Nógrád. 1973. február (29. évfolyam. 26-49. szám)

1973-02-11 / 35. szám

“TH Katasztrófák a tengeren Ebben az évszázadban leb. 220-ra tehető az olyan tenger­alattjáró-katasztrófáknak a száma, amelyek során a hajók nem háborús cselekmények következtében süllyedtek el. A szomorú eseteket sorolhat­nánk az első világháború előt­ti időktől napjainkig, az atom-tengeralattjárók korsza­káig. A hatvanas évtizedben is folytatódott a szerencsét­lenségsorozat. 1969. elején csaknem egy napon tűnt el a hullámsírban a Minerve francia és a Dakar izraeli tengeralattjáró. A balesetek okait ma is csak találgatják. Nem derült fény, illetve hall­gatásba burkolóztak az 1970- ben a Földközi-tengeren el­süllyedt 700 tonnás Euridice balesetével kapcsolatban 6em. A mai hajók közül egyetlen egy sem sebezhető oly mér­tékben, mint a tengeralattjá­ró, amely, ha műszaki hiba, ütközés vagy egyéb behatás következtében a tenger fene­kére kerül, személyzetének igen kevés esélye van a meg­menekülésre, nagyobb mély­ségben pedig ez az esély gyakorlatban a nullára csök­ken. A második világháború után az angol admiralitás tisztje, Keene korvettkapi- tány tanulmányt tett közzé, amelyben 32 nem háborús tengeralattjáró-balesetet ana­lizált. A jelentés szerint a szerencsétlenül járt tengeré­szek 84 százaléka halt meg fulladás következtében, mi­előtt elhagyta volna a bajba jutott naszádot, 10 százalék pedig a felszállás közben és a felszínen vesztette életét és mindössze 6 százalék volt a megmenekültek száma. Hozzá kell fűzni, hogy az említett tengeralattjárók egyike sem süllyedt el 150 méternél na­gyobb vízmélységben. A szakkörök előtt .ma már világos, hogy a tengeralattjá­ró-mentésnél az egyéni men­tőkészülékek ideje lejárt, il­letve ezek csak másodlagos szerepet tölthetnek be a ki­sebb mélységben (150—200 méter) történt baleseteknél. Napjainkban, az a tóm-ten­ger ialattjarók korszakában a több száz méter merülési mélységű naszádok bajba ju­tott legénységének mentése igen nehéz, pillanatnyilag le­hetetlen feladat. Ugyanakkor a jövőben számolni kell nem­csak a katonai, de a különbö­ző rendeltetésű (óceánkutató, munka-tengeralattjáró stb.), tehát polgári mélyvízi jármű­vek esetleges mentésével is. Ezek a járművek nemcsak a kontinentális talapzat sekélv vizű területén végzik merülé­seiket, hanem a nagyobb mélységű, nyílt óceáni szaka­szokon is. A korszerű mentő-tenger­alattjárók kifejlesztését az amerikaiak a hatvanas évek elején kezdték meg. Ezt a munkát a Tresher atom-ten­geralattjáró szerencsétlensé­ge gyorsította meg. 1970. ja­nuár 24-én bocsátották vízre az első mentő-tengeralattjárót a DSRVT-t. (Deep Submer­gence Search Vehicle.) A 40 órás merülésre képes tenger­alattjáró 6000 méter mélysé­gig akcióképes.- Alakja a ha­gyományostól eltér, mert egy mentőgörobrészből és egy na­vigációs részből kombinálták össze. A 25 tonnás mentőjár­mű víz alatti sebessége 5 csomó, személyzete 3 fő. A mentő-tengeralattjárót fel­színi katamarán vagy más rendszerű anyahajó viszi a szerencsétlenség színhelyének közelébe. A mentőgömbrész­be 10—12 ember fér be. A gömbrész zsilipje illeszkedik a bajba jutott tengeralattjáró kijárataira. A szerencsétlenül járt személyzetet a DSRV több fordulóval hozza majd a felszínre. Ebben az évtizedben még 6 db ilyen típusú mentő­tengeralattjáró készül el. Hasonló úton járnak a franciák is a tengeralattjáró- mentés fejlesztésében. A Tri­ton—Griffon rendszer a ter­vek szerint a hetvenes évek első felében lesz készen. A Triton mentőanyahajót spe­ciális műszerekkel, radarok­kal. szón árokkal, mélytengeri szondákkal látják el. Mentés­re egyrészt Galeazzo-rendsze- rű mentőharangot használ, másrészt az anyahajé egy Griffon nevű zseb-tengeralatt­járót is hordoz fedélzetén. Ezt különböző víz alatti munkák­nál kutatásra is fel lehet használni, de víz alatti men­tés számára is szóba jön a jövőben. A szakértők remélik, hogy végre az évtizedek után a tengeralattjáró-mentést a het­venes évtizedekben kielégí­tően megoldják. H. M, gigantikus mágneses gömb Sok évtizede tanulmányoz­zák a kutatók a Föld mágne­ses mezejét. Mágneses térké­pek nélkül ma már elképzel­hetetlen a hajózás, a repü­lés, a tereptan. A Föld mág­neses adataira szükségük van a rádiósoknak és a legkülön­bözőbb más foglalkozásúak- nak. Tizenhat éve annak, hogy a Szovjetunióban felbocsátották a Föld első mesterséges hold­ját. Ez alatt az idő alatt az űrkutatás elképesztő gyorsa­sággal fejlődött, és alapvető felfedezéseket hozott. A szputnyikokról és rakétákról végrehajtott mágneses méré­sek megerősítették annak az elméleti következtetéseknek a helyességét, . miszerint az egész mágneses mező a Föld belsejében „születik”, vagyis a Föld egy gigantikus, mág­neses gömb.* A magnetológusok (mágnes- ségkutatók) előtt ismert a Föld mágnesszférájának struktúrája, más szóval azé a térségé, amelyben bolygónk mágneses mezeje működik. Kiderült, hogy a magnetosz- féra 100—150 kilométerre ter­jed, és a bolyó északi olda­lán kinyúló „farka” vagy „uszálya” van. Ennek követ­keztében érthetőbb lett a mágneses viharok és egyéb Jelenségek természete. Ezek tanulmányozására a Szovjetunióban és az USA- ban speciális „mágnesszput- nyikokat” lőttek fel. amelyek bolygónkról nagy pontosságú es gyors mágneses fényképe­ket készítettek 300—500 kilo­méteres. vagy ennél is na­gyobb magasságokban. Már az első szputnyikok egyikén magnetométert (mág- nességmérőt) helyeztek el. A magnetométert a szputnyik- ból kinyúló karra szerelték, hogy ezzel is csökkentsék a mesterséges égitesten elhelye­zett mágneses tömegek haté­Vizsgálatok ibolyántúli fénnyel A látható fény „tartomá­nyán” kívül eső ibolyántúli sugarakról viszonylag keveset tud az átlagember, legfeljebb azt, hogy a Nap által kibocsá­tott elektromágneses sugár­zás igen gazdag ultraibolya- sugarakban (tulajdonképpen ez barnítja le a napozók, strandolok bőrét), és talán még annyit, hogy bizonyos hullámhosszúságú ibolyántúli sugarak baktériumölő hatá­súak. A tudományos világ termé­szetesen sokkal jobban ismeri az ultraibolya fény tulajdon­ságait, ki is használja azokat különleges céljai érdekében. A képen látható fényforrás számukra készült, az anyag vékony réteg kromatográfiás mikromeghatározásával fog­lalkozók részére, a gyógyá­szati kutatók munkájának megkönnyítésére, a krimino­lógusok bűnfelderítő felada­taihoz. De alkalmas minőség- ellenőrzésre (pl. tej- és tej­termékvizsgálatra), láthatat­lan jelölések felderítésére és orvosa diagnózisokhoz is. A lámpa két, egymástól függetlenül is bekapcsolható 305 mm-es fénycsövet tartal­maz, amelyek 3660, illetve 2557 Angtröm hullámhosszú ságú ultraibolya sugarakat bocsátanak ki. A különleges fényforrással dolgozókat jól takaró lámpatest védi a szem­re káros sugaraktól. sát. Ez a szputnyik sok százezer kilométert tett meg. Félveze- tőjű magnetométerének há­rom impulzátora (mérőfej) kö­zül az egyik a geomágneses mező feszültségének nagysá­gát mérte, a másik kettő pe­dig a szputnyiknak a Föld mágneses erővonalaihoz vi­szonyított tájolási méréseit rögzítette. A mágneses mező­ről szerzett információt tele- metrikus csatornán továbbí­totta. A mágneses szputnyi­kok leghasznosabb munkapá­lyáinak a poláris pályák bi­zonyultak, mivel ezek szinte teljes egészében átkarolják a földgolyót. A Föld forgásten­gelye felé hajló pályák csu­pán bolygónk egy részét fog­ják át. A szputnyikok segít­ségével sikerült ismereteket szerezni a Föld körüli térség tulajdonságairól is. A „földi” geofizikusok mun­kája és a szputnyikok segít­ségével végzett mágneses mezőkutatás együttesen jelen­tősen hozzájárul a magneto- lógiai tudomány fejlődéséhez. T. IH. Vadászat Üj módszert találtak az Egyesült Államokban a met nekülő közlekedési szabály­sértők elfogására: az üldöző rendőrautó motorházának egy nyílásán át kis ágyúból fes­téket lőnek az üldözött autó­Félévszázados az AEROFLOT A szovjet polgári légiflotta b fiszkesége, a seuperszónikiu TU—144-eo A Szovjetunióban a közle­kedés egyik leggyorsabban fejlődő ága a repülés. Ötven évvel ezelőtt, 1923. február 9-én alakították meg az ál­landó légi közlekedési taná­csot, s ezzel a nappal kezdő­dött az AEROFLOT króniká­ja. A légijáratok ma három és fél ezer szovjet várost és települést kötnek össze, és a gépek a legutóbbi két év alatt 160 millió utast szállítottak. Hihetetlenül rövid idő alatt kialakították a légi közleke­dés tudományos és termelő bázisát, létrejöttek a tervező- irodák, amelyek élén olyan kiválóságok álltak és állnak, mint Andrej Tupoliev, Alek- szandr Jákovlev, Szergej' ÍI­I jusin, Nyikolaj PoHkarpov, Mihail Mii és tanítványaik. Az AEROFLOT 1935-től kizá­rólag szovjet gyártmányú gépekkel üzemel. A belföldi utasszállítás és teherforgalom mellett nagy nemzetközi for­galmat bonyolít le. A belföldi járatok teljes hossza eléri a 800 ezer kilométert, a nem­zetközié pedig meghaladja a 235 000 kilométert. Az első külföldi járat 1922-ben indult Moszkva és Berlin között, ma 63 ország repülőterein landol­nak a jól ismert TU, IL, AN, JAK márkájú gépek. Az AEROFLOT harminc gazdasági " feladatot is ellát, 'favaly például a mezőgazda- kiszolgáló gépékről több mint 85 millió hektárt művel­tek, több mint 700 millió hek­tár erdőt óvtak. 200 mentőál­lomásról szálltak fel, hogy gyors orvosi segítséget bizto­sítsanak a rászorulóknak. S akkor még nem szóltunk azokról a jelentős szállítások­ról, amelyek nehezen megkö­zelíthető körzetekben segítik: elő a hatalmas méretű épít­kezések folyamatos munkáját. A jubileumi évben az AERO- FLOT-ra nagy feladatok vár­nak: 90 millió utast és körül­belül 2,2 millió tonna árut kell eljuttatniok rendeltetési helyükre. Ehhez nyújt segítsé­get az automatizálás és • számítástechnika alkalmazása is, ': Fii mért ékelő automata Kombáfnok a világ minden tájára Ha végigjárnánk azokat az országokat, ahova a rosz- tovi ipari üzemek termékei­ket exportálják, akkor min­den bizonnyal Föld körüli utazáson kellene részt ven­nünk, megfordulnánk Euró­pa, Ázsia, Afrika és Ameri­ka számos országában. Csak a legjelentősebb szov­jet kombájngyártó üzem, a Rosztszelmas a világ 18 or­szágába exportálja önjáró kombájnjait. A rosztovi me­zőgazdasági gépgyártó üze­mek pedig 24 országba szál­lítják termékeiket. A gépek minősége évről évre javul, a „sztyeppel ha­jók” alkotói most a Niva és a Kolosz típusú, nagy telje­sítményű, az eddiginél hosz- szabb élettartamú és magas termelékenységű kombáj­nok gyártását készítik elő. A rosztovi üzemek néhány termékét, így a vegyipari üzemek és a gépgyárak gyártmányait különösen szí­vesen vásárolják a világ számos országában. A világ minden tájára exportálja termékeit a vil­lamos műszereket gyártó elektroinsztrument gyér. festékkel ra. Ez olyan feltűnő — és csak speciális vegyszerrel tá­volítható el —, hogy a követ­kező rendőrautó mindenkép­pen észreveszi, s elkapja a vezetőt. Légi felvételek, biológiai, fi­zikai és kriminalisztikai vizs­gálatok eredményeinek kiér­tékelésére szovjet kutatók filmadat-feldolgozó automatát szerkesztettek. Az automata nagymértékben csökkenti a nem egyszer több kilométer­nyi hosszú filmszalagra rögzí­tett információk feldolgozá­sának időtartamát. A hukleáris fizikai kísérle­tek, a korszerű részecskegyor­sítókkal végzett kutatások so­rán filmfelvételeken rögzítik a gyorsabb-lassúbb lefolyású eseményeket. E felvételekéi azután lépésről lépésre (kort káról kockára) ki kell érté» kelni. Korábban ez a munka hónapokig is eltartott. Az au­tomatának mindössze négy másodpercre vein szüksége egy filmkocka információ- anyagának a kiértékeléséhez; Egy fénynyaláb pásztázza vé­gig villámgyorsan a filmkoc­ka felületét, még a 40 mikro­méter távolságra levő infor­mációs pontokat-vonalakat is megkülönböztetve egymástól, számítógépes segédlettel. NÖGRAD — 1973. február 11„ »asárnap II

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom