Nógrád. 1973. február (29. évfolyam. 26-49. szám)

1973-02-04 / 29. szám

IS’agy Laj Of- :* A magyar földbirtokos Kis képtelen természetrajzi tanulmány A földbirtokos egy olyan pirospozsgás gróf, aki regge- , li imádságul (mert vallásos ember!) még az ágyban halat- hideg sültet, dzsemet, tejszí­nes kávét- csipkés szalvétái, hófehér kenyeret és ezüstvil­lát eszik, reggeli után audien­cián fogadja az uradalmi in­tézőt és a kasznárokat, akik haptákban állnak előtte, resz­kető énekléssel beszélnek ve­le, és amikor távoznak, úgy köszönnek- hogy kezeit csó­kolom ; aki a kasznápok elő­terjesztéseiből nem ért egy betűt sem, de azért auf alle Fälle leszidja őket; aki az audiencia után vagy vadá­szik. vagy hanyatt fekve ül a díványon, és ebédig elnézi a mennyezetet anélkül, hogy eközben csak egy felet is gondolna; akit ebédkor liv- rés inasok szolgálnak ki lábujjhegyen; , aki erőlevest, sültet körettel, fagylaltot, saj­tot- gyümölcsöt és badacso­nyit ebédéi különféle ékes francia neveken; aki ebéd után szem-es kávét iszik cukor nélkül konyakkal; aki ebéd után a pipázóban egyipto­mit szí, és igen művelten el­társalog ötig-hatig arról, hogy milyen disznók azok a zsi­® Az (ró születésének 90. évfor­dulója alkalmibők dók; aki estefelé kíkocsxzík- vagy újra vadászik, vagy meg­lepi valamelyik kasznárját, és újra leszidjá; aki este megint elölről kezdi az evést az előételnél. A földbirtokos tulajdona az úgynevezett földbirtok. Ez áll sok-sok földből- melyet bü­dös árkok és szép fák vesz­nek körül, melyen búza és egyéb kukoricák teremnek, amelynek közepén díszük a kastély és a tanya. A kastély húsz—harminc gyönyörű ter­mével egy j óiképű dombon ékeskedik- előtte az udvar te­rül el, azután a lóistálló kö­vetkezik, a lóistálló után az ökrösistállók és fészerek áll­nak. végül mindezeken túl a cselédházak szemtelenkednek. A cselédek és béresek gazem­ber parasztok, akik fizetett ellenségei a földbirtokosnak, akik rondák és büdösek- mert egész nap orrukkal túrják a földet, valamennyit agyon kel­lene ütni, és oda temetni azok mellé a huncut zsidók mellé. A lóistállók téglából készül­nek- tágasak, magasak, fehér­re vannak meszelve, és a padozatuk aszfalt; az ökör­istállók szerényebbek. de azért csinosak; a cselédhá­zak azonban vályogból és »árból készülnek, cigányok csinálják őket, A földbirtokom a büdös parasztok szemtelen földtúrá­sa által nagy jövedelem ke­letkezik- amely legtöbbször több mint egymillió koro­na- s roppant gondot ad a földbirtokosnak hogy hogyan Is költse el- ami miatt újfent szidja a büdös parasztbére­seket. A kastélyban a földesűr nem is tudja elkölteni jöve­delmét. amiért is felutazik a fővárosba- és szép nők se­gítségét veszi igénybe, aki­ket nyilván ezért színművész­nőknek nevez a nép szája. A városban ezenfelül is sók gondja és dolga van a föl- desúmak, egész éjjel kell ne­ki kártyázni a mágnáskaszl- nóban- délután futtatnia mu­száj. úgyhogy, itt alig is marad ideje szidni azokat a skibler újságírókat, mint például en­gem, aki mindezt íme meg­írom róla, szegényről. Mikor a pénz elment, felül a földesúr a vonatra- és ha­zahajtat vele. Kis-Bagoson, vagyis Kutyamajsán kiszáll, négy kövér ló- hintó és az a büdös parasztkocsis várja, elindul gondterhesen a kas­télya felé- amint közeledik, már látják is az árokszélen a táblát: „Koldusoknak, kintornások­nak és a közigazgatásnak szi­gorúan tilos a bejárás!” Hégi várak, mondák A szemfüles szerecsen ! Ali budai pasa 1552. évi felvidéki hadjárata folyamán Dél—Nógrád török kezére ke­rült. Szécsény szandzsák szék­hely lett A török hódoltság területével szemben Kékkő. Fülek, Somoskő és Salgó véd" te a magyar vidéket. Ezek kö­zött Fülek volt a legjelentő­sebb végvár. Birtokosa Be- bek Ferenc idejében kiegészí­tette és kijavíttatta az erősség védőiműveit. A felső vár egy sziklás hegy csúcsán emelke­dett. Bejáratát, amely a hegy lábánál volt- erős kaputorony védte. Ezt nevezték alső vár­nak. Innen falszorosok és to­vábbi kapukon át vezetett az út a felső várba. A hegy alatt terült el a védőfallal és vi" zesárokkal övezett város. Ez az erős vár és erődített város szokatlan körülmények között jutott a törökök birtokába. Akkoriban 1554-ben a vár­kapitányi tisztet Jánossy Pál töltötte be. Lakásának takarí­tását, amely a felső várban volt, egy mohamedán fogoly végezte, aki az összegyűlt szemetet naponta a vár falá­ban elhelyezett, vastáblával le­zárható kis ablakon át ürítet­te ki. A szerecsennek feltűnt, hogy az ablak alatt a sziklafal szélén keskeny párkányzat húzódik, mely lehetővé te­szi, hogy azon néhány ember megálljon, és a kis ablakon ét a fellegvárba jusson. Meg­figyelését a szemfüles szere­ssen kiszabadítása érdekében hasznosította. Egy napon a vár huszár­esapatj) sikeres portba után török foglyokkal tért haza. Kevéssel utóbb megérkezett a szécsényi bég üzenete, amely­ben e foglyok kicserélését kér­te. Jáno$sy hozzájárult a ké­relemhez, és nemsokára a vár udvarán megtörtént a fogoly­csere. Ezt a kedvező pillana­tot használta fel a szemfüles rabszolga arra, hogy javasla­tát a szécsényi béghez jut­tassa. Odalopódzott az egyik kicserélt törökhöz és suttogva arra kérte, közölje Hamza béggel, ha kiszabadításáért száz aranyat fizet, ő ennek ellenében meg fogja mutatni a vár bevételéhez vezető utat. A bég megkapta az üzene­tet és sokáig töprengett az ajánlaton. Végül ráállt az al­kura és kiváltotta a rabszol­gát. Amint megérkezett a szere­csen, Hamza bég s nyomban hozzálátott a terv végrehaj­tásához. önként vállalkozó katonákból kis csapatot szer­vezett, amely a volt rab­szolga vezetése mellett rejtett utakon a fülek! vár alá in­dult. Ezt a csoportot követte seregének zöme. Egy éjjel a janicsárok létrák felhasználá­sával, a szemétkiöntő ablakon át behatoltak az őrizetlen felső várba. Ezen az éjjelen sem a vár birtokosa, sem pedig a vár kapitánya nem tartózkodott a várban. A kapu őrsége pedig mulatozás után szolgálatát ha­nyagul látta el. Végül is a fejső várba betört ellenség zajára felriadtak a lakók és dobpergéssel jelezték a ve­szélyt. Mire azonban az alsó várban elhelyezett őrség fegy­vert fogott, a fellegvár már teljesen a törökök kezén volt. Halált megvető bátorsággal rontott a várőrség a janicsá­rokra, de azok a falak mö­gött szívósan védekeztek. Ez­alatt elkésve megérkezett Be- bek és Jánossy is, akik a seb­tében összeterelt fegyveres néppel avatkoztak be a harc­ba. De ugyanakkor a szécsényi bég is megkezdte erőinek má­sik részével az alsó vár és város elleni támadást. így az alsó vár őrsége két tűz kö­zé szorult. Végül is a tervsze­rűen vezetett török támadás döntötte el a harcot. A vár fokára kitűzték a lófarkas lo­bogót. . Fülek 39 évig volt a törö­kök birtokában. Hernády Károly Mai areoh, mai emberek RAGYOGÓ napsütés foga­dott Bánkon. A tó befagyva, a szélén néhány ember tett­vett valamit. A maradék hó gyorsan olvadt; az utcákon mindenki kerülgette a tócsá­kat — Mintha csak márciust ír­nánk — kiáltotta át az egyik kapuban álló asszony a má­sik oldalra... A felső iskolában a máso­dikosok és a negyedikesek éppen dolgozatra készültek. A tanító néni felírta a táblára a kérdéseket, eügazította a gyerekeket. A szőke, barna fejek a füzetekre hajoltak, ahogy a kisiskolások nagy igyekezettel nekiláttak a fel­adatnak. — Szorgalmas, jó gyerekek — mosolyog a tanító néni, Ju­hász Józsefné. — Igaz, húsz év alatt az ember olyan gya­korlatra tesz szert, hogy jó­formán fel sem kell emelnem a hangomat. Csak ránézek egy gyerekre, és máris tudja, mit akarok. Amikor a tanító néni Bánk­ra került, még a felső tagoza­tosok is itt tanultak, a falu­ban jártak iskolába, Most már mindennap Rétságra utaznak, összevont osztály­ban, alsó tagozatos létére a felsőben tanított. Aztán szé­pen visszakerült a kicsik kö­zé. Hogy az évek hosszú so­rán hány gyereket tanított meg ími-olvasni, számolni, azt nagyon nehéz volna meg­mondani. .. — Ezeknek a gyerekeknek, akik most itt ülnek előttem a padban, már tanítottam a szüleit is. Hiába, röpülnek az évek. A tanító néni mindenkit is­mer a faluban. De őt is tisz­telik és becsülik. Tíz éve ta­nácstag, nyolcadik éve titká­ra a helyi, népfrontbizottság­nak. Emellett elnöke az if­júságvédelmi bizottságnak, vöröskeresztes vezetőségi tag, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Szűkebb hazájának tekinti Bánkot, megszokta, megszerette. Tavaly előtt épült fel pedagóguskölcsön- nel a háza, nem is vágyik máshová. — A tanítás egész embert kíván. Nem fárasztó ez a sok megbízatás? — AMIT AZ EMBER szív­vel és akarással csinál, az sosem fárasztó. Talán nem is lehet elválasztani egymástól a dolgokat. A tanácstagi és a népfronttitkári teendők kö­zött mindenképpen sok a kö­zös vonás. Még ha akarnám sem tudnám teljesen különál­ló munkának tekinteni a ket­tőt. Most, amikor a téli tan­folyamokat tartottuk, mint ta- nácsag is szervezem az em­bereket. minél többen jöjje­nek el. Igaz, hogy néha ösz- szetorlódnak a dolgok. Van úgy. hogy reggel eljövök ha­zulról nyolc órakor, és csak este keveredek ismét haza. A huszonkilences. körzet ta­nácstagja Bánkon. Maga a község nagyon érdekes. La­kói nagy többségben szlová­kok, emellett kedvelt nyara­lóhellyé is vált. Juhászné rögtön mondja: — Nem is, hogy kedvelt, valósággal, felkapott üdülő­hellyé váltunk. Egy-egy jó vasárnap három-négyezer ember is megfordul a tó kö­rül. A víkend telitek mind gazdára leltek, nagy részükön már házikók is épültek. Per­sze az utóbbi néhány évben a tanács is, na meg a Duna­kanyar Intéző Bizottság is milliókat költött a . tóra. Akárhogy .nézzük, nagy sze­rencséje Bánknak, ez a jó­vizű és szép környezetben le­vő tó. Sok új ház is épült a faluban. Világosak, nagy abla­kosak, fürdőszobásak. Egész utcasorok alakultak ki. Aztán arról beszélgettünk, hogy a nemrégiben átadott klubkönyvtár milyen sok^t lendített, azóta a fiatalok is rendszeresen összejönnek. De építettek járdát, új utat, az óvodát pedig több tízezer fo­rintért felszerelték a kísérle­ti oktatásra. — Azt se felejtsük el, and most leginkább foglalkoztat­ja a falubelieket. Nagyszerű kultúrosoportot alakítottunk. Egy helyi szokásokon alapuló szlovák lakodalmas jelenetet tanulunk,- méghozzá szlovák nyelven. Meglepően sokan je­lentkeztek, fiatalok és időseb­bek egyformán részt vállal­nak a közös munkában. —• A tanító néni beszél-« szlovákul? — Beszélni nem beszélek, de mindent megértek. A gye­rekeink meg az iskolában ta­nulják a nyelvet. ENNEK A DOLOGNAK külön érdekessége, hogy Ju­hászné kisfia Budapesten szlovák iskolában tanul Most hatodikos. Pedig amikor el­ement, jóformán alig tudott valamit. Azóta annyit gyara­podott a nyelvtudása, hogy mindegy számára magyarul, avagy szlovákul szólnak hoz- i Zá. . . Közben a gyerekek befeje­zik a dolgozatot. A füzeteket leteszik a tanító néni elé és megkezdődik a tízperces szü­net... Csata! Erzsébet önfeledt munkában — k ■ Váltnsás a vasúti teherszállításban ! A MÄV budapesti Igazga­tósága a Nógrád megyei Ta­nács szakembereinek bevoná­sával a forgalomszervező bi­zottságon keresztül megvizs­gálta a Vác—Balassagyarmat, és az Aszód—Balassagyarmat —Ipolytarnóc vasúti vonalak kocsirakományainak árufor­galmát. A forgalmi adatokból kö­vetkeztetve egyes vasútállo­másokon a jelenlegi árufor­galmat gazdaságtalan fenntar­tani. A forgalomszervező bi­zottság 51vaslattal élt néhány állomás teherforgalmának megszűntetésépe. így a Vác— Balassagyarmat vonalon Ber­kenyén, Ipolyvecén, örhalom- ban; az Aszód—Balassagyar­mat—Ipolytarnóc vonalon Mohorán, Ludányhalásziban és Nógrádszakálban. szűnik meg a közép- és nagyfuva- roztatók részére történő te- heráru-szállítás. A javaslatot a fuvarozókkal közös tanácskozáson előzőleg már megtárgyalták. Végleges döntés a megyei tanács végrehajtó bizottságá­nak február húszadikai ülé­sén születik meg. TV/Tegálltunk a szép műve­a*A. lödési otthon előcsar­nokában és néztük, hogyan vonul a tagság a zárszámadő közgyűlésre. Ünneplőben, a helyzet komolyságát megille­tő arccal jöttek az emberek, sokan családostól. Az idő­sebbjei még a régi viseletű ruhában, a fiatalabbjai diva­tosan. Annyira belemerültem a látványba, hogy oda sem figyeltem volna, ha Rados Jóska kedves jó barátom, a községi tanács tiszteletremél­tó elnöke, nem lök oldalba. — Nézd csak, ki jön ott. „ Olyan nagy volt az ember- áradat, hogy nem voltam ké­pes kiválasztani akire ő cél­zott. Gondoltam Nagy Palit, a párttitkárt mutatja, és olyan kötelező féle mosolyra csú­szott a szám. Régi cimborák vagyunk már Palival is. de ha találkozunk, nem tehetek róla, hidegség fog el. Pali rosszul sikerült tréfákkal cé­lozza meg a tollforgató mes­terséget, amit én nem tudok mire vélni, vitatkozni pedig nincs kedvem, így hát meg­marad a hidegséget okozó tüske. Kutyóulv savanyúan mosolyoghattam, mert Jóska erélyesebben az oldalamba lökött és keményebben szólt. — Hová nézel? Itt áll már melletted. Nézem a napszítta, piros, képű, frissen borotvált em­bert, aki fölényesen, fogát megszíva mosolygott aztán jót nevetett csődöt mondott memóriámon. — Hát'igen, akit nem aka­runk, azt nem ismerjük ugye­bár? Esti vigslom Ez az utolsó szó, ez az övezi Szügyön, az nem hiába ugyebár mint valami emlé- való. Most is, alig örültünk a keztető orvosság szinte fel- találkozásnak, élesztgettük idézte a múltat. Ügy kibugy- volna az emlékeinket, azt gyant a számon, hogy vissza mondta, hogy nincs most er- sem tudtam volna fojtani. re ideje, kezdődik a gyűlés. — Hiszen ez a Cservenák Délutánra pedig azért nem Samu...! ígérkezett, mert a darálóba Rados Jóska, a tőle meg- kellett mennie. Ugyanis őke­szokott módon hangosan ne- ze^- Elnézést kérőén mond- vetett. Nagy Pali megint cuk- ta: költ, Samu pedig zavaromat látva nyugtatott, miközben még pirosabban égett a fris­sen borotvált arca. — No nincs semmi baj, hát szokott ez így lenni — érzem, időd kell legyen... ■— A jószágnak enni kell Gyűlés után hozzák az em­berek a daráin ivalót — felné­zett és gondolatába mélyedt. — Esetleg este felé. Neked hogy az idő múlására céloz. Nem egészen így van az te huncut palóc. Hát éppen azért nem ismertelek meg, mert neked is az arcod ba­rázdája mélyebb lett. Hanem azon kívül semmi mást nem tudtam volna mondani Samu­ra. Tükörfényes a kemény szárú csizmája, vasalt a bri- csesze, hófehér az inge. Olyan, Ez még a hamisítatlan Cser» vénák Sámuel. Előbb a mun­ka, aztán a beszélgetés. Ti­zenöt esztendeje lehetett ami­kor Faragó Ernővel, a nagy- beszédű agronómussal, Hra- pan Mihállyal, a politikai munkással megalakították a termelőszövetkezetet a falu­ban. Természetesen nem csak Samu egyedül, mert mentve-­akár egy vőlegény. Alit mel- je a sokaság, de mindenesetre ő lettünk, de tekintete a közgyű­lésre megállás nélkül érkező embereken van. Nem győzte a neki szóló köszönéseket fogad­ni. Azt súgta Rados látható büszkeséggel: — Még azt mondják, senki sem lehet próféta falujában. Ezt a megjegyzést viszont nem lehetett félreérteni. Ra­dos pedig azért játszotta ki, az élen járt. Jött. ment, in­tézkedett, agitált, veszekedett, könyörgött, már olyan volt akár a csontváz. Emlékszem az volt a szavajárása. — Ha már elkezdtük, akkor csináljuk tisztességesen. Ezért a magatartásáért as­zal tisztelte meg a falu népe, Kiesi a körzete, hiszen Szügy sem világváros, de abban a körzetben elsétálhatnak pél­dát venni, mit tud egy ta- tanáostag, ha a falu bizal­mát élvezi. Járda, út, tiszta­ság, nyáron az ablakok alatt illatozó virágok. Nincs az embereknek elintézetlen pa­naszuk. Nem szabad elfelejte­ni, hogy Samu már nem mai gyerek. A közös gazdaságban is sok a munkája, mert a daráló mellett a növényvéde­lemmel foglalkozik, ha pedig kell, ott van mindenütt a munkánál. De ha jön az este akkor megy a tanácsra, in­tézni a tanácstagi tisztséggel járó kötelességét. Ezért sze­retik őt az emberek. Azért volt, hogy Rados is dicseké? dett vele. E ste még találkoztunk Samuval. Feljött a tsz. irodába. Jókedvűen voltak ott, amit meg is érdemelnek, Az elmúlt évben sokat dol­goztak ezért a jókedvért. Az örökösen csinytevésen mester­kedő Nagy Jánosné még farsangi maskarát is öltött, azzal szórakoztatta az embe­reket. A fiatalabb] a az elnök szobáját bérelte ki tánche­lyiségnek. Jókedv volt és szerény vendéglátás. Samu csendesen, hogy észrevétlen maradjon, benézett a vigada­lomba. Akit tisztelnek, azt tudják üyen melegen fogadni. Jöttek az asszonyok, kérdez­ték mivel kínál iák, elé tet­ték a poharat. Neki pedig ki­pirult az arca. • hogy népfrontelnöknek vá­mért ő Cservenákot mint ta- lasztotta, aztán tanácstagnak. Bobál Gyula nácstagot is szerette volna ezzel kiemelni. Annyi ^bizo- | , „ nyo6, hogy ha Samut tisztelet I INOQRAO <= 1973, febrtsár 4,0 vasárnap <3>

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom