Nógrád. 1973. február (29. évfolyam. 26-49. szám)
1973-02-03 / 28. szám
egolapozott Ciklustervet készítenek a ta MÁR AZ ELMÚLT év végén, a tanácstagi beszámolók, es a falugyűlések megtartásával egyidőben, megyénkben xs a járási és községi szerveket egyaránt foglalkoztatta, hogy az elmúlt két év alatt végzett munkát az 1973. évi jelölő gyűléseken és választási gyűléseken ismételni célszerű. Mivel a középtávú tervekben meghatározott feladatok általában ismertek a lakosság előtt, ezek újbóli részletes ismertetése csak annyiban hasznos, amennyiben változás következett be a megvalósítás időpontjában, összegében stb. A negyedik ötéves terv és a tanácsi választási ciklus időszaka azonban nem esik egy- oe, ezért célszerű az új ciklus időszakára a tanácsoknak programot készíteni. Mit tartalmazzon ez a program? Elsősorban a helyi adottságoknak megfelelően, a feladatok meghatározásán túl, mindazokat a helyi, vagy külső erőforrásokat, amelyekkel a cél elérhető. Ez a két legfontosabb célkitűzés adja a ciklusprogram jellegét, vagyis azt, hogy elsősorban községfejlesztési programról van szó, és nem egy újabb négy évre szól, úgynevezett fejlesztési tervről. Sgy reális, de minden lehetőséget számba vevő programmal községenként olyan munkálatokat lehet elvégezni a ciklus alatt, amelyek jelentősen meggyorsíthatják a községek fejlődését és kizárólag tanácsi pénzeszközből, esetleg csak egy későbbi időpontban valósulhattak volna meg. Éppen ez az egyik jelentősége a ciklusprogramnak, hogy meggyorsítja a helyi igények kielégítését, a gondok megoldását. A feladat végrehajtásában most a tanácsok bátor, de meggondolt, reális kezdeményezőkészségére nagy szükség van. Azon túl, hogy az elkövetkező négy esztendőben az elkészülő írásos anyagról mint ciklusprogramról kell beszélni, már most, a készítés időszakában nyugodtan nevezhetnénk úgy is, hogy ez a lakossággal, a tanács alá nem rendelt szervekkel, gazdasági egységekkel, a még szorosabb együttműködés kialakításának és megvalósításának programja. Tanácsainknak fel kell ismerni, hogy a nagyobb lehetőség, a nagyobb ónállóság csak olyan előnyt jelent minden tanács számára, amelyet a gyakorlatban — a ciklusprogram elkészítésében es végrehajtásában — megvalósítani képesek lesznek. Ez pedig nem kis mértékben az érdekelteken múlik. A program készítésénél mindenütt el kell kerülni, hogy szubjektív meggondolások, vagy hangulati elemek befolyásolják a helyi szerveket és a tanácsot, esetleg a lakosság érdekeit. Fontos, hogy az egész község helyzetét, jövőjét a helyi fejlesztési ügyeket mérlegeljék és bírálják el, megfontoltan. A lényeg az, hogy a tanács olyan átfogó programmal tudjon a lakosság elé állni a tavaszi választások során, amelyek a jelölő gyűléseken és a választási gyűléseken a helyi agitációban felhasználhatók. Ezt követően pedig a tanácstagok választókerületi tevékénységének a tanács és a társadalmi szervek együttműködésének alapját képezze. TANÁCSAINK ezekben a napokban már megkezdték a ciklusprogram készítését. A tanács negyedik ötéves terve és a ciklusprogram ugyan megegyezik abban, hogy a tervből már szereplő feladatokat újból feladatként határozza meg, de különbözik abban, hogy mintegy másfél évre, új programot, feladatot határoz meg. A tervben nem szereplő, de a lakosság támogatásával az üzemek segítségével megvalósítható célokat is tartalmazza, mint például, óvodaépítés, avagy az öregekről való gondoskodás stb. Tartalmazza azokat a Marika, a presszóskislány Szakmunkás, de csak gyáron belül? ELŐZMÉNYEK Először akkor láttam, amikor a virágokat locsolta az eszpresszóban. Nemigen lehet több tizenhat évesnél. Szőkésbarna haja simára fésülve, szemében alig észrevehető, parányi riadtság. A keze nem finom, keskeny női kéz, hanem tömzsi, kicsit parasztos, mosolya még félszeg, a mozdulatai darabosak. Kerek arcán semmi festék, semmi sze- pttőszer. Hamisítatlan falusi lány. Vajon hogyan került az eszpresszóba? A székektől nehezen fért hozzá a fal melletti párkányon elhelyezett virágokhoz. A sarokban ültem, közvetlenül az ablaknál, két-három karnyújtásnyira tőlem nyújtogatta a locsolót a párkány fölött, nem tudtam megállni, hogy fel ne ajánljam a segítségemet: — Meglocsoljam? — kérdeztem, fejemmel a hátam mögött levő virágokra biccentve. Talán halkan beszéltem. Félreértette. — Miért? Baj? — nézett tóm csodálkozva, amiben egy kis sértődöttség, s valami megfogalmazhatatlan, vele született bizalmatlanság Is érződött. — Segítek — mondtam. — Jó? Odaadta a locsolót. Meglocsoltam vele a virágokat, amiket a székektől nem tudott elérni. Megköszönte. Aztán ment tovább a dolgára. Rám sem nézett többet. Még nagyon kevés élettapasztalata lehet, hiszen olyan fiatal. Talán el sem tudja képzelni, hogy segíteni, merő udvariasságból is lehet. Talán máig azt gondolja, ha még egyáltalán eszébe jutok, hogy ki akartam kezdeni vele. Mert az édesanyja otthon bizonyára jól a lelkére kötötte: „Jól vigyázz, kislányom, a férfiak mind egyformák. Ne hallgass rájuk. Mind ugyanazt akarják. Tartsd távol magad tőlük!” Miért választotta ezt a foglalkozást magának? Azóta is többször jártam ebben az eszpresszóban. Sokszor láttam. Igyekvő és szorgalmas. Behoi-dja a mosogatóba az üres poharakat, tányérokat. Átszalad a szomszédba bevásárolni a kolléganőknek. Tele van jóindulattal és szolgálatkészséggel. Talán egy kicsit ki is használják. És néha megmosolyogják a háta mögött. Ha vendég érkezik, már ugrik is, hogy kiszolgálja. Vajon meddig fogja megőrizni ezt a dicséretre méltó jó tulajdonságát? Legutóbb sokszoknyás, aránylag fiatal parasztasz- szony kereste Marikát. Hamarosan kiderült, hogy az édesanyja. Egy kávét iszik. Beszélget a lányával, a kolléganőkkel. Marika megfázott. De nem akar orvoshoz menni. Erről beszél. A kislány arcán derű és nyugalom. És egy kis büszkeség. „Íme, az én anyukám. Mindenki láthatja, hogy mennyire szeret engem. Törődik velem, mert ő jó...” Szeretném hinni, Marika úgy válik modem, városi lány- nyá, hogy képes lesz megőrizni jó tulajdonságait. És soha sem fogja szégyelleni sokszoknyás édesanyját... célokat, amelyek nem a tanács terveiben szerepelnek ugyan, de közvetlenül a helyi lakosság érdekeit szolgálják. Ide sorolhatók a vállalati üzemi, intézményi fejlesztések, új munkahelyek teremtése, új szolgáltatási formák bevezetése, a kereskedelmi hálózat fejlesztése stb. A tervekben szerepelnek azok a célok és módszerek, amelyek a program végrehajtását biztosítják. És végül tartalmazza, hogy a tanács a program végrehajtásában milyen együttműködést teremt, milyen koordinációs tevékenységet vállalt stb. A tanács középtávú terve és az éves munkaterv, valamint a ciklusprogram tartalmazhatnak párhuzamos feladatokat. Fontos, hogy minden terv a maga sajátos funkcióját töltse be, és megfelelő összhang legyen közöttük. Fontos, hogy a lakosság véleményét, javaslatát ismerjék, összegyűjtsék. Ez a program készítésénél kapjon meghatározó szerepet. Ne úgy értelmezzék ezt tanácsaink, hogy a realitást nélkülöző célkitűzéseket is el kell fogadni, de a lakosság többségének a véleménye, az üzemek elképzelése, igénye a reális program készítésének alapfeltétele. Amennyiben a program így készül el, a végrehajtásnál kamatozik ez. A feladatok, a célok, az évek során módosulnak. Azért Is, mert bizonyos alapvető Igények kielégítést nyertek, de azért is, mert a változó élet új igényeket is napii-endre tűz. Ismert, hogy községeinkben most, de a négyéves ciklus alatt is elsősorban a kommunális fejlesztés irányába tolódott el az igény. Éppen ezért a program készítésénél ezt is figyelembe kell venni úgy, hogy a sajátos helyzetből kiindulva a nagy tömegek helyzetét javító célok kerüljenek programozásra. A tapasztalatok arra is figyelmeztetnek, hogy nem •mindig és mindenütt helyes kizárólag az úgynevezett nagy feladatokra fordítani a figyelmet. Egy-egy utca, vagy községrész ügye, dolga sokszor nem hanyagolható el, még a legszebb nagy célokért sem. Ezért azt, hogy egy-egy tanács ciklusprogramjában milyen jellegű feladatok szerepeljenek, a helyi igények, lehetőségek határozzák meg. A CIKLUSPROGRAM ösz- szeállításában a nagyobb szerep a tanácsoké. De igényelni szükséges a pártszervezetek, a népfrontbizottságok segítését is. Mert csak így, a közösen elkészített ciklusprogram lesz reális, megalapozott és megvalósítható. Béri Ferenc brigádvezetőt kerestem a Kábel Művek balassagyarmati gyárában. Kovács Sándor, a szakszervezeti bizottság titkára azt mondta, hogy az olasz TUBOLÁR gépsornál, a nagycsarnokban megtalálom. Megszólítom az első embert, aki az utamba kerül. „Talán az üzemvezető meg tudja mondani. Ott, az a szürke köpenyes”. Alig tudom utolérni. A csarnok olyan hatalmas, akár labdarúgómérkőzéseket lehetne benne tartani. No, és mellékesen még egy-két kisebb sportlétesítmény is elférne a betonfalak között. Az üzemvezetőt Seiben Ferencnek hívják. Keressük a brigádvezetőt. Közben beszélgetünk. Most már nem tudnám megmondani, hogyan került szóba a szakmunkásképzés. Elég annyi, hogy ősszel a gyáregység kétéves szakmunkásképző tanfolyamot szervezett a kábelgyártó betanított munkásoknak. Tizenkilencen jelentkeztek felvételre. Rövidesen meg is kezdődött az oktatás, de egy idő után félbeszakadt a tanfolyam. Vajon miért? TIZENKILENCBŐL KETTŐ Félretettem azokat a kérdéseket, amelyeket Béri Ferencnek akartam feltenni. Felkeltette ennek a tanfolyamnak a sorsa az érdeklődésemet. Talán menet közben a dolgozók meggondolták magukat? Nem akarnak tanulni? Nem érdemes? Vagy más problémák akadtak? Hirtelenjében két embernek is feltettem ezeket a kérdéseket. Celleng János technológusnak, aki előadója volt a tanfolyamnak, meg Osztroluc- ki Lászlónak, alti Béri Ferenccel együtt jelentkezett a képzésre. Nincs módom arra. hogy a véleményüket szó szerint idézzem, csak a válaszok lényegét próbálom összefoglalni. A tanfolyam résztvevői három műszakban dolgoznak. Szerdán kilenckor, pénteken fél háromkor kezdődtek az előadások. Többen vidékről járnak be dolgozni a gyárba. Könnyű elképzelni a helyzetüket. Alkalmazkodniok kellett a buszjáratokhoz, a tanulás miatt a munkanap legalább két műszak hosszúságúra nyúlott, ami nem kis áldozatot és fáradtságot követelt. MUNKAIDŐBEN? * Felvetődött, hogy munkaidő alatt tartsák a tanfolyamot. Esetleg mentesítsék a résztvevőket az éjszakai műszak alól. Egyik sem lehet megoldás. A termelésben feltétlenül fennakadást okozna. S végtére is: a tanfolyam nemcsak az üzem. hanem elsősorban a dolgozók érdeke. Vállalták, hát hozzanak áldozatot, csinálják végig! Ebben most már nincs vita. Csakhogy más tényezők is el- kedvetlenítően hatottak. Nem készültek el időben a tankönyvek, néha előadó sem volt, állítólag az is előfordult, hogy helyiség hiányzott. Ráadásul elméleti tantárgyakkal kezdődött az oktatás, fizikával, matematikával, ami kicsit megriasztotta az embereket. Az érdeklődés hiánya. Ez a „vádpont” is elhangzott. A végefelé néha már csak pár ember „lézengett” az előadóteremben. Ezért is kellett fölfüggeszteni a tanfolyamot. S az év végén már nem volt idő újra „föltámasztani”. Mások a megcsappant érdeklődést — mert szerintük volt érdeklődés — az előbb felsorolt okoknak tulajdonították. A FOLYTATÁS „Csak az jelentkezzen a tanfolyamra, aki valóban meg akarja szerezni a szakmunkásbizonyítványt. Legyen helyiség, tankönyv ég előadó”. Ezt mondja Béri Ferenc. A szakszervezeti titkár nemrégen tárgyalt arról Géczi Imre igazgatóval, hogy újjászervezik a tanfolyamot. Természetesen. figyelembe veszik az elhangzott véleményeket, megkeresik a legjobb megoldást. Megéri-e elvégezni a tanfolyamot? Érdemes-e két évig tanulni? Igen! A dolgozó nagyobb szakértelemmel tudja majd végezni a munkáját, magasabb lesz a fizetése, nő a gyárban a megbecsülése, a rangja. A legnagyobb „bökkenő”, hogy a kábelgyártó szakmunka, mint foglalkozás, nincsen T K é — Nem értem, hogyan ejthet egy fiú ennyi hibát? — jegyzi meg csodálkozva a tar nító, amikor visszaadnia a házi feladat füzetet a diáknak. — Hát az úgy volt, hogy ketten írtuk a nagyapával — feleli a diák. * Bemard Shaw így szólt az utcán mellette elhaladó hölgyhöz: — Ma elbűvölő, asszonyom! — Micsoda?! — csodálkozott a hölgy. — Nem ismerem önt uram! — Ó, bocsásson meg — felelte Shaw. — Összetévesztettem valakivel. ♦ Egy fiú autót nyert a lottón, beültette az apját, és .ndult vele kocsikázni. Útközben nekiütközött egy távíró- póznának és megállt. — Fiacskám — mondta az apa —, hogyan fogsz megállni az autóddal a nyílt mezőn, ahol nincs távírópózna? •k George Stevenson egyszer benne az országos szakmunkásjegyzékben. Tehát nem szakma. Illetve csak gyáron belül az. A Kábel Művek hajlandó elismerni, szakmunkásként nyilvántartani és fizetni a kábelgyártókat, de „hivata- !aßan”, a gyárkapun kívül ez a „titulus” nem illeti meg őket. Ha esetleg munkahelyet cserélnek, az új helyen segédmunkások, legfeljebb betanított munkások lehetnek. ÖSSZEGEZÉS Ellentmondásos, nem túlságosan lelkesítő számukra ez a helyzet. Egyesek azt állítják, hogy a munkások nem szívesen tanulnak. Persze, ez így általánosságban nem igaz. De ha már tanulnak, akkor joggal elvárhatják, hogy szerzett tudásuknak ne csak „helyi” értéke legyen. Nem lehet ugyan minden megfontolás nélkül újabb és újabb szakmákat „kreálni”, de valamiféle áthidaló megoldást felétlenül találni kellene, hogy a kábelgyártó szakma, ha nem is önállóan, de valamely rokonszakmához kapcsolódóan létezhessen. Ez korántsem merő formalitás. Rövidesen sorra kerülnek a bejelentett béremelések. A rendelkezésre álló forintokból a kábelgyártó betanított munkások a szakmunkásoknál kisebb arányban részesülhetnek. Pedig szakmunkás-felkészültséget igénylő munkát végeznek. Vajon képes lesz-e a gyár ezt a különbözeiét a saját erejéből kiegyenlíteni? FáK nagyon megéhezett és az étterembe rohant. A lépcsőn azonban megállította egy ai-isztokrata, és ezt kérdezte tőle: — George, a mozdony után melyik találmányát tekinti a legjelentősebbnek ? — Az étkezőkocsit — válaszolta Stevenson, és tovább sietett az étterem felé. ★ — Mi van maguknál ma ebédre? — kérdi a vendég az étkezdében, — Hogy nem szégyellj magát, polgártárs! — válaszol a pincér. — Második hónapja jár hozzánk ebédelni és nem tudja meg jegye i- nU * — Nein vagyok annyira ellensége önmagámnak, hogy megmondjam, kicsoda a barátom. * Egy fiatalember felkeresi az orvost és a következő kéréssel fordul hozzá: — Doktor úr, pillanatnyilag egészséges vagyok, jól érzem magam. Egyetlen vágyam, hogy nagyon-nagyon sokáig éljek, mit kell tennem? Az orvos gondosan megvizsgálja a pácienst, majd így szól: — Uram, ön valóban makk- egészséges. Feltehetőleg hosz- szú életű lesz. — Igen, igen, de nekem ez nem elég. Mit tegyek, hogy nagyon sokáig éljek? . — Nos, kérem, keveset és csak könnyű dolgokat egyék, szeszes italt egyáltalán ne fogyasszon, őrizkedjék a cigarettától, és ami a legfontosabb, szigorúan tartózkodjék a nőktől. — És ha mindezt megteszem, biztos, hogy hosszú lesz az életem? — Nem, egyáltalán nem biztos. Azt azonban garantálhatom, hogy hosszúnak fogja érezni. * — Nem találja nevetségesnek? Ennek az az oka. Önnek nincs érzéke az én humoromhoz. ★ — Az élet: lángolás —. mondta egy illető, miközben mással kapartatta ki magának a gesztenyét a tűzből. —is 6 NÖGRÁB - 1973. február 3.« szombat Kiss Sándor
