Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)

1973-01-30 / 24. szám

Beszélik, hogy... négy Nyakig vagyunk a farsangban, vagy, hogy pontosabb legyen, akadnak olyanok is, akik torkig vannak vele. Utóbbiakat azonban ne úgy tessék érteni, hogy az il­letők bálról bálra Járva megcsömörlöttek volna a szüntelen mulatozástól. Nem hiszem, hogy ez volna az általános, T^az, sokan és gokat beszélnek mostanában u farsangról, a báli szezonról, de nemcsak azok, akik személyesen is megjelennek az Intercontinentalban, vagy más reprezenta­tív helyen rendezett fényes esteken. Fo­galma sincs, hogy az idén vízkereszttől hamvazószerdáig hány bált rendeznek, csak az újságokból és hallomásból tudom, hogy lesz svábbál, medikusbál, jogászbál, Újságíróbál, vendéglősök bálja, cigánybál, az autósok bálja. Mondjuk húsz nagy, or­szágos bél, a különböző helyi mulatságo­kat nem számítva. Mennyien mehetnek el. ezekre a híres és hagyományos bálokra. Talán húszezren? Tegyük fel, hogy többen. De ez még mindig csak a lakosság kis tö­redéke. Akkor pedig miért válik közüggyé i farsang, a bálozás? Mert közügynek kell hinnem, hiszen annyit beszélnek róla. A kutya alighanem ott van elásva, hogy itt is a pénz, helyesebben a pénznek tulaj­donított helyzet adja az egyébként jelen­éktelen témához a töltést. Hol heveseb­ben, hol csöndesebben, de olyan nézetek kapnak hangot, hogy farsang idején lehet leginkább megfigyelni egy szűkebb réteg dühítő rongy rázását. Hogy a nőorvos/fele­sége a báli szezonra öt ruhakölteményt csináltatott magának a belvárosi szalon­kán, „á” ötezerért. Arról is hallottam, hogy az ékszerüzleteket ezekben a napok­ban valósággal megrohanják, úgy viszik a sok tízezer forintos karkötőt, nyakláncot, gyűrűt, mintha ingyen adnák. Tényleg Ilyen méreteket öltene ná­lunk a rongyrázás? Biztos vagyok benne, hogy nem minden szóbeszéd fedi a való­ságot, a farsangi eszeveszett költekezés va­lószínűleg nem olyan arányú, mint amek­korában továbbadják. De akkor is érde­mes elgondolkozni rajta, mert mindenkép­pen torzulás a mi társadalmunkban az, ha bármilyen foglalkozású emberek körében divatos életformává válik az úrhatnámság, : rongyrazas a versengés abban, hogy ki él fényűzőb- ^ j ben, ki költ többet luxusholmlkra. Vagy, hogy a témánál maradjunk: ki hány bá~ Lón, miben jelenik meg és mit költ. Az Ilyen életforma joggal háborítja fel azo­kat, akik esetleg mindennapos megélhetési gondokkal küszködnek, a tisztességes munkával szerzett pénzt szigorúan be kell osztaniuk. Vannak, akik azt mondják, hogy legyünk tárgyilagosak, legalábbis próbáljunk azok lenni, hiszen ha valaki sok pénzt keres, akkor nyilvánvalóan el is kell költenie. Nos, tagadhatatlan, hogy ebben is van va­lami. A megoldást én sem abban látom, hogy keressen mindenki egyenlően, ez leg­alább annyira gazdaságtalan és társadal­milag káros volna, mint a kirívóan nagy jövedelemkülönbségek, hiszen az emberek munkájának közösségi haszna nem egyfor­ma. Az alapkérdés mégis az: miképpen juthatnak egyesek rendszeresen mesebeli jövedelemhez, hogyan kerülnek abba a helyzetbe, hogy nem tudnak mit kezdeni a pénzükkel ? ' A nyilvánvalóan tisztességtelenül szer­zett pénzek ügye a rendőrségre és a bíró­ságra tartozik. Vannak azonban mammut- jövedelmek, amelyeknek keletkezésében nem törvénybe ütköző manipulációk ját­szanak közre, hanem az adott gazdasági lehetőségek mértéktelen és kíméletlen ki­használása, az ügyeskedés, a végzett mun­kával, s a társadalmi hasznossággal arány­ban egyáltalán nem álló pénzszerzés. De eddig, sajnos, mégsem sikerült megbízha­tóan elzárni azokat a pénzszerzési csator­nákat, amelyek újra szülik az úrhatnám- ságot, a hivalkodó költekezést, a rongy- rázást. Pedig ezeket el kell zárni, ha fo­kozatosan és körültekintően is, de erélye­sen. Nemcsak és talán nem is elsősorban azért, mert rongyrázás joggal kelt visszatetszést és alkalmat ad a szóbeszé­dekre. Hanem mert ez merőben Idegen a mi társadalmunk lényegétől. Ne kertel­jünk: igazságtalan Az igazságtalanságot pedig mihamarabb orvosolni kell. Árkus József Megjelent a Béke és Szocializmus üj száma A folyóirat 1973. évi számának Elméleti című caiában Pjotr Gyemicsev fejlett szocializmus — kommunizmusba vezető út egyik szakasza” című tanul­mánya az olyan fejlett szo­cialista társadalom jellemző vonásait vizsgálja, amelyben inár megérlelődtek a feltéte­lek a kommunizmus építésé­hez. Ludwig Müller és Fritz Rische a multinacionális kon­szernek stratégiáját veszik szemügyre, folytatva ily mó­don az áilammonopolista ka­pitalizmusnak a folyóirat elő­ző számaiban megkezdett tár­Az angol bűnügyi történe­lem egyik legnagyobb rablá­st hajtották végre másfél esztendeje annak a bandának a tagjai, amelyből négyet a iié| végén összesen 44 évi börtönbüntetéssel sújtottak a özponti bűnügyi bíróságon, az Old Bailey-ben. Mint arról annak idején beszámoltunk, 1971. szeptem­ber 12-én este London szívé- uen egy rádióamatőr külö­nös beszélgetést hallgatott le az éterben: rögtön rájött, hogy minden idők legelső olyan „rádiólközvetítésének" a íültanúja. amely egy bank­rablás színhelyéről érkezett. Ha a Scotland Yard rögtön elhitte volna, amit az amatőr, Robert Rowlands jelentett, a tett színhelyén,' a - Baker Street-1 Lloyds bankfliók pán­céltermében fogta volna el a bandát. A rádiótelefonos beszélge­tést az utcán álló őrszem és a pincében ügyködő betörőban­da többi tagja folytatta egy­mással. A rendőrség csak masnap kezdte meg az eré­lyesebb nyomozást, és közben a betörők zavartalanul hoz­zájutottak a páncélteremben őrzött 268 páncélfiók tartal­mához. A tárgyaláson kide­rült, hogy az elrabolt kész­pénz és ékszer, drágakő érté­ke bizonyíthatóan 1 577 844 iont sterling volt, a rendőrség szerint azonban esetleg há­rom- vagy akár négymillió is, minthogy nem minden páncélfiók-tulajdonos hatal­mazta fel a bankot kilétének ielfedésére és a letétek egyez­tetésére. (Ezek feltehetően ugyancsak gengszterek vol­tak.) gyalását. A szerkesztőség köz­li Albert Norden megemlé­kezését a „Kommunista Ki­áltvány” megjelenésének 125. évfordulójáról, valamint Le­nin: „A szociáldemokrácia két taktikája a demokratikus for­radalomban” című művének mai jelentőségéről egy nem­zetközi kutatócsoport mun­káját. Ugyanebben, a rovat­ban Ismertetést olvashatunk Leonyid Brezsnyev beszédei­nek és cikkeinek harmadik gyűjteményes kötetéről. A Politika rovatban Jorge del Prado, a Perui Kommu­Eszerint a Baker Street-i akció valószínűleg felülmúl­ta az 1963-as „nagy vonat­rablást” is, amelynek ■ tettesei „csak” 2,6 millió font sterlin­get zsákmányoltak, A bűnszövetkezet tagjai egy szomszédos üzlet helyisé­gét bérelték ki, s onnan fúr­tak 12 méteres alagutat a páncélterem padozatáig. A vállalkozás több hónapos elő­készítést, körülbelül 12 ezer font befektetést vett igénybe. A tárgyaláson kiderült, hogy az akcióban két banda mű­ködött együtt, amelynek tag­jai nem is ismerték egymás nevét, lakcímét. A főnök „mr. Big” volt közöttük az összekötő. »Mr. Big” és még négy cin­kostársa egy hónappal később kiszökött az országból, s minthogy a rabolt értékből csak 231242 font került elő, dúsgazdag emberek. „Mr. Big” a rendőrség szerint a 34 éves Derek John Larkinssal azo­nos, akinek még a fényképét sem látták. Larkins valahol a Közel-Keleten bújkál. Hozzátartozik a történet­hez, hogy amikor a Scotland Yard végre utánanézett a rá­dióamatőr bejelentésének és végiglátogatta az adások vé­teli körzetében elhelyezkedő bankokat, a detektívek fel­nyitották a Lloyds-bankfiók ajtaját is. Körülnéztek. g minthogy a páncélterem ajta­ját érintetlenül találták, eltá­voztak. Közben a betörők lé­legzetvisszafojtva lapultak a páncélteremben. A rendőrségre került négy tettes közül hármat 12-12 év­re, egy hatvanhat éves em­bert nyolcévi börtönre ítélt a bíróság, gámak főtitkára a Peruban végbemenő forradalmi folya­matot vizsgálja, ismerteti a kormány által eddig végre­hajtott, valamint a tervbe- vett intézkedéseket. A folyó­irat szerkesztősége kérdése­ket intézett több szocialista ország tervintézményeirtek vezetőihez a tervezés és a gazdaságirányítás náluk al­kalmazott módszereire vonat­kozólag. s ebben a számban közli a Bulgáriából, Lengyel- országból, az NDK-bál és a Szovjetunióból érkezett vála­szokat. A Párt rovat egyebek kö­zött az Osztrák és a Dán Kommunista Párt egy-egy képviselőjének párbeszédét tartalmazza, amelyben beszá­molnak a hasonló feltételek között működő pártjaik te­vékenységéről. Luis Carlos Prestes, a munkásmozgalom nagy veteránja, elbeszéli élet­útjának egy szakaszát. A fo­lyóirat továbbá híreket és adatokat közöl testvérpárlja- imk életéről, s közzé teszi a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Nemzetközi Mun­kásmozgalmi Intézetének a tőkésországofc bérmunkásaira vonatkozó statisztikáját. , (Fotó: Fodor) első ro­„A a nista Párt Központi Bizottsá­Negyventtégy évi b&rt&n Program az if fű Gárda fejlesztésére A HAZAFIAS, honvédelmi nevelés a fiatalok formálásá­nak, alakításának egyik sajá­tos, fontos eleme. Az ifjúság honvédelmi felkészítését szol­gáló munkaforma az Ifjú Gár­da, amely erkölcsi, politikai, fizikai és technikai követel­ményeket támaszt a tagságot önként vállalókkal szemben. Az Ifjú Gárda és a honvé­delmi nevelés azonban jelle­gét, súlyát tekintve nem egy és ugyanaz. A honvédelmi ne­velés elképzelhetetlen jól mű­ködő Ifjú Gárda-alegységek nélkül, az Ifjú Gárda honvé­delmi aktívahálózat, mely se­gíti a honvédelmi nevelés ha­tékonyságát. Létszámában és a munkafor­mák változatosságában is az utóbbi években megyénkben jelentős fejlődést mutatott az Ifjú Gárda. Ott láthatjuk az egyenruhás gárdistákat min­den jelentős ifjúságpolitikai megmozduláson, részvételük emeli a rendezvény tekinté­lyét, rangját. A megye több helyén külön klubot hoztak létre az ifjúsgárdlsték. A fejlődésben nagy szerepet játszott a társszervekkel való jó együttműködés. Az MHSZ. a BM szervei, a honvédség, a határőrség, a munkásőrség, a polgárvédelmi parancsnokság, a tűzoltóság és más állami szervek minden alkalommal segítőkész magatartást tanú­sítva fordulnak a- "íúgardis- ták felé. Az évek során azonban az Ifjú Gárda munkájában je­lentkezett néhány gaísd is. A gárdisták között számottevő a fluktuáció. Nem mindenütt rendszeresek a foglalkozások, a kiképzések hatékonyságának emelése érdekében is van ten­nivaló. Kevés vonzó progra­mot biztosítanak a gárdisták számára, pedig táborozásra, túrára, vagy éppen kirándu­lásra adott a lehetőség, s ezek a fiatalok érdeklődésével is egybeesnek. Kevés az Ifjú Gárda vezető garnitúrájában a Jól képzett, leszerelt tisztes, s bonyolult az egyenruha vá­sárlásának rendszere is. MINDEZEK arra késztették az Ifjú Gára Országos Taná­csát es Parancsnokságát, hogy a fejlesztés érdekében néhány módosítást hajtson végre az elkövetkező négy esztendőben. Természetesen ez nem az ed­digi formák és alapvető mód­szerek feladását jelentik, ha­nem a munka minőségének javítását célozzák. A változtatások egyik célja, hogy a honvédelmi nevelés le­gyen mindennapos, szűnjön meg kampányszerűsége, na­gyobb lendülettel, fiatalosab­ban épüljön be a KISZ általá­nos politikai munkájába. Az idén és a következő évben az Ifjú Gárdán belül versenymoz- galmat szerveznek, ennek egyéni és kollektív formájában egyaránt részt vehetnek a fi­atalok. Egységesebbé és köny- nyebben áttekinthetőbbé tesz, 1c az eddig nagyon bonyolu ' nyilvántartási rendszert. A szakképzést nyert fiatalok kép­zettségüknek megfelelő meg­különböztető jelet helyezhet­nek el egyenruhájukon. A KISZ Központi Bizottsága eddig is támogatta az alegy­ségeket az egyenruha vásárlá­sában, ennek ellenére a vásár lás lemaradt a létszámnöveke­dés mögött. Az egyenruha vé sárlása terén ezért további kedvezményeket biztosítanak. A honvédelmi nevelés és az Ifjú Gárda-kiképzég hatékony­ságának növelése érdekében további szoros együttműködést kell tartani az állami és társ­szervekkel. Segítségükkel új, a fiatalok érdeklődésének meg­felelő rendezvényekkel gazda­godhat az Ifjú Gárda prog­ramja. A rendezvények közül is elsősorban a fizikai felkészí­tést segítőeket kell szorgal­mazni. Köztudott, hogy míg a fiatalok átlagmagassága meg­haladja az előző generációét, fizikailag elmarad mögötte. AZ IFJÚ GÁRDA négy évre szóló fejlesztési programja nagy lehetőségeket rejt magában. Ha a fiatalok megragadják ezeket lehetőségeket, vonzóbb ■ vál­tozatosabb, érdekesebb lesz ez a tevékenységi forma is. Sz. M. ŰJ Múltunk gazdag forrásai­nak föltárása mindig kínál meglepetéseket. Ilyen érzés­sel forgatjuk Mácza János ta­nulmányainak „Legendák és tények” címmel megjelent kö­tetét, azt a munkát, amely sok tekintetben új nézőpontból vi­lágítja meg a XX. század művészettörténetének néhány kérdését. Mácza, akiről ide­haza hosszú ideig alig vet­tek tudomást, rendkívül fel- készültséggel, sallangmente- son elemzi — egyebek mel­lett — a színház- és a kép­zőművészet egyes korszakait, alkotóit, így Uitz Béla mun­kásságát, az architektúra kor­szakváltását, a szovjet kép­zőművészet irányzatait. A Corvina Kiadó gondozta könyvet bőséges — s nagyon érdekes, hazánkban jórészt most először megjelenő — képanyag egészíti ki. Két további Corvina-kiad­vány Is említést érdemel az újdonságok között. Hahn Ist­ván és Máté György „Karthá­gó” című munkája elsősor­ban azért tarthat számot az érdeklődésre, mert e nagyne­vű település teljes történetét fogja át. Punok, rómaiak, vandálok, bizánciak fészke, erődje, magasba emelkedő és lehulló csillaga volt a város, amelynek régebbi történetét Hahn István, arab, kori kró­nikáját pedig — immár Tu­niszként — Máté György írta meg. Érdekes, élvezetes, té­nyekben, adatokban gazdag szövegükhöz jól illeszkedik tz értően válogatott, tekintélyes fényképanyag. A másik, jellegében ehhez hasonló kötet szerzője Remé- nyi-Gyenes István, címe pe­dig „Granadától Segoviáig”. A spanyol művészet a fősze­replője e könyvnek, s ízlés­sel, mértékkel keveredik lap­jain az útibeszámoló és a művészettörténeti ismeretköz­lés. Az író szellemes, kedves kalauz, a rengeteg fénykép pedig varázsosan szép látni­valókat tár elénk. (M. O.) Az északi országokban, pél­dául Svédországban kétszer, háromszor több almát fo­gyasztanak, mint mi, az al­máskertek hazájában. Északon a mi almánk „déligyümölcs­nek” számít, amit jó pénz­ért importálnak. Itthon vi­szont még most, a téli hó­napokban is 6—8 forintért exportminőségű kapható, de 5—6 forintért is nagyon jő, étkezési alma vásárolható. Mégsem becsüljük eléggé ezt az olcsó gyümölcsöt, nem fogyasztunk belőle eleget, pedig naponta egy kiló alma sokkal egészségesebb, mint egy fekete, vagy egy csomag cigaretta! Azt, hogy vitamindűs és tápértékét januárig megtart­ja, még az iskolás gyerek Is tudja. Fogyaszhatjuk nyersen, étkezés után. Vannak, akik azt mondják, hogy reggel, étkezés előtt egy alma kitűnő étvágyat csinál. A fogyókúrá­ban játszott szerepe közismert! a heti egyszeri „almanap” jó­tékonyan hat a testsúly csök­kentésére. A reszelt alma fel­Egy perc telefon (fülke) — Halló, posta? Önök he­lyeztek el egy telefonfülkét Salgótarjánban, az OFOTÉHT- üzlet mellett? — Sajnos, nem tudom. Hív­ja a 12-01-et, a műszaki osz­tályt! — Halló, műszaki osztály? — Nem tudok adni jelenleg senkit ezzel az üggyel kapcso­latban. Hívjon később! * Sok-sok nappal ezelőtt (le­Későbbi üzembe helyezésére számítva, sárga műanyag hul­lámlemezt is tettek melléje. Egy-két hétig nem is tűnt fel senkinek, pedig olyan szép, rikító sárga lemez volt. Aztán eltűnt, valaki megszánta és gondjaiba vette, A telefonfülke azóta is ott áll magányosan, befelé fordít­va a fal felé, nehogy másnak a formás ajtófogantyúja tetsz- szen meg, mert jószívűek ám az emberek és törődnek a kis telefonfülkével, gondoskodnak tartozékairól. hét, hogy hónappal) egy tele­fonfülkét hoztak a posta em­berei, s szépen elhelyezték a Pécskö Üzletház épületének oldalához. Normális telefonfül­ke volt a maga telefonfülkés egyszerűségével. Naponta el­mentem mellette, s mindig volt egy biztató pillantásom felé. Aztán egy délután jajga­tására figyeltem fel. Az üve­ge miatt siránkozott, melyet középen a „léc alatt" tört ki valamelyik' jóakarója „Leve­gőt a telefonfülkébe"-akció ke­retében. A posta műszaki emberei engem állítottak a legnehe­zebb feladat elé. Nyugatalan éjszakákon töprengem álmat­lanul; vajon mi lesz a tele­fonfülke sorsa? Idegenforgal­mi látványosságnak szánták, vagy esetleg még egyszer te­lefonkészülék is kerül belsejé­be, s üzembe is helyezik? nőttek, everekek emésztései egyaránt elősegíti. Minden háziasszony több- téle módját ismeri az alma [elhasználásának: készítenek belőle kompótoí, . levest főtt húshoz szószt (ez lehet édes, csípős, savanykás — tetszés szerint), betegeknek könnyen emészthető pürét, nem is szól­va az almás sütemények sok­féle változatáról. Sokan hasz­nálják a húsételek készítésé­nél is. Kívánatos lenne, hogy sok almát fogyasszunk, elsősor­ban nyersen, de változatosan, más formában is. A töltött alma készítése pél­dául igen egyszerű; tálalva nagyon gusztusos. A megtisz­tított és félbe vágott almát kanállal kifaragjuk. majd cukros, citromos, vizet forra­lunk. Ebben az almákat fedő alatt lassan megpároljuk, utá­na kiszedjük és hűlni hagy­juk. Tölthetjük mazsolával, cseresznye- vagy meggybefőt­tel. Végül vaníliakrénimel öntjük meg. Sz. Gy. Sz. M. 1 NÓ6RA0 = .1973. január 30, kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom