Nógrád. 1973. április (29. évfolyam. 77-101. szám)

1973-04-19 / 91. szám

űoxxás&rtlás eikkunkhoxt Tanuló Hffónyok Sürgős segítséget kér a nézsai pávakör Itt van előttem a NÓG- RAD. Szinte végig sem olvas­sam a karancskeszi együttes­ről szóló cikket, a toll már a kezembe volt. Kérem, ír­janak a nézsai pávakörről is. Igaz. hogy ez nem egy szívet- lelket melengető olvasmány lesz. Még 1969. őszén alakul­tunk. Sok szép emlékünk van az elmúlt évekből. A rádió számára készített itt műsort Halkovics János és dr. Manga János, mert részt vettünk a Magyar Rádió nem­zetiségi népzenei fesztiválján. Tavaly sok selejtezőn átjut­va Nógrád megye legjobb nyolc csoportjával együtt ott voltunk az Erkel Színház szín­padán, a pávakörök orszá­gos bemutatóján, melyet a televízió közvetített. A szlo­vák pávaversenyen országos második helyezést értünk el. A nagy szereolések mellett sok kicsi is volt, ezek nekünk mind szén emléket jelentenek, és most attól félek, az is ma­rad. Emlék. A múlt évi sok szereplés bizony nagyon jó volt. Az ÁFÉSZ támogatásával juthat­tunk el mindenhová. Bár a rá­dió és a szlovák verseny ren­dezősége megtérítette költsé­geinket. örültünk, hogy nem kerültünk sokba fenntartónk­nak. Mivel az anyagi kérdé­sek oly részletesen szerepel­nek a cikkben, hadd mond­jam el a mi gond'ainkat is. Hiszen főleg ezért írok. Októbertől próbál az ének­karunk minden áldott héten. Közben kaptunk meghívó le­veleket. Jött a Dunántúlról kettő, ahol szeretnének ve­lünk kapcsolatot tartani, az ő pávakörük felfigyelt a mi­enkre. Igen ám. de az ÁFÉSZ- nek már az idén nincs ránk pénze, és a községi tanács az egyetlen, aki segítene. Csak­hogy ott az összes kulturális célra szolgáló pénz 12 ezer forint, ez is állami támogatás. Bevétel nincs, mert kultúr- otthonunk nincs. El tudják képzelni egy énekkar életét, amely fél év óta csak próbál és nem szerepel? Az ok pe- di” anyagi. A ruhát az ének­kar azon tagjainak, akik nem járnak népviseletben, a falu­ból kolduljuk össze, kérjük kölcsön minden szereplés előtt. És többen is lennénk, ha vehetnénk ruhát. őszintén írom: elfog az irigység, hogy a karancskesziek bővíthetik ru­határukat, hogy ne váljanak unalmassá. A tanácson kívül három szerv támogatja őket és „anyagi lehetőségeink vé­gesek, ez megszabja a cso­port fejlődését is”. Mondják meg ezek után: hogyan fej­lődjön az a csoport, akinek az anyagi lehetőségei nem végesek, hanem kezdetlege­sek. sőt: nincsenek!? Nézsán a gondunkat talán majd enyhíti az. hogy a kö­zös községi tanács megalaku­lása után a terme! :V>iívségek kulturális támogatásával a tanács rendelkezik maid. De ennek haszna számunkra csak a következő évadban lesz érezhető. így tudomásul kell ven­nünk. hogy ez az évünk szin­te szereplés nélkül múlik el. Igazán örültünk annak, hogy a magyarnándori művelődési otthon egy kétségbeesett han­gú levelem után meghívott, így a szécsényi tánccsoport- taí és a helyi Dávakörrel egy esten szerepeltünk. Nincs túl messze, ennyi útiköltség még jut valahonnan nekünk. Még egy van hátra: a május 1-i minősítés, amitől kicsit fé­lünk. Mert egv énekkar ver senyre készülését nemcsak a próbák segítik, hanem — mint a sportolókat — az edzés. Nálunk ez az Idén elmaradt. Azért reméljük, hogv legalább a jó szerencse nem hagy cser ben, mellénk áll. A jövőtől pedig azt remél­jük hogv erre az évre csak mint rossz álomra fogunk gondolni, és többé nem lesz szereplési gondunk, és „anya­gi lehetőségeink végesek” tesznek, hasonlóan a karancs­keszi pávakörhöz. Tisztelettel: Szarka Lajosmé, az énekkar vezetője Gitártalálkozö és emlékplakett Megyénk zeneiskoláinak el­ső gitártaláikozóját rendez­ték meg Nagybátonyban. Részt vettek a balassagyarma­ti Rózsavölgyi Márk és a Nagybátonyi Állami Zeneis­kola. valamint a salgótarjáni zeneoktatói munkaközösség gitár szakos növendékei... A zeneiskola előadótermét meglepően nagy létszámú, fő­leg fiatalokból álló közönség töltötte meg... Megnyitó ün­nepi beszédet Szabó Nándor vb-titkár mondott. Beszédében a zenei nevelés fontossága, a kamaramuzsikálás hasznossá­ga, valamint a beatzene gyors térhódítása, azon keresztül a gitározás újjászületése jutott kifejezésre. A találkozó művészi és szakmai bírálatát, értékelését Lőrinczi Ottóné gitárművész, a budapesti Bartók Béla Ze­neművészeti Szakközépisko­la tanára vállalta, 4s itt mind­járt elöljáróban meg kell mondanunk, kritikája igen reális. tanulságos és építő jellegű volt. A hiteles kiértékelés alap­ján a balassagyarmati zene­iskolából Paganini: Rondon- cinó-ját kell kiemelnünk, amit hegedűn Lengyel Judit, gitá­ron Molnár László adott elő. A nagybátonyiak közül a Bach: Chorál gitámégyest, a Bach: C'dúr Preludium és Bach: Gavott gitárszólókat, valamint Gounod: Ave Maria hegedűszólót kell a mérce leg­felső fokára helyeznünk. Gi­táron Gasparin Péter. Schne- berger Ferenc, Makovnyik Tibor és Varga Tibor, hege­dűn Szüts István játszott. A salgótarjáni zeneoktatói munkaközösség tanulói közül Ispán Judit magabiztos fel­lépésével. határozottságával és muzikalitásával aratott elis­merést. Szólnunk kell még Giuliani: Kis szerenádjáról is, mely igen szép megformálás­ban. jó előadói készséggel ju­tott kifejezésre Tóth Ildikó fuvola és Kéri Gabriella gi­tár előadásában. Igen nagyra értékeltük és mindnyájunk örömére szol­gált Szabó Gáspár grafikus- művész. a Salgótarjáni Állami Zeneiskola hegedű szakos ta­nárának — akinek egyéb­ként ezekben a napokban van Budapesten önálló kiállítása — erre a találkozóra készí­tett művészi kivitelű zománc emlékplakettje, mely úgy hisszük, minden résztvevő számára maradandó emlékül szolgál. Pál Péter Ágasvár (III.) J illám és harcok AZ ÁGAS VAR csúcsán mindig zúgó szél, a régi ro­mok, a kékes homályba vesző messzeség akaratlanul is a múltat idézik fel az embe­rekben. Milyen is volt Ágas­vár múltja? Kik élitek itt ak­kor, amikor még büszkén lo­bogott a zászló a vár legma­gasabb tornyán? A vár mindjárt a tatárjárás után épült. Több oklevél név- Nzerint említi, mint például Castrum Agas 1265. Jelentős szerepet játszott a XIII. szá­zadban a küzdelmekben, vi­szályokban, amely V. István és apja IV. Béla között dúlt. Ágasvárat, szolgálati jutal­mául V. István király 1265- ben a Rátót nembeli I. Do­mokos fiának, Istvánnak adományozza, ki a királyné továszimestere volt. Ez a fon­tos okmány igen hosszú, latin szövegű. Csak néhány részle­tet idézünk belőle: „István, isten kegyelméből Magyarország ifjabb királya, Erdély fővezére és Kumánia ura, Krisztus minden hívei­nek, akik ezt a jelen ira­tot olvasni fogják, üdvöt kí­vánunk a mindnyájunk üdvö­zítőjének nevében! A királyi fönség szabad akarata igazságos mértékkel méri az alattvalók érdemeit. Midőn a harcban bátor vité­zeket megjutalmazandó, őket földi javakkal bőkezűen el- aalmozza. ami által a hűséget és buzgóságot különösen fo­kozza, s még nagyobb szolgá­4 NOGRÁD - 1973. latkészségre tüzeli azok szí­vét. Azért jelen levelünkkel mindenkinek tudomására akarjuk hozni, hogy figye­lembe vevén azon törhetetlen hűséget és kitűnő szolgálato­kat, amelyeket István, néhai Domonkos mesternek, a mi legkedvesebb nőnk, az ifjabb királyné asszony főlovászmes- fcerének a fia, több rendbeli alkalommal irányunkban és az országunk érdekében fá­radhatatlanul tanúsított. A mi személyünkért és orszá­gunkért a balsors különféle súlyos csapásainak tette ki magát. (Az okmány itt sorolja fel István érdemeit.) Kuthassov (Kutasó), Barkan (Bárkány) és Tar nevű három birtokkal együtt, minden hasznaikkal és hozzátarto­zóikkal, ugyanannak az Ist­ván mesternek, egyszersmind az ő örököseinek, sőt, az örö­kösök utódainak is örökbirto­kul átadni elhatároztuk. Továbbá a szintén tulajdo­nunkat képező pásztói mo­nostort, a teljes kegyúri jog­gal ugyanazon István mester­nek és utódainak adományoz­tuk. Hogy pedig ezen adomá­nyozásról szóló levelünk örökérvényű erővel bírjon, hogy azt bármikor is senki vissza ne vonhassa, s meg ne semmisíthesse, kiadtuk jelen kettős pecsétünkkel megerő­sített okmányunkat. Kelt Lodomér mester, ked­velt hívünk, udvari alkancel­aprilis 19., csütörtök tár kezei által írva az őraak 1265-ik évében.” 1272-ben (Locus eastri Agaswar dictl 1272) a tari és pásztói családok őse kapta meg Ágasvárat, s ettől fogva a Tari-családé volt. Nem so­kat törődtek a várral. Villám gyújtja fel, a tetőzet leég. 1440-ben már romokban he­vert a hajdan erős és büszke vár. AZ 1265. ÉVI okmány fel­említi, hogy „Jób pécsi püs­pök. tisztelendő atya árulása és hűtlen hanyagsága miatt tőlünk elfoglalták” és lerom­bolták a várat. Hogyan került ellenség ke­zére a bevehetetlen vár? Az „ágasvári árulás” izgalmas története mondja ezt el: „Ágasvár védelme Jób (Jo- bus Secundus) pécsi püspök, híres főpap és hadvezér kezé­re volt bízva. A várőrség pa­rancsnoka Kompolthi Dávid, kinek felesége, Jób gyönyörű, hosszú, szőke hajú Vilda nevű húga. A Mátra beltáhatatlan rengetege tele volt vaddal. Naponta rendeztek vadászato­kat, amin nésatvettek a szom­szédos várak urai és földbir­tokosok, mint Hasznosi Do­mokos mester, Csobánka Pál, Solymosi Pál és Salgó Tamás. Egy alkalommal dús vadászzsákmánnyal hazatérve királyi herold mint gyorsfutár várta a püspük urat, kit Rozsnok Pálnak hívtak. Az ifjú királytól, Istvántól hozott levelet. Ebben értesítette had­vezérét a király, hogy az osztrákok és a csehek nagy erővel jönnek ellenünk, Vá­cot már el is foglalták és „Nekik is jó, meg nekünk is...” Nógrádmegyerben úgy kez­dődött, hogy dolgozni kezd­tek — először csak alkalom­szerűen, aztán rendszeresen. Először csak egyszerűbb mun­kadarabot. aztán már bonyo­lultabbat készítettek. Imi, ol­vasni alig tudtak. A körülmé­nyeik kényszerítették őket, hogy megtanulják legalább alapfokon. 1950 és 1970 között a ktsz szinte minden évben indított analfabéta tanfolya­mot. Kezdetben Rlucska Lajos főkönyvelő és Horváth íá- nosné adminisztrátor vállalták a tanító szerepét. Esténként az irodában gyűltek össze az emberek. A ktsz vette a könyveket, felszereléseket. Ma már alig 15 százalék az írás- tudatlanok aránya. Régen het­ven százalék volt. Nagyot fej­lődtek a nógrédmegyeri cigá­nyok. \teggvffztck, rábeszéltek Amikor a vastömegcikk ktsz vezetői tudomást szereztek az új oktatási formáról, a „160 órás iskoláról”, azonnal mun­kához láttak. Felmérést végez­tek az üzemekben, beszélgettek a munkásokkal; meggyőztek, rábeszéltek — mert ez utób­bira is szükség volt. Sőt, ha a beosztás megkövetelte, kö­telezték is a dolgozót az is­kola elvégzésére. — Így járt például a másod­raktárosunk. A jelenlegi mun­kájához szüksége van az alap- műveltség megszerzésére, a nyolc általánosra. De a többi- aknek Is hasznukra válik; az ember nem gép, nem végezhet egy életen át mechanikus, ösztönös munkát. Az egész üzemnek érdeke, hogy jól képzett, tanult embereket fog­lalkoztasson — mondja Rácz Béla, a ktsz elnöke. Az ötödik-hatodik osztály 22 tanulóval kezdett. Időközben többen lemardtak; jelenleg ti­zenöten ülnek be minden hé­ten két alkalommal az iskola padjaiba. A könyveket, füze­teket, tanszereket a stsz-tői kapták. Ifj. Rácz Béláné meósként dolgozik a ktsz-ben. Két fia van, egy négyéves és egy 11 éves. — Ügy kezdődött, hogy szól­tak az irodában: megindul az ötödik-hatodik osztály. Gon­dolkozás nélkül beiratkoztam. A nyolc osztálynak meg kell egyenes« a Mátra felé ha­jadnak. Egyben jelezte a ki­rály, hogy Bayrulf nevű ki­rályi vezérrel háromszáz hor­vát vitéz fog érkezni a vár­őrség megerősítésére. Néhány nap múlva a Tyú­kod-tetőn levő őr jelezte, hogy erős had közeledik a vár irányába. A fényes fegy­verek csillogása messziről el­árulta a sereget. Az ígért se­gélycsapat érkezett meg. Le­rakták málhájukat és elhe­lyezkedtek a várban. A meg­szokott élet folyt tovább! Zengett a környék a vadá­szok kürtjétől. Rengeteg vad került terítékre. A cseh lo­vag, Bayrulf soha nem vett részt a vadászatokon, bár­mennyire invitálták őt. A várban maradt és naponta keményen gyakorlatozitatta katonáit. Délben a vár nagy ebédlőtermében együtt étke­zett Vildával (Kompolthiné- val), a vár szép, arany hajú úrnőjével. A találkozásoknak végzetes következménye lett, mert a vendég — bár a vár úrnője erre nem adott okot — szenvedélyes szerelemre lobbant, s egy önfeledt pilla­natban félredobva a lovagias­ság szabályait, átölelte a tün­dérszép Vildát. Kompolthiné sikoltozva menekült el a ma­gáról megfeledkezett lovag elől. Ezt meghallotta egy Po- suma nevű szolgája, berohant úrnője segítségére és tőrével Leszúrta a szemtelen cseh zsoldost, ki egy hang nélkül rosikadt az ebédlő kövezetére. Posurrta rázárta az ajtót, s mint aki dolgát jól végezte, visszavonult cellájába és vár­ta a történendőket. Az ese­mények gyorsan peregtek. Kürt jelezte a vadászó urak hazaérkezését, kiket megren­dített a szerencsétlenség híre. A szomszédos urak gyorsan el is távoztak. A püspök a lenni, még ha nem lennék meós, akkor is. Nyitottabb szemmel jár az ember a vi­lágban ha van egy kis „tu­dása”, meg a nagy fiamnak is tudok majd segíteni a tanu­lásban. — Tudja, a táncegyüttessel sokat utazunk, bejárjuk az országot. Idegen emberekkel beszélünk, nyilatkozunk, ta­pasztalatokat cserélünk. Kell az a kis alapműveltség, hogy társalogni tudjunk — jegyzi meg Rácz Tibor bádogos. Számtan, nyelvtan, olvasás, mértan — ezekkel a tantár­gyakkal birkóznak a hallga­tók. A tanároktól megkapják az útmutatást, az instrukció­kat, a feldolgozás pedig már otthon, önállóan történik. — A számtan a legnehezebb, de azt szeretjük a legjobban. Otthon sok szöveges példát kell megoldani. Az olvasásnál meg tartalmat tanulunk, fej­lesztjük a szókincsünket — meséli ifj. Rácz Béláné, Jelentkezett a „köz^ébe^ — Vannak középiskolás ösz­töndíjasaink is. Egy dolgozó a gépipariba jár, a másik pedig a közgazdasági technikumot végzi. Az adminisztrátor „kis­lányunk” levelező tagozaton tanul a gimnáziumban. Az a tervünk, hogy különbözetivel áttesszük a közgazdaságiba. Ezek a fiatalok a mi ösztön­zésünkre Iratkoztak be a kö­zépiskolába; ha végeznek, mi vesszük a hasznukat. Nekik is jó, meg nekünk is, hogy ta­nulnak — mondja Klucska Lajos főkönyvelő. Rácz Ági vidám, mozgékony kislány. A közgazdasági tech­nikum másodikos tanulója. — Mindig szerettem volna továbbtanulni. Az általánost 4,5-tel végeztem el. Kis ko­romtól tanárnak készültem. Anyuék nem helyeselték a tervemet. így jelentkeztem a közgébe, a ktsz társadalmi ösztöndíjasaként. Havonta 250 forintot kapok. Az a baj, hogy otthon nem tudok rendesen tanulni. Egyszobás lakásban élünk, van három testvérem. Bizony, sokszor úgy készülök a következő napra, hogy egyik oldalamon anyu, a másikon apu ül. De kollégiumba nem akarok menni, mert az sokba kerüL legnagyobb titoktartási pa­rancsolt. Gsillagtalan, sötét éjszaka volt, s szinte zaj nél­kül földelték ©1 a megölt ve­zért, a várárokban. Jób rög­tön jelentést küldött a király­nak. A horvát katonákat pe­dig azzal küldték vissza, hogy vezérük beteg lett, s ha job­ban lesz, utánuk megy. A király haragos válasza gyorsan megérkezett. Elren­delte, hogy a gyilkos szolgá­nak feje vétessék elrettentő például. Ágasvárban pedig a megbomlott rend és fegyelem helyreállítandó, a mostani őr­ség cseréltessék ki, a Salgó Illés parancsnoksága alatt álló Pata várának vitézeivel. A baj nem jár egyedül. Megtudták még aznap, hogy az ellenség már elfoglalta a bujáki várat és másnap in­dul Ágasvár ellen. Balfe oszt­rák parancsnok vezérlete alatt csakugyan megérkezett Bujákról a támadó sereg. Közben Jób püspök Bécsbe menekült a király haragja elől. Kompolthi Dávid is el­hagyta Ágasvárat. így történt, hogy a bevehetetlen erőd fe­hér zászlóval fogadta Balfe csapatait, s azok ellenállás nélkül bevonultak. JÖB PÜSPÖK Becsben maradt, az 1271. évi kiegye­zésig, amelyben nagy szere­pet játszott. Kegyelmet is kapott és mosonyi főispán lett. Kompolthi Dávid a dóm oszlói birtokán levő Oroszlánkő várába zárkózott egész családjával, hol a gyö­nyörű Vildával visszavonulva éltek. Ágasváron az ellenség mindent felélt s kirabolt, majd felégette és lerombolta a várat. Mint az oklevélből kiderült, később az ifjabb ki­rály birtokába jutott, azt újra építtette és 1265-ben Domokos fiának, Istvánnak adta.” Salgói F. József — Hogyan fogadták az Isko­lában, és mit szóltak az Ittho­niak a továbbtanuláshoz? —■ kérdeztem. Ági arca elkomorul. — Furcsa volt nagyon. Mert bár az iskolában nem éreztet­ték velem a többiek, hogy én „más vagyok”, mégis úgy érez* tem, hogy a hátam mögött be­szélnek rólam. Igazi jó bará­tokra nem akadtam az osz­tályban. Itthon, a faluban? Rosszabb volt a helyzet, mint a suliban. Tanítónőnek csúfol­tak, a régi barátnőim azt mondták hogy felvágok. Most már látják, hogy ugyanaz va­gyok, aki régen... Ki akarnak törni Napirendre tértek felette, hogy Rácz Ági tanul. És ha­marosan természetes dolog lesz az, hogy nemcsak a fia­talok, de az idősebebk is tan­könyveket forgatnak a kezük­ben. Hogy szinte napról nap­ra nő azoknak a száma, akik tó akarnak törni a régi élet­formából, akik többre, jobbra vágynak. Nógrádmegyerbeu sikeresen megindult ez a fo­lyamat, és reméljük, hogy tesznek követői más cigány­lakta településeken Is. V. Kiss Mária Tavaszi séta tMonlherfonl utoteó műre Henri de Montherlant drá­maíró és regényíró utolsó mű­ve áprilisban jelenik meg a Gallimard Kiadónál a kövej;- aező címen: „Mais aimons- nous ceux que nons aimons? (Szeretjük-e azokat, akiket szeretünk?) Nem regény ez. mint as író halálakor hitték, hanem: naplója, amelyet könnyedén regényessé formált. Monther­lant 236 oldalon fogalakozik olyan témákkal, mint nevel­tetése, képzése, serdülőkora, elsősorban azonban írói és drámaírói munkája. Montherlant a korrektúrák legnagyobb részét elolvasta, mielőtt meghalt. A munkát örökösei fejezték be-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom