Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)

1973-05-29 / 123. szám

Gyermeknap a megyében L ttorő- és kisdobosa valók, majálisok Ahol már szombaton ünnepeitek Egyes helyeken nem vártak vasárnap’g az avatással és a szórakoztató műsorokkal. Ba­lassagyarmaton a Hősök terén szombaton délután avatták az úttörőket és kisdobosokat, mely alkalomból Skoda Fe­renc, az MSZMP városi bi­zottságának első titkára mon­dott köszöntőt. Az avatás után, amelynek technikai fel­tételeit a Kertészeti Vállalat, a családi ünnepeket rendező iroda, valamint a város ze­neiskolája biztosította, min­den csapat visszament saját iskolájába, ahol majálist ren­deztek a gyermekeknek. Az avatószülők megvendégelték az újonnan felavatottakat, s azután estig folyt a játék, a szórakozás. Rútságon is szombaton kezdték: az általános iskola tanulói a Borsosberényi Álla­mi Gazdaság jóvoltából meg­látogathatták a pusztaszántói cseresznyést, ahol tetszés sze­rint lakmározhattak a finom, májusi cseresznyéből. Nagyszabású vasárnapi rendezvények A legtöbb helyen vasárnap tartották az avatást, A ren­dezvények közül kiemelkedik a salgótarjáni eseménysorozat, amely talán még soha nem vonzott ennyi résztvevőt és talán soha nem sikerült Ilyen jól. A délelőtti avatásnak — amelyen 868 úttörőt és kis­dobost avattak —, csaknem ötezer résztvevője volt. Az elnökségben foglalt helyet Havasi Béla, a KISZ közpon­ti bizottságának osztályveze­tője, dr. Boros Sándor, a me­gyei pártbizottság titkára, dr. Horváth István, a megyei ta­nács elnökhelyettese, Palócz Imre, a városi pártbizottság első titkára, és a társadalmi szervezetek, intézmények ve­zetői. Varga György, a váro­si KISZ-bizottság első titká­rának köszöntője után Palócz Imre köszöntötte a fogadal­mat tett avatószülőket, majd a patronáló üzemek vezetői emedékszalagot helyeztek él” a csapatzászlókon. Az üzemek KISZ-fiataljai egy-egy száj szegfűvel köszöntöttek min* den felavatott gyermeket. Ezzel egyidőben a Lovász József úti óvodába'n négy óvodának volt központi gyer­meknapi rendezvénye, a gyer­mekeket Pádua Ildikó és báb­együttese Szórakoztatta. A délutáni és az esti órák a vidámság, a szórakozás je­gyében teltek el. A Zója-li- get változatos programmal várta a gyermekeket. Több sportágban volt vetélkedő az egyes csapatok között, de ren­deztek tréfás vetélkedőket is; többek között zsákbanfutást, tojásevést és tortaevést. So­káig emlékezetes lesz az MHSZ modellezőbemutatója, de nagy sikert aratott a Cent­rum Áruház gyermekruha-di- vatbemutatója is. A kereske­delmi vállalatok szintén ki­tettek magukért; étel-ital volt bőven. A mulatság ott feje­ződött be ahol elkezdődött, a Tanácsköztársaság téren, ahol este nyolckor szabadtéri film­vetítésen vehettek részt a gyermekek. Akiket kitüntettek A nagybátonyi 308. számú József Attila Úttörőcsapatnak a gyermeknap külön megle­petéssel is szolgált. A KISZ központi bizottsága vörös se­lyemzászlóval tüntette ki a csapatot sok éves kiemelkedő munkájáért. A kitüntetést, amely egyszersmind az iskola minden tanulója és a tanári kar által végzett munka mél-' tánylása is. Havasi Béla, a KISZ központi bizottságának osztályvezetője nyújtotta át. Az ünnepélyes csapatgyűlésen részt vett Rázsó Istvánná, út­törő megyei titkár, Venesz Ernő, a Megyei Művelődési Központ igazgatója, és képvi­seltették magukat a salgótar­jáni járási és a nagybátonyi községi párt- és állami szer­vek is. Az úttüíőotthonban ezen a napon leplezték le a csapat névadója: József Attila mellszobrát, a Megyei Műve­lődési Központ ajándékát, amelyet Venesz Ernő igaz­gató adott át. A KISZ köz­ponti -bizottságának megbízá­sából Havasi Béla kitünteté­seket adományozott felnőtt­és gyermekvezetőknek. Han­tos Sándomé csapatvezető út- törővezetői érdemérmet. Ba­kos Margit kiváló úttörőveze­tő érmet, Detre József né a KISZ központi bizottságának dicsérő oklevelét. Ábrahám Zsuzsa. Veres Zoltán és Hucz- ka Valéria pedig kiváló ifjú­vezető kitüntetést kapott. Délután a Bányász Művelő­dési Házban kultúr- és sport­műsort rendeztek, este pedig a nyolcadikosokat búcsúztat­ta az iskolától és a gyer­mekkortól Pozsonyi Tibor is­kolaigazgató. Gyermékrajzok ezrei Megyeszerte rendeztek gyer- mekrajz-kiállításokat, így Sal­gótarjánban a Zója-ligeti ma­dárházban. Pásztón a Lovász József Művelődési Központ­ban és sok helyütt úgyneve­zett' aszfaltrajzversenyre is sor került, például Nagybá- tonyban és Balassagyarmaton. A gyarmatiak versengése fe­lett az üzemek KlSZ-alap- szervezetei vállaltak védnök­séget, ők biztosították. a díja­kat is. A legjobbak társasjá­tékot kaptak, de minden résztvevő kapott valamilyen díjat, amelyet tekintettel a verseny magas színvonalára, feltétlenül meg is érdemeltek. Lehetetlen felsorolni a me­gyében lezajlott sok-sok ren­dezvényt, vetélkedőt, kiállí­tást és kirándulást, sokról ta­lán nem is tudunk. Annyi azonban bizonyos, hogy a me­gye felnőttel elérték. amit akartak; ezt a napot a gyer­mekek valóban a magukénak érezték. Sz. K. / Képernyő előtt Ha egyebekben semmi, más említésre méltót nem nyújtott volna az elmúlt televíziós műsarhét, mint a Tükrös cí­mű népművészeti filmsoro­zatot, akkor sem szólhat­nánk semmi rosszat, mert ez a hat részből tevődő,, alig tíz-tíz perc időtartamú vál­lalkozás a maga nemében egy-egy önálló kisremek. A minifilm szülőanyja — Bró- dy Vera, Koós Iván fargató- könyvíró társakkal a bábás­kodásban — Kende Márta, aki nem kevesebbre vállalko­zott mint hogy képet adjon, a legtisztább forrású népművé­szet eredetéről,, világáról, melyben csodálatos pompájú pásztorfaragások, hímzések, cserepek, szőttesek teremnek. A tízperces kis egységek min­den tekintetben teljes alázat­tal szolgálják a célt, a bemu- tatandót. Nincs egyetlen fe­leslegesnek érződő kockája a sorozatnak, amit mellékesnek éreznénk; minden képvilla­nás az anyag teljes igényű kibontását, megismerését és megismertetését igényli. Ez mondható Láng István -kísé­rőzenéjére is.' Ortutay Gyula keddi bevezetőjének kell iga­zat adnunk, amikor a teljes elragadtatás és elismerés hangján ajánlotta figyel­münkbe a sorozatot. Hangulatilag jól illeszkedett a Tükrös nyitányához a Jan Neruda művei alapján ké­szült, Kisánek úr visszatér című, sok költőiséggel, lírai szállal átszőtt csehszlovák tévéfilm. Szívesen köszöntöt­tük a szerdai Miénk a szó! című műsorban azt a két fia­tal színművészt —'a Főváro­si Operett Színház tagjai —, akiket Kovács Zsuzsa és Kon­rad Antal néven isfnertünk meg, s tehetségük alapján a továbbiakban bizonyára szá­mon tartunk. Mindent tudnak, amit e páyán tudniuk kell. Csütörtökön ért véget a William Faulkner műve ürü­gyén készült. 13 részes ame­rikai tévéfilmsorozat Hogy véget ért, egyáltalán nem fáj­laljuk, mert híg, szirupos li­monádévá vált a história: hazug társadalmi képet mutat ez a nyilván üzleti szempon­toktól vezérelt produkció. A szombat este a kellemes, könnyed szórakozás jeevéberi Indult a Televízió kabarészín­házának jelentkezésével, s igényesen, szórakoztatott a to­vábbiak ban A két Carmen című összeállítással, a Ma­gyar Televízió, a Román Te­levízió és a pécsi Nemzeti Színház . közös vállalkozásá­ban. S akik annak idején nem látták, az éjszakai adás­ban bizonyára megnézték a Cleo 5-től 7-ig című francia filmet. A vasárnap műsorá­nak kiemelkedő nagy esemé­nye Németh László: Az áruló círrű drámáiénak tévéváltoza­ta volt, mely a Görgey Ar­túr személye körüli történe­lemiszemléletünk kívánatos korrekciójára vállalkozik. Ne­meth