Nógrád. 1973. február (29. évfolyam. 26-49. szám)
1973-02-08 / 32. szám
Téli vásár jelentős engedményekkel Szigorítják az árellenőrzést állami juttatás SZÍNHELY: Salgótarján, Centrum Áruház. Sok a vásárló, de nincs zsúfoltság. Nézik, válogatják a fehérneműt, két ismerős szövetet vásárolt, de azért még ők is szétnéznek és közben érdekes beszélgetés tanúi lehetünk. — Harminc százalékkal olcsóbban adnák ezt a szövetet? — Nézd, rajta a régi jelzés és az új ár is. Méterenként majdnem száz forinttal lett most olcsóbb, egy öltönynél ez háromszáz forintot jelent. — Szép és jó anyag. — Azért vettem meg. Már január elején is nézegettem, de akkor nem volt pénzem. Most jól jártam. — Ki tudja, hogyan csinálják? Később nem lesz-e mindez a januárinál is drágább? A vélemények megoszlottak, miközben többen is bekapcsolódtak a beszélgetésbe. Menynyi lehet az összes árengedmény? Erre a kérdésre a Centrum Áruház főkönyvelőjétől kértem választ. Naponta pontos kimutatást vezetnek, hogy árufajtánként mennyit adtak el, mennyi ennek eredeti értéke, mennyit árultak csökkentett áron. Az adatokból kitűnik, hogy január 29-től február 5-ig a Centrum Áruház 725 ezer forint engedményt adott a lakosságnak. Háromnegyed millió forintos árleszállítás egyetlen áruházban, Mennyi lehet a többiben, a megyében összesen, a Corvinban és az ország üzleteiben összesen? Olcsóbban adják a fehérneműt, a téli konfekciós árut, selyem-, kötöttárut, szövetet. Meggyőződésem, hogy az időszakos árleszállításoknak nem tulajdonítunk fontosságának megfelelő jelentőséget, megszoktuk, immár természetesnek vesszük. AZ ARUHÁZ forgatagában nem tudtunk szót ejteni arról az aggodalomról, hogy netán a kereskedelem tetszése szerint emelheti majd az árakat. Nem, erről szó sincs. A Könnyűipari Minisztérium szigorítja az árellenőrzést. — Lehetséges, hogy itthon szigorítják az árellenőrzést, de a textil-, ruházati és a cipőipar alapanyagainak nagyobb részét külföldről vásároljuk, főleg tőkésimportból szerezzük be. A vásárlót az érdekli, hogy pénzéért tartós, jó, divatos és amellett olcsó árut kapjon — érveltek az áruházban. Valóban, a világpiaci előrejelzések szerint az idén a gyapjú, a nyers marhabőr és a műselyem ára jelentősen emelkedik, tehát az ebből készült termékek ára nálunk is drágulnak. De a világpiaci árak emelkedésének ellensúlyozására állami költségvetésünk mintegy 1,5 milliárd forint juttatást ad, ezen felül csökkentették a forgalmi adót. Tehát hazánkban állami intézkedésekkel védik a lakosság, a bérből és fizetésből élők érdekeit. A könnyűipari termékek választéka gyorsan cserélődik. Mi tagadás, a múltban előfordult, hogy egy-egy új termék árát az ipar vagy a kereskedelem indokolatlanul emelte. Szigorítják az ellenőrzést, az illetékes szervek idejében közbeszólnak, az állami intézkedések sikerére példákat lehet idézni. A harisnyagyár, a győri pamutszövő és műbőrgyár nem emelheti az árakat, mert a világpiaci nyersanyag árának emelkedését az állami költségvetésből fedezik. Az illetékes szervek különösen a gyermekruházati, valamint a munkások és kiskeresetűek által vásárolt áruk árát ellenőrzik, a szabálytalanságokat fokozottabban büntetik. VAJON CSAK az állami intézkedésekre számíthatunk? Nem! A fogyasztói árakat alapvetően a munkapadoknál, üzemi termelés közben döntik el. Mennyi anyagot és munkaerőt fordítanak hasznosan a termelésre és mi megy tönkre, milyen az üzemi fegyelem, milyen az üzem- és a munkaszervezés, nagyrészt ettől függ az önköltség és alapvetően ez határozza meg a fogyasztói árat. Aki az üzemben termel, az az áruházban vásárló. Nem lehet elválasztani a termelő és a fogyasztó érdekeit. Ahogyan ma dolgozunk, holnap úgy élünk. F. L. Készül a szép ruha — fodor A bányai veszélyforrásokkal foglalkoztak Az országos Magyar Bányászati-Kohászati Egyesület salgótarjáni bányászati csoportja legutóbb klubfoglalkozást tartott. Cserjés; Miklós, a nógrádi szénbányák biztonságtechnikai főmérnöke tartott igen színvonalas előadást a mintegy félszáz szakember számára. A gáz-, tűz- és porvédelem aktuális problémáival foglalkozott. Beszélt a nógrádi szénmedencében megtalálható veszélyforrásokról, az ellenük való védekezés eddig kialakult módszereiről, a témával kapcsolatos újabb előírásokról. Beszámolt arról is, hogy a tudományos intézményekkel kialakult vállalati kapcsolat milyen eredményekkel járt már eddig. Az előadást követő vita után az OMBKE helyi csoportja a közeljövőben megteendő intézkedésekre ajánlással élt a vállalat vezetőségénél. A következő klubfoglalkozást február közepén tartják, amikor a Bányászati Kutató Intézet közreműködésével Ká- nyáson az idén bevezetésre kerülő gumiszalagos személyes teherszállítás automatizálásával kapcsolatos problémákat vitatják meg. Megkapták az igazolványt Még tavaly, a községi MHSZ- lövészklub irányításával a helyi általános iskolában lövészszakkör alakult Rimócon. Az MHSZ Kovács György tanárt bízta meg a szakkör irányításával. Nemrégiben nagy öröm érte a diákokat. Ünnepélyesen megkapták a lövészszakköri igazolványukat. Gon- da Bertalan községi MHSZ- titkár ismertette a pajtásokkal a szakkör jelentőségét, ugyanakkor az MHSZ munkájáról is szólt. Az igazolványok kiosztásakor jelen voltak a községi tanácsadó testület tagjai, az iskola vezetői is. Nőit az árbevétel A hollókői Petőfi Termelőszövetkezet a múlt évben a tervezett 11 millió 700 ezer forintos árbevételi tervét 13 millió 572 ezer forintra teljesítette. Az alaptevékenységből — növénytermesztés, állattenyésztés, erdő, mezőgazda- sági szolgáltatás — egymillió 384 ezer forint többlethez jutottak. Az alaptevékenységen kívüli munkálatokból a többletbevétel meghaladja a 400 ezer forintot. Az elért eredmény lehetővé tette, hogy egy tízórás munkanapra az átlagkereset az 1971. évi 88 forint 90 fillérről, a múlt évben 97 forint 60 fillérre növekedjék. Érdekességként még csak annyit, hogy 11 évvel ezelőtt még csak 11 forint 70 fillér volt az egy munkanapra eső átlagkereset. Kazár) tanulságok Tenniük kell a javulásért Szegény termelőszövetkezet — jómódú tagság A kazári termelőszövetkezet veszteségesen zárta az elmúlt gazdasági évet. A zárszámadó közgyűlésen — amelyet kü- lön-külön tartottak a gazdaságot alkotó vizslási, mátra- szelei, kazári üzemegységek — a veszteség miatt különösebb elkeseredés nem volt tapasztalható. A vezetőséggel már korábban szembenálló egyes csoportok próbálták kihasználni a helyzetet és a hiányos irányítás miatt erkölcsileg meggyengült tsz-vezetés- nek még egy utolsó döfést adni. A vezetés hibája Ilyen felszólalásnak ítélheti az ember az idősebb és a fiatalabb Szabó b. Péterék állás- foglalását, a kazári üzemegység közgyűlésén. Talán éppen azért, mert régi, rokoni ellentétből származó haraggal telítődött a két beszéd, mások nem vállalkoztak a tsz-vezetés alaposabb számonkérésére. A fiatal, alvidékről a tsz-hez szegődött Gönczi Zoltán igyekezett kibontani, micsoda ellentéteket okozott az emberek körében a vezetés hibája, az anyagi érdekeltség helyes alkalmazásának úgyszólván teljes mellőzése. Ehhez viszont a tagok közül kevesen szólhattak volna igenlően, ugyanis ennek legtöbben előnyét érezték. Arról van szó: amíg a kazári termelőszövetkezetben veszteségesen gazdálkodtak, addig a tagok jövedelme szembetűnően emelkedett. Igen találó erre a termelő- szövetkezetre az idei közgyűlésen egy jelenlevő vendég megjegyzése. „Egy igen szegény, csődbe jutott termelő- szövetkezet és egy igen jómódú tagság zárszámadó közgyűlésére került sor február 2-án Kazáron, Vizsláson, Mát- raszelén.” Ez azt is megmagyarázza, hogy a veszteség miatt sem a vezetők, sem a tagok nem nagyon keseregtek. Köztudott lett az is, hogy a közgyűlést követő napokon megérkezik a szanálási bizottság felmérni a helyzetet, javaslatot tesz az anyagi támogatásra és akkor folytatódik az élet. Ez törvényes folyamat, megvalósulása a munkásosztály segítségnyújtásának a bajba jutott testvéri, paraszti osztálynak. Csupán ott sántít a dolog, hogy a gazdájától elhanyagolt, veszteséges üzemről van szó, méghozzá olyan következménnyel, hogy a gazda jelenleg nem érzi különösebben a veszteséget. Magyarul mondva: a gazda tartja a markát, miközben az esztendőben igencsak megkímélte azt a munkától. A tagok a felelősek Remélhető a kazári tsz tagjai megértik, hogy a valamikor jó hírű gazdaságuk idei 5,5 millió forint értékű veszteségéért senki más, csupán az első számú tulajdonosok, a ta* gok felelősek. A nagy veszteséget kizárólag az időjárással indokolni nem lehet. A kedvezőtlen földrajzi viszonyokkal sem. Tudomásul kell venni a múlt évi csapadékos időjárást. Azt is, hogy a hegyvidéki gazdálkodás a munkának, kiadásnak többszörösét követeli a síkvidékinél. De számok bizonyítják — amelyekkel nem tanácsos vitatkozni —, hogy ebben a tsz- ben néhány esztendő óta évről évre zuhanásszerűen esett a termelési érték, amely a múlt évben tetőzött. Minden üzemág veszteségesen dolgozott. A vezetőség beszámolója nem hallgatta el, hogy az időjárás mellett milyen szerepet játszottak ebben az emberek. Érdemes ebből néhány példát felidézni, A szakemberek megfelelő képzettséggel rendelkeznek, a tsz- ből élnek, méghozzá jól, mégis közömbösen nézték, hogyan megy kárba a drága takarmány, mert ahányan voltak, annyiféle utasításokat adtak. Nem vezették a munkalapokat. A nyári betakarítás idején órákon keresztül állt a munka, mert az emberek arról vitatkoztak, hogy kit, mennyi pénz illet meg. Az eső tett pontot a vitára. Elmosta a termést. Nem végezték el a növény- védelmet. A burgonyát az utolsó kilóig meg kellett semmisíteni, a túlzott vegyszertartalom miatt. Ott maradt a feldolgozott szőlőoszlop és -karó, mert nem foglalkoztak értékesítésével. A traktorok képzett vezetők hiányában kihasználatlanok maradtak, jóllehet néhány évvel ezelőtt Kazáron rendezték a traktorvezető-képző iskolát. Az állattenyésztésről csupán annyit: ha valaki benéz az istállókba, el- szörnyed a látványtól. Legyengült, piszkos állatok, alacsony tejtermelés, amit az emberek munkájára lehet visszavezetni. A vezetőség beszámolója ezeket a sajnálatos körülményeket is részletezte. Most már csak az a kérdés, menynyire ragadta meg az embereket. A kivezető út ugyanis kizárólag a tsz tagságán és vezetőségén múlik. A kazári, a vizslási, a mátraszelei tsz- nek tiszteletreméltó múltja van, amely arra kötelezi őket, hogy a hibát kijavítva tovább dolgozzanak. Senki más, csakis ők tudják rendbe tenni gazdaságukat. Ehhez anyagi támogatást kapnak az államtól. Nem szabad viszont elfelejteniük, ha széthúzás van — mert van —, azért a tagok és vezetők a felelősek. Ha a szakemberek elhanyagolják a munkát, nem ellenőrzik mi történik a tsz-ben, akkor azt a tsz-en belül kell elrendezni. Ki felelős azért, hogy a géppark elavult, nincs jól képzett traktorvezető? Mindenki a tsz-ben, aki magáénak érzi a közös gazdaságot. A közgyűlésen a felszólaló tagok többsége azt vallotta, hogy a tsz sajátja. Még az alkalmazottak is erről beszéltek. Akkor pedig most már hozzá kell látni a munkához. A kivezető át A vezetést erősítsék meg, mert a betegséggel elfoglalt elnök nem tudja a mélyből, kivezetni a gazdaságot. De legalább ilyen fontos a tagság felelősségérzetének felébresztése. A jól végzett munkájuk nélkül álmodozás azt gondolni, rendbe jönnek a dolgok. A munkájukkal előállított érték a legfőbb biztosítéka, hogy az idei gazdasági évet sikerrel zárják. A kazári tsz tagsága a zárszámadó közgyűlésen nem volt elkeseredve. Ez nem baj. De nagyon fontos, hogy az optimizmusukat a jövőbe vetett hitük táplálja, amelynek az alapja, hogy jó munkával pótolható a veszteség. Mert valóban pótolható és pótolni is kell. Bobál Gyula A közeli napokban, hetekben összegezik az üzemekben az elmúlt év tapasztalatait, a gazdálkodásiban elért eredményeket, a munkaverseny-moz- galom tanulságait. A mérleg- készítés mellett hozzáfogna^ az 1973-as év célkitűzéseinek meghatározásához. Egyetlen üzemben sem mindegy, hogyan végzik e tevékenységet, hiszen a tervfeladatok kialaikítását — a vállalat és a piac lehetősegeinek feltárásával — eredményesen elvégezni csak úgy Lehet, ha a formalitásoktól eltekintenek és nemcsak szavakban, de tettekben is építenek a munkások, műszakiak véleményére, fegyelmezett munkájára. Alapkövetelmény: úgy .irányítsák a tervkészítés munkáját, hogy azzal összhangban legyenek a verseny- felajánlások, ALAPOSABB ELŐKÉSZÍTÉS Mindenekelőtt tisztázni keil a még meglevő félreértések miatt —, hogy a szocialista munkaverseny az .egyes dolgozók és munkakollektívák munkaköri kötelességét meghaladó önkéntes, termelési, fejlesztési kezdeményezés, továbbá átlagon felüli vállalati tevékenység. A verseny miagában foglalja a korszerű ismeretek gyarapítását, a szocialista munka- erkölcs és gondolkodásmód erősítését. Ott járnak el helyesen, ahol a munkahelyekre lebontják a közvetlen versenycélokat, konkrétan feltárják a vállalati £s az adott termelőegység feladatai közötti összefügigést. A munkatermelékenységet. a gazdaságosságot növelő kezdeményezések elősegítése érdekében Ne csak vállalás maradjon széles körben és időben is- segédanyagokkal, alkatrészek- mertetik a munkahelyi prog- kel, villamos és tűtőenergiá- r-amokat. Így a munkások vi* val, ha konkrét intézkedést lúgosán megértik a tennivalóikat, munkájukkal szemben támasztott követelményeket. A verseny szervezésével párhuzamosan — mely a gazdasági vezető kötelessége — ki kell dolgozni annak erkölcsi, anyagi elismerési rendszerét. A konkrét feladatok elvégzését. az eredményes többletmunkát az azzal arányban álló erkölcsi, anyagi elismerés közvetlenül kövesse. A béren felül rendelkezésre álló anyagi eszközökkel a munka- és munkaversenyeredmények együttes elismerését kell biztosítani. A közösség árdekei is azt követelik meg, hogy aki többet nyújt, aki átlagon felül járul hozzá az üzem eredményességéhez, az nagyobb arányban részesüljön az anyagi javakból. MIRE IRÁNYULJANAK A FELAJÁNLÁSOK? 1973-ban a fő célkitűzés továbbra is a gazdálkodás hatékonyságának, a .munka termelékenységének emelése, a termelés minőségének javítása, az önköltség csökkentése. Ezért a szocialista munkaver- seny-mozgalomban hasznosítani kell a jól bevált módszereket, melyek hatására, a gyártott termékek költségei csökkenthetők, és javul a minőség. Elérhetik, ha jobban takarékoskodnak a nyers- és tesznek a gépek hatásfokának növelésére. Nem lehet belenyugodni az olyan, helyzetbe — mely néhány üzemiben tapasztalható —hogy a nagy teljesítményű, korszerű gépek kihasználási foka alig éri el a 15—20 százalékot. A dolgozóknak, a szocialista brigádoknak mindennapi munkájukban az eddigieknél nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a munkaidőalap jobb kihasználására. A növekvő és minőségileg változó feladatoknak. csak ügy tudnak eredményesen megfelelni, ha mindenütt reálisan feltárják a lehetőségeket, a szervezés korszerűsítésében levő tartalékokat és azokat hasznosítják is, BIZTOSÍTANI A FELTÉTELEKEI A muhkaverseny szervezésekor biztosítani kell a dolgozók közreműködését a vállalati feladatok, célok kialakításában. A gazdasági vezetők serkentsék az alkotó vitákat, a közi» ügyet előrevivő javaslatok kidolgozását. De nem lehet megfeledkezni arról sem, hogy a munkaver- seny-mozgalom elsősorban munkahelyi mozgalom, amelynek középpontja a termelés, a gazdálkodás segítése. Az ezekhez szükséges feltételeket pedig a vezetésnek folyamatosan meg kell teremteni. A verseny szervezése, ösztönzése, a műszaki, technika: feltételek állandó biztosítása, a gazdasági vezetők napi feladata. Az üzemi sajátosságoknak megfelelően kellett kidolgozni a versenyszabályzatokat. Ebben a nagyon, fontos dokumentumban összegezték és fogalmazták meg a szocialista munkaverseny-imozgalorn. lényeges kérdéseit, azt, hogy egy-egy feladat végrehajtásáért kik a felelősek. Ezeket írja elő a vonatkozó rendelet. Betartásuk minden munkahelyen kötelező. EGYÉNI KEZDEMÉNYEZÉSRE ÉPÍTVE Nem egy üzemben megfeledkeznek arról, hogy a munkaverseny az egyének kezdeményezésére épül. A kollektívák eredményei is ebbői tevődik össze. Ez ad lehetőséget az egyének képességeinek kibontakozására és érvényesülésére. Mindemellett el kell érni, hogy a szocialista brigádok mozgósító és példamutató szerepe mind a munkában, mind a tanulásban, a közösségi életben erőteljesen érvényesüljön. A kitüntető Szocialista Brigád cím elnyerésének köve-*, telményeit a jelenleginél magasabb szintre kell emelni Az ifjúsági termelési mozgalmak. mint sajátos formák, csak akkor lehetnek eredményesek, ha a fiatalok lelkesedését, új iránti fogékonyságát is hasznosítják. S. I. j NÓGRÁD — 1973, február 8„ csütörtök