Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-30 / 75. szám

Kondor-kiállítás a balassagyarmati galériában A kiállítás március 25-én nyílt meg, április 12-én zár. Nyitvatartási vasárnap 11 órá­tól 2 óráig. Hétköznap 4 órá­tól 7 óráig. Kondor Lajos a termékeny, grafikailag kiemelkedő, a sokat dolgozó művészek kö­zé tartozik. Nála a termékeny­ség nem megy a minőség ro­vására. ellenkezőleg, érvényes rá a mondás: gyakorlat teszi a mestert. Hincz Gyula és Koffán Károly tanítványa, miután 1948-ban elvégezte az iparművészeti főiskolát. Régen feltűnt Krúdy Gyula: „Asz- szonyságok díjjá”-hoz készült illusztrációinak hangulati hű­sége, vagy tékozló erotikája és biztos, Szalay Lajosból Kondorrá vált tusrajzai, vonal- vezetése. Gyarmaton bemutatott lap­jai újabb korszak kialakulá­sát jelzik. (Technikája e la­poknak aquatinta, foltmarás), ■vagy salétromsavban mártott hagyományos rézkarc. De mi­lyen hagyományt követ Bo­ccaccio : Dekameronjához kap­csolódó műve? Kondor Lajos lapja, akárcsak a Dekameron, egy túlhalmozott kora barok­kos novellafüzer. De talán ez a sűrűn erotikával, szatírával fűszerezett lap nem Kondor világa? Boccaccióé is és Kon­doré is egyben. Fél órát is le­het nézegetni, és aki figyel­mesen nézi, mindig újat fedez fel e lapon, melynek közpén egy gyönyörű nő hívja fel (ki­emelve nagyban) a gyöngébb nem életben betöltött jelen­tőségére a figyelmet. Ez a nőalak nem csupán nő, de a nőiesség, báj, vonzás, kicsit talán a romlottság szimbólu­ma egyben. Képbe épülnek e lapokon szabad asszociációso­rozatban a Boccaccio-novella- füzér apró, groteszk történetei, például a hordóba bújt Közművelődési szakemberek tanácskozása A héten Nagybátonyban, a Bányász Művelődési Hájban tartotta negyedéves értekezle­tét a Megyei Művelődési Köz­pont igazgatói tanácsa, amely­nek a járási művelődési köz­pontok igazgatóin túl tagjai Salgótarján város és járás — ahol nincs járási művelődési központ — közművelődési fel­ügyelői, a megyei és a városi KISZ-bizottság munkatársai, valamint a négy legnagyobb szakszervezeti fenntartású művelődési ház igazgatója is. Az igazgatói tanács éves mun­katerv alapján, negyedéven­ként rendszeresen ülésezik, s egy-egy fontos közművelődési kérdést vitat meg. Nagybá­tonyban az intézmények mun­katerveit elemezték, majd a korábbi gyakorlatnak megfe­lelően a helyi művelődési ház tevékenységével Ismerkedtek meg a megyei közművelődési szakemberek. A KÓTA megyei közgyűlése A Kórusok Országos Taná­csa (KÖTA )Nógrád megyei szervezete vasárnap, április elsején a József Attila Me­gyei Művelődési Központban tartja éves közgyűléséi A résztvevők a szervezet elmúlt évi munkáját értékelik, és az ez évi munkaversenyt vitatják meg. A tanácskozást megyei úttörő-kórusbemutató — ba­lassagyarmati. káliói, pásztói, salgótarjáni, tari úttörők rész­vételével — előzi meg. A közgyűlés — a további hasz­nos munka érdekében — a bemutatkozó -kórusok munká­ját is értékeli. hölgy, melynek csak vonzóbb hátsó fele látható. Rableais, Pautegruel és Kargantuet e Késő középkori francia szer­zőket Kondor öt lappal tisz­telte meg, szerencsés találko­zása ez a két hasonló szel­lemnek. Ha nézem Kondor zömök, vaskos figuráját, nem egészen értem, a finom vonal- hálózatot miképpen képes lét­rehozni e tömör ember, d,e talán tömör, vaskos lányban is lakozhat gyengéd, humoros lélek. Mást mond kékbe-feke- tébe, ismét kékbe nyomott „Emberáldozat” címet viselő lapja. Ez is elvontnak ható öttételes variációja a női testről. Ha elrhélyülten néz­tük e variációkat, akkor rém­lik fel, hogy tulajdonképpen női testrészeket láttunk. Ellentétes szomorúság árad kékbe nyomott „Dante” cí­met viselő lapjáról. Dante komor árnyéka köré épül a Divina komédia világa. A De­nis Diderot emlékére készült Kondor-illusztráció a nagy francia enciklopédistának, a francia és európai felvilágo­sodás legnagyobb alakjának állít emléket. Jegyezzük meg, nem egyedül. A magyar Heli­kon Kiadó 1954-ben „A meg­vesztegetés vagy az arcképek története” címmel Picasso raj­zaival kiadott . egy könyvet. Picasso „versenytársa’’ Balas­sagyarmaton Kondor, és bem méltatlan versenytársa. A „Mai magyar rajzművé­szet” című vaskos kiadvány a következőket közli Kondor Lajosról: 1926-ban született Budapesten, önálló kiállítása volt 1965, 1968, Dürer terem­ben Bp. Csoportosak: 1960. Moszkva 1961. Párizs, Bien- nálé, Párga, 1967., 1969. Ljubl­janai Biennálé, 1970. Magyai Nemzeti Galéria, grafikai ki­állítása. A Liége-i Biennálén több alkalommal nyerte ar Év legszebb kjxnyve- kitün­tetést 1968. a Vignolai kiállí­tásról ezüstkupát hoz haza. Munkácsy-díjas. Legfőbb eré­nyei: rajz- és technikai fel- készültsége, jó, megbízható íz­lése, a fantázia tombolása. A balassagyarmati galéria veze­tőit méltán dicséri ez a kiállí­tás. Jánossy Ferenc festőművész Szülőföldünk, Nőgrád, 1973« Város a magasból Szerkessz velünk! A NÓGRÁDI UTTOROK ÉS KISDOBOSOK HÍRADÓJA tis8ii»i8imiiiiiiHiiaiiniii»i»»ii»ii8mHi8»eiiiiíisuigsigiiggiiiiiiiai»im»iii»siiggMiimiiiiiimiiiiiiiMi»»i»»iimi8s»iisiiiíii»iggiiiiíí8s»giÉigiiimiiiiii9iiiiisii0ggi88iiítMí, JMyílt levél Szabó Pista bácsinak A cered.i általános iskola ta­nulóit, úttörőit nemrégiben kedves meglepetés érte; a ne­ves szobrászművésztől, Szabó Pista bácsitól egy gyönyörű Petőfi-szobrot kaptak ajándék­ba. A szobor avatásán a mű­vész nem lehetett jelen, ezért most a ceredi pajtások kéré­sének eleget téve, a Szerkessz velünk rovatban adjuk közre köszönő levelüket. Reméljük, hogy a következő levelet Pista bácsi is olvassa majd. Kedves Pista bácsi! Igaz, hogy betegsége mi­att nem tudott eljönni közénk o szobor avatására, mi mégis úgy beszéltünk az ünnepélyen, mintha ott lett volna köz­tünk. Azt tetszett Imi, hogy ha testben nem is, de lélek­ben velünk tetszik majd lenni ezen a szép ünnepen. Nagyon köszönjük a nekünk ajándé­kozott Petőfi-mellszobrot, amely mindannyiunknak na­gyon tetszik Igazán nagy öröm számunkra, hogy ilyen nagy m Petőfi mellszobra (Készítette id. Szabó István szobrászmű­vész) művésszel találkozhattunk. Őszintén elmondhatjuk, hogy büszkék vagyunk a mi Pista bácsinkra, falunk szülöttére, az ország-világszte ismert mű­vészre. Láttuk munka köz­ben, amint nagy szeretettel fogta kezébe a készülő mű­vet és észrevettük azt, hogy munkáját nagy odaadással, átéléssel végzi. Hallottuk si­mogató, meleg hangját, amint munkájáról beszélt. Tudjuk és hisszük, hogy a számos alko­tás között, a mi Petőfi-szob- runkat is oly nagy szeretettel készítette, mint a többit. Is­kolánkban méltó helyet és megbecsülést kap e szobor, ugyanúgy, mint születésének 150. évfordulóján maga a nagy költő, Petőfi Sándor is. A költő rövid élete alatt bát­ran, kitartóan harcolt eszméi megvalósításáért. E harcos életből mi sokat tanulhatunk, példaképül állhat előttünk, ígérjük, hogy méltó követői leszünk a költő szellemének. A ceredi kisdobosok és úttörőik Országos középiskolai tanulmányi Ünnepélyes versenyek Az országos középiskolai tanulmányi verseny második fordulója előtt állunk. Az is­kolai versenyeken Nógrád me­gyében 320 diák vett részt. A megyei versenybe jutott magyar irodalomból Nádhá­zi Erzsébet (Salgótarján. Bo­lyai Gimnázium), történelem­ből Loksa Mária, Tóth Ágnes (Rétsági Gimnázium), Fejős Zoltán. Galó Erzsébet (Ba­lassagyarmat, Balassi Gimná­zium), Novak Katalin (Pász­tó. Mikszáth Gimnázium), Bo- ródi Ferenc (Salgótarján, Bo­lyai Gimnázium), matemati­kából. általános tantervű osz­tályból Bodnár Sándor (Sal­gótarján, Madách Gimnázi­um- és Szakközépiskola), Ju­hász Péter, Lantos László (Szécsény, Nógrádi Sándor Gimnázium), szaktantervű osztályából Tőzsér Lajos (Sal­gótarján, Bolyai Gimnázium), biológiából Végvári Beatrix (Balassagyarmat, Balassi Gim­názium), Gérecz Erika (Sal­gótarján, Madách Gimnázium­éi; Szakközépiskola), kémiá­ból, általános tantervű osz­tályból Tapolczai Ildikó (Ba­lassagyarmat, Balassi Gimná­zium ). szaktantervű Osztály­ból Buga László (Salgótar­ján, Bolyai Gimnázium). A zárthelyi dolgozatokat Salgó­tarjánban. a Bolyai Gimná<- ziumban tartják. kémiából április 18-án. biológiából 19- én. magyar irodalomból 20- án. történelemből 21-én, ma­tematikából 25-én. Á tanácsválasztások köze­ledtével elhatároztam. hogy körútra indulok a megyében. Megnézem, leírom, hogyan le­hetne kémei foghatóan bizo­nyítani a változást, fejlődést, a tanácsok munkáját Salgó­tarjánban, Szécsényben, Ba­lassagyarmaton, Pásztón, Hát­ságon és a községekben. Miközben azon tanakodtam, honnan induljak el a nem­mindennapos körútra, buda­pesti kollégák érkeztek a szer­kesztőségbe, akiktől azt az ajánlatot kaptam, hogy men­jünk fel a Karancs Szálló te­tejére. Engedtem a csábításnak. Harmadmagammal indul­tunk el, hogy a magasból a gyors röptű madarak szemei­vel érzékeljük, lássuk az elénk táruló várost, a régi házakat, az új lakónegyedeket, a vá­rosközpontot. Egyszóval: mindent. És a magasból körültekin­tettünk ... Ott, ahol a Ka­rancs Szálló épült, jó hat-hét évszázaddal ezelőtt állott a régi falu gerendavázas kút­ja. Éö a kései utódok, a ré- gészkedők korsókat, fejszéket, emberi csontvázakat találtak benne, amiket a kora közép­korban ejtettek a kútba. Az Európát elözönlő tatárok a muhi csata után egész Tar- jánig eljöttek és 1241-ben (írott emlékek szólnak róla), a lemészároltak fejét azzal a kimondott szándékkal dobták a kútba, hogy ihatatlanná te­gyék a vizét. Nem is hasz­nálta többet a lakosság. És ez mind ott fenn jutott eszembe: hiszen ez a város elődeink szenvedéseire épült és utódaink gyönyörűségére fejlődik. A magasban más gondola­tok is születtek. Valaki szó­vá tette, hogy ilyen madártáv­latból, ilyen nagy területet át­fogó tekintettel lehet igazán meggyőződni a változásról, a fejlődésről. — Ha én lennék a városi tanács elnöke, akkor időn­ként felhoznám ide, a Ka­rancs Szálló tetejére a ta- máskodókat. a bizalmatlan- kodókat, nézzenek körül és győződjenek meg róla, meny­nyi minden változott, épült ebben a városban. Kollégám más véleményen volt. — A jelölő gyűléseket tar­tanám itt. Csak körülmutat­nék, és azt mondanám, olyan emberre essen a választásuk, aki ezt a várost tovább építi, fejleszti. Város, de milyen város? A füstölgő gyárkémények, a hatalmas gyárépületek, az új, épülő modern üzemcsar­nokok elárulják, hogy iparvá­ros. Olyan város, ahol a ré­gi ipari nagyüzemek mellett gombamódra nőnek ki a nép­NÖGRÁO — 1973. március 30., péntek gazdaságot nagyon jól szol­gáló kisebb üzemek. Már ott, a Karancs Szálló tetején elhatároztam, hogy pontosan utánanézek, hogyan alakul ma Salgótarján ipara. És a városi tanácson meg­tudtam: a megyeszékhelyen 46 gyárban, üzemben közel húszezer dolgozót foglalkoz­tatnak. És ez csak az állami ipar. Ehhez jönnék még a szövetkezetek, amelyek a szol­gáltatás mellett árutermelés­sel is foglalkoznak. Salgótarján — munkásvá­ros, és ez határozza meg vég­ső soron és alapvetően a vá­rosi tanács tevékenységét. Minden intézkedésével, dön­tésével a dolgozó embert, a munkást szolgálja. Ne­kik teremt kényelmesebb, boldogabb otthont, kulturál­tabb életet. Most. amikor jelölő gyűlé­seken ezrek vitatják a tanács, a tanácstagok munkáját, ön­kénytelenül is összehasonlít­juk a régi Salgótarjánt a je­lenlegivel és szinte látjuk, hogy milyen lesz holnap, egy évtized múlva. Egy kiadvány került a ke­zembe, amelyben a szerző másfél évtizeddel ezelőtt így kesergett: „Hiába jelent a »Salgó« a régj magyar nyel­ven fényeset, csillogót, egyál­talán nem mondhatjuk el me­gyeszékhelyünkről, hogy fé­nyessége Nógrádnak.” Aztán hozzáfogtunk a város­rekonstrukcióhoz. Emlékszem, mennyi nehéz­séggel kellett megküzdenünk, amíg a Tanácsköztársaság tér mai arculata kialakult. A tíz­emeletes Karancs Szálló, az országos hírű József Attila Művelődési Központ, az új gimnázium, a Gagarin Álta­lános Iskola, a hatalmas, több' lépcsőházas lakótömbök, az. áruházak, az élelmiszerüzle­tek egész sora ma má.r nagy­városi rangra emelte Tarjánt Példát vettek rólunk. A salgótarjáni városrekonstruk­cióhoz hasonlóan fogtak hoz­zá az átépítéshez Pécsett. Nagykőrösön és Veszprémben, de lehet, hogy másutt is. csak a híre nem érkezett el hozzánk. Cikkeznek Salgótar­jánról. az egykori bányász- városról az országos és a me­gye- lapok, de számtalan pub­likáció jelent meg külföldi lapokban is. Ma már büszkén mutatja be a várost a salgótarjáni polgár ismerősének, rokonai­nak, a külföldről hozzánk ér­kezőnek. És mit mond a városi ta­nács elnöke a jövőről, a vá­rosfejlesztésről?” — „A negye­dik ötéves tervünkben minde­nekelőtt a lakáshelyzet javí­tása a legfontosabb felada­tunk. Tervünk 3000 lakás meg­építését tűzi célul. Ennek megvalósítása sok jogos la­kásigény kielégítését eredmé­nyezi és lehetővé teszi az el­avult kolóniái lakások jelen­tős hányadának lebontását is. Tovább folytatjuk a város- központ rekonstrukcióját. Fej­lesztjük a közintézmény-háló­zatot, hogy a város betölt­hesse a kulturális központ funkcióját. Üj bölcsőde, óvo­da, általános iskola, főiskola, kollégium, szakmunkástanuló- intézet. sportcsarnok építése szerepel ' tervünkben. Nagyobb ütemben kívánjuk javítani és bővíteni a város közműhá­lózatát és fejlesztjük a lakos­ság közvetlen ellátását szol­gáló létesítményeket. Kiemelt feladatnak tekintjük a lakos­sági szolgáltatások körének bővítését, a szolgáltatóipar gyorsabb ütemű fejlesztését. Új üzletek, áruházak létesí­tésével számottevően széle­sítjük a kereskedelmi hálóza­tot. nemcsak a városközoont- ban. hanem a peremkerületek­ben is. Tovább folytatódik a város iparszerkezetének átala kítá.sa, újabb ipari üzemek te­lepítésével, és a meglevők korszerűsi tésé veL A város negyedik ötéves­tervével választópolgáraink egyetértettek, s ezt lelkes munkafelajánlásokkal bizo­nyították. A „Húszezer mun­kanapot Salgótarjánért” társa­dalmi munkamozgalom ered­ményeiben az ötvenéves szép jubileumát ünneplő városunk­hoz való ragaszkodás és a várospolitika elfogadása feje­ződik ki.” Tovább fejlődik, fényesedik a város, hogy még méltóbb legyen a nevéhez, hogy lakói még jobban megszeressék, be­csüljék hegynek szaladó ut­cáit. az újjávarázsolt főteret, az új lakótelepeket, közin­tézményeket, munkáskerüle­teket. Legalább úgy, mint dr. Lu­kács Ida főorvosnő, lelkes acélgyári patri óta: — Tizennyolc esztendeje élünk Salgótarjánban, s va­lahogy mindig úgy alakult, hogy az acélárugyár környé­kén lakunk. Ügy megszoktam már, hogy el sem mennénk erről a környékről. Azt hiszem, sokan vannak így ezzel, sokan a salgótar­jániak közül... (Folytatjuk) —r. —a. rajgyűlés Nemrégiben a Somoskőújfalui Általános Iskola negyedik osztá- lyának Petőfi Sándor raja ünne­pélyes rajgyűlést tartott. Kedves vendégeket is köszönthettünk. El­jött hozzánk Fenyvesi Imre párt­titkár, Kocsis Mihály pénzügy­őrtiszt és Varga Zoltán igazgató bácsi. Az egyórás irodalmi mű­sorunkat nagyon megtapsolták. Petőfi Sándor életét dolgoztuk fel és beleszőttük legszebb ver­seit. Mindenki nagyon iparkodott szépen szavalni. A műsor végéu Fenyvesi Imre bácsi egy szép könyvet adott át a Tanácsköztár­saság megalakulásáról. Ezt azóta már tanulmányoztuk is a tanító nénivel. Mi viszonzásul egy ma­gunk készítette Petőfi-albumoí nyújtottunk át. A tanító néni fel­olvasta azt a levelet is, amelyet a járási pártbizottságtól kaptunk., mert Budapest megalakulásának ino. évfordulóin tiszteletére egy albumot készítettünk és elküld­tük Kádár János elvtársnak. A szén ünnepségről mindannyian boldogan távoztunk. Szabó Albin, negyedik oszt. tanuló A Pécskő Üz^etház és a vizslási iskola Mi, a vizslási 3507. sz. Petői! Sándor Üttörőcsapat pajtásai elő­ször keressük fel a Szerkessz ve­lünk rovatot. Iskolánkban, az úttörőcsapatban igen tartalmas élet folyik. Szeretnénk egy-egy jelentősebb eseményről beszá­molni, mert úgy érezzük, hogy mindez jelentősen hozzájárul út­törőmunkánk színvonalának to­vábbi emeléséhez. íme, az első tudósításunk. Kicsit talán furcsa, de a való­ságot mutatja levelünk címe. &vek óta szoros kapcsolat köt bennünket a Pécskő Üzletház vezetőihez, dolgozóihoz, Ismére4 sé­günk igen szép gesztussal in­dult. A Pécskő Üzletház dolgozói megajándékoztak minket egy szép televízióval. Azóta is sok segít­séget, sok ajándékot kanunk tő- ’tík. Gyakorfa érdeklődünk az •izletház tevékenységéről. Nem­egyszer meglátogattak bennünket. Minden nőn^non — így az idén 4s — úttörőcsapatunk kénviselői * óvirágcsokorral köszöntötték az üzletház nődolgo^ólt. Március nvoleadikán 65 csokor hóvirággal érkeztek meg nyitásaink az áru­házba. A köszöntést minden dol­gozó szívesen vette, s mindez erőt. bizalmat nyújt » köinSHnög kapcsolat további erősítéséhez. Sándor Hedvig, az úttörőtanács elnöke Kövpthpspfpsség mindhalálig Kézrekerí tették a hírhed tolvajt. Mivel más bűnök i nyomták a lelkét, halálr. ítélték. A kivégzés előtt az kérte: — Engedjék meg hogy fel olvassam egy versemet, melye saját halálomra írtam. A verset elszavalta. A je enlévők felhördültek: — Hiszen ez nem a te ver. séd! Ezta verset az egyik leg nagyobb költőnk írta! Mire a tolvaj: — Hát igen. Ez volt a: utolsó lopásom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom