Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)

1973-01-05 / 3. szám

Tíz nap alatt negyvenezer tonna bomba Á diáklázongások hátteréről (Folytatás az 1. oldalról) egész területén, főleg a fővá­ros és a Mekong-delta térsé­gében a galgoni csapatok ál­lásai ellen. Saigon! katonai közlemény szerint a csütörtök reggellel bezáruló 24 órában 116 ponton érte támadás ál­lásaikat. ötvennyolc helyen a szabadságharcosok tüzérséget vetettek be. Csütörtök hajnalban a népi felszabadító erők legnagyobb hatóerejű rakétáikkal lőtték a nagy Bien Hoa-i légi támasz­pontot és anyagi vesztesége­ket okoztak a bábcsapatok be­rendezéseiben. Az éjszaka folyamán hat akna hullott a Mekong-deltá- ban levő My Tho tartományi fővárosra, és az első reggeli jelentések szerint számos más tartományi és körzeti székhe­lyet is tűz alá vettek a fel­szabadító harcosok. Le Due Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bi­zottságának tagja, a VDK Pá­rizsban tárgyaló küldöttségé­nek különleges tanácsadója csütörtökön reggel Pekingböl folytatta útját a francia fő­városba, ahol január 8-án ta­lálkozik Kissinger amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó­val. Le Dúc Tho ezúttal Í6 Peking és Moszkva érintésé­vel utazik Párizsba. A kambodzsai hazafiak új­év napján indított offenzívá- ja Phnom Penh felé közele­dik. A Lón Nol-rendszer csa­patai képtelenek feltartóztat­ni a szabadságharcosok előre­nyomulását Csütörtökre virradóan a népi erők 122 milliméteres ra­kétákkal lőtték Phnom Penh nemzetközi repülőterét, meg­semmisítettek egy vadászgépet és megrongáltak három mási­kat. A kormány szóvivője szerint ugyancsak az éjszaka folya­mán a népi erők harcosai be­hatoltak Tram Khnar tarto­mányi székhelyre és utcai harcokat vívnak a várost vé­dő csapatokkal. A város szá­mos ponton lángol és megin­dult a menekültek áramlása Phnom Penh felé. Hajnalig tartó harcok foly­tak a 2. számú főútvonal több pontján, s ennek következté­A konffreppzu? követelése; IBIxon f@lf@siis@ hékeigéretsif „A kongresszus megelégelte, bogy a Fehér Ház lábtörlője legyen” — így jellemezte Ro­ger Mudd, a CBS tudósítója az új törvényhozási ülésszak megnyitására összegyűlt ame­rikai törvényhozók lázongását Nixon elnök vietnami „terror­diplomáciájával” szemben. Csütörtökön a demokrata párti szenátorok pártcsoport- gyűlése túlnyomó többséggel elfogadta Edward Kennedy szenátor határozati javaslatát, amely arra kötelezi a szená­tus demokrata párti többségét, hogy a háború folytatásához szükséges pénzalapok megvo­nása útján, törvényhozási esz­közökkel törekedjék a vietna­mi háború azonnali beszünte­tésére. A kongresszus demokrata párti többsége, az elnöki man­dátummal szemben saját man­dátumára hivatkozva, félre­érthetetlenül az elnök újrabe- iktatása napjáig, azaz január 20-ig adott „végső határidőt” Nixonnak az 1968-as választá­si hadjárata során tett és 1972-es választási hadjáratá­ban megismételt vietnami bé­keígéretének teljesítésére. A Fehér Ház rendkívül in­gerülten válaszolt az „ultimá­tumra”. Ronald Ziegler, Nixon elnök sajtótitkára az elnök ne­vében az éveken át számta­lanszor alkalmazott recept szerint a „kényes szakaszban levő tárgyalások” veszélyezte­tésével vádolta az elnök bom­bázó-diplomáciájának bíráló­it. A Fehér Ház tehát ismét eleve az elnök háborús politi­kájának bírálóira hárítja a felelősséget a január 8-án kezdődő újabb tárgyalási for­duló esetleges kudarcáért. i Rendellenes tájékoztatás az ENSZ-ben Az ENSZ-közgyűlés hivata­los dokumentumaként szét­osztották a küldöttségek kö-/ zött annak a levélnek szöve­gét, amelyet Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ- képviselője intézett Kurt Waldheimhez, a világszervezet főtitkárához. A levél rámutat arra, hogy az ENSZ tájékoztatási irodá­ja nem tárgyilagosan, hanem irányzatosan világította meg a közgyűlés 27. ülésszakának munkáját. Az iroda által ki­bocsátott beszámolók arány­talanul kevés figyelmet szen­teltek a napirend nagy fontos­ságú kérdéseinek, elsősorban a leszerelés, a béke és a nem­zetközi biztonság megszilárdí­tása kérdésének. Ugyanakkor aránytalanul bőségesen , fog­lalkoztak a beszámolók má­sodrangú kérdésekkel. Számos esetben a torzítások és elhall­gatások szándékosak voltak, így például a beszámolók el­hallgatták, milyen Széles körű támogatásban részesültek az államok többsége részéről a béke és a biztonság megszi­lárdítására vonatkozó szovjet javaslatok. Malik felszólította a főtit­kárt, vessen véget ennek a rendellenes és megengedhetet­len jelenségnek. (TASZSZ) Féktelen terror Bolíviában A 1972-es esztendő a „terror és a gyilkosságok éve volt Bolíviában” — így ösz- szegezi a tapasztalatokat az a dokumentum, amelyeket most hoztak nyilvánosságra Mexi­kóban. Az okmány a tények sokaságával bizonyítja, hogy Hugo Banzer katonarezsimje kíméletlenül leszámol mind­azokkal, akik felemelik sza­vukat a diktatúra ellen. Mint a dokumentumból kitűnik, ta­valy Bolíviában mintegy ezer „gyanús személyt” — közöt­tük 41 nőt — gyilkoltatok meg a katonai rezsim bírói ítélet nélkül. (MTI) Támadásra készül a chilei A chilei reakció ismét fo­kozza aknamunkáját, amely az ország politikai helyzetének kiélezésére, a Népi Egység kormánya munkájának meg­nehezítésére irányul. Az ország különböző részei­ből érkező jelentések szerint a jobboldali ellenzék irányí­tása alatt álló kereskedői egye­sítések a kiskereskedelem reakció megbénítását tervezik febru­árra. A törvénytelen sztrájkot a márciusi parlamenti válasz­tások előtti hetekre akarják időzíteni. Ez alkalommal a re­akció azt tervezi, hogy „kol­lektív szabadságolás” kereté­ben a kereskedelmi dolgozók otthon marasztalásával valósít­ja meg a sztrájkot. (MTI) 2 NÓGRÁD - 1973. január 5., péntek ben ismét megszakadt a fővá­ros összeköttetése a déli ten­gerparttal. A népi erők ost­romolják a fővárostól nyugat­ra levő dombon kiépített ka­tonai állásokat is. Az Egyesült Államok indo­kínai háborús bűntetteit ki­vizsgáló bizottság Hanoiban, közleményt adott ki. Ebben összesítő adatokat közölt a VDK ellen 1972. december 18- tól 29-ig elkövetett példátla­nul kegyetlen amerikai légi­támadásokról, az újabb ame­rikai háborús bűntettekről. A közleményből kitűnik, hogy amerikai repülőgépek mintegy tíz nap alatt több mint ezer bevetésben támad­ták a demokratikus Vietnam területét, negyvenezer tonna bombát szórtak le a VDK sű­rűn lakott területeire, lakó­negyedeire, valamint gazdasá­gi, kulturális, oktatásügyi és szociális léteísítményeire. A még nem teljes adatok szerint a B—52-es repülőeródök sza­kadatlan szőinyegbombá zásai nyomán az ország 2579 polgári lakosa vesztette életét, illetve sebesült meg. (MTI) Sikeres évei zárt Csehszlovákia Lubomir Strougal, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság miniszterelnöke nyilatko­zatot adott a Kvety című ké­pes újság száméra. Megállapí­totta, hogy az elmúlt esztendő mind belpolitikai, mind pedig nemzetközi szempontból sike­res volt. A népgazdaság vala­mennyi ágazatában kedvező eredményeket értek el. A tavalyi év sikerei lehető­vé tették, hogy megvalósítsák a tervbe vett szociális intéz­kedéseket, a családi pótlék emelését és a fiatal házasok lakás- és lakberendezési köl- csönének bevezetését. Külpolitikai kérdésekről szólva a miniszterelnök meg­állapította: — Központi feladatunknak tekintjük az együttműködés elmélyítését a Szovjetunióval és a többi szocialista ország­gal. Ez a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság életbevágó­an fontos érdeke, feltétele a rövid és hosszú távú felada­tok teljesítésének, biztonsá­gunk szavatolásának. — A nemzetközi légkör to­vábbi javítása érdekében sze­retnénk az idén rendezni kapcsolatainkat a Német Szö­vetségi Köztársasággal. Ügy tűnik, hogy ezen a területen Is kezd megtörni a jég, s ja­vaslataink ésszerű fogadtatás­ra találnak — jelentette ki Strougal miniszterelnök. Még ha valamelyest csök­kent is a feszültség az egyip­tomi fővárosban, s csütörtö­kön már lényegesen lanyhább volt a diákmegmozdulá60k hevessége, nem érdektelen odafigyelni arra, ami Kairó­ban az elmúlt három nap alatt történt. Már csak azért sem, mert éppen egy eszten­deje a mostanihoz hasonló események zajlottak az EAK olyan néhány városában, ame­lyekben. felsőoktatási intézmé­nyek vannak. Az akkori de­monstrációkat megelőzően a kairói kormánynak állítólag volt egy terve, amely szerint december elején megkezdte volna, az izraeli megszállás alatt levő arab területek fel­szabadítását. Ezt azonban — amint Szadat elnök egy be­szédében hangsúlyozta — az Egyesült Államoknak az in- do-pakisztáni konfliktusban elszenvedett veresége. Wa­shingtonnak a Közel-Kelet iránt megnövekedett agresz- szív érdeklődése miatt elvetet­ték, mivel az USA által foko­zott támogatásban részesülő Izrael ellen nem » vehették volna fel a haroot komoly eséllyel. A korábbiakhoz képest megváltozott helyzetben Kai­róban kormányátalakításra ke­rült sor, amelynek bejelen­tett célja Egyiptom nemzet- gazdaságának hadigazdálko­dásra való átalakítása volt. Közvetlenül a kabinet átala­kítása ütán a kairói egyete­men zavargások törtek ki. .Az egyetemisták ülősztrájkba kezdtek, s ultimátumban kö­zölték: addig nem hagynak fel azzal, amíg az elnök el nem megy közéjük, s választ nem ad két alapvető kérdés­re: 1. mi volt a valódi oka a felszabadító háború elmaradá­sának? 2. valóban miért volt szükség a kormány átalakítá­sára? Több hírügynökségi' összefoglaló szerint abban az időben az egyetemi ifjúság az egyiptomi politika „kétarcú­ságát” kárhoztatta, s követel­te, hogy Kairó vesse el a kö­zel-keleti konfliktus politikai rendezésének programját, s a tömegek mozgósításával hala­déktalanul kezdje meg a meg­szállt arab területek felsza­badítását. Szadat határozott állásfog­lalása, valamint a kormány következetes intézkedéseinek eredményeként az „egyetemi válságot” kisebb lappangási idő közibejöttével megoldották. Sok apró jelből ítélve azon­ban nem adtak teljesen meg­nyugtató választ azokra a kérdésekre, amelyek az or­szág gazdasági és katonai fel­készülésére vonatkoztak. Az amúgy is türelmetlen, sokfé­le eszmei befolyás alatt álló egyetemisták nem vették fi­gyelembe azokat az erőfeszí­téseket, amelyeket a kormány a belső nemzeti front megte­remtéséért hozott, s azokat sem, amelyeket az arab egy­ség szorosabbra fűzéséért fej­tett ki. Továbbra Í6 fennma­radt a ,.se béke, se háború” állapot, s ez a lappangó fe­szültséget fokozta. Hibás azonban minden olyan feltételezés, amely a mostani egyiptomi diáklázongást, a kairói egyetem környékén le­zajlott hatórás „csatát”, a kor­mányellenes jelszavakat, a háborút sürgető követeléseket az ifjúság türelmetlenségére vezeti vissza, s a kormány in­tézkedéseit pedig megtorlás­nak fogja fel. Emberi szem­pontokat, vérségi és családi kapcsolatokat figyelembe véve részben indokolt a felszabadí­tó háborút sürgető türelmet­lenség. Azt figyelmen kívül hagyni azonban, hogy Egyip­tom nem vállalhatja 1967 koc­kázatát, politikai vakság. S úgy tűnik: ezt a vakságot bi­zonyos belső erők fokozni igyekeznék. Ami pedig a kor­mány intézkedéseit illeti: a kabinetnek elsőrendű felada­ta őrizni az ország belső nyu­galmát még azon az áron is,» ha bezáratja az egyetemeket és főiskolákat, illetve őrizetbe veszi azokat a hangadókat, akik szítják és táplálják a lá­zongást. A megmozdulásoknak kü­lönben volt két, a tavalyitól eltérő vonása: az utcára vo­nult, illetve ülőszfcrájkot foly­tató fiatalok különböző ár­nyalatú szervezetei akcióegy- eégre léptek, s ezzel egyidő- ben kapcsolatot kerestek mun- kásszervezetékkel. Az egy év­vel ezelőttihez képest tehát szélesebb kormányellenes frontot igyekeztek kialakítani. ,S ez már nem a türelmetlen­ségből származtatható ösztö- nösségre vall, hanem nagyon is tudatos szervezkedésre Meglepő az is, hogy az ese­ményekre azután került sor, miután a parlament megal­kotta a nemzetbiztonsági tör­vényt, illetve elrendelte a né­hai Nasszer elnök által életre hívott, majd halála után el­hanyagolt milíciák újraszer vezését. Ez a két intézkedés a belső front megszilárdításéi szolgálta, és segítette az oro­sza g felkészülésének fokozá­sát. S mintha ezt nem' néz­ték volna jő szemmel azok az erők, amelyek egység helyett belső hatalmi villongásokat szerették volna és szeretné­nek látni. Hogy a diáfelázongásók vi­torlájába a nyílt és burkolt Szadat-ellenes csoportosulások hajtották és hajtják á Szelet, azt egyebek mellett mutatja az egyiptomi munkásszákszer- vezetek állásfoglalása is, ame­lyek nem vállaltak közösséget a kormányellenes jelszavakat, hangoztató egyetemistákkal. A Kairói Rádióban ismerte­tett közleményük óva intette a fiatal tüntetőket mindazok­tól, akik a honi front meg­bontására törekednek. öt egyetem és körülbelül Rét tucat főiskola kapuit zár­ták be időlegesen Egyiptom­ban, A kormány a belső egy­ség védelmében határozta el. magát erre a különben sokak számára nem rokonszenves tépésre. A szükségintézkedést azonban nem lehetett elha­lasztani, mivel az ország stra­tégiai érdekeivel ellenkezik minden olyan erőszakos cse­lekmény, amely a legkisebb mértékben is háborítja Egyip tóm belső egységét, s a kor­mányt arra próbálja rábírni, hogy mondjon le a közel-ke­leti. helyzet politikai rende­zéséről / Sz t. Fidel Castro beszéde Példásan internacionalista segítség Fideí Castro, 'a Kubai Forra­dalmi Kormány minisiztereilnö- ke szerda este rádió- és tv- besaédben méltatta a Szov­jetunió és Kuba között 1972. december 23-án aláírt együttműködési okmányok je­lentőségét. A világ első szocialista ál­lama a Kubához fűződő kap­csolataival az Igazán interna­cionalista és önzetlen segítség példáját nyújtja. A Moszkvá­ban kötött 5 megállapodás egy vezető ipari hatalom és agy gyengén fejlett kis or­szág kapcsolatának kimagas­ló példaképe — mondotta Castro. Az első megállapodás ér­telmében. Kuba 1985-ig hala­dékot kap a Szovjetuniótól az 1973. január 1-én esedékes hitel-visszafizetésekre. A má­sodik azokról a hitelekről szól, «amelyeket Kuba a kö­vetkező három évben kap és csupán 25 év múlva kell tör­lesztenie, a harmadik doku­mentum az 1973—75 ' közötti hosszú lejáratú árucsere-for­galomról a negyedik az ez idő alatti gazdasági és műsza­ki együttműködésről rendel­kezik. Az ötödik megállapo­dás a szovjet cukor- és nik­kelvásárlásokkal foglalkozik az 1973—80-ig terjedő időszak­ban. Űj fejezet Európában [NDK Válaszol: Ewald Mohit küléigyminisstes^helyettes — Az ön véleménye sze­rint, melyek az 1972-es év legfontosabb eseményei az európai béke megszilárdítása szempontjából? — 1972-ben a szocialista közösség államainak kezde­ményezései adták a hatalmas ösztönző erőt az enyhülési po­litika európai folyamatában elért sikerekhez. E kezdemé­nyezések közül is kiemelke­dik a prágai „Határozat a bé­kéről, a biztonságról, és az európai együttműködésről”. Ezt 1972. elején hozták a var­sói egyezmény tagállamai. Az eredmények és sikerek alap- feltétele azonban a Szovjet­unió és a többi szocialista állam politikai és gazdasági ereje, a közös cselekvés, és a szocialista közösség össze­hangolt külpolitikája volt a tárgyalások minden fázisá­ban. —■ Kedvezően hatottak az európai politika alakulására az utóbbi időkben létrejött egyezmények, így elsősorban a Szovjetuniónak és a * Len­gyel Népköztársaságnak a Német Szövetségi Köztársa­sággal 1970-ben megkötött egyezménye, továbbá annak az alapszerződésnek az aláírá­sa, amely az NDK és az NSZK közötti kapcsolatokról intézkedik. — Ezek az egymást kölcsö­nösen kiegészítő és egységei alkotó szerződések a második világháború és a háború utá­ni korszak következményé­képpen kialakult helyzet re­alitásának elismerését jelen­tik — beleértve a fennálló európai határok sérthetetlen­ségét is. — Az európai biztonsági értekezlet összehívásáról Hel­sinkiben folytatott sokoldalú tárgyalások máris meghozták első gyümölcseiket. Az NDK egyenrangú államként vesz részt ezeken az előkészítő tárgyalásokon, s ez előmoz­dítja egy olyan tárgyalási alap megteremtését, amely lehetővé teszi az európai biz­tonsági értekezlet összehívá­sát 1973-ban. — Mindezen események és fejlemények hatására megszi­lárdult Európa békéje és biz­tonsága. — Hasonló folyamat zajlik le az ENSZ keretében is. Az NDK tagja lett az UNESCO- nak, állandó megfigyelői ott vannak az ENSZ New York-i és genfi értekezletein, és most már tagja az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsá­gának (ECE). Ezzel sikerült áttörni azt a korlátot, ame­lyet az imperialista körök évek hosszú során át állítot­tak, hogy megakadályozzák az NDK egyenrangú félként való részvételét az ENSZ és szervezetei munkájában. — Milyen várakozásokkal tekint ön az NDK 1973. évi külpolitikája elé? — Az NDK jó eredménnyel zárja az 1972-es év mérlegét, gazdasági fejlődésének és kül­politikai tevékenységének szempontjából egyaránt. — Az NDK erőteljesen hoz­zájárult az európai béke biz­tosításához, s bizakodással tekint az 1973. évi fejlemé­nyek elé. — A szocialista testvéror­szágok együttműködésének további kiszélesítése és a szo­cialista integráció további megszilárdítása azok az el­sődleges tényezők, amelyek erősítik az egész szocialista közösséget, és annak minden egyes tagját. Az NDK a ma­ga részéről — mint eddig is — azon lesz. hogy aktív hoz­zájárulásával előmozdítsa e folyamatot. — Az NDK a jövőben is síkra fog szállni a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért az államok közötti kapcsola­tokban. Ebből az elvből kiin­dulva az NDK általában ké­szen áll arra, hogy a nem­zetközi jog 'alapon, minden előzetes politikai és gazdasá­gi feltétel nélkül bármely ál­lammal diplomáciai kapcsola­tokat létesítsen. , — Az NDK meggyőződé­se, hogy 1973-ban az ENSZ egyenjogú tagjaként gyümöl­csöző munkát végezhet az Egyesült Nemzetek alapok! mányában lefektetett elvek megvalósításáért. — Az előttünk álló minden feladat teljesítésének döntő feltételét abban látjuk, hogy szilárdítsuk testvéri kapcso­latainkat a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal. — Engedjék meg, hogy az alkalommal élve. baráti üd­vözleteimet küldjem a test­véri magyar népnek. 1973-ra új sikereket kívánok a Ma­gyar Népköztársaságnak • a szocializmus felépítésének nagy munkájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom