Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)
1973-03-23 / 69. szám
OftüeXsseiir toncicstcagjelölt Balassagyarmaton is szép Számmal -jönnek össze a választópolgárok a jelölő gyűléseken, hogy okos szóval, közösen vitassák meg a város fejlődését, gondját, örömét. A nyírjéé: választókerületben Majer Jenőt immár ötödször jelölték. Ez nem csoda. Majer Jenő munkahelyén és a közéletben egvaránt megbecsült ember. A Palócföld Termelőszövetkezet köztiszteletben álló tagja, növénytermesztési brigádvezető. Kiemelkedő munkásságáért mác miniszteri kitüntető oklevelet kapott. Hosszú — 1957-től tanácstag — igen jól és eredményesen dolgozott. Sokat tett választói és kerülete érdekében. A tizenöt év alatt újra és újra fáradhatatlanul állt ki, ha a közösség érdeke úgy kívánta. Villanyt kért a homoki szőlők lakóinak. Ám a pénz mindig kevesebb volt, mint ami a sok egyéb, jogos kéréshez kellett volna. Nehéz volt megérteni, hogy itt a város közvetlen szomszédságában hiányzik a villany. Mi, akik megszoktuk, hogy egy kapcsolásra kigyullad a fény, el sem tudjuk képzelni, mit jelent ezt nélkülözni. De a városnak fontos dolgokat kellett megvalósítania. Hol iskolaépítésre, hol új rendelőintézetre, utakra, lakásokra kellett a pénz. A tanácstag belátta, hogy várnia kell. De nem csüggedt el. Újra és újra kitartóan előállt kérésével és harcolt a kis település ügyéért. Kérése nem volt eredménytelen. Rövid idő múlva kigyullad a villanyfény a homoki szőlőkben. Ez annyit jelent, hogy már nem sokáig kell petróleumlámpa mellett tanácstagsága alatt ínii a gyerekeknek a leckét. Az itt lakók is nézhetik a televíziót, mosógépet és villany- vasalót használhatnak. A megbecsülés, amely Maler Jenőt, mint tanácstagot övezi, indokolt. Nem volt hiábavaló a munkája, és hogy választói tisztelik és szeretik, bizonyítja, hogy immár ötödször jelölték. Hasonló megbecsülés övezi Balassagyarmaton Csáriyi István tanácstagot is. A negyvenes számú választókerület jelöltje. Csányj István, a tanácsok megalakulása óta tanácstag. Nem vitás, hogy hosszú és nehéz volt az út, amit megtett. De a város fejlődésében, az elért eredményekben neki is — mint Balasssagyarmaton oly sok másnak — része van. A testületi üléseken rendszeresen jelen volt, okosan képviselte választóit. Elmondotta véleményét mindig kmikpr Balassagyarmat továbblépéséről. az ifjúság neveléséről, a város tisztaságáról, vagy bármi egyébről esett szó. Szorgalmát és lelkiismeretességét munkahelyén Is elismerték. Tíz évvel ezelőtt Kiváló Dolgozó lett, majd 1970-ben a Munka Érdemrend bronz fokozatát is elnyerte. A jelölő gyűlésen a választópolgárok elsősorban azt kérték Majer Jenőtől, járjon közbe, hogy jobb legyen az élelmiszer-ellátás. CSanyi István lelölő gyűlésén elhangzott, hogy az Állami Biztosító fölötti lakásokban lakók szeretnék, ha oda bekapcsolnák az éjszakai áramot. A forró hangulatú jelölő gyűlések bizonyítják; Balassagyarmat polgárai nem közömbösek városuk jövője iránt, és egyúttal azt is, hogy sokat várnak tanácstagjaiktól. Termelési tanácskozás a TÖVÁLL-nál Megtartotta éves termelési tanácskozását a nógrádsápi tsz-ek által alapított építőipari közös vállalkozás. Az éves munkáról Forgács István igazgató tájékoztatta a megjelenteket. Beszámolójában többek között elmondta, hogy a vállalkozás 1970. január elsején alakult, kétmillió forint alaptőkével, és ma hétmillió-négyszáznegyven* ötezer forinttal rendelkeznek. Első esetben fordul elő. hogy az éves értekezleten részt vesznek a beruházók, a tervezők és üzemeltetők, akik megjelenésükkel is Igazolják a kollektíva jó munkáját. A rövid múltra visz- szatekintő vállalkozás szervezettsége ma már olyan szintet ér el, hogy az aszfalt- és pvc-burkoló, valamint a ko- pilitüvegezésen kívül, minden szakmához tartozó munkát elvégeznek. Az elmúlt évben 41 millió forint termelési értéket termeltek, melyből több mint 3,5 millió forint a nyereség. Az egy főre jutó termelési érték, 176 ezer forint. Fejlesztési alapra kétmillió-kétszázharmincötezer forintot fordítottak. A gazdasági eredmények mellett javult a munkafegyelem. melynek megvalósításához a legnagyobb hajtóerőt a huszonkét tagú pártszervezet biztosította. 1971-ben megalakították a szakszervezetet 180 Zenekar nélkül olyan ahol fel ne vetnék a zenés szórakozóhely hiányát. Nagyoroszinak 2500 lakosa van, teháí joggal várhatja el az ÁFÉSZ tagsága a kulturált szórakozási lehetőség megteremtését. Ebben nemcsak a vendégek találnák meg örömüket, hanem a szövetkezet számára is hasznos lenne, mivel — ugyancsak Pistyur János szavai szerint — csak a nyári hónapokban 300 ezer forint többletforgalmat értek el a ugyan most is megtehetnék, zenekar közreműködésével, mert az énekesek zenészeket A megoldás bizonyára azért is hoznak magukkal, d,e éjfél késik, mert volna ugyan egy után, amikor már a vendég- jó képességű zongorista és művészek elmentek, egyszer- egy dobos, akik szívesen ját- re felkerekedik a közönség szánénak a Drégelyvárban, de is, mert zene híján — különö- a hangszert a szövetkezetnek Jól főznek a nagyoroszi Mint mondta, nincs Drégelyvár vendéglőben, oly- gyűlése a fiataloknak, annyira, hogy nemcsak a helyi, hanem a környékbeli községek tsz-ei is itt tartották a zárszámadó közgyűlésüket. Szórakozni is szívesen jártak ide a fiatalok egészen addig, míg a szövetkezet zenekara két évvel ezelőtt fel nem mondott. Ahhoz is hozzá volt szokva a község lakossága, hogy egy-egy neves budapesti énekes fellépésével támcdalestet rendezett a Drégelyvárban az ÁFÉSZ. Ezt sen a fiatalok — nem maradnak tovább, hiszen táncolni úgysem lehet. Mindezekről a vendéglő vezetője, Pistyur János tájékoztatott bennünket, de hozzá- az idegenforgalom szólt a témához Szilágyi Fe- »érdekében renc községi KISZ-titkár is. Kemény Erzsébet kellene megvásárolnia. Ez bizony költséges dolog, de talán mégis megérné a nagyoroszi és a környékbeli tagság igényeinek kielégítése és növelése Lehet néhány kézzel több? A bostoni szépművészeti múzeumba egy csomagban két mumifikált kéz érkezett levél kíséretében, amelyben az áll, bogy a két kezet a múzeumból lopták el. Gyors vizsgálat során meg- szaküldték győződtek arról. ho<*v a méze- ahol most umban őrzött múmiák kezét senki . sem csonkította meg Felhívást intéztek a többi múzeumokhoz is. hogy vizsgálják felül múmiaállományukat. A kéznek azonban nerr. akadt gazdája. A rejtélyes csomagot visz- a rendőrségnél:, egy specialista a Küldemény megállapításán .életkorának fáradozik. Ai nrosiUínmvü fog gyakornok David Hargraves londoni joggyakornok lelkesen olvasott mindent, ami a középkori lovagok életéről és hőstettedről szólt. Végül annyira beleélte magát a középkorba, hogy sisakot, páncélt és egyéb lovagi felszerelést rendelt magának. és még az utcán is- eb ben járt-kelt. — Remek dolog — állítja Hargraves —, csak a közlekedéssel van egy kis probléma: az autóbuszt* nem férek be. lovat vásárolni pedig nincs pénzem..« fővel, ma a lészám meghaladja 8 240-et. A szakszervezet jól tölti be feladatát. Kirándulást, nőnapot, gyermeknapot, színházlátogatást szervezett. Külön dicséret illeti az 1972. februárban megalakult KISZ-szervezetet, amelynek munkáját nehezíti a lakhely miatti szétszórtság. Munkájukban a kollektív segite- tü akarás nyilvánult meg; védnökséget vállaltak a felsőpetényi gyermekotthon neveltjei felett. Ezt a vállalásukat maradéktalanul teljesítették. Szombati—vasárnapi munkájuk bevételéből játékokat, ajándékokat vásároltak. A fiúk kijavították és átfestették a gyerekek játékai. á lányok pedig kézimunkákkal kedveskedtek az apróságoknak. Mindezen túlmenően autóbusszal állatkerti és vidámparki kirándulásra vitték az árvákat. A kirándulás teljes költségét fedezték. Az eredmények,. mellett szólt az igazgató a még fel- lélhető hiányosságokról is. Többek között arról, hogy még mindig magas a betegnapok száma, ez éves szinten 15 fő állandó kiesését jelenti. Még mindig magas az igazolatlan távollevők száma is. Végezetül értékelte a brigádok munkáját és szólt a nyereség felosztásáról, amelyet három tényező alapján végeznek el: alaonveres^gre. törzsgárdatagságra és pré- miumjutalomra. Befejezésül tájékoztatást adott arról, hogy mii en munkákra kötöttek szerződést az 1973. évre. Perecz I,ászlő „Harc volt akkor, igazi harc..." másodma“ találkoztunk ismerősökkel, azt mondták, nem érdemes oda menni. úgy sem kapunk ott semmit. A faluban a kisgazda szövetkezet -egyik „korifeusa” rögtön ezt kérdezi tőlünk; Mondják csak, miért haragszanak a kommunisták a kis- ma már törté- gazda pártra? — Nem haragszunk mi azokra, akik azt akarják, amit mi akarunk — válaszoltuk. — És mit akarnak maguk? — Föl akarjuk építeni az országot. De amerikai segítség nélkül. A magunk erejéből. — Hát, akkor egyetértünk — nevetett a mi emberünk. Kaptunk is megrendelést három vagon üvegre. Élelmiszerért. De -ztán jött a forint, az üzlet elmaA felszabadulás után radt. Legendák, megtörtént ese- Clgándra küldtek mények, személyes élmények gammal. Útközben és tények keverednek egymással. Ahány ember, annyi visszaemlékezés. Akár köteteket lehetne összeállítani az egykori epizódokból, emberi sorsokból. Idősebb emberek elbeszéléseiből. Néha úgy tűnik, mintha tegnap történt volna, pedig nelem. A salgótarjáni öblösüveggyárat huszonöt évvel ezelőtt, 1948. március 25-én államosították. Érdekes módon — vagy talán ez a természetes? — az emberek nem annyira erre a napra, mint inkább az ezt megelőző és az utána következő időszakra emlékeznek. Csábi Imre egykori üvegfúvó, ma az öblösüveggyár gazdasági és politikai tanácsadója, tevékeny részese volt az akkori eseményeknek. — Az öblösüveggyárban igen nagv volt a munkások szervezettsége — mondta. — Amikor leállították a gyárat. Hogyan fogadták a dolgozók? Az államosítást tulajdonképpen nem előzte meg hírverés. A legnagyobb titokban készítették elő, hogy a tulajdonosok, a részvényesek ne tudják a tőkéjüket kivonni a az emberek nem engedték termelőüzemekből. A munka“ meg, hogy a németek elhurcolják a gépeket. Ahhoz is a Vörös Hadseregtől kaotunk segítséget, hogy minél hamarabb megkezdődhessen a termelés a felszabadulás után. Ha jól emlékszem, negyvenezer katonai kulacsra adtak megrendelést.. — Az az igazság — vetette közbe Szvoboda Gyula MEO* vezető —. hogy ezekre a katonai kulacsokra valójában nem igen volt szüksége a szovjet hadseregnek. De jól tudták, hogy munkát kell adni az embereknek ... — A legnehezebb dolgunk 1945—46-ban volt — folytatta Csábi Imre. — Kevés volt az élelmiszer, ráadásul pénzért már-már semmit sem lehetett kapni. Jártuk a vidéket, üveget cseréltünk élelmiszer re. Én is tagja voltam a beszerző brigádnak. Egyszer sok csak akkor értesültek az államosításról, amikor ezt bejelentették. Stark József, aki nyugdíjasként sem tud megválni az öblösüveggyártól, a harmincas évektől üvegfúvóként dolgozik az üzemben. — 1947. szeptemberében jöttem haza a hadifogságból — emlékezik vissza. — Mi, akik odakinn antifasiszta iskolába jártunk, már korábban beléptünk a pártba. Ahogy hazaértem, mankón bicegve az első utam a gyári pártbizottságra vezetett. Papp Gyula volt akkor a párttitkár. Nála jelentkeztem. Ha sokan nem is tudták akkor még, hogy mit hoz majd az államosítás, mégis rögtön jobb kedvük volt az embereknek, mert tudták, hogy most már saját maguknak dolgoznak. Gőnig Lajos szintén üvegfúvó a gyárban. Tizenkilenc éves volt az államosítás idején. Jól emlékszik az államosítást követő, forró har- gulatú röpgyűlésekre. A dolgozók túlnyemó többsége lei - késén fogadta a hírt. Akárcsak Pauchli Rezső egykori üvegfúvó. aki ma rendésr. Az emberek azt kiabálták: „Ez a helyes! így a jól” Először a sajátjukban Szvoboda Gyula régi feljegyzéseiből összeállította a gyár történetét. Raita kívül kevesen vannak, akik ennyire pontos adatokkal rendelkeznének. Ö így ítéli meg az akkori helyzetet: „Az 'államosítással az emberekben alább hagyott a bizonytalanság. a munkakedvük újabb lendületet kapott. Egyre inkább tapasztalták, hogy menynyi minden történik az érdekükben, meggyorsultak a felújítások, beruházások kezdődtek, végre volt munka, jutott mindenkinek biztos kereset és kenyér.” Még néhány adat az államosítást követő időszak érzékeltetésére, amik szintén tőle származnak. Az első hároméves tervet 103 százalékra teljesítette a gyár. Az egy munkásra jutó termelési érték negyvenhétben tizennyolc- ezer, ötvennégyben már négy- venkétezer-ötszáz forint volt. Az átlagkeresetek hatezerhatvan forintról hét év alatt több mint kétszeresére emelkedtek. — Amit kellett, mindent végigcsináltunk — mondta Pauchli Rezső. — Voltunk kőművesek az újjáépítésnél, elmentünk a vasútra dolgozni, meg a bányába, ha szénre volt szükségünk, iártuk a környéket, gyalog egyik faluból a másikba, hogy meggyőzzük az embereket. Mit mondjak? Harc volt az akkor, igazi harc... Kiss Sándor Mai arcok, mai emberek Pál László Honiról Pál László hontl termelőszövetkezeti elnök Íróasztalát szinte elborítják a különféle kimutatások, papírok, kiadványok. Alig marad annyi hely középen, hogy ott dolgozni tudjon. — Mondtam is már nemegyszer, olyan ez az asztal, mint egy kazal. De mit csináljak, ha mindenre szükség van. Pál László a honti Győzelem nevét viselő közös gazdaság elnöke. Emellett húsz éve tanácstag. Közben éveken keresztül járási tanácstagi posztot is betöltött. Nem is beszélve arról, hogy tizenhat éve tagja a megyei tanácsnak. Gyorsan hozzáfűzi, hogy ezek mellett egyéb funkciókkal is megbízták. Joggal lehet mondani, hogv löl Jövedelmező ágazat a pecsenyeeslvke Mzlalása a kis hatlyáni termeirtóíttvetl -•'(ben. Az elmúlt élben 82 900 forint nyereséget hozott az ágazat. Képiin! '!n: Géczi Fe- rencné gondozó az etetőt takarítja a termelőszövetkezet elnöke ugyancsak elfoglalt ember. A közös gazdaságot, amelyet több mint két évtizede vezet, a megye jó termelőszövetkezetei között tartják számon. Erre talán a legjobb bizonyíték, hogy az egy tagra eső jövedelem az idei zárszámadáskor öt-hatszáz forinttal növekedett a tavalyi évhez viszonyítva. Nagyszerűen jövedelmez az eper és a málna, amely a gazdaság alapja. Pál László itt született Hon- ton, itt nőtt fel, jól ismeri í>i- luja apraját-nagyját, gondját- baját. — Nemcsak az én falumét, h&ngm Drégelypalánk és Ipolyvece is olyan számomra, mint a szülőfalum. Már csak azért is, mert ezt a három községet képviselem a megyei tanácsban. Beszélgetünk erről, arról. Szóba kerülnek a jelölő gyűlések, ismerősök, a termelő- szövetkezet előbbrelépése, a tanács munkája. Aztán húsz évvel ezelőtti dolgokra fordul a szó Nevezetesen arra, hogyan is kezdődött, miképpen választották meg előszőj1 Pál Lászlót tanácstagnak? — Bizony sok víz lefutott az Ipolyon azóta, ötvenháromban választottak a közös gazdaság, elnökévé, utána hamarosan az egyik honti körzetben és a járásnál lettem tanácstag. Amikor a megyébe is beválasztottak, azt mondta egyik barátom: — Laci, hogyan bírod a tsz-el- nökség mellett majd e^t a sok munkát... Mint az élteit évek mutatják, elég derekasan bírtam. Pál László jól ismeri a megyei tanács munkáját, tisztában van a megye gondjával, fejlődésével. — A tanácsüléseken mindig ott vagyok. Csak egészen nagy dolgok tarthatnak visz- sza, hogy ne menjek el. Ha már megválasztottak, és bíznak bennem azok, akik oda küldtek, kötelességem, hogy jelen is legyek, fis ha szükséges, felszólaljak. Aztán még hozzáfűzi: — Jó dolog, ha az ember Msztában van a változásokkal, az elért eredményekkel, és azzal is, mi a teendő. Az élet rendje, hogy mindig új és új megoldásra váró dolgok jönnek. Sokat változott, korszerűsödött a megyei tanács munkája, ez nem vitás. Amikor pedig felszólalok, mindig, a körzetem kérését tolmácsolom. Leg jobb az egész balassagyarmati járás elmúlt két évéről számoltam be. Hadd ismerjék meg a tanács tagjai, mennyit gyarapodott a mi vidékünk. — Mint megyei tanácstagot, megszokták e keresni a választói? — Az olyan kötésekkel, amelyek hagy anyagi áldozatot követelnek, nincs mit tenni. Erre rendszerint az a válasz: Elvtársak, ismeritek a költségvetést, plusszpénzt szerezni nem lehet. A jogos és elintézhető ügyekben szívesen segítek. Arra büszke vagyok, hogy segíthettem két cigány családnak jó lakáshoz jutni. Egyébként akár hiszi, akár nem, egész levelezésem van már mint megyei tanácstagnak. Megkeresnek magánügyekkel is. Egyszer válni akart egy házaspár. Egyik nap eljött hozzám az asz- szony, a másik nap a 'férfi. Megpróbáltam okosan beszélni velük. Végül oda alakult a dolog, hogy még én is segítettem a vissza költözködésben. . Egy vállalattal hosz- szú hónapokig leveleztem, amíg sikerült megegyezésre jutni. — Szívesen csinálja? — Nagyon. Hogy őszinte legyek, már hiányozna is. Ha bemegyek a megyei tanácsra, úgy érzem, mintha ott dolgoznék. Mondtam is a múltkor tréfából: — Meglátjátok, gyerekek éri Innen, a tanács- tagságból megyek nyugdíjba... Csatal Erzsébet NÖGRÁD - 1973. március 23., péntek
