Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)
1973-05-11 / 108. szám
'tapasztalatcsere fórum a homokhátságon A lajosmizsei Népfront Mg. Tsz. 1968. január 1-én, három gyenge termőhelyi adottságú, rossz eredményű termelőszövetkezet egyesüléséből alakult. Ezután nehéz időszak következett. Az 1968- és 69-es évek személyes jellegű problémái gátolták a kibontakozást, ugyanis a három közös gazdaság vezetői a tsz-ben maradtak, c,e nagyobbrészt alacsonyabb munkakörben. A termelőszövetkezet gazdaságilag ez idő alatt nem fejlődött, sőt, egy- fre reménytelenebbé vált a helyzete. Elöljáróban el kell még mondani, hogy a szántóterület 4048 kát, hold, amelynek csaknem 50 százaléka 2—3 aranykorona értékű futóho- tnok. Az átlagos aranykorona érték: 6.46. Az állatállomány takarmányszükségletét a gazdaság saját termésből biztosítani nem tudta, a hiányzó mennyiséget megvásárolta. Az erőgéppark összetétele leromlott állapotú, és igen vegyes típusú gépekből állt. A növénytermesztésben 1968-ban 15 féle, 1969-ben pedig 16 féle növényt termesztett a gazdaság. Szervezetileg három üzemegységre tagolódott a tsz-központo- sított termelésirányítással. Szanálás 1969-ben Az elmondottak is jelzik a termelés, a gazdálkodás nehézségeit, alacsony színvonalát, amelynek egyenes következménye a rossz eredmény, s emiatt az 1968-as gazdasági év után 1969-ben a termelőszövetkezetet szanálták. A szanáló bizottság véleménye találkozott a pártós at állami vezetés véleményével, amely szerint alapvető feladat a tsz-vezetők szemléletének megváltoztatása. Ehhez személyi változás is szükséges volt. Mindinkább világosbban láttuk, hogy a nagyüzemi gazdálkodás gyorsütemű fejlődése, napjainkban törvényszerűen megköveteli a termelést irányító szakemberektől az üzemszervezés és -vezetés állandó korszerűsítését Az átszervezésre vonatkozó végső döntést részletes felmérések és alapos közgazdasági elemzések előzték meg. A legfontosabb célunk a különféle tartalékok feltárása volt a gazdálkodás eredményének fokozása, a tagság megélhetésének javítása, életszínvonalának állandó emelése érdekében. Az elemzést követően — 1971. január 1-től — a gazdálkodást és a vezetést teljesen átszerveztük. Az első lépés Első feladat volt eldönteni a termelőszövetkezeti vezetés — szervezet felépítését. Abból indultunk ki, hogy egyetlen intézkedésnek sem szabad, sértenie a tsz-demok- ráciát. Első lépésként létrehoztuk a termelőszövetkezet csúc. vezetőséget, amelynek tagjai: az elnök, elnökhelyettes, párttitkár, főagronó- mus, főkönyvelő, főállattenyésztő és a jogtanácsos. Ezután az üzem szakmai irányítását két területre osztottuk: termelési és számviteli, közgazdasági területre. A termelési szakterület élén a főagronómus áll. A szakmai irányításra azonban inkább az ágazati vezetés a jellemző, a főagronómushoz elsősorban a növénytermesztés, az energiaszolgáltató és -fenntartó üzemek tartoznak. Az állattenyésztés közvetlen Irányítója a főállattenyésztő, aki a főagronómus felügyelete alatt látja el a feladatát. A számviteli, közgazdasági szakterület irányítója a főkönyvelő, akihez a pénzügyi rész és az alaptevékenységen kívüli tevékenységek tartoznak A termelési terület irányítóinak kapcsolata a számviteli és közgazdasági irányítással az üzemgazdasági csoport révén valósul meg. A központi Irányítás megszervezése után következett az üzemszervezés, amelynek megoldását összekapcsoltuk a jelenlegi és távlati fejlesztéssel. Sok módosítást vezettünk be. Megszüntettük a három