Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)
1973-03-14 / 61. szám
f & vallafestf igaxgafő e vidék vtxefíatáséről ÜH ti vi leüss* élemért ir«*Vc o wiegnöuekedett bér kifizetése előtt A jó ivóvíz, jó egészség A GOT ARJA NI Kohászat: Üzemek fizikai dolgozói <: közeli napokban már konk- -otan is erezhetik annak a nagyarányú központi bérin- ézkedésnek hatását, amelyet a párt javaslatára a kormány március 1-vel léptet életbe A bér, amelynek a sorsa felett dönteni kellett, nem kis mennyiségű, hiszen a gyár esetében a kilencmillió forintot is meghaladja. A központi bérintézkedés a vállalatnál összesen 3183 fizikai állományú dolgozót és 82 művezetőt, illetve főművezetőt érintett. A gyár történetében legnagyobb és legigényesebb bér- fejlesztés igazságos érvényesítéséhez a dolgozók véleményét is kikérték, hiszen a döntés előtt minden üzemben megvitatták a bérfelosztás elveit, módszereit és mértékét ,i dolgozókkal, tgy alakult ki aztán, hogy az órabérek 50 .filléres emelésétől a két forint 70 filléres emelésig a differenciáltság sokfajta fokozata érvényesül majd az újonnan kialakított bérekben. Nem kevesen vannak, akik az egészséges differenciálásra való törekvés során két forint vagy efelett! órabérjavítást kaptak. Ezek közé tartozik Ispán Mihály, Nagy József, de mind a 27 fejszesajtoló. A hengerműi lágyítók általában két forint 10 filléres órabéremelést kaptak. A huzalműben Lavaj Ferenc rúdvashegyező kapta a legnagyobb emelést, 2,45 forintot. A karbantartó lakatosok közül Telek József, Galicza Já- . íos órabére két forinttal nőtt, de a legkiemelkedőbb béremelést az öntödében Lantos János és Stadler Ernő kapta; egyaránt 2,70—2,70 forintos ■ wabéremeléssel. Hozzávetőleges számítások szerint ez a két öntödei dolgozó esetében havonta 500 forinton felüli •többletet jelent a fizetésben. Igaz, még senki sem kapta kézhez a központi bérintézkedésekből származó fizetéstöbbletet, de a béremelések mértékének ismeretében megkérdeztük néhány érintett dolgozó véleményét az első emelt szintű bérfizetés küszöbén. Bánhegyesi Ottó elmondta, hogy 1,30 forintos órabérjavítást kapott, odahaza a félesége is, az édesapja is, az édesanyja is nagy örömmel fogadák a jó hírt. A több pénzből jobban lehet majd gazdálkodni. MOLNÁR István már a nyugdíj előtt áll és ezért különösen nagy elismeréssel nyilatkozik a nagyarányú béremelésről: „1,50 forintos órabérjavítást kaptam — mondotta. Nagyon jókor jött a pártnak és a kormánynak ez a gondoskodása, hiszen jelentősen növeli majd a nyugdíjalapomat is. Ahogy számolgattuk, ez havonta 300 forint többletet jelent nekem. Azt hiszem a gyárban a legrégibb műhelytitkár vagyok, s így gazdasági és közösségi munkám elismerését is látom a béremelésben.” Telek Lajos kapakovács társaival együtt 2,30 forintos órabéremelésben részesült. A beszélgetés során így nyilatkozott: „Bárki megpróbálhatja, nehéz mesterség a kapa- kovácsmunka. Annak azonban nagyon örülök, hogy ezt a vezetőink is tudják és megfelelőiképpen értékelik is. Eddig átlagban 3300 forintot kerestem, de március 1-től körülbelül 3800 forintra -emelkedik a havi jövedelmem. (Szabó Sándor főművezető alig hallhatóan közbesúgta, hogy ugyanennyi a keresete az üzemvezetőnek is.) Jólesik, hogy így gondolnak a munkásemberre. Nyolc óra alatt 290 darab szegedi kubikosásó lapnyújtásának munkáját végzem el. A régi norma szerint ezért 138,24 forintot kaptam. most ugyanezért a munkáért kereken 159 forintot Fogjuk rövidig a szót! A manapság eléggé gyakori tanácskozásoknak, értekezleteknek kétséget kizáróan megvan a maguk célja és haszna. Életünk demokratizmusának jó kifejezői ezek a megbeszélések. A kisebb, vagy nagyobb közösségek ilyen alkalmakkor újabb és újabb információhoz jutnak, elmondhatják észrevételeiket; kritikai megjegyzéseik és javaslataik beleszólást és egyben segítséget jelentenek. hogy kevesebb legyen a gond, jobb a munka, a munkahelyi légkör. Nem közhely, ha ismételten arra hivatkozunk, ami tulajdonképpen hosszú idők tapasztalata: a kollektív bölcsesség adta tanácsokat meg a legjobb, a legelismertebb vezetés sem nélkülözheti. Egy-egy értekezlet hasznosságát elsősorban a témája fémjelzi. Ha a téma időszerű, a mondanivaló nem elvont, a vita polémikus, s a szükséges következtetes. tanulság nem kizárólag egy kisebb csoport érdekeit szolgálja, hanem magasabb célokhoz is kötődik — akkor ezek az együttes tanácskozások meg is hozzák az eredményt. A téma időszerűsége és konkrétsága azonban a dolognak csak az egyik oldala Legalább ennyire fontos, hogy lehetőleg minél több ember kapjon módot véleményének aim áldására. Mit érnek azok a tanácskozások, amelyek bár három, négy órát, olykor többet is igénybe vesznek, az órák számánál alig valamivel többen kapnak szót? Miért? Mert akik — a jelentkezés sorrendjének megfelelően — lehetőséget kapnak a felszólalásra, túlságosan hosszú ideig beszélnek. A szószaporítás közben elsikkad a lényeg, elkalandoznak a témától, a hallgatóság türelmetlenné válik; az egyik rajzolgat, a másik a szomszédjával sustorog, a harmadik már-már szunyókál. Jó néhányan meg arra gondolnak: az ör- ! dögbe is, rám már biztosan nem kerül sor, hosszúra nyúlt ez az értekezlet, pedig egy fontos dolgot el akar-^ tam mondani... A felszólalások tartalmasságát sohasem az adja. hogy val aki hosszadéi másán beszél Amiről beszél és ahogyan vélekedik — ez a lényeg! Öt, tíz perc alatt sok I okos dolgot el lehet mondani. És sokkal érthetőbben, érdekfeszítöbben. A frappáns, átgondolt, lényegre törő beszéd nemcsak lebilincseli a hallgatóságot, hanem újabb és újabb gondolatok serkentője lehet, hevítheti az egészséges vitát. S nem utolsósorban — jól gazdál- j kodva a drága idővel — nem foszt meg másokat véleményük elmondásának lehetőségétől. ' Félreértés ne essék: senki sem vitatja a hosszadal- masan beszélők jó szándékát. A „sok beszédnek” ezernyi oka lehet. Például a kifejezőkészség hiánya éppúgy, mint mondjuk az öntetszelgés, vagy az, hogy a felszólaló úgy érzi, egy szuszra „mindent” el kell mondania. A sokféle okon sokféleképpen segíthetünk. Azon viszont, hogy a kisebb-nagyobb kollektívák tanácskozásain minél többen szót kaphassanak, csak egyféleképpen. Fogjuk rövidre a szót! Eleinte talán nehéz lesz. De csupán szokás kérdése az egész... | 1 Csata László kapok majd. Ez naponta 21 forint többletet jelent, egész hónapban pedig 504 forinttal emelkedik a fizetésem. Crj lakásom van és egy kétéves gyermekem. A lakást szeretnénk megfelelően bebútorozni. Ez a központi bérintézkedés lehetővé teszi, hogy kö- zelebbre hozzuk az új bútor megvásárlásának idejét. Jobb lesz a családnak, és persze majd igyekezni fogunk a termelést is megfelelő szintre emelni.” Bélán Zoltán szintén azok közé került, akinek nehéz és jó munkáját a kovácsológyár vezetői 2,30 forintos órabéremeléssel becsülték meg. Belén Zoltán Karancskesziben lakik, feleségén kívül egy 17 éves leánya és egy 11 éves fia van. Felesége szintén a gyárban dolgozik. Ö a fémbevonó dolgozói között részesül a béremelésben. A 17 éves Katalin leánya a BRG- nél a rádióalkatrészek beépítésénél most sajátítja el a szükséges szakmai ismereteket. A család mindhárom dolgozója részesül a központi béremelésben. így együtt a summa még nagyobb. Persze, a családfő, Bélán Zoltán kovácsimunkája minősült a családi keretek között is a legfigyelemreméltóbbnak. A családfő 500 forintos többletkeresetét jól egészíti majd ki a feleség és a Kati leány többletjövedelme is. Jól jön a pénz, hiszen egy 17 éves lánynak már nagyobb igényei vannak, s a ruházkodáson kívül most már ráterelődik a gondolat a maholnap „eladólány” bútorigényére is. A PÄRT és a kormány gondoskodása új lehetőségeket nyitott meg a munkáscsaládok mindennapi életében és előremutató terveiben. A munkásosztály helyzetét figyelmesen mérlegelő kormányzat elképzelései ezúttal ismét jótékonyan találkoztak a szorgalmával és törekvései vei figyelmet érdemlő kétke zi munkások érdekeivel. Orosz Béla Az ivóvízellátás mindig gondot okozott Nój?rad megyében. Kevés az embe i fogyasztásra alkalmas vízforrás. Az ásott kutak többségének vize fertőzött Érthető, ha a megye vezetői nagv erőfeszítéseket tettek annak érdekében. hogy a lakosság egészséges. fogyasztásra alkalmas ivóvízhez jusson. Sok millió forintra lenne szükség a megnyugtató megoldáshoz, mert a települések nyolcvanegy százaléka ásott kutakkal rendelkezik. Az iható vizű közkutak harmincezer ember ellátását biztosítják csupán. A lakosság negyvennégy százaléka még ma is gyenge minőségű ásott kutak vizének fogyasztására kényszerül. Erről a közegészségügyi és termelési szempontból is nagy-nagy jelentőségű problémáról beszélgettünk Pálfalvai Kálmánnal, a Nóg- rád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatójával. KÉRDÉS: Az elmúlt tíz esztendőben milyen változás történt a lakosság, az ipar és a közületek vízellátásában? VÁLASZ: Tíz esztendővel ezelőtt négy település vízellátásáról gondoskodott vállalatunk. Az ivóvízhálózat 36.8 kilométer volt, Egv esztendő alatt 1 millió 140 ezer köbméter vizet termeltünk. ,Az elmúlt évben harmincegy települést láttunk el jó ivóvízzel, a hálózat- hossza 269,3 kilométer, amelyen 5 millió 315 ezer köbméter vizet szállítunk a fogyasztók részére — A fejlődés nagy. de még mindig sok e téren a tennivaló. A lakosságnak 31,6 százalékát látjuk el közműves ivóvízzel, az ország s 55 szá- zázalékkal szemben.A megyei tanács 1971 második felében tárgyalt a lakosság vízellátásáról. Jóváhagyta a távlati fejlesztési tervet az ivóvízellátás megjavítására és a szennyvízcsatorna-hálózat bővítésére. Ezek szerint 1985-ig a lemaradást pótoljuk, sőt. felzárkózunk az akkorra várható 85 százalékos országos szinthez. KÉRDÉS’ Hogyan ítéli meg a falusi ivóvízellátás alakulását? VÁLASZ: Közismert, hogy a falvakban sok a tennivalónk Az idősebb nemzedék ragaszkodik az udvari ásott kúthoz. Ez a ragaszkodás kihatással van az ivóvíztársulások megalakulására, amelyek viszont szükségesek a jelenlegi helyzet megváltoztatásához. Ettől eltekintve a negyedik ötéves terven tizenkét ivóvíz- és csatornamű-társulat megalakítására számíthatunk. Ahol ez megtörtént, mint például Kisterenyén, Nőtincsen, a törpe vízmű építése befejezés előtt áll. Szirákon elkészültek a kiviteli tervek, az építés befejezését a jövő évre tervezzük. Víztársulat alakítására tárgyalások folynak Bercelen. Bujákon. Kálién, Palotáson. Cereden. Dejtár, Patak, Dré- gelypalánk. Rétság. Romhány és Bánk ellátására törpe vízmüvet tervezünk. Ilyen, úgynevezett térségi törpe vízmű építését tervezzük Érsekvad* kert és Nagyoroszi ellátására is Minden azon múlik, hogy a lakosság megalakítja-e az ivóvíztársulást. A népesebb településeink vízellátását megítélésem szerint megoldottuk. Nagybátony- ban például az elmúlt évben nem volt vízhiány. Innen látjuk el Kányást, Szorospatakot. sőt, segítséget nyújtunk Kisterenyének és Salgótarjánnak is. A hálózat hossza 34,6 kilométer, amelyen egy nap alatt 3061 köbméter vizet szállítunk. Pásztó vízhálózata 13,2 kilométer. A kutak napi teljesítménye 700 köbméter. Itt egyre emelkedik a bekötések száma. Az idén. ha nagyobb szárazság lesz. vízellátási zavarral is számolnunk kell Egy „új” üzemi 150 köbméter úiap kapacitású kúttá! igyekszünk a hiányt pótolni és az ellátást minimálisra csökkenteni. Széesényben az utóbbi években vízhiány nem volt. A kutak vízhozama dúsítással napi 624 köbméter, a vezeték hossza 23,3 kilométer és ötvenegy közkifolyóval rendelkezik. Az idén további fejlesztést határoztunk el a nagyközségben. Üj medencét, gépházat, vízkivétel! művet, klórozóhelyiséget, öltözőt és szociális helyiséget építünk 1,5 millió forint értékben. Kisterenyéz a község vízellátásának második ütemét készítjük elő. Itt sok gondot okoz a KÖVÍZIG által épített első ütem kivitelezése, mely sok kívánnivalót hagy maga után. Sok volt a csőtörés, melyet vízhiány követett. A vízellátást Nagybátony- ból biztosítjuk A lakosság az ellátásra nem panaszkodott Mátranovák okozott nagyobb gondot vállalatunknak. Az ellátásban nagy szerepet játszó egyik kutat —. mert vizében magas nitráttartalmat fedeztünk fel — ki kellett kapcsolni a vízellátásból. Ez napi 100 köbméter vízkiesést leien- tett. Jelenleg két mélyfúrású kutat készítünk az ellátás biztosítására. KÉRDÉS: Melyek az idei legfontosabb feladatok? VÁLASZ: Az elmúlt évi termelési értékünk 48 millió 775 forint lett. 4,7 százalékkal kevesebb a tervezettnél. Aa Ivóvízellátást azonban 5,6 százalékkal túlteljesítettük. Ez aa új fogyasztók bekapcsolásának az eredménye. A lemaradást a szárazság Idézte elő Vállalatunk legfőbb feladatának tekinti a rendelkezésre álló eszközök kihasználásával, a munka jobb megszervezésével, a feladataink maradéktalan megoldását. Legfőbb kötelességünk a lakosság, az ipar es közületek közműves vízellátásának biztosítása. Ha a lakosság belép a Víztársulások“ ba, meggyorsíthatjuk a községek jó ivóvizének biztosítását. Ez a vállalatunknak, de a fogyasztóknak is egyaránt érdeke. Bobál Gyula Tízéves a kisterén)’ ei népténcegyüttes A Salgótarján! József Attila Művelődési Központ február hónapban a megye neves amatőr művészeti csoportjainak tájolását szervezte meg Nógrád falvaiban. A fennállásának 10 éves évfordulóját ünneplő kisterenvei néptáncosok Mátramindszen- ten léptek fel megérdemelt, nagy sikerrel. Az együttes a helvi ÁFÉSZ- kirendeltség támogatásával a kisterenyei gimnázium diákjaiból alakult 1963-ban. A csoportra büszkék a községbeliek. Érthető. hisz’ az együttes megalakulása óta számos országos sőt. nemzetközi sikert ért el. Többek között pedagógiai, koreográfiái nagydíjjal, s Gyöngyös város díjával is dicsekedhetnek. Az egri diáknapokon egymás után három alkalommal nyertek aranyérmet. Legnagyobb sikerüket az elmúlt évben aratták: augusztusban a SZÖVOSZ Keszthelyen megrendezett országos nács a zenekar anyagi költségeit magára vállalta. A probléma pillanatnyilag az, hogy még nem találtunk megfelelő zenekart. A keresésben segít a salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ isi Reméljük, sikerrel. Az együttes rendszeres és megfelelő támogatást kap minden oldalról, valamennyi illetékes szervtől, intézménytől. Megérdemli. Mert a gondoskodást szorgalmas, becsületes munkával hálálják meg. Már most nagyon komolyan készülnek a nyári minősítő versenyre, amelyen az új rendelet értelmében minden nyilvánosan fellépni szándékozó együttesnek át kell esni. A táncosok és vezetőjük hangulata derűs, bíznak magukban. Eredményeiket Ismerve bízunk bennük iog- gal — mi is. S, I* , fesztiválján a hagvománvőr- zésl nagydijat, szeptemberben Zakopánéban az V. hegyvidéki néptáncfesztiválon, 12 nemzet táncosainak versenyén , a második helyezést és Krakkó város különdíját szerezték meg. a néphagyomápv színes -és hiteles ápolásáért. A krakkói tévé 30 perces műsort készített velük, s újabb felvételre hívta meg őket. Az együttes novemberben nyerte el az országosan legnagyobb elismerést jelentő Kiváló Együttes címet. Almási Ferencné. a néptánccsoport alapítója és vezetője testnevelő tanár. Az együttes munkájáról beszél: — Elsősorban nógrádi és észak-magyarországi táncokat mutatunk be. Repertoárunk 80 százaléka ilyenekből áll. Rajtuk kívül megtanulják az ország jellegzetes vidékeinek, például Kalocsa környékének és a baráti népeknek táncait is. A jelenlegi legtöbb sikert elért együttes java részben négy éve dolgozik együtt. Harmíncketten vannak, de az elsősökből képezik az utánpótlást. Almásiné elégedett gyerekeivel: — Nagyon fegyelmezetten dolgoznak. mert szeretnek táncolni. Bennük van a nógrádi palóc temperamentum. Elég csak egy kis hangulatot csinálnom, máris vidáman ropják a táncot. A kisterenyei ÁFÉSZ elnöke. Katona Vince 10 évvel ezelőtt egyik elszánt szorgalmazója volt a táncegyüttes megalakításának. Azóta is minden lehetséges anyagi támogatást megad nekik. Nem lehet panasz a szövetkezet dolgozóira sem. Időszakonként rendszeresen eljárnak az együttes próbáira, s ilyenkor nem jönnek üres kézzel. Mindig hoznak valamiféle ajándékot. — Országos vagy nemzetközi versenyekre — mondja elégedetten a tánccsoport vezetője — Leffner Mihályné, a MÉSZÖV műnk' *ársa rendszeresen elkísér bennünket. Meglátogatja próbáinkat, tanácsokat ad. segít, intézkedik. Piriké népiről szeretettel beszélnek a táncosok Is. Legutóbb a lányok agyontáncoít cipőjét cseréltette ki újakra. Mátramindszenten húzták először a lábaikra. Nagy segítséget kapnak a gimnázium vezetőségétől is, amely belátta, milyen fon* tos munkát végez az együttes a népi hagyományok ápolásában. De csonka lenne a kép. ha nem szólnánk a ne" hézségekről. — Egyik komoly problémánk a fiútáncosok utánpótlásának biztosítása — mondja Almásiné. — A gimnáziumban kevés a fiú. a válogatás csaknem lehetetlen. Rendszeres foglalkozással, ha nehezen is, de még mindig sikerült megfelelő szinten fiútáncosokat kinevelni. Sajnos. nem oldódott meg a kísérőzenekar problémája sem. Ez nem anyagi kérdés ma már. hisz’ a nagyközségi ta\
