Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-21 / 67. szám

Mai kommentárunk Az öregek megbecsülése Az idős embereik megbecsülése' erkölcsi kötelessége a fiatalabb korosztálynak. A mezőgazdasági üzemekben az éves tervek véglegesítése előtt számba kell venni azt is, hogy milyen segítséget nyújt az üzem azok­nak az idős tsz-tagoknak, akik már két ke­zük munkájával nem tudják megkeresni tel­jes napi szükségletüket. A megöregedéstől egyetlen ember sem mentes. Aki ma életerős, az holnap már magatehetetlen öregemberré válik. Az élet­hez azonban az öregkorban is joga van mindenkinek. Ha az idősebb ember már nem képes úgy dolgozni, mint fiatal korában, akkor segítséget kell részére biztosítani. Fa­lun az idősebb emberek — akik nem maga­tehetetlenek —. amíg magukat mozgatni ké­pesek. mindig tesznek-vesznek. Karancsda- pujtőn egy nyolcvan éven felüli 1 ember még mindig éjjeliőri szerepet vállal. Egy kis föl­det is képesek ezek az emberek megművelni, a saját szükségletüket megtermelni. Az a kérdés, hogy a fiatalabb nemzedék segítsé­get nyújt-e számukra ahhoz, „ hogy erejük­höz mérten tevékenykedhessenek a koro­sabb emberek is? Hiába valakinek az akara­ta, ha nem kap egy darabka földet sem ah­hoz, hogy dolgozhasson rajta. Biztosítani kell részükre a lehetőséget a munkához. Vannak idősebbek, akik viszont semmilyen munkát vállalni már nem képesek. Az éle­tet azonban nem dobhatják el. Vajon gon- tíolunk-e ezekre az emberekre? összeülnek-e a fiatalabbak megvizsgálni, hogy az idős embernek milyen segítségre lenne szüksége? Van-e tüzelője, megfelelő ruházata, a lét­fenntartáshoz szükséges pénze és egyéb más? Ha nincs, a fiatalabbaknak kell azt előteremteni. Az öregekről való gondoskodás nem csu­pán családi vonatkozású feladat. A nagy családnak, a tsz közösségének is gondolnia kell az idősebbekre. Akik már nyugdíjba kényszerültek koruk miatt, azok tizenöt év­vel ezelőtt még életerős emberek voltak. Résztvevői a nagyüzemi gazdálkodás kiala­kulásának. Földjeiket, jószágaikat, felszere­léseiket adták oda annak érdekében, hogy a szövetkezeti mozgalom felvirágozzék. Az az ember, aki annak idején önmagával vias­kodva, de megértette, hogy a magyar pa­rasztnak nincs más útja csak a szövetkezés, milyen érzéssel gondol utódaira, ha azt ta­pasztalja: mert megöregedett, átnéznek fe­lette, szűkösködnie kell. Az ilyen ember ke­serűséggel teli érzésekkel látja a világot A magyar ember híres a felebaráti szere- tetéről. Az úi nemzedéknek őriznie kell ezt az emberi erkölcsből született szép vonást. De csupán kinyilatkoztatni az emberi szere- tetet — kevés. Ettől még nem érzi megbecsülve magát egyetlen idősebb ember sem, Az idő­sebbek megbecsülésének a gyakorlatban is meg kell nyilvánulnia. A lehetőségekhez mérten nyújtsunk segítséget öregjeinknek. Tegyük szeretetünkkel, megbecsülésünkkel széppé életüket Mi az életet tőlük kaptuk. Amit tudunk, tőlük tanultuk. Ha semmi másért, de ezért is nagy megbecsülést érde­melnek. A fiatal nemzedéknek erkölcsi kö­telessége az idősebbek segítése. — B — A téma: a gázprogram Nem hiába vállaltak véd­nökséget a KISZ-esek a nagybátonyi FÜTÖBER épí­tése felett, valóban sokat tesznek azért, hogy a mun­kák mielőbb befejeződjenek és a minőség iránt se lehes­sen kifogás. Tegnap ismét ülést tartott a védnökségi operatív bizott­ság Salgótarjánban, a KISZ salgótarjáni járási bizottsá­gán. A helyi illetékes KISZ- szervezetek titkárain kívül eljöttek a megbeszélésre a budapesti és siófoki titká­rok is. A téma ezúttal: a gáz­program megvalósítása. Kisebb forgalom — emelkedő bér Annak ellenére, hogy a Nógrád megyei Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat 1972- ben nem teljesítette forgalmi tervét, a dolgozók bérszínvo­nala nem csökkent, sőt. a ter­vezettet is meghaladja. A tervezettnél nagyobb mérték­ben emelkedett a törzsbér a forgalomtól függő dolgozók­nál, részükre több bérpótlé­kot és túlórát fizettek ki az előírtnál. Több pénzt kaptak a nyugdíjasok és a kereske­dőtanulók is. így alakult ki az előző évhez viszonyítva a 3,2 százalékos bérfejlesztés. Rendelkezés az általános felsőfokú munkaügyi szakképesítésről Á közlekedés- és postaügyi miniszter az érdekelt minisz­terekkel, a Minisztertanács hi­vatalának elnökével, az Ipari Szövetkezetek Országos Taná­csával és az illetékes szakmai szakszervezetekkel egyetértés­ben az általános felsőfokú munkaügyi szakképesítés meg. szerzéséről hozott rendele­tét. Ez érinti a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium felü­gyelete alatt álló költségveté­si szerveket. vállalatokat, egyéb állami szerveket, továb­bá a közlekedés, posta és táv­közlési ágazatba tartozó te­vékenységet fő tevékenység­ként folytató tanácsi felügye­letet ellátó költségvetési szer­veket, vállalatokat és egyéb állami gazdálkodó szerveket, valamint ipari szövetkezete­ket. A rendelet szerint 1976. ja­nuár 1-től munkaügyi csoport­vezetői, vagy ennél magasabb munkakört csak olyan személy láthat el, akinek általános felsőfokú munkaügyi szakké­pesítő oklevele van. Ez alól mentesülnek azok, akiknek felsőoktatási intézményben szerzett oklevelük és legalább 3 éves munkaügyi gyakorlatuk van, illetőleg a rendelet ha tályba lépésekor 50. (férfi), 45. (nő) életévüket betöltötték, legalább középiskolai végzett ségük és 10 éves munkaügyi gyakorlatuk van. A vizsgáztatás megszervezé­séről a Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztérium, illetve az érintett megyei tanácsok, a szövetkezeteknél pedig az Ipa­ri Szövetkezetek Országos Ta­nácsa gondoskodik. Az ágaza­ti tananyagok elkészítése, a jegyzetek előállítása a Közle­kedés- és Postaügyi Miniszté­rium dolga. A tananyagokért fizetni kell a hallgatóknak. Pécsett rendezik meg az V. pedagógus kórusíesztivált Pécsett rendezik meg, ápri­lis "-én és 8-án a pedagógus­kórusok ötödik országos fesz­tiválját. A Mecsek-aljai város immár másodszor ad otthont a nagyszabású dalostalálkozó­nak. amely az eddigi legné­pesebb fesztivál lesz: csak­nem ezer ember vesz részt rajta. Az ország különböző részéből tizenhét falusi, vá­rosi, illetve megyei pedagó­gusénekkar szerepel a hang­versenyeken. A dalosok há­rom nyilvános előadáson lép­nél- fel és műsorukat neves szakemberekből álló zsűri ér­tékeli majd. A fesztivál al kaiméból szakmai tanácsko­zást is rendeznek Pécsett. Az őllamositös üjjösziiletés ívolt KÖZELEG as államosítás A FELJEGYZÉSEKBŐL az is kiderült, hogy december 31. volt az indulás határideje, de akkorra már 715 tonna ferro- szilíciumot adtak az ország újjáéledő iparának. negyedszázados jubileuma, ebből az alkalomból látogat­tunk el az ötvözetgyárba. Em­lékeket és emlékezőket keres­tünk és nem utolsósorban az azóta .megtett utat, eredmé­nyeket. Kovács István műszaki osz­tályvezető több feljegyzést őriz a gyár történetéről. A gyár alapítása 1938-ban tör­tént. Több nagytőkés hozta létre a Magyar Vasötvözet- gyár Rt-t. A ferroszilícium- cermelést 1949-ben kezdték egy kohóval. A háború meg­bénította az üzemet. Nagy Béla szakszervezeti elnök egykori feljegyzése szerint több részvényessel tárgyalt, de úgy tűnt, nem is akarják a termelést újrakezdeni. Az államosítás nem volt látvá­nyos, feljegyzést sem találtunk róla. Arról viszont igen. hogy a munkások tevékenykedtek. Az 1947-es évben 47 tonna fémszilíciumot gyűjtöttek ösz- sze és értékesítettek. A salak- hányóról válogatták ki és az elásottat szedték elő. Abban az időben mindössze 21 mun­kás volt. Özdről 1948 februárban ér­kezett meg Kovács Sándor kohómémök, akit az újjáépí­tés irányításával bíztak meg. — Én akkor lakatossegéd voltam kisiparosnál. Az újjá­építésben részt vettem — mondja Géczi Sándor vil­lanyszerelő, majd így folytat­ja: — A szivattyúházat, a víz­lágyító berendezést, vízháló­zatot, hűtőkeretet szereltük. A kohó még nem termelt akkor, csak később. Jól emlékszem, augusztus 20-án volt az ünne­pélyes avatás — mondja. — Én akkor kőtörő mun­kás voltam itt — mondja Szőcs Pál, a munkaügyi osz­tály vezetője. — Sok roham­munka volt, ahogy akkor ne­veztük. A régebbi munká­sok a háború alatt eldugták a motorokat, kábelokat, értékes alkatrészeket, amire nagy szükség volt akkor. Én sem tudom pontosan, mikor került a bélyegzőre a nemzeti vál­lalat jelző. Egy biztos, ennek az üzemnek az újjáéledése egybeesik az államosítással. Arra is emlékszem, több munkás ment el más terüle­tekre abban az időben álla­mosítani — ahogy mondták — emlékezik Szőcs PáL A hatalom a munkásosztály kezébe került az ötvözetgyár­ban is, de ennek gyakorlásá­hoz nagyon sok minden kel­lett még. Jóformán a semmi­ből újra létrehozni az üze­met. Kovács Sándort kinevez­ték igazgató főmérnöknek, Kiss Ferencet munkásigazga­tónak. A következő évben már 1810 tonna ferroszilíciu- mot gyártottak. Azóta évről évre többet. Az elmúlt negyedszázadban töretlen volt a fejlődés. Ho- rinka Istvánt, az egykori ön­tőt 1952-ben nevezték ki az ötvözetgyár igazgatójának. Az idén vonult nyugdíjba. A má­sodik . kohó abban az évben került át Tatabányáról, azután épült, a többi. Ma négy nagy teljesítményű elektrokemen- ce és három kisebb termel. Az idei éves termelési program 16 ezer tonnára, 330 millió fo­rint értékre szól. Az egykori egytermékes üzemben ma 30- féle terméket gyártanak. A foglalkoztatottak száma 600 felett van. Az üzem éves vil- lainosenergia-fogyasztása 140 millió kilowattóra. Ez a né­hány szám is jelzi a megtett utat, ami annak idején az ál­lamosítással kezdődött. A ha­talommal tehát jól éltek az itt dolgozó munkások, műsza­kiak. Évről évre keresték az újat, és sikerrel. Termékeiket mind itt kísérletezték ki. A kutatás, kísérletezés állandó­sult. A fejlesztés is. Ez alatt: az időszak alatt az újítások gazdasági értéke meghaladja a 20 milliót. Az üzem kollek­tíváját 9 alkalommal Élüzem, két alkalommal miniszteri ok­levél kitüntetésben részesítet­ték. Az államosításkor! mun­kásokból már csak néhányat« vannak. Géczi Sándor a laka- tosszakma mellé a villanysze­relőit is megszerezte, sőt, a mesterlevelet is. Esti iskolán elvégezte a gépipari techni­kumot. Rajta kívül még sokan. AZ ÖTVÖZETGYÄR to­vább fejlődik. Befejezés előtt áll a füstgázelszívő rendszer építése, szerelése, amire 64 milliót költenek. A munkaerő biztosítása gondot okoz. Két saját autóbusz hordja a mun­kásokat. Az utánpótlás biztosí­tása érdekében tanműhelyt létesítettek. Gyula-rakodón új készletteret készítenek. Az üzemben új technológiák meg­valósításán fáradoznak. Negyedszázad telt el az ál­lamosítás óta és az emlékek homályosodnak, de az ered­mények ékesen bizonyítanak. , Bodő János Nógrádi bányász­műszakiak Mongóliában Kedden háromtagú műsza­ki küldöttség utazott a nóg­rádi szénbányáktól Mongóliá­ba. Molnár László, a vállalat tervező irodájának létesítmé­nyi főmérnöke, Kormos Ottó bányamérnök és Grusz János villamos mérnök a küldöttség tagjai. A magyar—mongol gazda­sági és tudományos-műszaki együttműködésre alakult kor­mányközi bizottság határoza­ta alapján a mongol komplex import és a magyar GEOMIN- KÖ RT. megállapodott az aremuri molibdénlelőhely vizsgálatára. A Központi Föld­tani Hivatal szakemberei már 2 éve folytatják a kutató vizsgálatot. A molibdénlelő- helyen egy lejtősakna és ku­tatóárkok készítése vált szükségessé. A háromtagú nógrádi műszaki küldöttség feladata lesz, hogy ennek le­hetőségeiről előtanulmányt készítsen. Tárgyalások foly­nak arról, hogy később egy 25 tagú nógrádi bányászcso­port végzi el a szükséges munkákat. Szőlőhegynek túlzással sem nevezhető. Inkább csak amo­lyan homokos szőlődomb a palotási határban. Hideg, nyu­gati szél fodrozza a közeli tó vizét. Melegen felöltözött asszo­nyok, bebugyolált arcuk alig látszik. Két csoportban hat­vanon metszik a szőlőt. A szálvess zős metszést alkal­mazzák. Szőlősgazdának nem szükséges különösebben hangsúlyozni, mily fontos műveletet végeznek. Befolyá­solják a leendő termés meny- nyiségét, minőségét, erősítik a hajtásokat, növelik a tőke élettartamát. Mozgékony, gyors észjárá­sú ember Szűcs János, a ter­melőszövetkezet elnöke. Nem tud ellenállni a csábításnak. Nemcsak szemléli, ellenőrzi a munkát. Az egyik asszony ke­zéből elveszi a metszőollót, beáll a sorba, vágja a vesz- szőt. Közben akad egy szusz- szanásnyi idő, hogy szót váltsunk Kovács Ferencnével, Asszonyok a szőlőben — Több mint 20 éve léptem a szövetkezetbe — emlékezik. — Akkor még 1952-t írtak. Azóta sok víz lefolyt a bá- gyoni patakon. Korábban a növénytermesztésben dolgoz­tam. Nem boszorkányság a metszés, ellestük a pataiak­tól. Az ám, itt vannak a gyön­gyöspataiak is! Mindennap busz hozza és viszi őket. Hí­res borvidékről jönnek, He­ver Sándor földműves a bri­gádvezetőjük. Látszik, hogy gyakorlottabbak mint a pa- lotásiak, hiszen előbb járnak. — A hidegen azért kifo­gunk — magyarázza Kovács- né. — Jól jön reggel egy kis pálinka. A keresetre sem pa­naszkodhatunk. Egy nap fi­zetsége 110 forint. Mielőtt távozunk, még az elnökről is elárul valamit. — Jő ember! És népszerű. Együttérez a dolgozókkal. Mindig barátságos. Meglát, elbeszélget velünk. Még szerencse, hogy ezt nem hallja Szűcs János — talán elpirulna ennyi dicsé­ret hallatán. A szomszédban Pete Jó- zsefné foglalatoskodik. — Tényleg nem boszor­kányság ez — mondja dere­kát kiegyenesítve. — Tavaly ellestem a pataiaktól, hogyan csinálják. Két szálvesszőt hagyok, levágom a csonkot. Tavaly .havonta 1500 forintot kerestem a közösben. A fér­jem Petőfibányán dolgozik. Kell a pénz a házhoz, a leá­nyom Hatvanba jár szakkö­zépiskolába. öt is ide szeret­ném hozni a szövetkezetbe. Nincs lámpaláza Illés An- talnénak, bár — mint elárul­ta — először vett metszőollót a kezébe. — Bajt is zúdítottam ezzel a nyakamba — magyarázza nevetve. — Otthon is van 400 négyszögöl szőlőnk. Eddig az ember metszette. Már előre hallom: ha megtanultad, ak­kor gyakorold itthon is! A jód megtermett patai brigádvezető fürgén járja a sorokat. Magyaráz, és mutat. — Belejöttek az asszonyok, jól csinálják. A gyakorlott metsző ránéz a tőkére, azon­nal tudja, hogy melyik vesz- szőt hagyja meg. A többi már gyerekjáték. A szőlő örökif­jú, nem öregszik meg, ha gondosan kezelik, időben pó­tolják a vén tőkét. Azóta már végeztek a met­széssel a 47 holdas szőlőben. Elcsendesült a kolláti dűlő. De az ember gondos keze munkája látszik a bágyoni útról is. A szőlő pedig nem hálátlan... Rozgonyi István Olasz kisgépbemutaté Salgótarjánban Kísgépbemutatőt tartottak tegnap a VEGYÉPSZER sal­gótarjáni gyáregységénél, ahol a város és a környék nagyobb vállalatain kívül megjelentek a Ganz-MÁVAG, valamint az Ikarus Gyár kép­viselői is. Silvio Rava, olasz gyártu­lajdonos bemutatta a megje­lent szakembereknek a válla­lata által gyártott kisgépeket és berendezéseket. Elmondta, hogy ezek a gépek főleg a fe­lületi megmunkálásokat és alakításokat gyorsítják, köny- nyebbé teszik. Egyébként ha­zánkban már több vállalat dolgozik az olasz cég áltál gyártott kisgépekkel. A be­mutató után a szakemberek megbeszélték a, további együtt­működés lehetőségeit Itt említjük meg, hogy a. VEGYÉPSZER salgótarjáni gyáregysége más külföldi vállalatokkal is tartja a kap­csolatot. Tegnap érkezett a gyáregységhez két szovjet sze­relő, akik a Szovjetunióból szállított sugárfúrógép szere­lését fogják végezni. A na­pokban egy olasz szakember érkezik a Boldrini profilvas- hajlító gép üzembe helyezé­sére. Andő Sándor NÓGRÁD — 1973. március 21., szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom