Nógrád. 1973. április (29. évfolyam. 77-101. szám)

1973-04-11 / 84. szám

Mai arcok ma? emberek / A bizalmat meg is kell tartani Igazi „üveggyári” család tagja Mátrai Lászlóné szüle* tett Vadas Mária. Büszke is rá. — Már a nagyapám is üvegvágó volt itt, Pálfalván. a síküveggyárban. Édesapám is hosszú évek óta dolgozik. Amikor abba a korba kerül­tem. hogy munkahelyet ke­restem, eszembe sem jutott máshova menni, mint az üveggyárba. így került Vadas Mária a gyárba. Először hatórás kifutó­kislányként ismerkedett az üzemmel. Ment, ahová küld­ték. Fozta-vitte az iratokat, .könyveket, elszámolásokat. Aztán nyolcórás, komoly dolgozóként lekerült a mű­helybe. Ennek már kilenc éve. Volt felrakó, dolgozott az elő­készítőben. az edzőben, min­dig ahol éppen szükség volt rá. Közben gyáron belül le­tette a szakmunkásvizsgát és azóta üvegvágó a petriüzem- ben — A munkája? — Nagyon szeretem. Egyfor­ma kis üveglemezeket vágok, fényképezőgépekbe használ­ják, ezért nagyon pontosnak kall lenniök. Oda kell figyel­ni. De hát ez minden mun­kahelyen így van. Vadas Máriából közben Mátrai Lászlóné lett. Azóta pedig egy hároméves kislány boldog anyukája. Mátrai Lászlóné KISZ-tag. tanácstagnak jelölték a Gor- kij-telepi 75-ös körzetben. Mátrainé mosolyog: — Kevesen tudják, hogy a Gorkij-telep a régi Brezina. Hozzátenném, hogy most már nem régi. Teljesen új lakóte­lep épült fel. És még egyre húzzák a házakat. Amikor t/Z Tarján felől jövünk, nagvon szép, igazi, modern városrész képét mutatja a Gorkij-telep. Érdemes közelebbről is meg­nézni. Izgult, amikor a jelölő gyű­lésre került sor. ;— Annyira dobogott a szí: vöm, mint talán még soha. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen sok ember előtt beszél­tem. A legtöbbjük jóval idő­sebb volt nálam. Valamennyi- üket kislánykorsm óta is­merem, ők is engem. Nagyon Jó érzés volt. amikor min­denki rám szavazott. Elmond­ták az emberek, milyen gon­dok. problémák foglalkoztat­ják az itt lakókat. Az az igaz­ság, legtöbbjüket én is na­gyon jól tudom mert ott la­kom közöttük. Mátrai Lászlóéknak egyelő­re saját lakásuk még nincsen. Négy éve házasok. A fiatal­asszony szüleinél laknak. — Elég szorosan. Igaz. két szobánk van. De velünk él még a húgom is. Nagyon szeretnénk önálló otthont. Ha minden jól megy, talán a nyáron beköl­tözhetünk egy KISZ-lakásba. Emikor először esett szó arról, hogy Mátrai Lászlónét a Salgótarjáni városi Tanács tagjává jelölik, az öröm mel­lett egy kis bizonytalanságot Is érzett. Háziasszony, édes­anya, aki dolgozik is. Vajon nem lesz-e túl sok. amit vál­lal? Aztán megegyeztek a férjével, hogy jobb időbeosz­tással, közös munkával nem lesz semmi hiba. — Ügy van ez, a bizalom­nak mindig örülni kell. Még hivatalosan nem is választot­tak meg, de vasárnap már volt nálam egy asszony, hogy folyik a víz. csináljunk vala­mit. Elmentünk a ..tetthely­re”. Aztán szóltunk, jöjjenek ki a szerelők. Ha megválasz­tanak, meg kell még tanul­nom, hol. mit kell elintézni a tanácson. Mert nem elég a bizalmat megkapni, azt meg is kell tartani. Ez a nehe­zebb. | Néhány szóval azt is elmondja még búcsúzóul, hogy véleménye szerint ki a jó ta­nácstag ... — Azt hiszem, az szolgálja legjobban a választók érde­keit. aki szívesen intézi nem csak a nagy, hanem az ap­róbb ügyeket is. És ne csak ígérgessen, hanem cselekedjék is , o o Cs. EL Juhászbojtárok r A szalmakazal tövében két siheder legény ke heverészik. A zöldülő rét egyhangúságát csak kökény- és galagonya- bokrok, árva szamárkórók törik meg. A Szarvas-hegyben takadó buják! patak vize kristálytisztán folydogál dél fe­lé. Hétköznap délelőtti csend. — Judy hajts! — hallatszik hirtelen a szalmakazal felől. A fehér, csupaszőr puli fel­ugrik és éles vakkantásokkal tereli a tilosba tévedt, megré­mült birkákat. Maczkó Sanyi és öccse elégedetten összene­vet. — Édesapánkat helyettesít­jük — mondja Barnabás, aki harmadik osztályba jár a bu­jáid iskolába. — Sáin tázik Üjkút tanyán. Már tavaly a nyári szünidőben is őriztük a juhokat. — Juhászcsalád a miénk — fűzi tovább a szavakat Sa­nyi, aki már a hatodik osz­tályban ismerkedik a tudo­mányokkal — A tavaszi szü­net így gyorsabban teldk. Ket­tesben most majdnem négy­száz juhot őrzünk. Kiejtésük idegen csengésű. Nem palóc föld a szülőhazá­juk. Alig egy hónappal ez­előtt költöztek Bujákra. A nagy juhászától rendelkező Zöldmező Termelőszövetke­zet a kenyéradó gazdájuk. Ko­rábban Siófok mellett juhász­kodott az édesapjuk. Heter, vannak testvérek. — Ez szebb vidék — tekint körül Maczkó Sanyi. — Erdő és domb ' arrafelé nemigen akadt, csak a nagy síkság. Somogy országi emlékek idé­zése után „szakmai” kérdé­sek is szóba kerülnek. Lát­szik, hogy ismerik a juhász­kodás minden csfnját-bínját. — Most még sok a sánta! Édesapánk rendbehozza őket — bizonykodik Barnabás. Azután lassan ebédhez ké­szülődnek. Sanyi kazalhoz tá­masztja a nálánál is nagyobb juhászbotot. Ezúttal sült sza­lonnát falatoznak. n. i. Tervtárgydási tapasztddok Az idei termelési és pénzügyi terveket tár­gyaló és jóváhagyó termelőszövetkezeti köz­gyűlések lényegében befejeződtek a me­gyében A közelmúltban Pásztón a frissen szerzett tapasztalatokat összegezték. Milyen tanulságokkal szolgáltak a, tervtárgyaló köz­gyűlések — erre a kérdésre kívántak mielőbb választ kapni az illetékesek. Megállapítható, hogy a közös gazdaságok általában reálisan és körültekintően tervez­tek. Több helyen termelési egységenként vi­tatták meg a tervjavaslatot, és sokoldalú vé­leménycsere nyomán állították össze az idei gazdálkodás „tükrét”. Leszűrhető, hogy az el­múlt évi gazdálkodás során felhalmozódott gazdag tapasztalatokat mindenütt figyelembe vették, valamint ezekből helyes következteté­seket vontak le. Az előkészületek egy-egy fontos állomását jelentették a vezetőségi és párttaggyűlések. Az e fórumokon tett javas­latok kiegészítés formájában bekerültek a végleges szövetkezeti tervbe. A tagság részvételi aránya és aktivitása megfelelő volt. A szervezésben csupán Erdő­kürtön és Egyházasdengelegen lehettek vol­na körültekintőbbek. De a határozatképessé­get e két szövetkezetben is sikerült biztosí­tani. Közgyűlésenként általában 6—7 szövet­kezeti tag fejtette ki véleményét. Nem egyé­ni panaszok orvoslását kérték, hanem az üzem- és munkaszervezés, a bérezés, a ter­melésszerkezet alakulása, a folyamatos fog­lalkoztatás biztosítása, és a munkafegyelem nagyon fontos kérdéskörét ecsetelgették. Szó­kimondó légkör jellemezte ezeket a közéyű- léseket. Kevésbé voltak olyan ünnepélyesek, mint a zárszámadók, de legalább olyan fon­tossággal bírnak. Ahol indokolt volt, nena maradt el a vezetőség megbírálása sem. Négy tervtárgyaló közgyűlésen egyúttal foglalkoztak a vezetőség újjáválasztásával is. Erdőkürtön, Kálión, és Taron bizalmat kapott a régi vezetőség, és a korábban megválasz­tott elnökök. Erdőtarcsán viszont új szövet­kezeti elnököt iktattak be. Üjszerű kezdeményezés is jellemezte a tervtárgyaló közgyűléseket. A járási rendőr- kapitányság egy-egy képviselője tájékoztatót tartott a közrend- és közbiztonság helyzeté­ről, valamint a társadalmi tulajdon védel­méről A tagság érdeklődéssel kísérte e tá­jékoztatókat ­összességében leszűrhető, hogy a pásztói járásban zökkenőmentesen és megfelelő szín­vonalon zajlottak le a termelőszövetkezeti tervtárgyaló közgyűlések. Felelősségteljesen alapozták meg az idei termelési és pénzügyi terveket. Most már a cselekvésen a sor! Az egyén és közösség boldogulásának alakulása elsősorban a földeken és az állattartó tele­peken dől el. Bizonyosak vagyunk benne, hogy a szorgalmas szövetkezeti tagság idén sem vizsgázik rosszul! — R — Óvjuk a község tisztaságát Szécsényi felhívás Minden lakkozást és men­tegetőzést mellőzve, őszintén kijelenthetem, hogy szemetel­ni azt tudunk. Legalábbis bő­ven akadnak közöttük ma­gukról megfeledkező, parkja­inkat, tereinket, utcáinkat szeméttel behintő emberek, betört facsemeték, összevésett padtámlák, megrongált kukák, fatörzsekbe vésett képek és igék tanúskodnak a vandálok létezéséről Lehangoló és szomorú, hogy a jó ízlésről megfeled­kező emberek félredobva az együttélés elemi szabályait, gátlástalanul szemetelnek, rongálják a közvagyont. Ut­cáink, parkjaink, tereink tisz­taságának megóvása közérdek. Tudom, hogy direkt módon nem lehet gátat vetni a sze­metelésnek. Rendeletekkel sem lehet embereket leszok­tatni a szemetelésről. De tár­sadalmi összefogással, egy­más figyelmeztetésével sokat tehetünk a cél érdekében. Egy magáról megfeledkező, a csokipapírt a földre dobó kis­fiút így figyelmeztette édes­apja: „ne szemetelj, vedd fel, és tedd a szemétkosárba. Mi lenne, ha mindenki ezt csi­nálná?” Más a helyzet a rongálók­kai. Tettenérés esetén felelős­ségre lehet vonni a garázdál­kodókat, ellenük eljárást le­het indítani. Csupán rajtunk a sor, hogy ha ilyen közvagyont rongáló embereket látunk, te­gyük meg emberi kötelessé­günket, legalább figyelmeztes­sük őket. A tisztaság, a rend fenntartására sok hasznos in­tézkedés született. Fiatalok vállaltak védnökséget egy-egy park, tér fölött. Csak üdvözölni lehet a Szécsényi nagyközségi Tanács és a Hazafias Nép­front-bizottság közös felhívá­sát, a község lakosságához. Intézmények, vállalatok, üze­mek. tömegszervezetek veze­tői arra kérik a lakosságot, hogy összefogva tegyék szebbé községüket. A lakók, boltveze­tők, vállalatok vezetői a la­kásuk, boltjuk, intézményük előtti járdaszakaszt folyama­tosan tartsák tisztán. Az okta­tási intézmények vezetői, a fiatalok vigyázzanak a község tisztaságára A felhívásnak máris foga­natja van. Megindult a par­kosítás. A mezőgazdasági technikum fiataljai a Marx Károly utca egy részét par­kosították. Láttam piros nyak- kendős úttörőket, akik az is­kolájuk előtt szorgoskodtak. A szécsényi felhívás csak egy formája annak, hogy megkeressük a járható utat településünk szebbétételére. Ezenkívül még számtalan le­hetőség adódik egy-egy köz­ség, város tisztaságának meg­óvására. Végezetül megállapíthatjuk a legfontosabbat, hogy min­den felhívás, intézkedés csak akkor ér valamit, ha azt mindenki magáénak vallja. Je­len esetben vigyáz t°lí"r;]éso tisztaságává. (sz. f.) Tanácstagokra szavazunk (2.) A választás alapelvei — Nem fél ott fenn? — Hát, nem mondom, amikor először jártain a te­tőn, úgy huszonöt éve, leginkább egy reszkető nyárfalevélre hasonlítot­tam. A választ nem a tetőről kapom, hanem a padlástér egyik homályos szögleté­ből; már ott áll Purgát Gé­za. Gyorsan érkezett, de a továbbiakban már nem ilyen készséges. — Nem tudok mit mon- cuni — válaszolja vona­kodva. — A munkáról nem beszélni kell, hanem csi­nálni. Bádogos szakmunkás. Tíz éve dolgozik a tarjáni Ingatlankezelő Vállalatnál, és ez idő alatt valóban nem sokat beszélt. Csak dolgozott. Valaha kétsze­res sztahanovista volt, a későbbiek során pedig öt­ször kapta meg a Kibáló Dolgozó címet. — Nehéz a szakma szép­ségeiről beszélni — mond­ja —, amikor egyre keve­sebb idő jut az igazán szép munkára. Kevesen va­gyunk, szaporábban, kell dolgozni, mint azelőtt. — Nem elég öröm, hogy Jó az, amit csinál? Rámcsodál kozik: — No hiszen! Még a leg- mechanikusabb munkát is jól kell elvégezni, de attól az még nem lesz szép... Felszerelheti az ereszcsa­tornát úgy, hogy megvan az esése, tehát jó. De at­tól az még lehet olyan Szemközt a toronyórával görbe, mint a hullámva­sút, és lehet nyílegyenes, olyan, ami a szemnek is tetszik. Volt egyszer egy mesterem, az, ha nem tet­szett neki, amit csináltam, összetörte, bevágta a sa­rokba. Szabd le még egy­szer — mondta —, úgy, ahogy elmagyaráztam, ű nevelte belém, hogy többet ts lehet tenni, mint jól dolgozni. Ha időm van rá, én bizony megszerzem magamnak a szép munka örömét. Ha van elég időm, nem mondok le róla. — Mit gondol, miért olyan kevés a bádogos ma­napság? — Mert bátorság, meg jó kéz kell hozzá, és ez a kettő együtt már nem sok emberben van meg — mondja büszkén. — Az ügyességben is vannak persze fokozatok. Leküld­ték egyszer egy díszmú- bádogoshoz. Csak azt a feladatot adta, hogy egy négyszögletesre vágott, egy­szerű bádoglemezt kalapál­jak laposra. Ütöttem én, ahol értem, de csak a leve­gőbe meredtek a sarkai. Akkor jött a mester, ide ütött, oda ütött, úgy lefe­küdt a lemez négy sarka, mint a parancsolat. Persze, akinek van kézügyessége. az idővel megtanulja a dolgokat. Meg a mélység­hez is hozzá lehet szokni. De volt olyan tanulóm is, aki eleinte sem félt. Ügy mászkált a tetőn, mint va­lami macska. Mire észbe­kaptam, már háromszor körbe szaladt. Huncut gye­rek volt — bólogat moso­lyogva. — Belülről bezár­ta a világítóablakot, mi meg kint maradtunk a te­tőn. De hát gyerek volt... Szeretett belesni az abla­kokon is, hiába mondtam, hogy nem szabad. — A tetőről szép lehet a kilátás is. Sajnálkozva mosolyog: — Nézze, én jártam már 35 meter magasan is. az acélgyár generátortetőjen. de még sosem jutott eszembe, hogy gyönyörköd­jek a tájban. Ha az em­ber egy pillanatra máshová ♦ figyel, könnyen nagyon kö­zel találhatja magát ah­hoz, amit szemlélgetett... Legfeljebb elnézünk a to­ronyórára, ahhoz elég egy szempillantás. Különben otthon is nagyon hasznos szakma ez — mondja, és úgy néz rám, mintha en­gem kellene meggyőznie. — Már miért ne akar­nám meggyőzni? — nevet rám. — Volt már nekem lánytanulóm is. De tréfán kívül: sok mindent megcsi­nálhat az ember otthon is, ha ilyen szakmája van. Amikor megnősültem, mindjárt összeütöttem a feleségemnek egy mosófa­zekat. Van otthon egy krumplinyomó is, még ma is állja a sarat, pedig inas­koromban csináltam. Az­tán megleptem a felesége­met süteményszaggatókkal ts, amikor még fiatalabb voltam. Volt köztük hold, csillag, no meg szív... De nem szaggatott velük süte­ményt azóta sem, ott rozs­dásodnak a fiókban — kifürkészhetetlen arccal le­gyint egyet, aztán elneveti magát. Arról kezd mesélni, hogy a padlásokon majd­nem mindenütt találkozott darazsakkal. — Mondhatom, hogy na­gyon mérges jószágok. — ügy rázza a fejét, mintha éppen körülötte dongná­nak. — Egy munkatársamnak egyszer az ingét kellett le­vetnie, hogy távol tartsa őket. Azzal csapkodott körbe-körbe. a szabad ke­zével meg azalatt össze­szorította a kéményszegélyt Ezek a mi „hőstetteink”. — Fölnéz a tetőre. — Sok a veréb is oda- fönt. Tavasszal gyakran ta­lálok apró tojásokat, vagy éppen csipogó fiókákat. Kedves kis jószágok... A kúpcserepek alá fészkelnek a legszívesebben . Szöghy Katalin Az országgyűlési képvise­lők és a tanácstagok válasz­tásáról szóló törvény a ta­nácstagok választásának alap- elveiről részletesen intézke­dik. A törvény értelmében a városi, a fővárosi kerületi és a községi tanácsok — tehát a helyi tanácsok — tagjait a választópolgárok általános, egyenlő és közvetlen választó­jog alapján választják. A fő­városi tanács és a megyei ta­nácsok tagjait a helyi taná­csok választják. A szavazás titkos. A megválasztott ta­nácstagok megbízatása négy évre szól. A helyi tanácsok tagjait választókerületenként vá­lasztják mindenütt. Minden tanácsi választókerület egy ta­nácstagot választ. A helyi ta­nácsok meghatározott számú fővárosi, illetőleg megyei ta­nácstagot választanak. A megválasztott tanácsta­gok kötelesek működésükről választóiknak rendszeresen beszámolni. A helyi tanácsok tagjait a választópolgárok, a fővárosi és a megyei tanácstagokat plé­dig az őket megválasztó he­lyi tanácsok visszahívhatják. Fontos tudni, hogy válasz­tójoga van minden nagykorú magyar állampolgárnak. Nincs választójoga annak, aki a közügyektől, illetve a vá­lasztójog gyakorlásától eltiltó ítélet hatálya alatt áll; annak, aki szabadságvesztés-bünteté- sét tölti, vagy előzetes letar­tóztatásban van; aki rendőr- hatósági felügyelet alatt van; vagy aki elmebeteg, tekintet nélkül arra, hogy gondnok­ság alatt áll, vagy sem. A választásokon minden szavazásra jogosult állampol­gárnak egy szavazata van. Minden szavazat egyenlő. A törvény azt is kimondja, hogy tanácstaggá mindenki meg­választható, akinek választó­joga van. Már mindenütt elkészítet­ték a tanácsok a választók névjegyzékét. Ezzel kapcso­latban tudni kell, hogy a vá­lasztók névjegyzékébe felvet­tek minden magyar állampol­gárt, aki nagykorú, vagy nagykorúságát a névjegyzék összeállításának évében el­éri, és ha a névjegyzék ösz- szeállításának idején állandó lakóhelye az illető tanács mű­ködési területén van. Minden választópolgár csak annak a választókerületnek a név­jegyzékébe vehető fel, amely­ben a névjegyzék összeállítá­sának idején állandó lakása van. A választóit névjegyzékét a tanácsok hivatalos helyiségé­ben közszemlére tették, mely­nek időpontját a lakosság tu­domására hozták. Ugyanak­kor írásbeli értesítést küldtek minden választó részére a névjegyzékbe való felvételről. Ennek alapján a névjegyzék­ből történt törvényellenes ki­hagyás miatt, avagy a név­jegyzékbe történt törvényel­lenes felvétel miatt bárki ki­fogással élhetett. Ka a tanács végrehajtó bizottságának meg­állapítása szerint a kihagyás törvényellenes, a kihagyott választópolgárt pótnévjegy­zékbe veszik fel. Az alapta­lan kifogásokat pedig a taná­csok átteszik a járásbírósá­gokhoz. Azokat az állampolgárokat, akik a választók névjegyzé­kének összeállítása után sze­rezték meg a választójogot, a tanács végrehajtó bizottsága — kérelmükre — felveszik a választók névjegyzékébe. A választók összeírása. a válaszlók névjegyzékének közszemlére tétele már min­denütt megtörtént. NÓGRAD — 1973. április 11., szerda 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom