Nógrád. 1973. február (29. évfolyam. 26-49. szám)

1973-02-21 / 43. szám

Eredményes a szorospataki pártcsoportok munkája

A nógrádi szénbányák pártvégrehajtóbizottsága legutóbbi ülésén értékelte a szorospataki pártcsoportok munkáját. Kétségtelen, ez az aknaüzem az utóbbi időben egyre szebb eredményeket ér el a termelésben, a gazdasági munkában. A korszerűbb módszerek alkalmazása mellett1 a munkások tudatának változása, fejlődése is alapja a sikernek. Az utóbbiban nagy szerepük van a pávtcsoportoknak.

A 29 pártcsoport elvi-politikai irányítása a csúcsvezetőség feladata, gyakorlati tennivalókkal viszont az alapszervezetek vezetősége látja el őket. A beszámoltatást is ők végzik. Havonta rendszeres a bizalmiak értekezlete, az eligazítás, de az is, hogy taggyűlések előtt a napirendeket megbeszélik. A felsőbb szervek határozatai végső soron a pártcsoportokon keresztül jutnák el a párttagokhoz és ott szervezik a végrehajtást is. Vannak kérdések, amelyek az egész kollektívát érintik. A gazdaságpolitikai elképzelések, és nem egy határozat olyan, amit a parton kívüliekkel közösen, a munkahelyen tárgyalnak meg.

Tavaly az üzem csúcsvezetősége két alkalommal tárgyalt a pártcsoportok munkájáról. ' Összegezték a jó tapasztalatokat és feltárták a még meglevő hibákat is. A munkahelyeken a gazdasági, műszaki vezetők, szakszervezeti tisztségviselők és a pártcsoportok kapcsolatában előrehaladás tapasztalható, segítik

egymás munkáját. A csoportbizalmiak tájékoztatják a dolgozókat az általuk felvetett kérdésekről és információs jelentésben továbbítják a véleményeket a pártvezetőséghez. A termelési-gazdasági problémákkal is igen gyakran felkeresik az illetékes vezetőket.

Szorospatakon a párttagság 90 százalékának van konkrét pártmegbízatása. Tömegszervezetekben, munkásőrségben, brigádoknál, csapatoknál végzik a pártmunkát. A legtöbb pártcsoportnál rendszeres a pártmunkáról való beszámoltatás. Ennek igen kedvező hatása van, viszont még nem jellemző valamennyi pártcsoportra,

A jövőben ezt a módszert általánossá kellene tenni. Ehhez feltétlen szükséges, hogy a kevesebb tapasztalattal rendelkező bizalmiaknak több módszerbeli segítséget adjon a pártvezetőség.

Két évvel ezelőtt rendszeresítették a bizalmi naplókat Szorospatakon. Ahol ezt rendszeresen vezetik — ilyen a bizalmiak többsége — ottköny- nyebb a pártmunka ellenőrzése, számon tartása. Érdemes lenne ezt egyformán, mindenütt megvalósítani.

A pártcsoportok szerepe, jelentősége a tudatformálásban igen nagy. Nem véletlen, hogy ezekről a kérdésekről kisebb közösségben pártcsoporton belül is tárgyaltak. A szocialista tudat kialakítása, a szocialista brigádmozgalom is

megköveteli ezt a munkát. A termelési-gazdasági kérdésekről szintén ilyen igényességgel tárgyalnak. A politikai nevelő munka is hozzájárult — a jó gazdasági szervező munka mellett —, hogy az elmúlt évben a korábbihoz viszonyítva jelentősen javultak az üzem termelési-gazdasági mutatói.

A nevelő-felvilágosító munka eredménye volt a pártoktatás jó megszervezése. Bár még nem általános, de már a legtöbb pártcsoport fontosságának megfelelően foglalkozik a tagfelvételi munkával. A kérelmeket megtárgyalják, mielőtt az taggyűlés elé kerülne. Tavaly tíz új párttagot vettek fel.

A pártcsoportok tömegszervezeti kapcsolata egyre javul. Az utóbbi időben gyakoribbá váltak a közös bizalmi megbeszélések. így volt ez a versenyszervezés, a vállalások elkészítésekor és legutóbb, a központi bizottság novemberi határozata után is.

A jól végzett munka után járó megbecsülés sem marad el Szorospatakon. Ennek csak egyik megnyilvánulása például, hogy az üzem műszaki, gazdasági vezetői bányajárás alkalmával, vagy éppen műszakváltáskor a pártcsoport- bizalmitól kémek véleményt a munkahelyek gondjairól, a dolgozók véleményéről, hangulatáról. Tehát szavuk van, ott, ahol a pártcsoport tevékenykedik Ügy véljük, ebben van talán a legnagyobb szerepük.

B. J.

^ tűni ffljjjí: m

Ä

'iiiiUUlf

'X!"uí

"“‘‘»W. 1ÄJ2JI •WHIWii M

*wtí'

.... II

a’L» «a i gr 1

r fi,

V

Vidáman, jókedvűen játszanak a csöppségek a Malinovszkij úti, társadalmi összefogással

bővített óvodában — k —

Éjfél után a gyárban

AZ UTCA CSENDES volt, már a Karancs is bezárt. Az Arany János utcától a kohászati üzemekig senkivel sem találkoztam. Éjfél után köd ereszkedett a városra, a lámpák sápadtan égtek. A temető felől különös neszezés, majd köhögés, prüsszögés hallatszott és egyre erősödött. Az iparvágányon nehéz szerelvény közeledett, az emelkedőn lassan haladt, nagyokat szusz- szánt a mozdony.

A hideghengermű vasajtaja furcsán zörrent mögöttem. Bent a csarnokban tompán zakatoló gépek és nagy tekercsekben szürkéskék lemezek, végig a fal mellett, a gépek között. Utat keresek, jobbra- balra kerülök, a körollónál Ponyi László csoportvezetőt találom. A gépen tekercset cserélnek. Most 400 milliméter széles anyag következik. A lágyítóból négy milliméter vastag lemez érkezett, ebből kétmillimétereset gyrátanak. Pontosan olyat és annyit, amennyit az indiai, a görög, vagy a magyar megrendelő kért.

Hogyan lehet a roppant súlyú lemeztekercset megmozdítani, a gépre tenni? Természetesen daruval, mert ilyen súlyt emberi erővel nem lehet emelni. De akadnak ennél nagyobb tekercsek: 4,2 és

4,5 tonnásak is — mondja Ponyi László.

Beszélgetésre kevés idő akad, mert a csoportvezetőnek a gépet kell beállítani, ott legyen a szeme mindenen, hogy reggel hatig semmi baj és fennakadás ne történjen. Félreállok, mert a közelünkben daru halad el. A csarnokban kettő is van. Az egyik tíz-, a másik öttonnás. A vezetőfülke fent, a tetőre szerelt neonlámpák közelében halad előre, hátra, ahogyan a szállítás kívánja. Fiatal nő a kezelője. Két kapcsolás közben ásítást nyom el.

— Éjfél után az álmosság, fáradtság mindig orvul támad. Van akit kettőkor, mást meg négy óra felé kap el. De ugyanannál az embernél is mindig másként jelentkezik Az éjszakai műszakot soha nem szokj a meg az ember, de tűri, elviseli.

Ponyi László a gép másik oldalára került és közben Gyurkovics Gyula művezető elmondta róla, hogy harminc éve jár' a gyárba három műszakban.

Este tíztől reggel hatig. Télen és nyáron. Hidegben és rekkenő hőségben. Harminc éve, mindig három műszakban. Állni a gép mellett, kiÁ Központi Bizottság novemberi ülésén Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára előadói beszédében rámutatott: „Annak ellenére, hogy 1972-ben a bruttó termelési érték az iparban és a mező- gazdaságban egyaránt meghaladja a tervezett szintet, a nettó termelés, a nemzeti jövedelem még elmarad a tervezettől”. Ezért — tette hozzá —, „a termelés fokozása elsősorban a nettó termelés növelését igényli tőlünk.”

Közgazdasági szakfogalmak lépnek elénk ebből a szövegből, ám az utóbbi esztendők Immár megszokott folyamata, hogy a gazdasági élet szókészlete észrevétlen beépül mindennapi kifejezéseink gyűjteményébe. A stílus az ember — tartja a közmondás, amit méltán kiterjeszthetünk erre az értelmezésre is: a stílus — a társadalom. Valóban, e sajátos nyelvi tükröződésben az a folyamat tűnik elő, amely immár nemcsak a végrehajtás, de az alkotás, a döntés feladatait rója a vállalatokra, a szövetkezetekre, az egész társadalomra. A lényegre sűrítve, éppen ezeket a feladatokat fejezik ki az iménti idézet szakfogalmai is.

Ahhoz azonban, hogy ezeket a feladatokat körvonalazhassuk, mindenekelőtt a fogalmakat célszerű — a gyakorlattal szembesítve — ábA tiszta érték indoka

rázolnunk. Nos, a nettó termelés, amelynek növelése most a legfontosabb, azt az új — tiszta — értéket jelzi, amelyet az anyagi termelésben és szolgáltatásban meghatározott idő, rendszerint egy esztendő alatt előállítanak. Országos méretekben a nettó érték maga a nemzeti jövedelem, s valóban: a fogalom nyelvi hangulata is sejteti, hogy arról a gyarapodásról, többletről, tehát: új értékről van szó, amely- lyel a nemzet a számított időben gazdagodott.

A nettó — tehát az új, a tiszta — érték egyszersmind azt is érzékelteti, hogy itt a termelési folyamat végeredményéről, a munka nyomán keletkező többletről van szó, ellentétben az ikerfogalommal : a bruttó termeléssel, amely az úgynevezett teljes termelési értéket fejezi ki, beleértve tehát a kész- és félkész termékeket, a befejezetlen termelés állományának emelkedését, azokat az anyagi ráfordításokat, amelyek nyomán az új, a nettó érték végeredményben előállott. Ilyen módon könnyű belátni, miért került teendőink középpontjába a nettó termelés emelése; nyilvánvaló, hogy a népgazdaság, a nemzet számára a viszonylag mérsékeltebb bruttó termelésnöveléssel előállított nagyobb arányú nettó érték jelent igazi gyarapodást.

A fogalomábrázolások, definíció természete, hogy mindig a lényegre összpontosítanak, tehát az élet ezerszínű folyamatát képletszerű elvontsággal ábrázolják. Ezúttal is pontosan erről van szó. de ha a fogalmak hátterét közelebbről szemügyre vesszük, a gazdaság teljes panorámáía, bonyolult összefüggésrendszere elénk tárul.

Előttünk a szakmai kifejezések mögött mindenekelőtt a történelmi folyamat, a korábbi gazdaságirányítási rendszerben ugyanis túlnyomó- részt a bruttószemlélet uralkodott, s a vállalatok érdekeltsége elsősorban az úgynevezett teljes termelési érték, más szóval: a bruttó termelés növeléséhez fűződött. A históriai ok kézenfekvő: ez az irányítási rendszer — a kor sajátosságaihoz, társadalmi igényeihez igazodva —, nagymértékben ösztönöz a termelés mennyiségének emelésére, a foglalkoztatás exten- zív bővítésére, arra tehát, hogy a többlettermelés jobbára a létszám gyarapításából származzék. Talán nem is szükséges bizonyításként hozzátenni, hogy olyan korszakban, amikor a gazdaság szinte minden szférájában a hiány uralkodott, továbbá, amikor a gyarapodás kézenfekvő lehetőségét, egyszersmind az életkörülmények gyors javítását a foglalkoztatottság kiterjesztése ígérte, ez a gazdálkodási módszer érthető, reális, indokolt volt. Később, a körülmények változásával — amikor szűkült a hiány, differenciáltabb lett a kereslet, s a létszámnövelés forrásai is kiapadtak — szükségképp szorult háttérbe a bruttó termelés, mint a gazdálkodás alapvető mércéje. Ezt a változást jelenti alapjában véve a gazdaságirányítás immár öt esztendeje bevezetett módosítása.

Ami most már a nettó termelést, pontosabban: az ebből eredő teendőket illeti, valójában azokról a jól ismert fejlődésirányokról van szó. amelyeket a hatékonyság, a korszerűség, a mérsékeltebb ráfordításokkal előállítható magasabb eredmény követelményei fejeznek ki. Más szóval, azt is mondhatjuk: a népgazdasági szektorok, ágazatok, vállalatok ama képességének növeléséről van szó, hogy minél erőteljesebben, nagyobb arányban, hatékonyabban vegyenek részt a nemzeti jövedelem termelésében, köznapibban szólva: a nemzet gazdaságának gyarapításában.

Tábori András

szolgálni, kezelni, beállítani, Mennyi önfegyelmet, lemondást és akaratot jelent ez! Vajon milyen lehetett ez a harminc év? Honnan indult, hogyan él, milyen ember az, aki életének egyharmadát éjszakai műszakban tölti?

Tompa, monoton hangon zakatolnak a gépek, távolabbról csak néha hallatszik egy- egy csörrenés, vagy puffanás. A daruk motorja fojtott hangon zúg. A pácolok, hegesztők, a lágyítósok és a körollósok önállóan, külön-külön dolgoznak, a selejtcsévérlő meg ritkán kerül elő a „pincéből”. Fentről sápadt fény hull a fekete gépekre és az emberek fáradt arcára. Ök megfontoltan, lassan mozognak, mert ilyen munkahelyen nem szabad kapkodni. A gép egyenletes tempót diktál. Fogy az előkészített anyag és szaporodik a megmunkált áru. Kevés szó esik, annak felét ,is elnyeli a tompa egyhangúság. Mintha nem történne semmi, nekem úgy tűnik, hogy nem akar virradni.

PONYI Lászlóval a Salgő étterem fölötti lakásán találkoztam újra. A konyhában gáztűzhely, rádió és heverő. Kéznél a rádió, hogy zenét és híreket hallgasson, de szükség van a fekhelyre, hogy éjszakai műszak után napközben bármikor ledűlhessen egy kis pihenésre.

— Egyszoba-hallos-fürdőszo- bás lakásban élünk itt. Hármasban, a feleségemmel és lányommal. Kistarjánban, a régi Menház utcában születtem. A velem egyidős, régi tarjániak tudják, hogy milyen életet jelentett ez. Apám szögverős volt az acélgyárban, de korán meghalt, én 14 éves koromban szegesomagolónak mentem a gyárba. Dolgoztam a régi körollón is, 1950-től csoportvezető vagyok. Egy híján ötvenedik évemet töltöm, de az én munkakönyvemben csak egy bejegyzés van, mert 35 éve a kohászati üzemekben dolgozom.

Ponyi Lászlótól a brigád felől érdeklődöm, mert a Münnich Ferenc nevét viselő brigádnak ő a vezetője.

— Olyan emberek vannak a mi brigádunkban, mint Dan- csák Ferenc, Szikora Pál, Női- tesz József, Kaszás Ferenc. A legfiatalabb is 16 éve dolgozik a gyárban. Mi azt tartjuk, hogy a szocializmust hűséggel, a bért munkával kell szolgálni. A mi brigádunkban nem kell parancsolgatni, én azt szoktam mondani, hogy gyertek, csináljuk. Nem lehet fél- rehúzódni, nálunk minden munkáskézre szükség van.

— Hogy akad-e lógós, semmirekellő ember? A gyár több mint négyezer dolgozója között persze, hogy akad. Nálunk is volt ilyen. Beszéltünk vele többször is. De ha nem használ, ha valaki nem akar rendesen dolgozni, akkor el kell küldeni.

Amikor a sikerekről, az elismerésekről kérdezem, szép, fekete táskát Vesz elő. Előbb a szocialista brigád kétszeres ezüstkoszorús jelvényét mutatja. Nem titkolja, hamarosan az aranykoszorút szeretnék megszerezni. Aztán előkerül Ponyi László kétszeres Kiváló Dolgozó jelvénye, valamint a Kohászat Kiváló Dolgozója jelvény és több oklevél. Láttam azt a fényképet, amely az iparág országos szocialista brigádvezetői tanácskozásán készült, és Ponyi, László az elnökségben foglalt helyet. /

HAVONTA átlagosan 3200 —3300 forintot keres. Dolgozik a felesége és a közgazda- sági technikumban érettségizett lánya is. Elégedett ember, azt mondja, hogy munkája szerint becsülik a gyárban. Még tíz évig szeretne dolgozni. Csak egészség legyen, aztán következhet a nyugdíj. Nem számolja, hogy hány éjszakai műszakot kell addig a gyárban tölteni.

F. h.

Fejlődés Cereden

Amikor megvadult a kan

„Szeretnénk mielőbb kulturált munkakörülményeket biztosítani a termelőszövetkezetben dolgozók részére” (Sótér István elnök zárszámadási beszámolójából.).

E szándék nemes, hiszen Cereden is legfőbb érték az ember. A munkavédelem terén az utóbbi három évben, a megye legnagyobb közös gazdaságában nem keveset tettek. A számok önmagukért beszélnek. A nehéz domborzati viszonyok a sok üzemegység és üzemág, a jelentős számú foglalkoztatott, a számottevő gépesítés és kemizálás ellenére javult a baleseti helyzet. Míg 1970-ben 43, a következő évben 29, addig tavaly csak 20 baleset történt. Az sem lényegtelen, hogy ezek között — ellentétben a korábbi évekkel — sem halálos, sem maradandó rokkantságot előidéző nem akadt. Legveszélyesebbnek a munkagépek bizonyultál?:, hiszen a balesetek közel egyharmada ezeken következett be. A legtöbb gond a bámai üzemegységben jelentkezett. Négy baleset történt itt. Nem írható a véletlen számlájára! Ugyanis ebben az üzemegységben volt tavaly legalacsonyabb a vezetés színvonala, és a legtöbb következetlenség is ebben az üzemegységben fordult elő. Megállapítható tehát, hogy a munkaszervezés, a szakmai irányítás színvonala egyenes arányban van a baleseti helyzet alakulásával.

Nem haszontalan dolog a balesetek bekövetkezésének okait taglalni. • Leszűrhető, hogy 50 százalékban vigyázatlanság és a kellő óvatosság hiánya idézte elő a bajt.

De akadtak meglehetősen fura balesetek is. Például: megvadult a kan, szalagfűrészszakadás. lórúgás és erőgépről való leesés. Hiába, az ember soha nem lehet elég elővigyázatos ...

A kedvezően alakuló tendencia ellenére természetesen idén sem ülnek babérjaikon a ceredi vezetők. Mert tennivaló munkavédelmi fronton még jó néhány akad. Látják ezt irányítók és dolgozók egyaránt. Mert a megye keleti sarkában sok a baleseti veszélyt rejtő munkakör. De a munkafegyelem megszilárdításával, nagyobb megfontoltsággal, körültekintéssel e veszélyek elháríthatok, valószínű bekövetkezésük eshetősége mérsékelhető. Mit kívánnak tenni az idén?

Például a balesetvédelmi oktatás színvonalát emelni. Ehhez a szövetkezet vezetése minden segítséget biztosít. Mielőtt egy-egy munkaterületen keményebb fába vágnák a fejszét, felhívják a dolgozók figyelmét a baleseti veszély- forrásokra. Az állandó munkahelyen dolgozóktól pedig al kalmassági orvosi igazolást kémek.

Mindez persze nem varázsszer, nem hárítja el az előre nem látható baleseteket. De a fentiek megvalósítása is Jelentős előrelépést jelenthet. Sok múlik a dolgozókon! Őrangyalként senki fölött nem állnak. Megállapítható, hogy nincs olyan jó munkavédelmi — vagy szabatosabban szólva munkásvédelmi — helyzet a megye termelőszövetkezeteiben, amelyeknél Ideálisabbra már nem lehetne törekedni!

R I.

NÓGRÁD — t973, február 21.» sierefa