Nógrád. 1973. április (29. évfolyam. 77-101. szám)

1973-04-18 / 90. szám

Több a lehetőség a háztájiban. H : ' ‘r- f *'■ ■- - v ß- balassagyarmati Palócföld Termelőszövetkezet Bajtner-pusztai sertéstelepén ebben az évben csak süldőneveléssel foglalkoznak. A tavaszi fiaztatá soknál az egy kocára eső át­lagszaporulat 11.4 darab volt. Jelenleg a malacválasztások előkészületei folynak. Ennek befejeztével a malacokat elad ják. A telepen az anyakocák száma jelenleg 84, amit az év folyamán 100 darabra kívánnak felemelni. (Fülöp Géza felvétele) Az elmúlt esztendőkben a atezőgazdaság legdinamiku­sabban fejlődő állattenyészté­si ágazata a sertéstenyésztés volt. Nőtt az állomány, kon­centrálódott a termelés — Litkén, Érsekvadkerten, Ma- gyarnándorban, Pásztón — kialakultak a szakosított ser­téstelepek és ezzel egyidejű­leg helyenként nehézségek is jelentkeztek a férőhelyek ki­használásában. A nagyüzemi termelés mel­lett a háztáji gazdaságoknak is jelentős szerepük van. Gaz­dasági jelentőségük mellett társadalompolitikai szerepük is figyelmet érdemel, minde­nekelőtt a fogyasztás, vala­mint a termelőeszközök hasz­nosítása szempontjából. Ugyanis a háztáji és kisegítő gazdaságokban található a megye sertésállományának 70 százaléka. A lakosság jobb ellátása érdekében több irányú intéz­kedésele történtek a sertésál­lomány növelésére. Az állami gazdaságokban és tsz-ekben megkezdődött a felépült tele­pek állományának kialakítá­sa, teljes feltöltése. A ház­táji gazdaságokban is na­gyobb figyelmet kell fordíta­ni a sertéstenyésztési kedv további emelésére, a közös gazdaságokkal való kapcsola­tuk szorosabbra fűzésére, kü­lönös tekintettel a termelési, beszerzési és értékesítési te­rületeken. A háztáji és kisegítő gazda­ságok termékeikkel nagyban hozzájárulnak a helyi ellátás­hoz, a piaci keresletnek meg­felelő választék bővítéséhez. A negyedik ötéves terv me­zőgazdasági termelési célkitű­zése is figyelemmel van e szektorra. Vonatkozik ez a szarvasmarha- és sertésállo­mány növelésére is. Ebből olyan következtetés is levon­ható, hogy a háztájira még hosszú ideig szükség lesz. ön­ellátási szerepüket pedig be­láthatatlan időre becsüljük, mert még a magas életszín­vonalon belül is kedvtelésből szívesen foglalkoznak háztá­ji termeléssel az emberek. Gazdaságpolitikánk a kor­szerű nagyüzemi termelőka­pacitások bővítésével össz­hangban segíti és támogatja a háztáji gazdaságok terme­lését. Ennek érdekében több jelentős állami intézkedés tör­tént. Például a közös gazda­ságokon keresztül történő vágóállat-értékesítés és az ez­zel összefüggő munkaügyi és társadalombiztosítási kérdések szabályozása, a jövedelemadó módosítása, OTP-hitellehető- ség. Nagy jelentőségű a MÉM által kezdeményezett törlész- téses kocakihelyezési akció. Itt a korábbihoz képest az jelent változást, hogy a tör­lesztés természetben (vágóser­tés, süldő, malac átadásával) vagy készpénzben történhet. Lényeges vonása ennek az akciónak, hogy a kihelyezett kocaállatok ellenértékének legalább 50 százalékát a ter­melő legkésőbb 1974. június 30-ig, a fennmaradó részt pe­dig 1974. végéig fizetheti meg. Az akció sikere és eredmé­nyessége azon múlik. hogy milyen nagyságrendben tud az Allatforgalmi Vállalat leg­alább kéthónapos vemhessé- gű kocasüldőt a kistenyész- tőknek átadni. Ezzel megte­remtik a feltételeket a ser­téstenyésztés gyorsabb ütemű fejlesztéséhez. Ennek érdeké­ben a kisegítő és háztáji ter­melőkkel kötött szerződés aláírásától számítva folyama­tosan, de legkésőbb 1973. jú­nius 30-ig meghatározott, mi­nőségű és darabszámú koca­süldőt ad át az Állatforgalmi Vállalat az érdekelteknek. Közeleg a határidő, ezért a nagyüzemeknek fontos felada­tuk, hogy az akcióhoz bizto­sítsák a megfelelő mennyisé­gű vemhes kocaállományt A lakosság húsellátási igé­nyeit csak akkor tudjuk job­ban kielégíteni, ha az állami gazdaságok és a termelőszö­vetkezetek mellett a háztáji és kisegítő gazdaságok lehe­tőségeit a célnak megfelelően hasznosítjuk. így válhat ki­egyensúlyozottabbá az élelmi­szer-forgalom mind mennyi­ségben, mind választékban. Ezzel hozzájárulunk a helyi fogyasztói árualap bővítésé­hez,, M. fc. A ^ Lj gyár, nagy feladatok, s régi gondok A szénbányák visszafejlesz­tése miatt Nógrád megyében 36 aikna közül 32 fokozatosan megszűnt. Az így felszabadult Jelentős létszám foglalkozta­tására, a fiatalok és a női munkaerő elhelyezésére az utóbbi években több mint harminc új üzem, illetve gyáregység létesült. Ezek kö­zsül az egyik legnagyobb új üzem a Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalat salgótarjá­ni gyáregysége. A gyárépítést a Bányagép - gyártó Vállalat 1967-ben kezdte, de a szénbányászat helyzete, illetve a vegyipar további fejlesztése miatt úgy döntöttek, hogy Salgótarján­ban vegyigépgyár épüljön. A 368,5 millió forintos költség­ből 167,5 millió építési, 107,6 millió gépi beruházás, a többi forgóalap és egyéb költség. Építés igen — gép nem — Az 1973 első félévi ter­meié« tervünk 30 millió, de a második fél évben már 80 millió forint Ez a két adat is mutatja, hogy az új gyárban nagy feladatokra keli felké­szülni. De a gyéralapításd cé­lokmány a termelés telj« megszervezése után 310 mil­liós tervfeladatot jelölt meg — mondta Trizna János, a gyáregység vezetője. — Megkapták-e a szükséges gépeket, berendezéseket és ezek a feladatoknak megfele­lőek? A beszélgetésbe bekapcsoló­dott Szijj Nándor, a gyáregy­ség műszaki vezetője is. Egybehangzó mindkét vezető véleménye, hogy mindenek­előtt a gyáregység építkezé­sét kellett befejezni. Minden­re nem telit, fontos gépek hiá­nyoznak. Vegyipari gépek gyártásánál nélkülözhetetlen­nek tartják a felületkikészá- tést. Ha rozsdamentesítésre továbbra is Tataibányára kell szállítani a nagy tartályokat, ez sokba kerül, ezt a megren­delő nem fizeti meg, ilyen kedvezőtlen feltételek mellett nem tudnak szerződést kötni. Árajánlatot kaptak egy NDK gyártmányú szemcseszóró be­rendezésre, amely 800 000 fo­rintba kerülne, de a vállalati központ válasza: nem tudnak pénzt adná. Salgótarjániban 13 600 négy­zetméteres, több daruval el­látott korszerű csarnokát épí­tettek, a fürdő, öltöző és az étterem mindén jogos igényt kielégít. A 388,5 millió fo­rintból nem telt olyan gépre, amely az alaptevékenységhez feltétlenül szükséges ? Ha most nincs nyolcszázezer fo­rint, vajon mikor lesz? Erre a kérdésre a gyáregységnél nem tudtak választ adni. Munkát, megrendelést Jelenleg 470 ember dolgozik a gyárban. Az ALU-trösztnek katódsizek ren y eket gyártottak, most a Tiszamenta Vegyi Mű­veknek épület-vasszerkezet, darupálya és szállítószalagok készülnek. Együttműködési szerződést kötöttek az Április 4. Gépgyárral nagyméretű tartályok, hőcserélők gyártá­sára. De a második fél évre még nincs elegendő szerződé­se a gyáregységnek, nem tud­ják, hogy melyik gyárnak, mikor és milyen tartályokat, vagy vasszerkezeteket kell gyártani. A gyáregységnél nem kaptunk kielégítő választ arra, hogy főleg vegyigépeket és -berendezéseket, vagy vas­szerkezeteket fognak-e gyár­tani? Pedig fontos lenne, hogy ezt Salgótarjánban is tudják, mert ennek megfele­lően kell gépekről szakem­berképzésről és anyagról gon­doskodni. Sürgős, hogy az épületeket, a gépeket és berendezéseket minél előbb és a lehető leg­jobban kihasználják, folyama­tosan, tervszerűen megszer­vezve munkát kapjanak az emberek, mert a felvett hi­telt törleszteni kell, a vi­szonylag nagy gyárnak sok a termeléstől független költsé­ge és a munkások nem állás­időt vagy órabér-utalványo­zást kémek, hanem dolgozni és keresni akarnak. Minden kezdet nehéz — szarták mondani. Megyénk­ben eddig nem volt vegyigép­gyártás, mintegy 35—40 hely­ről jöttek az emberek, de az új iparágban kevés dolgozó szerzett sok tapasztalatot. A VEGYÉPSZER salgótarjáni gyáregységében lelkesedésből nincs hiány, bizonyítani akar­na« az emberek, mert tudják, hogy megélhetésükről és jö­vőjükről van szó. De nincs elegendő megrendelés, sok tisztázatlan kérdés akad, így nehéz felkészülni, aligha le­het a munkát jód megszervez­ni. Hogyan lehetne a munka- és üzemszervezés követel­ményeinek eleget tenni, ha bizonytalan, hogy a követke­ző két hónapban és azután milyen megrendelés new.. Nem panaszkodtak, inkább kétkedő kérdéssel válaszoltak a nyílt kérdésekre. A gazdaságosságért, az emberekért A szervezeti felépítés és az eddigi gyakorlat szerint a piackutatás és a szerződéskö­tés nem a gyáregység, hanem a budapesti központ jogköre. Az új gyáregység nem is­merheti még eléggé a hazai, még kevésbé a nemzeközi piacot. Kérdés, hogy a Vegyi műveket Építő és Szerelő Vállalat felmérte vajon. az igényeket és a lehetőségeket? Ugyanis a negyedik ötéves tervben szereplő vegyipari beruházások megvalósítására a vegyipari üzemek létesítésé­re, bővítésére és korszerűsíté­sére, illetve az ezzel kapcso­latos építészeti, gépgyártási és szerelési munkák lebonyo­lítására — két vállalat beol - vadásával — 1971. december 31-én Budapesten alakult meg a Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalat. Ennek egyik gyáregysége az új sal­gótarjáni üzem. Mit tettek a salgótarjáni vezetők, hogy a 388,5 mi Mid forintos beruházást minél ha­marább hasznosítsák, a Je­lenlegi 470 dolgozónak és majd az 1000—1200-as lét­számra tervezett gyáregység­nek munkát, megrendelést szerezzenek? A forgácsoló és festő sza­bad kapacitás kihasználására, kooperáció ügyében tárgyal­tak a bányagép,gyárral, a ZIM-med, a Mátravidéki Hőerő­mű salgótarjáni hőközpontjá­val, a visontaá Thonez-bányá- vad, a nagybátonyi FŰTÖ- BER-red. A helyi és a kör­nyező üzemeknek berendezé­seket, alkatrészeket gyártot­tak, kooperációs bérmunkát végeztek és további megren­deléseket iparkodnak szerez­ni. Megszervezték a szak­munkásképzést, a műszakiak és alkalmazottak oktatásét. De mindez kevés, nimc6 ele­gendő megrendelés, fontos gépek hiányoznak. összefo­gásra, a budapesti központ nagyobb segítségére és ered­ményesebb együttműködésre van szükség. Ezt sürgeti a 388,5 millió forintos beruhá­zás és a munkára jelentkező emberek érdeke. Dr. Fazekas László Indul a tavaszi nagytakarítás szezonja A Vegyianyag'kereskedelmi Vállalat készletei — a kis­kereskedelmi forgalom élén­külése ellenére — 20 száza­lékkal nagyobbak a tavalyi­nál, s a következő időre is hasonló mértékű utánpótlás­ról gondoskodtak. A háztar­tások hagyományos tisztító- takarító szereinek teljes arze­nálját felvonultatják az üzle­tek, minden van. kivéve a ci­rokseprűt, amely akárcsak a korábbi években, most is ke­vés; pótolható azonban part­vissal. Mosószerekből, súroló­tisztító szerekből világszínvo­nalú a hazai ellátás. A pad- lóbeeresztő-fényesítő forgalom évek óta csökken, ugyanis mind több lakásban térnek át a korszerűbb lakkra, amely­nek karbantartása is jóval egyszerűbb, kevesebb fárad­sággal jár. — Valamikor én is gaz­dálkodtam, fuvarba jártam a lovakkal. Fát hordtam a hegyről a vasúthoz — mondotta Boda István. A Hársas-erdőn végigro­hant a homokvihar. Egy vágásban leltünk menedé­ket a szeszélyes április „tréfája" elől. Vízszegény csermely folydogált lefelé, Boda bátyánk gumicsizmá­ja belesüppedt a vizes földbe. Később így folytatta-. — Két éve választottak meg az ellenőrző bizottság elnökének. Vonakodtam, nem akartam elvállalni, mert akkor hatvanhét éves voltam. Azután mégis el­vállaltam. Nem tudom mi­ért rám esett a választás. Arca borostás. Erdőre nem szépítlcezik az ember. Különösen, ha hajnalban kel. Tölgycsemetéket ültet­tek az asszonyok. Boda István az irányítójuk. A szövetkezet erdészeti rész­legének vezetője. Szóba hoztuk fiatalos külsejét. — Elhiszem, mert sokan mondták már. Az erdő, meg a jó levegő, talán ez fiatalít — és fekete kalap­ján igazított egyet. Nem kevélységből, hanem a szél­vihar miatt. Hársasban az elnök — Hárman vagyunk a bizottságban. Tavaly négy ellenőrzést tartottunk. Er­ről beszámoltam a zár­számadó közgyűlésen. A „hivatalos” vizsgálat mellett amúgy is gyakran kinézett a tanyákra. Haj­nalban és éjfél előtt — És nem félt? — Ugyan kitől! Ártani nem akarok én senkinek. De a közöst óvni kell! Az én tekintélyemen is csorba esne, ha hagynám. Azután arról beszéli, hogy lopáson tavaly senkit nem értek. Viszont észre­vett néhány másféle laza­ságot. Például elszunnyadt az éjjeliőr. Világospusztán már hajnali négykor is járt. Megnézte a bikaistál­lót, és hogy a gondozók, nem öntöttek-e fel a ga­ratra. — A váratlan ellenőrzé­sekkor megkérdezték: Boda bácsi, miért nem alszik? Csak kinéztem szemrevéte­lezni a tanyát — mondo­gattam ilyenkor. hesimította barna bár­sonynadrágját, és rövid összehasonlítást végzett. — Most már ugyahogy magukénak érzik Romhány- ban a közös vagyont. A tavalyival ellentétben, az idén megkapják a tagok a munkabér száz százalékát. Jobb így a munkakedv. De amikor még 40 foga- tos volt, egykét kéve búza, vagy kis vötöshere, meg miegymás könnyen beke­rült a kocsiderékba. Ez ma már nincs így. Visszatértünk tehát a mába. Boda Istvánt nem­csak a szorgalom jellem­zi. Eresztvényben tovább­képzésen is részt vett. — Az idei munkatervet már megbeszéltük. Szóltam Kurali Bélának, az elnök­nek is. hogy pénztári vizs­galatot akarunk tartani. Ehhez kértem a segítségét. Tudják, olyan leleményes, , barátságos ember. És mindezek után Boda István ellenőrző bizottsági elnök a maga hatvankilene évével fürgén nekiindult a hegyoldalnak. Időközben ugyanis az asszonyok meg­ebédeltek, folytatták hát a csemetézést alkonyaiig. Rozgonyi István Esztergályos a VEGYÉFSZEK-nél Kulcsár fetor. NÓGRÁD t. 1973, április 18., szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom