Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)

1973-05-31 / 125. szám

MAI KOMMENTÁRUNK A rétek füwe Uj üzem megyénkben Tudják, hogy mit akarnak A pMangós takarmány betakarítása mel­lett: a réteik kaszálását is meg kell kezdeni — mondta Nógirádsaakálban az egyik idő­sebb termelőszövetkezeti tag. A türelmetlen- sás át azzal indokolta. hogy a- szárazság miatt szálas takarmányban olyan szűkös esztendő elé nézünk, ha nem takarítjuk be lelkiismeretesen ami termés van, nehéz lesz megvalósítani a szarvasmarhaprogramban erre az .esztendőre célul tűzött feladatot. A nyugtalanság bölcsen gondolkodó em­berre vall, tanácsát nem csupán Nógrádsza- kálban. hanem mindenütt a megyében meg kell szívlelni. • A szántóföidőn termesztett szálas takar­mányokon túl nagy területen rendelkezünk szénával. Tapasztalatból merítve mondjuk: eddig nagyon „félvállról” vettük ennek a szénának a betakarítását. Pedig érdemes odafigyelni a nagy értékre. Bizonyítására a következő számadatot közöljük: „A mező- gazdaság minden, esztendőiben 110 millió dollárt, költ fehérjeimportra, pedig a hazai réten és legelőn intenzív módon, temjeit fe­hérje feleannyiba sem kerül., mint áss im­port”. Nógrád megyében a rétek nagy kiterjedé­sű ek. Az Ipoly völgye országosan is neves takarmánytermő terület — ahol. a mocsár nem lett úrrá rajta, de ez egy más kérdés —, ezentúl a völgyekben, az erdők szelén, nem utolsósorban az út menti árokpartokon nagy mennyiségű takarmány terem. A szak­emberek véleménye szerint az itt termett takarmányok táperöben vetekednek a leg­jobb minőségű szántóföldi takarmánnyal. Ez indokolja, hogy a nem kis jelentőségű takarmánybázisit az utolsó szálig hasznosata­oi kell Ezzel — feltételezhető — nem mond­tunk újat a mezőgazdaságban dolgozó embe­reknek. A nógrádszakáld idős tsz-tag sem mondott újat, mint ahogyan nem is szándé­kozott újat mondani. Inkább figyelmeztette az illetékeseket. Mert valljuk be őszintén, hogy a sok elfoglaltságban nem mindig ér­kezünk a rétre menni és gondosan betakarí­tani az értéket. Arról már nem is szólunk, Hogy az út mentén ott érik el a fű és érték­telen, száraz szalmává válik. Mi tehát a feladat? Be kell takarítani a rétekről, a völgyekből, az erdőik szegélyéről, az út mentéről és mindenütt ahol csak te­rem, a szénámakvalót. Sajnos, ez nem csu­pán elhatározás kérdése. Ezt a nem is kis feladatot — ahogyan más tennivalóit — meg kell szervezni, méghozzá nagyon gon­dosan. Más esztendőben is ..bűn” volt nem leka­szálni a nagy értéket képviselő füvet. Az idén még nagyobb „bűn”, mert szárazság van, ta­karmányban szegény esztendő -elé nézünk, miközben a szarvasmarhaprogram megva­lósításán fáradozunk. A relék lekaszálása, betakarítása legyen olyan feladat, mint más munka. Az elmúlt évben megjelent kor­mányhatározat kimondja, hogy ahol június 10-dgnem kaszálják le az út iménti árkok fü­vét, ott akinek a takarmányra szüksége van, lekaszálhatja azt, hazaviheti térítésmente­A pillangósok nem elégítik ki az igénye­ket, szükség van a rétek, árkok, völgyek, er­dőszélek termésére is. Takarítsuk be mara­déktalanul. — B — A túlóráztatás ellenszere örökzöld téma, amiről különbö­ző hangszerelésben már sokszor és b okféle megközelítésben írtunk, azonban több üzemben mind a mai napig alapvető változás, saj­nos, nem következett be. Az elmúlt évben a megye szo­cialista iparában az egy munkás­ra jutó túlórák száma 15,6 száza- l* kkal csökkent Ez a szám azon­ban sok mindent takar. Van, a iol ennél jóval nagyobb mér­tékben. másutt pedig kisebb mértékben, vagy egyáltalán nem csökkent, éppenséggel növeke­dett. Valószínű, ez mondatta az e gyik felszólalóval az alábbiakat az SZMT-elnökség legutóbbi ülé­sén: — Sajnos, e területen nem tudtunk kellően előrelépni. Van­nak üzemek, ahol az exportterv teljesítését túlórák nélkül el sem tudják képzelni. Az utóbbi idő­ben pedig egyik-másik üzemünk­ben lábrakapott a különböző műszakok szervezése, a szerve­zetlenségből adódó lemaradások pótlására, a szabad szombatok, a pihenőidő felhasználásával. A túlóráztatás mértékét a Mun­ka Törvénykönyve, valamint a vállalati kollektív szerződések is szabályozzák. Ennek betartását egyes üzemekben, vállalatoknál félvállról veszik. A Nógrádi Szén­bányák Vállalatnál a bázishoz képest ’72-ben ugyan csökkent a tulóra-felhasználás, a kollektív szerződésben engedélyezett óra­számnak viszont a dupláját hasz­nálták fel. Az említett időszak alatt a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben 50, a Nógrád megyei Élelmisaer-kiskereskedelmi Válla­latnál 6,8 százalékkal nőtt a túl­óra-felhasználás. Növekedett a túlórák száma az egészségre ártalmas munkakörök­ben, holott a Munka Törvény- könyve előírja a napi túlóra­maximumot is. Az előbbiek el­lentmondanak a dolgozók pihe­nési idejét biztosító kormányzati előírásoknak, drágítják a terme­lést, ugyanakkor elveszik a dol­gozók egy részétől a bérfejlesz­tés lehetőségét. A jelenlegi helyzet alapvető oka egy korábbi szemléletből táplál­kozik: túlóra nélkül nem lehet folyamatosan, jól termelni. A nyi­tott szemmel járó munkások vi­szont ennek ellenkezőjét állít­ják, mondván: a szervezetlen­ség szüli a túlórát. S hogy meny­nyire nekik van igazuk, azt azok a felmérések bizonyítják a legjob­ban, amelyek kimutatják, hogy a munkásoktól független veszteség­idők (szervezetlenség, gépállás, szerszámhiány, anyaghiány, meg­rendeléshiány stb.) 25—30 százalé­kot tesznek ki. Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni, ha egyes gaz­dasági vezetők görcsösen ragasz­kodnak az említett koncepcióhoz. Ennek hangoztatása közben, saj­nos, megfeledkeznek arról, hogy a túlóráztatásnak egyetlen gyógy­szere van. Ez pedig a magas színvonalon szervezett, alaposan és körültekintően irányított ter­melőmunka. Ezt kell megterem­teni. S ilyen szellemben kell a szakszervezeti bizottságoknak el­látniuk érdekvédelmi feladatukat V. ft. Májusi délután — b A VEGYÉPSZER igazgatója válaszol A NÓGHRAD április T8-S számában cikk jelent meg ar­ról, hogy 388,5 millió forintos költséggel felépült a Vegyi­műveket Építő és Szerelő Vállalat Salgótarján* gyé-ve©ysé- ge 1973 első félévi termelési terviük 30 millió, a második fél évben már 80 millió forint De a gyáregység vezetődnek véleménye szerint fontos gépeik hiányoznak és főleg nincs elegendő megrendelés. A kezdő gyáregységnek még nincs es nem is lehet kellő önállósága, piackutatással, vállalkozá­si ajánlattal és szerződéskötéssel a budapesti központ fog­lalkozik. Ezért felkerestük Győri Józsefet, a Gépgyártási Igazgatóság vezetőjét és a feladatok, gondok megoldására tőle kértünk választ. A beszélgetésen részt vett Trizna Já­nos, a salgótarjáni gyáregység vezetője k>. — FeKileftisziítő, rozsda- mentési tő berendezés az ere­deti tervekben szerepeit-e, és szükség van-e arra a salgó­tarjáni gyáregységben? — Az eredeti beruházási terviben szerepelt a feliület- tiszitító berendezés beszerzése, de az építkezés a tervezett­nél többe került, laposvas, szögivas és U-vas, valamint lemeztisztító berendezésre csak két év múlva lesz pén­ze vállalatunknak. Jelenleg nem is tudnák kellő mérték­ben kihasználni a berende­zést, a munkákat Tatabányán és a váci hajógyárban koope­rációban elvégezhetik. — Acélszerkezet- gyártássá!, vagy vegyipari gépek és be­rendezések gyártásával kí­vánják a salgótarjáni gyár­egységet foglalkoztatni? — A kapacitás 20 százalé­kát egyedi n ehézaeél-szerke- zeti gyártással, hogy a fejlett lemezelőkészítő és hegesztő- berendezéseket hasznosíthas­suk, A munkások és a gépek nagjtebb része vegyipari gé­peket és berendezéseket fog gyártani. Előzetes tárgyalá­saink szerint az olefmprog- ram második részébe kapcso­lódik be a salgótarjáni gyár­egység. Ez 1975—1976-ban je­lent nagy feladatokat. Addig fel kell készülni, szükséges, hogy a munkásokat átképez­zük, a megfelelő technológiai gyakorlatot megszerezzük. A gyógyszeripar és a növényvé­dőszer-gyártás nagy fejlődés előtt áll, ehhez különböző készülékeket akarunk szállí­tani. — Az elképzeléseket a vál­lalati központ hogyan ponto­sította. készítettek-e középtá­vú tervet, mit tettek, hogy ez év második felére és 1974-re a salgótarjáni gyáregység ka­pacitásának megfelelő meg­rendelés legyen? — A beruházási program tartalmazza a gyáregység ter­melésfelfutási ütemét. A prog­ram elkészítése óta eltelt idő­szak; a bekövetkezett beruhá­zási, piaci helyzet szükséges­sé tette a felfutási program módosítását, mérséklését. A gyáregység termelési felfutá­sának műszaki-gazdasági problémái és eredményeiről szóló legújabb összefoglalót Győri József igazgató Trizna János gyáregységvezetőnek átadta és egyidejűleg rendel­kezésemre bocsátotta a gyár­egység műszaki felfutásának legújabb tervezetét. Ebből ki­tűnik, hogy a létszám mellett főleg a gyártmányösszetétel- től függ az éves termelési ér­ték. ö,t variációiban készítet­ték a tervezetet. Mennyi igény és mennyi megrendelés lesz acélszerkezetre, szénacél­tartályra, illetve hőcserélőre, mennyi saválló tartályt és hő­cserélőt gyártanak? Ettől füg­gően 1974-ben a gyáregység 110—214 millió forint értéket termelhet, és nem vitás, hogy a megrendelések összetételé­től jelentős mértékben függ a gazdaságosság is. A gyárt- mányösszetétel várható ala­kulása szerint pontosan ter­vezték a munkások szakmák szerinti összetételét. A táblá­zatokból leolvasható, hogy a márciusi 172 szakmunkás he­lyett 1974-ben 300-ra lesz szükség. A 21 előkészítő laka­tos helyett 51, 90 lakatos he­lyett. 135 és a jelenlegi két minősített hegesztő helyett 30-ra lesz szükség. Az igazga­tó hangsúlyozta, hogy fokoza­tosan lehet az egyszerűbb gyártmányokról nagyobb szakmai tudási: igénylő bo­nyolultabb termékekre áttér­ni, de három—négy év alatt el kell érni az országos normát, ki kell használni a teljes ka­pacitásit. Olyan emberekre van szükség, akik dolgozni alkarnak és hajlandók tanul­ni. Ugyanis a vegyipar gyor­san fejlődik, az egyedi gyár­tás az átlagosnál nagyobb feladatok elé állítja az embe­reket, folyamatos képzésre és gyakorlati ismeretekre van szükség, i — Mit tettek és milyen in­tézkedések várhatók, hogy az új gyáregységnek ne csak tervei, hanem megrendelései és folyamatos munkája le­gyen? — Már az elmúlt évben 589 millió értékű ajánlatot küldtünk ügyfeleinknek. Tár­gyalunk, hogy Jugoszláviába timföldgyári gépészeti beren­dezésieket, a .szocialista orszá­gokba kozmetikai, gyógyszer­alapanyag-gyártáshoz gépeket gyárthassunk. Szó van arról is, hogy belföldi rendelésre nagy értékű saválló tartályo­kat szállítunk. A Nehézipari Minisztérium távlati fejleszté­si terveivel összhangban dol­gozunk, arra törekszünk, hogv az igényeket figyelembe ve­gyük és gyártási feltételeink­nek megfelelő saját profilt alakítsunk ki Salgótarjánban. Együttműködésre törekszünk a VÉG YTER V -ved, és az OL.A JTERV-vei, a Műszaki Kémiai Kutató Intézettel és más szeivekkel. Hajtóművek gyártását és szerelésiét foly­tatjuk, kedvező jelek mutat­koznak, hogy évi 400—500-as szériára kapunk megrende­lést. A Péti Nitrogén Művek­nek 1973-ban szállítunk, tár­gyalunk arról, hogy csehszlo­vák ' exportra és a Borsodi Vegyi kombinát löszére külön­böző berendezéseket gyár­tunk. A BNV-n kiállított és már Salgótarjániban gyártott gyógyszer- és édesipari gépek iránt élénken érdeklődtek, előzetes tárgyalásokat folytat­tunk. A Hajtómű- és Festőbe­rendezések Gyára, vaHamänt a KGMTI részére berendezé­sek gyártásával és együttmű­ködéssel kapcsolatos tárgya­lásokat folytatunk. Győri József igazgató el­mondta, hogy a salgótarjáni gyáregység gyártási felfutása állandó vállalati központi kérdés, amit állandóan nap­rakészen pontosítanék. De nem mondott ellent annak a megállapításnak, hogy erre a tervre már régebben szükség lett volna. Jó és szükséges, hogy a tervezet több variá­cióiban készült el, de inkább a vállalat törekvéseit tartal­mazza, kevésbé alapszik a konkrét megrendeléseken, mert a sok kiküldött ajánlat és előzetes megbeszélés elle­nére is kevés a megrendelés. A vállalat már tudja, hogy mit akar, ismeri, hogy számé­ra mi gazdaságos. De a leg­jobb terv értékét is csak a megvalósítás valóságával le­het mérni. A gyáregység dol­gozóinak az a feladata, hogy minél hamarább elsajátítsák a gyártási technológiát, fe­gyelmezetten dolgozzanak. A vállalati központ & a gyár­egység vezetőségének eredmé­nyesebb összefogásával, a 8 fős központi vállalkozási főosztály munkájának foko­zásával pótolni lehet a lema­radást. F. fa. M i a magyarázata, hogy a kispolgáriság, mint szemlélet és magatar­tásforma a mi mai társadal­munkban is rendkívül haté­kony és eleven, újratermelődé­se meglevő folyamat? Mi in­dokolja, hogy a szocializmus alapjainak lerakása után, a marxizmus hegemóniájának idején, az átmeneti társada­lomban is ilyen intenzíven jelentkezik ez a magatartás- forma? Az okok számba vételénél a külső »tnyezőkből kell kiin­dulnunk. A szocialista társa­dalmat kapitalista környezet­ben építjük. Az imperializmus nemzetközi méretekben ható erő, s erőteréből mi sem von­hatjuk ki magunkat. Jelentke­zik ez a gazdasági sikereik túlhangsúlyozásában csakúgy, mint a fellazítás módszerei­ben. De az imperializmus léte már önmagában alapja a kis­polgáriság újratermelődésének a szocialista világrendszeren belül is. Újratermel hetik a kispol­gáriságot azok az ellentmon­dások is, amelyek a szocialis­ta táboron, illetve a nemzetkö­zi munkásmozgalmon belül je­lentkeznek. Zavaró hatásuk épp a szemléletre nagyfokú, azt a létbizonytalanságot erő­síti fel, amely a kispolgáriség- nak amúgy is alapsajátossága. Ezekhez a külső okokhoz igen sok belső tényező is járul. S ezek a fontosabbak, mert ha­tásuk folyamatos és közvet­len, az ember hétköznapi cse­Konzulfäciö (3.) Mi tartja íenn a kispolgáriságot? lekedeteit és magatartását érinti. A kispolgárság, mint társa­dalmi erő a szocialista fejlő­dés megindulása után is meg­maradt. Sőt, erősödését a kis- polgáriságnak, mint szemlélet­nek gyarapodását a személyi kultusz évei ideológiailag is tovább erősítették. A törvény­telenségek fenntartották a lét­bizonytalanságot, a gyanakvás légköre az emberek atomizá­lódását erősítette. A munkás­nak alig volt beleszólása az üzem dolgainak intézésébe, a termelésbe, a túlzottan erős központi irányítás miatt, s ez is növelte bizonytalanságérze­tét. Az öntvenes évek közepén felerősödő revizionista hul­lám sem gyengítette ezt a ha­tást, legfeljebb módosította, új. vonásait, új területeit bonta­koztatta ki. A kispolgáriság továbbélésé­nek gazdasági okai az átme­neti társadalom gazdasági helyzetéből fakadnak. Ko­runkban a tulajdonviszonyok — bár alapjaiban szocialisták — mégis viselnek magukon a múltból örökölt vonásokat. Van különbség állami és szövetke­zeti tulajdon között is, sőt, az állami tulajdon néha magán­használatúvá" válik (pl. gebí- nek). Ezek objektív tények. Már szubjektivebb tartalmú, de ugyancsak tény, hogy a tu­lajdonviszonyok szocialista fejlődése, a magántulajdon háttérbe szorulása miatt a személyi tulajdon a társada­lom köztudatában lassanként kezdi elfoglalni a magántulaj­don helyét, és rétegképző té­nyezővé válik, vagy legalábbis értékelési státusszemponttá. Gazdasági okként értékelhe­tő továbbá az is, hogy bár a tulajdonviszonyok alapvetően változtak a szocializmusban, a munkamegosztás sok vonatko­zásban öröklött. A kizsákmá­nyolás, a munka nélküli élet lehetőség^ megszűnt ugyan, megmaradt viszont a falu és város közötti, a fizikai és szel­lemi munka közötti, az irá­nyító és végrehajtó munka közötti különbség is. A meg­maradás persze relatív, ezek a folyamat egészét tekintve szocialista irányban fejlődnek gyorsuló ütemben, de még nem teljesen szocialista munka- megosztási viszonyok. A mun­kamegosztás bizonyos lényeges elemeinek megmaradása gaz­dasági-társadalmi alapot je­lent a kispolgáriság újraéle­déséhez és fennmaradásához. A szocializmus jelenlegi vi­szonyai gazdasági vonatkozás­ban is átmenetet képeznek a kapitalizmusból a kommuniz­musba, K az átmeneti időben több kapitalista gazdasági for­ma tovább él. O kai a kispolgáriság új­ratermelődésének azok a hibák, amelyeket a szocializmus építésének folya­matában eddig elkövettünk, s amelyeket esetenként ma is elkövetünk. E hibák sokrétű­ek, következményük, hatásuk is éppen ilyen differenciált, néha nem közvetlen, hanem indirekt; máskor legfeljebb csak távoli vonulataiban is­merhető fel a kispolgáriság terjedésében ennek az okcso­portnak a szerepe. Például a gazdasági életünk folyamatában fel-fellépő ne­hézségek. Az újra és újra elő­álló beruházási feszültségek; a fogyasztói árak viszonylag gyors emelkedése egyes terü­leteken; az állami és szövet­kezeti szektor közötti indoko­latlan keresetkülönbségek; egyes vállalatoknál a nyereség túlhaiszolása, máshol az indo­kolatlanul magas jövedelmek stb. Gazdasági életünk ilyen hi­bái is forrásául szolgáltak an­nak a ténynek, hogy a végzett munka és a megszerzett jöve­delem között nincs meg min­den esetben a teljes összhang. A társadalom vezető ereje, a párt állandóan hangsúlyozza, hogy nem az anyagi érték a meghatározó az emberek megítélésénél, hogy társadal­mi ideállá a sokoldalú, mű­velt embert kell emelni. A köztudat azonban gyakran az ügyes embert emeli ideállá, azaz az értékek jelenlegi köz- tudatbeli szintje nem felel meg minden esetben a társa­dalom követelményeinek. Az anyagi és erkölcsi ösz­tönzés között hosszú éveken át kerestük az összhang meg­teremtésének útját. Kerestük és keressük ma is még, bár elméletileg már ez a problé­ma is tisztázott. Csakhogy volt egy történelmi időszak, amely­ben kizárólag erkölcsi ösztön­zést alkalmaztunk, azt hittük, ez elegendő. Majd váltott az idő, rájöttünk, hogy az emberek számára keveset jelent már az erkölcsi elismerés önmagá­ban. De ugyanakkor »«isik szemléleti hibába estünk, bár a társadalom Irányítói az anyagi, s erkölcsi ösztönzés egységét hangsúlyozták, a gya­korlatban itt-ott csak az anya­git alkalmazzák, s ismerik el. Ugyanakkor problémát je­lentett, s jelent a szocialista dempkrácia értelmezése és gyakorlata. A fegyelem és de mokrácia összeegyeztetése még ma sem sikerül mindig, pedig ez kulcskérdés. Persze, itt is az érdekviszonyok a meghatá­rozók, de ezen belül a demok­rácia szocialista értelmezése és alkalmazása nagyban siettet­heti a társadalom ideológiai állapotának javulását. T ovábbi ok a társadalom tudati állapotának lé­nyeges elmaradása a ga'zdasági fejlődés mögött. A fejlődés számait, tényeit mindannyian ismerjük, nem is igen akarja kétségbe vonni senki. De a viszonylag ala­csony általános műveltség és iskolázottság, a gyakori szel­lemi igénytelenség, a vallásos világnézet továbbélése és más tényezők azt bizonyítják, hogy a tudat jelenlegi állapotában még nagyon is nyitott ahhoz, hogy a kispolgáriságnak ellen tudjon állni. (Folytatjuk) Következik: A magatartás veszélyei NÓGRÁD — 1973. május 31., csütörtök i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom