Nógrád. 1973. április (29. évfolyam. 77-101. szám)

1973-04-04 / 79. szám

Derű és mosoly Munkáslány a% alapsme.rvemetben Csak a takarítónőt találtass a „Fortuna” Cipész ütsz nóg- rádszakáli telepén. A műhely­ben levő asztalsoron műanyag­fóliák árulkodtak arról, hogy fél órával ezelőtt szorgos ke­zek dolgoztak. Az idős asz- Bzonytól Bagi Erzsébet után érdeklődtem. — Biztos otthon van már, Vége a műszaknak — feledte. A nemrég felújított Palóc éton baktattam az erdő felé. Az utolsó épület kapuját nem kellett kinyitni. Tárva volt, mintha várnának valakit a házban Itt lakik Bagi Erzsé­bet, innen jár a ktsz-be dol­gozni reggelente. ! Meglepődve, kicsit zavartan nyújtja kezét, s miközben köl­csönösen bemutatkozunk, vilá­gos, tiszta szobába tessékel. Csupa derű és mosoly. Tele energiával, mintha pedig dél­előtt nem fárasztó munkát végzett volna. Szülei öt gyermeke közül ő a legfiata­A tagfelvételi kérelmét tár­történt. Ahogy emlékezik. Iá tóm rajta, újra meghatódik. Előkeresi a vörös könyvecskét, amely életének egyik fontos eseményét jelenti. Egyszerű munkáslány. Reg­geltől délutánig a munkapad mellett hegeszti a műanyago­kat. Otthon a házimunka, s nővérének kisgyereke várja. Szórakozásra kevés ideje ma­rad. Akad mit tennie a ház körül — Régebben lejártam a fia­talok közé a KISZ-be. A ve­zetőségnek is tagja voltam. Az utóbbi időben véleményem szerint visszaesett a fiatalok mozgalmi munkája. Épp arra készülök, hogy a legközelebbi párttaggyűlésen felvetem: mit lehetne tenni? Sajnos, még gátlásokkal küszködöm, ha felszólalásra kerül a sor. Hogy miért? Tapasztalatlannak ér­zem magam, s az idősebbek igényei másak, többet várnak a fiataloktól. KlSZ-taggyűlé­^b’komol53kff°válafsez^6a ^a16 alapwervezett gyűlésen sen sokkal könnyebb a hely­zet. Hasonló korú fiúk és pártataepSe^Met0Syiegfiafa?aw! társa^éfa kUz^vezetője^k lányok között az embernek partaiapszervezet legnataiaPD olyan dolgokat tudtak elmon- gyorsan pereg a nyelve, el­Arroi az utroj dani róla melyek megerősítet- mondja, mi bántja. húszéves tagjához illik. érdeklődöm tőle, mely a párt- “?k 1 a tö5biekben. tagságig vezetett. teK a töM>ieKDen' A munkája kerül szóba. Az- Bevallom, nem én kezde- k?ra kS^stók^köS^ í^°la. elvégzése' óta snényeztem. Az alapszervezet titkára tette szóvá, nem len­dolgozik. A ludányhalászi szo­ciális otthonban ápolta az-----------------------, ----- — __ ültem a többiek szeme ... . , , n e-e kedvem a párttagok so- el6tt, tele szorongással és fe- J?06' ,te|}et®tlf71 embereket, faiba lépni? Annyira váratla- szükséggel. Amikor a hozzá- Tanulni kezdett, de a beteg­éül ért a kérdés, hogy gon- szólásokat hallottam, kicsit el ** közbeszólt. Életének vá- dolkodási időt kértem. Nem ^ pirultam. Nem szeretem, ha Bya’ hogy lehessen’ szeretek úgy határozni, hogy dicsérnek. Valaki megkérdez- ne™ valósulhatott meg, en­ne fontolnám meg tetteim. te 'miért akarok párttag len- nek ellenére elegedet! Ügy éreztem, ha ők alkalmas- „j. Erre a kérdésre is felké­a párttagságra, szültem, a választ is megad- ­vehetem, tam rá. 8>ak találnak megtiszteltetésnek Jólesett a bizalom. Amikor kitöltöttem a jelentkezési la­pot, már a szándék tiszta volt előttem. Persze, a vőlegényem véleményét is kikértem, ő már régebben tagja a párt- szervezetnek — mondja. — S mit feleltél? Tervek és célok? Tanulni szeretne, legalább a gimnázi­umot elvégezni. Pár hónap ▼olt, múlva bekötik a fejét Már a El- ICISZ-esküvő szervezésén törik — A légkör olyan szinte elsírtam magam. mondtam, hogy titokban ké- fejüket leendő férjévé! szültem, vártam ezt az alkal- . A'taggyűlés előtt megkapta nek Bagi Erzsébetre? úgy a párt szervezeti szabályzatai. ísmereiepen Kepesnea tanom . , íerfiatalahh nárttaera Szirtte szóról-szóra megtanul- magam a^kra a fejadatok^ tűS ki mind annyiunk elé. munkáját A szavazás egyhangúan Saabé Gyula kérdésekre lőbb választ adja. Zenebarátoknak ^zfereékhb Lemezparádé — Találkozó kéthetenként Amiről beszélnek: Salgő- tunk ahhoz, hogy tagjaink dásában hallgassanak meg az tarjánban megalakul a sztereó- térhatású felvételeken hall- érdeklődők, klub. A célokról és a lehető- gathassák meg a zenetörté- ségekről. valamint az új for- net alkotásait, máról Győrffy Sarolta, a Jó- _ Kik lehetnek a klub tag­zsef Attila Megyei Művelő­dési Központ művészeti elő- adója adott tájékoztatást. — A klub célja kettős. Azoknak kíván második ott­hont nyújtani, akik szeretik a zenét és komolyabb elmélyü­lésre nincs lehetőségük. Más­jai? — Tömören szólva: min­denki, akit érdekel a muzsi­ka. — Ezek szerint új formá­val gazdagodik zenei életünk? — Feltétlenül! Komplett részt a zenei ismeretteriesz- hangversenyeket tartunk. Le­tés és ismeretszerzés olyan betőseg nyílik arra is Példá­ul ódszerének tartjuk. ahol b°Ky ®Ry m“vet három egy-egy résztvevő nemcsak együttes vagy szólista előa­I emez- vagy szalaganyagát mutatja be. hanem beszélhet Is róla. — Csak a komoly zenét kedvelők jelentkezhetnek a klubtagok sorába? — „Nem jellemző” a vá­lasz. Könnyűzenei bemuta tónk is lesz. Bővebbet ápri­lis 5-én este 7 órai kezdet­tel a megyei művelődési köz­pont klubjában. — Az első program? — Csajkovszkij, Rimszkij- Korszakov és Muszorgszkij egy-egy alkotása. — Jó szórakozást! CH) „Unnak őrülök, ha dolgozótársaim elégedettek... — Szorgalmasnak kell lenni — mondta olyan hangsúllyal, mintha mindenki számára ez lenne a legtermészetesebb do­log a világon. — Nem is tu­dom, hogy még mit mondhat­nék? Olyan túrosa. Még soha­sem voltam ilyen helyzetben. Én szeretek dolgozni. A pénz­re is szükségünk van. Kicsi a házunk, szeretnénk még egy szobát hozzáragasztani. . Há­rom éve dolgozom ebben az üzemben. Eleinte én is oda­mentem ' a nálam gyakorlot­tabbakhoz és megkérdeztem. Sulyok Férencné formázó: — Ez az első kitüntetés az életemben Ojra Elflzem lett a nagybá­tonyi harisnyagyár. Ebből as alkalomból huszonkilencen kaptak Kiváló Dolgozó kitün­tetést, (Újsághír) — Ez az első kitüntetés az életemben — mondta Sulyok Ferencné formázó. — Gondol­hatja, mennyire jól esik az embernek az elismerés és a megbecsülés. Egyelőre el sem akarom hinni. Amikor átve­szem. Majd akkor... Az öröm apró szikrái égtek a szemében, amíg erről be­szélt Milyen érzés kiváló dolgozó­nak lenni? Hogyan lehet idáig eljutni? Mit szeretne elmon­dani ebben az ünnepi pilla­natban munkájáról és életé­ről? — Az ember hirtelen nem is tudja, hogy mit mondjon — mentegetőzött Sulyok Ferenc­né. — Korábban a salgótarjá­ni tűzhelygyárban dolgoztam, a zománcozóban. A munka ott nehezebb volt a kereset is jóval kevesebb. Persze, a mun­ka itt sem könnyű. Egész nap állva dolgozunk a formázó­gépek mellett, a gőzben, a me­legben. Ég nemet még soha nem mondtunk... Szombaton is túlórázunk. A szovjet gép­re fogunk bejönni... Három éve kerültem ide, most már régi dolgozónak számítok, s az is akarok maradni. A lányom is itt dolgozik Jó munkahely ez, nekünk helyben van. jó a kereset, csak igyekezni kel! A férjem Szorospatakon bányász. Ők is Élüzem lettek. Ennél már csak akkor lenne nagyobb az örömöm, ha mindenkinek kitüntetést lehetne adni. aki jól dolgozik. Szőke Lászlőné varrónő nem bőbeszédű. Tizennégyen nemrégen brigádot alakítottak. Petőfit választották névadóul. Patronálójukka! Kékesi Sán­dor termelésvezetővel nemso­kára megtartják az első közös összejövetelüket. beszédű, de érti a dolgát, s m asszonyokkal egészen biztosan szót tud majd érteni. Nagy Jőzsefné műszakvesető régi szakember. A dolgozók Aranka néninek szólítják. Azt mondta, ennek jobban is örül, mint a hivatalos titulus­nak. mert így sokkal közvet­lenebb, családiasabb. — A napom általában azzal kezdődik, hogy mindenkinek kiadom a munkát. Legalább egy fél műszakra előre, mert jobban hajtanak a „lányaim”, ha látják maguk előtt mit kell csinálni. Aztán mindig oda megyek, ahova hívnak. Ahol szükség van rám. S át­veszem a kész árut Két hó­napja színes konfekciót is gyártunk. Ez új nekünk. De nemcsak a munka új, hanem sok az új dolgozó is. S mind fiatalok. Ezért is szólítom lá­nyaimnak őket. Meg kell mon­danom. én örülök a fiatalok­nak. Szívesen és könnyen ta­nulnak, helyesek és dolgosak. Márki László műszaki veze­tő a beszélgetésünk idején még nem is tudta, hogy Ki­váló Dolgozó kitüntetést fog kapni. Annál nagyobb volt az­tán a meglepetés. Tiz dolgozó­ból álló karbantartó csoport­jával rekordidő, hat hét alatt elvégezték a volt bánvaigaz- gatósági épület átalakításának egyes belső szakipari munká­it. Az is az ő érdemük, hogy Szőke Lászlőné brigádvezető: “ — Szorgalmasnak kell lenni. £?J£?*£e*emtették ös ak Szeretni kell azt, amit csiná- “«eteieKet lünk.. — Nem a jutalomért csinál­tuk — mondta. — Ez a köte­lességünk. — Ha engem nem is szólítanak oda az ünnepi asztalhoz, de a csoportomból ketten Kiváló Dolgozó jel­vényt, öten pénzjutalmat kap­nak. Nem mondom, nekem is jól esik az elismerés, de annak még jobban örülök, ha dolgo­zótársaim elégedettek. Azt ké­rem tőlük, hogy továbbra is úgy dolgozzanak, mint eddig, ilyen szorgalommal, akarattal, akkor egészen biztosan jövőre is lesz mit megünnepelni... . K. S, Nagy Józsefné műszakvezető: — Helyesek és dolgosak a „lányaim" mit, hogyan keR csinálni? Most én is szívesen segítek a kezdőknek, a fiatalabbaknak. Igyekszem mindig úgy dolgoz­ni. hogy elégedettek legyenek a munkámmal. Nincsen ebben semmi különös... A nagyob­bik lányom, Judit tizenöt éves. őt is ide akarom hozni. Hadd legyen a közelemben, A nemrégen alakult brigád vezetésére Szőke Lászlőné ka­pott megbízást. Ha nem is bő" — Mit takar az elnevezés? — Elsősorban minőséget. Olyan felvételeket, amit a rádió kivételével ma még ke­vés közművelődési intéz­ményben lehet szervezetten hallgatni. Lehetőséget nyúj­Javaslatot kérnek a dolgozóktól Felhívással fordult a ZIM salgó­tarjáni gyára gazdasági és társa­dalmi vezetése a dolgozókhoz, a szocialista brigádokhoz, hogy sa­ját munkaterületük Ismeretében tegyenek javaslatot a belső tar­talékok feltárására és hasznosítá­sára. A beérkező javaslatokat az erre a célra létrehozott műszaki bizottság havonta értékeli, s a legjobb ötleteket az év végén öt-, négy- és háromezer forintos pá- lyadijjal jutalmazza. A Javaslato­kat a gyár beépíti abba az Intézke­dési tervbe, amely az üzem- és műnk sz rvezés korszerűsítésének feladatait foglalja magába. Márki László műszaki vezető: — Nem a jutalomért csinál juk. Ez a kötelességünk, jOOOQOOOflOMOQOOOOOOOOOOOCafifiOftfieoOASa S5élü6BAMflS9 §ltBA0BBSOOOOOOO6OOO06OCO&4QOOO6OOdOOO6OO<}OOflOOOBOOOflOOOO6&iAO Először Járulni választóin1» nák elé az életben — nem kis esemény. Az emberi élet kibontakozásának kezdete, el­ső, igen fontos fordulója az, amikor a fiatal szavazatával országunk politikája, prog­ramja mellett te6z hitet Elsőválasztó fiatalok gyüle­keztek az öblösüveggyár kul­túrtermében, hogy a válasz­tásról, a tanácstagi tisztségről beszélgessenek. A száz salgó­tarjáni fiatal többsége érett­ségi előtt álló diák volt de eljöttek jó néhányan az üze­mekből is. Janák Magdi még nem töl­tötte be a 17. évét 6 tehát az idén még nem választhat. De eljött azért a többi róna­falui fiatallal, elhozta a kí­váncsiság. — Nálunk Kadlót Lajost jelölték tanácstagnak. Nem új jelölt az emberek bíznak benne. — Tudod, mit jelent ta­nácstagnak lenni? — Igen, apukáin is az volt ELŐSZÖR VÁLASZTANAK Segített a település lakéinak, hogy befedjenek egy nyílt kutat, rendbe hozatta az utat Most éppen azért intézkedik, hogy rendszeresebben járja­nak az autóbuszok. Selymed Gusztáv, a Bolyai Gimnázium negyedikes tanu­lója május 12-én szóbelizik az érettségin. Számára min­denképpen jelentős az idei esztendő: most lesz „érett”, most vesz részt először a vá­lasztásokban. És felvételire is készül, katonatiszt szeretne lenni. \ — A Somogyi-Bacsó úton lakunk, ez a rész Ferenc-te- lep néven ismert Van mit tennie nálunk is a tanács­tagnak. Legutóbb például az út mellett járdát kellett csi­náltatni, ez ügyben járt e! Régi tanácstag már a miénk, van tapasztalata, gyakorlata. — Kit jelöltek nálatok? — Selymed Gusztávot, az édesapámat. A fiatalokhoz Baits István, az MSZMP megyei bizottsá­gának osztályvezetője szólt — Azok a fiatalok, akik most itt ülnek, néhány év múlva munkapad mellett dol­goznak majd, egyetemen, fő­iskolán tanulnak, vagy éppen bölcsőt ringatnak — mondta többek között — Most ér­keztek el életük tavaszához, most válnak majd felnőtté. Érezniük kell, hogy a válasz­tás alkalmával nem egysze­rűen egy szavazatot dobnak be az urnába, hanem felelős­séggel kiállnak országunk po­litikája mellett. A kultúrteremben összejött fiatalok nagy többsége sokat hallott már a választásokról szüleitől, idősebb testvérek­től, ismerősöktől. Azt azon­ban kevesen tudják, mit is Jelent valójában összekötő kapocsnak lenni a tanács és a lakosság között Ebből adott kis ízelítőt Gál József­né Horváth Mária, akit fia­tal kora ellenére idén másod­szor jelöltek a tanácstagi tisztségre. — Alig egyhetes tanácstag voltam, amikor egy esti órá­ban kopogtattak lakásunk aj­taján. Egy utcabeli volt, en­gem keresett. „Küldje csak ki. legyen szíves, a lányát, be­ázik otthon a tetőnk, segít­sen rajtunk, mert hát ő az új tanácstagunk!” — mondta s látogató édesanyámnak. Már másnap elmentem a tanács­ra, mert valóban egy nagyon rossz lakásról volt szó. Űj la­káshoz persze nem tudtam juttatni a panaszost, de azt sikerült elintézni, hogy gyo>r~ san megjavítsák a tetőt. Így kiszolgál még addig, amíg új lakásba költözhet a csa­lád. Nem könnyű a munká­ja annak az embernek, aid tanácstagságra vállalkozik. Figyelő és sokszor kritikus szemmel kísérik munkáját, s bizony tudása, ereje legjavít kell adnia, hogy mindenki megelégedésére tölthesse be posztját. Arra kérlek benne­teket is, segítsétek tanácsta­gotok munkáját, különösen pedig a fiatalokét, akik nem támaszkodhatnak még sok éves rutinra. A beszélgetés végeztével a* összegyűlt fiataloknak a Tán­csics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépisko­la kamarakórusa adott mű­sort majd együtt megtekin­tették a Joe Hill balladája című filmet = szén dl — r NÓGRAD - 1973. április 4., szerda A

Next

/
Oldalképek
Tartalom