László írói vállalkozá­sát Bessenyei Ferenc erőteljes színészi ábrázolása tette meg­győző hitelűvé, de kiválót nyújtott Csűrös Ka-óla, Men- sáros László, Némethy Fe­renc, . Békés Itala, Huszti Pér tér. Gyenge Árpád, Lőte At­tila, Bodor Tibor és Koltai János is. (barna) Szombat este Szirákon Főleg a fiatalok — Hangulat kerekedik Ragyogó szombati estén ér­keztünk Szirákra. A művelő­dési ház — egykori kastély — ablakaitiói az utcára tör­nek a fények; A könyvtár- szobából hangok hallatszanak. Belépünk. Áz ifjúsági klub néhány tagját találjuk itt élénk társalkodóé közben, s van aki olvas, könyvet, folyó­iratot lapoz. Ma nincs foglal­kozás, de szívesen járnak ide más alkalmakkor is — mond­ják — beszélgetni, újságokat olvasgatni egy kicsit. Eljárnak az idősek is Barátságos, szépen berende­zett nagy szoba a könyvtár. Közepén lapos, hosszú asztal, mellette kanapéik, székek, egyéb ülőalkalmatosságok. Beljebb aláhulló, súlyos füg­gönnyel elválasztott fülke, az igazgatói szobá. —: Hétfő kivételével min­dennap nyitva tartunk — vi­lágosít fel Bihari Erzsébet, a művelődési ház fiatal, halk szavú, de határozott igazgató­nője, — Könyvtári kölcsön­zést három alkalommal tar­tunk egy héten: kedden, csü­törtökön és pénteken. — Kik járnak? Csak a fia­talok? — Nem, a könyvtárba el­járnak az idősebbek is, az ál­lami gazdaság dolgozói, hi­vatalnokok, háziasszonyok. Nagytermi rendezvényekre azonban túlnyomó többségben csak a fiatalok jönnek el. Pe­dig kísérleteztünk már több­ször afféle „mindenki kedvé­re” műsorral, amelyben volt magyaroóta és operett, köny- nyűzeme is. De ezek a műso­rok sem vonzottak telt háza­kat, s mindig ráfizettünk. Az idősebbek nem szívesen moz­dulnak ki este otthon ükből. Elfáradtak talán a munkában, vagy televíziót nézni kényel­mesebb? Nem tudom. Működik a gazdaság klubja Az utóbbi néhány esztendő­ben nagyon sok községben megfordultam — nemcsak a megyében —, s általában mindenütt hasonlókat tapasz­taltam, több helyütt még ott is, ahol újonnan épített, mo­dem . művelődési ház áll. Egy darabig, amíg újdonság­ként hatott a „kultúr”, volt telt ház és forgalom. Aztán alábbhagyott a lendület, las­san elmaradoztak az embe­rek. A közművelődés újabb és népszerű formái, a klubok, szakkörök, vitafórumok segí­tettek valamelyest, de a köz­ségi művelődési házak , veze­tői még mindig nehéz hely­zetben vannak. — Szerdán klubnapot tar­tunk -v fűzi tovább a szót Bihari Erzsébet. — Az állami gazdaság klubja jól működik, a miénk pillanatnyilag hul­lámvölgyben van. Ennek oka részben szubjektív, mert most áUgmvizsgázom a debreceni tanítóképző intézet népműve­* lés-könyvtár szakán, s kevés időm jutott a klub kézben tar­tására, s részben objektív, mivel sokan megházasodtak, bevonultak katonának. Most majd új tagokkal úgy kez­dünk, mint az elején. Csütörtökön az irodalmi és a képzőművészeti szakkör, pénteken a furulyaszakkör tartja foglalkozásait. Szomba­ton az általános iskolások gyerekklubja találkozik a művelődési házban. — Sajnos, a gyerekek már elmentek — mondja az igaz­gatónő. — Négytől hat, óráig tartják az összejöveteleiket. Ma társasjátékoztak. Nagyog jól érezték magúkat. Fiú a zongoránál Beszélgetésünk közben Wágner Géza végzős gimna­zista tett egy ajánlatot: men­jünk a nagyterembe, hallgas­sunk egy kis zenét Átmen­tünk. Géza, aki hatéves ko­rától tanul zenélni, a zongo­rához ült Ö adja a zenét a klubdélutánokon és bálokon is gyakorta. Próbaként né­hány akkord a zongorán, majd egy kedvelt magyar me­lódiába kezd. Hangulat kere­kedik: az egyik kislány éne­kel, s mindnyájan bekapcso­lódunk. Néhány perc múlva búcsú­zunk. Kikísémek, majd vissza­mennek hallgatni tovább a zenét. Sulyak László .miiimfinniiiKiiininimniiiinMitnmmimitimmimiiniiitnniiiiniiiniiiinitinHiminm'iimm"" ! FEKETE SÁNDOR: 20. PETŐFI ÉLETE 1 iiiiiiitiiiiiitfiiiiitiiiiiittiiiiiitiiiiiiiititiintiitimiiiiiiiiiiiiiiitiiiMiitmimtitmiimiiimiiiiitimtiHiiinr Még mielőtt elhagyta vol­na Pestet, az Egyenlőség! Tár­sulat nevű forradalmi egye­sület megbízásából, kiáltvány­nyal fordult „Magyarország lakosaihoz”: „ ... Bánat és harc szól be­lőlünk; olyanok 'a mi sza­vaink, mint amikor a szél belesüvít a félrevert harang zúgásába. Tűz van, tűz van . .. nem egy falu, nem egy város, ha­nem az egész ország ég. Föl­harangozzuk az egész nem­zetet.” Amíg Petőfi az ország ke­leti felén fáradozott a nép­felkelés megszervezésével, nyugaton, közelebbről Pá~ kozd mellett a felkelt nép 1848. szeptemberében szét­szórta Jellasics seregét. A költőhöz még nem érkezett el a győzelem híre, sőt Er­délyben a román lázadás fe­nyegetőbbé tette a helyzetet, mint volt. Most Petőfi vers­ben is megismételte, azt, amit idézett kiáltványában írt: a nemzetnek az Élet, vagy ha­lál között kell választania! ff „Áll a viharban maga a magyar.. Az élet, vagy halál! kezdő sorainak hatalmas látomásá­ban Petőfi a harcoló ma­gyarság feledhetetlen jelké­pét teremtette meg: A Kárpátoktul le az Al-Dunáig Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar! Szélszórt hajával, véres hom­lokával Áll a viharban maga a magyar. A harci biztatást a pákozdi győzelem sem tette fölösle­gessé. A bizonytalankodó hadvezetés nem tudta kiak­názni a sikert, sőt. a balsze­rencsés schwechati ütközet­ben az osztrákok legyőzték és visszavetették seregeinket. A hátráló honvédség nem tud­ta megvédeni a fővárost, Pest elesett. A kormány Debre­cenbe menekült. A március­sal felívelő forradalom az év végére mélypontjára zuhant. Petőfi Erdődön hagyta Jú­liát, maga is Debreoenbe si­etett, részben, hogy a nem­zetgyűlés, a kormány, vagyis a politikai vezetés közelében lehessen, s azt némileg be- fólyásolhassa. részben azért, mert a honvédség okt ’ eré­ben kmevezett század - - ’-ént ott kellett újoncokat Oktat­nia. Itt írta és közöltetle újabb harci riadóit. A kishitüekkel szemben, akik az osztrákok olaszországi és magyarorszá­gi sikereiből azt vonták le, hogy „el van ölve a forra­dalom”, Petőfi így érvelt, költői kénekkel, de a való­ságos erőkkel számolva; „Azért, hogy a láng lelo­had. még nem alszik ki a tűz, azért, hogy a napot fel­hő borítja el, még nem hamvad ki a nap... egy szélroham, s el van fújva a felhő, föllobban a láng ... Vi­gyázzatok rá, egy pár hónap múlva, vagy talán előbb, tal­pon lesz Ismét minden élő a művelt világban, s egethasí­tó robajjal fogják ostromol­ni á poklot, mely nem a föld alatt van, hanem itt a föl­dön uralkodik zsarnokok ké­pében .. Petőfi buzdító írásainak számokkal ki nem fejezhető, de minden bizonnyal óriás:! szerepe volt abban, hogy a magyar forradalom csakugyan összeszedte erőit és később 1849 tavaszán diadalmasan visszavágott az ellenforrada­lomnak. v A költő ellenségei és irigy álbarátai azonban előbb csak csendben, azután egyre szem­telenebből kezdték gúnyolgat- ni „a buzdító dalnokot”, ki másokat lelkesít csatára, de ő maga kerüli a vészt... Petőfihez is eljutottak a szennyes rágalmak, de nem akart mentegetőzni a világ előtt, önmasának vallott gyöt­rődéseiről, egy versben, amely csak halála után jelent meg: Öh gyermekem, óh gyermekem Még meg sem vagy születve, S szívemre máris kínt *ozál S gyalázatot nevemre! Igen, ez volt az ok. amely távol tartotta Petőfit a front­tól: Debrecenbe hozott fele­sége mellett kellett marad­nia a, terhesség utolsó hetei­ben. Ezért várta, nemcsak mint apa. hanem mint kö­telességét tudó szabadsághar­cos is, gyermeke születését. (Folytatjuk) ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom