Nógrád. 1973. február (29. évfolyam. 26-49. szám)
1973-02-18 / 41. szám
Vetélkedő után vetélkedő előtt Hogyan Amikor leültünk, hogy beszélgessünk a szocialista brigádok kulturális életéről, arra gondoltam, talán zaklatásnak veszik, fölösleges tortúrának a kérdezősködést. Hogy mennyire tévedtem, arról a kapott válaszok győztek meg. A beszélgetés vezérfonalát a múlt évben megrendezett várostörténeti vetélkedő adta, amelynek folytatására már készülnek a brigádok. A leendő versenyzők azon törik a fejüket, miként lássanak munkához, hogyan lehetne az első vetélkedő hibáit kiküszöbölni? A Lampart Zománeipari Művek salgótarjáni gyárának József Attila Szocialista Brigádja az első szocialista brigádvetélkedőn is részt vett. — Sajnos, nem sikerült úgy, ahogy szerettük volna — kezdi a beszélgetést Menczel Sándor, a brigád egyik tagja. — Három emberünk Németországba utazott közvetlenül a vetélkedő döntője előtt. A póttagok pedig nem tudtak rendesen felkészülni Aztán meg úgy érezzük, hogy nem minden brigád indult azonos alapról. A műszakiak ugyanis már eleve több tudással rendelkeztek, mint mi... — A mieink csak otthon, vagy munkaidő után tudnak felkészülni — szólt közbe Pintér György brigádvezető—, de a műszakiaknak csak-csak akad egy-két perc munka közben is, hogy megbeszéljék a. dolgokat. Nekünk az segítene, ha csoportosan össze. jöhetnénk, s egy előadó irányításával beszélgetnénk az adott témáról. Ügy gondolom, ebből nemcsak a vetélkedő során húznánk hasznot. A problémákból — mint kiderült —, sok van. A brigád tagjai egymás szavába vágva sorolják, Munkában a Bánki Danát műszaki brigád tőség. Hallottam olyanokról, akik el sem mentek a rendezvényre. Egy ember megnézte az előadást és mindenki kartonját lebélyegeztette. Erre az évre jobban ki kéne dolgozni a verseny menetét, módszereit. Szívesen vetélkedünk mi, de ha ilyen akadályokkal találkozunk, egy picit elmegy a kedvünk. Pintér György: — Az volt a legnagyobb baj, hogy hirtelen szákadt a nyakunkba ez az egész 1 vetélkedő. Gyorsan, ismeretében, ez nem vitás, de nem olyan mértékben, mint azt a fizikaiak látják. A felkészülésre ugyanolyan lehetőségük van, mint nekünk. Nem is szólva arról, hogy legtöbbjük egy kis tanulással a legnehezebb feladatot is könnyen megoldja. Mi hogyan készülünk? Amikor megkapjuk a programot a művelődési központtól, átböngésszük, megjelöljük a figyelemre méltó rendezvényeket. Természetesen nem lehet ott mindenki, minden rendezvényen. Mindig megvitatjuk a látottakat, hallottakat, s aki nem volt jelen, az is értesül ?a dolgokról. Volt olyan eset is — pl. a múzeumlátogatás ”, amit programon kívül csináltunk. Egyszerűen eszünkbe jutott, hogy oda is el kéne menni. Fogtuk magunkat és mentünk. Sajnos, vannak dolgok, amiket mi sem nagyon értünk. Néha elkelne egy kis eligazító előadás. ♦ A megszólaltatott emberek élnek az önművelés, a tanulás lehetőségével. Csupán egyet kérnek; több támogatást, segítséget! Zengő Árpád A változások őrei Moldova György mai magyar irodalmunk kétségkívül egyik legizgalmasabb tehetsége. Szinte minden eddig megjelent műve vitát váltott ki, é^ a kritika meglehetősen tétován áll sokoldalú tehetsége megítélése előtt. Az író 1934-ben született Budapesten, s bár egyik önvallomásában azt írta, hogy eddigi életében nem sok érdekes történt, már igen mozgalmas életútja egyes állomásainak megjelölése is ellentmond ennék az állításnak. Volt segédmunkás, kazánszerelő, rakodómunkás Komlón, újságíró, elvégezte a Színművészeti Főiskola dramaturgiai tanszakát, szinte az egész országot bejárta és tapasztalatairól olyan riportokban számol be, amelyek ezt a műfajt a köznapi publicisztika fölé, irodalmi magasságba emelik. Az írás és a nép szolgálatának elkötelezettje. Erről vall. amikor azt írja: „Én igyekeztem gyakran az emlékezetembe idézni, hogy legalább négy-öt ember dolgozik a gyárakban, vagy a földeken néhány órát csak azért, hogy én nyugodtan írhassak, és ez bizonyos kötelezettséget ró rám, tudomásul kell vennem eltartóim természetét és kívánalmait...” Ez az elkötelezettség írat» ta vele a „Tisztelet Komlónak” című, nagyszerű beszámolóját, amelyben a testvérként tisztelt emberek hősi harcát örökíti meg a természet pusztító erőivel szemben, akik tudják, hogy „a bányában vagy sokat keresel, vagy sokáig”, és a történetek nemes pátoszán, is átsüt a felismerés, hogy „nyugdíjkorhatárt elért egészséges bányászt —, ha az illető letöltötte a maga harminc évét a föld alatt — csak múzeumban és rossz regényekben látni” Moldova legfőbb mondanivalója Komló kapcsán is az emberi helytállás, a szocializmus belső vállalása, még, ha ehhez az út gyakran tragédiákon, egyéni bukásokon keresztül vezet is. „A változások őrei” című regénye Sztálin halálától az ötvenhatos ellenforradalomig kíséri végig hősei útját. Makacsul visszatérő téma ez újabb irodalmunkban és akik viaskodnak a kérdésekkel arra keresnek megoldást, feleletet, hogy a dog- matizmus, a személyi kultusz esztendei, hogyan és miért tudtak ártani, elherdálni az oly szépen induló forradalmat. Moldova is többször foglalkozott már ezzel a kérdéssel, „Azon tűnődöm — írja égjük riportjában —, hogy nem beszélhetek Magyarországon öt emberrel úgy, hogy ki ne derüljön, legalább egyiküknek tönkretette az életét a háború, vagy a szeméijú kultusz túlkapásai.” A történet első részét a „Malom a pokolban” című regényében mondta el az író. Ott ismerkedhettünk meg Flandera Jánossal, a jogi egyetem hallgatójával, aki hamis ádatókat írt be önéletrajzába, hogy megkaphassa a kiírt szovjet ösztöndíjat. Büntetésül egy építkezésre küldik dolgozni, ahol megismerkedik Károlyi Miklóssal, aki grófi származása ellenére is részt vett az illegális kommunista mozgalmakban, a félszabadulás után, egy időre Rákosi közvetlen munkatársa is lesz, de mert nem ért egyet a vezetés módszereivel, Inkább otthagyja posztját, és segédmunkás lesz. Az építőmunkában kötnek barátságot. FlanderávaL 1951-ben Károlyit letartóztatják, ekkor Flandera kiállja a próbát: nem hajlandó barátja dien tanúskodni, még akkor sem, amikor kilátásba helyezik, hogy hamis vallomása esetén visszatérhet az egyetemre. Ám, amikor megismerkedik Altschuler törvényszéki elnök sánta leányával, Nagyezsdával, karrierje érdekében otthagyja igazi szerelmét, Bóna Erzsit, és el-. v<jszi, apja minden tiltakozása és manőverezése ellenére is a lányt. Lényegében áss 6 további sorsuk alakulásával ismertet meg Moldova új kötetében. A tüdőszanatóriumból kikerülő Flanderát Nagye»- da új lakásban várja, ám szerelmük, amely soha sem volt igazi, felbomlik. Flandera előbb régi szerelmével, Bona Erzsivel veszi fel a kapcsolatot, majd Mester Annával, a karrierizmusét egyre jobban sarkalló, volt kalauznővel lesz viszonya. Nagyezsda előbb egy gyermeknevelő intézetben próbálja megtalálni a munkában nyugalmát, majd végső csalódásában öngyilkos lesz. Apja, akit időközben nyugdíjaztak, elégtételt akar szerezni, és több lövéssel megsebesíti Flanderát. Emiatt sajtóhadjáratot indítanak ellene és a börtönben halálos ítéletét várhatja. A regény cselekményének középpontjában azok az események állanak. amelyek egyre gyorsuló tempóban sodorják az országot az ellen- forradalom felé. Flandera — egy időre még a politikai életbe ismét bekapcsolódó Károlyi népszerűségét is meglovagolva — egyre lázasabban kapcsolódik be a Petőfi-kör tevékenységébe. Mérhetetlen becsvágya egyre inkább a tudatosan ellenforradalomra készülődök eszközévé teszi A szerző nyitva hagyja a kérdést, hogy lehet-e belőle valaha is még tisztességes ember. A regény a Pestvidéki Pártbizottság ostromával végződik. A börtönből kiszabadított Altschuler és Karolyi itt találkoznak. A volt bíró, aki annak Idején elítélte Károlyi Miklóst, megdöbben a találkozáskor, ám küzdőtársa megnyugtatja: „ebben az épületben jelenleg legalább tíz olyan védő van. aki valamelyik másik védőt elítélte, lefokozta, vagy hivatali hatalmával visszaélve megverte.” A rendszer ellenségei elleni harcban Altschuler az életét áldozza, a többiek további útját csak a következő regényből ismerhetjük meg. Há Moldova lélektanilag is jobban motiválja hőseit, ezt a foljrta- tást legalább olyan izgalommal várhatja az ' olvaso,. amilyen érdeklődéssel ezt a művét olvashatja, Csukly László A József Attila brigád két tagja: Téglái Gyula és Pintér György Menczel Sándor: — Az egyik elődöntőn volt egy grafikai rejtvény, ha jól emlékszem az acélgyárról. Biztos vagyok benne, hogy mi is meg tudtuk volna fejteni, ha több időt adnak rá. Megmondom őszintén, nekünk egy kicsit tovább kell gondolkodnunk egy-egy feladaton, mint a műszakiaknak. Pintér György: — Szerintem meg elsősorban a követelményekhez tartozó színház- és mozilátogatással van baj. Képzelje csak el, milyen kellemetlen odaállni egyenként a pénztárhoz és pecsétel- tetni a kartont. Nem beszélve arról, hogy néha már a pénztárosok is unják, és sokszor furcsán néznek ránk. Más módszert kellene alkalmazni. Talán egy kis füzetet brigádonként... Podor Gyula: — Persze, az igazság az, hogy a versenyben csak azok vehettek részt, akiknek a különböző kulturális rendezvényekről megvolt az igazolás. Menczel Sándor: — Sajnos, csalásra még így is volt lehekapkodva csináltuk ... És még valami! Nagyon hiányoljuk az író-olvasó találkozókat. Tavaly egyszer voltunk a művelődési központban egy ilyen rendezvényen és nagyon tetszett. Jó lenne ezt rendszeresíteni. Jó lenne filmek alkotóival. színészekkel találkozni, beszélgetni. — Még valamit szeretnék mondani: több olyan filmet láttunk, és sok olyan festménnyel, szoborral találkoztunk a kiállításokon, amit nem értettünk. Nem volt senki, aki elmagyarázta volna nekünk. Higgye el, nem csak azért érdekel, hogy majd jó pontot( kapjak érte. Szeretnénk már végre mi is megérteni azokat a mai alkotásokat, amelyek előtt sokszor, mint egy nagy rejtvény előtt állunk — jegyzi meg Menczel Sándor. A Bánki Donát műszaki brigád tagjai; üzemvezetők, diszpécserek, műszaki rajzolók. Nevükben Polla Ernő beszélt; — Van valami különbség, a műszakiak és fizikai dolgozók NÓGRÁD - 1973. február 18., vasárnap KEREKES IMRE: &$1e tíz után Kisregény — Akkor jő. Ráérünk reggel felvenni a jegyzőkönyvet. Reggel meg kell várnom a rendészeti vehetőt. Jelentem majd újra az esetet. Fel is veszi a jegyzőkönyvet, de a végén ott lesz a megy jegyzés: „Az elmondottakkal ellentétben, éjszakai betörők hatoltak be a nyíláson és kijátszva az éjjeliőrt, 10—15 gerendát elvittek. A kár kb. ezer forint”. Leoltom a villanyt a portásfülkében. Még meg se melegszem, csöng a telefon. Mi a fene, mondom, ki lehet az, hacsak a Nelli nem hív. Röhögés a vonalban. Rögtön leesik a húszfillér, huligánok szórakoznak. — Szeretnélek látni... — ’mondom. Aztán melléteszem a kagylót. A technikához érteni kell. A közelembe viszont nem merészkednek. Tudják, hogy stukker van a farzsebben. Meg aztán már nem is vagyok egyedül, mert a talponállóból kilép a Lip- ták úr. Szaporán halad, mert nyomában a huligának. de az is lehet, hogy1 a szeszgőz hajtja. Mégis utolérik, váltanak is vele néhány szót. de az igazság kedvéért, egy ujjal nem nyúltak hozzá. Slezáknét viszont a falhoz nyomták, és csak akkor engedték tovább, amikor megbizonyosodtak, hogy nem érdemes. Viszont megkínálták egy szivarral. Vesztükre. Slezákné ugyanis Csongort szív az utóbbi időben. Mire kis kofferjával megjött Richter úr, a csapos, már az egész társaság elpucolt. Vajda úr, a KÖZÉRT- vezető, viszont bekopogott hozzám, nem tudnék-e egy százast váltani, a taxisnak nincs aprója. Ma éjszaka ismét Erdélyi úr. a festő, vitte el a pálmát. A tinédzser mucusok tolták haza. a hóna alatt támogatva. Még szerencse, mert ha ez nincs, a vállalati darusnak kellett volna telefonálnom, hogy emelje be a második emeletre. így legalább a családjának megvolt a napi öröme. Szóval, helyreállt a rend. IV. Karácsony előtt szerettem volna kivenni a szabadságom. A munkaügyis lebeszél. Az ünnepek alatt éjjel-nappal üres a gyár. Lehet, hogy igaza van. Nekem így is jó. Azt mondja, hogy jövőre is ki vehetem az idei szabadságom. Tudja ő jól, miért mondja. Ki talál ilyenkor két hétre éjjeliőrt? Viszont két hét alatt, ha nincs éjjeliőr, elhordják innen még a portásfülkét is. Vagyunk néhányan, akiket nem lehet nélkülöznie A főkönyvelő például most megy szabadságra. Mint hallom, ha igaz, amit beszélnek, ő volt az, akinek eszébe jutott: „Ennek a Gáspárnak emelni kell!” Most. hogy emelt, már szerintem is nélkülözhető. A hónap végén későn jár haza, úgy 9 óra felé. Ilyenkor nem kocsival megy. Gyalog vág át a gyárudvaron, már csak azon a részen, ami a kapuig vezet. Alaposan betekint a gyárudvari sötétbe, mintha onnan jönne az ellenség. Onnan is jön. Ha nem lesz nyereség, vagy nem stimme1 az export, azt valahol itt baltázzák el a gyáron belül. Valamelyik műhelyasztal vagy gép mellett. De hogy hol, azt még soha nem sikerült megtudni. Talán még neki se, mert akkor nem kapkodná a fejét olyan tanácstalanul. Ez az első éjszaka, amit szabadságon kellett volna töltenem. Majd csak eltelik ez is. Eddig semmi különös esemény nem történt. Lassan éjfél lesz. Egyszer már körüljártam a gyárat. A Nelli ma nem jön. Havat vártam. Hóesésben könnyebb az éjjeliőr dolga. A hó alulról világítja a földet, ahogy a szobrokat szokták. Ilyenkor még a szabad mező felé is szép a táj. Belebámulhatok a világos éjszakába, még a messzi facsoport is ide látszik. A hóban nyom marad. Szeretem a nyomokat a kihalt tájon, meg a temetőben. Az éjszaka kenyeret ad az éjjeliőrnek, akit azért fizetnek, hogy a sötétben is lásson. Havazás után, még éjszaka is, A környék úgy mutatja magát, amilyen. Gyerekjáték az éjjeliőr dolga. A kóbor kutyák nyomát is meg tudja számolni. De nem havazik. Csendesen, sűrűn esik a decemberi eső és függönye mögött folyik a játék. Eloltom a villanymelegítőt, körülnézek az udvaron. Az épületek közt, a műhelyutcán át jutok el az irodaházhoz. A rossz esőcsatornákból nyakamba csurog a víz. A köpeny műanyagból, de hiába, az ilyen időben még belül is nyirkos, lankadtan tapad a vállon. Az irodaépület üvegfalán csobog a viz, függőleges patak. Fény villan a tócsában. A töltésen átsuhanó vonat reflektorai. Csobog az eső. csurog, lár- mázik a műhelyépületek rossz csatornáin. Vissza-visszané- zek. zseblámpával bevilágítom a szögleteket, megnézem az irodaház bejáratát. Az éjjeliőr akkor nyugodt, ha minden ajtó zárva van előtte. Alapszabály az éjjeliőrnek, nyitott ajtón ne lépj be. A lépcsőházban már a betörő az úr. Hátulról terít le a vasrúd, vagy a csavarhúzót nyomják beléd. Ez az ajtó zárva. (Folytattuk) t I