Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)
1973-03-01 / 50. szám
Öten Munkások mondták a munkásról s/,lGVK/M Márton kubikos brigádvezetővel Balassagyarmaton, a kábelgyári építkezésen ismerkedtem meg. Az épülő új gyár irodaépületének alagsorában betonozott. Közepes termetű. javakorabeli férfi. Minden mozdultát erő, szavait megfontoltság jellemzi. Nyolcfős brigádja háromszor nyerte el a Szocialista címet. A munkáról és Csesztvén élő családról beszélgettünk, majd azt kérdeztem, hogy kit tart ma munkásnak. Kérdőn nézett rám, aztán brigádtársaira mutatott. — ők mindnyájan munkások, a gépkezelő is, meg a szakmunkás is, hiszen benne van a nevében. — Na és a művezető, vagy ahogyan az építkezésen hívják; a munkavezető munkás-e? — Ez a kérdés már nem is olyan egyszerű. Mert amelyik munkavezetőnek 30—40 ember dolgozik a keze alatt, az fizikai munkát nem végez. Az ő feladata az irányítás. De itt jár köztünk, az alagsortól az emeletig. Ha nincs anyag vagy szerszám, ha valami fennakadás jelentkezik, a művezető segít, tehát részt vesz a termelésben. És a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál szinte kivétel nélkül munkásokból lettek a művezetők. Radvánszki István a kábelgyári nagycsarnokban a hídmérleg betonozásán dolgozott. Már elmúlt 61 éves. Foglalkozása kőműves. Brígádvezető, a műhelybizottság tagja. De valamikor nyolc hold földje volt Kisecseten. — Nem tagadom, engem a tsz-től riasztottak. Az asz- szony a földet bevitte a közösbe. Én meg visszatértem legénykori szakmámhoz. De ha valaki azt mondja nekem, hogy én nem vagyok munkás, akkor megharagszom, — Jogosnak tartja, hogy a művezetőket a munkásokhoz sorolják, és így nekik is jár a magasabb béremelés? — így igazságos. Én azt mondom, nem az a fontos, hogy ki miben született, hanem az, hogy az utóbbi tíz— húsz évben mit dolgozik és hogyan. Ponyi László 35 éve a kohászati üzemekben dolgozik és harminc éve három műszakban. Gyerek volt még, amikor a salgótarjáni gyárba került. Most csoportvezető a körollón és ezüstjelvényes szocialista brigád vezetője. — Munkás az, aki gyárban dolgozik. — Csak azok? És az építőmunkások, a termelőszövetkezetben dolgozó lakatosok és szerelők? — Igen, ők is munkások. De ha én ezt a szót hallom: munkás, akkor elsősorban a nagyüzemi munkásságra gondolok. — Vajon munkásnak tartja-e azt a katonatisztet, aki a tiszti iskola elvégzése előtt munkásként dolgozott? — Ez nem is olyan egyszerű kérdés. Munkás származású, az biztos. De, hogy munkás-e a katonatiszt, vagy munkásnak számítható-e az ő fia, ha esetleg tanár vagy tanácsi dolgozó? ÜGY ÉRZEM, hogy a kérdésre valóban nem könnyű — Ide emberek kellenek, méghozzá jó szakmabeliek... Erdiisi Sándor: munkatársaim kitűnő emberek Nem is hinné az ember, hogy országos hírnév felé törő emberek vezetőjével áll szemben. Munkás a javából. Külseje sem több, sem kevesebb. Nemrég bejárta Belgiumot. Egy híres belga vállalat hívta meg tanulmányozni a gépi íejőberendezésüket, hogy Magyarországon rábízhassák azok felszerelését. Erdósi Sándor azt mondta, amikor a felelősségteljes feladatról beszélgettünk: — A munkatársaim kitűnő emberek, semmilyen feladattól nem félek... Diósjenőn, a termelőszövetkezetben olyan kiváló, elektromos szerelésekhez értő brigád alakult, ami dicsérj a tsz vezetőinek okos munkáját. Erdősi Sándor tősgyökeres diós- jenői ember. Fővárosi nagyüzemben dolgozott. Kitűnő érzéke van a munkához, a szervezéshez. Pesti munkahelyen tanulta meg az üzemszerű munkát. Adamcsek Pál, a tsz elnöke addig-addig beszélt Göndöcs Gábornak, a tsz mérnökének, amíg az a tsz-hez hozta Erdősit. A brigádtörtéElindult és megszervezte a brigádot. Elsőnek nagyüzemi munkatársát, Kis