Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-06 / 54. szám

így látják a vezetők Egy súly és differenciálás Szervezés — koncentráció — él üzem AZ ELMÚLT ÉVI eredmé­nyek alapján a nógrádi szénbányáknál Élüzem cím­mel tüntették ki a szorospa­taki aknaüzemet. Hosszú, buk­tatóktól sem mentes, egyben tanulságos volt az az út, ame­lyen a kitüntető címhez el­jutottak. Az üzem- és mun­kaszervezés folyamatossága meghozta a várt eredményt. Erről beszélgettünk legutóbb Zsuffa Miklós aknavezetővel és Poszuk Józseffel a helyet­tesével. — Mikor is kezdődött? — Arra az időszakra vezet­ném vissza, amikor a nógrádi széntermelés folyamatos csök­kentése került szóba. Az észa­ki kis szénvagyonú aknáknál nem volt lehetőség a terme­lés koncentrációjára, ezért a déli területre terelődött a fi­gyelem. Egységes koncentráció kialakítása volt a óél — mondja Zsuffa Miíklós, majd így folytatja. — Az első lépcsőben a kö- íélpályarendszert alakították ki az aknáktól az osztályozó- ra. Ez feleslegessé tette a költ­séges vasúti szállítást. Ebből következett, hogy a két szom­szédos Szorospatak- és Kata- lin-aknát összevonják. Nem­csak a külszínen, hanem a föld alatt is meg kellett te­remtem ennek feltételeit. Ez a munka 1968-ban kezdődött. Hogy mit jelentett, azt né­hány számadattal is érzékel­hetjük. — A két aknánál abban az időben 32 kilométer föld alatti bányavágatot kellett fenntartanunk. Ma 14 és fél kilométer a nyitott vágat. A termelékenység, az összüzemi műszakteljesítmény akkor egy tonna körül volt. — Már az összevonást kö­vető első évben 30 százalékos teljesítménynövekedés volt — kapcsolódik a beszélgetésbe Poszuk József. — Két évvel ezelőtt 1,6, tavaly meg már átlag két tonna felett volt az összüzemi teljesítmény. Gya­korlatilag néhány év alatt megkétszereződött — mond­ja, közben Zsuffa Miklós szá­mol, majd közbeszól: — A napi 130 vagon szén kitermeléséhez 1969-ben még 1360 ember kellett. Azóta a munkaidő is csökkent, ma mégis a 130 vagon szén ki­termeléséhez 970 ember elég­sége». — Növekedett a munka in­tenzitása? — Kétségtelen, de én in­kább úgy mondanám, hogy a koncentrációval a termelés feltételei javultak. Egy sor műszaki intézkedés hatása ez, — Gyakorlatilag két fej­lesztési munkahelyről kerül felszínre a szén. Kocka Sán­dor, illetve Csikortás Gábor, szocialista frontbrigádja na­ponta 50—70 vagonnal ter­mel. Tavaly júliusban üzem­be helyeztük Kocka Sándo- rék frontján a KVB 2-es ma­róhengert. Azóta kisebb meg­szakításokkal működik. Az idén a második frontfejtésre is jövesztőgépet terveztünk. Ez azt jelenti, hogy a második fél évben már a fejtésekből ki­kerülő szén egészét gépekkel akarjuk jöveszteni ,— mondta az aknavezető. — A TERMELENKENYSÉG alakulásáról mór szó volt, de vajon a koncentráció az üzem- és munkaszervezésre és a többi gazdasági mutatóra is ilyen kedvező hatást tett? — Kétségtelen, van. javulás. Az önköltség — bár időköz­ben az alapanyagok árai és a bérek is növekedtek — mégis mintegy 18 százalékkal, vagyis tonnánként 55 forinttal csök­Myereség és részesedés holtó- és gépipar Tavaly a gépipar 12, a ko­hászat 16 százalékkal növelte nyereségét, amely a két ipar­ágban 11,2, illetve 3 milliárd forintra emelkedett, így a nyereségrészesedés is na­gyobb mint az előző évben. Annak ellenére, hogy az év­végi részesedésből év közben jelentős összegeket kiosztottak a dolgozóknak, a gépirban a tavalyinál átlagosan 2, a ko­hászatban 1 bérnek megfelelő összeggel több jut, mint ta­valy. Ez azt jelenti, hogy mind a gépiparban, mind a kohá­szatban átlagosan körülbelül 11 napi bérnek megfelelő nye­reségrészesedés jut. ez azon­ban csupán átlag, a különb­ségek meglehetősen nagyok a vállalatok között, aszerint, hogyan gazdálkodnak. Első­sorban azoknál a vállalatok­nál. várható nagyobb nyere­ségrészesedés, amelyek a gaz­daságos exportot növelték. Csak látszólagos az az el­lentmondás. hogy a kohászat­ban a nyereség nagyobbmér- vű növekedése ellenére a nye­reségrészesedés kisebb mér­tékben nő a gépiparinál. A többletnyereség egy része ugyanis az öntvények árának emeléséből származott, s ezt a többletet nagyrészt már ta­valy az öntők bérének emelé­sére használták fel. Egyébként a gépipar 9 százalékkal, a ko­hászat 4,3 százalékkal termelt többet mint 1971-ben. Mindkét ágazatban igen jelen­tős eredmény, hogy a többletet a létszám emelése nélkül, sőt annak csökkentésével, vagyis teljes egészében a termelé­kenység javításával érték el. Könnyűipar A Könnyűipari Minisztéri­umhoz tartozó vállalatok 1972- ben összesen 5,8 milliárd fo­rintnyi nyereséget értek ei. Ez 10 százalékkal haladja meg a megelőző esztendő vállalati eredményeit. Az átlagosnál több a nyereség a ruha-, a kötsaövő-, a selyem- és a gyapjúiparban, ugyanakkor azonban a bőr- és szőrmeipari vállalatok eredménye alatta maradt az 1971. évinek. A bú­toripar és a nyomdaipar 8—8, a papíripar 9 százalékkal nö­velte nyereségét. A miniszté­rium felügyelete alá tartozó 88 vállalat közül 85 nyeresé­ges; kétharmaduk oszthat ki a tavalyinál több, egyharmaduk pedig a múlt évit megközelí­tő nyereségrészesedést, s há­rom vállalat veszteséggel zár­ta az 1972-es esztendőt. Több vállalatnál lényegesen gyarapította akifizethető nye­reség összegét a sikeres export- tevékenység nyomában járó adóvisszatérítés és más ked­vezmények. Míg a megelőző esztendő nyereségrészesedési átlaga a könnyűiparban 16—18 napi munkabérnek felelt meg most átlagosan 20—22 napi munka­bér összegének szétosztásával számolnak. Az átlagon belül azonban — természetesen ~ meglehetősen nagy a differen­ciálódás. Ezen túlmenően több vállalatnál a kifizethető nye­reség egy részét, sőt van, ahol a felét mór tavaly év közben felhasználták, béremelésre, jutalmazásra és más különfé­le anyagi ösztönzésekre. Az előrejelzés szerint né­hány vállalatnál már a jövő héten megkezdik a nyereség- részesedés kiosztását. A ter­vék szerint lesz olyan üzem, ahol az eseményt a nemzet­közi nőnapra „időzítik”, a tö­rekvés érthető: a könnyűipar gyáraiban, üzemeiben, csak­nem 300 000 nő dolgozik, az összes munkások, alkalmazot­tak mintegy kétharmada. kent. Most számoltam az egy­millió kalória fűtőérték elő­állítási költségeit. A vállalat háromnegyedéves adatait is­merem és hasonlítottam a mi eredményeinkhez. Bátran ál­líthatom, hogy a legnagyobb összüzemi teljesítmény mellett a fűtőértékre számított önkölt­ség is a legalacsonyabb Szo­rospatakon. A vállalati át­lagnál két forinttal olcsóbb egymillió kalória előállítása. — Valóban szépek az elért eredmények. Vannak-e még olyan tartalékok, amivel fo­kozhatják a hatékonyságot, gazdaságosságot ? — A napokban végleges formájában kialakítottuk az éves munka- és üzemszerve­zési tervet. Sok minden szere­pel ebben, ami biztosíték a fejlődésre. Az idén mindkét frontfejtés átáll. Gépesített frontnál ez nehézkes. Kockáék már túl vannak rajta. Nemso­kára Csikortásók is átszerel­nek. Az új frontok kifutási ideje több mint egy év lesz. A jövő is több feladatot je­lent. Kutatást, fúrást végzünk a kettes telepben. Kedvezőek az eredmények. A keleti fő­vonal folytatásában rövidesen megkezdjük a jelenleginél jobb minőségű szén feltárását. A feltáró elővájó munka ará­nya tehát növekszik, de a jö­vő érdekében ezt kell ten­nünk. Ennek ellenére szeret­nénk tartani, illetve tovább növelni a teljesítményeket. A frontfejtésekben látunk még több lehetőséget a már emlí­tett jövesztés gépesítésével és a technológia tökéletesítésé­vel. — A másik lehetőséget a frontbiztosítás korszerűsítésé­ben látom. Már két hónapja kísérletezünk a szovjet egye­di hidraulikus tárnokkal. Ez látszik a legmegfelelőbbnek. 1 Önjáró, vagy egyéb korsze­rűbb, drága biztosításra fej­lesztési lehetőségünk nincs, de a gazdaságossági számítások szerint nincs is rá szükség. A hidraulikus tárnokhoz most magasítókat várunk és akkor hamarosan az egész frontfej­tésen ezt alkalmazzuk. Köny- nyebbé, gyorsabbá válik a biz­tosítás és ez a teljesítmények további növekedését teszi le­hetővé. Szerepel még a ter­vünkben a feltárásnál a gépi rakodás megvalósítása, és egy sor más apróbb, munkaköny- nyítő, biztonságot növelő in­tézkedés. A légellátást, a mun­kahelyi világítás javítását, a külszíni készlettér korszerűsí­tését is tervezzük. Mindez az élőmunka-ráfordítás csökken­tését szolgálja — mondta az aknavezető. A SZOROSPATAKI példa bizonyítja, hogy az állandó­sult munka- és üzemszerve­zésnek megérett a gyümölcse. Érdemes tehát a napi gon­dok mellett hosszabb távra is tervezni. Ezt bizonyítja az Élüzem cím elnyerése. Bodó János Ki nyújtotta meg az atomot? Az uránatomok nem gömb- besugárzásnak tették ki. Az hoz, hanem megnyújtott alakú atom nagy tengelye körülbe- rögbilabdához hasonlítanak — lül' egyharmaddal hosszabb a erre a következtetésre jutót- kis tengelynél. Most már csak tak a szakemberek, miután az arra a kérdésre kell válaszol- uránt alfarészecskékkel való ni, hogy ez miért van így? Készül a szálláshely. Alul Górd* Lajos, a kertész, fent a fia, László Egyszerűen így hívják őket, dinnyések. Maguk is erre ér­tenek a legjobban. Gorda Lajos és családja, felesége és A VÁLLALATOKNÁL alkalmazott bérpo­litika régi, és a mad napig is megoldatlan problémája a differenciálás elvének gyakor­lati alkalmazása. Talán azért is, mert amíg „elvileg” tanácskoznak erről a követelmény­ről, addig mindenkinek azonos a véleménye, arra gondolván, hogy „úgysem én leszek az, aki kevesebb pénzt kap, hiszen a kollégám, a mellettem levő munkapadnál jóval gyen­gébb teljesítményt nyújt. A gondok, a munkahelyi légkört mérgező viták ott és akkor szoktak kezdődni, ahol és amikor valamelyik vezető elszánja magát, hogy a rendelkezésre álló pénzt kinek-kinek végzett munkája, érdeme szerint ossza szét. Ezekben a napokban a munkások és minden­ki más, akit illet, felfokozott várakozással te­kintenek az esedékes béremelés, illetve a nyereségrészesedés szétosztása elé. S bár el­hangzottak a figyelmeztetések, hogy az ipar­ban, építőiparban dolgozó munkások és köz­vetlen termelésirányítók részére központilag elrendelt, átlagosan 8, illetve 6 százalékos béremeléseknél csak az előírás szerint dif­ferenciálhatnak — éppen azért, hogy min­denki közel azonos mértékben részesüljön a rendkívüli béremelésekre szánt összegből —, mégis érezhető a feszült várakozás: valóban e szerint történnek-e a béremelések, nem lesznek-e „kivételezettek”, olyanok, akik társaiknál több pénzt kapnak? A részletek vizsgálata előtt hadd idéz­zük meg: az efféle közhangulat eredőjét sok-sok évvel korábban kellene keresni, azokban az esztendőkben, amikor — külön­böző megfontolásokból — meghonosodott nálunk a máig is fellelhető egyenlősdi szem­lélete, amikor a vezetők hozzászoktak a „mindenkinek egy keveset” bérezési mód­szerhez. Tagadhatalan: ez a módszer' kényelmes, hiszen ha a brigád, vagy a műhely, vagy a gyáregység minden dolgozója közel azonos nagyságú béremelést kap, akkor nincs vita, nincs elégedetlenkedés, igaz; az ilyesfajta bérfejlesztésnek nincs különösebb ösztönző ereje. De legalább viszonylag nyugodt a légkör, nem kell magyarázkodni, hogy iksz. vagy ipszilon miért kapott több pénzt, s egyetlen vezető sem teszi ki magát annak, hogy vélt, vagy valós sérelmek miatt újabb és újabb munkások kérik a munkakönyvüket és állnak odébb más munkahelyet keresve. Hiba lenne azonban azt feltételezni, hogy a márciusi, központi béremeléseknél, az imént vázolt meggondolásból érvényesítik az egyenlősdi módszerét. A Központi Bizottság novemberi határozata világosan, egyértel­műen megfogalmazza a már ismert tényt: az állami iparban dolgozó munkásság bérszín­vonala elmaradt az átlagtól, számos nagy­üzemben kevesebbet kereshettek a munká­sok, mint például egy szövetkezetben, vagy egy tsz-műhelyben. A központi béremelés célja: kiegyelíteni a megbillent kereseti egyensúlyt, továbbra is kellő anyagi megbe­csülést adni az állami iparban dolgozó mun­kásoknak. Ezért a március 1-től esedékes rendkívüli béremelésnél csak korlátozott mértékben érvényesíthető a differenciálás, csak annyira, amennyiben indokolt például a szakmunka és a nem szakmunka között különbséget tenni. A központilag elhatározott béremelés végrehajtása során minden ipar- vállalatnál a munkásoknak, termelésirányí­tóknak meg kell kapniuk a központilag elő­írt minimumot, amelyen belül nem szabad differenciálni. Hátravan azonban az esedékes vállalati, a szokásos évi bérfejlesztés, amelynek nagy­sága ebben az évben az iparban átlagosan 4—5 százalék, s amelyből már nem mindenki részesül egyenlő arányban. Feltéve, hogy va­lóban bekövetkezik a személy szerinti dif­ferenciálás, tagadhatatlan, hogy bizonyos körökben felvetődik a szubjektív elosztás veszélyétől való félelem. Hogy valóságos ve­szélyről van-e szó az nagyrészt a béremelé­seket végrehajtó személyektől függ: az igaz­gatótól, a szakvezetőktől és nem utolsósor­ban a párt- és szakszervezeti vezetőktől. Természetesen, nem elég csak személy sze­rint mérlegelni, nem elég a lehető legób- jektívebb mérce szerint értékelni, hanem a döntéseket indokolni, elfogadható érvekkel magyarázni is kell. S ha ezek az érvek va­lóban meggyőzőek, ha a differenciált elosztás valóban igazságos, akkor a döntés találko­zik majd a többség véleményével. Az egyet­értést pedig nehezen mérgezheti egy-egy — a munkahelyi közvélemény szerint is okta­lanul elégedetlenkedő — személy. KÖVETKEZÉSKÉPPEN nem kell különös­képpen tartani a munkahelyi légkör romlá­sától. Arról nem is beszélve, hogy a reális, ésszerű, a kollektíva értékítéletével is egyező vezetői döntések — különösen, ha ezek egyenes beszéddel, őszinte magyarázattal, indoklással párosulnak — csak növelhetik a vezetői tekintélyt, a vezetők megbecsülését. Vertes Csaba Szocialista brigádok életéből Tizenkilenc szakmunkással és hét ipari tanulóval dol­gozik a Balassagyarmati Fémipari Vállalat „Lenin” Szocialista Brigádja. A kol­lektívát a legjobbak között emlegetik a gyárban, telje­sítményük rendszeresen jó­val száz százalék felett van. Hosszabb idő óta liftaknaaj­tókat készít a brigád hazai megrendelésre. Ebből a ter­mékből, amely a Lenin bri­gád „profilja”, januárban háromszáznyolcvannyolc, februárban majdnem ötszáz készült. A márciusi tervük négyszázhúsz darab. Ké­pünkön az egyik brigádtag • a hegesztési felületeket kö­szörüli. TALPON A DINNYÉSEK 17 éves László fia, minden esztendőben amikor felenged a téli fagy, Érsekvadkert ha­tárába költözik. Itt veszik birtokba a homokost, amit nagyon szeret a dinnye, és más zöldségfélék. Arrafelé dombokká szelídülnek a he­gyek. A Börzsöny i6 messzi­ről kéklik. És ilyenkor, tél végén, nyargal a szél aka­dálytalanul. Még a homokot is hordja és kemény a hideg­től. Időjárás ide, időjárás oda, a kertészettel indulni kell. Gorda kinézett meleg kucs­mája alól és azt mondta. — Az időjáráshoz igazodik a természetünk... Gorda Lajos és családja nem csupán dinnyét termeszt. Mestere ő ennek is. A jegy­zetében elkészített éves ter­ve szerint holdanként 120 mázsa görögdinnyét szüretel­nek le. Az út mentén árusít­ják is. Sárgadinnyéből 86 mázsát. Gyorsan hozzátette: — Ha az időjárás is úgy akarja... Ebben igaza van Gordának. A múlt esztendőben vagon­számra ment tönkre a sok esőtől a paradicsom. Termesz­tenek még paparikát, ká­posztát, igazi kertészeti áru­kat. Az érsekvadkerti terme­lőszövetkezettel állnak szer­ződéses viszonyban. Mindegyi­kük tudja a kötelességét; a tsz is, a kertész is. Azt mond­ta erre Gorda: — Ezt a munkát csak egyetértésben, egymás iránti bizalommal lehet elvégezni... A dinnyések megkezdték a munkát. Ilyenkor, a tél vé­gén rendbe teszik a téltől megtépázott nyári szállást, amely földbe vágott, és tet­szetősen van elkészítve. Mel­lette a kamra, és a sertésnek egy ól. — Az első feladata a falu­jától távolra vándorló diny- nyésnek elkészíteni a tanyá­ját — magyarázta a kertész. Fűrész, balta, kalapács a kezében, fa az erdőből és már építették is, amire szük­ségük lesz egész nyáron. Az­tán a melegágy következik, ahol felnevelik a palántát. Ezeket egymást követően kell elkészíteniük. Amikor már szívesebben süt majd a nap, következik a föld előkészíté­se, palántázás és így tovább egészen őszig, mindig tele tennivalóval. — A kertész nem lehet munka nélkül egy percig sem — mondta Gorda. Még nem adta meg magát a tél. Szél nyargal Érsekvad­kert határában, fázósan kék­lik a Börzsöny, de a dinnyé­sek már megkezdték a mun­kát. B. Cíy. NÓGRÁD — 1973, március 6., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom