Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)
1973-05-06 / 104. szám
Gerillacsapatok szervezésével vádolták Közoktatás és közművelődés egysége Imre állandó kiállítás Csesztvén , Madách A Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága a napokban bensőséges ünnepség keretén belül nyitotta meg Csesztvén, a családi kúriábán Madách Imre állandó kiállítását a költő születésének 150. évfordulója tiszteletére. A megnyitón részt / vettek a megye, a járás, a község politikai és állami vezetői, a községbeliek és a megye különböző helységeiből az érdeklődők. Érdemes volt a fáradságért, mert az ízlésesen, nagy gonddal rendezett kiállítás szemléletes képét adja megyénk tragikus sorsú, halhatatlan szülöttje, Madách Imre életének és munkásságának. A bejárati folyosón Zichy Mihály híres Tragédia-illusztrációit helyezték el egy-egy kisplasztika (Madách-portré) társaságában. Az első szoba a költő életét, irodalmi és közéleti tevékenységét mutatja be a gyermekkortól haláláig. Sok. kevésbé ismert, érdekes információt tudhatunk meg a kiállított anyagból. Többek között azt, hogy Madách a szabadságharc idején Nógrád megye főbiztosaként, a nemzetőrség felszerelését és ellátását intézte, a bukás után pedig Rákóczi Jánosnak. Kossuth titkárának rejtegetésén kívül gerillacsapatok szervezésével és az emigrációval való kapcsolattartással vádolták. A gyenge fizikumú, beteges Madách tehát betegsége ellenére is részt vett a szabadságharcban éppúgy, mint egész családja. Egyik öccse a harctéren esett el, sógora honvéd őrnagyi rangig vitte. A szabadságharc idejéből és a későbbi időszakból eredeti iratanyagot is kiállítottak. Az 1861-es országgyűlésen Madách Balassagyarmat képviselőjeként vett részt. Az ő tulajdonában őrződött meg Tompa Mihály: Gólyához című versének kézirata. Nagy élményt jelent a rekonstruált, múlt századi szobabelső eredeti, részben a család tulajdonát képező bútorzattal. Itt láthatjuk a költő fivérének, Károlynak és feleségének portréját is. akik nevéhez a csesztvei kúria és park mai formában történő kialakítása fűződik. Madách Imre 1845 és 1853 között élt feleségével, Fráter Erzsébettel a kastélyban. A költő drámáinak anyaga két helyiséget is megtölt. Értékes adatokat találunk azokra a darabokra (Mózes. Civilizátor. Csák végnapjai, Csak tréfa, Endre magyar királyfi), amelyeket színpadon is bemutattak. A központi helyet azonban a fő életmű. Az ember tragédiája foglalja el. Először 1883. szeptember 21-én mutatták be színpadon. Ezután öt év alatt összesen 21 magyar városban játszották. A felszabadulás után valamennyi vidéki színházunk műsorára tűzte, az Állami Déryné Színház pedig 90 községben játszotta el. A Tragédiával így élő színpadon, ismerkedhetett meg szinte az egész ország. Az emberi lét értelmét kutató történeti drámát megismerte Európa is: eddig 17 fővárosban és nagyvárosban mutatták be a kontinensen. Az utolsó kiállítási terem Madách megyei utóéletével foglalkozik. A költő megyei kultuszát még élő eszmetársai Bérczy Károly és Szon- tágh Pál kezdték. Az utódok, a későbbi generációk sem maradtak hálátlanok. Erről tanúskodik- az a sok helyi tudományos értékű kiadvány és ismeretterjesztő munka, ami vitrinekben elhelyezve látható. A kiállítást Fábry Zoltánnak a Tragédiához készült díszlettervei és Farkas András balassagyarmati festőművész gondolatgazdag, értő Tragédia-illusztrációi zárják. A rendkívül gazdag kiállítás megérdemli a figyelmet, bizonyára sok látogatót vonz majd nemcsak a megyéből, hanem az ország más részeiből is. Sulyok László “ 1 ....................... ■ .......................... N égy óra hossza a SZŰR-on Káprázatos esztrádmüsor — Új szereplők a programban Forrónadrágos tamburmajorok a Bányász-fúvósok előtt Sokan fordulnák hozzánk érdeklődéssel, hogy miből is fog állani a salgótarjáni SZŰR május 13-i monstre műsora, örömmel közölhetjük, hogy a nagyszámú érdeklődő közönség Salgótarjánban a fővárositól elütő, teljesen önálló ösz- szeállítást láthat, amelynek a Mindenki mást csinál összefoglaló címet adhatnánk. Egyidejűleg a szereplők létszáma is megnövekedett, mert amíg Cserháti Zsuzsát nélkülözni vagyunk kénytelenek szovjetunióbeli vendégszereplése miatt, addig egy zenekari együttessel és három szereplővel bővült a fellépők köre: az eredetileg közölt szereplőkön kívül fellép Szűcs Judit, Er- nyei Béla, Kovács Zsuzsa (utóbbi a Fővárosi Operettszínház tagja) és a Ki mit tud? döntőjéből ismert Betonegyüttes is. A részletes műsort a Salgó- SZŰR, a salgótarjáni SZŰR külön kiadású lapja közli, itt most csak dióhéjban érintjük a négyórás szórakozás eseményeit. Csaknem két órán át tart az esztrádmüsor, s majdnem annyit a színészek—újságírók labdarúgó-mérkőzés. Már reggel kilenc órakor a Bányászfúvósok rendeznek zenés ébresztőt a városban és tam- burmajornak öltözött, forrónadrágos manekenek viszik a SZŰR transzparensét a zenekar előtt, egészen az SKSE- stadionig. A vidám műsor a Bányász- fúvósok pattogó indulójával kezdődik. S attól kezdve csakugyan majdnem mindenki mást csinál. Az Express zenekar például népdalokat is játszik, Kovács Ferenc táncdal- énekes cdgánydalokkal mutatkozik be. Felföldy Anikó Buda nemtője lesz, Fónay Márta minden áron férjet keres, Hó- dics László és Suka Sándor megmagyarázza a különbséget az operett és musical között; Almássy Éva és Ernyei Béla, a legújabb musical, a Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról zenés, énekes betéteit eleveníti föl. Koós János bemutatkozik, mint jódli- művész. Három parodista — Szegedi M. Géza, Szuhay Balázs és Rónaszéky András — varázsolja elő a műsoron nem szereplő művészeket és művésznőket, sőt Szuhay egy újonnan fölfedezett Karinthy- noveUát is bemutat. Természetesen néhány hagyományos műsorszám is tarkítja a Mindenki mást csinál műsorát, nehogy egyhangúvá váljék a hosszú szórakozás. A Záray— Vámosi házaspár közkedvelt régi melódiákat idéz, Koós János, Aradszky László és Szűcs Jutka a hazai slágertermés legújabb és legszebb darabjait mutatja be, s a zenei kíséretbe bekapcsolódik a Nógrád megyében annyira népszerű Kék Csillag együttes és a Beton-együttes is, valamint a zongorán kísérő Gyarmati. István. Pogány Frigyes dedikál Szép kivitelű fényképes album készült Salgótarjánról. A kötet szerzője — a fotók készítője — Pogány Frigyes föl óművész, május 11-én Salgótarjánba látogat és a Nógrádi Sándor Könyvesboltban dedikálja a Salgótarjánról készült könyvet. Nógrád vendégei Elkezdődött az idegenfor- galmi szezon Nógrád megye* ben. A turistaszállásokon legtöbb helyen csaknem telt ház van. Eresztvényben 110-en töltik a hét végét, többek között a Budapesti Tejipari Vállalat és a debreceni Petőfi Általános Iskola csoportjai. A kempingben 9-én a számviteli főiskola 40 fős csoportja érkezik, 11-e és 13*a között 210-en pihennek majd itt. az ország minden tájáról. A hollókői húsz férőhelyből Itrot foglaltak le. Nagymezőn szombaton a pásztói KISZ-bizottság foglalt szállást, a jövő hét végén szintén telt ház lesz. A csoportok nagy része középiskolás diák. A gimnazisták, technikumi tanulók az érettségi szünetüket töltik Nógrád megyében. 4 N0GRÄD - 1973. május 6., vasárnap A kcmferálás feladatát megosztva ősz Ferenc és dr. Hegedűs János (az utóbbit joggal tartják a s2ŰR-ok atyjának) vállalta magára. A kétórás nonstop műsort Molnár Mária, az ŐRI főrendezője rendezi. Hogy miért nonstop? Mert a szünet sem lesz szünet, azalatt a Bányász-zenekar szórakoztatja a közönséget, a Centrum Áruház pedig divatbemutatót rendez. A gazdag műsor után áll fel egymással szemben a két, nagyszerű kupacsapat, a színészek és az újságírók együttese, hogy Szojka Ferenc sípszavára megkezdje az évezred mérkőzését és kárpótolja a jó, érdekes és izgalmas focira régen vágyó közönséget. A labdarúgócsapatokban azután a közönség számos ismert — a tévében, filmen és fővárosi színházakban látott — művésznek, újságírónak, riporternek drukkolhat. A jövő vasárnap nagy szenzációja tehát a salgótarjáni SZŰR lesz. Petőfi életét nemcsak azért érdemes megismernünk, mert jobban megértjük belőle költészetét, hanem azért is. mert ez az élet maga is alkotás: a forradalmi emberség örök mintája. Apja Petrovics István, szegény embernek született, nehéz munkával kereste kenyerét, miint mészárossegéd, hogy azután hússzékek bérlésével gyűjtse össze azt a vagyont, amely fia neveltetéséhez is szükséges volt. Szláv eredetű családból, de magyar községben látta meg a napvilágot és magyarnak vallotta magát: az 1848-as szabadság- harcban zászlótartóként vett részt. A költő anyja, Hrúz Mária. szlováknak született, csak felnőtt korában tanult meg magyarul. A nemesi előítéletektől áthatott régi Magyarország tudósai igyekeztek bebizonyítani, hogy Petőfi távolabbi atyai ősei magyar nemesek lehettek. A levéltári adatok azonban nem igazolják ezeket a legendákat. A költő ismert ősei vándorló iparosok voltak. Petrovics István és Hrúz Mária házasságából minden valószínűség szerint a Pest megyei Kiskőrösön született Petőfi Sándor. Keresztelésének, 1823. január elsejének A közelmúltban Szegeden került sor a megyei művelődési központok igiazigatóinak tanácskozására. Napirenden a közoktatás és a közművelődés egysége szerepelt. A vitaindítókat a közoktatási és a közművelődési főosztályok vezetőd tartották, majd hallatták szavukat e témában a megyei képviselők is. Érdekes módon esett egybe a téma és Szeged városa. Ltt ugyanis az országban egyedül valósították meg három éve, nem kis ellenkezés mellett, a megyei művelődési módszertani központot, amely közös műhelye mind a közoktatásnak, mind a közművelődésnek. Az egyik alapkérdés A téma aktuális. Az MSZMP 1972. júniusi közoktatás-pofi - tikai határozatának szövege és szelleme egyaránt a két ágazat szervesebb együtt- muinkálkodásét sürgeti. Nagyon pregnáns megfogalmazást nyert ee az igény a Nógrád megyei pártbizottság 1972. október 25-i határozatában is. »A nevelési tényezők körének bővítése, a permanens művelődés iránti igény megalapozása és fejlesztése érdekében különösen c fontos az iskoláik és a köz- művelődési intézmények szervezett és mindkét pólusról irányított együttműködése. A köz- művelődés szakemberei t képzettségüknél és művelődéspolitikai feladataiknál fogva az iskolai képzés és nevelés folyamatához sajátosan kapcsolódó nevelőknek keH tekinteni. Munkájukat az iskolai étet szerves részévé kell tenni. E kapcsolatot igényelniük keíffl iskoláinknak, s kezdeményezniük keH. a közművelődés területén dolgozóknak is.” Társadalmunk olyan fejlődési szakaszba jutott, amikor egyre inkább minden tagjának teljes értékűen részt kell venni az alkotó munkában, növelni kell a demokratizmus gyakorlatát. Ezt a társadalmi feladatot viszont csak megfelelő, korszerű műveltséggel rendelkező áfllampol- gárofc valósíthatják meg. Nem véletlenül fogalmaz tehát így az MSZMP X. kongresszusa: „A közművelődés az egyéniség kibontakoztatásénak, a szocialista demokrácia erősítésének, a termelési kultúra emelésének nélkülözhetetlen tényezője. Ezért a közoktatás, a közművelődés további tökéletesítése szocialista továbbfejlődésünk egyik alapkérdése.” A korszerű műveltségről 6ok vita, vélemény alkuit ki, annyi azonban mindenben közös, hogy azon sokoldalú, permanens és a gyakorlatban realizálható műveltséget értenek. A korszerű műveltség biztosításához azonban ennek megfelelő közoktatási és közművelődési szemléletre és gyakorlatra van szükség. Biztosítani kell azt az iskolát, amelyik valóban az élet iskolája, amelyik a mai életben és a mai és holnapi életre nevel, készségeket, szokás- rendszereket formál. Találóan fogalmazott Szabó László minisztériumi főosztályvezető-helyettes Szegeden, amikor hangsúlyozta, hogy nem az „egész napos iskoláé”, hanem az „egész napos nevelésé” a jövő. Ezt azonban az iskola nem tudja vállani, csak a közművelődési intézményekkel együtt. Nyilván sok mindent át kell értékelnünk, eddigi fogalmainkat és gyakorlatunkat illetően egyaránt, hogy ez valósággá váljon. Az, hogy ma nem „népművelésről”, hanem közművelődésről beszélünk, már maga is sokat mond. Szakítsunk a régi szemlélettel Szakítanunk keH azzal a szemlélettel, is miszerint vannak pedagógusok és népművelők. Szerintem csak pedagógusok vannak, s egyik részük a közoktatásiban, másik részük a közművelődésiben dolgozik, s bízunk benne, egyre közelebb, egyre kevésbé éles határokkal. Mert egy közös pedagógiai feladatunk van: „a korszerűen művelt ember formálása, és csupán a társadalmi munkamegosztás alapján alakult úgy, hogy a közművelődés területén dolgozók az iskolai képzés és nevelés folyamatához sajátosan kapcsolódó nevelők.” Ahogy közö6 a feladatunk, úgy közös a problémánk is. Hogyan, milyen módszerekkel, szervezeti intézkedésekkel teremtsük meg azt a modellt, gyakorlatot, melynek nyomán megvalósíthatjuk a ránkváró feladatot? Mert az iskolának az a célja, hogy megalapozzon, nekünk az a célunk, hogy ráépüljön. Ám az alapozónak is érdeke az épület, s az építőnek is az alap minősége. Teljes mértékben igaz a megállapítás: „a közművelődés takaróját a közoktatásban, mérik”. Mindaddig „tüneti kezelés” folyik a közművelődésben, míg nem nyúlunk az alapokhoz, az iskolai, sőt óvodai kezdetekhez. Kétségtelen, hogy a közoktatás-politikai határozat óta máris sókat fejlődött a szemlélet mindkét ágazatban. Ám, az egyre jobban alakuló, helyes szemléletnek megfelelő gyakorlatot, szervezeti kereteket is biztosítaná kell. Amit a legfontosabbnak tartok, az a közős feladatmegjelölés, a komplex tervek készítése, az együttmunkálkodás koncepciójának kialakítása. Régtől problémának tartom, hogy az iskolai tanév-előkészítés, tam- évindítás csak oktatási berkekben történik. Pedig ilyenkor nemcsak az iskolák igazgatóinak, felügyelőinek kellene a következő tanév nevelési és oktatási feladatait megjelölni, hanem a közművelődés illetékesednek is. Természetesen ehhez komplex tervek, nem egymás mellett futó, esetleges együttműködések, hanem jól megtervezett és. megszervezett mechanizmusok kellenek. Városi, községi szinteken készülnek „egységes” művelődési tervek. De valójában ezek sem egymásra épültek, csak párhuzamosak. Együtt, szervezetten Az iskola és a közművelődési intézmény együtt legyen a művelődés központja! Együtt, szervezetten. Vannak erre is különböző életrevaló javaslatok. (Közművelődés: igazgatóhelyettes, termek, eszközök kölcsönös használata stb.). Az iskolát alapintézménynek kell tekintenünk. Ahogy a korszerű továbbképzés koncepciója az anyaintézményekhez nyúlik vissza, így kellene tekintenünk a közművelődési intézményekkel bővült iskolákat is alap- és középfokon is. Igaz, ugyan, hogy jelenleg nem tervez kormányunk strukturális változtatást iskolarendszerünkben. Igaz, hogy határt szab elképzeléseinknek népgazdaságunk helyzete és gyermekeinkért való felelősségünk egyaránt. Ám a jövőbe nézni felelősséggel, a jelenért is lehet és kell. Megtette ezt a Központi Bizottság és a megyei pártbizottságunk is, amikor azt az igényt támasztja, hogy a későbbiekben komplex intézményeket keli létesíteni. S örömmel olvas, hall az ember „nevelési központokról”, (Egri nevelési központ. Pedagógiai Szemle, 1973. március), bábáskodik hasonlókon közvetlen környezetében (zagyvapálfelvi új létesítmény). Mert az igazi megoldás az lesz. Amikor minden a helyére kerül fizikailag is, elvileg is! A padok, tábla, kréta, csengetés, zártság, fe- leltetés, osztályozás „oktatás” ma még szükségszerű velejáróknak tűnnek. Ma még! De bízom benne, hogy hamarosan létrejön az az intézménytípus, az az iskola, illetve művelődési forma, melyről az egyik megkérdezett szakmunkástanuló szólt: . .ne úgy jöjjenek be az iskolába, hogy vonakodjanak tőle, hanem örüljenek.” Hatékonyabb művelődés S meg|győződésem, Hogy ákkor hatékonyabb is lesz az iskola, és permanens a művelődés. Ehhez azonban mindenképpen egységes művelődési munka szükséges! Ven esz Ernő »[nnmmnniiiiiwmimiuiimwnwmiinimiiiiimimninttHitimmtimmitimmiinHiHniiiiiinmni I FEKETE SÁNDOR: 1. j I PETŐFI ÉLETE 1 „Itt születtem én ezen a tájon...” dátumát tartotta születése napjának, de a születéshely és idő körül máig sem szűnő viták zajlanak — mint ahogy legendás homályba vész hősi halála is. Annyi mindenképpen biztos. hogy a család hamarosan elköltözött Kiskőrösről: Félegyházán, a magyarság egyik sajátos törzse, a büszke kiskunok között nevelkedett Petőfi. Ö, akit csecsemő korában spirituszos vízben fürdettek a babonás falusiak, hogy „megmaradjon”, erős. szívós fiúvá serdült. Mindvégig kistermetű maradt, de a kortársak egyöntetűen kiemelik, hogy feltűnő testi ügyesség és kitartás jellemezte. Apja üzleti vállalkozásai révén a család egyre inkább jómódba került. A fiú előtt megnyílt az iskolázódás lehetősége. Kecskeméten végezte elemi tanulmányait, majd a sárszentlőrinci és pesti alsó- fokú középiskolákban tanult. Pesten, a fejlődő fővárosban egyszerre találkozott a nagyváros élményével és a művészet varázsával — apja épp azért vitte el Pestről, mert „sokat ólálkodott a színházak körül.” így jutott a már csaknem tizenhárom éves fiú Aszódra. E kis mezővárosban három éven át tanult 1835. szeptemberétől 1838 nyaráig. Koren István keze alatt. Már az első tanévben jeles lett, majd pedig éppenséggel kitűnő tanulónak bizonyult. Ebből az időszakból maradt fenn első verse is, amely a szokványos iskolai feladatok közül a forma elevenségével és a szemlélet frisseségével tűnik ki. Az iskola könyvkatalógusa a diák rendkívül szellemi érdeklődéséről tanúskodik: vaskos világtörténelmi művek szerepelnek a kikölcsönzött könyvek listáján, továbbá latin, német és francia nyelvkönyvek, szótárak, szépirodalmi művek. A harmadik tanév végén vándorszínészek érkeztek a városkába. S a kamasz poéta, aki eddig egy helybéli kislányba volt reménytelenül szerelmes, most a társulat primadonnájáért lángolt fel. sőt meg is akart szökni a színészekkel — nem sokkal a vizsgák előtt. A tervről Koren értesítette az apát. Ezen a ponton jobb. ha átadjuk a szót a költőnek: „Atyám... — mint jó atyához illik — a veszedelmes hírvétel után egy percig sem késett pokoli örvénybe sülye- dő fia megmentésére rohanni. S istentelen szándékomtól csakugyan eltérítettek atya; tanácsai, melyek még hetek múlva is meglátszottak... hátamon és lelkem porsátorának egyéb részén.” (Folytatjuk) <
