Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)

1973-01-12 / 9. szám

Cj esztendő Borsosberényben A korszerű mezőgazdálkodás megvalósítói Maglódi Imre és Dinnyés Margit az ekénél. Egyik legeredményesebben gazdálkodó mezőgazdasági üzemünk a Borsosberényi Ál­lami Gazdaság. Az 1972. esz­tendő mérlege is azt bizo­nyítja, hogy korszerű eszkö­zökkel, hozzáértéssel, tudato­san a magasabb eredmények eléréséért dolgoztak. A tél beálltáig minden ese­dékes mezőgazdasági munkát elvégeztek. Földjeiket gon­dosan megművelték. A Hor- pácstöl Tereskéig terjedő ku­koricaföldjükön Maglódi Im­re és Dinnyés Margit, a két neves traktoros elvégezte a szántást. A megyében legér­tékesebb és legnagyobb tel­jesítményre képes szovjet géppel dolgoznak. Napi tel­jesítményük ötven hold. A száraz tél ellenére jól telel az őszi vetésű gabona, a nagy kiterjedésű pillangósuk. Igaz, kellene a csapadék a földek­re. Az állatállományuk biz­tonságosan, korszerű istállók­ban, jó minőségű takarmány- nyal telel. A gépműhelyben szorgalmasan folyik a gépja­vítás, hogy tavaszra üzemké­pes állapotban indulhassanak a traktorok munkára. A gaz­daságban a téli estéket jól kihasználják a dolgozók szak­mai képzettségének emelésé­re. Tanfolyamokon tanulnak az emberek. A Borsosberényi Állami Gazdaságban kiegyen­súlyozott, tervszerű munka folyik. Két esztendővel ezelőtt a gazdaságot kitüntették. Az ezt követő esztendő gazdálkodását befolyásolta a kedvezőtlen időjárás. Az elmúlt év gaz­dálkodása viszont már sike­resebb volt. Az éves terme­lési tervüket teljesítették. Egyik fő terményükből, a ku­koricából 250—300 vagon má­jusi morzsoltat tárolnak. A gazdaság vezetői és dol­gozói készülnek az idei esz­tendőre, amelynek feladatait még korszerűbb eszközökkel kívánják megoldani. Harmos Ferenc, az állami gazdaság igazgatója és Hajnal Gyula termelési igazgatóhelyettes ismertették az idei tervüket. Közel ezer holdon termesz­tenek gabonavetőmagot. Az idén búzából fajtaváltás vár­ható. Mint ismeretes, a me­gyei termelőszövetkezetek fo­kozatosan áttérnek intenzí­vebb fajták termesztésére. Az állami gazdaság ehhez biz­tosítja a szükséges vetőma­got. A termesztést teljes egé­szében gépesítették. Tíz kom­bájnnal rendelkeznek, amely­ből kettő nagy teljesítményű. Az emberi erő igénybevételét a búza termesztésénél mini- málisrá csökkentették. A megyében elsőnek ter­mesztenek 800 holdon kuko­ricát. Itt is a gazdaságosság a legfőbb célkitűzésük. Ezt az elmúlt esztendőben sike­rült megvalósítaniuk, az ész­szerű gépesítéssel. Az elmúlt évben négy adapterrel dol­goztak, amely a csöveket mor­zsolja is. Ebben az évben újabb két, dupla teljesítmé­nyű gépet állítanak be. Két csőtörőt is alkalmaznak, és a rakodáshoz, górék feltöltésé­hez különböző gépeket. Az idén teljes egészében megold­ják a termés szárítását. A harmadik fő növényük a lucerna. A termesztés komp­lexen gépesített. Az NDK- beli E—301-es traktorokat al­kalmazzák. Az állami gazda­ság igazgatójának véleménye szerint jól beváltak ezek a gépek, mert bírják a dombos vidéket és mindent, ami szükséges a lucerna haszno­sításához, megnyugtató mó­don végeznek el. A gazda­ság idei legnagyobb beruhá­zásaként említette a termelé­si igazgatóhelyettes a forró­levegős lucemaliszt-készítő üzem megépítését, amelyre több mint 4,5 millió forintot fordítanak. Az új létesítmény országosan is a nagyobb üze­mek közé tartozik. Az évi teljesítménye 300 vagon. A gazdaság ennek 10 százalékát használja fel saját céljaira, a többit értékesíti. 1973-ban gépesítésre körül­belül egymillió-kétszázezer forintot fordítanak. A meg­vásárolandó gépek között sze­repelnek a szállításhoz szük­séges teherautók, rakodógé­pek, pótkocsik, valamint nö­vénytermesztéshez kívánatos különböző munkagépek. Az ilyen nagyarányú gé­pesítés azt követeli, hogy hozzáértő emberek álljanak rendelkezésre a nagyértékű gépek kezeléséhez. Ezt a fel­adatot Csetneki István gé­pészmérnök látja el. Munka­társai technikusok, szakmun­kások, betanított munkások, ezek továbbképzése az ő gondja. Jelenleg egy fiatal szakmunkás technikusnak ta­nul, hárman—hárman gépész- és növényvédő szakmunkás- vizsgára készülnek. A hozzá­értő emberekkel a modern mezőgazdasági gépeket jól ki­használják. Borsosberényben az állami gazdaságban új esztendőt kezdtek. Az idén is tovább korszerűsítik a mezőgazdasá­gi munkát, a nagyobb ered­ményekért a gazdaságosság ja­vításáért. B. Gy. Példamutató magatartással „EZT A MAGATARTÁST nem vártam egy régi kommunistától” — mondotta nemrég egy fiatal KISZ-tag, amikor egy idős párt­tag meglehetősen súlyos botlásáfa derült fény. Ez a kijelentés lényeges dolgot tükröz. Mégpedig azt, hogy az emberekben már egész fiatalon kialakulnak bizonyos elvárások a társadalmi együttéléssel, magatartással kapcsolatban, általában is, a kommunistákkal szemben is. Az emberek tudatában, érzései­ben különböző emlékek, élmények, olvasmá­nyok alapján kialakul egy kép a kommunis­tákról, amely sokféle, de általában magában foglalja a példamutató emberi magatartás követelményét. A szervezeti szabályzat rögzíti, hogy a párt mit vár tagjaitól. Ez megszabja a kom­munisták kötelességeit, a követelményeknek azt a többletét, ami a párthoz való tartozás­sal jár. Senki nem kötelezhető arra, hogy párttag legyen, tehát olyan többlet vállalásá­ra sem, amelynek teljesítésére képtelen len­ne. Minden kommunista önként vállalkozik erre. önként vállalja, hogy lesz ereje megfe­lelni azoknak a politikai, eszmei követelmé­nyeknek; erkölcsi normáknak, amelyek a párttagsággal járnak. E követelmények teljesítése — lényegében ezt nevezzük kommunista magatartásnak. A fogalom meglehetősen összetett, több irányú eszmei, politikai összetevőikkel, erkölcsi té­nyezőkkel, jellembeli tulajdonságokkal, a vi­selkedés különféle megnyilvánulásaival. A kommunistának mindezeken a területeken példát kell mutatnia — ezt várja el tőle a párt, de ezt várják a pártonkívüliék is. Példamutatás — talán kissé elkoptatott már a szó, de ez semmiképpen sem jelenthe­ti, hogy tartalmát tekintve is etkoptatott, időszerűtlen lenne. Mint a Közponi Bizottság legutóbbi ülésének határozata is hangsúlyoz­za: „Mind a feladatok megoldása, mind a tömegkapcsolatok további megszilárdítása szempontjából elengedhetetlen feltétel, hogy a pártszervezetek, pártfunkcionáriusok, a párttagok legyenek eszmeileg szilárdak, er­kölcsileg feddhetetlenek...” A párt csak úgy képes tömegbefolyását megőrizni és tovább mélyíteni, ha a párt tagjai képesek jő pél­dával elöljárni, s maguk is aszerint csele­kednek, ahogyan szavaikban hirdetik. A sza­vak és tettek egységéről is szó van tehát itt. Hatástalan, sőt ellenérzést is vált ki az agitá­ció vagy propaganda, ha olyan személytől származik, aki nem tartja be, amit hirdet. A jelenlegi helyzetben különösem fontos, hogy a gyakorlatban megmutatkozzon a kommunisták emberi tartása, szilárdsága. Nem árt, ha a beszámoló taggyűléseken, il­letve azok előkészítése során kellő figyelmet fordítanak annak hangsúlyozására, hogy a kommunista kerüli a hivalkodást, a feltűnést, nem akar mindig a középpontban lenni, tisz­teli dolgozótársait, nem dölyfös, figyel arra is, amit más mond, és semmiképpen sem gondolja, hogy mindent ő tud a legjobban. Hadd jegyezzük meg: aki túl sokat tart ön­magáról, az rendszerint keveset ér a többiek, a közösség szemében. Az említették talán kis dolgoknak tűnnek. Valójában mégsem azok. szomorú példák vannak arra, hogy a hivalkodás, az üres külsőségek keresése — ez a kicsinynek tűnő rossz tulajdbnság — hová juttathat egyes embereket. Előfordult, hogy valaki azért sik­kasztott, mert a szomszédok és ismerősök közül egyre többen tettek szert autóra, hét­végi házra, és ő sem akart lemaradni. Az Ilyesmi természetesen ritka. Az viszont gya­koribb, hogy apróbb, jogszabályba nem üt­köző, de mégsem tisztességes és becsületes módon egyesek elfogadnak apróbb-nagyobb szívességekei, „kitalpalnak” egyet, s mást, le­kötelezetté válnak, s egyre inkább „kéz ke­zet mos” alapon intézik az ügyeket. S miköz­ben ily módon hajszolják az anyagi javakat, a külsőségeket, leimaradnak a tényleges em­* béri értékek gyarapodásában, a művelődés­ben, a közösség megbecsülésében, a családi élet értékeiben. Az autó, a ház, a nyaraló az embert szol­gálja, és nem fordítva. Eszköz, és nem eőL A cél a teljesebb, boldogabb, igazibb embe­ri élet. Nem mondjuk, hogy a kommunista nem tehet, vagy ne tegyen szert az említett javakra, de ez semmiképpen sem lehet életé­nek legfőbb, vagy egyetlen célja. Ezzel függ össze a kommunista magatartás sok összetevőjének egyike, amely napjaink­ban igen lényeges. A kommunistának pél­dát kell mutatnia abban, hogy alá tudja ren­delni saját egyéni érdekeit a közösség érde­keinek, önnön vágyait, törekvéseit a közös­ség céljainak, saját elképzeléseit a közösség akaratának. Ez nem egyszerű és könnyű do­log, hiszen a mi társadalmunkban is eltérhet az egyén és a közösség közvetlen érdeke. Elő­fordulhat, hogy a közösség ügyének képvi­selőjét pillanatnyi hátrány éri. Hogy mást ne mondjunk, megtörténhet, hogy valaki bát­ran kiáll egy gazdasági .vezető valamely in­tézkedésével szemben, s ennek következmé­nyeként egy ideig kevesebb prémiumot, ju­talmat kap. A kommunistának mégis vállal­nia kell ezt, a hátrányos körülmény ellenére is ki kell állnia a közösség érdekében. Más kérdés, hogy ilyen esetekben a felsőbb szer­vek kötelesek fellépni a bírálat megtorlása ellen, de ez még a legjobb esetben is időt igényéi, s bizonyos átmeneti hátrányoktól nem óv meg. Ezzel összefüggésben azonban nem árt megemlíteni, hogy amíg a bátorság szép em­beri tulajdonságát joggal várhatjuk el « kommunistáktól, az „igazság bajnoka” szerep­körben való tetszelgés nem éppen kommu­nista jellemvonás. Mert ilyen is van: elő­fordul, hogy egyes párttagok szüntelenül harcban állnak a vezetőkkel, minden _ csip- osup kérdésből „országos ügyet” csinálnak. Noha úgy gondolják, hogy ezzel a közösség hasznára vannak, valójában ártanak neki, mert magatartásukkal lehetetlenné teszik a nyugodt munkát. A kommunista nem lehet gyáva, ki kell állnia, amikor szükséges, de csak olyan dolgokért, amelyek lényegesek, amelyekért érdemes. A közösségi és egyéni érdek viszonyát nap­jainkban bonyolítja, hogy olykor ellentmon­dás lép fel a kisebb közösségek és az össz- társadalom érdekei között. Ilyenkor a kom­munistának fel kell ismernie, hogy a cso­portérdek nem kerekedhet a társadalom ér­deke fölé. Nem helyeselheti például és nem is nézheti el szó nélkül, hogy vállalata ke- kevesebb, vagy rosszabb minőségű anyagot használ fel az előírtnál, s így tesz szert tisz­tességtelen haszonra. Nem érthet egyet, ha egyes szövetkezetek vezetői nyerészkedésből kijátsszák a törvényt, pgyes vezetők ilyen- ^ kor arra hivatkoznak, hogy „nekem nem volt személyes hasznom belőle, a szövetke­zetért tettem”. A tagság egy része pedig azt mondja: „mit törődöm vele. hogyan jutottunk hozzá, az a lényeg: hogy több a pénz”. Kom­munista nem gondolkozhat így, nem helye­selheti, hogy a kisebb közösség a • társadalom javára jusson meg nem érdemelt előnyhöz. Általában is elítélendő, de ha kommunistá­ról van szó. még fokozottan az, ha ilyen esetben hallgat, lapít, s ezzel cinkossá válik a társadalom megkárosításában, A KOMMUNISTA mutasson példát, legyen tiszta és feddhetetlen — erre figyelmeztet ismételten a Központi Bizottság novemberi határozata. Kifejezésre juttatva azt az igaz­ságot, hogy további előrehaladásunk egyik nagyon lényeges feltétele szocialista esz­méink, erkölcsi normáink következetes ér­vényesítése. Takács Györgyné dr. az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának alosztályvezetője Az idő kedvez Már nagyon várják... Karácsony és újév között, a múlt év végén, csendes volt a Dobroda-patak völgye. Nem zúgott a sűrített levegőt to­vábbító gép, nem nyesték a földet a szkréperek, nem haj­ladoztok a töltés mellett a kubikusok a regionális vízmű Il-es szakaszának mihályger- gei építkezésén. — Előre ledolgoztuk a két ünnep közötti munkaidőt — kezdi a beszélgetést Szabó György technikus, megbízott építésvezető, majd így foly­tatja: — Eddig az idő is ne­künk kedvezett, zavartalanul tudtunk dolgozni. — Hol folytatták január­ban? — Ott, ahol tavaly abba­hagytuk. Ez évi előirányza­tunk 50 millió forint. Foly­nak a munkák az egyesített műtárgy völgyzáró alagútjá- nál és a vízkiviteli toronynál. Ezeket a munkákat össze­kapcsoljuk a gátépítéssel. — Mikorra fejezik be? — Április végére, A torony felét. 13 méter magasságig felépítjük, utána átadjuk a Vízügyi Építő Vállalatnak, amely a gátat építi meg az említett magasságig. A torony másik felét pedig az I. fél év végére fejezzük be. Az I. negyedévben elnyeri vég­leges formáját a levegőztető, ahonnan vízesésszerűen jön ki majd a víz, miközben oxi­gént vesz fel, és dúsabb lesz. Az előbb említett munkák­nak a tervei is megvannak, a jóváhagyott költségvetéssel együtt. Folytatjuk a közúti híd építését a Dobroda-pata- kon. Befejezését áz I. ne­gyedév végére tervezzük. Üj munkákat is kezde­nek? — Igen. Hozzákezdünk a vezeték építéséhez, a tározótól a vízműtelepig. Egy kilomé­ter hosszúságban kell majd az árkokat kiásni. A munkála­tok három hónapig is eltarta­nak. Számításunk szerint, már január végén hozzálátunk a csőfektetéshez, a Selypi Ce­ment- és Mészmű által előál­lított csövekkel. A gyárból közvetlenül gépkocsikkal szál­lítjuk a helyszínre, mivel a litkei vasútállomás vágány­hálózata nem alkalmas ilyen nagy tehervagonok fogadásá­ra, egyéb megoldások pedig igen költségesek és hosszadal­masak, Szerintem a magyar gyártmányú cső egyenértékű az olasz csővel. Mi ebből épí­tettük ki a nyers vízvezeték Il-es szakaszát. Mindegyik jól kiállta a nyomáspróbát. — Visszatérve az eredeti kérdéshez, azzal folytatom, hogy hozzálátunk az útépítés II. szakaszához. Az 1,2 kilo­méter hosszúságú út bitumen­ból készül, és az első negyed­évben akarjuk befejezni. „ — Szerepel-e tervükben olyan munka, amihez nincse­nek meg a kiviteli tervek? — Erre csak a főépítésve- zető tudna érdemben vála­szolni. Én, az egyes telep vízkiviteli művének tervét még nem láttam. Ha ezeket február végéig megkapjuk, akkor a II. negyedévben hozzákezdünk az elképzelések megvalósításához. Ez lesz az idei legtöbb pénzt hozó mun­kánk. Ezenkívül a meglevő vízműnél bővítjük a kazánhá­zat és a szűrőházat. Ezeknek a terveit is várjuk. — Azonos munkáslétszám- mal oldják meg az idei fel­adataikat? — Nem. Ügy néz ki, hogy csak akkor tudunk megbir­kózni a megnagyobbodott feladatokkal, ha a meglevő 105 fős fizikai létszámot 50—60 fővel kiegészítjük. Elsősorban kubikusokra van szükségünk, főleg akkor, amikor a jobb idő beköszönt, bér most sem panaszkodhatunk. Nekünk kedvez az időjárás. Egyébként az idén sem gondolunk arra, hogy fagyszabadságrá küld­jük a dolgozókat. Csak sár ne legyen — mondja határozot­tan a megbízott építésvezető Akko!/ is dolgoznak, ha a hőmérő' higanyszála mínusz 5, mínusz 8 fokot mutat. Eb­ben az esetben valamivel lassúbb lesz á tempó, de nem akadályozza a kubikosokat és a vasbetonszerelőket. Igye­kezniük kell már most, az év elején, mert az idén jó­val nagyobb feladatokkal kell megbirkózniuk. Ezért zúg­nak még a késő esti órákban is a gépek, nyesik a földet a szkréperek. Ha lassan is, de új arculatot kap a patak völ­gye az alkotó emberi kezek nyomán, hogy mielőbb meg­indulhasson a víz a most épü­lő vezetékeken Salgótarjánba, ahol már nagyon várják. V, K. NÖGRÁB — 1973, január 12„ péntek 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom