Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-01 / 50. szám

Öten Munkások mondták a munkásról s/,lGVK/M Márton ku­bikos brigádvezetővel Balas­sagyarmaton, a kábelgyári építkezésen ismerkedtem meg. Az épülő új gyár irodaépüle­tének alagsorában betonozott. Közepes termetű. javakora­beli férfi. Minden mozdultát erő, szavait megfontoltság jel­lemzi. Nyolcfős brigádja há­romszor nyerte el a Szocia­lista címet. A munkáról és Csesztvén élő családról be­szélgettünk, majd azt kérdez­tem, hogy kit tart ma mun­kásnak. Kérdőn nézett rám, aztán brigádtársaira mutatott. — ők mindnyájan munká­sok, a gépkezelő is, meg a szakmunkás is, hiszen benne van a nevében. — Na és a művezető, vagy ahogyan az építkezésen hív­ják; a munkavezető mun­kás-e? — Ez a kérdés már nem is olyan egyszerű. Mert amelyik munkavezetőnek 30—40 em­ber dolgozik a keze alatt, az fizikai munkát nem végez. Az ő feladata az irányítás. De itt jár köztünk, az alagsortól az emeletig. Ha nincs anyag vagy szerszám, ha valami fennakadás jelentkezik, a művezető segít, tehát részt vesz a termelésben. És a Nógrád megyei Állami Építő­ipari Vállalatnál szinte kivé­tel nélkül munkásokból let­tek a művezetők. Radvánszki István a kábel­gyári nagycsarnokban a híd­mérleg betonozásán dolgozott. Már elmúlt 61 éves. Foglalko­zása kőműves. Brígádvezető, a műhelybizottság tagja. De valamikor nyolc hold földje volt Kisecseten. — Nem tagadom, engem a tsz-től riasztottak. Az asz- szony a földet bevitte a kö­zösbe. Én meg visszatértem legénykori szakmámhoz. De ha valaki azt mondja nekem, hogy én nem vagyok mun­kás, akkor megharagszom, — Jogosnak tartja, hogy a művezetőket a munkásokhoz sorolják, és így nekik is jár a magasabb béremelés? — így igazságos. Én azt mondom, nem az a fontos, hogy ki miben született, ha­nem az, hogy az utóbbi tíz— húsz évben mit dolgozik és hogyan. Ponyi László 35 éve a ko­hászati üzemekben dolgozik és harminc éve három mű­szakban. Gyerek volt még, amikor a salgótarjáni gyárba került. Most csoportvezető a körollón és ezüstjelvényes szocialista brigád vezetője. — Munkás az, aki gyárban dolgozik. — Csak azok? És az építő­munkások, a termelőszövet­kezetben dolgozó lakatosok és szerelők? — Igen, ők is munkások. De ha én ezt a szót hallom: munkás, akkor elsősorban a nagyüzemi munkásságra gon­dolok. — Vajon munkásnak tart­ja-e azt a katonatisztet, aki a tiszti iskola elvégzése előtt munkásként dolgozott? — Ez nem is olyan egysze­rű kérdés. Munkás származá­sú, az biztos. De, hogy mun­kás-e a katonatiszt, vagy munkásnak számítható-e az ő fia, ha esetleg tanár vagy tanácsi dolgozó? ÜGY ÉRZEM, hogy a kér­désre valóban nem könnyű — Ide emberek kellenek, méghozzá jó szakmabeliek... Erdiisi Sándor: munkatársaim kitűnő emberek Nem is hinné az ember, hogy országos hírnév felé tö­rő emberek vezetőjével áll szemben. Munkás a javából. Külseje sem több, sem keve­sebb. Nemrég bejárta Belgiu­mot. Egy híres belga vállalat hívta meg tanulmányozni a gépi íejőberendezésüket, hogy Magyarországon rábízhassák azok felszerelését. Erdósi Sán­dor azt mondta, amikor a fe­lelősségteljes feladatról beszél­gettünk: — A munkatársaim kitűnő emberek, semmilyen feladat­tól nem félek... Diósjenőn, a termelőszövet­kezetben olyan kiváló, elektro­mos szerelésekhez értő brigád alakult, ami dicsérj a tsz ve­zetőinek okos munkáját. Er­dősi Sándor tősgyökeres diós- jenői ember. Fővárosi nagy­üzemben dolgozott. Kitűnő ér­zéke van a munkához, a szer­vezéshez. Pesti munkahelyen tanulta meg az üzemszerű munkát. Adamcsek Pál, a tsz elnöke addig-addig beszélt Göndöcs Gábornak, a tsz mér­nökének, amíg az a tsz-hez hozta Erdősit. A brigádtörté­Elindult és megszervezte a brigádot. Elsőnek nagyüzemi munkatársát, Kis Gere Istvánt hozta el Budapestről. Ismerték egymás gondolatát is. Utána Busái László lett a brigád tagja. Szakmabeli az Izzóból. A fiatal Bera Mihály követke­zett az erdökémiábcjl, aztán a litkei származású Kálmán Er­vin, aki Diósjenőre nősült. Mellettük természetesen sokan vannak kisegítők. Jelenleg a tsz majorjában szerelik a ba­romfihizlaló villamossági be­rendezését Az elnök határ­időre üzemeltetni akarja. Va­lamennyien ott szorgoskod­nak. Évi tizenötmillió forint jövedelmet jelentő üzemág beindulásáról van szó. Most minden, a brigádon múlik. Er- dősi a tőle megszokott egysze­rűséggel kijelentette: Kálmán Ervin: dolgozunk, számításunkat is magtaláljuk Bera Mihály: ilyen emberek mellett lehet tanulni rendelkezésére all, Hajnalban indulnak, este jönnek. Több száz kilométert is utaznak ' a munkahelyre. Ha a belga be­rendezések megérkeznek, még inkább menniük kell. Erdősi megbeszélte munkatársaival, hogy az utazással eltöltött több óra veszteség fölösleges időpocsékolás. Elhatározták, hogy utazás alatt előkészítik a szerelést, átöltöznek, hogy ami. kor a helyszínre érkeznek, már dolgozhassanak. — A helyzet kényszerített erre. Senkinek sincs kedve napokat tölteni idegenben, így estére végzünk és irány haza — magyarázta a bri­gádvezető. Ezek az emberék olyan tar­talékokat tártak fel a munka jó megszervezésével, hogy ér­demes rájuk figyelni. És sem. mi egyebet, csupán önállósá­got kértek, ök a szaktudást, a felelősséget, a kötelességér­zetet adják cserebe. A tsz is. ők is elégedettek egymással. Dicséretre nem áhítoznak, jól­lehet megérdemlik. Bobál Gyula — Rajtunk nem múlik, a határozatot végrehajtjuk... Ez a néhány ember tulaj­donképpen nem is a tsz-en belül állítja elő a közösnek a jövedelmet. Az egész ország­ban dolgoznak. Erdősi, amikor a tsz-be ment. elavultnak ta­lálta a tej ház villamos kapcso­lórendszerét. Társával közö­sen készítettek egy speciális kapcsolórendszert. Ezt látta meg Rulik András, a Buda­pesti Gépgyártó Vállalat egyik embere. Erdősiék azóta sze­relnek országszerte a tejhá­zakba villamos kapcsolótáb­lákat, a minisztérium irányí­tásával. A legutóbbi zárszámadó köz. gyűlésükön a tsz elnöke az egész falu előtt megdicsérte Erdősiéket. Hírnevet szereztek a diósjenőieknek. A brigád vezetője nem szívesen beszél erről. ná felsorolni mi minden, ami összefügg a villamossággal. Ezt egy emberre bízni nem lehet Amikor Erdősit megbízták a villamossági berendezések üzemképes állapotban tartásá­val. ő tudta legjobban — ez képtelenség még a számára is. Kis Gere István: változatos, szép a munkánk — Eltúlozzák a dolgokat... — mondja. De nem erről van szó. Ga- rai Bertalan gépkocsivezető a tsz mikrobuszával a brigád Busái László: ha az ember dolgai rendben mennek, öröm az élet Kulcsár József felvételei net valahol itt kezdődött és azzal folyta tódott, hogy Erdő- sí rátermett ember. Teljesen igaza van. Ha el­jött a nagyüzemből a tsz-hez, nem rosszabbat, hanem jobbat szeretne. Végeredményben a tsz-nek is ez az érdeke. Eb­ben az esetben Erdősinek is megérte, de a közösnek is. A technika minden tekintet­ben tért hódít a mezőgazda­ságban. Jelen esetben beszél­jünk a villamosságról. Nélkü­lözhetetlen a munkában. Diós­jenőn ezt régebben egyetlen ember ellenőrizte. Ha bele­szakadt, akkor sem bírt vele. Fejőgépek, trágyalehúzó, ivó­víz-biztosító csak a szarvas" marhatelepen. De van barom fiielep, gépműhely és ki tud­S'senxáriós felfedezés Ásatások Alexandriában A fromborki székesegyház­dombon ásatásokat végző ré­gészek szenzációs felfedezés­re jutottak. Az elmúlt évben előbukkant falmaradványok­ról kiderült, hogy nem „kö­zönséges” elővár, azaz bar- bakán állt itt, hanem egy sokszög alakú bástya, amely lengyelföldön a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. A sokszög alakú erődítmények­kel leggyakrabban Olaszor­szágban találkozunk, ahol ez volt a kezdeti erődépítkezés egyik tipikus formája. A ré­gészek szerint a fromborki erőd 1526-1537 között épült. Alexandriában, működik a íengyel régészek legnagyobb kutatóállomása, ahol a Var­sói Tudományegyetem kairói mediterrán régészeti állomá­sának' szakemberei több, mint 12 éve végeznek ásatásokat és rekonstrukciós munkákat. A rendelkézésükre bocsátott jó­kora terület, amely a Kom el Dikka nevet viseíi, Alexand­ria középpontjában terül el. A lengyel kutatók különböző mélységben feltártak egy gyö­nyörű ókori amfiteátrumot, arab temetőket, nagy római fürdőket, továbbá egy villa­negyedet a bizánci időkből. A leletek legszebbike a fe­hér márványból készült ró­mai amfiteátrum, Alexandria fénykorának újabb bizonyí­téka, amely valószínűleg a 3. században épült. A jelenlegi rekonstrukciós munka fő cél­ja a színház, a fürdők és a lakónegyed egyetlen nagy egységgé történő összekapcso­lása. amelyet a helyreállítás befejezése után szabadtéri múzeumként nyitnak meg. egyértelmű választ adni. Más­ként válaszol a történész, a szociológus és más választ ad a pártbizottság titkára. De másként érzékeli a kérdést a fiatal bányász és másként a középparasztból lett idős mun­kás. A Magyar Értelmező Szó­tár ezt írja: munkás a ter­melőmunkát végző dolgozó, a gyári munkás, az egyéb fizikai dolgozó. Ez a meghatározás pontosságra, tömörségre tö­rekszik, de a fogalom politi­kai jelentőségét aligha tartal­mazza. Ha a munkásság osztályjel­legét akarjuk méghatározni, akkor a lenini ismérvekre kell hivatkoznunk és ezt jelenlegi viszonyainkra alkalmazva he­lyes a megállapítás, hogy a nagyüzemi munkásság képe­zi a munkásosztály gerincét, de a munkássághoz kell szá­mítani a szocialista mezőgaz­dasági nagyüzemek termelő­munkában résztvevő dolgozó­it is. A munkásból lett katona­tisztet hová soroljuk? Erre ne­héz lenne egyértelmű választ adni, véleményem szerint egyénenként kell elbírálni. Nem az egyedi eset a dön­tő. Sokkal fontosabb, hogy miként vélekedünk a mun­kásosztály fogalmáról, és ho­gyan érvényesül a munkás- osztály vezető szerepe. Nos, idézzük vissza a történelem legutóbbi eseményeit. A fel- szabadulás óta minden foh- tos kérdésben a párt szabta meg a tennivalókat és a ha­tározatok végrehajtására moz­gósította a tömegeket. Gon­doljunk csak az ipar, a ban­kok államosítására, a szocia­lista mezőgazdaság megszer­vezésére! Csak így tudtuk magasabb szinten folytatni a szocialista társadalom építé­sét. Amikor a feltételek meg­értek rá, kellő elemzés után a párt tűzte napirendre a gazdaságirányítási reformot. A X. kongresszus egész népünk számára hosszabb távra kije­lölte e fejlődés útját és a Központi Bizottság novembe­ri határozata a munkáspoüti- ka gyakorlati érvényesítésére tett intézkedéseket. Feladatul tűzte ki a munkások életkö­rülményeinek gyorsabb javí­tását és a munkásosztály ve­zető szerepét megtestesítő él­csapatában, a pártban foko­zatosan több munkásnak kell helyet kapnia. A társadalmi és a gazdasá­gi élet jelenlegi fejlettsége nem teszi lehetővé, hogy kü­lönböző vezető beosztásokba magasabb szakképzettség nél­küli munkásokat helyezzenek. Nem is az a lényeg, hogy hány munkás tölt be vezető beosztást, hanem az, hogy a jól képzett igazgató, tanács­elnök vagy párttitkár helye­sen képviselje a munkásosz­tály érdekeit, a párt politiká­jának megvalósításáért dol­gozzék. NINCS VITA abban, hogy ná­lunk a munkásosztály társa­dalmi méretekben vezető osz­tály, amelynek élcsapata a kommunista párt. A történe­lem bizonyítja, hogy a forra­dalmi elmélet és a hazai for­radalmi tapasztalatok alapján a párt érvényesíteni tudja a munkásosztály vezető szere­pét, meg tudja valósítani a következetes munkáspolitikát. V. L. Ne az árak \ „fe Isró fo lásá m l!w A napokban tartotta mér­legzáró közgyűlését a salgó­tarjáni Ruházati Szövetkezet. Kovács Tivadar elnök arról adhatott számot a tagságnak, hogy hatvanhét dolgozójával majdnem hét és fél millió forint termelési értéket és 887 ezer forint nyereséget ho­zott létre a szövetkezet. A tagságnak nem lehet oka panaszra. Alig valamivel na­gyobb létszámmal és árbevé­tellel, mint az előző évi, a nyereség körülbelül 19—20 százalékkal nőtt, a bérek egy év alatt átlagosan 1172 fo­rinttal emelkedtek. önkéntelenül felvetődik a kérdés, ha csupán 1.4 száza­lékkal emelkedett az árbevé­tel, vajon miből származik a többletnyereség, a tekintélyes bérfejlesztési lehetőség? A szövetkezet tevékenysé­gét áttekintve megállapítha­tó, hogy a kifizetődőbb ága­zatok javára történt eltolódás. Az árbevétel és nyereség döntő hányadát nem a hagyo­mányos, hanem a viszonylag, vagy egészen új szolgáltatási, termelési formák hozták, a szalagszerűen végezhető kon­fekcióipari munkák, az egyen­ruhakészítés, a közületi mé­retes tevékenység és a vegy- tisztítás, míg a kifejezetten a lakosság részére fenntartott ágazatok — méretes textil- ruházati cikkek, hozott és sa­ját anyagból, javítás — a szép tervek ellenére sem fejlődtek kielégítően. A lakossági szolgáltatások e területén az igények elma­radtak a várakozástól, ennek okait feltárni alaposabb elem­zést igényelne. Számos köz­gazdász úgy ítéli meg, hogy az életszínvonal emelkedésé­vel szükségszerűen nő az ér­deklődés az egyedi, testre szabott ruhadarabok, a ki­emelkedően jó minőségű kis­ipari árucikkek iránt. Ezek szerint, ha mégis visszaesés tapasztalható, ezt nem lehet egyedül annak tulajdonítani, hogy a konfekcióipar ma már kétségtelenül nagy választék­kal és jó minőséggel áll a vá­sárlók rendelkezésére. Bár a fazonárak tavaly mintegy húsz százalékkal emelekedtek, a három emlí­tett tevekenységi kör fenntar­tása ennek ellenére sem lát­szik kifizetődőnek. Az ebbő) származó majdnem egymillió- négyszázezer forint árbevétel csupán 21 ezer forint nyere­séget hozott. A kalkulációkat a költségszámításokat ellen­őrizni, az okokat elemezni nem az újságíró feladata. Annyi bizonyos, hogy a vál­lalási árak esetleges újabb „felsrófolása” semmiképpen sem lehet megoldás, már csak azért sem, mert ezek jelen­leg is elég magasak, nem túl­ságosan vonzóak. Ezt a szövetkezet vezetői is így látják. Erőfeszítéseik arra irányulnak, hogy a meglevő árarányokon belül az önkölt­ség csökkentésével, a belső munka- és üzemszervezés ja­vításával, jobb munkával, vonzó szolgáltatási formákká) és színvonallal tegyék gazda­ságosabbá a munkát. Nagyon örvendetes, hogy a vegytisztító bázis létrehozásá­val — Salgótarjánban. Szé- csényben és Pásztón — van már vegytisztító szalon, s ebben az évben tíz-tizenöt községre ki­terjedő felvevőhálózat alakul — egészséges konkurrenciát teremetett a Patyolatnak a szövetkezet. Ugyanakkor ez- zel egy gazdaságos ágazattal bővült a tevékenységi kör Azt azonban feltétlenül tud­nia kell a tagságnak. hogv saját anyagi erejéből erre nem lett volna képes. A tár­gyi feltételek kialakításához, az épületek, gépek beszerzé­séhez jelentős támogatási kaptak a megyei tanácstól és a KISZÖV-től. Tulajdonkép­pen jórészt ennek a „támo­gatásnak” a hasznát élvezik, hiszen e nyereség nélkül messze alatta maradt volna a mostani, az előző évi ered­ménynek. Természetesen, a szövetke­zet a jövőben is számíthat támogatásra, de egyúttal sa­ját lehetőségeit is mind haté­konyabban kell kihasználnia, fejleszteni szolgáltatásait, gazdaságosabbá tenni munká­ját, hogy az ideihez hasonló­an a következő évek se okoz­zanak csalódást. Kiss Sándor N0GRÄD — 1973- március 1., csütörtök 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom