Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)
1973-01-06 / 4. szám
\ Kétféle ösztöndíj á pályairányítás gondjai, eredményei Nagybátonyban Äz iskolák szerepe jelentő- sen megnövekedett a pályaválasztási tanácsadásban és az azt megelőző pályairányításban. Ma már az iskolák többségében munkatervi feladat is « pályairányítás. Az iskolában Az eredmények ellenére a kellő tapasztalat igazolja, hogy az iskolák nem tudnak élj es egészében eleget tenni annak a követelménynek, hogy a munkaerő-gazdálkodás szakmai beiskolázási tervét, igényeit biztosítsák. Bár saját pedagógiai eszközeikkel, segú tik a pályairányítást, de ahhoz, hogy a társadalom és a pályát választó fiatalok érdé-, keinek összhangját megteremtsék, az egész társadalmi közvélemény támogatására is szükség van valamennyi iskolatípusban. Az iskolákban az osztályfőnökök törekszenek arra, hogy az osztályfőnöki órákon, szakkörökön, az ifjúsági foglalkozásokon, üzemlátogatásokon felhívják a figyelmet egyes szakmákra. De a szülői értekezleteken, ankétokon is folyik pályairányító tevékenység, s felhasználják a központi pályaválasztási tájékoztatókat is. A megyei pályaválasztási tanács eddig is igen komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy megfelelő dokumentumokkal segítse az iskolákat. Ezzel is biztosítja, hogy a szülők és tanulók kellő információval rendelkezzenek. Ennek eredményeként sokat javult a pályairányítás, de a továbbtanulás és pálya- választás igényei, lehetőségei között még mindig sok ellentmondás van. A megyénkben, nemcsak « társadalmi szervek, de a termelőüzemek is mind jobban felismerik, hogy a komplex feladat megoldásában az iskoláknak segítséget kell adniuk, tevékeny részeseivé kell válniok a pályaválasztási munkának, mert az üzemek és a társadalom igényeit csak így tudják kielégíteni Ennek az elvnek az alkalmazásával a múlt évben az általános és középiskoláknak jelentős támogatást nyújtott az SZMT, a pedagógus-szakszervezet megyei bizottságának közreműködésével. A tehetséges munkás és paraszt származású tanulók középiskolai és egyetemi előkészítéséhez szakköröket, speciális előkészítőket szervezett. Ilyen előképzésre a megyénkből 180 tanuló járt, közülük 174 fiatalt vettek fel középiskolába, illetve egyetemre. A számok önmagukért beszélnek. A nagyobb eredmények érdekében ebben a tanévben az SZMT jobb anyagi lehetőséget biztosított, hogy a segítés formáját szélesebb körben alkalmazza. Jelenleg 23 iskolában 40 szakkörben foglalkoznak a tehetséges munkás és paraszt származású tanulókkal. A gyárakban A pályaválasztás! munka segítésében jelentős kezdeményezéseit nyilvánulnak meg az üzemek részéről is. A FÜTÖ- BER nagybátonyi gyáregysége a szakmunkásképzési bázisának a 209 sz. Zsinkó Vilmos Intézetet tartja. Fő feladatként jelölték meg, hogy az általános iskola 8. osztályát végző fiatalok között tevékeny pályaválasztási propagandát fejtsenek ki, hogy minél több tanulót iskolázzanak be a kívánt szakmákra, a szakmunkásképző kapacitási is figyelembe véve. Lonsták Vilmos munkaügyi csoportvezető elmondta, hogy más módszereket is felhasználnak a szakmunkás-utánpótlás biztosítására. A szakközépiskolák végzős tanulóit már a vizsgájuk, illetve érettségijük előtt felkeresik, hogy megnyerjék őket. A területileg számba jöhető iskolákat meglátogatják, ahol a végzős tanulók körében, a tanárak jelenlétében felvilágosító munkát végeznek. Ennek keretében a kisterenyei és nagybátonyi általános iskolában tartottak előadást, és sikeresnek ítélik meg a szülői értekezleten adott tájékoztatást is. A nagybátonyi szakmunkásképző hatáskörébe tartozó valamennyi általános iskolába ellátogatnak, ahol kötetlenebb formában akarják megismertetni a választható szakmák szépségeit, a képzést, a gyárat. Ezeken a megbeszéléseken egy vándorkiállítási anyagot is bemutatnak, ami a gyár fejlődését és életét tükrözi. A FÜTÖBER-hez beiskolázandó, országosan kiemelt szakmák — szerkezetlakatos, hegesztő, gépi forgácsoló — tanulásánál az 1973/74-es tanévtől a tanulmányi ösztöndíjon kívül a tanulók részére társadalmi ösztöndíjat is biztosítanak. Hasonlóan végzik a pálya- irányító munkát a nagybátonyi harisnyagyárban is. Gyökér Sándor, a gyár igazgatója mindent elkövet annak érdekében, hogy elsősorban a körzetből biztosítsák a leendő szakembereket. Itt főleg leányok jelentkezését várják. Az utóbbi években is türelmes felvilágosítást adtak a jelent kező szakmunkástanulóknak. A szülők A pályaválasztásban felelősségteljes szerep jut a szü- löknek is. Gyermekeik képességeit, a társadalmi lehetősé- geKet a szülők jobban fel tud. ják mérni, mint a gyermek. Nagyon ajánlatos, hogy a megyei pályaválasztási tájékoztatót jól tanulmányozzák át. A jelentkezések előtt ve. gyék figyelembe, hogy az egyes szakmákban, Iskolákban hány tanulót vesznek feL A társadalmi lehetőségeket és az egyéni törekvéseket körültekintően egyeztessék, hogy fiaik, lányaik olyan munkaterületre kerüljenek, ahol képességeiket legjobban tudják hasznosítani a maguk és a köz javára. Gyenes László Madách-művek színpadon és filmen KamarakiáUítós a salgótarjáni Megyei Művelődési Központban 50 éves a Ssoívjefunltt Szibériai találkozások (5.) Kéeeülődés Beszélgetés a teagyár fiatal főmérnökével, A. A. Zenesen- kóval, a gyár udvarán Az idei január irodalom- történetünk évfordulókban bővelkedő hónapja; ebben a hónapban született a fiatalon elhunyt, lánglelkű költőóriás, Petőfi Sándor és a „Tragédia” halhatatlan költője, Madách Imre. Mily csodálatos véletlen: három hét időkülönbséggel mindketten 150 evvel ezelőtt. Madách Imre megyénk szülötte; ezekben a napokban és az elkövetkezendő hetekben megyeszerte különböző művészeti és ismeretterjesztő előadásokon az ő művészetére és politikai munkásságára emlékezünk. Salgótarjánban — s a megyeben — az első ilyen jellegű megmozdulásra tegnap délelőtt került sor, a József Attila Megyei Művelődési Központban, ahol megnyitották a „Madách-művek színpadon és filmen” című ka- marakiállítást. A Nógrád megyei Múzeumi Szervezet által összeállított vándorkiállítás hét tablón ad ízelítőt a költő legjelentősebb művéből, .4z ember tragédiájának színpadi bemutatóiból, a költő életéről készült filmekből. A kiállítást Diósy Antal festőművész akvarellje nyitja. A művésznek finom ecsetvonásokkal, rendkívül egyszerű eszközökkel sikerült meg- mintáznia a költőt; nemcsak arcának külső jellegzetességeit — magas, széles homlokát. lelógó bajuszát — ragadta meg érzékletesen, hanem a költő belső tulajdonságait is. A Tragédia századunk 30- ,!S éveiben felfedezésének viágkorát élte: Európa számos színházában megpróbálták, amit a korábbi években lehetetlennek tartottak bebizonyítani, hogy a Tragédiát igenis be lehet mutatni színpadon. A kiállított tablók anyaga a korabeli vállalkozások igazát és sikerét teljességgel bizonyítja. Jaschik Almos és Horváth János kiváló színpadképei — melyek az 1932-es müncheni, illetve az 1934-es római bemutatón szerepeltek — a mű szelleméhez igazodva, a szereplők számára megfelelő, jó játékteret biztosítva, nemcsak a színháztörténészeket érdekelhetik, hanem a színházbarátokat Is. Jaschik díszletei színes, magyarosan stilizált, szecessziós stílusban, míg Horváthéi egyszerű, realista felfogásban készültek. A kiállított anyagban szerepel többek között egy kuriózum: Az ember tragédiájának 1937. október 21-i bemutatója a Nemzeti Színházban. A nagy színészek (Lehotay Árpád, Tőkés Anna, Csortos Gyula) mellett az előadás külön érdekességét az adja, hogy a művet a színház fennállásának 100. évfordulója alkalmából tűzte műsorára. A színház Madách halhatatlan remeképek bemutatásával kívánt egyrészt méltóképpen megemlékezni saját évfordulójáról, másrészt vezető színészeinek óhajtott megfelelő játéklehetőséget biztosítani. Egymás mellett sorakoznak a Tragédia színei, s mindegyik képen a hajdani nagy színészegyéniségekkel találkozhatunk. Most — hogy mindhárman halottak már — bensőséges és lenyűgöző ez a találkozás, különösen azok számára, akik életükben is ismerték, látták a művészeket. A kamarakiállítás érdekessége még az 1944—45-ben forgatott Madách-film bemutatása, Tímár Józseffel a főszerepben. Az utolsó tablón Rigele Alajos alkotását, Madách al- sósztregovai síremlékét láthatjuk. A posztamentumon egy félig ruhátlan ember áll, karjait védelmet kérőn, magasba tömi készülőn az ég felé emeli. Nem nehéz asz- szociálni: Ádám — vagyis a porba hulló és állandóan fel- emelkedő, segítséget^ kérő és adó ember — áll ott fenn a talapzaton. Az érdekes — s hangsúlyozzuk teljességre nem törekvő, hiszen kamarajellegű — kiállítás január 12-ig tekinthető meg a Megyei Művelődési Központban. Sulyok László Amerre jártunk a Szovjetunióban, Moszkvában és No- voszibirszkben, Irkutszkban és Bratszkban, Akagyemgoro- dokban és Selehovban, mindenütt két szám — 1922— 1972 — látható az utcai transzparenseken, a gyárak, üzemek, erőművek, hivatalházak, középületek homlokán, a nagy építkezések acél- és betonvázain, a Bajkál melletti halászfalvak kikötőépületein. Ötven esztendővel ezelőtt alakult meg a Szovjetunió, a szabad és független népek önkéntes szövetsége. — A munka társadalma munkával ünnepli meg a félévszázados jubileumot — mondotta az egyik novoszi- birszki építkezésen dolgozó fiatal kőműves, A. K. Akimov. — Az ünnep tiszteletére a kommunista munkabrigádok újabb vállalásokat tettek szerte a Szovjetunióban, melynek értelmében még jobban, eredményesebben végzik munkájukat. Itt, nálunk, Szibériában különösen sok a dolog. Ezt a gazdag földet ember nélkül, csak technikával meghódítani nem lehet. Szerencsére egyre többen jönnek a nagy Szovjetunió távoli vidékeiről is, elsősorban fiatalok — a Kom- szomol felhívása alapján —, de mások, idősebbek is, hogy kivegyék részüket a nagy munkából. Ahhoz pedig, hogy letelepedjenek, lakóházakat, áruházakat, kultűrházakat, iskolákat, bölcsődéket, éttermeket is kell építeni az ősrégi, vagy teljesen új városokban. A lakóházakba bútor is kell, a szekrényekbe ruha, cipő, a konyhákba főzni is kell, a polcokra könyv is szükséges. Van tehát bőven tennivalója itt mindenkinek. Nézze csak! — mutatott a nagybetűs feliratra: „Kopri- szomolépítkezés” — olvasta. — Ez azt jelenti, hogy éjjel, nappal és nagy hidegekben is dolgozunk. Pufajkában, egyujjas kesztyűben és jó forró orosz teával. Ügy sietünk a munkával, ahogy ontja a házgyár az elemeket és ahogyan erre ígéretet tettünk... ★ Ezt az ünnepi készülődést, lázas és szüntelen munkatempót tapasztaltuk mindenütt, de még inkább ott, ahol már elnyerték a Kommunista Munka Üzeme címet. — A kitüntetés kötelez — mondotta a bratszki vízi erőmű egyik fiatal technikusa, miközben öregesen simította végig divatos szakállát. — Maradéktalanul eleget akarunk tenni ígéretünknek, mely szerint biztosítjuk a zavartalan üzemet, maximálisan kihasználjuk a ránk bízott gépóriások kapacitását és minden módon törekszünk az általunk termelt villamos energia önköltségének csökkentésére. Pedig nálunk már most egy kilowatt energia 0,052 kopejkába kerül. ★ Anatolij Antonovics Zenesenkóval, a Vörös Zászlóval kitüntetett híres irkutszki teagyár 33 éves főmérnökével, természetesen teázás közben beszélgettünk. — Az közismert — mondotta —, hogy nálunk, a Szovjeutnioban nagyon közkedvelt ital a tea, amelynek a fogyasztása állandóan emelkedik. Nálunk a munka verseny célja az, hogy minél jobb minőségű terméket szolgáltassunk a lakosságnak, ami elsősorban a technológiai előírások lelkiismeretes és szigorú betartásán alapszik. De erre törekszik a gyár műszaki fejlesztése is. Fokozatosan csökkentjük a préselt tea, és emeljük a jobb minőségű leveles tea gyártását.-ér Erős ívfények között születik az alumínium, vagy ahogy Selehovban, az alumíniumművekben nevezik, a jövő fémje. Az erős. elektromágneses tér miatt karóra nélkül látogattuk végig a főmérnök kíséretében a hatalmas gyárat. Tehergépkocsik, vontatók és targoncák húztak el mellettünk, az a kevés ember, akit láttunk, mind védőöltözetben; arcuk előtt fém- és hővédő búréval, védőkesztyűben és -kötényben, orruk, szájuk előtt porszűrővel végzik a munkájukat. — A munkaverseny nálunk is a kommunista munkabrigádokon alapszik — mondotta a főmérnök. — Itt például, az elektronizáló üzemrészben harminc ilyen kollektíva van, de versenyeznek egymással a különböző üzemrészek, üzerfiek és maguk az alumíniumgyárak is. Mi például a bratszki,. a kraszno- jarszki és a novokuznyecki gyárral vetélkedünk. Egyik fő feladatunk — éppen s nagy elektromosenergia-igény miatt — a gazdaságosság fokozása. A versenyben tavaly mi álltunk az első helyen, most a bratszkiak megelőztek minket. Az egyik legjobb brigád vezetője, V. K. Trofimcsuk, öltözetét tekintve semmiben sem különbözik társaitól. — Itt, Szibériában, magasabbak a fizetések, több a fizetett szabadság, hamarabb jutunk lakáshoz, több kedvezményt élvezünk, mint a Szovjetunió más részein dolgozó munkatársaink — mondotta. — Mi ezért úgy vélekedünk, hogy lehetőségeinkhez mérten többet is kell tennünk. A szovjet gazdaság fejlesztését, erősítését szemé lyes ügyünknek tartjuk. Személyes ügyünk annál is inkább, mert családi ünnepre készülünk. A nagy család, a Szovjetunió népeinek nagy ünnepére, az ötvenéves évfordulóra, melyet természetesen szűkebb körben, saját kis családunkban is megünnep- lünk... Oraveez János (Folytatjuk) <1 NÓQRÁB - 1973. Január 6., szombat Nápoiyt látni és... A héten mutatták he Nógrád megye bemutató filmszínházai A vőlegény nyolckor érkezik címmel a legújabb magyar filmvígjátékot, de azóta egy még újabb is elkészült, Nápoiyt látni és... címmel. Az új, színes vígjátékot Kállai. István forgatókönyvéből Bácskai Laurő István rendezte. A cselekmény középpontjában két házaspár és egy nápolyi kiküldetés áll. Körülöttük zajlik a sok bonyodalom. Főszereplők: Váradi Hédi, Halász Judit, Bujtor István, Ernyei Béla, Kovács György és Páger Antal. A film bemutatására januárban kerül sor. Képünkön: jelenetet láthatunk a filmből (Ernyei Béla és Váradi Hédi) DISZKRÉTEN i Vannak dolgok, melyek objektíve igazak, mégsem örülünk annak, ha mások is tudomást szereznek róla. Különösen kellemetlen, ha mások jelenlétében vagyunk kénytelenek problémánkkal előhozakodni, hogy épp olyan miliőben közölnek velünk dolgokat, aminek mások jelenléte miatt cseppet sem örülünk. Az élet sűrűjében gyakran kerülünk olyan helyzetbe, hogy elvárjuk azt, hogy diszkréten közöljenek velünk dolgokat még akkor is, ha esetleg a hibát mi követtük el. Természetesen, a tapintatosságot magunktól is elvárjuk. Nem árt az, hogy ha közösség előtt véleményt akarunk nyilvánítani előbb alaposan átgondoljuk, hogy nem lenne-e jobb a négyszemközti közlés, A minap egy édesanya panaszkodott, hogy ő többet nem megy a fia szülői értekezletére még akkor sem, ha a fiát megbuktatják, mert a legutóbbi értekezleten égett as arca a fia miatt. Elismeri, hogy gyermeke nem a legjobb tanuló, nem is példás magaviséletű, de ahogyan ráolvastak, azt sértőnek tartja. Már csak azért is, mert gyermeke különösebben nem vétett az iskolai szabályzat ellen. Joggal várta volna el, hogy mindazt, amit a szülői értekezleten hallott, külön, csak neki címezve mondják el, diszkréten Hasonló esettel jómagam is találkoztam. Gyermekemért mentem a bölcsődébe, ott közölték mellettem egy anyukával, több szülő jelenlétében, hogy gyermekét fürössze meg, mert magyarul fogalmazva, a gyermek piszkos. Elképzel hetö, hogy a szavak hatására megfagyott a levegő, a he lyiségben levők gondolatban a „vétkes” édesanyával érez tünk egyet, még akkor is, ha magunkban az objektív igaz ságot elkönyveltük. Célravezetőbb lett volna, külön, négy szemközt közölni a mamával, hogy anyai kötelességének te gyen eleget. Azóta az édesanya a férjét küldi a gyerme kért. Ha betegek vagyunk, örvöshöz fordulunk. Sokszor olyan problémánk van, mely az orvoson kívül másra nem tartozik. Mégis kénytelenek vagyunk három-négy idegen előtt elmondani, mert egyes orvosi rendelőkben kialakult szokás, hogy egyszerre három-négy személyt hívnak be. Tudom, túlzsúfoltak az orvosi rendelők, túlterheltek az orvosok, mégis meg kell keresni a módját, hogy diszkréten tudjon a páciens és az orvos tárgyalni. Végezetül elnézést kérek az írásomban érintett személyektől, hogy a diszkréciót én is csak a nevek elhallgatásával tartottam be. Szenográdi Ferenc
