Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)

1973-05-20 / 116. szám

Több száz lakás épült az elmúlt esztendőben Balassagyarmaton, a Lenin-lakótelepen. A korszerű otthonok építése tovább folyik, ötéves tervünk arányos részének teljesítésével munka közben Váltott mozdonnyal zöld utakon Mindig nagy tekintélye volt előttem a mozdonyoknak. Szí­vesen néztem a párafelhőket lövellő gőzöst a vasútállomá­son, megcsodáltam a hosszú­hosszú szerelvényeket vontató Diesel-mozdonyokat. Nem csodát, ha kissé megiftetőd-ve kapaszkodtam fel az M—62 típusú szovjet Diesel-mozdony vezetőállásába. A mozdony 150 tengelyes teherszerelvényt visz Szolnokra. A nagy, pi­ros gép — a vasutasok „Szer- gej”-nek becézik — vezető­fülkéjében kényelmes hely van két ember számára. Itt foglal helyet a vonatvezető és a mozdonyvezető. Fékpróba — indulás Sistereg a féklevegő amikor a működtetőkart meghúzzák. Tettes-vonatnál — különösen ezen az útvonalon — nagyon fontos a fék, hiszen a 2200 tonnás rakomány „megtolja” a mozdonyt, és ha rossz he­lyen, akikor baj van. Az első fékpróba nem járt sikerrel. Meg kell ismételni. Űjra sis­tergés. A mozdonyvezetőnek nem kötelessége, de leszáll és 6 is körülnéz a fékek körül. Lám, az egyik nem engedett ki. Ilyennel elindulni kész baleset. A súrlódástól felme­legszik a kerékabroncs, levá­lik a kerékről és már ki is siklott a szerevény. Szeren­csére észrevették a hibát A fékvizsgálók felírják a hibás kocsik számait amit a moz­donyvezető is tudomásul vesz. Közben a vonatvezető kiszá­mítja a fékezett teher súlyát és a fékezhető kocsik számá­val összevetve megállapítja, biztonságosan fékezhető-e a szerelvény? Minden rendben. A vezetők elfoglalják helyü­ket, várják az indulási jelt. Á zöld tárcsa felemelkedik, indulunk. Előjelző szabad — szabad A mozdonyvezető és a vo- natvezefcő így jelzi egymás­nak, hogy a vágány mellett éllé jelzőket előjelzőket lát­ják, a rajtuk levő jelzéseket tudomásul vették. Jó szem, éberség, pályaismeret kell hozzá. Én is figyelni kezdem a jelzőket de még észre sem veszem, hogy milyen állásban vanmaik, már hallom: „bejá­rat szabad — szabad”. A sí­nek mellett nénike totyog. Iskolás lányok kerékpárral szaladnak át Fegyelmezetle­nék az emberek. Van, aki a figyelmeztető sípszóra az ök­lét rázza, pedig a mozdony- vezető azért jelzett hogy az esetleges baleset ne követkéz- zié^ Áthaladtunk egy állomá­son, a forgalmista zöld tár­csával jelezte, hogy szabad az út. Egyenes szakasz követ­kezik. Csend van, csak a mo­torok zümmögnek és a sebes­ségmérő, éberségjekaő készü­lék ketyeg halkan. Körülbelül 50 másodpercenként füttyszó hallatszik, amire a vezetőknek egy-egy gombot, illetve pedált kell lenyomni, jelezve, hogy ébren vannak, figyelnek. Ha a visszajelzés elmarad, a szerkezet 3—5 másodperc ki­várás után magától leállítja a mozdonyt A következő jelzőt lezárták, de előtte az őr zászlólengetés- Bel jelzi, hogy bemehetünk az állomásra. A mozdonyvezető kihajol, az őr pedig felszól, hogy a kitérőbe állunk be. A vezető visszaismétli az utasí­tást Állunk a kitérőben. Két személyvonatot is el kell en­gednünk, hiába, a vonat ké­sett és amelyik vonat késik, annak a többit maga elé kell engednie. Űjra indulunk. Sza­bad a pólya. A következő megállásnál váltják a sze­mélyzetet. Szinte még meg sem állt a vonat, már fenn van az új vezető. A leváltot­ta! én is leszállók. Pár perc, és a szerelvény kihúz az ál­lomásról, megy a rendezőbe. Az elhaladó kocsikat nézzük a mozdonyvezetővel, aztán egyszerre kiáltunk fel: „ott ni!” Az egyik féktuskó telje­sen kifordult a helyéről, sza­badon billeg, oda-odaütődik a kerékhez. Gőzösön A „Szergej5*, az M—82-es nagy ereje tehervonatoknak való. A személyvonatot még elhúzza a 424-es gőzös is. Este van, amikor felkapasz­kodom az olajos lépcsőn. Minden fekete, és minden csillog. A mozdonyvezető a lámpákat tisztogatja. A fék­próba már megvolt, várjuk az indulást. Más itt a veze­tőállás, Kicsit tágasabb, de kell is a hely a mozgáshoz. Itt nem csak egy ..Moszkvics- kormány” van, hanem csa­pok, karok, fesamérők, emel­tyűk. Középen két üvegcső­ben víz emelkedik, mutatja a kazán tényleges és átlagos vízállását A mozdonyhoz me­reven csatolt szerkocsi „szá­jánál” ott a rövid, fogantyús végű lapát A fűtő egy kéz­mozdulattal szétnyitja a ka­zán tüzelőnyílását záró két lemezt és széles mozdulatok­kal szórja a szenet a tűztér- be. Megkaptuk a jelét, indu­lunk. Fehér gőzfelhőibe bur­kolózik a mozdony, a vezető­nek mintha hat karja lenne, kezeli a féket, áz emeltyűt, tekeri a kart, amivel a to- lattyú állását szabályozza Kigördülünk a világos állo­másról, minden sötétségbe vész, egy-egy lámpa pislákol távol. Űjra kinyílik a kazán ajtaja. Megpróbálom a lapá­tolást. A mennyiséggel nincs is ba.i, csak ott, hogy nem tudom szétteríteni a szenet Hosszú a tűztér, mindenütt egyenletesen kel borítania a szérűnek, különben nem jó. Ügy látszik, a legegyszerűbb munkafolyamatot is tanúin: keíL A jelzőt könnyebb ész­revenni, csak arra kell vi­gyázni, nehogy az erőmű te­tején világító vörös csillagot tilos jelzésnek nézze az em­ber. Itt még fontosabb a pá­lyaismeret talán, mint a nap­pali útnál. Megállunk az ál­lomásban, pár perc és már indulunk is tovább. Itt is va­lami hiba van a fékkel. Az egyik kocsi lök egyet a moz­donyon. Ez azonban nem ve­szélyezteti a közlekedés biz­tonságát A 36 tengely „csak” 368 tonna. A gőzösön nincs éberség!ol­tó csipogó. Szükség sincs rá. A két embernek folyton akad tennivalója és közben figyelik a jelzőket is. A fűtő felka­paszkodik a szerkocsira, ka­pával húzza le a szenet. So­kat eszik a kazán. Fekete füstcsík és szikracsóva húzó­dik a fejünk fölött. A mozdonyvezetőnek nagy a felelőssége. Sok milliós ér­tékű áru, vagy több száz em­berélet függ attól, hogyan lát­ja el a feladatukat A szol­gálat nem könnyű — fárasz­tó. Munkájukért, úgy érzem — méltók a tiszteletre. Gáspár Imre Az ősvény» végig a Zagyva mentén, majdnem egészen a házig elvezet Nem széles, de minek is? Házak alig épültek mellette, csak beljebb látsza­nak a piros tetők. A mozdo­nyok kesernyés szagú füstjét idáig hordja a szél, a kistere- nyei vasútállomás sincs mész- sse. Szeberényi Antalék háza olyan, mint a többi, talán na­gyobb, de kell is a hely. Hét gyereket nevel a mosolygós asszony, aki most a szobába vezet Az első kérdés az lenne, mi­képpen bírta a család a gyer­meknevelés terheit, hogyan lehetséges ennyi gyerekkel szépen élni? Ez a kérdés itt fölösleges. Csak nekünk cso­da a sokgyerekes család, mert szomszédaink, barátaink, is­merősök csak egyet vagy esetleg két gyereket nevelnek. Ebben. a házban azonban, ahol mindem a gyerekekért van. furcsán hangzana a kér­dés. — Élünk, ahogy tudunk —■ Szeberényiné hangjában nyo­ma sincs a sopánkod ásnak —, a férjem vasutas. Alapfizeté­se 2200 forint. Itthon jószágot nevelünk, abból pótoljuk a kiadásokat Most már csak öt gyerek van Itthon. Antal, a nagyobb fiú dolgozik, ideadja nekem a pénzt. A többiek ta­nulnak. Karesz, aki nemsokára há­roméves lesz, 21 évvel fiata­labb legidősebb testvérénél. Magda, a legidősebb lány már férjnél van. de mire Karesz Fejlődő város - gondokkal Megyei tanácstag a városáról Vass Miklóst, a Balassa­gyarmati Fémipari Vállalat igazgatóját aligha szükséges bemutatni. A közéletben és gazdaságvezetői beosztásban is régen dolgozik. A legutób­bi tanácsválasztás után is­mét a megyei tanács tagjá­vá választották, tagja lett a végrehajtó bizottságnak is. A közelmúltban egy ta­nácskozásom futottunk össze. Rendhagyó módon nem az elért eredményekről, a ter­veiről esett szó, inkább egy dinamikusan fejlődő város, Balassagyarmat gondja állt beszélgetésünk középpontjá­ban. — Természetesem, az ered­ményeket nem lehet mellőz­ni. Igaz, ezekről az utóbbi időben sokat szóltunk, de még mindig nem annyit, amennyi szükséges lenne. Most engedje meg, hogy a gondokat egy másik, az ipar oldaláról közelítsem meg. A gondok előtt azonban, hogy mindent megértsünk, azért, a fejlődésről is kell néhány mondat erejéig t beszélni. Ilyen például a munkáslét­szám alakulása a városban. Az iparban foglalkoztatott munkások száma ma már négyezer-kétszázötven. Ez azt jelenti, hogy a város és vonzáskörzetéhez tartozó köz­ségek munkaképes összlakos­ságának több mint fele. Ez­zel szemben 1965-ben a mun­káslétszám alig haladta meg a kétezer főt Balassgyarma- toTL Ilyen fejlődésről tanús­kodnak a termelési eredmé­nyek is. Míg 1965-ben az ipari termelési érték egy év alatt alig haladta meg a négyszázharmincmillió fo­rintot, tavaly már jóval fe­lette voltunk az egymllllárd forintnak. — Hol jelentkeznek akkor a gondok? —- Éppen ebben. A többi között nyilvánvaló, hogy nem elegendő az új technika megvásárlása és beállítása, sőt, a közép- és felsővezetők képzettségének színvonalnö­velése sem. Mindannyian tudjuk, hogy a közvetlen termelésben foglalkoztatott szakmunkások képzettsége a döntő. Ez segítheti, vagy ronthatja a hatékonyságot. Tehát ez az első gond. Szak­munkásképzés folyhat a fel­nőtt munkások között, sőt a többszakmásítás is nagyon fontos. A gond viszont az, hogy a dolgozók csak mint­egy öt—nyolc százaléka haj­landó továbbképzésen, il­letve átképzésen részt vermi. Sőt, még a nyolc általános iskolai végzettség hiányát is alig-alig akarják pótolni. A szakmunkásképzés má­sik formája, az iparitanuló­képzés. Ez nagyon fontos, hi­szen az új technikára köny- nyebb a fiatalokat betaníta­ni. De... És mennyi de van most is. Balassagyarmaton ma mintegy ezerkétszáz fia­tal ipari szakmunkásképzése folyik. A város összlakossá­gához viszonyítva, ez orszá­gos szinten is kiemelkedő. Az ezer lakosra kilencvanegy szakmunkástanuló jut, az országos hatvan—hetvennel szemben. Ez szép statisztika. Ha azonban a képzés minő­ségének lehetőségeit vizsgál­juk, korántsem ilyen jó a kép. A tanítás zsúfolt tan­termekben, reggeltől estig, két műszakban történik. Tan­műhelyek hiányával küz­dünk, a meglevő, korszerű oktatási eszközök széles kö­rű felhasználására alkalmas helyiségek csak szerény ke­retek között állnak rendelke­zésünkre Márpedig ha a vá­ros további ipari fejlődését valóban meg akarjuk va­lósítani, és azt hiszem, hogy ebben valóban egy akaraton vagyunk valamennyien, ak­kor a szakmunkásképzés te­rén most kell előbbre lép­nünk. Addig, amíg nem ké­ső. Ez most azért is aktuális, mert a második fél évtől a szakmunkásképzés a megyei tanács irányítása alá tarto­zik, tehát házon belül va­gyunk. E gond megoldásáért magam is, mint megyei ta­nácstag, mint a végrehajtó bizottság tagja, szeretnék so­kat tenni. —■ Korábbi beszélgetésünk során szó esett a műszaki értelmiség helyzetéről is. Ml most a helyzet? — Véleményem szerint a műszaki értelmiség helyzete szorosan kapcsolódik a ko­rábban elmondottakhoz. E téren is van bőven tenniva­ló. Annak ellenére, hogy az elmúlt években már össze­hasonlíthatatlanul többet tett műszaki értelmiségünk a város fejlődéséért, mint ed­dig. Ügy érzem azonban, hogy valami még hiányzik. Bár mondhatnák, hogy a Ha­zafias Népfront keretében a városban van egy műszaki klub. De hogy az hogyan működik, az már más dolog. Ezzel a gondolattal szoros kapcsolatban említeném meg, hogy a közelmúltban meghí­vást kaptam a budapesti Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetemre, a bu­dapestiek balassagyarmati klubjába, ahol hasonló té­mákat vitattunk meg. Tár­salgásunk témája az volt, hogyan tehetne többet Ba­lassagyarmatért a Budapes­ten tanuló mintegy hatvan balassagyarmati és városkör­nyéki egyetemista? Ez a kez­deményezés örvendetes, s ha sikerül a városunkban élő és dolgozó értelmiséggel kö­zösen kialakítani az együtt­működést, akkor ennek gyű mölcsét Balassagyarmat él­vem majd. — Beszélgetésünk elején a munkások számának növeke­déséről szólt. E téren mi­lyen jelenségekkel lehet ta­lálkozni még? — Feltétlenül jpbbars fi­gyelembe kell vennünk ne­künk, tanácstagoknak is a város jelenlegi helyzetében a munkásosztály kialakulásá­val összefüggő, különleges helyzetből adódó feladatokat. Mivel ilyen hagyományokkal nem rendelkezünk, jobban oda kell figyelnünk és le­hetőségeink szerint — hadd fogalmazzák így — munkás- centrlkusabban kell intézke­déseinket összehangolnunk. Ezzel összefüggésben mon­danám el a következő példát. A Fémipari Vállalatnál fel­mérést végeztünk a kulturá­lis és közművelődési hely­zetről. Meg kellett állapíta­ni, hogy a különböző kultu­rális rendezvényeken kevés u munkások aránya. Ezért a munkások Igényét jobban fi­gyelembe kellene venni a jövőben. Ez az iskola, a szakmunkásképzés szoros tar- • tozéka. Művelt, kulturált munkásokkal könnyebb fela­datainkat teljesíteni, — Mindezekben hogyan foglalná össze a feladatokat? —- A város igen dinamikus ipari fejlődése, ennek fenn­tartása, sőt fokozása, úgy érzem, Balassagyarmaton minden ember személyes ügye. De azt hiszem, hogy éppen ezért még szüksége­sebb — minden területen — a személyes példamutatás, elsősorban a mindennapi munkában. Ügy gondolom, hogy azt a vezetőt, aki vizet, prédikál és bort iszik, alig­ha követik az emberek. Aki viszont példát mutat a mun­kában, a közéletben, a ma­gánéletében, azt feltétlen! Erre van szükség, ha tovább akarunk jutni. Az ipar fej­lődésével együtt halad a vá­ros fejlődése, építése. A ket­tő szoros kölcsönhatásban áll egymással. Egyik sem. tud a másik nélkül megfele­lően előbbre jutni. Munkánk csak akkor lesz sikeres, ha nem nyugszunk meg az ered­ményeken, a gondokkal is szembenézünk. Hiszen a gondok felismerése azok meg­oldásának biztosítéka. Mi, ta­nácstagok pedig sokat tehe­tünk a megoldás érdekében — mondotta Vass Miklós, a megyei tanács tagja. Somogyvári László Hét gyerek boldogsága ./VVWWX^VO/WWVVWVVVVWV'VVVWVVVWV', felnő, elvégzi az iskolákat, újabb 15 év telik el. Egyéb­ként a három legidősebb gye­rek érettségizett, s a többiek is továbbtanulnak majd. Mi­ért is gondolják néhányan, hogy ahol sok gyerek van, ott sem tanulásra, sem öltöz­ködésre» sem szórakozásra. nincs lehetőség? Miért hiszik, hogy a nagycsaládosok szű­kölködnek, nem élhetnek „mo­dernül”? Nehéz, az igaz, de nem az anyagiak hiánya teszi nehézzé. A lakás jól berendezett, a szobában tv. rádió. Nem volt mindig sajátjuk az egész ház, egy lakásban két család lakott. — A gyerekekkel soha semmi baj nem volt, szerencse még csak komoly betegek sem vol­tak. A szomszédokkal annál többet hadakoztunk. A szoká­sos veszekedések, feljelentge­tés. Ez volt az, ami keserves­sé tette a békétlen napokat. A bejelentést egyszer vették komolyan, akkor is nekünk kellett ezer forint büntetést fizetni. — Szociális segélyt, tanácsi támogatást nem kaptak? — Nem kaptunk, de nem is kértünk soha. Kölcsönöket sem kértünk. Ha volt pénz. tataroztunk. bűtort vettünk, ruházkodtunk. Ha nem volt, elhalasztottuk a vásárlást* — Volt-e, aki lebeszélte vol­na a sok gyerekről? — Amikor hazajöttem a kórházból a negyedik gyerek­kel, volt bizony, aki sajnálko­zott. De olyan is akadt, aki megkérdezte Boriskától, evett- e már ma? Pedig itt a köz­ségben nem is ritka a sok gye­rek. A szomszédnak öt van, egy ismerős orvos hatot neveL Jutka hazajött az iskolából. Vonatozik, Tarjánba jár, kö­zépiskolás. Ö a családban a negyedik érettségi várományo­sa. Most erősen gondolkodik, mit is mondhatnának önma­gukról. Semmi különleges nem jut eszébe. Békességben élnek, mint a többi család- Közben megérkezik a család­fő, Szeberényi Antal. — Sosem akart más munka­helyen dolgozni, ahol több a pénz? — Soha. 28 éve dolgozom a vasútnál. — Régebben jobban keresett — szól közbe a felesége —, meg fuvarozást is vállaltunk, van lovunk. De most már wem kapunk erre iparenge délyt a tanácstól. Áz asszony most 46 éves. Huszonkét esztendős korában kezdte a pelenkamosást, azó­ta nincs megállás. Ahogy sza­porodott a család, úgy nőtt a mosnivaló halmaza, a vasal- tiivaló ruhakupac. Főzött, ta­karított, ellátta az állatokat. S mindig egyedül. Ahogy a család is mindig magában küszködött, ha valami baj volt. Búcsúzáskor ismét egy ru­tinkérdésnek kéne következni: nem bánták meg? Nem sajnál­ják a sosem nézett szinhézi előadásokat? Nem volt elég, hogy 24 éve nincs egyetlen nyugodt perc. egy csendes nap sem? Kár lenne a kér­désért, hiszen a válasz tulaj­donképpen Karesz. — Ha minden gyerek vá­laszthatott, hogy tanul-e, vagy sem, Karesz is megteheti. A nagyfiú most vett motort, szé­pen öltözik. A kicsinek sem lesz másképp. Még egyiknek sem mondtuk: elvégezted a nyolc általánost, most aztán dolgozz, lássuk hasznodat! Ügy érzem, egyik gyerekem sincs hátrányos helyzetben másokkal szemben csak azért, mert hat testvére van. Hét gyerek „nyűgével” Is lehet boldogan, békésen, meg­elégedetten élni. Orosz Júlia NÓGRÁD — 1973. május 20., vasárnap 5 ;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom