Nógrád. 1973. február (29. évfolyam. 26-49. szám)

1973-02-08 / 32. szám

Téli vásár jelentős engedményekkel Szigorítják az árellenőrzést állami juttatás SZÍNHELY: Salgótarján, Centrum Áruház. Sok a vá­sárló, de nincs zsúfoltság. Né­zik, válogatják a fehérneműt, két ismerős szövetet vásárolt, de azért még ők is szétnéz­nek és közben érdekes be­szélgetés tanúi lehetünk. — Harminc százalékkal ol­csóbban adnák ezt a szövetet? — Nézd, rajta a régi jelzés és az új ár is. Méterenként majdnem száz forinttal lett most olcsóbb, egy öltönynél ez háromszáz forintot je­lent. — Szép és jó anyag. — Azért vettem meg. Már január elején is nézegettem, de akkor nem volt pénzem. Most jól jártam. — Ki tudja, hogyan csinál­ják? Később nem lesz-e min­dez a januárinál is drágább? A vélemények megoszlottak, miközben többen is bekapcso­lódtak a beszélgetésbe. Meny­nyi lehet az összes árenged­mény? Erre a kérdésre a Centrum Áruház főkönyvelő­jétől kértem választ. Naponta pontos kimutatást vezetnek, hogy árufajtánként mennyit adtak el, mennyi en­nek eredeti értéke, mennyit árultak csökkentett áron. Az adatokból kitűnik, hogy ja­nuár 29-től február 5-ig a Centrum Áruház 725 ezer forint engedményt adott a lakosságnak. Háromnegyed millió forintos árleszállítás egyetlen áruházban, Mennyi lehet a többiben, a megyé­ben összesen, a Corvinban és az ország üzleteiben össze­sen? Olcsóbban adják a fe­hérneműt, a téli konfekciós árut, selyem-, kötöttárut, szövetet. Meggyőződésem, hogy az időszakos árleszállításoknak nem tulajdonítunk fontossá­gának megfelelő jelentőséget, megszoktuk, immár természe­tesnek vesszük. AZ ARUHÁZ forgatagában nem tudtunk szót ejteni ar­ról az aggodalomról, hogy netán a kereskedelem tetszé­se szerint emelheti majd az árakat. Nem, erről szó sincs. A Könnyűipari Minisztérium szigorítja az árellenőrzést. — Lehetséges, hogy itthon szigorítják az árellenőrzést, de a textil-, ruházati és a cipő­ipar alapanyagainak nagyobb részét külföldről vásároljuk, főleg tőkésimportból szerez­zük be. A vásárlót az érdek­li, hogy pénzéért tartós, jó, divatos és amellett olcsó árut kapjon — érveltek az áru­házban. Valóban, a világpiaci előre­jelzések szerint az idén a gyapjú, a nyers marhabőr és a műselyem ára jelentősen emelkedik, tehát az ebből ké­szült termékek ára nálunk is drágulnak. De a világpiaci árak emelkedésének ellensúlyozá­sára állami költségvetésünk mintegy 1,5 milliárd forint juttatást ad, ezen felül csök­kentették a forgalmi adót. Te­hát hazánkban állami intéz­kedésekkel védik a lakosság, a bérből és fizetésből élők ér­dekeit. A könnyűipari termékek vá­lasztéka gyorsan cserélődik. Mi tagadás, a múltban elő­fordult, hogy egy-egy új ter­mék árát az ipar vagy a ke­reskedelem indokolatlanul emelte. Szigorítják az ellen­őrzést, az illetékes szervek idejében közbeszólnak, az ál­lami intézkedések sikerére példákat lehet idézni. A ha­risnyagyár, a győri pamut­szövő és műbőrgyár nem emelheti az árakat, mert a világpiaci nyersanyag árának emelkedését az állami költ­ségvetésből fedezik. Az ille­tékes szervek különösen a gyermekruházati, valamint a munkások és kiskeresetűek által vásárolt áruk árát el­lenőrzik, a szabálytalanságo­kat fokozottabban büntetik. VAJON CSAK az állami in­tézkedésekre számíthatunk? Nem! A fogyasztói árakat alapvetően a munkapadoknál, üzemi termelés közben döntik el. Mennyi anyagot és mun­kaerőt fordítanak hasznosan a termelésre és mi megy tönk­re, milyen az üzemi fegye­lem, milyen az üzem- és a munkaszervezés, nagyrészt ettől függ az önköltség és alapvetően ez határozza meg a fogyasztói árat. Aki az üzemben termel, az az áru­házban vásárló. Nem lehet el­választani a termelő és a fo­gyasztó érdekeit. Ahogyan ma dolgozunk, holnap úgy élünk. F. L. Készül a szép ruha — fodor A bányai veszélyforrásokkal foglalkoztak Az országos Magyar Bányá­szati-Kohászati Egyesület sal­gótarjáni bányászati csoportja legutóbb klubfoglalkozást tar­tott. Cserjés; Miklós, a nógrá­di szénbányák biztonságtechni­kai főmérnöke tartott igen színvonalas előadást a mint­egy félszáz szakember számá­ra. A gáz-, tűz- és porvédelem aktuális problémáival foglalko­zott. Beszélt a nógrádi szén­medencében megtalálható ve­szélyforrásokról, az ellenük való védekezés eddig kialakult módszereiről, a témával kap­csolatos újabb előírásokról. Beszámolt arról is, hogy a tu­dományos intézményekkel kia­lakult vállalati kapcsolat mi­lyen eredményekkel járt már eddig. Az előadást követő vita után az OMBKE helyi csoportja a közeljövőben megteendő in­tézkedésekre ajánlással élt a vállalat vezetőségénél. A következő klubfoglalko­zást február közepén tartják, amikor a Bányászati Kutató Intézet közreműködésével Ká- nyáson az idén bevezetésre kerülő gumiszalagos személy­es teherszállítás automatizálá­sával kapcsolatos problémákat vitatják meg. Megkapták az igazolványt Még tavaly, a községi MHSZ- lövészklub irányításával a helyi általános iskolában lö­vészszakkör alakult Rimócon. Az MHSZ Kovács György ta­nárt bízta meg a szakkör irá­nyításával. Nemrégiben nagy öröm érte a diákokat. Ünne­pélyesen megkapták a lövész­szakköri igazolványukat. Gon- da Bertalan községi MHSZ- titkár ismertette a pajtásokkal a szakkör jelentőségét, ugyan­akkor az MHSZ munkájáról is szólt. Az igazolványok ki­osztásakor jelen voltak a községi tanácsadó testület tag­jai, az iskola vezetői is. Nőit az árbevétel A hollókői Petőfi Termelőszö­vetkezet a múlt évben a terve­zett 11 millió 700 ezer forintos ár­bevételi tervét 13 millió 572 ezer forintra teljesítette. Az alaptevé­kenységből — növénytermesztés, állattenyésztés, erdő, mezőgazda- sági szolgáltatás — egymillió 384 ezer forint többlethez jutottak. Az alaptevékenységen kívüli munká­latokból a többletbevétel megha­ladja a 400 ezer forintot. Az elért eredmény lehetővé tette, hogy egy tízórás munkanapra az átlagkere­set az 1971. évi 88 forint 90 fillér­ről, a múlt évben 97 forint 60 fil­lérre növekedjék. Érdekességként még csak annyit, hogy 11 évvel ezelőtt még csak 11 forint 70 fil­lér volt az egy munkanapra eső átlagkereset. Kazár) tanulságok Tenniük kell a javulásért Szegény termelőszövetkezet — jómódú tagság A kazári termelőszövetkezet veszteségesen zárta az elmúlt gazdasági évet. A zárszámadó közgyűlésen — amelyet kü- lön-külön tartottak a gazda­ságot alkotó vizslási, mátra- szelei, kazári üzemegységek — a veszteség miatt különösebb elkeseredés nem volt tapasz­talható. A vezetőséggel már korábban szembenálló egyes csoportok próbálták kihasz­nálni a helyzetet és a hiá­nyos irányítás miatt erkölcsi­leg meggyengült tsz-vezetés- nek még egy utolsó döfést ad­ni. A vezetés hibája Ilyen felszólalásnak ítélheti az ember az idősebb és a fia­talabb Szabó b. Péterék állás- foglalását, a kazári üzemegy­ség közgyűlésén. Talán éppen azért, mert régi, rokoni ellen­tétből származó haraggal te­lítődött a két beszéd, mások nem vállalkoztak a tsz-vezetés alaposabb számonkérésére. A fiatal, alvidékről a tsz-hez szegődött Gönczi Zoltán igye­kezett kibontani, micsoda el­lentéteket okozott az emberek körében a vezetés hibája, az anyagi érdekeltség helyes al­kalmazásának úgyszólván tel­jes mellőzése. Ehhez viszont a tagok közül kevesen szólhat­tak volna igenlően, ugyanis ennek legtöbben előnyét érez­ték. Arról van szó: amíg a kazári termelőszövetkezetben veszteségesen gazdálkodtak, addig a tagok jövedelme szem­betűnően emelkedett. Igen találó erre a termelő- szövetkezetre az idei közgyű­lésen egy jelenlevő vendég megjegyzése. „Egy igen sze­gény, csődbe jutott termelő- szövetkezet és egy igen jó­módú tagság zárszámadó köz­gyűlésére került sor február 2-án Kazáron, Vizsláson, Mát- raszelén.” Ez azt is megma­gyarázza, hogy a veszteség miatt sem a vezetők, sem a tagok nem nagyon kesereg­tek. Köztudott lett az is, hogy a közgyűlést követő napokon megérkezik a szanálási bi­zottság felmérni a helyzetet, javaslatot tesz az anyagi tá­mogatásra és akkor folytató­dik az élet. Ez törvényes folyamat, meg­valósulása a munkásosztály segítségnyújtásának a bajba jutott testvéri, paraszti osz­tálynak. Csupán ott sántít a dolog, hogy a gazdájától el­hanyagolt, veszteséges üzem­ről van szó, méghozzá olyan következménnyel, hogy a gazda jelenleg nem érzi kü­lönösebben a veszteséget. Ma­gyarul mondva: a gazda tart­ja a markát, miközben az esz­tendőben igencsak megkímélte azt a munkától. A tagok a felelősek Remélhető a kazári tsz tag­jai megértik, hogy a valami­kor jó hírű gazdaságuk idei 5,5 millió forint értékű vesztesé­géért senki más, csupán az első számú tulajdonosok, a ta* gok felelősek. A nagy veszte­séget kizárólag az időjárással indokolni nem lehet. A ked­vezőtlen földrajzi viszonyok­kal sem. Tudomásul kell ven­ni a múlt évi csapadékos időjárást. Azt is, hogy a hegy­vidéki gazdálkodás a mun­kának, kiadásnak többszörösét követeli a síkvidékinél. De számok bizonyítják — ame­lyekkel nem tanácsos vitat­kozni —, hogy ebben a tsz- ben néhány esztendő óta év­ről évre zuhanásszerűen esett a termelési érték, amely a múlt évben tetőzött. Minden üzemág vesztesége­sen dolgozott. A vezetőség be­számolója nem hallgatta el, hogy az időjárás mellett mi­lyen szerepet játszottak ebben az emberek. Érdemes ebből néhány példát felidézni, A szakemberek megfelelő kép­zettséggel rendelkeznek, a tsz- ből élnek, méghozzá jól, mégis közömbösen nézték, hogyan megy kárba a drága takar­mány, mert ahányan voltak, annyiféle utasításokat adtak. Nem vezették a munkalapo­kat. A nyári betakarítás ide­jén órákon keresztül állt a munka, mert az emberek ar­ról vitatkoztak, hogy kit, mennyi pénz illet meg. Az eső tett pontot a vitára. Elmosta a termést. Nem végezték el a növény- védelmet. A burgonyát az utolsó kilóig meg kellett sem­misíteni, a túlzott vegyszer­tartalom miatt. Ott maradt a feldolgozott szőlőoszlop és -karó, mert nem foglalkoztak értékesítésével. A traktorok képzett vezetők hiányában ki­használatlanok maradtak, jól­lehet néhány évvel ezelőtt Ka­záron rendezték a traktorve­zető-képző iskolát. Az állatte­nyésztésről csupán annyit: ha valaki benéz az istállókba, el- szörnyed a látványtól. Le­gyengült, piszkos állatok, ala­csony tejtermelés, amit az emberek munkájára lehet visszavezetni. A vezetőség beszámolója ezeket a sajnálatos körülmé­nyeket is részletezte. Most már csak az a kérdés, meny­nyire ragadta meg az embere­ket. A kivezető út ugyanis ki­zárólag a tsz tagságán és ve­zetőségén múlik. A kazári, a vizslási, a mátraszelei tsz- nek tiszteletreméltó múltja van, amely arra kötelezi őket, hogy a hibát kijavítva tovább dolgozzanak. Senki más, csak­is ők tudják rendbe tenni gaz­daságukat. Ehhez anyagi tá­mogatást kapnak az államtól. Nem szabad viszont elfelejte­niük, ha széthúzás van — mert van —, azért a tagok és vezetők a felelősek. Ha a szak­emberek elhanyagolják a munkát, nem ellenőrzik mi történik a tsz-ben, akkor azt a tsz-en belül kell elrendez­ni. Ki felelős azért, hogy a géppark elavult, nincs jól képzett traktorvezető? Min­denki a tsz-ben, aki magáé­nak érzi a közös gazdaságot. A közgyűlésen a felszólaló tagok többsége azt vallotta, hogy a tsz sajátja. Még az al­kalmazottak is erről beszél­tek. Akkor pedig most már hozzá kell látni a munkához. A kivezető át A vezetést erősítsék meg, mert a betegséggel elfoglalt elnök nem tudja a mélyből, kivezetni a gazdaságot. De legalább ilyen fontos a tag­ság felelősségérzetének feléb­resztése. A jól végzett munká­juk nélkül álmodozás azt gon­dolni, rendbe jönnek a dol­gok. A munkájukkal előállí­tott érték a legfőbb biztosíté­ka, hogy az idei gazdasági évet sikerrel zárják. A kazári tsz tagsága a zár­számadó közgyűlésen nem volt elkeseredve. Ez nem baj. De nagyon fontos, hogy az op­timizmusukat a jövőbe vetett hitük táplálja, amelynek az alapja, hogy jó munkával pó­tolható a veszteség. Mert va­lóban pótolható és pótolni is kell. Bobál Gyula A közeli napokban, hetek­ben összegezik az üzemekben az elmúlt év tapasztalatait, a gazdálkodásiban elért eredmé­nyeket, a munkaverseny-moz- galom tanulságait. A mérleg- készítés mellett hozzáfogna^ az 1973-as év célkitűzéseinek meghatározásához. Egyetlen üzemben sem mindegy, hogyan végzik e te­vékenységet, hiszen a terv­feladatok kialaikítását — a vállalat és a piac lehetőse­geinek feltárásával — ered­ményesen elvégezni csak úgy Lehet, ha a formalitásoktól el­tekintenek és nemcsak sza­vakban, de tettekben is építe­nek a munkások, műszakiak véleményére, fegyelmezett munkájára. Alapkövetelmény: úgy .irányítsák a tervkészítés munkáját, hogy azzal össz­hangban legyenek a verseny- felajánlások, ALAPOSABB ELŐKÉSZÍTÉS Mindenekelőtt tisztázni keil a még meglevő félreértések miatt —, hogy a szocialista munkaverseny az .egyes dol­gozók és munkakollektívák munkaköri kötelességét meg­haladó önkéntes, termelési, fejlesztési kezdeményezés, to­vábbá átlagon felüli vállalati tevékenység. A verseny miagában foglal­ja a korszerű ismeretek gya­rapítását, a szocialista munka- erkölcs és gondolkodásmód erősítését. Ott járnak el he­lyesen, ahol a munkahelyek­re lebontják a közvetlen ver­senycélokat, konkrétan feltár­ják a vállalati £s az adott termelőegység feladatai kö­zötti összefügigést. A munka­termelékenységet. a gazdasá­gosságot növelő kezdeménye­zések elősegítése érdekében Ne csak vállalás maradjon széles körben és időben is- segédanyagokkal, alkatrészek- mertetik a munkahelyi prog- kel, villamos és tűtőenergiá- r-amokat. Így a munkások vi* val, ha konkrét intézkedést lúgosán megértik a tenniva­lóikat, munkájukkal szemben támasztott követelményeket. A verseny szervezésével párhuzamosan — mely a gaz­dasági vezető kötelessége — ki kell dolgozni annak erköl­csi, anyagi elismerési rend­szerét. A konkrét feladatok elvégzését. az eredményes többletmunkát az azzal arány­ban álló erkölcsi, anyagi el­ismerés közvetlenül kövesse. A béren felül rendelkezésre álló anyagi eszközökkel a munka- és munkaverseny­eredmények együttes elisme­rését kell biztosítani. A kö­zösség árdekei is azt követe­lik meg, hogy aki többet nyújt, aki átlagon felül járul hozzá az üzem eredményessé­géhez, az nagyobb arányban részesüljön az anyagi javak­ból. MIRE IRÁNYULJANAK A FELAJÁNLÁSOK? 1973-ban a fő célkitűzés to­vábbra is a gazdálkodás ha­tékonyságának, a .munka ter­melékenységének emelése, a termelés minőségének javítá­sa, az önköltség csökkentése. Ezért a szocialista munkaver- seny-mozgalomban hasznosí­tani kell a jól bevált mód­szereket, melyek hatására, a gyártott termékek költségei csökkenthetők, és javul a mi­nőség. Elérhetik, ha jobban takarékoskodnak a nyers- és tesznek a gépek hatásfokának növelésére. Nem lehet bele­nyugodni az olyan, helyzetbe — mely néhány üzemiben ta­pasztalható —hogy a nagy teljesítményű, korszerű gé­pek kihasználási foka alig éri el a 15—20 százalékot. A dolgozóknak, a szocialis­ta brigádoknak mindennapi munkájukban az eddigieknél nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a munkaidőalap jobb kihasználására. A növekvő és minőségileg változó felada­toknak. csak ügy tudnak ered­ményesen megfelelni, ha min­denütt reálisan feltárják a le­hetőségeket, a szervezés kor­szerűsítésében levő tartaléko­kat és azokat hasznosítják is, BIZTOSÍTANI A FELTÉTELEKEI A muhkaverseny szervezé­sekor biztosítani kell a dol­gozók közreműködését a vál­lalati feladatok, célok kiala­kításában. A gazdasági veze­tők serkentsék az alkotó vi­tákat, a közi» ügyet előrevivő javaslatok kidolgozását. De nem lehet megfeledkezni ar­ról sem, hogy a munkaver- seny-mozgalom elsősorban munkahelyi mozgalom, amely­nek középpontja a termelés, a gazdálkodás segítése. Az ezekhez szükséges feltételeket pedig a vezetésnek folyama­tosan meg kell teremteni. A verseny szervezése, ösz­tönzése, a műszaki, technika: feltételek állandó biztosítása, a gazdasági vezetők napi fel­adata. Az üzemi sajátosságok­nak megfelelően kellett kidol­gozni a versenyszabályzatokat. Ebben a nagyon, fontos doku­mentumban összegezték és fogalmazták meg a szocialista munkaverseny-imozgalorn. lé­nyeges kérdéseit, azt, hogy egy-egy feladat végrehajtá­sáért kik a felelősek. Ezeket írja elő a vonatkozó rendelet. Betartásuk minden munkahe­lyen kötelező. EGYÉNI KEZDEMÉNYEZÉSRE ÉPÍTVE Nem egy üzemben megfe­ledkeznek arról, hogy a mun­kaverseny az egyének kezde­ményezésére épül. A kollektí­vák eredményei is ebbői te­vődik össze. Ez ad lehetősé­get az egyének képességeinek kibontakozására és érvénye­sülésére. Mindemellett el kell érni, hogy a szocialista brigádok mozgósító és példa­mutató szerepe mind a mun­kában, mind a tanulásban, a közösségi életben erőteljesen érvényesüljön. A kitüntető Szocialista Bri­gád cím elnyerésének köve-*, telményeit a jelenleginél ma­gasabb szintre kell emelni Az ifjúsági termelési mozgal­mak. mint sajátos formák, csak akkor lehetnek eredmé­nyesek, ha a fiatalok lelkese­dését, új iránti fogékonysá­gát is hasznosítják. S. I. j NÓGRÁD — 1973, február 8„ csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom