Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)

1973-01-28 / 23. szám

TÓTH GYULA: MAGÁNY Aki átment a hídon, hogy ifjúságát felidézze újra, Aki lassú léptekkel haladva a szürkeségeiben ásító házsorok között Most érezte először, hogy fázik, Dermedésnek induló végtagjain. Amint kacagva bújt a téli este. Szemét kimarták zúzmarás könnycseppjei. Aki átment a hídon, magát vonszolva, meg-megfáradt léptein Ahogyan akkor, ottan reátaláltak kereszteződő útjaim, Mint annyiszor, ma újra én köszöntem: — Hát jó estét, öreg!... >.JS már nyomtam is eléje a cigarettát. a filterest.- Tudod? — Mi kéne?... ■ ...Fiami Az, az a talpalatnyi Föld, Mélysége, mondjuk?! «..Avagy Szélessége, oly egy-kéi I méteres. ...Látod? Amott az asszony Ungern hív szegény. — Figyeld! Ott, ott, ott van ö is Afct akkor átment a hídon... Arra, ma már Nem találnak reá Kereszteződő útjaim. EGY NAP MEGINT vissza3 jöttek a munkások. Vezetőjük szép, magas, barna ember volt- özvegy Mihalik Pál. Két éve vesztette el vasutas urát az asszony is, akit ilyenfor­mán özvegy Barna Mihályné- nak neveztek. Egyikőjük sem töltötte még be a hatvanadik évet Reggel, hét éra előtt pár perc­cel, kalapját megemelve tisz­— ÜJ ivhen az a legkisebb is elmegyen. — És akkor egyedül? — Ez az özvegyasszony sor­sa. Majd a nyugdíjamból ne­velek szépen apró jószágot, ha kijönnek a gyerekek, meg az, unokák- legyen mihez nyúlni. A ház előtt futó főút átépí­tését kora tavaszon kezdték a munkások. Az út szélesíté­se miatt »özvegy Barna Mi­A magas, barna férfi bejött újra a konyhába. — A három fácskát is visz szategyük joda — kérdezte — ahol a diófák álltak? —- Isten őrizzen. Legalább őket ne zavarjuk. Pál. Az, hogy a nevén szólította az asszony, igen jólesett Mr halik Pálnak Hirtelenjében meg sem tudta volna monda' ni mennyire jólesett. Galambos ' a fost Ház a főút mellett GYÁSZOLÓ CSALÁD (.Bajcsik József rajza) GYÖRKE ZOLTÁN: Kérdező Lángokban elhamvadni éltedből feltámadni sejtekből összeállni csillagról földre szállni mint magot földbe vetni szemeddel megveretni bűnöktől feloldani magadban kihordani nádasban megkeresni magamhoz elvezetni vízcseppben megfürödni álomként belém szökni világ végére értem elmenni jégverésben magadtól elszakadni amid nincs nekem adni vízben száraz maradni kőbe holdat harapni meztelenséget felvenni madarak szájából enni rockéiként nézni nézni lángok nélkül is égni vakító havas ágyban felszítani a vágyam pengeként tündökölni fekete sárkányt ölni hegyeket porrá törni kaszástól elpörölni a csontom tűzre vetni magadtól elszeretni tudnál-e tességgel kopogott az asszony ajtaján a magas, barna férfi. — Itt volnánk — mondta. Erzsi asszony reggelit készí­tett munkába induló lányá­nak, tekintete az ember lát­tára megrebbent egy kicsit. — Már megint erre dolgoz­nak? — kérdezte. — Nemcsak, hogy erre, itt! — Már a kertből többet el­vinni nem lehet — vélte az asszony —, hacsak le nem bontják azt a szegény fáskam­rát is. A férfi nevetett. — Ellenkezőleg — mondta. — Vissza kell állítanunk az eredeti helyzetet. Itt a munka­lap, kérem, meggyőződhet ró­la. — Én teremtőm — sóhaj­tott az asszony. Becsomagolta a tízórait a lá­nyának, aki a fél nyolcas vo­nathoz igyekezett, bent dol­gozott a városban, amely in­nen tizenkét kilométernyire feküdt. Éppen csak megpu­szilta édesanyját a lány, 8 már szaladt is. — Szép gyermek — mondta utánanézve Mihalik Pál. — Hál’ istennek, az élet meg­adta nekem, hogy mind a négy gyermekemre azt mond­ják, derék gyerekek. Szegény uram volt ilyen jó fajtájú, biztosan. — Am Erzsi asszony szülte éket — mondta Mihalik Pál. Egy kicsit hallgattak. — Tavaszon még két lányt láttam itthon — emlékezett a férfi. — Azóta volt egy esküvő — így hát már csak kettees­fcén? L49OOOOBOOIflgOW1KI80M«9efl9O08IBanB0BSflieiltM«IMmWMMI»milMII»IMIVIMM« »•DtMeeWMHIISOBSMflSBaailBlllllllllltliaaiafltlIlliaailllllltMVSIlflaMM&MBWMWWeWeMWWtWWDMM-VlltnMCUSOOeDQeoOOOOOflBOOOnOfKNWOOQeOMMOOBOOWDOWOOOeoeeflOOOflWOOilB más formában jelenik meg, talán a végtelenség ismétlődő csillagainak rendje ez .. Üjabb teherautó érkezett, megtette az előzőek útját, íezúdiítóttá terhét és elrobogott. Megint ketten maradtak, Juliska meg a szomorúfűz, Nem tudni, melyikük volt a szomorúbb. Az asszony úgy érezte, a sok súlyos kő mind reá hullott. Kétségek fogták el Azért jött, hogy megmondja Dér Lajosnak, nem akar tovább vele élni. Sértettsége mélynek látszott, mint a csontot ért seb. Azért jött ide. S nem, hogy idegeneken, s a világon sajnálkozzék. Nem, hogy beleélje magát ebbe a környezetbe, mintha valami lényegeset várna megint. Csermák Juliska, né Szimatolj megint felfedezéseket!- Ne légy olyan érzékeny! Ne légy olyan... ..Koszorú, koszorú! Mért vagy olyan szomorú? Azért vagyok szomorú, mert a nevem koszorú.. Ettől még nem kell sírva fakadni Ez csak egy gyer­mekdal. A szomorúfűz mintha növekedne. Apró leveles vesz- saőit tán áddig-addig növeszti, míg rá nem borul erre a bányára, mint egy eleven sátor... Az is igaz, hogy ronda hatv.ün kiáltottam rá. Ne lépj a koszos cipőddel a par­kéi \Jrxa! Először nem is volt rosszkedvű, inkább mint egy akás szerencsétlenség, részegen Imbolygó feje. akár egy rokkant játékmackóé, amit egy szál cérna tart.... Ki tudja, mire gondolt. Ügy viselkedtem, mint a nénje. Az lehetett ilyen hisztérika. És a hangja, ahogy mondhatta: „Amíg az én kenyeremet eszed, édes fiam...” Lehet, hogy a ménje helyett ütött meg engem. Mert azt mondtam: ne lépj a koszos cipőddel a parkettámra. Nem Is az én par­kettám. A kettőnk parkettája. Megint a fekete képű jött. Fennhéjázó képpel gyötörte a kocsit, a gép hörögve engedelmeskedett. Hajszál híján lezuhant, a kerekek őrjöngve hányták maguk alól a földet. Meghunyászkodva lódult neki a gép. De Juliska már tud­ta, hogy a sofőr hetykesége csak egy erdei törpe gomba hetykesége. A következő kocsi, mint egy nagy, jánybor állat _ tért rá a keréknyomra. Fék, tolatás, fék, emelés, döntés, indí­tás. .. Kiderült, milyen takarékos, pontos mozdulatokkal dolgoznak ezek az emberek. A kocsik mindig ugyanazt az utat tették meg. Irdatlan mennyiségű követ döntöttek ki magukból. Pedig alig egy órája jőttek-mentek, A meddő­hányó távoli hegycsúcsai most mutatták meg rejtett értel­müket. S ekkor hirtelen megértette, honnét jön ez a sok kő. Lentről jön, a föld alól, onnan, ahol Dér Lajos az élete egyharmadát tölti, A teherautók szenve'dő bőigése, kerék­nyomuk mélysége, a kitaposott út szigora, az a centrifu­gális erő, amely mozgatta, de nem hagyta eltévelyegni őket, megsejtetett valamit az ember életét kitevő munkana­pok ’ roppant kalapácsütéseinek tébolyítő, « egyediül üd­vözítő moriótonságából. Ez a kalapács zuhan le Dér Lajosra is minden áldott nap, s mindegy, reggeli, délben, vagy este lép ki a kapun, a fülében mindig ott van a kalapács dörrenése, tagjaiban a ránehezedő 6úly nyomása, idegeiben, az egyhangúság pusztító szúpercegése. Csermák Juliska egy másodperc tört részéig még a torok fojtogató szomorúságát is érezte, a port, ami a nyelvre, a szájpadlásra, a tüdőre rakódik, ki­szikkasztja a nyálkahártyákat, beül a pórusokba, ahonnét minden nélkülözhető nedvesség rég elpárolgott, s a hajszál­ereken át láthatatlanul ellebeg-úszik az idegekbe is, fá­tyolossá teszi a figyelmet, ködfüggönyt emel az elvont vi­lág elé... S mivél a kapu mögött olyannyira lapályos volt a vi­dék, mintha a föld semmiről se tudna, Csermák Juliska szívét apróra szorította össze a rémület. Dér Lajos szinte nyomtalanul eltűnt a világból. Dér Lajosné könnytelen szemmel meredt a kapura, s rettegve várta, hogy az ura felbukkanjék. Csak még most az egyszer lássa meg... A várakozás megfeszült, belső csendjében egy hang azt éne­kelte: koszorú, koszorú, mért vagy olyan szomorú... Ta­lán Galambos Évike üvegpohárhangja. Csak még az egy­szer élve jusson ki! A kék ég alá, amire tejszínhabcsíko­kat húznak a repülők. A föld felszínére, ahol rebbenő leve­lű szomorúfűzek nőnek mozdulatlan bazaltkockák és vas­oszlopok között. A levegőre, ahol benzinszagú öngyújtók Eedele csattan... Mindennek jelentősége lett. Az élet ott feküdt végesteien, végig a föld alatt, s úgy reszketett, mint vakító napfényben a tűz áttetsző lángja. A világot egyet­len pókhálószál tartotta össze. Aztán mozgás támadt, a sánta ember klnyitogatta a kapukat. Csermák Juliska ebből rájött, hogy Dér Lajos él. A műszaknak vége volt. A falak is üvölténének itt, ha valami baj volna. De azért az a súlyos valami, amit ne­vezhetünk szomorúságnak is, megmaradt. Olyan volt, mint egy vastag, átlátszatlan, kék üveggolyó. Mintha Csermák Juliska verejtékéből született volna, miként kagylók ese­tében a gyöngy. A nyúzott sokaság nagyban tülekedett kifelé a kapun, vaskos szavak záporoztak a méltóságteljes kapuőr fejére. Az egyik ember füle alágyűrődött a sebtiben fölrántott svájcisapkának. A másik éppen csuklóit egyet és károm­kodott utána. A harmadik elszabadult cipőfűzőjét vonszol­ta, anélkül, hogy észrevette volna. A negyedik szemében űzött aggodalom látszott. Ahogy nézte őket. Csermák Ju­liska olyan valamit érzett, mint az óvodában, amikor ebéd után a gyerekek álmát őrzi. s figyeli, hogy cirógatja végig a nap a hajak csillogó szálacskáit, s az orrok alatt gyön-. győző izzadságcseppeket... A mikor Dér Lajos bizonytalan medvealakja megje­lent a kaupban, a felesege nekiiramodott és a nya­kába ugrott. A többi kifelé türemkedő oda fordult, valaki cuppantott iß. — Nem kaphatnánk egyet mink is? — mondta ki vé­gül Tóth 4. János, igen nagy tetszést aratva. S ezzel a dolgok vissza ugrottak eredeti helyükre. hályné kertjéből is kisajátí­tottak másfél méter mélységű területet. A tisztességes árat megkapta érte. Nem is a terü­let elvesztése fájt neki, ha­nem a rajta álló három diófa, melyet kíméletlenül kivágtak. Akkor sírt az asszony. E nagy, barna férfi, a ma­ga módján, szép {szavakkal vi­gasztalta, magyarázván, hogy íme- ez az utasítás, ellene mit se lehet tenni. Az út a fontos, a nagy, korszerű országút. Az asszony talán meg is nyugodott, felérte ő ésszel a változás szükségességét. Csak a diófák S akkor Mihalik Pál tanácsára mindjárt hármas emlékoszlopot ácsoltatott az ura sírjára. Jó lett. Mégis csak tisztességes helyük lett a fák­nak. De már nyáron a gyerekek hová ültek, ha kijöttek láto­gatóba? Csakis a szobába, mint. télen. Odakint árnyék nem volt- csak a tűző nap a puszta udvaron. Mit tegyen? Milyen fajta fát szerezzen, hogy hamar legyen lombja? Elment az egyetem kertésze­tébe, tanácsot kért: vajon meg lehetne-e oldani, hogy élő, lombos fát plántáljanak azon­nal a beljebb telepített kerí­tés tövébe? A főkertész azt mondta, meg lehet oldani, csak egy kicsit sokba kerül Három lombos fácska ide­telepítésére ráment az özvegy­asszony minden megtakarított í>énze. Visszatért viszont a nyugalma, ha a következő nyáron jönnek a gyerekek, meg az unokák, pem kell be­húzódni a tűző nap elől; ha kicsi is még az árnyék, de árnyék és szabad a levegő. Most meg mit mond ez a szép, magas, barna ember? — Jól értettem én? — Jól. Erzsi asszony. Visz- szatelepítjük a kerítést az ere­deti helyére. A leszórt követ elrámoljuk, helyére kerti föl­det hoznak a dömperek. Min­dent úgy állítunk vissza, ahogy volt — És az út? — Ügy határoztak, a másik oldalon kell szélesíteni, így levághatják az amott levő ka­nyart. — Erre csak most jöttek rá? — Nem én terveztem, Erzsi asszony — mondta a férfi. — Én csak becsülettel vég­rehajtom a brigádommal, amit mondanak. — DE MENNYI FELESLE­GES kár. mennyi kidobott pénz. — Erzsi asszonynak nem kell visszafizetnie semmit — nyugtatta a férfi. — Ha kí­vánja, a diófák árát Is meg­téríti a vállalat. Megérdeklőd­tem. — Nem szeretem én az ilyet — mondta az asszony. — Na­gyon nem szeretem én az ilyet. Nem kell nekem semmi­féle pénz. Ügy is mi fizetjük meg az egészet. Lám, ha ron­tanak, csak rajtunk rontanak. Ki felel érte? Tán egy óra sem telt bele, a markolók a rengeteg kavicsot átemelték az út másik olda­lára. öt dömper újabb óra alatt nemes erdei földet terí­tett a tavaszon kisajátított kertrészre. A déli harangszó még nem jött,. Mihalik Pál ve­zetésével a munkások a vas­kerítést már visszatették ere­deti helyére. I MÓGRÁD - 1973. j. — Az ebédet még ide kér tem az embereknek mond­ta —• úgy hogy ebéd utánig még itt maradunk. — Mi lesz az étek? ■s- Két fajtát lehet rendelni — mondta az ember —, ko­csival hozzák ki mindig a munkahelyre. Nem rossz koszt, én mondom. Ma az egyik zöldborsófőzelék fasírttal, a másik krumpli fasírttal. A le­ves mindkettőnél azonos, hús­leves. Jó koszt. Az asszony mosolygott s —- Én is megenném akár­melyiket. — Erzsi asszonynak mi lesz az ebédje? ' — Tört paszuly, karikára vágott hagymás kolbásszal. — Cserélhetnénk — java­solta a nagy, barna ember — Mit szólnának a munka-' társai? — Ó, mit szólnának? Asz* szonyt akarnak keríteni azok nekem mindegyre. Mert, hát van nekem is három családos gyermekem, az özvegy csak özvegy. Igazi melegséget hol kap? Minden családos ember­nek megvan a saját gondja. A magányos ember nagy teher. Erzsi asszony. — Gondolja? — Panaszszó el nem hagy­hatja a számat a gyermekeim­re, de van két szemünk. így hát még látni kell. Megjött a városból a mun­kások ebédje, s a két özvegy valóban megcserélte az étkét. Csendesen, jóízűen ettek. — Nem rossz ez a fasírt — mondta az asszony. — Ä — legyintett a nagy. barna ember —> ennek a tört paszulynak igazi ize van. Gon­dos asszonyíze. Az asszony friss vizet töltött két pohárba. — Maga olyan szavakat mondott már nekem a tava­szon is, Pál — mondta —, hogy az ember vénségére elpi­rul. — Miért kellene pirulkod- nunk, Erzsi asszony? Láthat­ja, én tisztességes munkásem­ber vagyok. És ha sejt a sza­vaimból valamit, jól sejti, bi­zony. Így üldögéltek. Majd Miha­lik Pál megkérdezte: — Abba a jó erdei földbe, amit idehordattam, vajon mii ültetnénk? — Virágot? Vagy füvet, ahol az uno­kák kedvükre hancúrozhatná- nak., T~ Az íg jő gondolat, Pál. Mihalikot már sürgették a munkások, föl kellett állnia a konyhai asztal mellől. — Erzsi asszony — mondta — a három gyermekemmel tehetném tiszteletemet a házá­nál? Szombat délután Az asszony a naptárra né­zett. — Addig még van idő ~~ vélte —■ értesíthetem az én négy gyermekemet is. Illetve csak hármat, hiszen a legkis- sebb még itthon van. AKKOR AZ EMBER tisztes­séggel megemelte a kalapját, elköszönt,- s elment. . Az asz szony az újonnan felállított kertkapuig kísérte. Aztán fel­sietett a padlásra, úgy emlé­kezett. a tavaszön vett a vá­rosi piacon valamennyi fű­magot. Ha megvan még, ebbe az idehordott jó' erdei földbe ilvenkor. ősszel kell elvetni azt. . űr 28., vasárnap Ü

Next

/
Oldalképek
Tartalom