Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-24 / 70. szám

I EPogiyokat ■Sé!-lfietnambaii Laasan halad as aknák felszedése lei Viták az UDR'ben Dél-Vietnamban csütörtö­kön folytatódott a fogolycse­re, s a DIFK pénteken — jó­indulata jeléül — a megálla­podásokban elő nem irány­zott fogolyátadást is végre­hajtott. Egyidejűleg pénteken délelőtt ülést tartott a négy­oldalú katonai vegyes bizott­ság. A dél-vietnami fogolycsere harmadik szakaszának menet­rendje értelmében csütörtö­kön a DIFK 314 saigonit, a Thieu-rezsim pedig 1200 fog­lyot bocsátott szabadon. Pén­teken a DIFK soron kívül há­rom ezredest adott át a sai- goni kormányzat képviselői­nek. Pénteken ülést tartottak a négyoldalú katonai vegyes bi­zottságban résztvevő küldött­ségek vezetői, valamint a bi­zottság három albizottsága A küldöttségvezetők háromórás ülésén a VDK képviselője új­ból tiltakozott az amerikai félnek a Laoszban őrzött fog­lyokkal kapcsolatos állás­pontja miatt, hangsúlyozva, hogy ezt a magatartást logi­kátlannak és a párizsi egyez­ménnyel ellentétesnek tekin­ti. Kijelentette, hogy a VDK és a DIFK kész az amerikai foglyok névsorának azonnali átadására és felkészült az amerikai foglyok március 24-i, illetve 25-i szabadon bocsá­tására azzal az egyetlen fel­tétellel, hogy az Egyesült Ál­lamok mind egy szálig ki­vonja katonaságát Dél-Viet* namból. úgy, ahogy ebben a szerda esti ülésen megálla­podtak. Az amerikai fél nem adott igenlő választ a felszó­lításra. s így a küldöttségve­zetők péntek délelőtti ülése döntés nélkül ért véget. Üjabb ülésüket pénteken dél­utánra tűzték ki. Egyidejűleg az amerikai küldöttség helyettes vezetője ismét a tűzszüneti megállapo­dás megsértésével vádolta a VDK-t és a DIFK-et, azt ál­lítva, hogy rakétaállást léte­sítettek a Khe Sanh-i egykori amerikai támaszpont közelé­ben. A tárgyalásokkal egyidő- ben Ellsworth Bunker az Egyesült Államok saigoni nagykövete felkereste Nguyen Van Thieu saigoni elnököt és megbeszélést folytatott vele, feltételezések szerint a tűz­szüneti megállapodás teljesí­tésével kapcsolatos nehézsé­gekről. A Nhan Dán pénteki szá­ma erélyesen elítéli a saigoni kormánynak a dél-vietnami felszabadított területek ellen végrehajtott hadműveleteit, különösen azt, amelyet Thu Dau Mot tartomány felszaba­dított területei ellen indított. A kommentár megállapítja, hogy saigoni részről 46 180 al­kalommal sértették meg a tűzszünetet. A DIFK és a DNFF — írja a Nhan Dán — számtalanszor kijelentette, hogv komolyan veszik és maradéktalanul tel­jesítik a párizsi megállapodá­sokat, de eltökélték, hogy megvédik a felszabadított te­rületeket, az ottani lakosság életét és javait A VDK kikötőinek és vízi­útjainak aknátlanítása leg­alább hat hónapot fog igény­be venni — jelentette ki Noel Gayler tengernagy a csendes­óceáni amerikai érők főpa­rancsnoka csütörtöki wa­shingtoni sajtóértekezletén. A tengernagy elismerte, hogy mind ez ideig egyetlenegy ak­nát sikerült csak hatástalan!* tanlok az amerikai aknasze­dőknek, s, hogv nagyon sok akna „magától” robbant fel, a beleszerelt automatikus szer­kezet következtében. (MTI) Szád a* megbízottja Irakban Hasszán al-Bakr iraki elnök pénteken fogadta Murad Ghalebet, Szadat egyiptomi elnök különmegbízottját, aki azért utazott Bagdadba, hogy közvetítsen az Irak—Kuwait határvita megoldásában. A tanácskozáson jelen volt Sza- dun Ghaidan iraki külügymi­niszter. Az egyiptomi elnök különmegbízottja átadta az iraki elnöknek Anvar Szadat üzenetét. Mahmud Riad, az Arab Li­ga főtitkára és Abdel Halim Khadlam szíriai külügymi­niszter pénteken különrepülő- gépen a dél-iraki Basrába re­pült, hogy találkozzék Hamad Sehab iraki hadügyminiszter­rel. (MTI) Elárult intézményekre • s támaszkodtunk Nixon gazdasági jelentése Nixon elnök a nemzetközi kereskedelem és gazdaság kérdéseinek szentelt jelentést küldött az Egyesült Államok kongresszusához. A dokumen­tum — az Egyesült Államok kereskedelmi és pénzügyi- gazdasági kapcsolatait elemzi és kifejti a kormánynak e téren a következő évekre előirányzott politikáját. A jelentés nagy figyelmet szentel a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti ke­reskedelmi és gazdasági kap­csolatok fejlődésének. Utalva L. I. Brezsnyev és Nixon Ismét ' óbból dali rendzavarások Rpooifi di Calabriában Magvar Péter, az MTI tu­dósítója jelenti; Üjabb súlyos rendzavarások összecsapások színhelye volt Reggio di Calabria. A dél­olasz várost két évvel ez­előtt fasiszta polgárháborús zavargások tették „híressé” : szélsőjobboldali elemek, ki­használva a város, az egész délvidék elesettségét, az el­maradottság miatti elégedet­lenséget. hosszan tartó, súlyos zavargásokat szerveztek azt a vitát kihasználva, hogy Reggio vagy Catanzaro le­gyen-e a tartományi székhely. A fasiszta suhancok zavargá­sai több halálos áldozatot kö­veteltek. rengeteg pusztítást Idéztek elő. A két évvel ezelőtti ese­mények árnya kisértett isméi az elmúlt napokban. Fiatalok csoportjai újra barikádokat, torlaszokat emeltek, házi ké­szítésű bombákat hajigáltak, kirakatokat törtek be. Táma­dásuk célpontja a keresztény- demokrata és a szocialista párt helyi székháza. valamint a városi tanács épülete volt. A rendőrség könnyfakasztó bombákkal szállt szembe ve­lük. A zavargások két napig tartottak, több letartóztatás történt. A római parlamentben je­lenleg a délvidék támogatá­sával kapcsolatos törvényter­vezetek vitája folyik. A Reggio di Calabria-i megmoz­dulások ezek ürügyén a vá­rosi tanács lemondatását cé­lozták. A megmozdulás szer­vezői csütörtökre általános sztrájkot hirdettek a város­ban és szélsőjobboldali tö­meggyűlést szerveztek. Az erőszakhoz folyamodás. az újabb provokációk ezúttal azonban nem értek célt; Reggio di Calabria lakossága nem csatlakozott a provoká­torokhoz. A városi tanács visszautasította a réndzavarók követeléseit a sztrájkfelhí­vást pedig a lakosságnak csak elenyésző része követte. Nem sikerült a város életét meg­bénítani, ahogyan a szerve­zők remélték. (MTI) TVrjed a sztrájk Dániában Dániában tovább terjed a példátlan méretű sztrájk. A vas- és fémipari szakszerve­zet úgy döntött, hogy a szer­vezethez tartozó javító- és szerelőmunkások április 3- tól kezdve csatlakoznak az általános sztrájkhoz, és boj­kottal ják a munkát, az ország legnagyobb villamos erőmű­veiben, valamint a koppenhá­gai Kastrum nemzetközi re­pülőterén. Ugyanakkor a svéd szak- szervezetek tagjai nem fog­ják kiszolgálni azokat a kül­földi légijáratokat, ame­lyeket a dán repülőtéri dolgo­zók tervezett sztrájkja miatt Svédországba irányítanak át. A dániai független teher­autó-sofőrök szakszervezete is bejelentette, hogy 10 000 tag­ja április 3-án ugyancsak sztrájkba lép, ha a munkál­tatók nem teszik meg a szük­séges lépéseket a sztrájkoló dolgozók követeléseinek ki­elégítésére. (MTI) MÓGRAD - 1973. március 24., szombat 1972. évi májusi megbeszélé­seire és az ott létrejött meg­állapodásokra. a jelentés rá­mutat, hogy számos intézke­dést léptettek életbe, amelyek a világ két legnagyobb gaz­dasági hatalma közötti ke­reskedelmi kapcsolatok haté­kony rendszerének megterem­tését célozzák. A dokumen­tum rámutat, hogy mindkét ország kölcsönösen érdekelt a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztésében, ennek azonban az egyik leg­nagyobb akadálya az. hogv a szocialista országokból az Egyesült Államokba exportált írukra nagyon magas vám­illetéket szabnak ki. A jelentés a továbbiakban rámutat hogy a kereskede­lemben a legnagyobb kedvez­mény elvének meg nem adá­sát a szocialista országok ön­magukkal szemben alkalma­zott hátrányos megkülönböz­tetésnek tekintik és kitartóan követelik, hogy a velük foly­tatott kereskedelem feltételei ugyanolyanok legyenek, mint bármely más ország esetében. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok elemzésekor Nixon elnök kijelenti; „Fő nehézségeink abból fakadnak, j hogy túlságosan hosszú ideig' támaszkodtunk elavult gaz­dasági megállanodásokra és intézményekre, figyelmen kí­vül hagyva, hogy a világhely­zet gyorsan változott...” (MTI) Dobsa János, az MTI tu­dósítója jelenti; Csütörtökön tartotta a vá­lasztások után első ülését az UDR központi bizottsága, majd a párt képviselőcsoport­ja tanácskozott. Az elhang­zott felszólalásokból a fran­cia kommentátorok arra kö­vetkeztetnek, hogy az UDR, amely a kormánykoalíció leg­nagyobb pártja, a régi gaulle- isták ösztönzésére most na­gyobb önállóságra törekszik nemcsak a kormánnyal, ha­nem a köztársasági elnökkel szemben is. Elsősorban De Gaulle két volt miniszterelnökének — Couve de Murville-nek és Debrének — felszólalásaiban jutott kifejezésre ez a törek­vés. Mindketten sürgették, hogy az UDR-nek ezentúl el­nöke Is legyen, ne csak főtit­kára. hogy ezzel is kidombo­rítsák a párt nagyobb önálló­ságát. Couve de Murville beszédé­ben feltűnően hangsúlyozta: véget kell vetni annak a gya- korlatnak, hogy az UDR-t azonosítják az állammal, an­nál is inkább, mert a kulcs- fontosságú tárcák jó része nem is az UDR, hanem koalíciós partnerei kezében van. (így például a belügyminisztéri­um, a pénzügy-minisztérium, a közoktatásügyi minisztérium.) Az UDR régi gaulle-ista magvának e „függetlenségi mozgalma” megfigyelők sze­rint elsősorban annak az Elysée-palotából sugallt terv­nek a kersztezésére irányul, amely egyetlen párttá szeret­né alakítani a kormánykoa­líciót. Pompidou elnök egyes tanácsadói legutóbb azt ja­vasolták, hogy a koalíciós pár­tok — az UDR, a független köztársaságiak és a CDP — eddigi különállásukat meg­szüntetve, egyetlen párttá ol­vadjanak Össze, s annak neve a „Köztársaságiak Uniója a Haladásért” (URP) legyen. Messmer miniszterelnök a központi bizottság ülésén be­számolt arról a megbeszélés­ről is, melyet Lecanuet-vel, a reformerek vezetőjével foly­tatott a választások két for­dulója között. Messmer sze­rint e találkozón nagyon gyor­san megegyezték annak szük­ségességében hogy „gátat kell emelni” a baloldal győzelmé­nek megakadályozására. Az UDR-képviselőcsoport ülésén elsősorban arról folyt a vita. hogy ki legyen a nemzetgyűlés új elnöke. Az UDR-képviselők zöme meglehetősen hűvösen fogad­ta Edgar Faure-nak azt a be­jelentését, hogy jelöltetni kí­vánja magát, s az UDR tá­mogatását kéri. Chabnn-Del- mas-t viszont meleg tapssal fogadták a képviselők. A volt miniszterelnök azonban kö­zölte, hogy még gondolkodik jelölésének kérdésén, majd a nemzetgyűlés . eddigi elnöké­vel folytatott 'beszélgetés után közölte az újságírókkal: nem kívánja jelöltetni magát. Az UDR-képviselők a jövő héten döntenek majd arról, kit fognak támogatni a nem­zetgyűlési elnökválasztáson. (MTI) Sztrájkhull ám az év elején Milyen más szóval lehet kifejezni, vagy körülírni azt. hogy sztrájk? A napilapok külpolitikai szerkesztői jó né­hányszor törhették ezen a fejüket az elmúlt hetekben, hi­szen az újság nem jól fest, ha három-négy egymás alatt- mellett sorakozó cikknek ugyanaz a címe: Például február 27-én: Sztrájkok Angliában. Sztrájkok Olaszországban, Sztrájk Franciaországban, Sztrájkok az Egyesült Államok­ban. Még szerencse, hogy gazdag a nyelvünk, és hogy ahány sztrájk, annyiféle. így aztán — hogy a példánál marad­junk —, az újságokban valahogy így festettek a címek: ■— Egy napra megbénult Anglia államgépezete. (A tudósításból kiderült, hogy a közalkalmazottakon kívül sztrájkoltak az angol vasutasok, a metró dolgozói, a gázművek, és a Ford-gyár munkásai, a kórházak kisegítő személyzetének jelentős része, a londoni pedagógusok.) — Általános sztrájk Olaszországban. — Zárva maradtak az Iskolák Pennsylvaniában. — A francia repülőterek többségében szünetel a for­galom. A sztrájkdagály, amelynek hullámai az 1973-as év első napjaitól magasra csapnak, már tavaly elkezdődött. Angliá­ban például a múlt évben majdnem 2500 munkabeszünte­tés volt. s ezek során — hivatalos adatok szerint — 24 mil­lió munkanap esett ki, 76 százalékkal több mint 1971-ben, négyszer annyi, mint 1968-ban. Olaszországban tavaly nem kevesebb, mint 135 millió munkanap „veszett kárba”, és eltörpül amellett, ami idén várható. ízelítőként már január 12-én volt egy általános sztrájk, 14 millió részvevővel. Látszatra ez ismétlődött meg a már említett napon, február 27-én. De a két — egyfceni hatalmas — tömegmegmozdulás politikai tartalma közt van, különbség. A januári négyórás munkabeszüntetéssel a szakszerve­zetek a társadalmi reformokat, a foglalkoztatottsági helyzet javítását, a déli országrész fejlesztését sürgették. A sztrájk indokait gyarapította az új évvel bevezetett úgynevezett ér­téknövekedési adó. Ez a főleg fogyasztási cikkekre és szol­gáltatásokra kivetett adó gyakorlatilag általános áremelke­dést jelent. A vállalkozók és a nagykereskedők a többlet- kiadást könnyedén ellensúlyozzák a kormány árellenőrzési intézkedéseinek kijátszásával; a bérből és fizetésből élők; megélhetési viszonyai azonban jelentősen súlyosbodnak miatta. Az új adó és a bevezetését nyomon követő speku- ‘ lációs hullám kettős terhe széles kispolgári rétegeket is mozgósított. A sztrájk végül nem egy, vagy több követe­lésért folyt, hanem általános politikai jellegű megmozdu­lássá szélesedett, amely a dolgozóknak a kormánnyal, a kormány gazdaságpolitikájával való egységes szembenál­lását fejezte ki. Az Olaszországot februárban megbénító második álta­lános sztrájk indíttatása jóval szűkebb volt: a szakszerveze­tek egyes elhúzódott munkaszerződési tárgyalások befejezé­sének sürgetésére határozták el. (Október óta folytak az eredménytelen tárgyalások a vasasszakszervezetek és a munkáltatók között másfél millió munkás kollektív szerző­déséről. Nem született megegyezés más szakmák, köztük a mezőgazdasági bérmunkások munkaszerződésének kérdésé­ben sem.) A sztrájk azonban nem maradt meg a „szakmai konfliktus” keretei között. A munkabeszüntetést tünteté­sek és gyűlések követték országszerte. A nap eseményei tanúságot tettek az olasz munkásmozgalom erejéről, bizo­nyították, hogy a dolgozók egységesen lépnek fel követelé­seikért. De bizonyított egyebet,, többet is. Azt, hogy — mi­vel az Andtootprkönnáhy képtelen á megújulásra-űjításra — a gazdasági követelésekért folyó akciók is átcsapnak politikai megmozdulásokká; bizonyítja, hogy a munkásosz­tály felismerte: nem részleges, hanem átfogó gazdasági és politikai reformok vezethetik csak ki az országot a mély válságból. / Angliában nem kevésbé mély a válság, de kevésbé erős a munkásmozgalom. Ez a kettősség tükröződik abban, hogy idén szinte nem múlt el nap a szigetországban kisebb-na- gyobb sztrájk nélkül. áw> ezek a megmozdulások szinte ki­zárólag gazdasági jellegűek; a november óta érvényben le­vő bérstop és a szüntelenül növekvő infláció együttes prése ellen irányulnak. Tavaly Nagy-Britanniában 9 százalék volt az inflációs ráta, ez még a magas nyugat-európai átlagból is kimagas­lik. A fizetések viszont egészen április végéig egy pennyvel sem emelkedhetnek, és az azt követő 1974. január 1-ig tartó időszakban sem növekedhetnek 2 százaléknál nagyobb ütemben. Nem kell hozzá különösebb matematikai kép­zettség, hogy levonjuk a következtetést: nemcsak bérbefa­gyasztásról, hanem a reálbérek csökkenéséről van itt sző. Különösen, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy Anglia csatlakozása a Közös Piachoz szükségszerűen további ár­emelkedésekhez vezet. A hírügynökségek naponta újabb és újabb sztrájkokról számolnak be. E hírek jelzik a tőkés világot feszítő ellent­mondásokat, válságokat. És számot adnak az egyes országok munkásosztályának fejlettségéről, munkásmozgalmának ere­jéről, taktikai-stratégiai érettségéről is. Nemes Jánw Az NSZEP meghívására az NDK-ban tartózkodó Óvári Miklós (balról a harmadik), az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Katona István (balról a negyedik), az MSZMP KB tagja és osztályvezetője, tanácskozik Werner I.am- berz-cel (jobbról a harmadik), a Német Szocialista Egységpárj Politikai Bizottságának tagjával, a Központi Bizottság titkárával

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom