Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)

1973-05-15 / 111. szám

Képernyő előtt Vetélkedő és becsületes vereség Az elmúlt hét tévéműsorá­ban — elmondhatjuk — sze­mélyesen is érdekeltek vol­tunk, amennyiben a 10x10 a tizedikre elnevezésű VIT-ve- télkedő III. fordulójában Sza- boles-Szatmár. Veszprém me­gye és Budapest III. csapata mellett a Nógrádot képviselő csapat is részt vett. Sajnos, fiaink vetélkedését nem kí­sérte szerencse. =*ttől függet­lenül megállapíthattuk, hogy megyénket jól felkészült, szé­les és alapos táiékozottságú fiatalok képviselték. A vég­eredmény végül is reálisnak mondható: győztek a még jobbak, akiknek további sze­repléséhez csak sikert kíván­hatunk. Egyébként a hét műsora változatosnak és igényesnek mondható. Kedden került képernyőre a Karinthy Fri­gyes regénye alapján készült Utazás a koponyám körül cí­mű, 1970-es filmünk. Azok­nak, akik annak idején el­mulasztották a moziban, most tartalmas sűrítést adott szá­zadunk egyik legeredetibb és legsokoldalúbb tehetségű író­jától, akit — érzésem szerint — még ma sem ismerünk és mérünk kellő jelentőségében. A filmben Latinovits Zoltán igen szuggesztív erővel for­málja meg Karinthy belső portréját, teszi hitelessé a nagy író alakját. Árnyalt, jellemekben gaz­dag tévéjátéknak bizonyult a szerdán este látott. Lauteburg városparancsnoka, amely E. Kazakevics írása alapján ké­szült. A címszerepben Bitskey Tibor sallangmentes formálá­sát dicsérhetjük, de kiválót nyújtott a történet életrekel- tői sorában Győrffy György, Tordy Géza. Harsányi Gábor, Tomanek Nándor. Almása Éva és Venczel Vera is. A hét végi műsor a kelle­mes szórakozás jegyében telt. Előbb a Mindem lében két kanál, angol tévéfilmsorozat A terhes vagyon című leg­újabb hajmeresztő krimiparó­diáján mulattunk, majd igé­nyesebb műsorként Ibert: An­gelika című vígoperája nyúj­tott élvezetes negyvenöt per­cet olyan nagyszerű énekmű­vészek, mint Kalmár Ma°da, Melis György, Millef Lajos, Réti József, Rozsos István, Szecsődi Irén. Kovács Eszter, Tréfás György és Berkes Já­nos közreműködésével. A hét műsorát A Lúdláb királynő, Anatole France re­gényének szellemes tévéjá­ték-változata zárta, melyben Bessenyei Ferenc, Tomanek Nándor. Almási Éva, Bujtor István. Garas Dezső nyújtott átlagon felülit. (barna.) Művelődési jegyzet Főváros és vidék A feudalizmus korában ismert és a viszo­nyokra jellemző mondáé volt: „A városi le­vegő szabaddá tesz.” Arra utalt ez a mon­dás, hogy ha egy szökött jobbágyinak sike­rült egy esztendőt meg még egy napot va­lamelyik városban eltol ten ie, akikor meg­szabadult földesurától, a jobbágyi terhek­től, seated emberré vált. Égy másak mondás is ide kívánkozik, mi­előtt mondandóm lényegére térnék. Latin nyelvein arról chcskedett ez a mondás: — „Magyarországon kívül nincs élet, ha vari élet, az nem élet.” (Mondanom se kell, hogy ez a bölcsesség teljeséggel megalapo­zatlan volt.) Manapság, mintha Budapestről kezdene kialakulni valami ezekhez hasonlatos véle­kedés. Pár naippal ezelőtt olvashattuk, hogy az SBTC tehetséges csatára, Kovács István elhagyja egyesületét, mert úgy érzi: ha vá­logatott aikar lenni, erre csak a főváros ad megfelelő lehetőséget. Az emberben ezt hallva azonnal egy sor kérdés kezd választ követelni: talán főváro­sunk kitűnő levegője teszi alkalmasabbá e várost a sportolásra? — de akkor mit Ír­nak annyi sokat a levegő szennyeződésének súlyos problémájáról. Azért se világos előt­tem egészen a dolog, mert Illovszky mester ugyan Budapesten gyűjti össze legénységét, de azután edzőtáborba vidékre utaztatja. Még elgondolni is borzasztó, hogy esetleg az átkoa vidéki levegő miatt szerepelnek gyen­gébben derék fiaink az utóbbi időben. Marad fő vonzóerőnek a sportszerető kö­zönség rajongása, az a lelkes buzdítás, amely szárnyakat adhat a sportolónak. A hi­ba csak ott van, hogy míg például Zalaeger­szegen huszonkétezer szurkoló buzdította győzelemre fiait, Soroksárott és a többi pesti pályán 2—3000 ember szerénykedett a lelátókon. Ezek után az már valósággal köz- gazdasági csoda, hogy a pesti egyesületek mégis jobban tudják dotálni sportolóikat, mint a vidékiék. (Tekintsünk most el olyan gyarló gondolattól, mint a magyar sport egységes irányításának kérdése, nehogy Jó­zsef Attila stílusában az embernek „károm­kodni keljen kedve.”) Mondanunk se kell, hogy a fent bemuta­tott jelenség nem csak a sport vonalán kész­tethet bennünket gondolkodásra. A „Ma­gyar nyelv ünnepi hetének” központi ren­dezvényeire. mint ismeretes, ebben az esz­tendőben Nógrád megyében, elsősorban Sal­gótarjánban és Balassagyarmaton került sor. Ugyanebben az időben Budapesten is voltak a Kossuth Klubban hasonló jellegű előadások. A magyar sajtó a budapesti ren­dezvényeket naponta dicséretes terjedelem­ben ismertette, de a sokkal jelentősebb tö­meg előtt és érdeklődés mellett lezajlott salgótarjáni rendezvényekről csak ímmel- árnmal írtak néhány sort. E sorok írója tizenhat esztendeig volt bu­dapesti lakos. Maga se hitte volna, hogy vi­dékre költözésével egyúttal személyi értékét is leszállította. Amíg Budapestről szállt ki vidékre egy-egy ismeretterjesztő előadás megtartására, neki is járt a .magasabb szel­lemi sarzsi” utáni tisztéletdij. De mióta vi­déki emberként tartja meg ezeket az elő­adásokat, azok szellemi értéke is devalváló­dott Szinte löstellem leírni, de még olyan eset is előfordult hogy tanári továbbképzé­sen megtartott előadás tiszteletdijából — amely nem tette ki a fővárosi előadók dí­jának negyedét sem — az egyik művelődé­si osztály még vissza is fizettetett. Ilyen viszonyok között bizony egy cseppet •em csodálkozhatunk, hogy egyetemeinken és főiskoláinkon végző fiatalok nem versen­genek a vidéki állásokért, hanem akár se­gédmunkásként is ragaszkodnak a naggyá tevő fővároshoz. De hát valóban olyan szellemi fellegvár­nak „használják"-« a fővárosiba önözlők Bu­dapestet, min* ahogy ez az odatörekvők, vagy hozzá ragaszkodók nyilatkozataiból ki­derül? Bízvást állíthatjuk, hogy nem. Szín­házaink, hangversenytermeink száma és az előadások látogatottsága igazolják, hogy a csaknem kétmilliós Nagv-Budapest lakói a világ város nyújtotta lehetőségek közül leg­kevésbé a kulturális igényeiket elégítik ki. Érdemes lenne egyszer a műtermek és mú­zeumok látogatottságát is szemiigyre venni ás eltűnődni azon, hogy a centenáriumát ünneplő főváros aaoké-e, akik szeretik: múltjával, történelmi és szellemi értékeivel, és a vidéket is ennek az ítélkezésnek fé­nyénél látni meg. Talán nagyobb darab Ma­gyarországot látnánk meg, ahol lehet és ér­demes is élni. Csukly László FEKETE SÁNDOR: PETŐFI ÉLETE A Nemzeti Kör a haladó pesti polgárság és értelmiség ellenzéki szellemű szervezete volt asztaltársaságból nőtt po­litikai intézménnyé. Versek kiadásával azonban nem fog­lalkozott, s ezért Vörösmar- tynak nem könnyen sikerült a derék kereskedőket, iparo­sokat, vagy akár az írástudó­kat rávenni arra, hogy támo­gassák ..Petőfi Sándor ifjabb íróink legjelesbike 10 ívre ter­jedő verseinek minél előbbi kiadatását.. Vörösmarty javaslatát végül is elfogadták Nagy esemény volt ez, ilyen még nem tör­tént: a kóbor színész, az egy­kori baka egyszerre ezrek ér­deklődésének központjába ke­rült. Még a titkosrendőrség ügynöke is jónak látta, hogy feletteseinek jelentse e figyel­met érdemlő hírt. A baj csőstül szakadt eddig a költő nyakába, most a jó sem jött egyedül: Vörösmarty beajánlotta Petőfit Vahot Im­rénél, aki Pesti Divatlap cí­men készült lapot kiadni. Megérezve és meg is köve­telve az iránta egyre növekvő figyelmet, sorsának új fordu­latáról is versben tájékoztat­ta Petőfi olvasóinak hirtelen gyarapodó seregét: Eddig Thália papja voltam. Most szerkesztősegéd leszek. Isten veled, regényes élet! Kalandok, isten veletek! De a kalandok még nem ér­tek véget, a hajó nem révbe érkezett, csupán pihenőhelyre. Ha pihenésnek lehet nevezni azt a rendkívüli szellemi mun­kát ami most következett. A megerőltető szerkesztőségi te­vékenység mellett, vagy in­kább közben, Petőfi árasztani kezdte a verseket. És micsoda verseket tett közzé! Az ország olvasó része Csokonai Mihály óta nem hallott ilyen hango­kat. De Csokonainak alig volt közönsége, hiányzott még az a társadalmi réteg, amelyből az ő szegénvlegényes garabon- eiássága visszhangot fakasz- hatott volna. A reformkor éle­dő nemzeti légkörében, a ha­ladó-ellenzéki nemesség és ki­vált a szabad értelmiség és a polgári foglalkozásúak köré­ben viszont kellő talajra ta­lált a költő: megélt a társa­dalmi feltétele a közönség és a költészet olyan találkozásá­nak, amilyenre eddig még nem volt példa. A nyomorból felfelé törő költő öntudatlan is azoknak az ezreknek lett kifejezője, akik .íz elavult, időszerűtlenné vált társadalmi rend nyűgeit sze­rették volna lerázni maguk­ról. A szabadszájú, sokszor nyersszavú. féktelen és merész a nemesi ízléssé] szemben ki­hívóan népi modort érvénye­sítő Petőfi sikere az adott vi­szonyok között társadalmi tör­vényszerűséggel tört utat ma­gának. 4 NÓGRÁD - 1973. május IS,, kedd Házasodik a motolla... Megyei úttörő kulturális szemle Ipoly szögön Bállá Erika mesemondó Üttörőruhás pajtások, nép­viseletbe öltözött gyerekek töl­tötték meg Ipolyszög utcáját; vasárnap délelőtt itt került sor — a múlt heti salgótar­jáni bemutató folytatásaként — az úttörő megyei kulturá­lis szemle második forduló­jára. A kulturális bemutató résztvevői a balassagyarmati és a rétsági járás, valamint mtíty, olykor felnőtti érettsé­get kívánó szöveggel. A kö­zönségtől és a zsűritől a hu- gy&gi Bállá Erika kapta a legnagyobb tapsot. Kiállt a színpadra egy pici lány és annyi bájjal, átéléssel, gyer­meki kedvességgel mesélt a kocsikázó csacsifogatról, hogy mindenkit lenyűgözött. Jó tel­jesítményt nyújtott a balassa­gyarmati Szabó Csilla is, Arany János: Fülemüle című versével. gyarmatiak gyermekjátékokat dolgoztak fel, pergő, kedves előadásban. Különösen tetszett a Házasodik a matóHa című rész. Jól formált, csúfondáros bábjaik nagy sikert arattak. A néptánc-kategóriában öt csoportot láthattunk. Szép volt a nagyoroszi pajtások Kalocsai pámás tánca és jól mutattak a színpadon a nő- tincsi úttörők is. akik orosz párostáncot adtak elő. A nép­tánc kategóriában kiemelké­Német lány táncot mutattak be a berceliek Házasodik a motolla.I Balassagyarmat város úttörő­csapatainak legjobbjai voltak. A pajtások négy kategóriá­ban — kisdobos mesemondás, úttörő versmondás, báb és néptánc — versenyeztek. A zsűrinek öt kisdobos hie- semondó közül kellett kivá­lasztani a legjobbat, a leg­tehetségesebbet. A kisdobosok előadását a tiszta szövegmon­dás. az átélés jellemezte, né­melyiküknél azonban a mű kiválasztásával volt baj; nem tudtak azonosulni a túl ko­S ha eddig mintegy ösztö­nösen talált rá a követendő útra, ez a visszhang segítette abban, hogy immár tudatosan munkálkodjék az új költészet megteremtésén. Két remek­mű jelzi ezt, egymás' után ír­ta őket, rendkívüli gyorsaság­gal. Az első célja a rombolás, a másodiké az új művészet mintájának megteremtése volt. Több mint öt negyedszázad telt ed. A helység kalapácsá­nak megjelenése óta, de ez a nagyszerű paródia ma eleve­nebb. mint valaha is, sőt iga­zán csak az újabb irodalom- tudomány értékeli érdemesze. rint. Petőfi e ..hőskölteményé­ben” egy mindennapi, sőt, parlagian közönséges történe­tet, egy kocsmai verekedést adott elő a reformkori epo­szok ünnepélyes, cikornyás, nyelvén. A hang és a tárgy el­lentéte már önmagában is mu latságos. de a részletek külön- külön is elragadó nyelvi és gondolati humor] árasztanak. A feszesen dagályos nemesi költészet válik nevetségessé a paródia torzító tükrében, (Foly tat j-uk) — éneklik a balassagyarmati Szóljunk ezután az úttörő versmondókról. Ugyanabba a hibába estek, mint a salgó­tarjáni bemutató versmondói. Helytelen versválasztás, zava­ros kiejtés, felfogás jellemez­te produkcióikat. Hallhattuk Arany János: Tetemrehívás, Petőfi Sándor; A tintásüveg, Jövendölés című verseit, és az Apostolból egy részletet. Ezeknek a verseknek az el­mondásához élményanyagra, gondolati és érzelmi azonosu­lásra van szükség, amely — objektív okok miatt — 13— 14 éves gyerekeknek még nem sikerülhet. Egyedül Szőrös Ilo­nának sikerült valamelyest megbirkózni a nehéz feladat­tal. Ö Petőfi: A nép nevé­ben című versét mondta el. Az elmúlt hónapokban ör­vendetesen megszaporodtak a bábcsoportok a megyében. Ipolvszögön három bábegyüt­tes mutatkozott be. A moho- raiak a Meg kék házasodni című bábjátékot adták elő, s bár szépen munkált botos bábokkal dolgoztait, a törté­net vértelensége miatt még­sem tudtak igazi, bábos han­gulatot teremteni. A balassa­Ismeretlen Olasz művészettörténészek egy toscanai birtokon ismeret­len festőtől szármzó képre bukkantak. A festmény felkel­tette Mario Panepucci pro­fesszor érdeklődését. A vászon alapos tanulmányozása után a tudós arra a következte tésre jutott, hogy az a XVI- századi zseniális velencei festő, Tizian ecsetjétől szár­mazik. A kép egy akkor nép­szerű témát: Bacchus lakomá­ját ábrázolja bacchánsnőkkel és nimfákkal. báb csoport tagjai __ d ően magas teljesítménvt a berceii csoport nyújtott. Elő­adásukban német, kalocsai és tunyogmatolcsi lánytáncot lát­hattunk. Jól összeszokott, ügyes táncosokból álló együt­test ismerhettünk meg. Sike­rük nagy titka a tánccal való azonosulás és a kiváló kore­ográfia. A zsűri döntése alapján a legkiemelkedőbb produkciók a következők voltak: báb­kategóriában a balassagyar­mati bábcsoport. Bállá Erika kisdobos mesemondó. Szőrös Ilona versmondó és a berceii néptánccsoport. Valamennyi­en értékes díjakat vettek át. Külön díjazta a zsűri a ver­senyen kívül fellépő balassa­gyarmati úttörőház Pitypang színjátszó csoportját, amely Arany János: Fülemüle című versének kiváló megjeleníté­sével köszöntötte a verseny­zőket. A néptánc-kategóriá­ban országos verseny is lesz, ezért a zsűri a két bemutató alapján a megyéből az erdő­kürti és a berceii néDtánc- csoportot javasolta továbbju­tásra. V. Kiss Mária remekmű Tizian ..Bacchanália” című képe jól ismert. A művész 1523-ban festette a ferrarai herceg számára, jelenleg a madridi Prado múzeumban látható. A most előkerült fest­mény nem másolat, hanexn a madridi kép témájának egv variációja, és a tudós elemzé­se szerint az ismert eredetinél hét évvel később keletkezett- Az olasz közvélemény arra hívja fel a kormányt, hogy ezt az értékes alkotást őrizze meg Olaszországnak, tiltsa meg el­adását külföldire.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom