Nógrád. 1973. február (29. évfolyam. 26-49. szám)

1973-02-07 / 31. szám

IZGALMAS VETÉLKEDŐ pályaválasztási tanácsadó munkájáról MOZ l Ét El Sok film, egy hét alatt Nagy válasz­tékkal áll a mozilátogató közönség ren­delkezésére a csütörtöktől kezdődő mű­sorhéten a ba­lassagyarmati Madách és a salgótarjáni November 7. Filmszínház. A balassa­gyarmati Ma­dáchiban feb­ruár 8—10-én a Nápolyi lát­ni és... című színes magyar filmvígjátékot mutatják be. február 11—14- én délután 5 órától a Rita. a vadnyugat réme című szí­Jelenet a Nápolyi látni és... c. új magyar filmvígjátékból Beszélgetés a Fiatal, kis létszámmal dol­gozó intézmény Nógrád me­gyében a pályaválasztási tanácsadó. Harmadik „élet­évét” is még csak április el­sején fogja betölteni. Az épület a főúttól mintegy kétszáz méterre, mégis elég­gé eldugottan fekszik az öb- lösüveggyári futballpálya aljában. Távolról elhagyott kastélynak képzelné a láto­gató. Bent azonban gondos női kezekre valló rend fo­gad. fartéfyos készülékek — Gondolom, szívesen ke­resik fel önöket a pályavá­lasztásban tanácstalanok — kezdtem a beszélgetést. — Eddig még, aki eljött, mindig jól érezte magát — feleli Fábri Györgyné, a ta­nácsadó vezetője. —■ Bár meglehet, hogy a ragaszko­dás legtöbbször nem is ne­künk, hanem a készüléke­inknek szól, amelyekkel ki­tűnően el lehet szórakozni. Némelyik gyerek annyira belemelegszik ezekbe a jár tékos vizsgálatokba, hogy alig-alig hajlandó abbahagy­ni. Itt van például a Bo­gen—Lipmann féle kalitka, a golyót négy különböző vé­gű pálcika közül választott kettővel kell lejtők, szintek, ketrecek leküzdésén át egy bizonyos helyre eljuttatni. A teljesítmény idejét mér­jük. A kísérlet alapján kö­vetkeztetéseket tudunk le­vonni az egyén problémalá­tására, megoldási készségé­re és sok minden másra vo­natkozóan, amelyek a pá­lyaválasztásban eligazíta­nak. — Vannak más műszereik is? — Igen. Van még négy­öt fajta műszerünk, ame­lyekkel objektív módon tér­képezhetjük fel a tanulók személyiségét, karakterét, a választott pályára való al­kalmasságukat. Műszerállo­mányunk összértéke 350 ezer forint Nem túl sok, de nem is csekély érték. ■— Nyilván vannak más vizsgálati módszereik is? — Sokat dolgozunk teszt­lapokkal, s alkalmazzuk a személyes beszélgetést is. Űj módszerként, kísérleti jel­leggel rendeztünk pályavá­lasztási vetélkedőket, ame­lyek részben már a propa­gandamunkánkat is jelentik. — Ez utóbbiakat hol ren­dezték? — A balassagyarmati gyermekkönyvtárban. Négy­százhat odavalósi és já­rási nyolcadikos vett részt a húsz fordulóból álló ve­télkedősorozaton. Nagy si­ker volt. A gyerekek játsz­va tanultak, tájékozódtak, élvezték a játékot. Kitettek magukért a város üzemei is: száz értékes ajándékot, pon­tosabban jutalomtárgyat osz­tottak ki. A vetélkedősoro­zatot pályaválasztási filmve­títésekkel és kiállítással kö­töttük össze. Több száz tanács — Mennyi vizsgálatot csi­nálnak évente? — Körülbelül tíz—tizenöt Írásos, csoportos, úgynevezett osztályvizsgálatot készítünk, és körülbelül száznegyven komplex, egyéni szaktanács- adást végzünk. Ebben van orvosi, pszichológiai, pe­dagógiai és műszeres alkal­massági vizsgálat. Ezeken kívül osztályfőnöki órákat, szülői értekezleteket tartunk a pályaválasztási gondok megkönnyítése érdekében. Ebből évente negyven—öt- venre futja erőnkből. — A pályaválasztás évről évre több ezer ember gond­ja, s úgy látom, hogy önök a több ezerből csak egy egészen kis hányadon tud­nak segíteni. — Személyi ellátottságunk határozza meg munkánk mennyiségét, és természete­sen hatékonyságát is. A je­lenlegi ellátottság mellett, sajnos, többre képtelenek vagyunk. Ha sikerül lét­számban a tervezett mér­tékben gyarapodnunk, ak­kor több vizsgálatot tudunk majd végezni, de a többsé­get akkor sem tudjuk kielé­gítem. — A tanácsadó rövid fennállása óta már több száz diáknak, szülőnek adott hasznos felvilágosítást. Ho­gyan fogadták ezeket? —■ Tanácsainkat mindig szívesen fogadják, : hiszen ezért keresnek meg ben­nünket. Az már más kérdés, hogy véleményünk egyezik-e a gyerek vagy a szülő véle­ményével, megfogadják-e a tanácsainkat. Tapasztalata­ink szerint az egyéni tanács­adásban részesítettek nyolc­van százaléka fogadja el véleményünket. Ezek közül aztán sokan később is fel­keresnek, leginkább levél­ben tájékoztatnak bennün­ket munkájukról, életük ala­kulásáról. Ilyenkor érezzük a legjobban munkánk hasz­nát, eredményességét. Két kislány kopogtat: a Madách Gimnáziumból jöt­tek érdeklődni az osztályuk­ban végzett vizsgálat ered­ményei iránt. Illedelmesen megvárom, amíg Fábri Györgyné megbeszéli velük a problémát... Majd foly­tatjuk: — Kiknek segítenek el­sősorban? — Mindenkinek segítünk, aki időben hozzánk for­dul. De kiemelten, megkü­lönböztetett figyelemmel foglalkozunk a fizikai dol­gozók tehetséges gyerekei­vel, hogy ne kallódjanak eL valamint az egészségileg problémás fiatalokkal, hogy ők is a teljesen egészsége­sekhez hasonlóan, százszá­zalékosan helyt tudjanak állni az1 életben. ■— A mi feladatunk a pá­lyaválasztás nehéz gondjai­nak megkönnyítése, pályais­mertetés, -irányítás, egyszó­val szaktanácsadás, tudomá­nyos igényességgel. Mun­kánkat szeretnénk jól, mi­nél hatékonyabban ellátni. Hogy a társadalom munka­erő-szükségleteinek kielégí­tését az igényeknek legmeg­felelőbben befolyásoljuk, hogy minél többen megta­lálják a nekik való munkát és helyüket az életben. Bátran és idejében Azt tanácsolom valameny- nyi végzős diáknak: keres­sék meg bátran —, s lehe­tőleg még idejében —, prob­lémáikkal a pályaválasztá­si tanácsadót, mert értük van, hogy segítsen nekik. Sulyok László nes zenés olasz, western- paródia megy. Rita Pavone főszereplésével. Február 11— 13*án este 7 órától a Dodes- kaden című színes japán film­drámát vetítik, február 14-én pedig az Art Kino keretében a Fotográfia című magyar film bemutatására kerül sor. Ugyancsak február 14-én dél­után 3 órai kezdettel, az MHSZ 25 éves évfordulója alkalmából a Kilencven perc az élet című szovjet háborús kalandfilm felelevenítésére, kerül sor. A vasárnapi ma­tiné keretében február 11-én A vörös tinta című magyar filmet vetítik. A sikerfilmek sorozatban február 9—10-én a Tanár úrnak szeretettel című színes, angol film szerepel műsoron, február 12—13-án pedig az eredeti műsortól el­térően A sah táncosnője cí­mű színes szovjet keleti le­gendát újítják föl. A salgótarjáni November 7. Filmszínházban február 8— 10-én délután fél 4 és három­negyed 6 órakor Az egyes számú ügynök című színes lengyel kalandfilmet vetítik, ugyanezeken a napokon este nyolc órától pedig a Dodes- kaden című színes japán filmdráma megy. A József At­tila Megyei Művelődési Köz­pontban megrendezett dísz- bemutató után február 11— 14-én kerül a közönség szé­les rétegei elé A vőlegény nyolckor érkezik című szí­nes magyar filmvígjáték, Pongrácz Imrével a főszerep­ben. A szombat délelőtti mű­sorban február 10-én az „Ez a való világ” pályázat és ve­télkedő keretében A kétéltű ember című színes fantaszti­kus szovjet kalandfilmet újít­ják fel. A hét filmjeiből minden bizonnyal (A vőlegény nyolc­kor érkezik mellett), a Ná­polyi látni és .... valamint a Fotográfia című magyar, és a Dodeskaden című színes ja­pán film számíthat a legna­gyobb érdeklődésre. A Nápolyi látni és... cí­mű színes magyar filmet Kállai István írta, Bácskai Lauro István rendezte, opera­tőre Lőrincz József, zeneszer­zője pedig Vukán György. A filmvígjáték főszerepeit Vára- di Hédi, Bujtor István. Páger Antal, Ernyei Béla. Halász Judit és Kovács György ala­kítják. A Fotográfia Zolnaí Pál 1972-ben készült filmje, el­nyerte a magyar kritikusok díját. A fotóst Zala Márk, a retusőrt Iglódi István, a gi­tárost Sebő Ferenc alakítja A régi fotográfiák nyomár, feltáruló sorsok utánjárásra, az igazság felkutatására és megértésére kényszerítettél' az alkotókat. A színes japán film. a Do­deskaden, Akira Kurosawa rendező műve. Egy fejlődés­ben visszamaradt kamaszfiú képzeletbeli villamosán vezet el a szemétváros nyomorban álmodozó lakói közé. A fiú mindennapos, különleges útjai során életsorsok, álmok, tra­gédiák villannak fel, ameiyek többnyire megrázóak és ke­gyetlenek. Sok filmet láthatunk a kö­vetkező műsorhéten, amelyek közül a legáltalánosabb és legínyencebb ízlésű nézők U kedvükre válogathatnak. Zsnei élet Füvősmuzsika diákoknak Tasr Ferenc: LÁNG ÉS TÖVIS «a. X szüntelen harcok az Itteni *iép életének meghatározói voltak. De a zivatarok között mindig előtűnt a szivárvány te, a sötét fellegek után kimo­solygott az ég kékje is. Itt is éppúgy udvaroltak, szerettek, öleltek, daloltak és táncoltak és bolondoztak egymással az emberek, mint bárhol másutt. Voltak erre szervezett alkal­mak is, kirándulások, bálok, összejövetelek, felvonulások, majálisok, és voltak alkalmi esetek- amelyeket a kisebb kö­zösségek, vagy a családok élete, belső rendje hozott magával. Az emberek itt is éppúgy örül­tek a kicsi gyerek születésének és első mosolyának, mint más­utt* és vidámak voltak a ke­resztelők, a lakodalmak és az ünnepek is. Nagyokat ittak — mert inni nagyon szerettek mindig! — vendégségben, név­napokon, ünnepeken és általá­ban minden lehetséges alka­lomkor, amikor csak előkerül­hetett a pohár és kibugyogha- íott a lélekből a jókedv, mint túlhabzó pezsgő az üvegből, ha kirúgja a dugóját Ahol zárt közösségben élnek és dolgoznak az emberek — amilyen a gyár, a bánya, vagy a kolónia — nemcsak az ösz- szetartozás ég egymásra utalt­ság közösségi érzése fejlődik ki, hanem jelen van az embe­ri természet örök egymáson nevethetnék je is, hiszen job­ban meg tudják figyelni egy­más szokásait, gyarlóságait, botlásait és balfogásait. A lé­lek napsugara itt is jelen volt mindig. De ennél még több is! Milyen a munkások lelki­világa? Ha felületesen köze­lít hozzá az ember és nem fejti fel róla a burkot, köny- nyen azt gondolhatja, hogy a küzdelmek, szenvedések, har­cok között annyi kéreg ra­kódhatott érzésvilágára* hogy az már nem is tudhatott teljes pompájában kibomlani. Két­ségtelen, hogy az embertelen körülmények torzítják a lel­ket, megölik szépségét* pusz­títják az ember legértékesebb mélyrétegeit. De elpusztítani nem tudják. Sőt! A szerve­zett munkásság tudatosan véd­te, őrizte lelki értékeit is. Erkölcsi normáit szigorúra szabta* a magatartás íratlan szabályait kötelező mércévé avatta, így is készítgetvén magát a történelmi feladat beteljesítésére. Ez nem mese és nem belemagyarázás, ha­nem kielemezhető tények va­lósága. De — azt hiszem, nem járok messze az igazságtól 4 NÓGRÁB — 1973. február sierda — a munkásság arcának ezeket a szép vonásait még nem elég­gé tá*rtuk fel, s ezért még mindig legtöbbször egysíkú ez az arc. Most kerültem elő­ször közvetlen közelségbe ez­zel a problémával, s valami­lyen megmagyarázhatatlan nyugtalanság valósággal űzött* kergetett Baglyasaljára, hogy megkeressem és felmutassam ennek a belső szépségnek legalább egy kicsi darabkáját. Talán meg is találtaim... ★ Az autóbuszban füüaszto a meleg. A hőmérő higanyszá­la árnyékban 30 fokot mutat. Féltűnik, hogy az utasak kö­zött sok a feketébe öltözött férfi és nő. A virágcsokrok­ból arra következtettem, hogy temetésre mennek. A baglya- si végállomáson elindult a fe­kete menet a temető felé. Jól következtettem. Besorolok a menetbe. Világos nadrágom és pulóverem ugyan kirí a fekete ruhák közül* s nem kis feltűnést kelt a kezem­ben szorongatott aktatáska sem, amelyben magnóm és filmfelvevőm lapult, de az­tán nem sok ügyet vetettek rám- holmi fotóriporternek vélhettek. A temető a falucs­ka végén egy hegyoldalban van. Hatalmas diófa enyhe alatt már gyülekezik a gyá­szolók csapata, s ott szorong­nak egyenruhában a bányász­zenekar tagjai is. A szél vö­rös drapériákat lenget Még nem kezdődött el a szertar­tás. a család még a kicsi ra­vatalozóban van bent. „Kit temetnek?”— tudakolom. Töb­ben is felelnek. Fiatal gép­kocsivezetőt borít a szemfe­dő, a mozivállalat halottját* karambol áldozata tett. Köröskörül hegyoldalak. Szemközt, messze, magasan egy ember kapálgat Á teme­tőtől nem messzire nagycsa­pat gyerek rúgja a labdát hangos kiáltozással. Távol egy traktor dübög. Az élet sokféle zaja körülfogja ezt a gyászos -.arénát”, amelyben az utol­só út szertartása ismétlődik régi idők óta. Vajon hol ta­lálom meg Furák Terézke sírját? Mert ezért is jöttem ide. — Az ott van fent, a te­tőn — igazít útba egy öreg nénike, s ajánlkozik is- hogy megmutatja. Derékig érő fű­ben kapaszkodunk egyre fel­jebb. Feltűnik, hogy a sírok mellett majd mindenütt ló­cák. ülőalkalmatosságok van­nak. Asszonyok ülnek rajtuk, álluk alatt kibontott kendő­vel, s halkan beszélgetnek, csevegnek. — Ez így szokás itten — mondja a kísérőm. — Majd­nem mindennap kijárunk ide, ha jó az idő. Locsolunk, gyom­lálunk, beszélgetünk, eltelik a délután. Már jó magasan já­runk. amikor odalent megszó­lalnak a kürtök, s betölti a parányi völgyet a gyászzene Megindul a nép lefelé a sí­rok mellől. A nők a szemü­ket törölgetik. Ki tudja, ki­nek. hány és milyen emléke jön most elő e percben? Há­borúk, bányaomlások, csen­dőrverések. pusztító járvá­nyok, elhurcolások tizedelték az itt való népet. Sok és sok­féle volt itt is a halál és na­gyon gyakori. Az élők és hol­tak kapcsolata talán ezért is annyira szoros itt, valóságos lellii kényszer, mindennapos rituálé... Csillognak lent a rézkürtök, a ruhák díszgomb­jai. A zene szívfacsaró. Régi, nagyon régi a dallam, talán német, vagy szlovák forrás­ból eredhetett valamikor, ki tudja?! (Folytatjuk^ Zenei neveléssel és ismeret- terjesztéssel foglalkozó szak­embereink nagy gondot for­dítanak a vokális és hangsze­res muzsikával szorosabb kap­csolatot nélkülöző fiatalok íz­lésfej lesstésére. E célt szolgál­ják az Országos Filharmónia általános, ée középiskolás bér­letei, a zeneiskolák program­jai, valamint a különböző hangversenyek, amelyeken egy-egy jeles előadóval, vagy együttessel ismerkedhetnek meg a hallgatók. Salgótarjánban legutóbb két nappal ezelőtt rendezett a Filharmónia középiskolás bér­leti hangversenyt. Világjáró előadóművészek, a Magyar Fú­vósötös lépett dobogóra. Az előadók — Lajos Attila — fuvola, Pongrácz Péter — oboa, Dittrich Tibor — klari­nét, Fülemile Tibor — fagott, Tarján! Ferenc — kürt — nemcsak együtt, mint kama­ramuzsikusok, hanem egyé­nenként, mint szólisták is kitűnőek. Mindegyikük meste­re hangszerének, s ez aláren­delve a közös célnak, elsőran­gúan kamatozik. Nyitószámként az elmúlt idők muzsikája: kódexek, ta- bulaturás könyvek lapjain fennmaradt középkori táncze­ne csendült fel Farkas Ferenc feldolgozásában. Ezek a köny- nyed hangvételű tételek ma is elevenen hatnak a virtuóz csillogó hangszerelés révén. A fúvósötös hálás műfaj, a ze­nei ötletek gazdag tárháza valósítható meg, különösen ak­kor, ha az előadók élnek is a kottafejekből kiolvasható le­hetőségekkel, azonosulnak a muzsika mondandójával. Farkas Ferenc: Régi magyar táncok című öttételes darab­ja kitűnő lehetőséget nyújt a megszólal tatóknak a kamara- zenélés magas fokú bemutatá­sára. Joseph Haydn: F-dúr zongo­rástrióját Keszler Lőrinc írta át fúvósötösre. Sziporkázóan szellemes zene, a lehetőségek­hez mérten maximálisan ki­használja a hangszerekben rejlő adottságokat. Az első té­tel szonáta formája, invenció- zus zenei anyag, dinamikája kifogástalan előadásmódban szólalt meg. A műsorismertető Fellegi Ádám zongoraművész mim pianista is közreműködött a hétfői hangversenyen. Bár egy baleset következtében bal csuklója gipszsínben volt, mégis vállalkozott Schubert egyik utolsó nagy művének, az Op. 142-es Asz-dúr Imp- romtu-nek az előadására. Schubertnek ez a műve men­tes a nagy érzelmi kitörések­től, egyszerű és végtelen lé­tisztult muzsika. Ettől függet­lenül azonban nagy érzelmi gazdagságot követel az előadó­tól. Fellegi — akitől nemré­giben a Tévé Zenei Újságjá­ban láthattunk részletet Ra­vel balkezes zongoraverse­nyének előadásából — most is kitűnő előadóművésznek bizo­nyult, sallangmentesen adta elő ezt a Schubert-alkotást. A mai magyar muzsikát Hi­das Frigyes balatoni népdal- feldolgozása képviselte. Izgal­mas hangszerelés, hasonlóan jó előadás jellemezte Hidas művét. Debussy: Kis néger cí­mű zongoradarabja is átirat­ban szólalt meg. A mű remek példája annak, hogyan tudja egy zeneszerző egybeötvöznj az őt érő jazzog hatásokat, harmonizálást és ritmusvilágot az egyéni harmónia világával. Bájos és elegáns előadást hal­lottuk, akárcsak Strauss: Piz­zicato polkájában. Egy órát töltött színpadon a Magyar Fúvósötös, valamint Fellegi Ádám zongoraművész. A diákok véleménye szerint vendégszereplésük maradandó élményt jelentett. (M)

Next

/
Oldalképek
Tartalom