Nógrád. 1973. február (29. évfolyam. 26-49. szám)
1973-02-22 / 44. szám
Kétoldalú felelősség tulajdonképpen büszkék lehetünk mi, nógrádiak, ha a megyében folyó ismeretterjesztést vizsgáljuk, minősítjük. És még büszkébbek akkor, ha a megyehatárokon kívülre tekintve részterületenként kis összehasonlítást teszünk. Vegyük például a megyeközpontot: a TIT megyei központját. Nem elhanyagolható pont ez, hiszen a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat esetében a centrum nem egyszerűen a TIT-életet szervező, irányító bázis, hanem a helyi lakosságnak szolgáltatást nyújtó és szervezetének tagjait képző, továbbképző intézmény is. S ez utóbbiak munkahatékonyságának fejlesztése egy egész megye szellemi életének gyorsabb pezsdülésével gyümölcsözik. Nem mindegy hát, hogy mi vallhatjuk-e magunkat (ahogyan ezt joggal meg is tesszük) az ország egyik legmodernebb TIT-székháza tulajdonosának, avagy más. Természetesen, hálunk sem uralkodtak mindig ilyen fényes állapotok. Azt hiszem, jól emlékeznek még a salgótarjániak a TIT régi székházára, amelyben egyetlen terem állt a belső élet, rendezvények szervezésének rendelkezésére. A munka persze akkor is megfelelően folyt. Ám a körülmények, a tárgyi feltételek gátlói voltak az igazán szép tervek, elképzelések valóra váltásának. S indokai lehettek mindenfajta fogyatékosságnak. Aztán egy szép napon kinőtt a földből egy modern, csupaüveg épület és a TIT megyei szervezetének házává avatták. Az első vendégek (s a továbbiak is), az ország különböző részeiből érkezettek nem kis irigységgel járták végig az előadótermeket, klubszobákat; ugyancsak álmélkodtak a jól felszerelt, korszerű épület láttán. És — érdekes módon — már az első ámulattal együtt hallatszott a kifogás is: most épült, s máris kicsinek bizonyul. Ami önmagában talán nem is baj: egyszerűen azt jelenti, hogy felszökött, megsokszorozódott a tudományos ismeretek iránt érdeklődők száma, a szép környezet közvetlen vonzóerőt gyakorol az emberekre. Máris szaporodott például a TIT tanfolyamainak száma. A gépírónői és a titkárnőtanfolyam, a nyelvi tanfolyamok megyeszer- te népszerűvé váltak. Egy titkárnő jegyezte meg — amit naponta visszhangoznak mások is: Ilyen környezetben öröm tanulni, ahol nem iskolában érzi magát az ember. Vagyis a kulturális szolgáltatással nincs, s előre láthatólag nem is lesz a „házban” különösebb probléma. Ha csak az nem, hogy — hírek szerint — a székház nem túl gazdag kvalifikált oktatókban. A belső munkatársaknak is új lendületet adott munkájukhoz a megnövekedett lehetőség — a központ izmosodása jó hatást tett a területi munkára is. E kettő ugyanis szorosan összefügg, hiszen a TIT egyik feladata, hogy műhelyében olyan előadói gárdát kovácsoljon, olyan szakembereket fogjon össze, akik alkalmasak rá, hogy az embereket okítsák, műveljék — az ismeretek terjesztésének méltó katonái legyenek. Nos, az új TIT-szék- házban hatványozottan ügyeltek az alkotó- műhely megteremtésére, működtetésére. Hiszen végtelenül sok múlik a társulat előadóin. Közvetlenül egy-egy előadás sikere. Közvetve ezrek tudásszomjának felbuzgása vagy elapadása. (Nem véletlen, hogy az üzemekben, művelődési házakban TIT-előadást hallgatóknak megvannak az ún. kedvenc előadóik. Akire érdemes odafigyelni. Akitől érdemes kérdezni. Aki úgy beszél, hogy a hallgatóság még késő este sem akar hazamenni. ..) A korszerűen felszerelt intézmény persze csak egyik (bár alap-) feltétele a magasabb színvonalú belső és területi munkának. A modern technikai felszerelés, a korunkhoz méltó otthont adó környezet, amit az új székház nyújt — önmagában lehet a régi intézményénél hatástalanabb munka színtere is. A benne munkálkodó emberek által válik csak a tudományos ismeretterjesztés mai igényeim két kielégítő házává. És itt ne csupán a szervezet „fizetett munkásainak” felelősségéről essék szó, hanem mindazokéról, akiknek aktív közreműködésére a TIT számít — vagy számítani szeretne. Azokra a szellemi előrehaladást óhajtó értelmiségiekre és nem értelmiségiekre, akik a székházban keresnek és találnak otthonra — spontán módon, vagy szervezett formák közt. Gondolatváltásra, közös problémamegoldásra. Olyan műhelymunkára, amely fejleszti az egyes ember személyiségét és csiszoló-alakító-mozgósító fórumával egy város életét teszi színesebbé. A felelősség kétoldalú, s az új TIT-székrl ház felépültével sürgetőbben nyilvánvaló: elemzést igényel a társulat „vonzó fel- kínálkozásainak” minősége — és elemzést igényel az is, mit óhajtana minél nagyobb számban a TIT-től eddig távolmaradt közönségréteg. V. Kiss Maxi» Fények - apró árnyakkal Közművelődési munka Szirákon Mese a tűzpiros virágról Gytewnekszinfióz Salgótarjánban.. Talán nem tévedek, ha azt, állítom» hogy ez volt az első ilyen jellegű előadás a városban. Ehhez mérhető volt az érdeklődés is; kedden délután. mindkét előadásra megtelt a József Attila Megyei Művelődési Központ színházterme. Igazi mesét láttunk; egy kedvesen naiv történetet szülői szeretettől, gyermeki ragaszkodásról (meg hálátlanságról)» csodát tevő szerelemről, Kamauhova és Brausze- vics mesejátékának alapötlete nem új: a különböző jellemű testvérlányok történetét már számos változatban és műfajban feldolgozták egy- egy nemzeti irodalmon belül ■is. Hasonló történetet vitt színre Shakespeare Lear király című drámájában. Mindez mit ■ sem von le a mesejáték értékéből. Akárhányszor látjuk, újból és újból szárnyaira vesz a játék, és visz magával ellenállhatatlanul a mesék rózsaszín birodalmába. A mese nem veszíti el vonzását soha, mert az emberekben mindig él az igazság és a szeretet vágya, a játék lé- íekmelegítő, felszabadító öröme. A mese középpontjában a jóságos kalmár legkisebb leányának, a melegszívű Aljenurikánalfc és a csúf békává változtatott királyfinak találkozása és szerelme áll. Az ő egymásratalálásukért zajong, tapsol a gyermeknézőtér. Sikerrel, mert az előadás végén itt is. mint minden mesében, sok megpróbáltatás után az önfeláldozó és áldozatkész jó kerül ki győztesen, elnyerve méltó jutalmát, a hű szerelmet és a boldogságot. Kitűnő munkát végezték a miskolci művészek a Tarbay Ede átdolgozásában bemutatott szovjet mesejáték színre- vi telével. Rendező (Sallós Gábor), díszlet- és jelmez- tervező (Suki Antal), színészek egyaránt elismerésre méltót nyújtottak: szívüket és lelkűket adták az előadásba. Különösen tetszettek Suki Antal — a mese hangulatát és a szereplők Jó jellemét kifejező — jelmezei. A színészek közül Héczey Éva első főszerepében (Alje- nuska) ígéretes tehetségnek bizonyult Méltó partnerei voltak a két cserfes szájú, irigy testvér szerepében. Pásztor Mária és Nagy Mari. AI- jenuska igaz embersége az ő árnyékukban bontakozik ki előttünk teljes tisztaságában, jelentőségében. Lenkey Edit a gyűlöletes boszorkány. Baba Jaga szerepében a gonosz szellemek remek karmestereként ármánykodott. A férfi szereplők közül elsősorban a szolgát megszemélyesítő M. Szilágyi Lajos és a mocsár- szellemét, Kikimórát alakító Bánó Pál tetszett. De kulturált játékával jó benyomást keltett a többi szereplő — Olgyai Magda, Farkas Endre, Kendeffy Gyula és Bősze Péter — is. (sulyok) S/IKÁKKA, ha valaki ellátogat, talán fel sem vetődik gondolataiban, hogy egykori járási székhelyen jár. A községben állt a Teleki és Degenfeld grófok kúriája. A múlt század derekán egy ideig ebben a kis — ma 1470 lelket számláló — cserháti községben élt a haladó politikai nézeteiről ismert, kora kompromisszumos közgondolkodásával megalkudni nem tudó Teleki László. A Nóg- rád megyei Múzeumok Igazgatósága, az ő emléke előtt tisztelegve, hozatta rendbe két évvel ezelőtt a Teleki család sírboltját. A község járási székhely rangját 1950-ben, a tanácsok megalakulásakor vesztette el, s adta át a vele járó feladatokkal együtt a jobb földrajzi viszonyok között fekvő középkori mezővárosnak. Pásztónak. Talán szomorkodtak emiatt a szirá- kiak, de — mint helyes döntést — megértették, elfogadták. Az Erkel Ferenc Művelődési Ház az 1741-ben klasszicista stílusban épült Degen- feld nyári lakban kapott elhelyezést. 1924-től negyedszázadig ebben az épületben székelt a járásbíróság. Ma a kultúra háza. Itt találhatjuk a községi könyvtárat is. A két művelődési intézmény közös igazgatás alatt áll. Az igazgató. Bihari Erzsébet büszkén sorolja a művelődési ház működtetésében dolgozó kis csoportokat: furulya*, képzőművészeti, sport-, irodalmi szakkör, gyermek- és ifjúsági klub. — A legrégebbi és talán legnevezetesebb — mondja — a felső tagazatosokból álló furulyaszakkörünk. A kör tíz éve működik. Kumász Pál pedagógus vezetésével. A csoporton belül rendszeres elméleti továbbképzés is folyik. Ha sikerül megfelelő anyagi eszközökre szert tennünk, megszervezzük a szakkör utánpótlását az alsó tagozatosok köréből. A GYERMEK -KEPZÖMŰ - VÉSZÉT! szakkör 1968. óta működik eredményesen. Képeikkel járási, megyei gyer- mekrajz-kiállításokon rendszeresen szerepelnek. Tavasz- szal a Nemzeti Galériába látogatnak el. Ezek a gyerekek mire felnőnek, bizonyára művelt és okos értői lesznek a képzőművészetnek. — Pillanatnyilag az irodalmi szakkörrel van a legtöbb problémánk — mondja Bihari Erzsébet. Múlt ősszel iskolás körré kellett átszerveznünk, mert a KISZ-esek közül sokan bevonultak, vagy megházasodtak, s nem számíthattunk rájuk tovább. Az állami gazdaság és az ÁFÉSZ KISZ-eseiből most szervezünk egy új csoportot. A községi ünnepi rendezvények műsorát szeretnénk fellépéseikkel színesíteni. Az általános iskolások ösz- szef ogása könnyebb: gyermekklubjuk, szakköreik eredményesebben működnek, mint az idősebbeké. A korábban népszerű KISZ-klub mostanában nem működik valami fényesen. Alig néhány tag jött csak el egy-egy foglalkozásra. Miért? A programmal van talán baj, nem olyan színes, érdekes, mint korábban volt? A megértéshez szükséges választ nem itt kell keresnünk ... Az állami gazdaság ugyanis nemrég szervezte meg a maga, Teleki Lászlóról elnevezett agrárértelmiségi és Ifjúsági klubját, amely újdonságának erejével valósággal „elszippantotta” a művelődési ház klubjának tagjait. Ez önmagában nem is lenne baj — mondták a művelődési házbeliek, hisz’ nem az a lényeg, hogy hol működik a klub, hanem az, hogy működik-e egyáltalán, és milyen programmal. Szeretnék, ha a tanáccsal közös fenntartású lenne a klub, mert így, nagyobb anyagi eszközökhöz jutva, színvonalasabb programot tudnának összeállítani, amivel mindenki — a tagság, a művelődési ház, az állami gazdaság — jól járna. A megegyezés lehetőségeit keresik. Bízunk benne, sikerül mesr találniok. A művelődési ház nagyterme 150 személy befogadására alkalmas. Mégis nem egy esetben előfordult már. hogy rendezvények idején nem telt meg a helyiség. A közönség — mondják — kiszámíthatatlan. nehezen tudni, mire jön el, mire nem. ORI-rendezvé- nyeket évente minimális mennyiségben, négy—öt alkalommal tartanak, mert —- telt ház esetén is a terem kis befogadóképessége miatt — ráfizetéses. Színházi előadásokra a nagyterem alkalmatlan, kicsi a színpada, rossz az akusztikája. A helyzeten úgy segítenek, hogy bérleti látogatásokat szerveznek az állami gazdaság segítségével Pásztora. Az idén húsz fő jelentkezett. Kiállítási teremnek a klubszobát használják. A megyei és a járási művelődés! központtól kapnak anyagot. A kiállítások látogatottságára nincs panasz. A festményeket, fotókat szívesen nézik a községbeliek, főleg a fiatalabb korosztályúak. A SZIRÁKI művelődési ház 1971-ben kapta mai rangját. Korábban klubkönyvtárként működött. Az épületben — a korszerűtlen viszonyokhoz képest — érdekes, izgalmas élet folyik. Mert a község közművelődéséért felelős intézmények jó kapcsolata, a cselekvő igyekezet átsegít a nehézségeken. De az eredmények és sikerek sem feledtethetik, hogy a mai művelődési ház epülete régi. elavult, korszerűtlen hogy a község megérdemelne már egy mai igényeket kielégítő újat. Sulyok László Megismerik egymást A Nógrád megyei Úttörő Központi Művészegyüttes öt amatőr művészeti — fiúkórus, szimfonikus zenekar, báb-, néptánc- és színjátszó — csoportból alakult. Az együttes tagjai márciustól minden hónapban egy alkalommal művészeti bemutatón találkoznak egymással. Az első összejövetelre március 1-én a József Attila Megyei Művelődési Központban kerül sor. ahol a már országosan Ismert Főnix bábegyüttes mutatja be produkcióját a többieknek. A találkozók célja, hogy az úttörő központi művészegyüttes csoportjai megismerjék egymás munkáját, és a tapasztalatokat felhasználva folytassák amatőr művészeti few® kenységüket. Elnökségi ülés A TIT Nőgrád megyei szervezetének ügyvezető elnöksége tanácskozott és megvitatott több tájékoztató jellegű jelentést. így megvizsgálták, hogy a TIT megyei szervezetének, valamint a járások és Salgótarján város szervezetének milyen a befolyása az értelmiségre. Azt Is vizsgálták, milyen módon lehetne a fiatal értelmiségieket aktivizálni, bevonni az ismeretterjesztő munkába. Megvitatták az ügyvezető elnökségi ülésen azt a tájékoztató jelentést is, amely az üzemi ismeretterjesztés helyzetéről készült. Tanuló felnőttek Szécsényben a járási műve- désügyi osztály és a két álta- nos iskola szervezésében (lgozók általános iskolája dúlt. A hallgatók a község :t legnagyobb üzeméből, az L.ZETT gyárból és a bútorzárból kerültek ki. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában 26 felnőtt jelentkezett, hogy a hetedik osztályról megszerezze a bizonyítványt. A Mikszáth Kálmán iskolában induló nyolcadik osztályos tanfolyamnak eddig 18 résztvevője van. NÓGRÁD ~ 1973, február 22., csütörtök KEREKES IMRE: £$1e tíz után Kisregény 8. És az a jó, hogy lángol. Mert a tűztől megvénül az éjszaka, szennyes lesz a sötét, remegnek a felhők, meghátrálnak a csillagok és visszafordul a tolvaj. Rohanás a tűzoltókészülékhez. Az fogott először lángot. Ez így szabályos. Felvillannak a falak, élet költözik az ablakszemekbe. Valaki dühös. Rohan a láng végig az épületen. Lángész tervezhet ilyen tüzet. Most gyertek dögök, rablók és tolvajok, az alja nép a talponállókból, csőlakók és börtöntöltelékek, a csőcselék krémje, vagányok 'és huligánok, most szabad az út. Az éjjeliőrnek telefonálni kell! Istennek hála, ilyenkor éjszaka van vonal, a riasztás gyerekjáték, alighogy leteszem a kagylót, messziről már hallani a tűzoltók szirénáit. A diri fordítva kapta magára az alsónadrágot. Még mondani akartam erről valamit, de most nincs időm. Eg a gyár. Kitárom a kapukat, előkészítem a műhelyek kulcsát, hogy belülről is menjen a munka. Mármint a tűzoltás. Mit nem kell tudni egy éjjeliőrnek? A szakinak a szakmát, az éjjeliőrnek mindent. Még azt is, hogyan kell fellármázni az éjszakát. A raktár ügy ég. mint a máglya, . A raktárak máglyának készülnek. Már eleve úgy számolnak, ha majd a raktár leég... Igazi gyári tűz C3ak éjszaka van. A nappalit eloltják a melósok. Vödör víz is elég. Ráköpnek és eltapossák, pokrócot dobnak oda, elsétálnak a tűzoltókészülékért. A kár ezer forint. Nem kár. Utána megmossák a kezüket, háttal a gépnek támaszkodnak, nézik a tűz helyét. Rágyújtanak, elküldik a tanulógyereket a kantinba, hozzon abból a három huszas kolbászbóló Ha nincs hozzá uborka, mustár is jó. Mire hozzálátnak, már a szemüket se törlik. Egy könnyre való füst nem maradt. Egy rö- hej. Nappal nem ég a világ. A világot csak sötétben lehet felgyújtani. Éjjel ég a világ, éjjel tűz a tűz és éjjel láng a láng. Csak éjjel fény a fény. Már közelről hallani a tűzoltók szirénáit. Mi lesz, mire ideérnek. Most minden messze van, most messze van a délután, és a reggel, most messze a világ. Csak a messze van közel. A lángok 6e tudják elűzni a csillagokat és remegnek a felhők, mert a hőségtől remeg a levegő. Tűzijáték van. Mintha innen, a portásfülkéből irányítanák, csak meg kell nyomni a gombot. Aki itt áll, maga is láthatja, csak játék az egész. A világot egy gombnyomással fel lehet gyújtani egyetlen éjszakán. Aljától ég a raktár. A lángok felnőttek, mert a tűznek is van gyerekkora. Aztán, míg van miből táplálkoznia, fejlődik. Mint az emberiség. A Nel- lit még délután lebeszéltem arról, hogy idejöjjön. Jött más. A tűzoltóknak meg se koty- tyan. Nézz rá egy ilyen arcra. Pont olyan az arcuk a tűzvilágnál, mint festett szentképek a sekrestye falán. A diri odakeveredik mellém. Felnőtt ember tűz alatt nem beszél. — Mit látott előtte, Gáspár? — Semmit — mondom, — Semmit? — Semmit. — Egyszerre csak kigyűlt a raktár? — Gondolom, már előbb égett — Maga akkor hol járt? — Nem aludtam. — Elhiszem. De miből lett Ilyen nagy tűz? — Gyorsan nő, — Gyorsan? — Ha egyszer kiüt, kész... Minden tűzfészek azért veszélyes, mert egytől is kigyúl- hat az egész világ. — Ezt honnan veszi? — Olvastam az újságban. — Ügy... — mondja a diri — a jegyzőkönyvet azért majd maga is írja alá. — Én? Még virradatkor is fenn volt az egész környék. Ahogy világosabb lett, szétnéztem. Nagy panoráma. A szemközti hosszú utca ablakát úgy lengette a szél, mintha egy bérházi óriásmadár ezekkel a szárnyakkal akarna felszállni. De ami nem megy, az nem megy. Az ablakban megismertem az öreg tanárt, felesége úgy könyökölt mellette a párkányon, mint Töles- váry Adrienne oldalán a daxli. Most láttam először, hogy Richter úr hálósapkát visel. Legyen neki. Vajda úr. a KÖZÉRT-es, sálat tekert a nyakára, mert akárhogy is égett a gyár, annyira azért nem fűtötte az utcát, hogy legénykedni lehessen. Erdélyi úr, a festő, külön ablakban állt, tőle jobbra, az erkélyajtóban a család. Még tűz esetén se vállaltak vele közösséget. A Lipták úr rezes orra illett legjobban a helyzethez. Megengedem, lehet, hogy csak a hajnali széltől volt. Egyedül Slezákné, aki odajött hozzám és megkérdezte, hogy nem hozhatna-e nekem egy féldeci kevertek VI. Egyszer elmúlik minden tél. Ez a tél is elmúlt, sokszor elmúlt, de visszajött. Csak a mucusokat kell figyelni, hogy megtudjuk, miként is áll a helyzet. Amíg felhajtott gallérral, behúzott nyakkal járnak, fejüket sállal kötik át, oldalt se néznek, csak műszak után megcélozzák a villamosmegállót, addig nincs tavasz. Hiába süt a nap, az semmi. A mucusok tudják, hogy visszajön a tél, és még siettükben is öesze- szorítják térdüket. Van Ilyen. Most már nincs sál a fejükön, a gallért csak divatból hajtják fel, hátul a csücskét, pillognak jobbra- balra, hogy jobban hallják, ha valaki kocog utánuk, akkor aztán jól meghúzzák a lépést. Mert ha meghúzzák a lépést, jobban mutat a láb és Ilyenkor már nem húznak fel olyan harisnyanadrágot, amelyen szalad a szem. Es úgy indulnak neki az éjszakának, mintha soha nem akarnának felszállni arra a villamosra. (Folytatjuk)
