Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-27 / 72. szám

Képernyő előtt Véget ért a kétnapos diákművészeti randevú Szikrázó napsütés köszön­tötte a vasárnapot Salgótar­jánban. Nyüzsgött a város a sétálóktól, a művelődési köz­pont előtti téren is ugyan­csak nehéz lett volna helyet találni a padokon. A teret ti­zenévesek „bérelték” ki ma­guknak: itt gyülekeztek azok a diákok, akik részt vettek a II. megyei diáknapok máso­dik fordulójában. Délelőtt tíz órakor a diákok elfoglalták helyüket a József Attila Megyei Művelődési Központ színháztermében. Szén a napon hangszeres és énekes szólisták, zenekarok, kamarazenekarok, énekkarok, kamarakórusok léptek pódi­umra, hogy produkcióik alap­ján eldömthessék: a megyei diákművészeti seregszemléről kik kerülhetnek tovább az egri diáknapokra. Matrózblúzba, sötét öltöny­be vagy éppenséggel farmer­nadrágba — alkalomhoz, il­letve szerephez — öltözve ül­tek be a diákok a terembe. Többnyire azok foglaltak he­lyet a nézőtéren, akik maguk Is részesei voltak a bemuta­tóknak, holott a nívós pro­dukciók több néző érdeklődé­sét is megérdemelték volna. Elsőként a Bolyai Gimnázi­um kórusa állt színpadra. Azt mondják, nem hálás dolog el­sőként szerepelni, de a szé­pen éneklő lányokat ez lát­hatóan nem zavarta. Mosoly­gós arcuk azt mutatta, hogy ők magúik is élvezik dalaikat, nemkülönben a nézőtér«» ülők. amint ezt a nagy taps jelezte. Gyorsan peregtek a műsor- számok, Somogyi Ágnes zon­goraszólója. Szekeres Ágnes szólóéneke. Gyurika Katalin, Ádám Mária duettje. Nagy tapsot kapott a Szántó Ko­vács János Gimnázium és Szakközépiskola kamarakórU; ssa, majd a délelőtti bemuta­tó egyik legszebb műsora kö­vetkezett. Wilwerger Józsa, a Bolyai Gimnázium tanulója énekeit. A tiszta hangú, nagy átéléssel, bátran daloló kis­lány produkciója nagy tet­szést aratott. Sokan tanulják és szeretik a zenét — ezt bizonyította a diákművészeti randevú máso­dik napja. Értőn és szívvel szólaltatta meg hangszerét a Balassi Gimnáziumból Koplá* nyi József és PeCkits Magdol­na. Szép műsort adott és nagy tapsot kapott a Ma­dách Gimnázium kórusa is. És attól sem félnek már a fiatal lányok és fiúk. hogy egyedül álljanak ki á szín­padra. Bosák Éva, Bagyinsz- ki Judit virágénekkel. Ko­dály-, Schumann-dalokkal, il­letve magyar népdalokkal szerepeltek a műsorban. Ko­vács Péter, a rétsági gimná­zium poibeat énekese gitár­ját és szájharmonikáját hívta segítségül dalaihoz. Eszményi Zsuzsát, a Szán­tó Kovács János Gimnázium és Szakközépiskola folkbeat énekesét már sokan ismerték. Saját és Bozó Erikával együtt előadott műsorát a közönség ütemes tapsa kisérte. Kiemel­kedő színvonalat nyújtott Sze­keres Ágnes és Bozó Ildikó duettje, mindketten a Balas­si Gimnázium tanulói. Külön­leges volt — tartalmában és előadásmódjában is — a Balassi Gimnázium kamara- kórusának műsora; a farmer- nadrágba, színes blúzokba öl­tözött lányok magyar, francia, kínai, mexikói és észak-ame­rikai népdalokat adtak elő. Tetszett a közönségnek a Ba­lassi Gimnázium kvartettje és a rétsági gimnázium kórusa. Délután két órakor nagy­gyűléssel folytatódott a II. megyei diáknapok program­sorozata. Több mint ötszáz fiatal gyűlt össze a színház­teremben, hogy meghallgassa Hevér László, a KISZ köz­ponti bizottság osztályvezető­je ünnepi beszédét. Súlyos, komoly témákról, de a diá­kok nyelvén szólt a fiatalok­hoz a KISZ kb osztályvezető­je. Hol találhatja meg nap­jaink ifjúsága a forradalmi- ságot? — fejtegette többek között. Che Guevara példaké­pül állítása vajon realitás-« nálunk, a mi feladataink kö­zött? Mi felé vonzódjon in­kább az ifjúság: a realitás vagy a romantika felé? A sa­ját utunkat kell megtalál­nunk, s ezen az úton a tiltó táblákat is figyelembe kell venni: nem adhatunk helyt a megalapozatlan kri­tikáknak, a céltalan hő­zöngésnek, elutasítjuk a vi­lágszínvonalon unatkozó fia­talok életformáját. Ma az iga­zi forradalmárt a kőzéletiség jellemzi, a jelenben már a jövőt látja, s ezt igyekszik — sokszor nem kis áldozatok árán — a mába átplántálni, A nagygyűlés végeztével ke­rült sor a kétnapos díákmű- veszeti seregszemle talán leg­izgalmasabb szakaszára. a díjkiosztásra. Először Erdős István, a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának mun­katársa szólt a diákokhoz, el­ismeréssel adózott a nívós produkciókért, majd Gyenge Sándor, a KISZ megyei bi­zottságának titkára, s a mű­vészeti bemutatók zsűrijének elnöke átnyújtotta a legjob­baknak az arany-, ezüst- és bronzdiplomákat. Arany diplomát nyerteik: Csehek Margit, Korponai Má­ria, Lantos’ Júlia, Csaba Pé­ter, Sipos Ilona és Selmeci Ágota versmondók, a Szán­tó Kovács János Gimnázium és Szakközépiskola irodalmi színpada, a kisterenyei gim­názium népi tánccsoportja, Wilwerger Józsa énekes szó­lista, Perkits Magdolna hang­szeres szólista, Eszményi Zsuzsa folkbeat énekes, a Szekeres Ágnes—Bozó Ildikó duó, a Balassi Gimnázium ka­marakórusa, a Madách Gim­názium és a Bolyai Gimnázi­um kórusa. Ezüst diplomások lettek: Bakonyi Piroska és Demus József verem ondók, Koplányi József hangszeres szólista, a Bozó Erika—Eszményi Zsuzsa duó, Bagyinezki Judit énekes szólista, a rétsági gimnázium kórusa és népi tánccsoportja. Bronz diplomát kaptak: Molnár Magdolna, Sírkő Adrienn, Szabó Helga, Somo­gyi Anna és Gyarmati Ágnes vertmondók, Somogyi Ágnes hangszeres szólista, Szekeres Ágnes szólóénekes, a Gyurika Katalin—Ádám Mária duó, Bosák Éva szólóénekes, Ko­vács Péter poibeat énekes, a Szántó Kovács János Gimná­zium és Szakközépiskola ka­marakórusa, a Balassi Gim­názium kvartettje és a Bo­lyai Gimnázium irodalmi színpada. A diáknapok célkitűzéseit legsikeresebben megvalósító Bolyai Gimnáziumnak a KISZ megyei bizottság Feíő- fi-emlékplakettjét nyújtották át, — szeadi — A Fáklya új száma Á Fáklya április 1-én meg­jelenő 7. száma köszönti a felszabadulás 28. évforduló­ját. Z. Zabelkin, a Szovjet­unió Hőse azokra a katonák­ra emlékezik írásban, akik részt vettek Magyarország felszabadításában. Jelentős teret szentel a lap a szovjet űrhajózás távlatai­nak, az űrkutatás problémái­nak. Ezzel kapcsolatosan két teljes színes oldalon mutatja be Leonov szovjet űrhajós és Szokolov festőművész alkotá­sait, amelyeket az űrkorszak ihletett. Vas megye és a Mari ASZSZK testvéri kapcsolatai­ról, gyümölcsöző együttmű­ködésről számol be több szí­nes írás. Részletes bepillan­tást kap az olvasó a mari nép mindennapi életébe, mű­vészetébe. Bemutatja a lap Pjotr Drozdovot, a több mint 'ezer­éves magyar—orosz kapcsola­tok kiváló szakértőiét. A Lilija Aljosináról szóló cikk­ben pedig a magyar képző­művészet szovjet népszerűsí­tőjével ismerkedhetnek meg az olvasók. A sportkedvelők a szovjet női torna üdvöskéjéről, Olga Korbutról olvashatnak képes beszámolót. Ebben a számában újabb nyelvleckét közöl a lap. a gyermekek pedig a képes me­sesorozat következő folytatá­sát olvashatják. Külön érdekessége a szám­nak, hogy a Füles rejtvényúj­sággal közös nagy kereszt- rejtvényt közöl, amelynek megfejtői között különleges értékes jutalmakat sorsolnak ki: az első díj egy hétnapos moszkvai—leningrádi utazás lesz, ezenkívül filmfelvevő, rádió, varrógép stb. is szere­pel a díjak között. Amikor beléptem Hőhem Dezső, a Fregoli Értékesítő Vállalat igazgatójának egyko­ron messze földön híres luxus­irodájába majd hogy hanyatt nem vetettem magam attól a kietlen látványtól, ami ott fo­gadott. Hohem Dezső ugyanis éppen egy kimustrált három­lábú hokedlin egyensúlyozott, saját lábával igyekezvén pó­tolni a hokkedli negyedik lá­bát. — Mi történt?-— meredtem értetlenül az egyébként nép­szerű vállalati igazgatóra, aki a maga fénykorában nem egy ízben képviselte hazánk szí­neit különböző fregoli szakem­berek nemzetközi szimpozion- ján — Hová lett a gyönyörű garnitúrád, perzsaszőnyeged. a könnyező pálmád és a nevetős kedved ? Hohem Dezső szárnyaszegef ten válaszolt: Csökkentettül» öregem a reprezentációt! Hullámzó műsorhéiután Az elmúlt műsorhét két­ségkívül legkimagaslóbb mű­vészeti eseménye szombat este Shaw: Az ördög cimborája cí­mű társadalomszatírájának tévéjáték-változata volt A nagy író e műve rit­kán fordul meg szín­padainkon, a kevésbé is­mertek közül való, pedig mind mondandói kíméletlen őszin­teségében, mind szerkezeti feléoítésének minden felesle­gestől tartózkodó zárt egysé­gességében Shaw legjava al­kotásai közül való. Annál is inkább, mert Az ördög cim­borája nemcsak a polgári kapitalista társadalom önző. képmutató életformáját teszi nevetségessé, de félreérthetet­len ítéletet mond az angol gyarmatosító politika fölött is —, s ezt a Shaw-tól meg­szokott bátorsággal. Á ma­gyar tévéváltozat Ádám Ot­tó rendezésében a címsze­repben Huszti Péter juttatta színészi remekléshez, mellette egjobban a száraz humorú Gábor Miklós, az erőteljes érzelmi állapotú Sulyok Má­ria. továbbá Shűtz Ha, Löte Attila. Márton András és Zenthe Ferenc tetszett. A műsorhét másik élményt nyújtó eseménye kedden este Gergely Sándor: Vitézek és hősök című jól ismert drá­májának tévéjáték-felújítása volt. A nagyhatású történet ezúttal is teljes szusgesztivi- tasában érvényesült, ami nem kis mértékben Bulla Elma és Sinkovits Imre érdeme. Szerdán meglehetős csaló­dást keltett Móricz Zsigmondi Szerelem című kis történeté­nek tévéváltozata. Kétségte­len. hogy az író itt nem könnyen hitelesíthető felada­tokat ró a szereplőkre, de az is tény, hogy a rendező Ig- lódl István sem a legszeren­csésebben válogatta össze együttesét — Kállai Ferenc kivételével —. mert a kez­dő Pogány Judit és Szurdi * Miklós alig-alig jutott túl műkedvelős szövegmondáson, a figurák plasztikus benső jellemzésére egyiküknek sem futotta erejéből. Említésre méltó a pénteken látott. Morócza Olgí üzeni.. • című. a hátrányos helyzet napjainkban gyakran emle­getett tematikáját elemző do­kumentumfilm. Lope de Ve­ga: A kertész kutyája című vígjátékát sokkal jobb ma­gyar produkciókban is élvez­tük már. mint a Comédie Franciásé vasárnap este lá­tott előadása volt. A köny- nyed játékstílus úgy látszik, nem sajátja a franciád nem­zeti színházának. (barna) COOPTOUItfST-tal a Szovjetunióban Egy nap Kijevben Kijev az egyik legrégibb orosz város. Érdemes volt huszonnégy— huszonhét órát utazni a vo­naton. Kijevet meglátni nemcsak ennyit, ennél sok- kal-sbkkal többet is megér. Igaz, úgy tűnik, hogy az utazás a látnivalók elől ve­szi el az időt. A repülőgép kétségtelenül gyorsabb, ké­nyelmesebb és ésszerűbb. De a vonatozásnak is meg­van a maga varázsa. Hát. lehet-e látni a repü­lőgépből a Kárpátok havas hegycsúcsait, regényes tá­jait? A végtelen orosz síksá­got, amelynek nagy-nagy nyugalmát csak itt-ott töri meg egy-egy fa, apró há­zacska? Képes-e átállni a szervezet néhány órás re­pülőút alatt a megszokottól eltérő életritmusra, az isme­retlen tájak, élmények be­fogadására? — Csak egy hétre menték? — kérdezte valaki az eluta­zás előtt. — És vonattal? Akkor nem sokat fogtok látni. Egy hét valóban nagyon kevés, jóformán egy perc olyan hatalmas országban, mint a Szovjetunió. Még ak­kor is, ha csak két város, Kijev és Moszkva megte­kintése szerepel a program­ban. Ha az egy hét kevés is a két szovjet nagyváros tör­ténelmi múltjának, jelené­nek és jövőjének, a szovjet emberek mindennapi életé­nek megismeréséhez, mégis joggal érezhette a nőnapi barátságvonat minden uta­sa — háromszáznál több lány és asszony az ország minden részéből, közte száz­tizenegy Nógrád megyei —, hogy mindebből e rövid idő alatt bőséges ízelítőt kaptak, sokat láttak és tapasztaltak. Kijev gyönyörű város. Egy kicsit hasonlít a mi Bu­dapestünkhöz. A Dnyeper két partjára épült, a jobb oldali parton levő városrész a dombos, Budát, a másik ol­dalon a síkságon elterülő Pestet idézi. S amikor elő- bújnak a föld alól a kijevi metrókocsik, amelyek haj­szálpontosan megegyeznek a mi metrónk kocsijaival — amin nem is lehet csodál­kozni, hiszen egyhelyen ké­szültek —, az ember már teljesen otthon érzi magát a negyvennyolcmillió lakost számláló Ukrán SZSZK fő­városában. Az első „szárazföldi” reg­gelink az ötszáz férőhelyes Hotel Lebegyben (Hattyú) volt. Nem is reggelinek, in­kább lakomának illene ne­vezni. Idehaza futtában be­kapunk valamit, legtöbbször csak egy kávét, vagy teát, aztán rohanunk a dolgunk­ra. Ott a világ legtermésze­tesebb dolgának tűnt a bő­séges, változatos étrend. Nyolc panorámabusz röpí­tett bennünket a város ne­vezetességeihez. Az „élő lexikonok”, az idegenveze­tők egy pillanatra, sem fogytak ki a szóból. Mit láttunk Kijevből? Mit tudtunk meg róla? Renge­teget. Hihetetlen, hogy egyetlen napba, jó szerve­zéssel mennyi minden bele­fér. Láttuk a Vlagyimirsz- kaja Gorkáról a várost, to­porogtunk a hóesésben, mert igazi tél fogadott bennünket Kijevben, láttuk a legneve­zetesebb műemléképületeket, néhányat belülről, de a leg­többet csak kívülről. Láttuk legszebb tereit, sugárútjait, köztéri szobrait, a gazdasá­gi, a tudományos, a művé­szeti élet otthonait, a leg­újabb létesítményeket, a ha­talmas, új lakótelepeket; a Darnicát, meg Russzankov- kát a Dnyeper bal partján, ahol ma már negyvenkétezer ember él korszerű, tágas la­kásokban. Jártunk a Győzelem parki­jában, a hatvan hektár te­rületet magában foglaló Központi Stadionban, a népgazdasági kiállításon, aa óriási Ukrajna Áruházban, a szinte lehetetlen elsorolni, hogy ezen kívül még hány helyen. Ne is számítson rá senki, hogy ebből a rövid beszá­molóból megismerheti Ki­jevet. Ha bárki többet sze­retne tudni róla, annak azt tudnám tanácsolni, hogy olvassa el a Kijevről szóló útikönyveket Vagy alkalom- adtán maga is utazzon él az Ukrán fővárosba. Inkább azokról az élményekről, be­nyomásokról és tapasztala­tokról írnék, amelyek aa útikönyvekből általában ki­maradnak. Délután ki-ki a saját sza­kállára is kószálhatott a vá­rosban. — A nyolcas és a kilences trolibusz visz a belvárosba — magyarázta Halász Sán­dor, az egyik idegenvezetőt — A menetdíj négy kopek. Mindenki gondoskodjék ap­rópénzről, mert a buszokon menetjegy-automaták van­nak. A szálló nevét jól je­gyezzék meg, ha eltévedné­nek, üljenek taxiba, az ná. lünk nagyon olcsó. Elegendő, ha annyit mondanak, „pa- zsálujszta, v Hotel Lebegy”. A többi a gépkocsivezető dolga. Kiss Sándor (Folytatjuk) Csökkentjük a reprezentációt «ItitlílllllllIflttlIIHflIIIIHIIIIIIIIIHflitlItSIIHIlflIlllltlIIIIIMimilllllltlIllllllieailMCfHllli. — Ez , rendben van.. ez he­lyes. De mennyire? — Hogy ennyire? Ez még semmi amit itt látsz, illetve nem látsz. Mi ugyanis min­den vonalon csökkentettük a reprezentációt. A múltkoriban például két nap után fakép- nél hagyott bennünket és az első menetrendszerű géppel hazautazott az übürkürüi kül­döttség. melynek pedig három hétig kellett volna a mi fre- golikereskedelmünket tanul­mányoznia. .. — Talán nem voltak meg­elégedve a hazai fregolik mi­nőségével? — Azokkal igen. De az üze­mi kosztunkkal nem Vendé­geinket ugyanis ma már nem invitálják munkaebédre a Szigetre, a Royalba, vagy a Citadella étterembe, mint ré­gen. Nem öregem, ez meg­szűnt. Munkaebéd helyett ven­dégeink üzemi ebédet kapnak. Per köp. öt hatvanért... — De reprezentációs italo­tok csak van. Mit adtok a tárgyalópartnereiteknek ? — Ha nem sikerül az üzlet, akkor kövidinkát... — És ha sikerül? — Akkor is kövidinkát. de akkor tokajié üvegből töltjük nekik... — És a kocsid, az álom­szép Mercid? — Leadtam. Gyalog járok... — Miért nem inkább villa­mossal? — Hogy ne röhögjenek raj­tam Ugyanis ha gyalog me­gyek, azt még csak meg tu­dom magyarázni azzal hogy védem az egészségem, hogy szükségem van a friss levegő­re, viszont nincs szükségem a felesleges kilóimra, hogy részt veszek a kocogó mozgalom­ban, meg minden effélével. De a villamos, azt már nem tud­nám megmagyarázni. Ha vil­lamoson közlekednék, akkor mindenki azt hinné,, hogy smucig vagyok a saját kocsi­mat strapáíni.,. — Most jut eszembe. Az elő­szobában egy csúnya ég kel­lemetlen modorú jelenség ügyködik az írógépnél és fo­gadja az ügyfeleket. Mi van Irénkével. azzal a bűbájos, igézetes sexbombával. aki éveken keresztül azon a jog­címen kellemkedett kö­rülötted, hogy a titkárnőd? — Mint láthatod, vállala­tunk jelentős mértékben csökkentette a reprezentációt, így le kellett mondanom írón­kéról is. Ezért inkább elvet­tem feleségül. Otthon ugyan­is azért mégsem árt, ha néha reprezentál az ember... Ágh Tihamér

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom