Nógrád. 1973. február (29. évfolyam. 26-49. szám)

1973-02-20 / 42. szám

( Elkészült a nyolcszázezredik Jelentő« nap volt a február A >,család” egyik tagja a 19-i, hétfői a ZIM salgótarjáni Kámfort típus, amit mársütő- gyarátan: délelőtt lekerült a hőfok-szabályzóval as gyúj- szerelőszaLagról a nyolcsaáz- tás-lájigbizbosítoval is elláttak, ezredik gáztűzhely. Bat követte a Komfort St. tí­A ZIM salgótarjáni gyára pus. amelynél mind a főző- 1903-ban vette át a T 3-as égőkhöz, mmd a sütőégőkhöz típusú gáztűzhelyek gyártását ffl'tíjtas-langtóztasítóít epíte-t- a budapesti gáakészüiékgyár- Egyébként 1971 -ben tói. 1964-ben ezt a típust — a kooperációs kapcsolata jött Világ proletárjai, egyesüljetek NÓGRÁ AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAP J A XXIX. ÉVF„ 42. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1973. FEBRUÁR 20., KEDD Salgótarján fejlődése megalapozott Megépülnek a tervezett lakások Az elmúlt két esztendő eredményéit, és a következő évek feladatait értékelte — többek között — tegnapi ülé­sén a Salgótarjáni városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága. Az elmúlt két évben a vá­rosi tanács eredményes mun­kát végzett. Salgótarján gyors ütem­ben fejlődött, a negyedik ötéves tervben meghatározott célkitűzések teljesítése időarányos. A vá­rospolitikai munka alapvetően két fontos re»«#—-fagozódott. Egyrészt a város jövőjét meg­alapozó fejlesztések, másrészt az 1971. évi jelölő gyűléseken felvetett lakossági javaslatok szerepeltek a tervekben. Kiemelkedő fontossággal je­lentkezett a lakásprogram megvalósítása, a munkásság helyzetének, életkörülményei­nek javítása, a nők és az if­júsággal való nagyobb törő­dés, valamint Salgótarján köz­mű- és kommunális ellátásá­nak megoldása. Örvendetes, hogy az ötéves terv eddigi tel-, jesítése megfelel a, üképzelé- seknek. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy egyúttal megalapozták a további fel­adatok teljesítését. A város- központ gyors építésé mellett Salgótarján külső terüle­tein új lakótelepek kiala­kítása kezdődött meg. A gyorsütemű lakásépítések eredményeként javult a lakás­ellátás, megfelelő alapterületű és modern lakásokba költöz­nek a családok. Salgótarján üzemeinek, in­tézményeinek nagyszabású társadalmi összefogásával, a „Húszezer napot Salgótar­jánért’ mozgalom keretében közös munkával létrehozott óvodai férőhelybővítések eredményeként azt mondhat­juk, hogy megoldódott az óvodai ellátás Egyre inkább átalakul az ipar szerkezete, új üzemek települnek, illetve a meglevőket korszerűsítik. Űj utak, víz- és villanyveze­tékek épültek, bővült a bolt­hálózat. A lakásépítkezések üteme és megvalósítása bizonyítja a tervek megalapozottságát, a célok realitását. Az elmúlt két évben 1148 lakást adtak át a megyeszékhelyen. Ez konkrétan azt jelenti, hogy két év alatt több mint 3500 ember — a város lakosságá­nak közel 10 százaléka — köl­tözhetett új lakásba. És jelen­ti azt is, hogy két év alatt megközelítően annyi lakást építettek, mint az elmúlt öt­éves terv öt évében. Csaknem száz kolóniái lakást számolt fel a városi tanács és ezzel jelentős előrelépés történt a szociális követelményeknek meg nem felelő épületek fel­számolásában. Javultak az alsóíokú okta­tás feltételei, korszerűbb a nevelő- és oktatómunka, terv­szerűbb a közművelődés fej­lesztése. Egyelőre még megoldatlan gondok jelentkeznek a köz­műhálózat építésében, bár eb­ben is sikerült előbbre lépni Korszerűsödtek a városköz­pontban legjobban igénybe vett útszakaszok. Átadták a forgalomnak az új litkei utat, a Rákóczi utat pedig átépítet­ték a Karancs Szállóig. Az útépítéssel egyidőben elké­szült az alapközművek re­konstrukciója is. Az is igaz, hogy Salgótarján dinamikus fejlődésével nem sikerült minden területen lé­pést tartani. Gond, hogy sok fiatal házas még nem jutott lakáshoz és az elavult koló­nia lakások gyorsabb ütemű felszámolása még nem sike­rült. Nem kielégítő a járóbe­teg- és az egészségügyi ellátás. Gondot jelent az új lakótele­pek előközművesítése, nincs elég általános iskola, akadozik a kereskedelmi ellátás és a szolgáltatás. Ezek alapjában meghatározzák a városi ta­nács további munkáját, hogy megvalósuljanak a X. kong­resszus határozatai, a Köz­ponti Bizottság állásfoglalásai, és az új tanácstörvény célki­tűzései. A végrehajtó bizottság ezt követően egyéb ügyeket tár­gyalt. Szép eredmények, reális célkitűzések Nagybátony jelene és jövője gyár szakembereinek kezde­ményezésére — korszerűsítet­ték. ettől kezdve rohamos lép­tekkel fejlődött az újabb és újabb típusú gáztűzhelyek gyártása. Mérföldkő volt az üzem életében az 1968-as év: elkészült a tizenegyezer négy­zetméter alapterületű gáztűz­helyszerelő csarnok, s ezt kö­vetően megkezdődött a gépi b elrendezések és szerelőszala­gok ■ betelepítése. 1971-ben megjelent a piacon a Komfort elnevezésű gázkészülékcsalád. A legtöbb mezőgazdasági berendezés, felszerelés garan­ciális javítása, a szervizzel kapcsolatos tevékenység éve­ken át gondot okozott a ter­melőknek; ezért nagy jelentő­ségű az a megállapodás, amelyet dr. Bartos Lajos, az AGROTRÖSZT kereskedelmi igazgatója és Csillag Nándor, a MEZŐGÉP Tröszt vezér­igazgató-helyettese hétfőn az AGROTRÖSZT székházában aláírt. A szerződés értelmé­ben az AGROTRÖSZT 19 me­gyei vállalatán keresztül for­galomba hozott hazai és kül­földi gyártmányú gépek és berendezések vevőszolgálatát ezentúl a MEZŐGÉP Tröszt vállalatai látják el. A tröszt az ország területén 22 válla­lattal és 134 gyáregységgel széles körű garanciális szolgá­latot szervez, s így megoldja a rendszeres szervizellátást — ideértve az úgynevezett null- szervizeket is — és a díja­zott műszaki felülvizsgálato­kat. A szolgálat vállalja gé­nek, berendezések összeszere­lését, üzembe helyezését és be­állítását. Ezen túlmenően szaktanácsadást is szerveznek. A szerződés szerint a ME­ZŐGÉP Tröszt hálózata több létre az üzemnek az NSZK-beh Boecker céggel. Az export mellett megélén­kült a hazai kereslet is a sal­gótarjáni gáztűzhely iránt, amiben nagy szerepe van an­nak, hogy a külföldi tűzhe­lyeken található technikai­műszaki újdonságokat — le­hetőség szerint — az itthon forgalomba kerülő tűzhelye­ken is alkalmazzák. A ZIM salgótarjáni gyárából kibocsá­tott gázkészülékek termelési értéke 1973-<ban eléri a 322 millió forintot. mint száz szervizkocsival kez­di meg a vevőszolgálati mun­kát. Jól képzett szakemberei azon tűi, hogy a mezőgazda- sági gépeket, állattartó tele­peket, magtároiókat. hűtőtá­rolókat, valamint más nagy teljesítményű berendezéseket rendszeresen karbantartják, az esetleges üzemzavarok el­hárítására és a javításokra is vállalkoznak. A szolgálat a szerződés megkötésével egyidőben meg­kezdte munkáját és a mező- gazdasági üzemek rendelke­zésére áll. (MTI) közeli napokban fogadja Gri- vasz tábornokot, a szigetor­szág é® Görögország egyesülé­sét szorgalmazó tábor vezető­jét — közölték vasárnap a ciprusi főváros jólértesült kö­reiben. A találkozótól politi­kai megfigyelők azt várják, hogy az elnök és a tábornok megkísérlik kidolgozni külön­Megyénk egyik legdinami­kusabban fejlődő ipari tele­pülése Nagybatony. Érdekes­sége, hogy közigazgatási rang­ját tekintve nagyközség, de nevében bányaváros. A kör­zetben az ipar intenzívebbé válása, a mezőgazdaság sta­bilizálódása és a bánya mű­ködésének fenntartása mind­mind olyan kérdések, ame­lyek a község, a járás és a megye vezetőinek nem kis gondot okoznak a problémák megoldásában. Mivel a váro­siasodás jelentősége a körzet­ben hosszabb távon is folya­matosan növekszik, ezért az urbanizáció tervezése alapvető kérdés a településen. Nagybátonyban a tanácsta­gokkal, a tanács vezetőivel Deszélgetve minden alkalom­mal felvetődnek ezek a prob­lémák. Valamennyien jól is­merik a település gondjait, fejlesztésének távlatait, reá­lis, jól megalapozott célkitűzé­seit. — A negyedik ötéves terv­ben Nagybátonyban a fejlesz­tésre, lakásépítésre — mond­ja büszke örömmel Kenyeres Pál nagyközségi tanácselnök — mintegy ötvenmillió fo­rintot fordítanak, ami igen jelentős összeg. A fejlesztési tervben szere­pel az iskolai napközis kony­ha építése, amit ötszázfős féle ciprusi politikai irányza­tok közti megbékélés feltéte­leit. A két politikus, legutóbb 1972. március 26-án találko­zott egymással, akkor azon­ban nem történt meg a várt közeledés, mert Grivasz tá­bornok elfogadhatatlan java? latokkal állt elő. (MTI) kapacitásra terveztek, de épül a négy tanterem és a poli­technikai műhely is. A nagy­községi tanács alapvető cél­kitűzéseihez tartozik, hogy az oktató-nevelő munka színvona­lának emeléséhez a tárgyi feltételeket is maximálisan biztosítsák, ami összhangban van az MSZMP. 1972. júniusi közoktatás-politikai határoza­tával. Már 1973-ban felépítenek két pedagóguslakást, de eb­ben az évben megkezdik a negyven tanácsi rendelkezésű lakás felépítését is, amit 1974- ben fejeznek be. A járási és megyei segítség révén végre sor kerülhet a kolóniák fel­számolására. Mintegy 36—38 millió forintot fordítanak an­nak a 185 lakásnak a felépíté­sére, amelybe a lakók a ko­lóniák szanált lakásaiból köl­tözhetnek be. A nagyközségi tanács vezetői úgy tájékoztat­tak bennünket, hogy az elő­zetes tervek elkészültek, az építéshez a pénz biztosított, így a tárgyalások alapján az építkezés megkezdődhet, s va­lamennyi lakó 1975. végéig, 1976. elejéig beköltözhet az új lakásba. A lakásgondok enyhítésére megbeszélések folytak az OTP vezetőivel is. Megállapodás született arra vonatkozóan, hogy 1974—1975-ben 36—36 OTP-lakást építenek fel, mint­egy 16—18 millió forint ösz- szegben. Szükség van erre a településen, mert a lakásfe­szültség igen nagy. A haris­nyagyár és a FÜTÖBER mun­káslétszámának növekedése után ez még csak növekedik majd. A nagybátonyiak élénk fi­gyelemmel kísérik a lakásfej­lesztést, mert ez a legnagyobb gond a településen. Örömmel állapítják meg, hogy ebben az Ívben meg is kezdődnek az építkezések és a negyedik öt­éves terv befejezésének ide­jére, az ötödik ötéves terv kezdetére mintegy háromszáz család költözhet új lakásba a bányavárosban. E fontos tervek elkészítése mellett a tanács az elmúlt években folyamatosan fejlesz­tette a kereskedelmi hálózatot is. Megvalósították a bánya­városi új önkiszolgáló boltot. Hetenként “háromszor hoznak friss árut a tanács határozata alapján. Javult a szolgáltatás, működik a ktsz-autószerviz. A maconkai és a falusi település igénye alapján több kisipa­rosnak működési engedélyt adtak ki. A lakosság igénye alapján lehetőség van a Pa­tyolat szolgáltatásának a fej­lesztésére. A település jelen­tős fejlődése megkívánja, hogy tovább növeljék a szolgálta­tások színvonalát. Ezt az is indokolja, hogy a nők nagy­arányú munkavállalása nyo­mán könnyítsenek az otthoni munkában. A jelölő gyűléseken, tanács­üléseken elhangzott javasla­tok alapján korszerűsítették a faluban a Szondi utat, Ma- conkán az Arany János utat, a faluban új járdát építettek a Béke úton, és teljes felújí­tást végeztek az iskolában. Ebben a ciklusban oldották meg a napközi otthon bővíté­sét, minden jelentkezőnek he­lyet tudnak biztosítani az óvo­dákban is. ' A problémákról, gondokról szólva, elmondta a nagyköz­ségi tanács elnöke, hogy sok a korszerűtlen út, de szükség van az esőelvezető csatorna- hálózat korszerűsítésére, fej­lesztésére is. Tovább kell ja­vítani az üzlethálózatot, szük­séges a bányaváros régebben épült lakásainak és a köz­ponti iskolájának felújításra is. Van bőven tennivalója az elkövetkező években a községi tanácsnak. Elkezdték a munkát Országos mező gazdasági szervizszolgálatot hoztak létre Makarioss fogadta Grivasst Malkariosz ciprusi elnök a Öröm-e a vásárlás? Egyetértek azzal a kereske­delmi szakemberrel, aki az egyik megyei szintű értekez­leten a többi között azt mond­ta, hogy a kereskedők felada­ta a vásárlás örömének fel- szítása, megtartása, tovább- íokozása. Nemcsak azért értek egyet, mert szaktekintély a . szakmában, hanem mert a legtömörebben fejezte ki a vá­sárlók leghőbb kívánságát. Sokan vannak, akik valóban az említett szellemben állnak a pultok mögött, a pénztárgé­pek mellett, szolgálják ki igé­nyesen, kulturáltan a vevőket. Nem kényszerből, pénzkereset­ből választották ezt a szak­mát, nem az esetleges kedvez­mények miatt jöttek ide, ha­nem hivatástudatból. Az üzleteket járva, az em­berekkel beszélgetve az utób­bi időben egyre gyakrabban találkozom olyan észrevételek­kel, megjegyzésekkel, amelyek egyes kereskedelmi dolgozók magatartását kifogásolják. Nem bizalmatlanságból, de néhány helyen, mint csendes szemlélő, jómagam is meggyő­ződtem a kifogások jogossága ról. Többször tapasztaltam, hogy egyes csevegő kereske­delmi dolgozók nem törődnek a vevővel, hagyják várakozni. Máskor" meg az érdeklődőknek kurtán-furcsán válaszolnak. Ügy, mintha szívességet ten­nének, illetve nehezükre esne a válaszadás, holott ez is beletartozik a szakmai köve­telmény előírásaiba. Csak el­vétve tapasztaltam — amit még sokan mások is elvárnak - azt, hogy kínálják is az árut, mondják el jó tulajdon­ságait udvariasan, észrevétle­nül és figyelmesen egészítsék ki a vevők hiányos ismereteit, ha úgy látják, hogy valami­lyen okból bizonytalankod­nak. Vagyis érezzék a vevők, hogy a kereskedelmi dolgozók, az ő barátaik, együttéreznek velük, nem akarják rájuk sóz­ni a rossz árut stb. Érdemes segíteni, mert a vásárlók ezt a magatartást nagyon méltá­nyolják. Eddig tudatosan nem hasz­náltam a kereskedő szót. Mert aki nem a fentiek szerint gon­dolkodik, cselekszik, azt nem illeti meg a kereskedő meg­tisztelő szó, hanem csak az el­adó. Az előbbi a vásárlót min­dig visszavárja, az utóbbi pe­dig minél előbb túl akar adni rajta. S bizony a kettő közötti módszerben nagy a különbség. Az említett mulasztások miatt aztán akkor sem öröm a vá­sárlás, amikor az ember meg­találja a neki tetsző cikket, árut. Azt hiszem, a kedves vevő fogalmának helyes értel­mezését és gyakorlatát meg kell követelniük az érintett vezetőknek a magukról meg­feledkezett kereskedelmi dol­gozóktól. Ez ugyanis a szakma sajátossága, velejárója. Nem a kulturált kereskedői magatartás öregbítette az az eljárás sem, amikor a jogosan reklamáló vevőnek azt vágtál? a fejéhez, hogy minek vitat­kozik, hogy tudnia kellene, mit vásárolt meg. Sajnos, ilyen esetekben egyes kereskedelmi dolgozók hamar rásütik a jo­gosan reklamáló vevőre, hogy kukacoskodó, nehezen elvisel­hető stb. Sőt, előadódik, hogy összesúgnak-búgnak a vásárló háta mögött. Ez viszont nagy­fokú tiszteletlenség. Nemcsak nekem, hanem má­soknak sem tetszik az indoko­latlan bizalmaskodás. Sokszor zavar, sőt, bizonyos esetekben sértő is. Nem mindenki szere­ti, ha édeskémnek, vagy lei- kecskémnek szólítják. Az meg egyenesen bántó, amikor anyu­kámmal illetik a vevőt, holott semmiféle közeli barátságban nincsenek egymással. Ezt ta­pasztaltam Salgótarjánban az „úriasszonyok” — leértékelt áruk — boltjában. Maradjunk csak a régi jó szokásoknál: mit parancsol asszonyom, mi­vel szolgálhatok stb. Mind­ezekből valóban a kedves ve­vő iránti tisztelet és megbe­csülés árad. A kereskedelem­ben dolgozók száműzhetik az effajta „kedveskedést”: tessék kérni, vagy: kérjen már, vagy: mit akar. Szükség van a vevővel szem­beni tiszteletre, mert a keres­kedelmi dolgozók is csak any- nyi megbecsülést várhatnak el, amennyit a vásárlóknak meg­adnak. V. K. V

Next

/
Oldalképek
Tartalom