Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)

1973-05-31 / 125. szám

Színházi esték Szerelmünk: Elektra Csomós Mari (Elektra) t és Szombathy Gyula (Oresztész) A grosz uralkodóját. Apa- memnont megöli felesé:.;.'. Klütaimnésztra, hogy a gyil* kossás árán szeretője. Aigisz- tosz ülhessen a trónra, s gya­korolhassa a királyi hatalmat. Agamemnon leánya. Elektra azalatt megtűrt cselédként él a palotában, s a remény és bosszú tartja benne a lelket. Hízik abban, hogy testvér- öccse. a kisgyermekkorában eltűnt Oresztész visszatér es megtorolja apjuk halálát. S egy napon valóban megérke­zik Oresztész és Elektra fel- hevüit szavaira megöli a gyil­kosokat. a zsarnokok kora véget ér Argoszban. Ennyi dióhéjban az Élektra- ti’.ma, amely annyi drámaíró képzeletét hozta már műkö­désbe és amely mindig’von­zotta a színházlátogató közön­séget. Már az időszámításunk előtt mintegy fél évszázaddal három nagy tragédiaköltő is feldolgozta az eseményt, még­pedig mindhárman más meg­közelítésből. Mint Szerb An­tal írja: „Hármuk vallási ma­gatartását talán így lehetne összefoglalni: Aischilos az er­kölcsi világrendet igazolja az istenekkel szemben, Sophok­les az isteneket igazolja az erkölcsi világrenddel szem-, ben. Furipidés pedig elítéli az isteneket az erkölcsi világ­rend nevében”. Az Élektra- drámáknak tehát mindig po­litikai töltésük is van. amel­lett. hogy ' Elektra szenvedő, magányos. igazságot kereső „mártíralakja” kitűnő lehető­ségeket nyújt drámai szituá­ciók teremtésére. Eppén ez a tág lehetőség teszi többek közt. hogy az irók oly szívesen nyúlnak vissza az évezredes témához. Gyurkó László feldolgozása, a Szerelmem, Elektra is politi­kus hevülettel telített. (Noha nem ez az első magyar fel­dolgozása a témának, hiszen Bornemissza Péter Magyar Elektrájában már az ókori görög történelemben középko­ri magyar feudális urak él­nek, beszélnek, cselekednek). A Szerelmem. Elektra Igaz­ságkereső mű. amely a nép oldaláról közelíti meg és old­ja föl a konfliktust. Gyurkó Elektrája magá­nyos, megkeseredett, bosszú­ra kész, tönkrement nőalak, akit valóban csak a testvé­ri szerelem és a bosszú vá­gya éltet. Nagy bosszúorgiák­ról álmodik, és Oresztész nem váltja be reményeit. Nem öli meg anyját, boldogtalan sze­relme szerencsétlen áldozatát, nem hajlandó ellenségeket gyártani, feljelentők szavára kivégzéseket elrendelni. Bé­két, nyugalmat kíván és kí­nál a népnek. S mert Elekt­ra felbőszült és fékezhetetlen: tőrét nővére szívébe döfi. Az új magyar Elektra nem­csak mai környezetével és humánus életigenlésével kelt meglepetést, de maga®, mér­cét jelentő dramaturgiai és irodalmi színvonalával is fel- szabadulás utáni drámairodal­munk egyik gyöngyszeme. Telítve van feszültséggel és a Kórus csodálatos bölcsessé­geket ismétel, felerősítvén ezáltal az ellentmondásokat. A szolnoki Szigligeti Szín­ház két Déryné színházbeli előadás után mutatkozott be a Gyurkó-darabbal Salgótar­jánban és Horváth Jenő ren­dezésében. jónevű művészek felvonultatásával ismételten meghódította a közönséget. A mai jelmezek és modern, egyszerű díszletek (Hruby Má­ria éh Székely László Jászai- díjas munkái) maguk is do­kumentálják a téma; átálmo­Ojí-zeru egérfogó Újszerű egérfogót próbáltak ki nagy sikerrel Angliában: az egérfogó egy műanyag henger, amelynek lecsavarha­tó fejében van a csalogató illatú szalonna. A henger rugalmas. műanyag tüskéi befelé állnak, s engednek, almikor az egér befurakodik; kijönni azonban már nem tud. 4 . NÓGRÁD - 1973. dását Elektrát Csomós Mari ' Jászai-díjas jelenítette meg nagy drámai erővel, éreztetve közben, hogy a bosszúállás nem lehet kedvére való. hi­szen arra Oresztész (Szom­bathy Gyula) csak a kénysze­rűség hatójára és határain belül kapható. Szombathy mai, modern, civilizált alkat, megáldva némi romantiká­val. A legkiemelkedőbb alko­tás (inkább átélés) a Kossúth- díjas Olsavszky Éva szeren­csétlen, szenvedő. hús-vér emberi Klütaimnesztrája. (Ö meghívott vendégként jött a társulattal!). Aigiszthosz, a zsarnok és bűnös király sze­repét Iványi Józsefre, a szín­ház Jászai-díjas érdemes mű­vészére osztották, s bár he­lft, a szörnyű vízaknai mé­szárlásban tanulta meg ismer­ni és. becsülni Petőfi a len­gyel tábornok 1 rettenthetetlen lelkierejét és katonai lelemé­nyességét. Ö, aki soha fejet nem hajtott hatalmasságok előtt, ő. aki még Kossuth di­csőítésére sem volt hajlandó soha, most ,,könnyes szemek­kel” bámulta Bem ’’lelki nagyságát.” Bem féltette Petőfit, s ezért minden lehető alkalommal a kormányhoz küldte futárként. Debrecenben azonban Petőfi ismételten összeütközésbe ke­veredett a hadsereg vezetői­vel, akik irigykedtek „a len­eveire”, s demokrata segéd­tisztjével előszeretettel érez­tették vezérl fensőbbségüket. A megsértett költő lemondott rangjáról. Amikor azonban április elsején jelentkezett Szebenben parancsnokánál, az tüstént visszaadta rangját, sőt, kitüntette hadi érdemei­ért. Bem saját hátaslovával, egy arabs ménnel is megajándé­kozta segédtisztjét, főleg pe­dig előléptette őrnaggyá. Sajnos, ez is szerepet ját­szott abban a lehangoló ese­ménysorozatban, amely újabb összeütközésekbe sodorta Pe­tőfit a magyar hadvezetéssel. május 3ln csütörtök lyenkéfft valóban csak játssza a szerepet, így is érezni, hogy nagy művész, Andai Györgyi a jobban oldódó lánytestvér, Khrüszothemisz rövidke sze­repét teszi emlékezetessé egyszerű eszközeivel. Külön említést érdemel Bárány Fri­gyes kórusa: szatirízáló, gu- nyoros hangvétele különös ízt, a szavaknak mélyebb értel­met ad. Tartottunk tőle, hogy négy Élektra-előadás Salgótarján­ban tálán sok lesz. s öröm­mel mondhatjuk el,' hogy a közönség szereti és keresi a színházban is a jót, s hálás érte. ha a keddihez és szer­daihoz hasonló, nagyszerű, ér­tékes előadással lepik meg. L. oy. Bemet a vereség nem törte meg, 'helyreállította a sere­gét és a diadalmas csaták so­rában kiűzte Erdélyből az el­lenséget. Mielőtt még elkez­dődött volna a dicsőséges ta­vaszi hadjárat, amelyben Ma­gyarország szívéből is kiker­gették a hódítókat. Bem je­lenthette Kossuthnak. hogy felszabadította Erdélyt. Az itt nem részletezhető csú­nya viszályok után a jogta­lanul megsértett költő lemon­dott őrnagyi rangjáról, sőt a katonaságtól is meg akart válni „egészen és örökre”. Eladta Bemtől kapott lovát és visszavonult „a polgári életbe”. A fővárost, majd Buda vá­rót is visszafoglalta a hon­védség. ,A diadalmas tavaszi feltámadás minden lBaz ha­zafit bizakodással töltött* el. A nagy örömből csak egy ember maradt ki... Petőfi. Nem volt elég, hogy a hon­védségből kimarták, hogy is­mét a szegénység fenyegette, a halál is meglátogatta: két hónap leforgása alatt előbb apját, majd anyját vesztette el. Neki sincs már több ide­je hátra, csupán két hónap­ja. A derűre ború jött — a megvert, -megalázott Habsbur­gok az orosz cártól kértek segítségek S Petőfi, aki a ......................................................................... F EKEtE SÁNDOR: 22. PETŐFI ÉLETE iiiimimiiiimiiiiiiiHiiMiiiiiiiimiiiiimiiMiinMiiiiiiuiMiiHuniiMiMiiiitinimii'imiiiiMiiiiiiiiiiiiriiiM. Jött a halál...' Vexetőségválasxtás a sxéesényi mexőg axdusági sxakh öxép is ti oláh an Az 1970-eg évi ifjúságpoliti­kai határozat, szerint az ország egyes középiskoláiban kísérle­ti jelleggel bevezették a ve­gyes életkorú KlSZ-alapszer- vezetek létrehozását. A kísér­let. jónak bizonyult, így a KISZ központi bizottság úgy határozott, hogy két ütemben, ez év májusában és jövő év tavaszán az ország valamennyi középiskolájában az osztály KISZ-aia pszervez eteket, a ve­gyes életkorú KlSZ-alapszer- vezetek fogják felváltani. • A szécsényi mezőgazdasági szakközépiskolában a közel­múltban tartották meg a KISZ-vezetőségi és küldöttvá­lasztó közgyűlést. Az értekezlet után Kürtösi László KISZ-összakötő tanár elmondta, hogy kilenc sze­mélyből álló előkészítő bizott­ságot ' hoztak létre, mely há­rom párttag tanárból és hat kipróbált KISZ-vezetőből áll. Az ő feladatuk lesz a most megválasztott tizenöt alap­szervezeti vezetőségi tagból a három alapszervezet vezetősé­gét létrehozni, és az egyéb szervezeti teendőket ellátni. A három alapszervezet veze­tősége, valamint az előkészítő bizottság kidolgozza a szerve­zet programját, a jövő tanév elején, a KISZ-tagok bárme­lyik szervezetbe kérhetik fel­vételüket. — Az új szervezeti formában a csúesvezetőség helyett isko­lai KISZ-vezetőseg funkcionál majd. Mi lesz ennek a testü­letnek a feladata? — Az állami és társadalmi Szervek előtt képviselik az is­kola KlSZ-alapszervezeteit — válaszolta Kürtösi László. — A KISZ-tagok ezek sze­rint az érdeklődésüknek meg­felelően jelentkezhetnek bár­melyik alapszervezetbe? — Igen. Csak szeretném hangsúlyozni, hogy a vegyes életkorú alapszervezetek nem azonosak az érdeklődési kö­rökkel. Ezek a jövőben is funkcionálni fognak. Az új szervezeti forrna ve­gyes életkort, ugyanakkor tisz­tább KISZ-profilt. politizólóbb szervezetet jelent. Az osztály- alapszervezetek és az osztály ügyével, az ügyeleti rendszer­től az osztály és osztályfőnök kapcsolatáig, mindennel fog­lalkoztak. Most ezt a tevé­kenységet az osztály-diák­bizottság veszi át. Egy inté­zetben működik: a vegyes életkorú KISZ-alapszervezet, osztály-diákbizottság, érdeklő­dési kör. Ezeknek a munkáját, irányítását, érdekképviseletét az iskolai KISZ-vezetőség látja el. — Mint KISZ-összekötő ta­nár miben látja az új szerve­zeti fórum előnyeit? — Több előnye van a ré­gebbi 'szervezéssel szemben. Egyrészt, jobban fel tudjuk készíteni tanulóinkat a közéle­ti tevékenységre, mert több ta­nuló kap valamilyen megbíza­tást. Másrészt, lehetőséget adunk a szabad választásra. Az alapszervezetbe beáramló új KISZ-tagok lendületet hoz­nak a szervezet munkájába. Az alapszervezetek rá lesz­nek kényszerítve a jobb, tar­talmasabb program összeállí­tására. Az iskola és az osz­tályközösség mellett egv újabb közösség jön létre, me v . a kollektivizmus szellemét erő­díti. Talán ami a leglényege­sebb. hogy az iskolába, a KiSZ-szervezetbe bekerülő tizennégy éves gyermek a KISZ-munkában jártas KISZ- tagok mellett fel tud nőni a jövő feladataihoz. Szenográdj Ferenc Ének a cigányokról Várakozással tekintettünk az „Ének cigányokról” című folklórelőadás elé, amely. a József Attila Művelődési Köz­pontban került bemutatásra. Éppen ezért csak sajnálni tud­juk, hogy nem dicsérhetjük egyértelműen. A cigányfolklór olyan terület, amelynek feltáratlan kincsei sok művészi élményt ígérhetnek. S ahogy annak idején a magyar népművészét, tiszta forrásai megújították az irodalmat, zenét, képzőművészetet, a cigányság életének lelkisége évszázados alakulásának is hites hirdetője lehet egy-egy ilyen műsor. De csak akikor és úgy, ha a szerkesztők nagyon átgon­doltan valamit mondani is akarnak az összeállítással, vala­miről — elsősorban'ügyük tisztaságáról, annak művészi ér­tékéről — meg akarnak győzni engem, a nézőt. Nos. az „Ének cigányokról” azért nem lehetett sikeres, mert ezt a szándékot nem sikerült felfedeznünk. Pedig a felhasznált anyag, kellő rövidítéssel, valamilyen eszme; mondanivaló szolgálatában alkalmas, lett voiria erre. Ehelyett egymás­után sorjázva kaptuk a hasonló, Igen gyakran durva natu­ralizmust is tartalmazó szövegeket, a múlt keserűsége ke­veredett a mával, az egyik pillanatban még a z&an,dánok elől menekült a cigánylegény, a másikban már a rádióban is kiadták ellene a körözést. Egyáltalán nem sugallta a műsor a jogtalan elnyomás elleni lázadást, ugyanakkor azonban skinte érdemiként em­legetett olyan 'megnyilvánulásokat, amelyeket ma éppen úgy üldöznek, méltán és joggal, mint a múltban. Nem hisszük, hogy bárkinek1 is használunk vele, ha pél­dául a lopást, a nemei gányok eszén való túl járást érdem­nek tudjuk be. A. magyar betyárdaloknak is az volt az iga­zi szépségük, hogy ők a szegényeket gazdagították, a gaz­dagokat fosztották. Nem jutott hangjuk a cigányság jelenének a megmuta­tására, így a többször azonos hangon kezdett ének nemcsak disszonáns, hanem befejezetlen is maradt. Hogy miként lehet és kell a cigányfolklórban rejlő ér­tékeket a ma emberének közvetíteni, arra a nógrádimegyeri támccsoport adott példát. Székely István koreográfiája, a csoport dinamikája, öltözetük szélessége, az egészséges élet­öröm, amit ánatJztottak méltán aratott nagy sikert. így kell ezt, ahogy Mikszáth írta: a szamócát az erdőn szedi az ember, de csak megtisztítva, a salakját lefejtve válik él­vezhetővé. i Csukly László diadal csúcsain visszavonult, most a bajban ismét jelent­kezett. Üjra a harcoló nem­zet költőiéként buzdított a végső küzdelemre. Minél nagyobb veszélybe zuhant az ország, annál in­kább szükség lett Petőfi sza­vára. 1849. júniusában Kos­suth is felkérte, segítsen a főváros népének mozgósításá­ban. A főváros mellett vívandó „véres, elhatározó, utolsó le­heletünkig tartó csatára” nem került sor. nem Kossuth gyávasága miatt. hanem azért, mert az adott viszo­nyok közepette egy ilyen üt­közetnek nem voltak meg a hadászati feltételei. A költő becsapottnak érezte magát, megint elkeseredett, s „meg­emlékezvén még előbbeni” sebeiről is, családjával együtt Mezőberénybe utazott, „azon óhajtással”, vajha soha töb­bé ,<a nyilvános életnek még csali küszöbére se” kénysze­rítse sorsa. De olyan idők zúdultak az országra, amikor Petőfi Sán­dor nem maradhatott békési magányában. Amikor Bem hívó szava elérte, nem habo­zás nélkül, de végül is hatá­rozottan, eltökélten felkere­kedett, hogy vezéréhez men­jen. 1849. július 29-i utolsó le­velében leírta Júliának, ho­gyan érte utói Bem sere­gét: „Bemmel «Berecken talál­koztam; megálltam hintája mellett, s köszöntem neki, ő oda pillant, megismer, elkiált­ja magát, és kinyújtja felém, karjait, én fölugrom, nyaká­ba borultam, s összeöleltük egymást, »mon fils, mon fils. mon fils! szólt az öreg sírva«” (Mon fils — annyi mint fi­am, franciául.) Levele befejezése az utolsó fennmaradt mondatait őrzi: „Szopik, e még a fiam? Válasszátok el minél előbb, s tanítsd beszélni, hogy meg­lepjen. Csókolom a lelketeket és szívetek miljomszor szám­talanszor imádó férjed Sándor” Ugyanezen a napon Bem visszaadta őrnagyi rangját. Másnap -Székelykeresz túrra mentek. Harmadnap. 1849. jú­lius 31-én reggel három óra­kor fújták az ébresztőt — a maroknyi sereg megindult az oroszok ellen. Bem déli egy órakor, a se­gesvári ütközet veszélyesre forduló pillanataiban utasí­totta Petőfit, vonuljon vissza a harctól. A költő azonban nem tudott távol maradni a sorsdöntőnek érzett ütközet­től. Délután öt óra felé szem­tanúk ismét látták a. Sár­patak hiújánál, a székely Újoncok épp ekkor igyekez­tek puskatűzzel megállítani a mintegy 800 főnyi dzsidás ko­záksereget. Egy katonaorvos kiáltással hivta fel figyelmét az iszonyú támadásra, de Pe­tőfi csak legyintett: „Potom- ság”. Ez az utolsó szava, amelyet meglehetős valószí­nűséggel hitelesnek tekinthe­tünk, Ekkor vette észre, hogy ez nem oly^n roham, mint ame­lyet Vízaknánál meg Szász­sebesnél átélt — ezt a túl­erőt nem lehetett feltartóz­tatni, maga a vezér is futás­nak eredt, ö még látta a menekülő Bemet, de a tábor­nokot kísérő lovasoktól Bem nem láthatta őt. Most már ő is futni kezdett, Futni, mert nem volt lova! A fentebb em­lített katonaorvos a domb te­tejéről visszapillantva még egyszer felfedezte a Fejéregy- háza és Héjjasfalva közti or­szágúton menekülő költőt: fe­detlen fővel szaladt, zubbo­nya széttárult, lengett, mint valami jelzászló. Mindabból, , ami ezután következett, semmit sem tu­dunk hiteles forrásból. Le­gendák. kitalálások, feltevé­sek, jóhiszemű vagy rossz szándékú mesék között válo­gathatunk, de a költőt meg­halni egyetlen tanú sem lát­ta! Ez a fő oka annak, hogy később annyi gyermeteg le­genda született a fogoly, a bujdosó Petőfiről. Minden ilyen történet alaptalan. Ha meghalni nem is, holtan lát­ták a költőt, méghozzá egy kívülálló, érdektelen tanú, az osztrák szolgálatban álló Heydte őrnagy. • Heydte szolgálata abban az időben a csatatereket, ellepő sakálokéval és hiénákéval ro­kon. Eltemetted a halottakat, a tisztek iratait elrabolja és így tovább. Az ispánkúti kap­tatóhoz érve polgári ruhás halottat vesz észre — a rab­lásban már megelőzték kozák szövetségesei: a mellén át­szúrt felkelőt azok fosztották ki. csak az iratokat hagyták meg. Felszedeti & halottnál talált papírokat, amelyek két­ségtelenné teszik, hogy Bem közvetlen környezetéhez tar­tozik e polgári ruhás „fekelő tiszt”. Amikor a fogoly tisz­teket kérdezi, azok a meg­adott személyleírásra egybe­hangzóan felelik: Petőfi volt! Ő is volt. nem lehetett más. Menekülés közben ölték meg, szembefordult a gyilkosokkal, akik az öldöklést rablással folytatták. Ne részletezzük, hogyan történhetett mindez, csak egy biztos, elesett. Úgy. ahogy annyiszor el­képzelte, .a csatatéren. Es mégsem úgy. A fújó paripák holtteste mellett nem a sza­badság kivívott diadalára szá- guldtak, a győzelmes ellen- forradalom zsoldosait repítet­ték újabb és újabb gaztetteik felé. ' És mégis, ő győzött. Nem szólam, nem üres vigasztalás, övé a diadal. Soha oly világosan nem lát­hattuk ezt. mint napjainkban, amikor születésének másfél százados évfordulóján az egész művelt világ, az emberiség nagy harcosainak kijáró tisz­telettel emlékezik meg róla. > (Végé)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom