Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)
1973-05-27 / 122. szám
Ritkán kerül korán haza A párt titkár Uétltflsnapjai Hiába kerestem a tori terme lőszövetkezet oúrtalap- szervezeténok titkárát munka* helyén. Határszemlére indult a íőagronómussal. A fő közlekedési út mellett találtam rájuk, — Esőt várunk, igazán elkelne a növényeknek — mondja Kubinyi István, miután üdvözöltük egymást. A pártirodára hajtunk. A kinti meleg után kellemes a szoba hűs levegője. — Mivel foglalkozik ilyentájt a párttitkár — érdeklődöm tőle. — Az utóbbi hetekben megszaporodtak a tennivalók. Nemrég a termelőszövetkezet uiapszervezete kettévált. Külön községi alapszervezetet hoztunk létre. Június közepén a villás-telepi pártszervezettel együtt csúcsvezetőséget választ a három alapszervezet. A kettéválás mindenképpen előnyös, mert a termelőszövetkezetet érintő kérdések közül több kerülhet a taggyűlés napirendjei közé — válaszol. Több mint tíz éve tölt be Kubinyi István párttitkári funkciót. Korábban a főkönyvelői teendők ellátása mellett dolgozott az alapszervezet élén. — Nem ment egyszerre. Mindkét dolog teljes embert kíván. 1969-tŐl már csak a pártmunkát végzem. Ez a fogalmazás persze nem egészen egyértelmű, mert a termelőszövetkezet gondjaitól, a gazdaság életétől nem lehet elszakadni. Ugyanúgy felelősseget érzek a földeken folyó munkádért, mint korábban — mondja. Ez a felelősségérzet csak fokozódik. Reggelente, amint pirkad. már sokszor ott van a munkába indulók között. Érdeklődik, mi újság? Kérdésekre ad választ, kéréseket jegyez fel. hogy ha szükséges, intézkedjen. A pártszervezet munkájáról érdeklődöm. — A nő- és ifjúságpolitikai határozat végrehajtása állandóan napirenden szerepel, igyekszünk a nődolgozók munkáját lehetőségeinkhez mérten megkönnyíteni. Gépesítjük a növények művelését, mert egyre többen mennek nyugdíjba. s nehéz fiatal munkaerőt kapni a növénytermesztésbe. A KlSZ-szer- vezettel is jó a kapcsolatunk. Ezt legjobban az bizonyítja, hogy az utóbbi években felvett párttagokat kivétel nélkül az ifjúsági szervezet taggyűlése ajánlotta sorainkba — sorolja. Szinte már közhelynek számit, hogy a párttitkárnak nincs szabad ideje. Ez alól Kubinyi István sem kivétel. — A hét három napián különböző tanácskozásokon vagyok. A járási bizottság fegyelmi bizottságának elnökeként is elég gyakran kell távol lennem. Más napokon a vezetőségi ülések, taggyűlések anyagait készítem elő. Ha valamilyen rendezvényünk van. biztos, hogy késő este érek haza — mondja, majd mosolyogva teszi hozzá. — A feleségem már régen megszokta. Míg a két alapszervezet együtt dolgozott, hatvankét tag munkáját kellett irányítania a párttitkámak. — Milyen módszerekkel dolgoznak Taron? — A Közooni Bizottság novemberi állásfoglalása mintha kicsit felrázta volna az embereket. Azóta megnőtt a taggyűlések aktivitása. A politikai oktatáson nagy viták zajlottak le, különösen a párt belső életével kapcsolatban. Mi a párttag kötelessége? Hogyan dolgozzon, éljen? — magyarázza. A községben a három párt- szervezet tagjain kívül természetesen jóval több a kommunista. — Velük is tartjuk a kapcsolatot. Pártmegbízatási rendszerünkön keresztül figyelemmel kísérjük a község új párttagjait, akik üzemben, vállalatnál, intézménynél működnek. Évente egy alkalommal kommunista aktívát hívunk össze, hogy a mindnyájunk számára fontos és bennünket érintő témákat közösen vitassuk meg — tájékoztat a párttitkár. A termelőszövetkezetbén párt- íránvítás érvényesüléséről kérdezem; — Minden fontos kérdést a döntés előtt közösen beszélünk meg. Előfordul, hogv gyorsan kell intézkedni valamely ügyben, s nincs idő a vezetőség összehívására. Ilyenkor mint párttitkár személyesen foglalok állást, s utána a pártvezetőséget is tájékoztatom — feleli. Kubinyi István negyvenedik évében jár. Fiatalos lendülettel és nagy hévvel beszél munkájáról, , a pártmunkás hétköznapjairól, az újabb feladatokról. gondokról, problémákról. Azt mondta, kicsit fáradtnak érzi magát. Aki ismeri őt ezen nem csodálkozik. Egyformán telnek napjai — a munka tölti ki minden percét. Szabó Gyula Ülésezett a pásztói járási N£B Május 29-án tartja a pásztói járási Népi Ellenőrző Bizottság soron következő ülését A tanácskozáson több fontos napirend megtárgyalására kerül sor. A hús- és húsáru- ellátás helyzete különös tekintettel a megye nvuníkásiak- ta vidékein című vizsgálat járási tapasztalatairól Tari István, a vizsgálat vezetője számol be. A zöldség- és gyümölcséi- látás helyzete, a felvásárló szervek munkája, a kereskedelmi árrés alakulása című jelentés mellett napirendre kerül az ÁFÉSZ és ktsz-ek kategóriába sorolása, vezető beosztású dolgozóik munkabérének és egyéb jövedelmének megállapítása című vizsgálat amelyet Szálkái Jenő viz&gálatveoető terjeszt elő. JT elkapta a kislányt, magához szorította és csókolta, mintha nem tudna betelni vele. Az asszony nézte őket és ragyogott a szeme. Ö tudta, mi megy végbe ia férfiban. Egy hét is elmúlik amíg látják a kicsit. A tanyáról messze az út a faluig. Hetében egyszer, ha jut idő, hogy bejöjjenek Heren- csénybe, akkor is csak azért, hogy felkapják, a kislányt, szeressék, aztán indulás kifelé a hegyekbe. A nagymama minden alkalommal így ereszti útjukra a fiatalokat. — Iparkodjatok haza. mert Tündi keres benneteket... összeszorul a torkuk. de nem mutatják. Felülnek a kétkerekű kordélyra és indulnak vissza a hegyekbe. Lassítaná a lovat, amelynek egyébként sem sürgős, hogy tovább nézhessék a kapuból az öregasszony karján ülő kislányt, aki integet utánuk. Már a második esztendeje, hogy Cimer László a surá- nyiakhoz szegődött juhásznak. Fiatal még. haja a nyakában. Sűrű bajusza teszi komorrá az arcát, meg a tekintete. N"ve van már a juhászok körében. amit annak is köszönhet, hogy pásztorcsaládból származik a Cserhát közepéből. Szentiványról. Nagyapja és apja voltak tanítómesterei. ök még az igazi pásztornemzedéket képviselték. Ha a Cserhátban elhalkult a nyáj kolompolása. nagyapja vette a juhászbotját és indult, ahol nyájat talált. Azt mondják. Címer László öregapiának a természetét hordozza magában. ö is megy, ahol a nyáj. Még annak az árán is. hogy hetében egyszer szorítja magához a legkedvesebbet. A Sasbérc felé haladtak. Ilyenkor a válás után mindMondja a szembe valaki NEM MINDIG csak a vét- vetkezet párí waervezetének mindenki önmaga felel, de kést terheli a felelősség. Az tagjait is. És számomra — de utóbbi fél évben felmentett néhány munkahelyi vezető leváltása kapcsán merült fel bennem ez a gondolat. Félreértés no essék, nem a szóban . forgó ügyek főszereplőivel szemben hozott döntések joMáaról van itt «zó. Ennek érzékeltetéséül említem — csupán példaként *— egy torponti Ellenőrző Bizottsága nemrég kizárt a pártból. Ez az ember teljesen félrema- gyarázva gazdasági politikánkat, annak lényegét és céljait, durván szabálytalan üzletek egész sorát kötötte, Olyan vállalkozásokba fogott, amelyeket valójában emberkereskedelem elnevezéssel foglalhatnánk össze, a közös gazdaság úgy jutott súlyos ösz- saegfikhez, hogy pecsétjükkel legalizálták maszek fuvarozók törvénytelen üzeLmeit. Annyira lefoglalták a termelőszövetkezet vezetőit ezek a manipulációk, hogy a mező- gazdasági termelésre, a tényleges munka tervezésére és irányítására nem is jutott mér idejük. Amikor végűi felelősségre vonták east a tea-elnököt, ő sértődötten tiltakozott, mondván, hogy csak a közös gazdaság érdekeit tartotta szem előtt, személyes haszonlesés semmiképpen sem vezette. Nem akarta elfogadni, hogy ha még ez ügy igaz te, akkor sem mentó érv: a törvényesség megsértése, rendel eteink kijátszása nem bocsánatos bűn csupán azért mert abból egy munkahely vagy akár egy egész termelőszövetkezet közösségének haszna származott A társadalom kárára nincs joga nyerészkedni senkinek. Az önzetlen tsz-elnök már- tírrúmbusza egyébként hamar szétfoszlott a pártfegyelmi tárgyaláson. Gyorsan, kiderült, hogy a jogtalanul szerzett nyereségből a leg- vaskosabhan éppen 6 részesült Az viszont igaz, hogy nem egyedül ő kapott a fuvarozók jutalékából — jócskán jutott belőle a tsz-tagok- ruak, beleértve a termelőszögondoiom, nemcsak nekem — elsősorban ez a körülmény okoz gondot. Az, hogy az Ilyen és hasonló ügyek kapcsán többnyire fel sem merül a környezet felelőssége. tatomul szerzett pénzből, a törvénytelen haszonból necseppen. SAJNOS, NEM egyedül ez az eset ad okot Ilyen következtetésre. A közelmúltban kellett leváltani és pártból kizárni egy üzem igazgatóját, aki úgy élt és viselkedett, mintha a gyárat hdtbizomány- ba kapta volna. A vizsgálat során kiderült, hogy korántsem egy csapásra változott kiskirállyá ez a különben valóban tehetséges ebaber. Először a családi életben mutatkoztak hajok, aztán apró szabálytalanságok következtek, majd nagyvonalú vendéglátások és ajándékozások üzemi költségen, s Így jutott el oda, hogy végül saját szórakozásait is közpénzből fedezte. Ha ebben az üzemben szocialista normáinkhoz méltó morális légkör uralkodott volna, meg sem kísérelhette volna e visszaéléssorozatot — bizonyos, hogy már a kezdet kezdetén számon kérik felelősségét. Lehet, hogy ez az igazgató nem fogadta volna örvendezve a bírálatot, beosztott munkatársainak elvszerű fellépését, de bizonyos, hogy soha nem jutott volna ilyen mélyre. Bármelyik ilyen ügyet elemeznénk. rádöbbenhetnénk, hogy volt alkalom, lett volna lehetőség visszarántani a szakadék széléről a korábbi Önmagával szembekerült embert. Nem kellett volna más, csupán, hogy a közvetlen környezetéből szemébe mondja valaki: így önmaga alatt vágja a fát, drága főnököm. Ezért hat«, ha az ilyen ügyekben a környezet felelősségéről szó sem esik, ha nem kérik számon a helyi pártszervezet politikai felelősségét ezekért a rossz útra téved emberekért Természetesen saját magáért elsősorban társa! sorsáért a környezet is számadással tartozik. Miért ? Mindemekelőttí azért, mert olyan a társadalmi berendezésünk, hogy ha még valaki szándékosan akarná is, többnyire akkor sem képes egyedül, a munkahelyi közvetlen környezet közreműködése nélkül vagy éppen annak ellenére megsérteni morális és jogi normáinkat. Lehet, hogy ez meghökkentően hangzik, de mégis így igaz; sikkasztani épp úgy, mint kiskirály, úrhatnám módon élni, segítőtársaik nélkül nem lehet. A közösség vagyonához csak ott nyúlhatnak büntetlenül, ahol az ellenőrzéssel is baj van, az úrhatnám életmódhoz pedig hajbókoló, szolgalelkek kellenek, akik eltűrik, hogy valaki önmagát az általános rend fölé hely ezzé. És nemcsak tevőleges társakra gondolok, hanem azokra is, akik hajlamosaik, hogy a munkahelyi vezetőik botlásai felelt szemet hunyjanak, „megértsék” emberi gyengeségeiket. Látszólag barátai ők a főnöknek, a vezetőnek — valójában ellenségei! Az okos munkahelyi vezető az eredményes munka alapvető feltételeként megteremti önmagának a megfelelő környezetet Ez alatt ,azt is értem, hogy nőm tűr meg maga körül mindenre készségesen bólogató talpnyalókat Már csak azért sem, mert bölcsen tudja, hogy éppen ezek lennének, akik az első ballépés esetén részvétleruH lefelé mutatnának hüvelykujjukkal. Akik korábban istenítették, rendszerint azok ilyenkor a legkönyörtelenebb bírák i NYAKAS, ÚJRA és újra eöentmondó, gondolkodni képes, saját véleménnyel rendelkező emberekkel kétségkívül sokkal nehezebb együtt dolgozni. Nyilvánvaló, hogy kevésbé slmu- lékonyak, és bizony ellen vetéseikkel, nyílt szöki mondassa kikai kelLemetlen perceket is okoznak időnként. De nemcsak egyszerűen hasznosabb, hanem biztonságosabb is az ilyen közvetlen munkahelyi környezet És, hogy ez sem utolsó szempont azt az említett ügyek szereplői, a leváltott munkahelyi vezetők saját" sorsukkal te bizonyíthatják. Sólyom József gosságát vagy akár helyességét vitatom. Sőt, teljes meggyőződéssel állítom, hogy a tények ismeretében nem Is lehetett más elhatározásra jutni. Azok felelősségéről szólok, akik lényegében asszisztálnak az ilyen tisztességtelen üzleti manőverekhez. Látják, ismerik az ügyek lényegét és hátterét, de meg sem kísérlik közbevetni: megállj, ne tovább! Hallgatnak, mert a jogmelőszövetikezet elnökének kik is csurran — ügyét, akit az MSZMP KözHetében egyszer ünnep ketten szőtlanok. A lő patájának egyenletes kopogását hallgatják. Nehéz elszakadniuk a kislányuktól. De a pusztára mégsem vihetik. A ló hirtelen megtorpant és horkantott. Cimer rászólt; — Nyughass... Az asszony felkapta a fejét, és előre mutatott. Megszokta a hegyek között, hogy szőtten maradjon, ha bármit is lát. Egy vaddisznó öt malacával haladt át előttük. attól riadt meg a ló. Az asz- szony megszólalt: —- Milyen szépek. Nem hagyja el a kicsinyeit. A férfi megértette a célzást. Megrántotta a ló hajtószárát, hogy szaporázzák az ütemet. A malacos anya eltűnt kicsinyeivel az erdő sűrűjében. — Tündi jó helyen van nagyinál. — Nekem nagyon hiányzik. .. — Mire iskolába megy, bejövünk a tanyáról. vat és haTlgatózott. Valahon- nét a völgyből csengő hangját hozta a szél. — Arra a nyáj — szólt inkább magának. Az asszony nem válaszolt. Ég- szerelmes fácánt nézett, amely zavartalanul kellette magát párjának. Halvány mosoly suhant ét arcán. Az emberéhez simult. — Estére kint maradsz? — Még nem tudom. Nelásd felé át kell jutni a Sasbércen és egy dűlőn mindig a völgy felé haladva vezet az út. Két épületből áll a puszta. Az egyikben a juhok telelnek, mert nyáron kint maradnak a legelőn, a másikban a juhászházaspár lakik. Vendéget akkor látnak, amikor Benkó László, a tsz- elnök és Istanovszki Kálmán, az állattenyésztő ellátogatnak. Ilyenkor számadást tesznek. A múltkoriban elvittek kétszáz báránynál többet Ne- lásdról. Azóta csendes a tanya. Az anyák is megszokták Elhallgattak. Az asszony az egyedüllétet. Kint járnak a arca elkofnorult, maga elé legelőn. Cimer László két meredt. A férfi tudta, most nem szabad őt zavarni. Szó- longatta a lovat. Mikor a Sasbércen befordul talc a tanya felé. már pihenőre készülődött a nap is. Búcsút zengett a madársereg. Az asszony . is megnyugodott. Csak ők, ketten, és a lovuk poroszkált a hegyen át Ne- lásdpuszta felé. Űjból a régiek lettek. Itt nekik az igazi otthonuk, ezekben a népte- len, erdőtől övezett hegyekben. Cimer megállította a kr csoportba osztja a kétszázötven juhot. A leendő anyákat együtt tartja, megint külön azokat, amelyiktől már elvitték a bárányokat. Azt mondta az asszonyának: — Külön csapom őket a várandósaktól, mert nagyon szomorúak és nem jó hatással vannak rájuk... Ennyi állathoz két juhász kéne. de a Nelásdra nem megy senki. Cimer eflitja hát egyedül a jószágokat. Az erdő szögellésében. a jobbik legelőn a várandós anyákat legelteti. A juh fél az erdőben, arrafelé nem kell vigyázni. A másik nyájat a csala- mádés fölött legelteti. Hirtelenebb lejtőn jól edződnek. Ő pedig kiáll a bércre, ahonnét messze ellátni. Innen tartja szemmel a két nyájat. A kutyái segítőtársai. Egy intésre mennek terelni. Egyik napon is ott állt a hegyen, amikor lenn a tanyán csaholtak a házőrzők. Cimer tudta, idegenek jöttek. Az elnökéket már nem ugatják. Lassan elindult a tanya felé. Amikor nagyon figyel valamit ez a juhász, akkor mindig összehúzza a szemét. Most a homlokán is barázdák képződtek. Klskérieket látott a tanyán. Megállt a szilvásnál és várta, mi járatban vannak vendégei. Megszólalt az egyik: — Nekünk is kéne egy jő juhász. — Nekem ehhez mi kőzöm ? — Hallottuk, készülőben van innen. — Soká még az. Majd, ha a lány iskolás korú lesz. T1 öbben is kísértik a ne- lásdpusztai juhászt, mert híre van a szaktudásának és jószág iránti szereteté- nek. De már becsületből sem menne el. De azért sem. mert szeret ott élni másodmagával a hegyek között, ahol ismeri sóhaját az erdőnek, hangját a vadnak, ahol békén legelhet a nyája. Szereti, hogy hetében ünnepnek számítón, mehet kislányához. Bobál Gyula NÖGRÁD — 1973. május 27., vasárnap