üzemegységet és a központi üzemegységben a növény- termesztés irányítására egy önálló agronómust állítottunk, akit a növénytermesztési brigádvezetők segítenek. Az állattenyésztést telepvezető irányítja, a kisebb egységekben levő brigádvezetők közreműködésével. A fenntartóüzem élén technikus áll. Az energiaszolgáltató üzem munkáját gépesítési brigádvezető irányítja, aki a növénytermesztő önálló agro- nómushoz tartozik. A fogatok munkáját a növénytermesztési brigádvezetők szervezik. Ezzel az intézkedéssel a három üzemegység-vezetői állás megszűnt. Az üzemegységek összevonásával a gépparkot is központosítottuk. Új termelésszerkezet A korábbi években a veszteség egyik forrása az volt, hogy olyan területeken is gazdálkodtak, ahol csak 2—3 mázsa rozs termett. Ezeket a szántóterületeket a genetikus talaj térkép adatai alapján kialakított kategorizálás után* 1971-ben már nem műveltük. Hasznosításukat tervszerű ütemben —, melyet 1972-ben 30 hektáron már megkezdtünk — erdősítéssel kívánjuk megoldani. A rendelkezésre álló anyagi eszközeinket a más kultúrákkal hasznosított szántó- területeken folyó gazdálkodásra összpontosítottuk. Felülvizsgáltuk a termelés szerkezetét, a veszteséges ágazatokat felszámoltuk, a korábban termesztett növények számát felére csökkentettük. Ennek keretében — elsőrendű szempontként —■ gondoskodni kellett az állatállomány takarmánybázi- Bának biztosításáról. A vetésszerkezet kialakítása ennek a körülménynek a figyelembevételével történt. A kukorica-termőterületet növeltük, a termesztést teljes egészében gépesítettük. 118 kát. holdon mesterséges legelőt létesítettünk, növeltük a pillangósok területarányát. A több abraktakarmány lehetőséget nyújtott a szarvasmarha-hizlalás fejlesztésére. 1972-ben a takarmányellátást már saját termésből oldottuk meg. A munkaerőhelyzet felmérése után a vezetőség úgy döntött, hogy csak olyan növényeket állítunk a vetés- szerkezetbe, amelyek termesztése teljes egészében gépesíthető. Megkezdtük tehát termelésünk szakosítását — kialakítva a technológiát, a gépesítéssel összhangban. A terméshozamok növelése érdekében kulcskérdésnek tekintettük az intenzív fajták vetőmagjának használatát A termelésfejlesztési célkitűzéseink között fokozott gondot fordítottunk a tápanyagpótlásra, a műtrágyafelhasználást több mint kétszeresére növeltük. Ezzel elértük, hogy a növénytermesztési hozamok általában emelkedtek. Például a búza az 1970. évi 17 mázsás termés helyett 1972-ben már 25 mázsát, a kukorica 16 mázsa helyett 32 mázsát, a rozs 4 mázsa helyett 10 mázsát adott kataszteri holdanként. Az elavult gépeket kiselejteztük, a viszonyainknak legjobban megfelelő új, nagyobb teljesítményű erő- és munkagépeket vásároltunk. A traktorok számát az 1968. évi 31 darabról 18-ra, a típusokat 11-ről 5-re csökkentettük. Helyes sorrend Az üzemszervezés —, s a termelésfejlesztés — első szakasza a növénytermesztés teljes gépesítésével a ta- karményalap megteremtésével 1972-ben lezárult. A következő szakasz a IV. ötéves tervünkkel összhangban a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése, egy 300 férőhelyes szakosított tehenészeti telep kialakítása és a hizlalás további fokozása. Ügy éreztük —, és ezért korábban úgy is döntöttünk —, hogy a sorrendet a növény- termesztés fejlesztésével kell kezdeni, amelyre ráépülhet egy korszerű nagyüzemi szarvasmarha-tenyésztés. A termelés irányítását is korszerűsítettük. A termelési folyamatot irányító szakemberek írásban megkapták a munkaköri feladatokat, erkölcsi és anyagi felelősség- vállalása mellett. A termelési színvonal növelésénél egyik legfontosabb tényezőnek a technológiai fegyelmet tartjuk. A tervezéskor ágazatonként részletes technológia készül, amely szöveges és számszerű formában, mennyiségekben és forintban is kifejezve, tartalmazza a tervfeladatot. A kiadott technológiai előírásoktól eltérni csak indokolt esetben az illető szakmérnök vagy a főagro- nómus előzetes engedélyével lehet. Számolnak az agronómu&ok A termelést közvetlen irányító és azt végrehajtó szakembereket anyagilag is érdekeltté tettük, a tervfeladatok teljesítéséért, illetve túlteljesítéséért. Kidolgozásra került a termelőszövetkezet prémiumszabályzata. Ez az érdekeltségi rendszer arra kényszerítette az agronómu- sokat, akik köztudomású, nem szeretnek adminisztrálni, hogy papírt, ceruzát vegyenek kézbe, és számoljanak, állandóan ellenőrizzék a saját munkájukat. Ezzel elértük azt, hogy a költséggazdálkodásunk a korábbiakhoz viszonyítva lényegesen javult, a technológiai fegyelem megszilárdult, a hozamok emelkedtek. Mindez eredményesebbé tette a gazdálkodást Ahhoz, hogy termelőszövetkezetünk korszerű nagyüzemmé váljon, a nyilvántartásoknak nemcsak — és talán nem is elsősorban — a vagyonvédelmet kell szoi- gálniok, hanem a gazdasági döntések megalapozását. Ezt a célt szolgálja a havonta készített ágazatonkénti részletes tájékoztató értékelés, melyet a termelést irányító szakemberek rendelkezésére bocsát a számvitel. így lehetséges, hogy a szövetkezet vezetősége időben és megalapozottan intézkedjék. Nyúl Ferenc, a lajosmizsei Népfront Tsz főagronómusa, Bánáti Lajos, a lajosmizsei Népfront Tsz főkönyvelője Napirenden: a tananyagcsökkentés Módosított tantervek, óratervek — Már szeptembertől érvényes Az állami oktatás továbbfejlesztéséről szóló elmúlt évi párthatározatnak megfelelően a szakemberek kidolgozták az általános és középiskolai tanulók túlterhelését mérséklő, újabb intézkedéseket. Ennek sorában napvilágot látott a művelődésügyi miniszter utasítása az általános iskolai tantervek módosításáról. Egyidejűleg közzétették az irányelveket is, amelyek alapján végre kell hajtani a szeptember 1-én életbelépő utasítást. Az irányelvek hangsúlyozzák: az oktató-nevelő munka hatékonyságának növelése és a tanulóifjúság egészséges fejlődésének biztosítása halaszthatatlan feladattá tette az általános iskolai tananyag csökkentését. Valamennyi tantárgy tanítási anyagát és tantervi utasítását módosítják. Változatlanul érvényben maradnak az általános iskola céljával, feladataival és az egyes tantárgyak tanításának^ feladataival foglalkozó tantervi részek. Nem módosul az osztályfőnöki órák tanterve, továbbá a testnevelés szakosított tanterv és a matematika szakosított tantervkiegészítő. A tananyagcsökkentés egyes tanítási anyagrészeknek a kihagyását, módosítását, esetenként átcsoportosítását jelenti. A tananyagcsökkentéssel együtt részben pontosabbakká váltak, részben csökkentek a tantervi követelmények. A tantervi anyag csökkentésének megfelelően csökken a tankönyvek és az egyéb tanulói segédeszközök anyaga Is (elhagyással, kiegészítő anyaggá, olvasmánnyá minősítéssel). sőt esetenként a tananyagcsökkentés — a tanterv általános szövezegése miatt — elsősorban a tankönyvet veszi alapul. A követelményeket a csökkentett tananyag segítségével kell elérni. Célul kell kitűzni, hogy az iskola és ne az otthon legyen a tanulóknak az a munkahelye, ahol feldolgozzák és elsajátítják a tananyagot és teljesítik a tantervi követelményeket. Ezért alapvető fontosságú a tanítási órák intenzív és gazdaságos kihasználásának fokozása és a házi feladatok lényeges csökkentése. Az írásbeli és szóbeli házi feladatok elvégzésének együttes ideje az átlagos képességű tanulók számára — évfolyamonként fokozatosan emelkedőén — az első—negyedik osztályban napi egy, az ötödik—nyolcadik osztályban napi két óránál nem lehet több. Az ötödik—nyolcadik osztályban elsősorban az írásbeli házi feladatok csökkentése szükséges. írásbeli házi feladat csak magyar nyelv és irodalomból, orosz nyelvből és számtan-mértanból adható. Hétfőre sem az első—negyedik. sem az ötödik—nyolcadik osztályban nem szabad írásbeli házi feladatot adni. Napközis és tanulószobás tanuló nem vihet haza házi feladatot. A művelődésügyi miniszter utasításban szabályozta a gimnáziumok nappali tagozatának óratervét is. Az utasítás többek között meghatározza, hogy az általános tantervű első és második osztályokban a kötelező heti óraszám 30, gyakorlati foglalkozás esetén 33 lesz. Az általános tantervű harmadik és negyedik osztályokban a tanulók választása szerint vagy a második idegen nyelv (angol. francia, olasz, spanyol, nemzetiségi nyelv, latin), vagy a gyakorlati foglalkozás tanulása lesz kötelező. Az általános tantervű harmad!)- és negyedik osztályokban így a heti kötelező óraszám 31 lesz. A szakosított tantervű — tagozatos — első és második osztályokban a miniszteri utasítás a kötelező óraszámot heti 33-ban jelölte meg. A tagozatos harmadik és negyedik osztályok tanulóinak a heti kötelező óraszáma 30. a második idegen nyelv választása esetén 33. Az utasítás egyik érdekes* sé"“. hogy a gimnáziumok valamennyi osztályában az eddigi heti kétórás testnevelést háromra emeli fel. A heti három óra testnevelés órakeretének beosztását az iskolák igazgatói határozzák meg az adott lehetőségek figyelembevételével. A miniszteri utasítás hatályba lépett, rendelkezéseit a gimnáziumok nappali tagozatának valamennyi évfolyamán 1973. szeptember 1-től alkalmazni kell. (MTI) Bocskai-forradalom Nógrádban A TIZENÖT ÉVES háború hadjáratai folyamán különböző nemzetiségű zsoldos csapatok lepték el a törökök által meg nem szállt Magyar- országot. Idegen katonák fosztogattak és raboltak magyar falvakban és városokban. Elbocsátott vagy még zsolriban álló hajdúk és végvári katonák várták az alkalmat, hogy a garázda császári hadak ellen forduljanak. Bocskai István, Várad kapitánya állt a felháborodott magyar katonák és jobbágyok élére. Mindenekelőtt egyezséget kötött a törökkel, hogy szabad kezet nyerjen a császárral szemben. Sietve csapatokba szervezte a hajdúkat és 'a kóbor katonákat, hogy felvehesse a harcot az ellenségként fellépő zsoldosokkal. A forrongó néppel összefogva a hajdúk Álmosánál megsemmisítő csapást mértek a császár egyik hadoszlopára. Ezerhatszáznégy őszén a felkelés gyorsan átterjedt Felső-Magyarország területére. Mozgékony, gyors lovas hajdúk gerillaharcmódja felőrölte, visszavonulásra, sőt, menekülésre késztette Basta császári tábornok nehézkes seregét. Kassa, Lőcse, Bártfa és Kisszeben lelkesen fogadta a győztes hajdúkat. Bocskai egyik alvezérét, Rhédeyt bízta meg a Felvidéki déli részeinek felszabadításával. Csapatai december 23-án érkeztek Fülek közelébe. A várban Tannhäuser császári tiszt ötszáz katonával tartózkodott. Rhédey, aki nemrég a vár parancsnoka volt, jól ismerte a vár erős védőműveit. Tudta, hogy jelentéktelen tüzérségével a vár ostroma nem járhat sikerrel. Gyors elhatározáshoz jutott: a vár alatt elterülő várost elfoglalja, a várat pedig kl- éheztetéssel megadásra kényszeríti. így is történt. Húszon harm adikáról 24-re virradó éjjel a hajdúk megrohanták és elfoglalták a fallal övezett várost. A meglepett német őrség naigy részét megsemmisítették. Néhány ház lángba borult az éjszakai harcban. Reggel a felkelők kezén volt a város. FÜLEK VÁROS elfoglalása után Rhédey megadásra szólította fel a vár védőit Miután ez nem történt meg, a hadjárat folytatására szánta el magát. A vár körülzárásá- ra Bosnyák Tamást négyszáz hajdúval visszahagyta, akiket a környék felfegyverzett parasztjaival kiegészített Ezalatt Nógrád megyében futótűzként terjedt Bocskai szabadságharca. A várak sorjában a felkelők mellé álltak. A hajdúsereg egy része az Ipoly völgyében folytatta előnyomulását Amint Szécsény kapitánya, Géczi András a hajdúk közeledéséről értesült 'fegyverletételre szólította fel a vár német katonáit A germánok azonban vonakodtak a felszólításnak eleget tenni, mire a kifejlődött harcban lekaszabolták az ellenállókat. Szécsény örömmel fogadta a bevonuló hajdúkat December 27-én Gyarmat vára is kaput nyitott a forradalmi bajdúseiregnek. Két nappal később Drégelypalánk kapitánya, Kovács Boldizsár kétszáz főnyi lovasával csatlakozott a felszabadító harchoz. Gyarmaton Kettej Ferenc hajdútiszt parancsnokolt. December 30-án felhívást tett közzé. Ebben kihirdeti, hogy ura, Bocskai István, aki az igaz Miért és a magyar nemzet mellett fogott fegyvert, küldte őt néhány ezer hajdúval erre a földre. Kijelenti, hogy ass, aki fejet hajt ura előtt, annak sem hitében, sem jószágában sem pedig marhájában bántódása nem lesz, azonban fegyverrel lesznek azokon, akik erre nem hajlandók. Bocskai hatalmának bizonyítására felsorolja a már meghódolt Szécsény, Gyarmat, Űj-Palánk, Drégely, Buják, Hollókő, Somoskő, Kékkő várakat és Fülek városát. Végül magas adót vet ki a birtokos urakra és felszólítja őket, hogy azt hat napon belül Szé- csényben fizessék be! Nyilvánvaló, az erélyes, hangvételű felhívás a birtokos nemességhez szólt. Arról; hogy mennyiben tették eleget a felszólításnak, feljegyzés nem maradt fenn. Kettej lovasaival nem tartózkodhatott sokáig Gyarmaton. A forradalmi hadjárat gyors cselekvést követelt, 1605. január elején Rhédey, a hadműveleteket már a korponai várból vezette. Május 5-én Tannhauser élelem hiánya miatt feladta a fülek! várat. A nyár folyamán Nyitra, Nagyszombat és Trencsén hódolt be Bocskainak. A nyugat felé elvonuló haidúcsa- patok elkerülték Nógrád várát. Portyázó lovas osztagaik eljutnak a Dunántúlon át Stájer vidékekre, átlépik Morvaország határát, sőt Prágát is nyugtalanítják. HOMONNAI Drugeth Bálint naplójában fordul elő egy feljegyzés amely Nógrád- várra vonatkozik. A felkelő vezér Érsekújvár ostromát vezette. 1605. október 6-án két német főtiszt érkezett hozzá azzal a jelentéssel, hogy Nógrád várát Bocskai hatalmába akarják átadni, csupán hitlevelet kémek, hogy az elvonuló németeknek bántódá- suk ne legyen. Homonnai elfogadta az ajánlatot és Keresztúri Istvánt nevezte ki a vár kapitányává. Minden bizonnyal a vár magyar katonái és a környék lakosain?/; fenyegető magatartása késztette a németeket a vár feladására. A hajdúk hadjárata alig egy év leforgása alatt felszabadította egész Felső- Magyarországot. Ez elegendő idő volt ahhoz, is, hogy a magyar és szlovák nép Bocskait ismerje el fejede1 mének. H. K. 4Asszonyok a málnásban Kulcsár felv.
