Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)

1973-05-15 / 111. szám

Koós János és Solymosi Antal a pódiumon: nem lehet ész­revenni, hogy a sérült focistát (Koós Jánost) mentőautó hozta a helyszínre A két örök ellenfél: Hacsek és Sajó, azaz Kibédi Ervin és Hlatky László: a SZŰR-on sem- ttidtak megbékélni, pedig ott igazán szükség lett volna a színészek harmóniájára... A képzeletet is felülmúlta az év első színész—újságíró rang­adója: a salgótarjáni SZŰR. Verőfényes, káprázatos jó idő, ezernyi szín pompája a néző­téren. Tizenötezernél több hivatalos néző figyeli a szín­padot és legalább ötezren kí­vül rekedtek és a környező hegyekről próbálnak bepillan­tani Molnár Máriának, az ŐRI rendezőjének boszorkány­konyhájába. De legjobban a jó időnek örültünk, kapta is érte a gratulációt a NÓGRÁD a nézőktől és a szereplőktől egyaránt: „Igen, ez pompás szervezés!” S a műsor és a mérkőzés után, hasonló elis­merő nyilatkozatok hangzottal: mindenfelől: ilyen nagyszerű „majálist” talán még nem is rendeztek Salgótarjánban. sított ár. Hegedűs János me­leg szavú helyreigazítása, amellyel kiegyenlítette az orv- támadást, De hát ezek csak a rangadót megelőző SZŰR-ká- lások voltak.., ★ A mérkőzést megelőző szü­netben, mely alatt a Bányász­fúvósok nagyszerű számait és a Centrum Áruház hasonlóan színvonalas divatbemutatóját hallhattuk, illetve láthattuk, a közönség soraiból többen is fölkerestek reklamációjukkal, hogy egyes szereplők nem a műsorban föltüntetett számok­kal jelentkeztek. így például Felföldy Anikó nem volt Bu­da nemtője, csak egyszerű .,roma csaj”, Fónay nem akart mindenáron férjhez menni, Aradszky, Koós és Szűcs Jut­ka sem külföldi popszámokat mutattak be, ahogyan az az eredeti programban állt. Déli harangszókor kezdődött el a SZŰR, mégpedig minden formabontás nélkül — az el­ső félidővel. Kékesszürke, a hajdani páncélruhákhoz ha­sonló dresszt viseltek a szí­nészek, piros-fehér csíkosat az újságírók. Tizenegyen alkot­tak egy-egy csapatot, mint a nagyok, de nem ismertek lest, s ha kiment az oldalvonalon, akkor rúghatták is a labdát, mint a nagyobbak, mégpedig kétszer negyven percen át, mint a legeslegnagyobbak. Ez volt az évezred mérkő­zése. Vezette Szojka Ferenc (kitűnően és rengeteg hibá­val). Tapogatódon játékkal kezdő­dött, ugyanis a tévés Kopeez- ky Aradszkyt tapogatta, ami­ért később sárga lapot is ka­pott. (De lehet, hogy nem is c kapta. Ki láthatta azt a ferge­teges támadások közben?!) Aradszky, aki meglepetéskén t nem jobbszélsőt, hanem össze­kötőt játszott, miközben hol itt tűnt föl, hol ott, a színé­szeit legfélelmetesebb embe­rének bizonyult. Suka Sándor balszélsőként bal lábbal és csodálatos pontossággal tá­lalta á labdát, hogy egynéme- lyiket késsel-villával meg le­hetett volna zabálni. Hamaro­san kiderüt, hogy mindkét esz pat nyílt sisakkal játszik, a Tenkes kapitánya (Zenthe Fe­renc) kivételével, akit annyira elkapott a küzdelem heve, hogy földbe gyökerezett a lába. Annál fürgébben mozgott Juhász Jácint, Komlós Já* nos, az újságírók közül Vár- hőnyi, Lantos, Borbély, Sírok- mány, vagy a csere után Zsen- gellér és Lakat. A népes összejövetel, vagy ahogyan tréfásan nevezik, a „nagy népi banzájn" központ­jában a labdarugó-mérkőzés állt, de előtte neves fővárosi művészek igyekeztek maguk felé hangolni a közönséget, s ahogy a zúgó. fergeteges tap­sokból kivehettük, nem is si­kertelenül. Már Ősz Ferenc és (ir. Hegedűs János páros kon- feransza kitűnő hangulatot te­remtett, amit Kovács Ferenc és Szűcs Jutka cigánydalokból álló összeállítása és a nógrád- megyeri táncosok közreműkö- . dése csak tovább fokozott. Suka Sándor, Kovács Zsuzsa és lladics László kellemes mu­sical- és operettrészletekkel igyekeztek elaltatni az új­ságíró-labdarúgók éberségét. Fónay Márta vadmotorosként mutatkozott be, bukósisakkal a Felföldy Anikó mint perfekt „roma csaj”. fején, s javasolta, hogy egyéb veszélyeztetett helyeken is al­kalmazzanak bukósisakot. Sze­gedi M. Géza, a Ki mit tud?- ból ismert, népszerű parodists Honthy Hannát és Feleky Ka- millt is megidézte a fenyőktől övezett stadionba. Koos János és az Express zenekar egy spanyol számmal aratta a lég­ii *,•" Szűcs Jutka is új oldaláról mutatkozott be: Kovács Ferenc­cel együtt cigánydalokat énekelt NÓGRÁD - 1973. május 15., kedd nagyobb sikert Kacagóorkánt idézett elő Kibédi Ervin és Hlatky László, akik várhatóan Hacsek és Sajó produkcióval léptek a salgótarjáni közön­ség ele. Rónaszéky András vi­dám magánszámának csúcs­pontja volt a Psota-paródia. Horváth Tivadar a Bicska Ma­xival, Felföldy Anikó pedig ciganydalokkal aratott sikert. A Záray és Vámosi házaspár örökzöld melódiákat idézett. A Kék Csillag együttes kíséreté­ben mutatkozott be a színészek legveszedelmesebb és ieggólké- pesebb csatára: Aradszky Lász­ló. De a közönség rokonszen- vériek megnyeréséhez nagyban hozzájárult Almást Éva és Ernyei Béla is, musical-részle­teivel. * A szülészek propagandájá­ba sportszerűtlen eszközök is keveredtek, amiért kétlakí kollégánk, az őszülő Ősz Fe­renc aligha kapja meg a fair play-díjat. Magányos címet idézett, félmondatokat emelt ki lapunkból, a SZÜR-propa- ganda elhanyagolásával vádol­ta a NÓGRÁD-ot, elfelejtvén, hogy a nézők valamennyien tudták: ezt a SZÚR-t ugyan az ŐRI rendezte, de a szerve­ző munka súlya a NÓGRÁD Szerkesztőségére nehezedett. S bizony, a NÓGRÁD hasábjain soha nem foglalt el hátrányos helyet a SZŰR. Sőt! Viszont a NÓGRÁD munkatársai ír­ták, szerkesztették a SZŰR lapját is. (ósz kartárs még az egyik reklámot is meghamisí­totta egy rosszul sikerült poén érdekében, elhallgatván, hogy ápolónői képesítést megköve­telő állásról van szó. Jólesett a tájékozottabb — és a NÓG- RÁD-barátok által is felvilágo­At örökzöld dallamoknak mindig sikerük van. „Scj-haj Rozi, vasárnap kirándulunk”... — énekli a Záray—Vámosi házaspár Második félidő. A színészek­nél továbbra is a balszárny veszélyes: Suka beadásai min­dig gólveszélyt jelentenek, kivéve, ha a labda a kapu mögé száll. Solymosi Anti föl’ futásait Zámbó és Váradi is megirigyelhetné. Az újságírói; csapatjátéka viszont szervezet­tebb, egyformán akcióban a: egész csapat. A második félidő legizgalmasabb eseménye, hog" Aradszky beintésre 11-est kap. Maga áll a labdához és felső kapufára lövi. (Labdarúgásban megy neki a magas, csak éneklésben nem!) A második félidőben változatos mezőny­játék folyt, minek következté­ben a végeredmény 9:9 az új­ságírók javára. Jók: mind a két csapat tartalékostól. a mezőny legjobbja pedig a kö­zönség. Azzal búcsúztunk a kifáradt játékosoktól: a viszontlátásra jövő májusban. (Az lesz azu­tán az igazi visszavágó!) Bár az nagyon bánt, hogy két ilyen „világi” csapat nem tudott szabadulni a döntetle­nek bűvöletéből. Igaz, a bíró a hibás. Mindig a bíró a hi­bás ... Juhász Jácint ugrik a Suka Sándor által beívelt labdára, de a valóságban a háta mögött érkező Aradszky László fejelte az utolsó, egyenlítő golt írta: Lakos György Fényképezte; Kulcsár József I»y még nem sikerült SZÚR... Napsütés megrendelésre — Vastaps a fenyők karéjában — A végeredmény az igazságos: 9:9 (4:3)

Next

/
Oldalképek
Tartalom