Gere Istvánt hozta el Budapestről. Ismerték egymás gondolatát is. Utána Busái László lett a brigád tagja. Szakmabeli az Izzóból. A fiatal Bera Mihály következett az erdökémiábcjl, aztán a litkei származású Kálmán Ervin, aki Diósjenőre nősült. Mellettük természetesen sokan vannak kisegítők. Jelenleg a tsz majorjában szerelik a baromfihizlaló villamossági berendezését Az elnök határidőre üzemeltetni akarja. Valamennyien ott szorgoskodnak. Évi tizenötmillió forint jövedelmet jelentő üzemág beindulásáról van szó. Most minden, a brigádon múlik. Er- dősi a tőle megszokott egyszerűséggel kijelentette: Kálmán Ervin: dolgozunk, számításunkat is magtaláljuk Bera Mihály: ilyen emberek mellett lehet tanulni rendelkezésére all, Hajnalban indulnak, este jönnek. Több száz kilométert is utaznak ' a munkahelyre. Ha a belga berendezések megérkeznek, még inkább menniük kell. Erdősi megbeszélte munkatársaival, hogy az utazással eltöltött több óra veszteség fölösleges időpocsékolás. Elhatározták, hogy utazás alatt előkészítik a szerelést, átöltöznek, hogy ami. kor a helyszínre érkeznek, már dolgozhassanak. — A helyzet kényszerített erre. Senkinek sincs kedve napokat tölteni idegenben, így estére végzünk és irány haza — magyarázta a brigádvezető. Ezek az emberék olyan tartalékokat tártak fel a munka jó megszervezésével, hogy érdemes rájuk figyelni. És sem. mi egyebet, csupán önállóságot kértek, ök a szaktudást, a felelősséget, a kötelességérzetet adják cserebe. A tsz is. ők is elégedettek egymással. Dicséretre nem áhítoznak, jóllehet megérdemlik. Bobál Gyula — Rajtunk nem múlik, a határozatot végrehajtjuk... Ez a néhány ember tulajdonképpen nem is a tsz-en belül állítja elő a közösnek a jövedelmet. Az egész országban dolgoznak. Erdősi, amikor a tsz-be ment. elavultnak találta a tej ház villamos kapcsolórendszerét. Társával közösen készítettek egy speciális kapcsolórendszert. Ezt látta meg Rulik András, a Budapesti Gépgyártó Vállalat egyik embere. Erdősiék azóta szerelnek országszerte a tejházakba villamos kapcsolótáblákat, a minisztérium irányításával. A legutóbbi zárszámadó köz. gyűlésükön a tsz elnöke az egész falu előtt megdicsérte Erdősiéket. Hírnevet szereztek a diósjenőieknek. A brigád vezetője nem szívesen beszél erről. ná felsorolni mi minden, ami összefügg a villamossággal. Ezt egy emberre bízni nem lehet Amikor Erdősit megbízták a villamossági berendezések üzemképes állapotban tartásával. ő tudta legjobban — ez képtelenség még a számára is. Kis Gere István: változatos, szép a munkánk — Eltúlozzák a dolgokat... — mondja. De nem erről van szó. Ga- rai Bertalan gépkocsivezető a tsz mikrobuszával a brigád Busái László: ha az ember dolgai rendben mennek, öröm az élet Kulcsár József felvételei net valahol itt kezdődött és azzal folyta tódott, hogy Erdő- sí rátermett ember. Teljesen igaza van. Ha eljött a nagyüzemből a tsz-hez, nem rosszabbat, hanem jobbat szeretne. Végeredményben a tsz-nek is ez az érdeke. Ebben az esetben Erdősinek is megérte, de a közösnek is. A technika minden tekintetben tért hódít a mezőgazdaságban. Jelen esetben beszéljünk a villamosságról. Nélkülözhetetlen a munkában. Diósjenőn ezt régebben egyetlen ember ellenőrizte. Ha beleszakadt, akkor sem bírt vele. Fejőgépek, trágyalehúzó, ivóvíz-biztosító csak a szarvas" marhatelepen. De van barom fiielep, gépműhely és ki tudS'senxáriós felfedezés Ásatások Alexandriában A fromborki székesegyházdombon ásatásokat végző régészek szenzációs felfedezésre jutottak. Az elmúlt évben előbukkant falmaradványokról kiderült, hogy nem „közönséges” elővár, azaz bar- bakán állt itt, hanem egy sokszög alakú bástya, amely lengyelföldön a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. A sokszög alakú erődítményekkel leggyakrabban Olaszországban találkozunk, ahol ez volt a kezdeti erődépítkezés egyik tipikus formája. A régészek szerint a fromborki erőd 1526-1537 között épült. Alexandriában, működik a íengyel régészek legnagyobb kutatóállomása, ahol a Varsói Tudományegyetem kairói mediterrán régészeti állomásának' szakemberei több, mint 12 éve végeznek ásatásokat és rekonstrukciós munkákat. A rendelkézésükre bocsátott jókora terület, amely a Kom el Dikka nevet viseíi, Alexandria középpontjában terül el. A lengyel kutatók különböző mélységben feltártak egy gyönyörű ókori amfiteátrumot, arab temetőket, nagy római fürdőket, továbbá egy villanegyedet a bizánci időkből. A leletek legszebbike a fehér márványból készült római amfiteátrum, Alexandria fénykorának újabb bizonyítéka, amely valószínűleg a 3. században épült. A jelenlegi rekonstrukciós munka fő célja a színház, a fürdők és a lakónegyed egyetlen nagy egységgé történő összekapcsolása. amelyet a helyreállítás befejezése után szabadtéri múzeumként nyitnak meg. egyértelmű választ adni. Másként válaszol a történész, a szociológus és más választ ad a pártbizottság titkára. De másként érzékeli a kérdést a fiatal bányász és másként a középparasztból lett idős munkás. A Magyar Értelmező Szótár ezt írja: munkás a termelőmunkát végző dolgozó, a gyári munkás, az egyéb fizikai dolgozó. Ez a meghatározás pontosságra, tömörségre törekszik, de a fogalom politikai jelentőségét aligha tartalmazza. Ha a munkásság osztályjellegét akarjuk méghatározni, akkor a lenini ismérvekre kell hivatkoznunk és ezt jelenlegi viszonyainkra alkalmazva helyes a megállapítás, hogy a nagyüzemi munkásság képezi a munkásosztály gerincét, de a munkássághoz kell számítani a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek termelőmunkában résztvevő dolgozóit is. A munkásból lett katonatisztet hová soroljuk? Erre nehéz lenne egyértelmű választ adni, véleményem szerint egyénenként kell elbírálni. Nem az egyedi eset a döntő. Sokkal fontosabb, hogy miként vélekedünk a munkásosztály fogalmáról, és hogyan érvényesül a munkás- osztály vezető szerepe. Nos, idézzük vissza a történelem legutóbbi eseményeit. A fel- szabadulás óta minden foh- tos kérdésben a párt szabta meg a tennivalókat és a határozatok végrehajtására mozgósította a tömegeket. Gondoljunk csak az ipar, a bankok államosítására, a szocialista mezőgazdaság megszervezésére! Csak így tudtuk magasabb szinten folytatni a szocialista társadalom építését. Amikor a feltételek megértek rá, kellő elemzés után a párt tűzte napirendre a gazdaságirányítási reformot. A X. kongresszus egész népünk számára hosszabb távra kijelölte e fejlődés útját és a Központi Bizottság novemberi határozata a munkáspoüti- ka gyakorlati érvényesítésére tett intézkedéseket. Feladatul tűzte ki a munkások életkörülményeinek gyorsabb javítását és a munkásosztály vezető szerepét megtestesítő élcsapatában, a pártban fokozatosan több munkásnak kell helyet kapnia. A társadalmi és a gazdasági élet jelenlegi fejlettsége nem teszi lehetővé, hogy különböző vezető beosztásokba magasabb szakképzettség nélküli munkásokat helyezzenek. Nem is az a lényeg, hogy hány munkás tölt be vezető beosztást, hanem az, hogy a jól képzett igazgató, tanácselnök vagy párttitkár helyesen képviselje a munkásosztály érdekeit, a párt politikájának megvalósításáért dolgozzék. NINCS VITA abban, hogy nálunk a munkásosztály társadalmi méretekben vezető osztály, amelynek élcsapata a kommunista párt. A történelem bizonyítja, hogy a forradalmi elmélet és a hazai forradalmi tapasztalatok alapján a párt érvényesíteni tudja a munkásosztály vezető szerepét, meg tudja valósítani a következetes munkáspolitikát. V. L. Ne az árak \ „fe Isró fo lásá m l!w A napokban tartotta mérlegzáró közgyűlését a salgótarjáni Ruházati Szövetkezet. Kovács Tivadar elnök arról adhatott számot a tagságnak, hogy hatvanhét dolgozójával majdnem hét és fél millió forint termelési értéket és 887 ezer forint nyereséget hozott létre a szövetkezet. A tagságnak nem lehet oka panaszra. Alig valamivel nagyobb létszámmal és árbevétellel, mint az előző évi, a nyereség körülbelül 19—20 százalékkal nőtt, a bérek egy év alatt átlagosan 1172 forinttal emelkedtek. önkéntelenül felvetődik a kérdés, ha csupán 1.4 százalékkal emelkedett az árbevétel, vajon miből származik a többletnyereség, a tekintélyes bérfejlesztési lehetőség? A szövetkezet tevékenységét áttekintve megállapítható, hogy a kifizetődőbb ágazatok javára történt eltolódás. Az árbevétel és nyereség döntő hányadát nem a hagyományos, hanem a viszonylag, vagy egészen új szolgáltatási, termelési formák hozták, a szalagszerűen végezhető konfekcióipari munkák, az egyenruhakészítés, a közületi méretes tevékenység és a vegy- tisztítás, míg a kifejezetten a lakosság részére fenntartott ágazatok — méretes textil- ruházati cikkek, hozott és saját anyagból, javítás — a szép tervek ellenére sem fejlődtek kielégítően. A lakossági szolgáltatások e területén az igények elmaradtak a várakozástól, ennek okait feltárni alaposabb elemzést igényelne. Számos közgazdász úgy ítéli meg, hogy az életszínvonal emelkedésével szükségszerűen nő az érdeklődés az egyedi, testre szabott ruhadarabok, a kiemelkedően jó minőségű kisipari árucikkek iránt. Ezek szerint, ha mégis visszaesés tapasztalható, ezt nem lehet egyedül annak tulajdonítani, hogy a konfekcióipar ma már kétségtelenül nagy választékkal és jó minőséggel áll a vásárlók rendelkezésére. Bár a fazonárak tavaly mintegy húsz százalékkal emelekedtek, a három említett tevekenységi kör fenntartása ennek ellenére sem látszik kifizetődőnek. Az ebbő) származó majdnem egymillió- négyszázezer forint árbevétel csupán 21 ezer forint nyereséget hozott. A kalkulációkat a költségszámításokat ellenőrizni, az okokat elemezni nem az újságíró feladata. Annyi bizonyos, hogy a vállalási árak esetleges újabb „felsrófolása” semmiképpen sem lehet megoldás, már csak azért sem, mert ezek jelenleg is elég magasak, nem túlságosan vonzóak. Ezt a szövetkezet vezetői is így látják. Erőfeszítéseik arra irányulnak, hogy a meglevő árarányokon belül az önköltség csökkentésével, a belső munka- és üzemszervezés javításával, jobb munkával, vonzó szolgáltatási formákká) és színvonallal tegyék gazdaságosabbá a munkát. Nagyon örvendetes, hogy a vegytisztító bázis létrehozásával — Salgótarjánban. Szé- csényben és Pásztón — van már vegytisztító szalon, s ebben az évben tíz-tizenöt községre kiterjedő felvevőhálózat alakul — egészséges konkurrenciát teremetett a Patyolatnak a szövetkezet. Ugyanakkor ez- zel egy gazdaságos ágazattal bővült a tevékenységi kör Azt azonban feltétlenül tudnia kell a tagságnak. hogv saját anyagi erejéből erre nem lett volna képes. A tárgyi feltételek kialakításához, az épületek, gépek beszerzéséhez jelentős támogatási kaptak a megyei tanácstól és a KISZÖV-től. Tulajdonképpen jórészt ennek a „támogatásnak” a hasznát élvezik, hiszen e nyereség nélkül messze alatta maradt volna a mostani, az előző évi eredménynek. Természetesen, a szövetkezet a jövőben is számíthat támogatásra, de egyúttal saját lehetőségeit is mind hatékonyabban kell kihasználnia, fejleszteni szolgáltatásait, gazdaságosabbá tenni munkáját, hogy az ideihez hasonlóan a következő évek se okozzanak csalódást. Kiss Sándor N0GRÄD — 1973- március 1., csütörtök 3