Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)
1973-05-13 / 110. szám
\ A beszélgetés egy csendes budai otthonban hangzott el, az Alsóhegy utcában. Aki az újságíró kérdéseire válaszol, a negyven éve elhunyt író, Krúdy Gyula lánya, Krúdy V állomás — Szeretnénk méltóképpen emlékezni arra az íróra, aki ugyan Szabolcsban, Nyíregyházán született, mégis Nógrád vallja magáénak, mert ezernyi kötelék kapcsolja hozzánk. nemcsak atyafisági réven, de ami ennél több: írói témavilágában, — Nagyon jő, hogy ezzel kezdi, mert nekem ez régi hánatam. majd íogok erről beszélni. Régi bánatom ez nekem, arról fogok panaszkodni, hogy Nógrád nem vallja magáénak. És ezt meg is tudom indokolni. Először is elmondom egy régi élményemet: voltam a balassagyarmati Palóc Múzeumban, ott kerestem Krúdynak egy icike-pici- ke nyomát, valami kis apró jelt. hogy itt járt, vagy hogy valamiről nevezetes, hogy Nógrád tudja: tulajdonképpen a Krúdy család nógrádi származású- De én bizony semmit sem találtam, még azt az egy könyvet se, azt az Álmok hősét, amit legalább oda lehetett volna tenni, ami köztudomásúlag az Ipolyságban játszódik és Krúdy Kálmánról. édesapám dédnagybátyjá- ról szól. aki ugye... híres betyár volt. Biztosan ismeri a történetét. — Akinek a története vasárnapi lapunkban jött— Igen, Kandúr címen, és akinek a történetét apu egy kisregényben írta meg. Álmok hőse címmel. Mikszáth Kálmán pedig Krúdy Kálmán csínytevései címmel. Tehát ezt én nagyon nehezményeztem. mert ugye a családfát nem tudom pontosan levezetni, de az biztos, hogy az én dédnagyapám. legidősebb Krúdy Gyula Nógrád ban született. és apnyira ott született. hogy haláláig palócosan beszélt. Na. most ő egyedül elszármazott onnét, mint jogász ember. a szabadságharc alatt elkerült Várpalotára, majd Debrecenbe és Debrecenből Nagy kálióra, és onnét Nyíregyházára, ahol a fia® megszületett, vagyis az én nagyapám. Viszont a család többi tagja ott maradt Nóg- rádban. Tehát a Krúdy János, meg az a híres betyár. Krúdy Kálmán és leszármazottjai, azok mind Nógrádban éltek, sőt haltak- A legutolsó Krúdy, aki ott van eltemetve az én nagyon, kedves Krúdy Pali bácsim, aki ugyancsak Krúdy unokatestvér volt és Karancs- berényben élt haláláig, s a karancsberényi temetőben van eltemetve. Tehát rövidre fogva a szót: én nagyon örülnék, ha a Palóc Múzeum valamiképpen jelezné legalábbis. ha többet nem is tehet, helyhiány vagy nem tudom mi hiánya miatt, — de jelezné ezt az érdekes tényt, amit azt hiszem, kevesen tudnak. A másik pedig, ami miatt úgy gondolom, hogy nemigen vallják, vagy nem eléggé vallják magukénak a nógrádi rk, hogy nem is tudom, van-e ott egyáltalán Krúdy Gyula utca? Mert az, hogy valaki a szívében hordja, az nagyon szép. de tettekkel kell bizonyítani. Nekem legalábbis utca, vagy művelődési ház. vagy iskola az jelent valamit. Na, most éppen ezt akarom javasolni, ha ez majd lehetséges, gondoljanak erre. hogy részben egv Krúdy Gyula utcát, részben pedig valami művelődési házat, vagy iskolát nevezzenek el róla. mert én úgy gondolom, mint gyakorlati ember, ha mi már nem leszünk itt. az iskolának a szép feladata, hogy egy-egy emléket ápoljon- Ezért örülök mindig, ha egy- egy magyar írónak iskolája születik az országban. Krúdy Gyula Gimnázium csak egy van ebben a pillanatban az egész országban. Nyíregyházán, úgy hogy még nem lenne nagy szerénytelenség, ha Nógrádban is lenne e"v Krúdy Gyula Gimnázium. — Azt hiszem, ennek semmi különös akadálya nem lehel. — Sn Is irrt hiszem. És akkor nagyon szívesen felajánlom már most. hogy anyaggal. vagy képpel, vagy valami megfelelő dologgal. ami oda illő. segítem a gimnáziumot, mert hiszen valóban úgy érzem, ők fogják ezt az emléket valamikor ápolgatni. —■ Illetéktelenül is köszönöm a felajánlást, — Hát ezt akartam elmondani, és örülök, hogy maga rögtön erre tért rá. Örülök, hogy már egy nógrádit elcsípek és elmondhatom, mi a bánatom. — Én ugyan nem nógrádi vagyok, hanem debreceni, A debreceni szerkesztőségem, éppen azon a téren volt. ahol Krúdy Gyula is újságírósko- dott• — Igen?.!. Tehát, akkor mindenképpen valahogy köze van a dologhoz. Na, hát a debreceniek már m''"tették a magukét, inert ott részben tábla jelzi, sőt továbbmentek, mert megrendelték a szobrát is. Víg Tamás szobrászművész csir 'Ha. Egy szobor van ugyan Nógrádban is. ezt el kell mondanom, a szécsényi könyvtár előtt. Ez megszületett valóban, még a régi könyvtárvezető érdeme, az Iványi... — Ödöné. • o — Iványi Ödöné, igen, a festőművészé. Az ő érdeme, de hát azért azt hiszem, ez még nem minden, amit Nógrád megtehet Krúdy-ügyben. Ugyanis októberben lesz apunak a 95- születésnapja is. ■. — És öt év múlva születésének századik évfordulója. ~ a nagyon-nagy évforduló. amire nem lehet elég korán elkezdeni előkészülni, legalábbis, ami a könyvkiadást illeti. Ügy, hogy bizony nagyon jó lenne, ha ezen elgondolkodnának. Van nekem egy Kelemen Pista nevű barátom Salgótarjánban, ha még ott van a művelődési osztályon-.. — Most Balassagyarmaton művelődési felügyelő. — Lényeg az: néki is szeretnék üzenni, hogy írtam neki egy nagyon szép levelet, amire nem érkezett válasz. Most kérdezem én. hoev az a levél eltűnhetett-e Salgótarján és Balassagyarmat között, mert már Afrikából is kaptam levelet és merem remélni, hogy a Magyar Posta az ügyesen csinálja a dolgát. Hát én nagyon időben, még októberben megírtam neki. gondoljanak az évfordulóra. De nem kaptam választ, nem tudom, hogy miért, majd ő megmond— Feltétlen megkérdezem — Jó?.. Hát mire kíváncsi még? — Érdekelne, hogy Krúdy Gyula lánya hogyan látja — bár azt hiszem, elég ostoba a kérdés, mert hiszen megvan a helye már — de, mégis megkérdezném. hogyan látja az édesapja helyét irodalmunk egészében? — Nagyon nehéz és rázós kérdés, mert azt hiszem túlmegy minden határon, amivel mi most rendelkezünk, részben pedig nem is tudok egy ilyen komoly értékelést most nagy hirtelen rögtönözni. De azt elmondhatom, hegy na- ngyon nagyot lendített a Krú- dy-ügyön annak idején, amikor megjelent az életműsorozat 1957 és ’68 között, két kiadó közös gondozásában. Ez volt az első nagy cselekedet, ami lendített a Krúdy-ügyön, a másik pedig a Vígszínházban bemutatott Vörös postakocsi kitűnő előadása- Két éven keresztül ment táblás házakkal, több mint száz előadásban, és aztán nem utolsósorban a Krúdy-film. a Színdbád.- Ez a három dolog nagyon fontos és értékes volt. Na, mért mondom én ezt el? Mert az a közmondás, hogy jó bornak nem kell cégér, az nem áll. Minden bornak kell cégér, a jónak is, és minden írónak kell propaganda, a legjobbaknak is. mert ba egy írónak nincs a piacon könyve akkor, akármekkora az az frő, csak egy elméleti nagyság. de gyakorlatban az olvasók nem jutnak hozzá, tehát nem ismerik, tehát nem szeretik. tehát nem él az emberek között. Tehát könyv nélkül semmi nincs. Énnekem van egv-két bánatom nemcsak Nógráddal, hanem a könyvkiadással kapcsolatban is. bár most megígérték, nagyon pozitív formában, hogy jön egy új Krúdy-életmű kiadás. éppen a századik születésnapjára tekintettel, és azért is. mert két éve Krúdyt szinte nem lehet Budapesten kapni- Nem tudom, vidéken lehet-e. de Pesten nem lehet. Ez. ha tényleg megvalósul, akkor nagyon ió lesz. Itt szeretnénk néhány olyan dolgot is kiadatni, ami a mai naoig sem jelent meg. vagyis vannak kiadatlan Krúdyk. — Az olvasók számára még ismeretlen Krúdyk? — Nemcsak az olvasók számára. még a szakemberek számára is ismeretlen Krúdyk. mert ami újságban jelent meg harminc, negyven, ötven évvel ezelőtt, az a gyakorlat számára annyi, mint a nix — magyarosan mondva. Tehát ami most folyik például a Magyar Nemzetben — nézze majd meg visszamenőleg. a pénteki számban indult, az a címe. hogy Élettörténetem — az is egy ismeretlen Krúdy. Hát ilyenek bőven vannak- Több kötetnyi elbeszélés, több kötetnyi tárca, több kötetnyi publicisztika és még regények is. Például a tiszaeszlári Solymosi Eszter története, ami egy hatalmas dokumentum kortörténeti regény. Százegy folytatásban jelent meg a Magyarországban , 1931-ben. Azonkívül a Kossuth fiúk amelynek egyik része még újságban sem jelent meg, kéziratban van nálam. Arról biztos tud, hogy az apu milyen szorgalmas író volt. Hogy a magyar irodalom egyik leggazdagabb életművét ő hagyta ránk— Éppen ezért, ehhez egy közbevető mondatot szeretnék. Az Irodalmi lexikon szerint, amikor Pestre került, rendkívül nehéz, nyomorúságos körülmények között élt, és a halála idején is nehéz anyagi viszonyok között volt Egy ilyen termékeny írónál mi volt az oka? — Maga az életforma, amit 5 is. meg a többiek is éltek, az sem került kevés pénzbe, ugyanakkor ő egyénileg sem tudott a pénzzel tiánni. elég könnyűkezű volt. Az az igazság, hogy ő egy időben jól keresett mondjuk az első világháború előtti években, amikor tizenháromban országos hírű lett a Vörös postakocsival és a Színdbád-novellák- kaL Akkor ő néhány évig jól keresett Igen ám. de egész életében televolt adósságokkal, na most ő az elukat mindig a másikkal tömte, soha nem érte utol magát. Ö nem a saját személyére költött, nagyon szerény ember volt. de maga az életmód-.. a barátok megvendégelése, az éjszakai élet.. — Voltak-e barátai? — Voltak barátai, de nem abban az értelemben, ahogy mi a barátságot értjük, hogy a barátainak mindent elmondott volna magárót vagy nagyon ks-dékeny lett volna a barátaival, ő nagyon ritkán nyilatkozott meg. Inkább figyelt. hallgatott, kevés beszédű volt. egyes embereket kedvelt, teljesen függetlenül attól, hogy milyen pozíciót foglaltak el a társadalmi életben- Azok lehettek egész kis újságírók, ismeretlen újságírók. Ha ő valamiért kedvelte, az emberi mivoltukért. tisztaságukért, vagy egyéniségükért, az teljesen független volt mindentől. Soha nem kereste a nagyok barátságát, vagy az előnyt, ha valakivel barátkozott. Az ő egész életét az írás kötötte le. Minden más. amit csinált, máso,d‘. vagy harmadrendű volt. A legfontosabb számára az alkotás volt— Az író feszármazottai közül örökölte-e valaki az apa tehetségét? — Senki. Senki... Senki nem örökölte. Mindenki nagyon jól tudott írni- A nővéaz apáról retm. a bátyám, könnyen fejezte ki masát, én magam is, de a tehetséget senki nem örökölte. Sajnos. Mert az, hogy valaki szépen fejezi ki magát, még semmi. Egyébként én megírtam az életrajzát, azt az utolsó tizenöt évet, amit velünk töltőt* 1 apám. Színdbád címmel 200 oldalon. Kiadó egyelőre nincs, ígéret az van. De hát majd akkor hiszem el. ha meglesz. Any- nyit mondhatok róla, hogy az a mendemonda, hogy ő a levegőben lebegett, nem olvasott, csak írt, és nem tudta, hogy mi van körülötte, az egy rendkívül balga dolog. Mert pontosan Ismerte a problémákat, ismerte a - legfontosabb embereket, olvasott, tájékozódott. utolsó percéig könyvtári tag volt. én hoztam neki a könyveket a Fővárosi Könyvtárból. Nagyon is érdekelte, hogy mi van a földön, és nagyon is tudta. Az, hogy aztán amit megírt egy tündéri lebegésbe helyezte, az az ő tehetsége Volt... De nem jelentette azt. hogy nem ismerte a korát. — Ehhez a tündéri lebegéshez kapcsolódnék egy kicsit. 0 a Tanácsköztársaság idején néhány írásával elkötelezte magát— Igen..* — Utána egy hallgatás következett. Tehát azt szeretném kérdezni, ha — feltételezzük — ha ma élne, hol lenne Krúdy Gyula helye?.-. Az ön megítélése szerint — Megítélésem szerint legalább egy Kossuth-díja volna. Azért, mert nagyon is megbecsülné a mai rendszer. Most visszatérve a tanácsköztársasági dologra: valóban pozitív cikkeket írt a Tanácsköztársaság mellett, de ami még érdekesebb ennél, részt vett a kápolnai földosztáson, személyesen ott volt. azért tudta megírni azt a kis brosúrát, aminek pontosan az a témája: a kápolnai földosztás- De van egy másik brosúrája is. amit nem ismernek. Az az első termelőszövetségről. a Fejér megyei termelőszövetkezetről szól. — ami névtelenül jelent meg. de a stílusáról megismertük és azonosítottuk- ö nagyon megbecsült embere volt Károlyi Mihálynak. Amikor összehívta az írókat tanácskozni, mindig meghívta őt is. Apu jól érezte magát abban a világban, mert eredendően demokratikus-liberális ember volt. Otthon erős negyvennyolcas érzelmek között nőtt, hiszen a nagyapja, nagyanyja effektiven részt vettek a negyvennyolcas ütközetekben. Komárom vára védelmében- Nagyapja mint honvédtiszt, a nagyanyja mint markotányosnő. « Úgy, hogy a negyvennyolc náluk szentség volt. A másik pedig, hogy abszolút demokratikus embe- rek voltak, akik úgy' is nevelték a gyerekeket, hogy apunak nem volt idegen ez a világ egyáltalában. Az viszont valóban úgy történt, hogy 1920-ban Pékár Gyuláék — Peícár Gyula és Császár Elemér irtóhadjáratot indított ellene és Móricz ellen és Kosztolányi és a többiek ellen is, aminek megmaradtak a cikkei. — A Petőfi Társaságon belül? A Petőfi Társaságon belül, ahonnan kiléptett. nem várta meg, hogy kiakolbólítsák, hanem megjelent egy nyilatkozata, hogy nem kíván oh un társaság tagja lenni. amei>- nek Herczeg Ferenc az elnöke és Pékár Gyula a tagja. Amellett volt egy Magyar Múzsa című újság Császár Eleméjrék birtokában, ahol Krúdyzmus vagy bolsevizmus címmel megtámadták és hazaárulónak titulálták. Ö erre írt egy nyílt levelet. Nyílt levél Pékár Gyulához a hazaárulásról. ami sajnos, nem jelenhetett meg. mert a cenzúra nem engedélyezte; de kéziratban fennmaradt. Ezek után tényleg évekig nyomták, utána jött a gazdasági válság. közben jöttek a betegségei — azért volt az utolsó tizenhárom éve olyan keserves. mert ezek egyik fonódott a másikba. Tehát volt a huszas üldözése, akkor már kezdődött a gazdasági válság és már huszonhatban Itczdödőtt a betegsége. Tehát harmincháromig szinte kikészítették teljesen az események és saját maga. saját egészsége. Ügy akkor már nem volt csoda, hogy nem volt pénzünk húsz után. Természetes folyomány volt. hogy nem volt miből- Mert ami megjelent, az éppen az életre kellett. Ha ő nem úgy bánik a pénzzel, ahogyan bánt, akkor még a háború előtt, vagy a háború körül szerez magának valamit, befekteti valamibe. Ha olyan, mint mondjuk Herczeg Ferenc, aki vett magának egy villát a Hűvösvölgyben, vett egy jachtot, amin jachtozott az Adrián. Ö berendezkedett és nagyobb meglepetés nem érhette. De apunak nem volt semmi kincse, vagv tőkéje. Ami volt. az el Is ment szépen- Még bútort se vett, semmit se vett. Könyvet se vett. Nekünk nem volt könyvtárunk. Amit kapott, tisztelet- példányt, vagy a saját könyveit eltette, addig, ameddig. Aztán elkérték tőle. akkor odaadta. Ami Krúdy-könyvem van. mind én vásároltam. Szóval ez volt nála. hogy nem adott ilyesmire. Azt nem bánta volna szegénykém, ha nincs annyi gondja, természetesen — mert hiszen senki sem szereti a gondokat. — Most az évforduló( napjaiban hívják-e Ont író-olvasó találkozókra? — Hát. az évforduló napjaiban nagyon megbolydult a világ. mert részben a televízióban lesz most szombaton, 12- én. (tegnap. A szerkó egy szép Krúdy-est, részben a rádióban ugyanezen a napon (tegnap. A szerk.) van egy szombat délelőtti műsor, ott fogok az apuról beszélni. Aztán lesz egy nagyon szép műsor ugyancsak a rádióban Krúdy és a zene címmel, ez egy hónap múlva lesz. azonkívül sok vidéki és pesti lap jelentkezett. akiknek cikkét kerestem és adtam- Magam is írtam cikkeket. Külföldre is került Krúdy. Romániába, az Utunk című lapba, mert van egy kedves román fordító, aki ebben a pillanatban az Ál- Petőfit fordítja. Úgy, hogy mondhatom, én október óta rettenetesen el vagyok foglalva. de ennél kellemesebb elfoglaltságot nem kívánok senkinek. Most Óbudán lesz egy Krúdy-megemlékezés, irodalmi est az Irodalmi Színpadon lesz, nahát ezeket mind el kellett látnom irodalmi anyaggal, cikkel. Sőt mi több. még Siófokon is most fognak felavatni egy táblát, amin jelzik, melyik házban nyaralt az apu? Aztán három szobrász foglalkozik vele ebben a pillanatban; Ligeti Erika kitűnő fiatal szobrásznő csinál egy Krúdy-plakettet, Mészáros Dezső egy szobrot Nyíregyháza számára és Víg Tamás egy szobrot Debrecennek. Tehát elfoglaltság bőven van. de mondom, na"von-na- gyon kellemes; bár mindig így lenne. — Ö egyébként,'■ miután végleg Pestre költözött, járt-e a felvidéki tájakon? — Járt. Részben járt a rokonoknál, tehát a Nógrádiban maradottaknál, — akkor még úgy tudom, élt a Krúdy Jár- nos, aztán ennek a lányai, az Izabella, meg Amália, ilyen régies nevük volt — meg Mária tán, ez volt háromnak a neve, na és a Krúdy Pali bácsi, aki aztán egyetlen utolsó mohikán volt a Krúdy- családból, aki Karancsb»- rényben élt. Tehát járt hozzájuk. ók első unokatestvérei voltak, mert hiszen apu nagyapjának a testvérbátyja volt Krúdy János, és ezek a Krúdy János gyerekei. Tehát unoka- testvérek voltak. És a felvidéken. ahol iskolába járt, Po- dolinban, ott is többször volt, visszatért háromszor-négy- szer is oda. Egyébként Podo- linban is van egy tábla — most már két éve —, hogy hol járt iskolába. Én magam is készülök Podolinba- Él ott egy édes öreg néni, nyolcvanéves; írta, hogy még szeretne a szívére ölelni, — akinek a testvére volt az a bizonyos Vitkó Irma, akivel apu tánciskolába járt. — Feltételezhető. hogy az ottani korabeli sajtóban nyoma lenne Krúdy Gyula útjainak? — Ezt én bizony nem tudom magának megmondani, mert én sajnos még a budapesti lapokat sem tudtam mind agnoszkálni, mivel nagyon sok kárt szenvedett a hírlap- tár. Még a Nemzeti Múzeumnak siíits meg mindene, miután részben eavszer leégett, részben az újságpapír magától is szétesik, részben a nyájas olvasók kivágják a nekik tetsző cikkeket zsilettpengével. Csoda ami megmaradt és annak nagyon kell örülni, ami egyáltalán van. Tehát én nem tudom, hogy az újságokban van-e nyoma az útjainak, de az írásaiban igen. Ug" rögtön itt a Kandúr, mint jó példa és maga ez az Álmok hőse című kisregény, ami az egész az Ipolyságban játszódik. De egyébként is többször hivatkozik. azt is ő írja meg. hogy a nagyapa egészen haláláig palócosan beszélt madaruk — Krúdy Gyula tulajdonképpen nyírséginek, felvidékinek. avagy budai polgárnak vallotta-e magát? — Hogy minek vallotta magát?. . • Hát, hogy minek vallotta, azt nem tudom, de műveinek a háttere, az amiijen jól érezte magát, amihez visz- szament, amilyen elmerült, az többet mond, mint ha én mondanék most valamit. Tehát a saját művei- Elsősorban a Nyírség, ahol született, akkor rögtön ide jön utána a felvidék és Nógrád a másik nagy táj élménye, de nem marad már el Debrecen sem, hiszen ott volt fiatal újságíró, s az is nagy benyomást tett rá. Ugyanakkor Várpalota és környéke, vagyis a Balaton is a nagyanyjáért, a Balaton kedvenc helye volt. Várpalota meg önmagáért. És u "van akkor. amikor Pestre érkezett, a Margitsziget, ahol tizenkét évig élt, azt ő nagyon-nagyon szerette. És életének utolsó három éve volt Óbuda. Tehát tulajdonképpen azt hiszem. 5 olyan ember volt. akinek több szülőhazája, is volt, és több kedves tája is, amit magáénak vallott- Anélkül, hogy a többihez hűtlen lett volna. Én nem hiszem, hogy őt ki lehet sajátítani bárkinek és bárhová«. Ez mind nagyon szépen megfér együtt. Épp ezért az egész ország magáénak vallhatja. — A halálának napjairól, pillanatairól hallhatnánk-« valamit? Azok nagyon szomorúak voltak. A kisregényemben megírom: én beszeltem vele utoljára este- Nem érezte jól magát már előző este. Be- mentem hozzá elköszönni, hát ez Y°tt az utolsó, ami emberi kapcsolata volt. Nagyon csöndesen halhatott meg — igaz, hogy egy tizenhárom éves gyerek nagyon mélyen alszik, mert én aludtam a másik szobában —, de semmit a világon nem lehetett hallani, tehát álmában. — az orvos szerint — álmában érte a halál* — A szivével? ■— A szívével. Egy nagy! széles rézágyban feküdt, úgy mintha aludt volna. Hogy sóit minden benne maradt, az biztos- Írni akart például Shak&speare-rőí egy regényt. De voltak más tervei is, mert maradtak feljegyzései, hogy mit akart megvalósítani. A kárt írni például Garibaldiról egy regényt. Két novella lett belőle. Utolsó percéig olyan termékeny volt, hogy mi nem is tudjuk felfogni, mit tudott volna még írni- Utolsó percéig dolgozott mégpedig igen lendületesen. Az életműve körülbelül ötven regény, több ezer elbeszélés, több ezer publicisztikai cikk és öt-hat színdarab. — A legtermékenyebb magyar írók egyike. — Hát, nézze. Ha azt veszi, hogy Jókai nagyon szorgalmas ember volt, és nagyon sokat dolgozott — apu huszonöt évvel kevesebbet élt. mint Jókai, és közel annyit írt, mint Jókai; akkor ez fantasztikus szám- Mert csak Jókait tudom viszonyítani; alá közismerten, nagyon-nagyon termékeny valaki volt. Talán ennyi, amit apuról röviden mondhatok. — Köszönjük a vallomást. Barna Tibor UOÜRÄD - 1973. májas 13., vasárnap 9
