláradó mosoly az aláíráskor, a hírek szerint Washington csak a se­gélyek megvonásának fenye­getésével tudta engedelmes­ségre bírni makacskodó szö­vetségeseit. Ezt erősítik meg azok a jelentések, hogy saigo­ni részről máris elkövettek néhány tűzszüneti sértést. A nehézségek ellenére is, a „második Párizs” tovább ja­vította a vietnamiak pozíció­it, s egyúttal megkönnyítheti az enyhülés irányzatának to­vábbi érvényesülését a világ­ban. Ami különösen nem mel­lékes, amikor csúcstalálkozó küszöbén állunk ... Leonyid Brezsnyev amerikai látogatása előtt Moszkvában fogadta az Egyesült Államok sajtójának, rádió- és tv-tár- saságainak képviselőit és beszélgetést folytatott velük a Nixon elnökkel készülő találkozásának várható eredményeiről

Next

/
Oldalképek
Tartalom