Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-20 / 66. szám

Érdem — megbecsülés Néhány héttel ezelőtt a2 üzemekben még arról folyt a beszélgetés, hogyan valósul meg a párt és a kormány béremelésről szóló határozata. Azóta már mindenhol sze­mélyre szólóan értesítették az érdekelteket arról, hogy március 1-től mennyi lesz az üj bérük. Ma is élő téma ez még az üzemekben, de most már a számok ismeretében folyik az eszmecsere. Ki, mennyit kapott és miért? A bérfejlesztés ugyanis nem mindenkit érintett egyfor­mán, mert a központilag elő­írton felül volt mód a diffe­renciálásra is. Aki az átlagosnál többet kapott, az általában elége­dett. Sok ilyen munkással, művezetővel találkoztam az utóbbi két hét alatt. Olyan­nal is, aki ugyan kevesebbet kapott, de azt reálisnak tar­totta, tehát elégedett. Akad­nak viszont jó néhányan, akik kevesellték a bérfejlesz­tést és most azt teszik szóvá, hogy csak a központilag elő­írtat kapták meg. Ki, mennyit érdemel a le­hetőségek határain belül, tá­volról nehéz lenne elbírálni. A helyszínen, a végzett mun­ka, a szakértelem és a helyt­állás figyelembevételével le­hetett csak eldönteni, hogy tényleg ki, mennyit érdemel? így történt ez szinte kivétel nélkül mindenütt, és mégis akad ellenvetés. Elégedetlen ember máskor is volt. ezután ts lesz — mondhatná bárki. Igaz, de mégjs érdemes ezzel a kérdéssel többet foglalkoz­ni, mert néhány dologról so­kan megfeledkeznek. Amikor a béreket megálla­pították, akkor a munkahe­lyeken, a csoportoknál, bri­gádoknál mérlegre került mindenki munkája. Igazságo­sabban bért felosztani, diffe­renciálni aligha lehetett vol­na. A végzett munkát pedig csak a helyszínen ismerhetik igazán jól. Miért van mégis az ellenvetés egyes emberek részéről? Baj van az önmércével. Vannak, akik saját érdemei­ket a valóságosnál nagyobb­nak tartják. Nem valamifé­le emberi csalhatatlanságról van szó, bár ilyen is lehet, de kevés a valószínűsége. A csoportvezető, a művezető, a szakszervezeti bizalmi és a legtöbb helyen a pártbizal­mi is részt vett a differen­ciálásban. véleményt mond­tak. Együttesen tévedhettek volna!? A jogos reklamáció orvoslására természetesen van törvényes jog és lehetőség is. De ennél sokkal nagyobb szükség van a reális önmér­cére. A bérfejlesztés után érdemes tehát kinek'kinek a saját végzett munkájáról Is elgondolkozni. Érdem és megbecsülés. Az elsőből következik a máso­dik. Most, amikor valameny- riyi munkást érintett a bér­emelés, mód volt arra is, hogy néhány korábbi hibát orvosoljanak, feszültséget fel­oldjanak. Ahol ezt tették, ott , jól hajtották végre a párt és a kormány határozatát. A bérfejlesztés a jobb munká­ra ösztönzi majd. Erre pedig , szükség is van. A bérek növekedésének arányában ugyanis növekednek a válla­lati költségek. Ezt ellensú­lyozni csali a hatékonyság fokozásával, jobb munkával lehet, oly módon, hogy az üzemekben, vállalatoknál ne csökkenjen az év végi gazda­sági eredmény. Béreket emel­ni csak olyan mértékben le­het. amennyiben annak gaz­dasági alapjait megteremtik. Ez pedig a végzett munkától függ. Tehát többet kell ten­ni érte. mint amennyit eddig tettek. Az elkövetkezendő napok­ban. hetekben bizonyára még sokat beszélnek- a legutóbbi bérfejlesztésről. A nyílt, őszin­te véleménycserére, agitáció- va továbbra is szükség van. Végső soron mindenkinek meg kell értenie, hogy elő­ször érdemet kell szerezni és csak utána jöhet a megbe­csülés. B. J, Világ proletárjai, egyesüljetek" AZ MSZMP NOGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MFGYEI TANaCS LAPJA XXIX. £VF„ 66. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1973. MÁRCIUS 20., KEDD A népfrontbiaotinágok fonton feladató Nagyobb figyelmet a iiőhatái'ozat megvalósítására Ülésezett a megyei elnökség Állandóan napirenden levő feladatot, a népfrontbizottsá­gok nőpolitikái munkáját, a soron következő tennivalókat, a még meglevő gondokat vitatta meg tegnapi ülésén a Hazafias Népfront megyei elnöksége. Ugyanis a megyében sok he­lyütt az a tapasztalat, hogy kizárólag csak a nőfelelősök feladatának tekintik a nőha­tározat megvalósítását, a bi­zottságok nem illesztik min­dennapi munkájukba ezt a tevékenységet. Mivel a nőha­tározat. megvalósítása a nép­frontra is fontos feladatokat ró, részletes és sokoldalú in­tézkedési terv készült, amely meghatározza a tennivalókat, és lehetővé teszi az eddiginél sokkal következetesebb mun­kát. örvendetes, hogy egyre több nő kér és kap helyet a köz­életben. A meglevő eredmé­nyekkel nem lehetünk elége­dettek. Továbbra is szorgal­mazni kell az asszonyok, lá­nyok közéleti szereplését, tö­rekedve arra, hogy a nép­front testületéibe választott nők valóban eleget is tudja­nak tenni funkcióiknak. Foko­zott törődést igényelnek azok az asszonyok, lányok, akiket néhány hét múlva választunk meg a tanácsokba. Ennek érdekében a nép­frontbizottságok rendszeresen — évente egykét alkalommal — hívják össze területük női tanácstagjait, nyújtsanak se­gítséget tanácstagi munká­jukhoz, gondjaik, problémáik megoldásához. Ezt a célt szol­gálják a jó és okos tájékozta­tások is. Ez mindenképpen ösztönzőleg hat, hogy a testü­leti üléseken hallassák szavu­kat, éljenek a törvény által biztosított jógáikkal. Célszerű lenne a női tanácstagok ta­pasztalatcseréjének megszer­vezése is. Rendkívül fontos és elen­gedhetetlen, hogy a népfront­bizottságok, nőbizottságok és a nőfelelősök rendszeres és élő kapcsolatot alakítsanak ki a lakóterületükön élő munkás­nőkkel. Hívják meg őket ren­dezvényeikre, kérjék ki véle­ményüket. javaslataikat a la­kóterületeken jelentkező gon­dok megoldására, különös te­kintettel a bölcsödta, óvodák, napközik, valamint a dolgozó asszonyok házimunkáját köny- nyítő szolgáltatások fejlesztése ércekében. Figyelmet kell for­Petőfi-emléktúrán félezer fiatal Több száz fiatal' indult út­nak vasárnap Salgótarjánból és a salgótarjáni járás több községéből is. Az úticél: a salgói vár és, a Boszorkánykő alatti Tanácsköztársaság-em­lékmű. A salgótarjáni városi és járási KlSZ-bizottság által szervezett Petőfi-emléktúrá- nak több mint 500 fiatal résztvevője dél tájban már célhoz ért. A kiadós gyalog­túrát — sokan nem vették igénybe a buszjálatokat — rövid pihenő követte, majd a fiatalok a salgói vér falán elhelyezett Petőfi-emléktáblá- hoz vonultak, s elhelyezték alatta a megemlékezés koszo­rúit, virágait. Ezután a Tanácsköztársa­ság-emlékműnél gyülekeztek a KISZ-esek. A túra résztve­vői előtt Varga György,, a KISZ salgótarjáni városi bi­zottságának titkára mondott rövid megemlékező beszédet. — Mit adhat ma nekünk Petőfi? Mi az aktualitása a 150 esztendővel ezelőtt szüle­tett forradalmár költőnek V — kérdezte többek között a vá­rosi KISZ-bizoüság titkára. — Aktuális — mondotta —, hogy nem egy naphoz, hét­hez, vagy akár ünnepi évhez kell kapcsolni szellemét, örökségét, hanem bennünk kell élnie. Megborzongunk,, ha valaki egy ismert költemé­nyét úgy mondja el nekünk, ahogyan a költő szólni akart. Izgatottságot érzünk, hiszen számunkra mondott valóságot. Ez az aktualitása. Hogy meg- érezzük, hogy úgy olvassuk, mint ami ma is célja lenne­minket tűzbe hozni, cselek­vésre késztetni, hogy a tet­teinket, az általunk épített és alakított új hazát szeres­sük, érte éljünk. A Petőfi-emléktúrán részt­vevő KISZ-alapszervezetek fiataljai elhelyezték koszo­rúikat az emlékmű falán. A szabadban elfogyasztott ebéd után ki-ki hazafelé indult. A Petőfi-emléktúm kellemes, tartalmas vasárnapot nyújtott a több mint félezer fiatal­nak. A francia választások végeredménye Hétfőn közölték, hogy Po­linéziában befejezték a nem­zetgyűlési választáson lea­dott szavazatok megszámlálá­sát, sebben a tengerentúli vá­lasztókerületben a reformer- jelöltet választották meg kép­viselőnek az UDR jelöltjével szemben. Így tehát immár a 490 képviselői mandátum gazdára talált, s a mandátu­mok végleges megoszlása a következő: UDR: 185, CDP: 21, független köztársaságiak: 54, FKP: 73,, szocialista párt: 89. baloldali radikálisok: 17, PSU és egyéb baloldal: 3, re­formerek: 30. Különböző jobboldali, illetve kormány­támogató „párton kívüli”: 18. Megjegyzendő, hogy a kü­lönböző jobboldali, illetve „párton kívüli” képviselők egy része előreláthatólag csat­lakozni fog a CDP-hez, hogy az 30 főre növelhesse képvi­selői számát, és így önálló csoportot alakíthasson a nem­zetgyűlésiben. Az ebbe a ka­tegóriába tartozó képviselők száma eredetileg 19 volt, ket­ten azonban közülük az el­múlt napokban csatlakoztak a reformerekhez, ugyanakkor az egyik eredetileg reformer programúval megválasztott képviselő nem csatlakozott a nemzetgyűlés reformer -cso­portjához, így őt egyelőre a „különböző jobboldali, illetve párton kívüli csoporthoz” kell számítani. A függőben maradt három mandátum közül egyet (Kor­zikán) a baloldali radikálisok, egyet (Reunion szigetén) az UDR és egyet (Polinézián) a reformerek szereztek meg. dítani mindenütt az egyedül­álló anyák segítésére, és a bejáró munkásnőkre. A salgó­tarjáni városi népfront elnök­sége felmérést végez a gyer­mekeiket egyedül nevelő anyák körében, hogy igény­lik-e az egyhetes bölcsőde, ovoda, iskolanapközi létesíté­sét. , Az eddiginél nagyobb törő­dést érdemelnek a háztartás­ban dolgozó asszonyok. A népfrontbizottságoknak kell foglalkozni azzal, hogy érdek­lődési körüknek megfelelő — háztartási munka korszerű megszervezése, korszerű táp­lálkozás, kézimunka, főzés, író-olvasó találkozó, egészség- ügyi előadások — rendezvé­nyekre meghívást kapjanak. A gyermekgondozási segé­lyen otthon levő kismamák gondjaira is oda kell figyelni. A nőbizottságok és nőfelelő­sök látogassák meg őket. és ahol szükséges, vegyék fel a kapcsolatot az üzemi, hivatali, szakszervezeti nőbizottságok- kal tanulásuk, továbbképzésük megszervezése érdekében. A népfront feladatai közé tar­tozik, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel munkálkod­jék az anyák társadalmi meg­becsüléséért, mert az anyaság az edd* ginéi sokkal nagyobb tiszteletet és elismerést érde­mei. A nagycsaládos édes­anyák anyagi segítése és er­kölcsi megbecsülése nemcsak a népfrontnak, hanem egész társadalmunknak közös ügye. Olyan közvéleményt kell kia­lakítani, hogy a többgyerme­kes édesanyákat mindenütt megbecsülés övezze. Az intézkedési terv részle­tesen foglalkozik a nők általá­nos és politikai műveltségé­nek, a nőklubok munkájának, a gyermeknevelés kérdéseivel. Es, mivél minden határozat csak annyit ér, amennyit meg­valósítanak belőle, az intéz­kedési tervet eljuttatják vala­mennyi népfrontbizottsághoz, azzal a kikötéssel, hogy min­denütt tárgyalják meg július 30-ig a megvalósítandó fela­datokat. Párizs környékén IM@glc@z€fücl«iit cs két dü-Hietiiaini fél tárgyalása Dobna János, az MTI tudó­sítója jelenti: A két dél-vietnami küldött­ség között hétfőn két és há- .romnegyed órán át folyt a tárgyalás a Párizs környéki Celle-Saint-Cloudban, s -meg­állapodtak abban, hogy a kö­vetkező ülést csütörtökön dél­előtt tartják. A hétfői találkozón Nguyen Van Hieu, a DIFK-küldött­ség vezetője mindenekelőtt rámutatott: a vietnamiak kö­zötti jelenlegi ellentétek az agresszió következményei. Miután az agresszió véget ért, meg kell teremteni a nemze­ti egyetértést, meg kell szün­tetni a gyűlölködést, véget kell vetni a megtorló és megkülönböztető intézkedé­seknek. A saigoni kormány azonban még mindig rend­szeresen és súlyosan megsérti a párizsi megállapodás ren­delkezéseit, akadályozza a katonai vegyes bizottságok és a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság • működé­sét, továbbra is megtagadja a demokratikus Jogok gyakor­lását a dél-vietnami lakos­ságtól. Nguyen Van Hieu, majd felszólította a saigoni - kor­mányt: ne vesse alá többé Nguyen Van Hieu semmiféle nyomásnak a la­kosságot, engedje meg, hogy a menekültek visszatérhesse­nek szülőföldjükre, s tegye lehetővé, hogy a politikai szervezetek szabadon folytat­hassák tevékenységüket. (Folytatás a ~Z. oldalon) Új mozgalom a megyében Egy nap Ha lass agya rmn tért A Húszezer munkanapot Salgótarjánért mozgalom utón új mozgalom bontogatja szárnyait Balassagyarmaton. A tanácstagi jelölő gyűléseken egyre több szó esik a Magyar Kábel Művek balassagyarmati kábelgyára dolgozóinak kez­deményezéseiről, amelynek lé­nyege az, hogy a város szé­pítéséért, fejlesztéséért egyre többet tegyenek a választó- polgárok. A kábelesek fehívá- sukban így írnak: A Magyar Kábel Művek ba­lassagyarmati kábelgyárának gazdasági vezetése pártalap- szervezete, szakszervezeti és KISZ-bizottsága, valamint dolgozói elhatározták, hogy mozgalmat indítanak az 1973. évi tanácsválasztásök alkal­mából városunk- Balassagyar­mat fejlődésének elősegítésé­re. Meghirdetjük az Egy nap Balassagyarmatért mozgal­mat. mellyel gyárunk vala­mennyi dolgozója egy nyolc­órás műszakot hivatalos mun­kaidején kívül, társadalmi munkával ledolgozik, s mun­kája ellenértékét, illetve mun­kadíját a város fejlesztésére felajánlja, amelyet a kábel­gyár a mozgalomhoz csatla­kozó többi dolgozó felajánlá­sával együtt befizet a városi tanács költségvetésébe, illet­ve annak fejlesztési alapjára. Azok a dolgozók, akiknek társadalmi munkaórája bér­ben nem számfejthető, mű­szaki és adminisztratív állo­mányúak, azok úgy csatlakoz­nak a mozgalomhoz, hogy a tanács által megjelölt helyen nyolc óra társadalmi munkát fejtenek ki. Fehívással fordulunk a vá­ros valamennyi üzeméhez, in­tézményéhez, a város vala­mennyi lakosához, hogy csat­lakozzanak mozgalmunkhoz- s gyárunkhoz hasonlóan ajánl­janak fel egy napot, egy mű­szakot Balassagyarmatért. Máris úgy látszik, hogy a kábelesek felhívása megértés­re talált Balassagyarmaton. A tanácstagi választásokat meg- glőző jelölő gyűléseken egyre többen jelentik be csatlakozá­sukat. A hegesztő bibék —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom